Petőfi Népe, 1984. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-07 / 5. szám

\ 1084. Január 7. • PETŐFI NÉPE • S Egymásra! ufaptan ­mmmm m I"!- IBI HH A kelet-európai szocialista or­szágok gazdasági, politikai és kulturális együttműködése törté­nelmi egymásrautaltságuk reá­lis kifejeződése. Ezek az orszá­gok egész történelmi fejlődésük­ben hasonló utat jártaik. Nagyjá­ból hasonló időben történt meg, mintegy ezer éve, a magyar, a cseh, a lengyel és az orosz állam kialakulása, vagyis a kelet-euró­pai feudalizmus megszerveződése ezeken a területeken. Azóta ezek az országok közös történelmi tá­jat alkotnak, amelynek fejlődése jellegzetesen eltért a nyugat-eu­rópai. feudalizmus fejlődésétől. Az Európán belüli fejlődést te­kintve ez valójában megkésettsé- get jelent, ami világosain meg­mutatkozott az Ipari forradalom és a kapitalizmus terjedése idő­szakában is. A kelet-európai or­szágokban később, s kevésbé át­fogóan és mélyrehatóan játszó­dott le az iparosítás folyamata a 19—20. században, s így a máso­dik világháborút követően nagy eltérésekkel ugyan, de mégis szá­mos közös vonással kezdték meg a szocializmus építését: a kelet­európai országok egymásrautalt­sága mindenekelőtt új típusú tár­sadalmi és politikai viszonyaik fejlettsége és gazdasági szerke­zetük viszonylagos elmaradottsá­ga közötti ellentmondásból fakad. Kényszerű kohézió A szocialista világrendszer ki­alakulása a második világháborút követően az említett belső felté­telek miatt feltételezte az egyes szocialista országok szoros együtt­működését, de ebben az irány­ban hatottak a külső feltételek is, nevezetesen a hidegháború, amely .kikényszerítette a szocia­lista országok erős kohézióját. Az egymásrautaltságnak ebben az el­ső, korai fázisában születtek az iparosítás első nagy eredményei valamennyi kelet-európai szocia­lista országban. A fejlődés második szakaszá­ban, az ötvenes évek végétől,..va­lamennyi kelet-európai szocialis­ta országban a nemzeti-történel­mi sajátosságok kerültek előtér­be. Ez az egymásrautalság új, magasabbrendű formája volt. Az 1949-ben megalakult KGST révén a szocialista országok gaz­dasági régiója mintegy két évti- zédre, 1950 és 1970 között a világ leggyorsabban fejlődő övezetévé vált. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem évi 6,8 százalékkal nö­vekedett a KGST-országok átla­gában, s ezen belül megkezdődött a gazdasági fejlettségi szintek ki­egyenlítődési folyamata is, hiszen az alacsonyabb szintről induló Románia és Bulgária évi 8,7 szá­zalékkal fejlődött ebben az idő­szakban az egy főre jutó nemze­ti jövedelem tekintetében. Ugyanebben az időszakban a fejlett tőkés országok átlagosan évii 3,4 százalékkal a Közös, Piac országai pedig 4,7 százalékkal fej­lődtek. Az együttműködés újabb formái A szocialista közösségben meg­jelentek az együttműködés újabbá magasabb szervezettségi formái is, mint 1964. január elseje óta a transzferábilis rubelnek nevezett valuta, amely a KGST-országok közös fizetőeszköze, és mint a Nemzetközi Gazdasági Együtt­működési Bank, amely vezeti az elszámolásokat. Az együttműkö­dés terén jelentős eredményeket hozott az energiarendszerek ösz- szekapcsolása, mint például a Ba­rátság olajvezeték megépítése és a villamosenergia-rendszerek ösz- szekötése. A hatvanas években megjelentek a tagállamok által alapított nemzetközi szervezetek is, amelynek példájaként az In- transmas és Agromas nevű közös bolgár—magyar vállalkozásokat említhetjük. A kelet-európai országokat so­káig leginkább a kölcsönös ter­mékszállítások kötötték össze, amelyeket ugyan a tervezés szint­jén koordináltak, de ez — a het­venes évek végén — már nem bizonyult elegendőnek. Ezért ke­rült sor a komplex program kidol­gozására, amely a szocialista or­szágok integrációjának program­ja. A szocialista országok integrá­ciójának, termelésbeli együttmű­ködésének kétségtelenül elsősor­ban politikai gyökerei vannak, de feltétlenül kifejez egy növekvő gazdasági szükségszerűséget is, az egymásrautaltságnak minden korábbinál erőteljesebb szüksé­gességét. Amint Lázár György »1983. október 18-án a KGST 37. ülésszakán, Berlinben hangsú­lyozta: a romló nemzetközi gaz­dasági feltételek miatt valameny- nyi országnak növekvő igénye fokozottabban bekapcsolódni a KGST nemzetközi munkameg­osztásába. Persze a gazdasági in­tegráció igénye egy sokkal mé­lyebb, ^hosszabb távú folyamatból is adódik, s ennyiben viszonylag független a világgazdaság válto­zásaitól. Nevezetesen a gazdasági integráció igénye szükségképpen jelentkezik az extenzív gazdasági fejlődésről az intenzívre való át­menet során, amikor már kime­rülnek a kisebb méretű kelet-eu­rópai szocialista országok belső forrásai. Magasabb fejlettségi fokra csak úgy léphetnek — ez még a nagyobb belső gazdasággal és piaccal rendelkező nyugat-eu­rópai országok példáján is meg­mutatkozott —, ha erőteljes sza­kosítást hajtanak végre és ter­melésüket nemzetközi szinten in­tegrálják. Három évtized tanulsága Hazánk a nyolcvanas évek ele­jén is külkereskedelmi forgalmá­nak valamivel több mint felét a szorosan együttműködő hat szo­cialista országgal bonyolított le, s ezen belül a Szovjetunióval a teljes forgalomnak csaknem egy- harmadát. A világgazdasági kor­szakváltás is arra késztette a szocialista országokat, hogy az együttműködés új, hajlékonyabb és hatékonyabb formáit keressék, s azokat a makrogazdasági szint­ről (népgazdaság) átvigyék a mik- rogazdasági szintre (vállalatok) is. E tekintetben még sok nehéz­ség tapasztalható, az új formák kikísérletezése nem megy egy­könnyen, de az integrációs folya­mat eddigi előrehaladása is meg­mutatta a szocialista országok gazdaságának önmegújító képes­ségét. Az is megmutatkozott hosz- szabb történelmi távlatban, mint­egy három évtized tanulságaként, hogy a szocialista országok kö­zötti érdekkülönbségek átmene­ti jellegűek, időről időre felme­rülnek és feloldódnak, érdekazo­nosságuk és kölcsönös egymásra­utaltságuk viszont tartós és alap­vető jellegű. Ágh Attila a Magyar Külügyi Intézet igazgatóhelyettese A cég elnöke A nagy cég útitáska-eladási osztályának vezetője, akit a könnyebbség kedvéért ne­vezzünk egyszerűen N. úrnak, hivatali szo­bájában ült, és nyugodtan dolgozott. Várat­lanul hívatta a cég elnöke. N. úr ügetve vé­gigszaladt a hosszú folyosón, egy pillanatra mozdulatlanná dermedt az elnöki dolgozó- szoba ajtaja előtt, tenyerével megtapogatta mértani pontosságú választékát a feje búb­ján, mélyet lélegzett és tisztelettudóan be­kopogott. — Tessék! — hallatszott az ajtó mögül, és N. úr a nagyfőnök színe elé lépett. — Hívására siettem megjelenni! — jelen­tette szabatosan és meghajolt. Az elnök figyelmesen ránézett, és így szólt: — Cégünk alapszabálya előírja, hogy pon­tosan harmincfokos szögben kell meghajol­ni, ön pedig csupán huszonhét fakos szög­ben hajolt meg. Kénytelen vagyok arra kérni, hogy menjen ki, és ismételje meg ezt a mű­veletet. N. úr úgy érezte, hogy a szíve valahová alázuhan, és szinte a sarkában ver. Szinte köd borult rá, amikor kiballagatt a folyosó­ra, és újra belépett a dolgozószobába. — Most már jobb — bólintott az elnök. — Jelentse, mi a helyzet az osztályán. N. úr belefogott a jelentésébe. Az elnök egy ideig szótlanul fiallgatta. azután hirtelen félbeszakította alárendeltjét: — ön az imént ezt mondta: „55 százalék". Biztos ebben a számadatban? N. úr úgy érezte, hogy homlokát kiveri a verejték. — Azt hiszem ... — ön ne higgyen semmit, önnek tudnia kell. Egy egész százalékkal tévedett.' A he­lyes szám nem 55, hanem 54 százalék. — Bocsánatot kérek. — Nem bocsánatot kell kérni, hanem pon­tosabban kell dolgoznia. Három héttel ez­előtt a jelentésében szintién tévedett, két ti­zed százalékkal. Azonkívül Ka legutóbbi ne­gyedévben önnél növekedett a reprezentációs költségek összege. Miért? Ó, az elnök mindenkiről mindent tudott, becsapni lehetetlen volt. — Tudja, kérem — dünnyögte N. úr —, én néha meghívom a nagybani megrendelőket valamelyik vendéglőbe ... Akkor jobb lesz a hangulatuk, és mi könnyebben tudunk üzle­tet kötni velük.... G Szikszai Károly illusztrációja. — Tudom — szakította félbe N. urat az elnök. — Arról van szó, hogy a reprezentá­ciós költségek növekedése nincs összhangban az értékesítés növekedésével. Érti már? — Igen — motyogott N. úr, és bűntudato­san lehorgasztotta a fejét. — A következő jelentéséhez mellékeljen grafikont arról, hogy a reprezentációs költ­ségek és az értékesítés dinamizmusa között összhang van. Elmehet. N. úr pontosan harmincfokos szögben meghajolt, és már az ajtó felé akart fordul­ni, amikor az elnök hirtelen megállította. — Igaz is, legyen szives, tisztítsa ki a fülemet. — Ö, ezer örömmel! — Előre is hálás vagyok. Valamennyi kel­lék itt van ebben a kis dobozban. N. úr kezébe vette a kis kefét, az elnök azonban emlékeztette: — Ne felejtse el előbb levenni a védőbur­kolatot. N. úr kicsavart hat csavart, levette a mű­anyagból készült védőburkolatot, és óvato­san tisztogatni kezdte a mikrofonokat. — Nos, mi újság? — kérdezte az elnök. — Minden rendben? — Minden rendben — erősítette meg N. úr, s a vadonatúj számítógépre nézett. „Istenem — gondolta szomorúan —, ma egy robotot tettek meg elnöknek. Holnap pe­dig egy másik masina az én helyemet fog­lal ja el. ■.” N. úr felsóhajtptt, és helyére rak­ta a burkolatot. Erre jobb volt nem is gon­dolni, Hoszi Sziniti (A japán író művét németbe! fordította: Gellért György) Aki még ismeri a régi titkokat: Talán az idősebbék emlékez­nek még a kalocsai gölöncsérek­re. Ma már szinte teljesen kihalt a fazekasszakma ezen a vidéken, pádig a cserépedény készítésé­nek évszázados hagyományai vol­tak e Duna menti városkában. Egy 1549-ben kelt török adó- könyv arra utal, hogy a kalocsai­ak tűzálló edényei közkedvelt, keresett portékának számítottak a Balkánon is: dunai hajókon szállították a kereskedők Dalmá­ciába, Bulgáriába a cserépárut. A régi fazekasmesterek titkait csupán egy hetvenkét esztendős bácsi ismeri ma már Kalocsán: Bende József. Kétszázötven éves fazekasdinasztia utolsó tagja. — Korabeli iratok, oklevelek szemint gölöncsér őseimet egy1 pá­ter telepítette le ezen a vidéken, 1733-iban — mondja. — Én, szinte apám műhelyében nőttem fel, mi sem volt természetesebb számom­ra, mint hogy elődeim példáját követve, ezt a mesterséget vá­lasszam. Később, már segédként, Bajára mentem, s a Sugovica- parti városban dolgoztam nyolc évig. 1925-ben és 1933-ban a Bu­dapesti Nemzetközi Vásáron Aranykoszorús Mester címet kaptam. — Hogy mi jellemezte a kalo­csai cserépedényeket? Elsősorban a vörös szín és az, hogy prakti­Bende József kusak voltak, mindennapi hasz­nálatra készültek. Jellegzetes vö­rös színüket annak köszönhették, hogy szárítás után bekentük őket paksi földdel, majd petróleumos ruhával átdörzsöltük, s végül — még az égetés előtt — kaviccsal fényesre csiszoltuk. Persze a zo­máncos tányérok, bögrék, tálak színe már fehér volt, s ezekre az edényekre a festő asszonyok szó­lói ürtöt, virágokat, egyszerű mo­tívumokat pingáltak. A többi tá­lat, korsót csak karmolással, nyomkodással, karcolással díszí­tettük ... — Közvetlenül a második vi­lágháború után Magnyitogorszk- ban szerveztem egy fazekasüze­met. 1948-ban kerültem haza, s nem sokkal később műhelyt nyi­tottam itthon. Azután hosszú ide­ig a kalocsai VKG-nál dolgoztam — a szakmámban, természetesen — se vállalattól mentem nyug­díjba. — Két esztendeje vezetek agya- gozószakkört a helyi művelődési központban, gyermékeknek. Je­lenleg mintegy negyven szakköri tag van. A közös műhelymunka során nemcsak a kézügyességük fejleszthető, hanem a szépérzé­kük és a kitartásuk is, miközben megtanulhatják az „agyag nyel­vét”. Büszkén említhetem, hogy jelenleg három volt tanítványom tanul a hódmezővásárhelyi faze­kasiskolában.. Vagyis vannak utó­dok, akiknek átadhatom e gyö­nyörű szakma mesterfogásait, ré­gi titkait... Tamás László Bővült a nagyközségek jogköre Ez év elejétől a nagyközségi ta­nácsok létesíthetnek, illetve fenn­tarthatnak gyermekorvosi szol­gálatot és rendelőintézetet is. A tanácsi egészségügyi és szociális intézmények létesítésére, meg­szüntetésére és tevékenységi kö­rének megváltoztatására vonat­kozó új jogszabály — a Miniszter- tanács január 1-től hatályos hatá­rozata — erre is feljogosítja a nagyközségi tanácsokat. Ez ideig csak a városi és a megyei taná­csok tehették — a mostani ha­tározat szerint a községi tanácsok is létrehozhatnak körzeti orvosi szolgálatot, üzemi körzeti orvosi szolgálatot, községi egészségügyi központot, üzemegészségügyi szakrendelőt, rendelőintézetet, bölcsödét, öregek napközi ottho­nát, szociális foglalkoztatót, vagy­is az alapellátáshoz szükséges in­tézményeket. Ezeket az intézkedéseket a köz­ségi tanácsok szervezeti megerő­A tudományos kutatás új lehe­tőséghez juttatta az állattartó gazdaságokat: nemzetközileg is újszerű módszerrel különleges enzimanyagot állítottak elő, ame­lyet a takarmányhoz kevernek, és ezzel jelentős fehérje-megtakari- tást érhetnek el. A Phylaxia Oltóanyagtermelő Vállalatnál négy évvel ezelőtt in- duLtak a kísérletek az úgyneve­zett ceUuláz-enzim előállítására, illetve kipróbálására. A vállalat szakemberei fermentációs úton nyerték a nagyhatású anyagot, amelyet a sertések takarmányához adagolnak. Az enzim a takar­mánynövények sejtfalában levő rostot elbontja, ily módon az álla­tok emésztőnedve számára jobban hozzáférhetővé válnak az értékes tápanyagok, és ezek jobban is hasznosulnak. A celluláz-enzim felhasználását a takarmányozás­ban a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen Fekete Lajos egyete­mi tanár irányításával ellenőriz­ték. A kísérleteknél beigazoló­dott, hogy a készítmény — amely maga is fehérje — a korábbi en­zimetetési tapasztalatokkal ellen­tétben az emésztőrendszerben Lehet gyógyító-megelőző intézményrendszerük södése, a járási hivatalok meg­szüntetése, a vidéken kialakuló egészségügyi-szociális intézmé­nyek nagy száma indokolja. Im­már adottak a feltételek ahhoz is, hogy a nagyiközségi tanácsok a körzeti orvosi szolgálat, a szak­rendelő, valamint a lakosság alapellátását végző más szolgálat integrálása révén egységes gyó­gyító-megelőző intézményt hoz­zanak létre, és ezáltal teljes kör­ben legyenek felelősök a lakos­ság egészségügyi alapellátásáért. Az állami közegészségügyi-jár­ványügyi szolgálatokat változat­lanul a megyei és a városi taná­csok tartják fenn. A közforgal­mú gyógyszertárak ^létesítésére, áthelyezésére és megszüntetésére az Egészségügyi Minisztérium jogszabályai az irányadók. Az átszervezéssel kapcsolatos jog­szabályok részletesen a Magyar Közlöny közeljövőben megjelenő számában találhatók. nem semmisül meg, ellenkezőleg, mintegy felerősíti az állati szer­vezet fehérje-felhasználó képessé­gét. A mérések szerint a takar­mányok fehérjetartalmának 2 százalékát lehet megtakarítani a celluláz-enzim segítségével ami igen nagy jelentőségű, hiszen ál­talában drága import fehérjék­ről van szó, olyanokról, amelyek a fiatal állatok etetésénél nél­külözhetetlenek. Az enzimet más területen is igyekeznek hasznosí­tani, például a takarmányok ned­ves tárolásánál és a silózásnál. Keresik a lehetőséget arra is, hogy bővítsék a fermentálókapa­citást, 50—60 tonna előállitásával, ugyanis — a jelenlegi termelés megkétszerezésével — az ország nagyüzemi sertésállományát el­láthatnák a fontos takarmányozá­si kiegészítő anyaggal. A nagyüzemben gyártott első tételeket a Hajdúsági Agráripari Egyesüléssel kötött szerződés alapján értékesítik — a HAGE állattelepein rendezkednek be a celluláz-enzim nagyüzemi hasz­nosítására —J s megrendelőjük a Bábolnai Mezőgazdasági Kombi­nát is. . RÁDIÓJEGYZET Jó reggelt! Az ember „hajnalok évad­ján” felkel az ágyból — kí­váncsiságból vagy mert nem tud már aludni —, és bekap­csolja a rádiót. S ettől kezdve mintha valamilyen különös áramkörbe kapcsolódott volna be ö maga is. A „felgyorsult világ", a „gyorsuló idő” sokat emlegetett áramkörébe. Vagyis: hajnali fél öttől — s ez az időpont főleg így „tél­víz idején" tűnik rendkívül korainak —, elkezd akaratlanul is figyelni-fülelni a világra. Az pedig úgy igazándiból ille- geti-kelleti magát. Méghoz­zá legtöbbször a legcsúnyább, a legviss'zataszítóbb felét mu­tatva az álmos szemű rádió- hallgatónak. íme: Arafat és villongások, fegyverszállítások és robban­tások, merényletek, puccsok, eredménytelen tárgyalások. Visszhang nélküli pozitív kez­deményezések. Földrengés, tö­meges katasztrófa, repülőel­térítés stb. Nos, erről nem a rádiósok tehetnek. Ez van, ezt kell — ha nem is szeretni, de — elfo­gadni. Tehetünk-e mást? Más­szóval: ha becsukjuk a sze- münket-fülünket, akkor szebb lesz vajon az élet? Tisztább, zavartalanabb? Sietek leírni e kis kitérő után, hogy a rádió Jó reggelt! műsora kerek kétszáztíz per­cen keresztül — jó. Mert éle­tünk egyik legfőbb elemévé vált, tömegkommunikációra szomjas létünk szerves részé­vé. „Behozza” szobánkbd­konyhánkba-garázsunkba- raktárunkba-kocsinkba az or­szágot és a nagyvilágot. Tetszik a műsor ritmusa. Amolyan andante kezdi — né­ha a látszat szerint tétován —, majd egyre inkább felgyorsul. Pórusaiban, zsigereiben érzi a hallgató, hogy szaporodnak az események, gyorsulnak és tá­gulnak a terek és jelenségek. Jók a közbeiktatott beszél­getések, párbeszédek, mini-ri­portok. Sokszor szellemesek a naphoz, évfordulókhoz, emlé­kezetes történelmi események­hez fűződő megjegyzések, ma­gyarázó-értelmező jegyzetek. S még valami: a Falurádió nélkül szegényebb lenne na­ponta a műsor. S ha az időjá­rási és útviszonyokat, vala­mint a névnapokat is ide so­roljuk, még teljesebb lesz a kép. Arról, hogy jó a Jó reg­gelt! Végezetül két szerény meg­jegyzés kívánkozik ide. Az egyik: Az összekötő, hézagki- töítö, hangulatfestő zenei szá­mok aránya — e heti tapasz­talataim szerint — valame­lyest változhatna a magyar muzsika javára. A másik: ala­posabb szelektálással elérhe­tő lenne, hogy az egyes — oly­kor nem feltétlenül világren­gető — híreket ne kelljen nyolcszor-tizszer meghallgat­ni a koránkelőknek. Többek között azért is, mert köztudot­tan tévé is és újság is van a világon. Szerencsére. Varga Mihály Az Akadémia Kiadó új terméséből Rövidesen napvilágot lát az Akadémiai Kiadó gondozásában Be- recz János Kihívások, válaszok című tanulmánykötete, amely tudo­mányos tanácskozásokon elhangzott, illetve külföldi napilapokban megjelent elemzéseket is tartamaz. A kötet napjaink történelme kér­déseinek, a nemzetközi kapcsolatok prorblematikájának széles körét öleli fel. Mélyreható elemzést ad arról, hogyan illeszkedik hazánk a bonyolult nemzetközi viszonyok rendszerébe. Szó van a műben az erőviszonyokról, és az ezek politikai hatásáról alkotott egyes pol­gári rendszerelméletekről; az erőegyensúlyról és a megbontásra tett kísérletekről. Ugyancsak ez év első negyedében jut el a könyvesboltokba a Ma­gyar irodalom története 1945—1975 című kiadvány, az első olyan, teljességre törekvő irodalomtörténeti összefoglalás, amely az 1945 utáni magyar irodalom bemutatására vállalkozik. A kötet — im­már második kiadásban — a korszak irodalmi életével és iroda­lomszemléletével foglalkozik. TUDOMÁNY ÉS GAZDASÁG Fehérjemegtakarítás a takarmányozásban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents