Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-08 / 289. szám

4 • PETŐFI NÉPE 9 1983. december I. / Repülőtér — műanyagból ] TUDOMÁNY ■ TECHNIKA Termetes kígyók Az óriáskígyók főleg trópusi és szubtrópusi területek lakói. Föl­dön, sziklákon, fákon, barlangok­ban, homokban, sőt vízben is él­nek. Színük különböző. Az egyik legismertebb faj, a világos tigris- piton egyszerű, s mégis nagyon feltűnő színezetű. Ugyancsak igen egyszerű a nagy anakonda színe­zete is. Sok faj bonyolultabb min­tázatú; a boák mintázata olyan változatos, hogy alig van két egy­forma egyed. Az őserdei fajok fel­tűnő mustrázata beleolvad kör­nyezetükbe, a lombokon átszűrő­dő fény-árnyékhoz hasonul. Az emberi civilizáció terjedése, az urbanizáció, a vadászat és a kereskedelem kiterjedése és mód­szereik tökéletesedése az óriáskí­gyókat is megritkította. Ma már az ún. Vörös Könyvekben, melyek a veszélyeztetett állatfajok hely­zetét regisztrálják — egy sor óriáskígyó-fajt találunk. Az óriás­kígyókat bőrükért ejtik el. Cipő­ket, táskákat, dísztárgyakat stb. készítenek belőle. A kígyóbőr ke­resett cikk volt, helyenként ma is az. Ügy becsülik, hogy évente egy egyenlítő körüli övét lehetne ké­szíteni a forgalomba kerülő kígyó­bőrökből. A tiltó rendszabályok miatt ma már sok bőr illegális utakon kerül a nemzetközi keres­kedelembe. Több helyen a ki" ó- hús kedvelt táplálék. Dél-Ameri- ka, Dél- és Nyugat-Afrika. Dél- Ázsia e'gyes vidékein az óriáskí­gyókat háziállatként tartják, mert az egereket és a patkányokat el­pusztítják. A természeti kincsek kutatói és feltárói számára gyakran lakatlan vidékeken kell kisegítő reoülőte- reket létrehozni, hogy minél ha­marabb odaszállíthassák a mun­kájukhoz szükséges gépeket és anyagokat. Ilyen esetekben ugyan­is — úthálózat hiányában — a lé­gi szállítás az egyetlen lehetőség. A Du Pont cég kutatói a kise­gítő reDülőterek gyors előterem­tésére különleges agyagot állítot­tak elő. Az anyag voltaképpen egy mindkét oldalán neoprénnel réte­gezett nylonszövet, amelyből 26x26 méteres darabokat ragasztanak össze. A kiszemelt, némileg elegyen­getett terepre ejtőernyővel dobják le a neoprénezett nylontekercse­ket. Egy-egy tekercset 20 ember 15—20 perc alatt megfelelően szét tud teríteni. A szétterített anyag­ra már leszállhatnak a gépek. Az új anyag élettartama mostoha kö­rülmények között is három év. Repülőtereken kívül utak kikép­zésére is használható. Veszélyesek-e az óriáskígyók az emberre? Csak öt faj van, amely­nek nagyra nőtt alakjai veszélyez­tethetik az embert: az óvilági sziktapiton, a tigrispiton és a koc. kás piton, valamint az újvilági két anakonda. Emberre azonban csak a legritkábban támadnak. (Ké­pünkön szép mustrázatú fiatal szivárványos boa látható. — KS) Lézer és holográfia B udapesten a Sem­melweis utcáibaln ebben az éviben1 ünnepli tízéves fennállását a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza. Az évforduló záró- atakordíjaiként megnyitották a Lé­zer és holográfia című kiállítást, mely roppant szeimíéletesen mu­tatja be a sízovjet fizika és tech­nika legújabb eredményeit. Napjainkban, az ezredforduló­hoz közeledve, már egyre keve­sebb embernek kell magyarázni, rni is a lézer: tökéletesen' egyszí­nű és koherens f*nyt kibocsátó készülék, aminek több változata van és szinte már .mindenre al­kalmazható. A lézer megalkotó, sánaik előfeltétele egy bonyoluLt és nehéz kutatási területen, a kvantumelektroniikában elért eredménysorozat volt. Ezt a tu­dósok egymástól függetlenül, egy­idejűleg több országiban tapasz­talták ki. Az első működő lézer 1960-ban készült el. de három év­vel később már az iparban is alkalmazták őket. Több tudós is élenjárt a kutatásban és az el. ső nyilvános elismerést hármán kaptáik meg, mégpedig 1964-ben, amikor az amerikai Charles Towmesne^c és két szovjet tudós­nak: Nyi'kolaj Bászovmak és Alek. szánd r Prchorovnalk (itt volt a kiállítás megnyitóján is, egy szov­jet tudósiküldöttséggel) odaítélték a fikizai Ncbel-díjat — imteg- osztiva. Az eltelt két évtizedben, igen sokait fejlődött a lézer, és az or­vostudományban ma már szinte rutinszerűen használják a sebé­szetben és a szemészetben. de használhatók a környezetvéde­lemben is, alhc.l lézeres diagnosz­tizáló berendezésékkel gyorsain és nagy tá.vétségekben ménhetik a légkör és a vizek jellemző ada­tait, szennyezését. A lézernek leglátványosabb al­kalmazása azonban minden bi­zonnyal a hblográfiá. Ennek a térhatású vetített fényképnek az alapelvét az Angliában élő .ha­zánkfia, Gábor Dénes (1900— 1979.) Nobed-díjas tudós dolgozta ki, de megvalósítását cs>ak a lé­zerfény tette lehetővé. A kiállí­táson ennek segítségével látha­tóak a leningrádi Enmitázs és az Orosz Történelmi Múzeum mű­kincsei eredeti nagyságukban és 9 Környezet-diagnosztizáló léze­rek. • Nem a kép életlen: Rettegett Iván cár holográfiaképe ilyen. szépségükben úgy, hogy ha mö­géjük nézünk, akkor vesszük psz_ re: ezek csaik „képek”. A megnyitó utáni beszélgetésen megkérdezték A. Proho.ro vöt. alki szoros kapcsolatot tart fenin a hazai tudománnyal is: hogyan használható fel 'a lézer a hadi­technikában? — Munkatársaimmal csak alap­vető kutatásokat folytatunk, te­hát hadi alkalmazások fejleszté­sével nem foglalkozunk, viszont a Szovjetunió nem is akar fog­lalkozni a lézerrel, mint fegy­verrel. mert ez a fegyverkezési hajszia új fordulóját jelentené! Nálunk a békés kutatásoknak .van elsőbbségük, mert a korszerű ha­ditechnikai eszközök már olyan nagy számban halmozódtak fel a földön, hogy ha nem vigyáznunk, az egész emberiség pusztulását okozhatják — mondotta, a Noibel- és Lenin-díjas szovjet akadé­mikus. A távirati irodák jelenítették, hogy az USA-ban sikeresen pró­báltak ki egy repülőgépre szerelt fedélzeti lézeráígyút, amellyel' si­került megsemmisíteni egy má­sik repülőgépet.. . Farkas Tibor Az évszázad vállalkozása a szibériai gázvezeték A világ iz­gatottan figye­li, hogy az amerikaiak tá­masztotta ne­hézségek elle­nére elkészül-e 1984 áprilisára az a 4650 kilo­méteres gáz- távvezeték, amely a szibé­riai Urengoj- tól az ország nyugati hatá­ráig húzódik, s amelyen ke­resztül évi 40 milliárd köb­méter földgázt kapnak majd á nyugat-euró­pai országok a Szovjetunió­ból. Az építők­nek páratlanul nehéz éghajla­ti és természet i viszonyokkal kellett meg­küzdeniük. A vezeték nagy távolságon út az örök fagy birodalmában halad, ahol még nyáron is kőkemény a talaj. Hétszáz kilométeres hosz- szúságban mocsaras felszín alá kell helyezni a vezetéket. 550 ki­lométernyi szakaszon az Ural és a Kárpátok magaslatain halad. Nem csekélység, hogy 561 kisebb és nagyobb folyó állja az építők útját. Köztük van az Ob, a Vol­ga, a Káma, a Don. a Dnyeper és a Dnyeszter. A megépítendő víz alatti alagutak hossza összesen 200 kilométer. És a felsorolt aka­dályok után már egészen könnyű feladatnak tetszik, hogy 417 or­szágút és vasútvonal alatt kell át­bújtatni a csöveket. Az 1420 mm átmérőjű csöveket hegesztőautomaták erősítik ösz- sze, amelyek egyúttal megbízha­tóan ellenőrzik a varratok minő­ségét is. ötven tonna teherbírású hidraulikus, berendezés helyezi folyamatosan haladva az összehe- gesztett csöveket a földbe. Auto- matikája ezután még egyszer el­lenőrzi, hogy a vezeték nem sá- rült-e meg, s csak azután fedi be az árkot. E berendezés nagy elő­nye. hogy még mínusz hetven fo­kos hidegben is működőképes. Képünk azt az osztrák gyárt­mányú különleges golyósszelepet mutatja, amelyből csaknem száz. darabot építenek be a csőtávve­zetékbe. Hogy a golyósszelep a mínusz 50—60 Celsius-fokos hi­degben se menjen tönkre, új, tel­jesen hegesztett konstrukciót dolgoztak ki a Hübner-Vamag cég szakemberei. NŐK AZ IPARBAN: AZ ÜZEMMÉRNÖK „Vegyél ropit!” — nyafog a boltban a kisgyermek. „Hoz­zál ropit!’: — köti lelkére a vendégváró háziasszony az ita­lok beszerzésére vállalkozó férjnek. A ropinak ma már nem kell népszerűsítő reklámhadjárat, az apró sós rudak szinte meg sem melegednek a boltok pultjain, máris a bevásárló kosarakba kerülnek. A Kalocsai Sütőipari Vállalat egyik üzemének is névadója lett ez a termék. A két gépsor szinte megállás nélkül ontja magából a ropogós csemegét. A fehér köpeny, a hajat takaró sapka és kendő itt is kötelező. Klein Lajosné is viseli, kisebb-nagyobb megszakításokkal most már 12 éve. — Ennél a válLailiattmáL keadteim ipari tamulókiénit dsmerikedná a szakmával — meséli a törékeny kis asszony. — Fogalmiam sem voLt rólia, miit i!s jelent a siütő- iparban- dolgozni! Véletlen, hogy pont ide kerül­tem, és szeren­csém volt, hogy akadt egy olyan tanár­nőm, aki le tudta győzni e munka iránt érzett kezdeti ide­genkedésemet. A tanárnő. PáIfi Ferenoné tech­nológiát tanított a gyerekeknek, és lelkesedése,, szakmaszeretete akkor a kis Huszár Terire 'meg. határozóén hatott. A 'tanárnő volt az is, aki később az ifjú szak­munkást továbbtanulásra biztat­ta. Így került a felnőttikor küszö­bére éiö energikus kislány a szak­munkások szakközépiskolájába. Megszerezhette volna az érettsé­gi bizonyítványt, ha nem jön a nagy lehetőség: a SZÉT: Tizenki­lenc hetes intenzív felkészítés Gö­döllőn, majd érettségi nélkül fel­vételi a,z Élelmiszeripari Főisko­lára. — Amikor először hívatott a vál­lalat igazgatója, hogy lenne-e kedvem továbbtanulni, habozi. tam. Akkoriban indult meg a SZÉT, a szakmunkások előkészí­tő tanfolyama. Huszonnégy óra gondolkodási időt kaptám. Végül úgy döntöttem, megpróbálom. Hú­szán indultunk egy csoportban, tizenkettőt vetitek fel a felvételi állapján. Igaz, a tanulás nem volt szo­katlan. hiszen a nehéz fizikai munka mellett is jól ment ko­rábban. Jó munkahelyet cserélt fel néhány évre az iskolapaddiai, kemény fizikai munkát a sokszor legalább olyan nehéz szellemivel. Nehéz eldönteni, mi volt kiöny- nyebb, a Hóvirág* kétszersült sú­lyos sütőlemezeinek emelgefése a füstiben, vagy egy vizsgaidőszak, zárthelyi dolgozatokkal teli félév. — Amikor visszakerültem Kai- locsára, a vállalathoz, úgy érez­tem,, vannak, akik nem szívesen fogadnák — idézi a három évvel ezelőtti napokat. — Talán az ál­lásukat féltették? Ma1 sem tu­dom. Egy kicsit bántott, végül — ha .nem is azonnal —, de meg­szoktak. Arra viszont már nem mertem vállalkozni, hogy a , régi munkahelyemen legyek vezető, nem azért, mert nem fogadtak volna szívesen. Én ijedtem meg a feladatitól, irányítaná azokat, akik a szaíbma alapjaival megismertet­tek. Pedig szerettem 'közöttük dol­gozni. 9 Klein Lajosné. (Méhesi Éva felvétele) Most Huszár Terézia, akiből időköziben' Klein Lajosné lett, a rop füzemben művezető. Két ,mű_ szakban dolgozik, és azt mondja, mindegy, hogy szakmunkás, vagy üzemmérnök az ember, a sütő­ipari munkáit nagyon lehet sze­retni. A munkatársai sem rosz- szabbak. mint a főiskola, előtti időkben, a főnöke, a váltótársa segítik, hogy megismerhesse a vezetés gyakorlatát is a, mér meg­tanult elmélet mellé. Kedvesek — mondja moso­lyogva —, és remélem, nemcsak azért, mert most babét várok! Hogy jelent-e valamit a főisko­lán töltött idő? Ha a napi mun­kám során talán nem is használ­hatok túl sokat az ott megtanult elméletből, valamiképpen megás segítség. Talán észre sem veszem, mikor kerülnek elő az elsajátított anyagok. Csak azt érzem, nyitot­tabb, fogékonyabb, érdeklődőbb ember vált belőlem. Fejszés Edit „Szerencsém volt” JÓL SIKERÜLT ,HAZASSAG’ Nyereséges a bugaci Aranykalász Szakszövetkezet Négy évvel ezelőtt Bugacon, a megye hetedik legnagyobb terü­letű településén — határa 174 négyzetkilométer — két szakszö­vetkezet, a Petőfi és az Arany­kalász próbált megkapaszkodni a homokon, megélhetési, boldogu­lási lehetőséget teremteni az ott élő embereknek. A Petőfi gazdál­kodása, a sűrű vezetőváltás és egyéb okok miatt egyre romlott, 1979-ben 4 millió 680 ezer, 1980- ban már 11 millió 317 ezer fo­rint vesztesége volt. Ugyanebben az időben az Aranykalásznál, ha nem is jelentősen, de tartósan nö­vekedett a nyereség: 1979-ben 256 ezer, 1980-ban 1 millió 705 ezer forint volt. Ezeknek az is­mereteknek a birtokában ültünk le beszélgetni az Aranykalász fé­lig kész székházában Bőrösök Andrással, a szakszövetkezet el­nökével és őrző Jánossal, a párt- alapszervezet titkárával. A kezdet nehéz volt — Még 1981-ben gazdasági tár­sulást hoztunk létre a két szak- szövetkezet között — kezdte Bőr- csők András —, amelynek gesz­tora az Aranykalász volt. Az új irányítási rendszer meghozta az eredményt, mert a Petőfinek az év végére 2 millió 429 ezer, az Aranykalásznak pedig 5 millió 227 ezer forint lett a nyeresége. Nem is csodálkoztunk, amikor a Petőfi tagjai közül a rendszeres munkát végzők átléptek az Arany­kalászba, ezzel mintegy ' kész helyzetet teremtve az egyesülés­re. — Nem voltunk mi sem köny- nyű helyzetben — kapcsolódott a beszélgetésbe őrző János —, hi­szen az alaptevékenység mellett bővítenünk kellett a szabályozó- változások ösztönzésére a mellék­üzemágakat. Fejlesztettük a la­katosüzemet, Budapesten két be­dolgozó, ipari kemenceápítő és -javító, valamint műanyagüzemet hoztunk létre. Sikerült állandósí­tani a tartósítóüzem munkáját, ahol mustárt, tormát, ételízesítőt, ecetespaprikát, uborkát, vegyes savanyúságot állítunk elő. Ezek is hozzájárultak az akkor 4 ezer hektárnyi közös föld műveléséből származó kevés nyereség növelé­séhez. Alap- és kiegészítő tevékenység — Az egyesülés után — foly­tatta az elnök — a 4500 hektár közös területen a hagyományos növénytermesztést folytattuk, de szigorítottuk a technológiai fe­gyelmet, növeltük a műtrágya- mennyiséget, s betartottuk az időbeniség követelményét. A ho­9 A szakszövetkezet növendék- marha-állománya biztosítja a hí­zó alapanyagot. zamok azóta 5—10 százalékkal nagyobbak. Még ebben az évben is, az aszály ellenére, kivéve a kukoricát, az ágazat 400 ezer fo­rint nyereséget hozott. Az állat- tenyésztésben már más volt a helyzet. A Petőfitől 1500 birkát vettünk át, amelyből 300-at nyom­ban kiselejteztünk, a többi kon­dícióját pedig feljavítottuk. Nö­veltük a szarvasmarha-állományt, túlnyomórészt marhahizlalással foglalkozunk, évente 220 hízó­marhát értékesítünk, 90 százalé­kát exportra küldjük. Az érde­keltségi rendszer megteremtésé­vel ebben az évben az állatte­nyésztés nyeresége meghaladja a 600 ezer forintot. — Budapesten megszüntettük a műanyag-bedolgozó részleget — vette át a szót a párttitkár —, helyette létrehoztunk a község­ben egy műanyagüzemet, azzal a céllal. hogy munkalehetőséget 9 Modern fröccsöntőgép készíti a műanyag termékeket. biztosítsunk. Itt saját részünkre készítünk különböző flakonokat. Hajtatócserepet, Médea folyékony szappan-tartót, fürdőszoba-be­rendezési tárgyakat, játékalkatré­szeket fröccsöntőnk a Szegedi Univerzum Szövetkezetnek, de gyártunk a Kontakténak, konnek­toralkatrészeket is. Üzemünk a múlt évben másfél milliós nyere­séget hozott. Mit tettek a kommunisták? — A tartósító már kinőtte a régi helyét, ezért újat építünk — mondta ismét az elnök —. Ehhez a megyei tanácstól kaptunk 3 mil­liót, a többi költséget saját erő­ből fedezzük. Az általunk ter­melt és vásárolt nyersanyagok feldolgozása, kiszerelése jelentős bevételhez juttatja a szakszövet­kezetét éppen úgy, mint a vas­ipari részlegünk. Az utóbbit is bővítettük, a DUTÉP Vállalat ré­szére vasszerkezeteket, gőzstabili- zátorokat gyártunk. Különböző kedvezményekkel segítjük a ház­táji gazdálkodást, ahol sertést, szarvasmarhát tenyésztenek, hiz­lalnak, zöldséget termelnek. En­nek árbevétele meghaladja a 70, nyeresége a'8 millió forintot. Bi­zakodással tekintünk a jövőbe, mondhatom ezt a tagok nevében is, hiszen az ez évi nyereségünk meghaladja a 16 milliót. — A szakszövetkezetnek az egyesülésig nem volt pártszerve­zete — tájékoztatott a párttitkár —. Jó másfél évvel ezelőtt ala­kultunk meg 22 taggal, s azóta 4 új párttagot vettünk fel. Mit tet­tünk az eredmények érdekében? Jó légkört teremtettünk, ez volt a legfontosabb. Sok tennivalónk van még, meg kell felelnünk mindazoknak a követelmények­nek, amelyeket a felsőbb párt­szervek, s maga az élet állít elénk. Az elmondottak arról győztek meg, hogy Bugacon jól sikerült a két szakszövetkezet „házassá­ga”. Gémes Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents