Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-04 / 286. szám

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni... ? (Kosztolányi) • Pillanatkép a Szórakaténusz játékházban. FORGOLOSDI: Négy székkel körül­határolunk egy kb. négyszer négy méteres területet. Négy játékost vá­lasztunk, hátukra egy-egy cédulát tű­zünk, melyre egy szám van (elírva. A saját számát mindenki Ismerheti, de három játékostársáét nem. Rajt­jelzésre a játékosoknak ügy kell for­golódniuk, mozogniuk a kijelölt já­téktéren belül, hogy saját számát mindenki védje, de másik három tár­sáét leolvassa. Ha valakinek sikerül egy számot elolvasnia, akkor azt hangosan bekiáltja. Ha valóban ez a szám, akkor az érintett Játékos ki­esik. Az utoljára bentmaradó a győz­tes. A játékot nehezíthetjük, ha a cé­dulákra nem számokat, hanem re­gény-, vers-, színdarabcímeket, vi­rág-, állat- vagy személyneveket írunk. Kellékek: négy szék, cédulák, négy biztositótü. NEVETŐ SAPKA: A játékosokat osszuk két egyenlő csoportra. Vá­lasszunk egy játékvezetőt. A csapatok egymással szemben állnak, középen a játékvezető. Egy svájcisapkát tart a kezében. Megállapodnak abban, hogy melyik csapaté annak felső oldala, és melyiké az alsó, fonáki része. A játékvezető magasra dobja a fejreva- lót. Ha leesés után a felső oldala van felül, akkor azok a pajtások, akik ab­ba a csapatba tartoznak, amelyik a sapka felső oldalát kapta, elkezdenek nevetni. Fél percig jóízűen próbál­nak kacagni, hogy a másik csapat tagjait is megnevettessék. Aki közü­lük elneveti magát, vagy mosolyog, az átmegy a nevető csoporthoz, és újabb sapkafeldobás következik. Az a csa­pat győz, amelyiknek a Játék végén több tagja van. Kellék: egy svájci­sapka. • Sárkányölő Szent György fából (»rágott szobra. • Dúsan, rikító színekkel öltöztetett agyagdáma. A z ősi orosz város, Zagorszk — az egykori Szergijev Poszad — nemcsak gyönyörű építészeti műemlékeiről, az 1337- ben alapított Trojics Szergijev kolostorról híres, hanem külön­leges múzeumi játékgyűjtemé­nyéről is. Az elmúlt évszázadban a legnagyobb orosz játékipari központtá vált. Mesteremberek készítették itt a faragott, eszter­gált, könnyű, ragasztott apró hol­mikat. A népi játékok nagyszerű ha­gyományai ma is élnek Zagorszk- ban. A mai mesterek folytatják a régi műhelyek és gyárak mun­káját: a világ minden táján is­merik például a zagorszki Matr- joska-babát, amit kicsik és na­gyok egyaránt kedvelnek. 1932 óta működik itt az országban egyedülálló tudományos kutató- intézet, mely a játékok kutatásá­val foglalkozik. Bármilyen fur­csa: amíg egy játék megszületik, különböző mesterségű emberek Az orosz játékok városa foglalkoznak vele, legyen az a leg­egyszerűbb csörgő, avagy rádió­távirányítású holdjáró autó. 1933 óta működik Zagorszkban a játékkészítő mestereket képző iparművészeti technikum. Itt van a híres játékmúzeum, ame­lyet a polgárháború kemény évei­ben Moszkvában alapítottak. Lét­rejöttének egyik fő szervezője a kiváló művész, kutató és pedagó­gus, Nyi'kolaj Bertram volt. A zagorszki játékmúzeum ter­mei visszavezetik a látogatót a régmúlt korokba, a népek és or­szágok történelmébe. Ahány já­ték — és harmincezer van itt be­lőle —, annyi történet. Az ásatá­sok során meglelt ősi játékok év­ezredes korukkal vívják ki a lá­togató tiszteletét. Gazdag a külföldi játékok gyűj­teménye is. A japán és kínai anyag gondos és finom kézi meg­munkálásával tűnik ki: szalmá­ból font lámpák, festett papírkí­gyók és sárkányok, cérnából fur­fangos csomózással készült tar­ka gömbök és babák ünnepi ki- monóban. Minden egyes darab egy-egy mese a Kelet népi ha­gyományairól. A zagorszki gyűjteményben a játékokon kívül megtalálhatók a gyermekbútorok, orosz és kül­földi festők kezétől származó gyermekportrék és a XVIII. szá­zadtól kezdve az ABC-s könyvek is. Dialógus — Akkor te leszel anya, én meg az aranyos kisfiad. — Nem. Én mama aka­rok lenni, és te leszel az autóm, és belédülök. — Nem, én vagyok ag óvónéni, és segítek neked öltözni. Én rendőr vagyok, és elviszlek a börtönbe, az­tán meg kiengedlek. — Nem, én leszek a Pi­roska, te meg legyél a ko­saram, és teszek beléd sü­teményt meg bort. — Vagy sündisznó leszek és te nem tudsz megenni, mert összegömbölyödök. — Akkor pedig én leszek az egyiptomi ugróegér, és átugorlak, jó? — Jó. Aztán te leszel a tűzoltóautó, én meg egy nagy szög, rámjössz, és ki­durrantalak. — Jó. Utána sárkány le­szek és fölfalom a tűzoltó­autót szőröstül-bőröstül. — De hát nem tudod fölfalni, mert te vagy a tűzoltóautó! — Az nem baj. * — Mit csináltok gyere­kek? — Játszunk. H. Z. FORGANDÓ SZERENCSE Egyes költők szerint Fortuna görög kollégája, Tykhé naphosszat egyensú­lyozott egy forgó gömbön, közben a szárnyaival csapdosott, és kopasz fejét dugdosta a kíváncsi tekintetek elől. A poéták így akarják az emberek tudo­mására hozni, hogy a szerencse forgan- dó, és ha elénk vetődik, üstökön kell ragadni, bár ez nem is olyan könnyű. Hogy mennyire nem az, s hogy olykor milyen csalafintaságokkal lehet lépre csalni, annak bizonyságául szolgáljanak az alábbi történetek. Fortuna nagyüzemei A leghíresebbek a las-vegasi és a monte-carlói „barlangok”, de van belő­lük szép számmal Velencében, Angliá­ban és Nyugat-Németországban is. A rulettasztalok históriája azt tanúsítja, hogy a melléjük ülők nem csupán szó­rakozásnak tekintik a játékban való részvételt, hanem nyerni akarnak. Köz­tudott, hogy ha egy este öten-hatan üs­tökön is ragadják Tykhét, azért még mindig az „asztal” nyer. Történetek ke­ringenek a krupiék mesés keresetéről, akik közül többen milliós vagyonra tesznek szert. A rulett egyik szabálya előírja: még akkor is lehet játszani valamelyik szám­ra, amikor a kis elefántcsont golyó már peregni kezd a pályán. A játékosnak ilyenkor nincs ideje zsetonjait a kivá­lasztott számra helyezni, hanem a pénzt a krupié markába nyomja, és szól, hogy például a 14-esre tesz. De az izgalom­ban, a tolongásban, a bajban ezt nem mindenki hallja, és hogyha a golyó pél­dául a 24-esen áll is meg, az összeget kifizetik, anélkül, hogy a vigyázatlan játékosok észrevennék a csalást. Szerencsére nálunk Magyarországon nincsenek ilyen rossz hírű játékbarlan­gok ... Gyalogosok A szerencsejáték gyalogosai címet ad­ta valaki ama különös szekta tagjainak, akik hétről hétre titokzatos ikszekkel, számokkal rajzolgatnak teli egy vagy több papírlapot, aztán várnak egy bi­zonyos napig, mondjuk péntek 10 óráig, vagy vasárnap estig. Eltalálták: a lottó­zókról és a totózókról van szó. Kevesen tudják, hogy Magyarorszá­gon a totót 1947. október 19-én indítot­ták, és a vetélytárs, a lottó tíz év múl­tán, 1957. március 7-én lépett a színre. A csaknem negyvenéves múlt sok érde­kességet, furcsaságot hozott e szeren­csejátékok történetében. A leghíresebb eset az volt, amikor a 75 éves Ling néni első alkalommal ért el hazánkban ötös találatot, úgy, hogy jártassága a számok világában nem lévén, csak ikszelni tu­dott. Viszont azt jól csinálta. Angliában történt az az eset, amikor Lancashireben egy harmincnyolc esz­tendős rajzoló 28 ezer fontot nyert. A totó cég képviselője frakkba vágta ma­gát és bekopogtatott a kétgyermekes családapa lakásába, hogy átnyújtsa a nyereményt. A ház ura azonban hide­gen fogadta, s megvetően hozta tudo­mására, hogy nem tart igényt a pénzre. A tisztviselő kezdetben azt hitte, hogy a férfi eszét vesztette örömében, s ezért a feleség kezébe akarta leszámolni a pénzt, de az asszony is hasonló módon viselkedett. Végül megkérdezte, miért nem veszik át a pénzt? A válasz kicsit furcsán hangzott: — Nem akarjuk bemocskolni vele a kezünket, utalják át jótékony célokra. Kiderült, hogy a házaspár a metho- dista egyházhoz tartozik, s az ő fogal­maik szerint a pénz bűnös dolog ... H. G. O Szimultán a szabadban. (Pásztor Z. fotói) Kicsik és nagyok • Nyuszikészítés. • Magánfuvarozó. összeállította: Varga Mihály A bohóc orvossága Crock, a híres bohóc egyszer elment egy népszerű orvostanár­hoz, akinek polgári nevén mu­tatkozott be, és elpanaszolta, hogy ideges, álmatlanságban szenved. Megkérte, írjon számá­ra valami orvosságot. A doktor azt mondta, egyet ajánl: menjen el a beteg minden este a cirkuszba, és nézze meg Crock bohóc műsorát. — Én magam vagyok az a bo­hóc! — mondta a vendég. — De hiszen ön esténként oly nyugodtnak, boldognak és vi­dámnak látszik! — Igen, mert akkor játszom — válaszolta Grock. Gondolatok „Semmiben nem nyilvánul meg olyan világosan az emberek jel­leme, mint a játékban." (Tolsztoj) „Félek a játszani nem tudó embertől. Egész életemben azon leszek, hogy azok a szűkös létfel­tételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek." (József Attila) „Az ember azért játszik, mert ember, és azért ember, mert ját­szik.” (Schiller) „Játék közben az erkölcsök őszintébben nyilatkoznak meg." (Quintilianus) „Játszani annyi, mint küzdeni a félelem ellen.” (Jean-Louis Barrault) mma V.V.V.V.V. S:!* SSSÍ HARMATI SÁNDOR: Munkásemlékek 23. A munkásegységért Bár egyéni életemben alapo­san megszaporodtak a gondok, azt azonban nem engedtem, hogy ezáltal mozgalmi munkám kor­látozódjék. Részt vettem a kis­pesti végrehajtó bizottság és alapszervezetem munkájában. Látogattam rendszeresen a Wág- ner-vezette szemináriumi fog­lalkozásokat is. Rövidesen — a válság súlyos­bodása közepette — tapasztaltam, hogy mennyire szükséges volt ezeken a szemináriumckoin a vál­ságjelenségek megvitatása. Logi­kusan azt lehetett volna gondolni, hogy a válság okozta szenvedések hatáséra a munkások szorosabb, la vor jak ‘araikét. De ez nem így volt. Egy napon elképesztő nézetek kaptak lábra, mindenek­előtt a mechanikai üzemrészben. elsősorban a szakmunkásak kö­rében. A bizalmiak néhánv munka­társunk követelésére a követ­kező javaslatokat továbbították a szakszervezeti csoport vezeté­séhez: A vezetőség — mármint a szakszervezeti — követelje a fő­városban és a peremvárosokban lakó munkások nevében, hogy a vidékről bejárók kerüljenek el­bocsátásra, és a megmaradók szá. mára állítsák vissza a normális munkahetet, és keresetet. A ja- vasLattevök azt hozták fel indo­kul. hogy a faluról bejárók ott­hon házzal, kerttel, egyik-másik még egy-két hold termőfölddel és állattartási lehetőségekkel is rendelkezik. Aki közülük tehát elbocsátásra kerül, annak és csa­ládjának sem kell nélkülöznie. A városban lakók azonban a felso­rolt adottságokkal nem rendel­keznek. és munkanélkülivé vá­lás esetén azonnal katasztrofális helyzetbe kerülnek. Egyes szélsőségesen gondol­kodók — vagy talán provokáto­rok, nem lehetett felderíteni, hogy kik — a következőképpen fogalmaztak: „A parisztokratálk — a falun lakó munkásokra hasz­nálatos gúnynév volt ez a meg­jelölés — úgyis csak azért jönnek gyárba, hogy több jusson nekik f lamer a”. Szakszervezeti csoportunk tér. mészetesen azonnal fellépett a helytelen nézetekkel szemben. Vi­ta közben kellett felvilágosítani munkatársainkat e káros néze­tekről, bizonyítva nekik hogy az ilyen elképzelések a munkást a .munkással állítják szembe, és a nevető harmadik mindenkép­pen a tőkés lesz. A válság hatása negatív mó­don jelentkezett a szákszerve, zeti mozgalmi életben is. A fel­ső vezetés az egyre elkeseredet­tebb munkásokat igyekezett a harcosabb fellépéstől visszatar­tani. s ennek a hatása a mi gyá­runkban is érezhető volt. Az öntöttvas kályhákat össze­szerelő üzemrész dolgozóit majd­nem teljes számban elbocsátották, hivatkozva a megrendelés hiá­nyára. Aliig két hónap alatt ugyan­azokat a dolgozókat újra munká­ba állították, de most a korábbi­nál 20 százalékkal alacsonyabb munkabér ellenében. Az igazga­tóság ezúttal azzal indokolta el­járását, hogy csak Olyan áron jut­hatott új megrendelésekhez, amennyiben lényegesen olcsóbban tud a megrendelőknek szállítani. Az igazgatóság magyarázatának senki sem adott hitelt, és a dolgo­zók felháborodtak, s készek lettek volna az eljárás ellen fellépni. A főbizalmi nyilván, felsőbb inten­cióra. megakadályozta a készü­lő megmozdulást. Az eset hatására, üzemi cso­portunkon belül feszültség kelet­kezett a tagság zöme, továbbá a jobboldal felé hajló főibizalmi és néhány híve között. A jobboldali vezetéssel való elégedetlenség másban is kifeje­zésre jutott: felmerült az osz­tályharcos alapokra helyezett szakszervezetek 'létrehozásának szükségessége. (A harmincas években még nem ismerhettük — ma persze ismert —, hogy az ősz. tályharcos alapon álló szakszerve­zetek létrehozására a Kommunis­ták Magyarországi Pártja 1930. február 27. és március között a szovjetuniiobeli Aprilovkában ülésező II. kongresszusa hozott határozatot.) Az új szakszervezetek létreho­zásával kapcsolatos vita zavart Okozott a baloldali gondolkodá­sú tagság körében js. A kiválást követelőkkel szemben jelentős számban voltak, akik a meglévő keretek között tartották szük­ségesnek az ellenzéki csoportok kialakítását. Követelni kezdték a baloldali magatartás miatt ki­zártak visszavételét és töreked­tek elősegíteni baloldaliak bevá­lasztását a vezető testületekbe. A Vasmunkás Szövetségen be­lül is erőre kapott a forradalmi ellenzék. Mi. kint a gyárban, en­nek részleteiről akikor értesül­tünk. amikor Knuzdlák Béla, majd Varga István élvtárs felkereste szákszervezeti csoportunkat. Kruzsláik és Varga elvtárs láto­gatása után megbeszélést tartot­tunk, hogy milyen módon fékezzük az opportunista politika romboló hatását munkatársaink gondolko­dásimódjára. A vita eredménye­ként megállapítottuk, hogy Ro- zenfeld főművezető és Thián Hen­rik. a helyettese becsületes muin- kásemberek, értékes mozgalmi munkát is végeznék, őket tehát nem támadni, hanem meggyőzni kell arról, hogy helyük nem az opportunista politikát sugalló szövetségi vezetők mellett van. A meggyőzés feladatát Nyemecz és Notny elvtárs kapta. Megállapodtunk abban is, hogy bírálni kell ugyan a jobboldali, opportunista magatartást, de olyan régi szervezett munkáso­kat. mint Rozentfeld Dezsőt, Thián Henriket és a nézeteiket helyes­lő néhány munkatársunkat mél­tatlan volna „szociálfasiszta” jel­zővel illetni. (A szociálfasiszta terminológia használata — amint az később kiderült — nem volt hasznos eszköz az opportunizmus elleni küzdelemben. Akadályoz­ta a munkásegység megteremté­sét. A Kommunista Internacioná. lé 1934-ben elvetette e jelző hasz­nálatát.) Elhatároztuk a tagtoborzást is. Ez nem ment könnyen, legfőkép­pen azért, mert a keresetek meg­csappantak, és a tagsági díjat e kevésből nehezen lehetett lecsíp­ni. A fő érvünk az volt. hogy a kivált esztergályosok is vissza­tértek a nagy vasas-családba, s velük együtt hatékonyabban lép­het fel a szakszervezet a mun. kásérdekek védelmében. Az osztályharcos alapra helye­zett új szakszervezet kialakítá­sával szemben mi is helyesebb­nek tartottuk a baloldali csoport létrehozását az üzemi szervezet keretei között. (Következik: 24. GYILKOS SZEMÉTHEGYEK)

Next

/
Thumbnails
Contents