Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-24 / 303. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1983. december 34.

Lakásépítés és gazdálkodás

Beszélgetés Tokai Lászlóval,

Bács-Kiskunban

elnökhelyettesével

A lakásigények differenciált kielégítése — vagy annak segítése — az életkörülmények javítása érdekében a VI. ötéves tervben is kiemelt tanácsi feladat. Bács-Kiskun megyében a szükségletek és lehetőségek reális számbavételével öt év alatt húszezer lakás felépítését tervezik. Az igények és a meglevő lakásállomány területi elhelyezkedése indokolja, hogy az épülő lakások nagyobb része városokban és a nagyközségekben valósuljon meg. Ugyanakkor a városba áramlás csökkentése érdekében a kisebb települések — elsősorban a városkörnyéki községek — is nagyobb támogatást kapnak a lakásállomány gyarapításához, korszerűsítéséhez. Az is köztudott, hogy a megyében a lakásépítés terve döntően — 85 százalékban — a sajáterő igénybevételére alapozódik.

Az öt évből három eltelt. Indokolt tehát a kérdés: hol tart a megye a lakásprogram megvalósításában? Erről beszélgettünk Tohai Lászlóval, a Bács-Kiskun megyei Tanács általános elnökhelyettesével:

— Hány lakás lépült fel ieddig?

— Az 1983. év végi adatokat még neon ismerjük, de az már bizonyos, hogy az elmúlt három évben mintegy 12 ezer lakás épült fel megyénkben, ami megfelel a terveknek. A számítottál kissé eltér a felépült lakások összetétele, amelynek lényegét a következőkben, lehet összefoglalni:

A népgazdaság isment nehézségei miatt a tervezettnél kevesebb állami pénzeszközt tudtunk lakásépítésre fordítani. Ugyanakkor lehetővé vált, hogy a tanácsok az állami lakásépítésre szánt összegek egy részéből megfelelő számú közműves építési telek kialakításával segítsék a saját erőből építkezőket. Mindezek hatásaként 1459 állami lakás épült, amelyből 557 tanácsi bér-, 354 pedig tanácsi értékesítése szövetkezeti voLt. Az állami lakások száma így 270. nel kevesebb a tervezettnél, de lehetővé vált, hogy 570-nel több épüljön saját erőiből.

Jelentős a túlteljesítés az OTP beru. házású lakótelepi építkezéseknél. Ehhez — a pénzintézet jó munkája mellett — az is hozzájárult, hogy a már előkészített, de pénzszűke miatt elmaradó tanácsi lakásépítkezéseket az OTIP átvette. Egyre inkább gondot jelent vi,_ szont a lakásárak folyamatos növekedése, amit az év elején kedvezőbbé vált hitelfeltételek sem tudnak megfelelően

• Nem általános, de ötletes megoldás: házilag, a helyszínen készítik az új otthon falazóanyagát.

ellensúlyozni,

A családi házakból' is több épűít~a számítottnál. A három évre tervezett 6100-zál szemben 6780 készült el. Ezt elősegítették a kedvezőbb támogatási és, hitelfeltételek, a telekellátás javítására, a sajáterős építkezések átfogóbb, szervezettebb segítésére irányuló intézkedések.

Ebben, az évben nagy horderejű változás következett be a lakásépítés és -elosztás rendszerében, ami érezhetően módosította a lakás iránti igényekét. Az eddiginél is nagyobb arányban épülnek saját erőből otthonok, s ezek egyre nagyobb részét kívánják lakótelepeken kívüli zöldövezetben, korszerű és hagyományos családi házként megépíteni tulajdonosaik. A változásokra nem készült fél kellően építő, és építőanyagiparunk, s ez átmeneti megtorpanást idézett elő a lakásépítkezés ütemében. Szerencsére az előző két év túlteljesítései ellensúlyozni tudják az idei elmaradást.

— Elkészül a húszezer lakás 1985 végéig?

— A tervidőszak első három évének eredményei kedvező alapot teremtenek ehhez. A hátralevő két évben jó;l szervezett munkával fel lehet építeni a még hiányzó nyolcezer lakást. Ehhez a tanácsok már megteremtették, vagy rövidesen megteremtik a területelőkészítlés, a közművesítés feltételeit, s elkészíttetik a szükséges műszaki terveket. A megtett és teendő intézkedések lehetővé teszik a húszezer lakás felépülését oly módon, hogy tovább növekszik — mintegy 92 százalékra — a sajáterős építkezések aránya.

— Hogyan ítéli meg ta lakásgazdálkodást, a .felújítást és -korszerűsítést?

• — Ez a kérdés az utóbbi időben előtérbe került. A lakások használati értékének megóvása — esetleges növelése —, valamint az ésszerű és indokolt lakáscserék elősegítik az ellátás javulását, az igények teljesebb, differenciáltabb kielégítését, ezért az építkezéssel azonos jelentőségűek. Fejlődik a felújítási és korszerűsítési tevékenység. Az ötéves terv 1287 állami lakás felújítását és 485-nek a korszerűsítését irányozza elő. Ehhez a terv szerint rendelkezésre áll 440 millió forint felújítási alap, melyből 240 millió a központi támogatás. Ez az összeg azonban nem elegendő a szükséges és tervezett munkák elvégzésére, ezért a megye indokolt többletigényt jelentett be az illetékes szerveknél. Amennyiben ezt megkapjuk. lehetővé válik a tervezett felújítás és korszerűsítés, s emellett a lakások utólagos hőszigetelésében is előrehaladhatunk.

Növekvő feladat a személyi tulajdonú, többszintes épületekben levő lakások felújítása, melyhez ugyancsak elő kell teremteni a szükséges pénzügyi, anyagellátási feltételeket, a kivitelezői kapacitást. Kedvezőtlen, hogy a szövetkezeti lakások igen kevés felújítási alapipal rendelkeznek. Jelenleg 43 lakásfenntartó szövetkezet működik a megyében 7841 lakással, s mindössze

29 millió forint felújítási alappal, ami lakásonként 3800 forintot jelent. A feladatokat nyilvánvalóan csak jelentős hitelfelvétellel lehet megoldani, de ehhez is jóval több saját alapra lenne szükség, ezért gyorsítani kell az alapok képzését.

Felgyorsult a családi házak felújítása, korszerűsítése is. Ennek hiteligénye évenként 50 százalékkal emelkedik. Az OTP három év alatt 540 millió forint hitelt engedélyezett e célra. A megye településeinek a földgázhálózatba való bekapcsolása ugyancsak jelentősen növeli a lakásíkorszerűsítési hiteligényeket. A takarékpénztár az ilyen kérelmeket eddig maradéktalanul ki tudta elégíteni, s ez várhatóan a jövőben is így lesz.

— Jelenleg milyen akadályai vannak a lakásprogram zökkenőmentes megvalósulásának?

; ; A-"'Ükásé.pítéshez a választótt* <épv+:

tési technológiától függően eltérő mértékben áll rendelkezésre kivitelezői ká_ pacitás. Legkedvezőbb a helyzet a telepszerűen épülő állami és sajáterős lakások megvalósításánál, mert ezeknél a területelőikészítést a helyi tanácsok végzik, a kivitelezői kapacitásit pedig a DUTÉP Vállalat biztosítja paneles technológiával. Az egyedi többszintes lakások és a családi házak zömmel hagyományos módon épülnek. Ezekhez szervezett kivitelezői kaplacitás csak elvétve áll rendelkezésre, ámi nagyon megnehezíti az építkezőik helyzetét. E lakások végül is munkaidőn, túl. hétvégeken, kisvállalkozásban, a rokonok, ismerősök besegítésével és rengeteg saját munkavégzéssel készülnek. Az építőszervezeteken kívüli kapacitások kihasználása a lakásépítési program teljesítésének elengedhetetlen feltétele.

A sajáterős építés gondjait a növekvő építőanyaghiány fokozza az utóbbi időben. Ennek mérséklésére különböző intézkedések történtek, de az ellátás továbbra sem kielégítő. A helyzeten alapvetően a most folyamatban levő országos nagy építőanyag-ipari rekonstrukciók és beruházások segíthetnék. Ezek belépésére azonban egy-ikét évet még várni kell. Addig is keresni kell a lehetséges áthidaló megoldásokat. A megyei üzemek építőanyag-termelésének fokozásán túl a korszerű építési technológiák — paneles, No-fines, Ve- lox stb. — alkalmazásának bővítésével .is enyhíteni lehet a hagyományos építőanyagok hiányát.

A falazóanyag-termelés fokozását kívánjuk elérni a laikitelékii és a kiskun, halasi téglagyáraik korszerűsítésének támogatásával. Több ipari üzem vállal, kozott ajtó, ablak, mozaiklap, betonelemeik stb. gyártására. Az Alföldi TÜZÉP Vállalat folyamatosan köt szerződést a többlettermelést vállaló üzemekkel.

— Hallhatnánk valamit a lakásigények kielégítéséről?

— A megyében a tanácsok lakáséi, osztási, lakáshoz juttatási gyakorlata megfelel a központi igényelveknek és a megyei határozatoknak. Az elmúlt három évben a tanácsi elosztású és ve- vőkijelölésű lakások 44.5 százalékát fiatal házasok, 6,2 százalékát nagycsaládo. sok kapták. A lakáshoz juttatott fizikai dolgozók aránya 52,3 százalék volt. Meg kell azonban mondani, hogy a takácsi bérlakások és a tanácsi érté- kesítésű lakások csökkenése egyre nagyobb gondot jelent a jogos lakásigények kielégítésénél.

Élénkült az úgynevezett lakásmobili. tás. A lakásügyi hatóságok 1981-től napjainkig több mint kilencszáz lakáscserét bonyolítottak le. Nagyobb lakást kisebbre szervezetten azonban csak hu- szonketten cseréltek. Az OTP közreműködésével az elmúlt három évben megközelítőleg nyolcezer lakás cserélt gazdát. Tanácsi bérlakásról 322-en mondtak le, s ezért a tanácsok 23,5 millió forint térítést fizettek a volt bérlőiknek. Ezeket a lakásokat a tanácsok ismét

kiutalhatják az erre jogosultaiknak. Az építés mellett ily módon is növelhető az elosztható lakások száma.

A szociális követeiményekmek nem megfelelő telepek megszüntetése, az így adódó lakásigények kielégítése szervezetten halad: évenként nyolcvan-száz ilyen igényt elégítenek, ki a tíanácsok. A jogosultaik egy része üresen álló lakásokat vásárol meg. Az éhhez nyújtott kedivezményes hitel azonban nincs arányiban a növekvő lakásárakkal. Felméréseink szerint a megye községedben jelenleg több miint 470 üresen álló lakás vásárlására van lehetőség.

_— Mit kívánnak item ni a fiatalok első lakáshoz juttatásának gyorsítása érdekében?

— Lakáspolitikánk egyik alapvető célja a fiatalok első lakáshoz jutásának segítése. A feladat rendkívül nagy, éppen ezért csak tervszerű, szervezett munkával, a lakásgazdálkodásért fele. lős szervek, a munkáltatók és az érintett fiatalok összefogásával oldható meg. A módozatoknak is sokfélének, a helyi adottságokhoz és lehetőségekhez igazodónak kell lenniük. Egyik leginkább bevált módszer az ifjúsági gar- zomházak építése. A kecskeméti jó tapasztalatok alapján szinte valamennyi városiban épülnek ilyenek a következő években, főleg OTIP-beruházási) an.

Ezeknél a lakásoknál különösen fontos a megfizethető ár, hiszen a pályakezdők, a viszonylag kiskeresetű emberek számára épülnek. A tanácsoknak és az OTP-nek természetesen garantálni kell a későbbi végleges lakás megszerzésének a lehetőségét is számukra.

A jövőben az eddiginél nagyobb arányban kell a minőségi cserék során felszabaduló kisebb méretű vagy alacsonyabb komfortfokozatú lakásokat fiatalok első lakásaként hasznosítani. Ezt a feladatot az új tanácsrendeletek megfogalmazták, a tanácsok pedig, le. hetőségeik szerint, végre is hajtják. E lakások szükséges felújításához és korszerűsítéséhez — állami tulajdon esetén — az in gatlanikezelő’szervek adnak támogatást, szövetkezeti vágy magántulajdon esetén ped-jg az OTP hitellel nyújt segítséget.

A sajáterős építkezőiket kedvezményes telekjuttatással és .munkáltatód tá. mogatással lehet és kell segíteni. Ennél a formánál indokolt a több ütemben bővíthető lakást!pusok építésének a lehetővé tétele, .mert ez igazodik a család növekedéséből adódó igények változásához és az anyagi lehetőségek fokozatos megteremtéséhez is. Az olcsó, célszerű és esztétikus lakások megvalósításában nagy a lehetőségűik és a felelősségük a tervezőknek, a kivitelezőknek is, de a műszaki előkészítést, a helykiválasztást végző tanácsoknak és beruházóiknak is.

A megyei tanács 1984. évi fejlesztési tervében 15 millió forintot fordít a telekkialakítások támogatására, külön tízmillió forintot pedig a fiatalok lakásépítésének segítésére. A helyi tanácsok saját alapjaikból is elkülönítenek ilyen célokra, hiszen a megyei támogatás a helyi erőforrásokat egészíti ki. Ezeket az összegeket a lakás- és telekáraik mérséklésére, illetve a jobban rászorulók segítésére fordítják tanácsaink.

A segítségnyújtásra rendkívül széles lehetőségük van a munkáltatóknak is. Támogathatják pénzeszközeikkel és egyéb .módon a telekikialakítást, az építkezést, a lakásvásárlást. Nem szabad figyelmen kívül hagyni maguknak az érdekelt fiataloknak a munkavégzési lehetőségét sem a saját otthonuk megteremtésénél, Számos építési és szervezési forrna erre jó alkalmat nyújt. Így is számottevően mérsékelhetők az építési költségek. A tanácsok, az T>TP és a munkáltatók eredményes együttműködésére van néhány jó példa, 'ami azt bizonyítja, hogy érdemes, lehetséges, de kötelesség is segíteni abban, hogy a fiatalok a családalapításhoz nélkülözhetetlen lakáshoz jussanak.

Rapi Miklós

1/ ocsis József és felesége örömmel fogadják a vendéget, jó szívvel veszik, ha ajtót nyitnak rájuk, hiszen alig-alig mozdulnak ki a szobából. Józsi bácsi 80 éves, élete párja pedig három évvel fiatalabb. Mindketten az izsáki Sárfehér Termelő- szövetkezet nyugdíjasai.

Elérzékenyülnek, amikor arról érdeklődöm, milyen segítséget kapnak a termelőszövetkezettől.

— Ágika rendszeresen jön hozzánk, mos, takarít. A főzéshez még van erőm, de a többi házimunkát már nem bírom. Sajnos, az uram is nagyon gyenge, beteges szegény — panaszkodik Kocsis Józsefné.

Agika már hatkor begyújtott

Ágika, akiiről szeretettel beszél, Édes Lászióné, a termelőszövetkezet egyik gondozónője, akinek feladata naponta ellátni néhány idős embert. Most is vele és Szarvas Józsefnévéi, a nőbizottiság elnökével jöttünk Kocsisokhoz.

Rózsaliffeti Jánotné már 88 éves, hat éve öjveigy, egyedül él. Már nem tudja elhagyni szobáját, fájnak a lábai. Ebédet a tanácsi szociális gondozó visz neki, s a ház körüli teendőket nála is Ágika végzi rendszeresen.

Damásdi Albertné a legelesettebb a gondozottak közül, má,r 90 éves elmúlt, combnyaktörése miatt ágyhoz van kötve, teljes ápolásra szorul. Itt is Ágiika a gondozó.

Damásdi néni kinyitja az éjjeliszekrény ajtaját, kiveszi a néhány nappal előbb kapott karácsonyi csomagot.

— Már belekóstoltam, finom mind, nagyon köszönöm.

Ilyen karácsonyi csomagot hatvan idős ember részére küldtek.

Édes Lászlómé már reggel hatkor begyújtott a cserép- kályháiba, jó meleg van. de kívánja is az idős, beteg szervezet a magasabb hőmérsékletet.

•

Fenyvesi Pálné, a termelőszövetkezet szociális bi. zottságának elnöke:

— Több mint ezer járadékosunk és nyugdíjasunk van, és 65 százalékok nő. Folyamatosan figyelemmel

kísérjük az i_dős, magányai tagjaink életkörülményeit a nőbizottsággal közösen. Gondoskodunk azokról, akik saját ellátásukra, ügyeik intézésére már képtelenek. Termelőszövetkezetünk két gondozónőt bízott meg, akik sok-sok odaadással végzik feladatukat. Bár munkájuk igen fáradságos, az idős emberek hálája, megelégedése részükre is örömet jelent Ilyenkor év végén összegezik, értékelik a szociális tevékenységet és beszámolnak a gazdaság vezetőinek, javaslatot tesznek, segítséget kérnek munkájukhoz.

*

Szarvas Józsefné: — A gondozók a fizetésükön felül járművet, munkaruhát, mosószert is kapnak. A magukat ellátni képes idős tagok, akiknek járadéka vagy nyugdíja alacsony, rendszeres szociális segélyben részesülnek. Ezen kívül évente 600 kiló tűzifát kapnak térítésmentesen.

Fenyvesi Pálné: — Az idősebbek külön munkahelyi közösséget alkotnak, melynek révén állandó kapcsolatban állnak a termelőszövetkezet \ i bégével E fórumon i.'.íéivOz- tatást kapnak a közös gazdaság munkájáról, életéről. Erejükhöz és egészségi állapotukhoz mérten részt vesznek a kampánymunkákban,

Reggel hat óra. Mire befe~ jeztem a borotválkozást Damásdi Albertnénál már lobog a tűz a cserépkályhában. Édes Lászlóné, Agika megkezdte napi körútját.

Kereskedő Sándor

Boldog vagyok,

hogy felnevelhettem a gyerekeket

Anyám háromszor biztosan sírt. Pedig jólelkűsége mellett edzett asszony. Azzá tették a tanyai élettel járó munkás mindennapok és a féltucatnyi gyermek nevelése. Sírt, aztán elgondolkodott és megnyugodott. „Az én fiaim ezek, katonák lesznek. Nem rossz helyre mennek, a hazát szolgálják” — mondta. És várta az értesítést az eskütételre. Apró termetét büszkén kihúzva készülődött. Ilyen emlékek foglalkoztattak az úton, amíg eljutottam Kunadacsra, Kohan Jánosnéhoz, aki hétszer biztosan sírt, hétszer biztosan kihúzta magát.

Kisebb erdő mellett bekerített nagy terület. Egyik szegletében cseréptetős ta- rma. Az alacsony léckerítésnél megtermett, pirospozsgás arcú asszony ismeretlenül is mosolyogva fogad. Amikor elmondom, mi járatban vagyok, látszik rajta, valahogy nem érti, mit is mondjon arról, hogy tizenegy gyereket hozott a világra. Aztán csak hozzáfog:

— Negyven évvel ezelőtt házasodtunk össze. 1944- ben született első fiunk, János. Harmincegy éves korában eltemettük. — Csönd van. Mintha önmagát vigasztalná. így folyitát- ia: — Van tőle két unokánk . . . Mihály fiam Kun- szentimiiklóson, a TEMA- FORG-nál dolgozik. Még munkásőr is. A Sándor szintén. Zsuzsa könyvelő a gyáli tsz-ben, oda ment férjhez. László az itteni Barátságban segédmunkás, Pál gépkezelő, szintén Kun- szentmiklóson akar letelepedni, ott építkezik. A második lány, Erzsébet 1955- ben született, irodában dolgozik. Jóska eredeti szakmája gépkezelő, most a faluban pincérkedik. Ö még itthon van, Károly pedig az utolsó katonafiunk, 1959- ben hoztam a világra. Ilonka a harmadik „kislány”, de már ő is férjhez ment. Bent laknak a községben, a postánál van. — Ezután elgondolkodik. — Biztosan jó sorrendben mondtam? Megvan mind.

Azért összeszámolja a fiúkat: nyitva a hét ujja. Elmereng, majd folytatja:

— Sokat röstellkedtem, még sírtam is, amikor újabb gyereket vártam . .. Nevelni csak az elsőket kellett, mert a többi látta, hogyan kell viselkedni. Szófoga- dóak. Ma is ragaszkodnak hozzánk éppúgy, mint egymáshoz. Talán kicsit gyöngék is az engedelmességtől. Mindig azt mondtam nekik, ha valaki bánt benneteket, • ne üssetek soha vissza, kerüljétek ki mert a becsületes embereket nem bántják. Most sokan kérdezhetik, hogy bírtam ennyi fiúval? Jómagam, de más sem panaszkodott még rájuk. A hadseregben sem. Engedelmesek, segítőkészek, hiszen nélkülük, ahogyan szaporodtunk, nem haladhattunk volna előre. Nézzen körül! — invitál. — Ez a ház nádtetős, petróleumlámpás, gémeskutas kis tanya volt. Ma sem nagy, van két szobánk, fürdőszobánk, konyhánk és mindenütt van víz meg villany. Sokat dolgoztunk. A papa is mindig olyan munkát volt kénytelen vállalni, ahol a legjobban megfizették, mert kellett a pénz. Most itthon van, már nyugdíjas. Tizenkét évi postai szolgálat után ügyködik a ház körül.

Ahogy szétnézek, látom: van mit tenni. Kacsák totyognak, a barkácsolt ketrecekben számtalan nyúl. A réten malackák futkosnak anyjuk után. A kolbásznak- valókból jut a gyerekeknek is. A kései anró csirkéket karácsonyra szánták a tizenkét unokának. Egv kis épület a barkácsház, mögötte János bácsi magafabrikálta önjáró kapája, közelében terménydaráló, az udvaron házi készítésű kis fuvarozó autó.

— Mindig volt a ház körül százával baromfi — folytatja Kohanné — lovak, disznók. Tehénnek is lenni kellett, mert naponta 6—7 liter tej fogyott. Általában úgy főztem, hogy vacsorára is jusson. Alig tudtam megszokni a kisebb adagokat és elrakni a 15 literes lábasokat, fazekakat. Hetente öt kenyeret sütöttem, és elmaradhatatlan volt a kaparék

kovászból formált pipiske, örültek neki a gyerekek. Kertészkedtünk is, a befőtteket, savanyúságokat ötliteres üvegekbe raktam. A nagyimosás néha két. napig eltartott és örökké én voltam az első felkelő, az utolsó lefekvő. A tanyát ritkán hagytam el, mert akkor voltam nyugodt, ha láttam a családot, s tudtam, minden rendben, tisztán a helyén van. Csak nem tettem azzal rosszat, hogy ennyi gyerekem lett? Hiszen nem hanyagoltam el őket soha. Ha pedig olyan rosszul viselkedtek volna a fiaim a néphadseregben, biztosan nem vittek volna autóval Kecskemétre. Kedvesen fogadtak a parancsnokok. Nemcsak kezet fogtam ám — mondja, és közben örömkönnyei. mögött mosolyog —, gratuláltak és megpusziltak. Megmondom, nagyon sajnálnám, ha rám hallgattak volna a fiaim. Én ugyanis nem akartam elmenni velük. Nagyon boldog vaeyok, hogy felnevelhettem a gyerekeket, köztük a hét fiút. Nézze — hív a szobába —, mit kaptam! Én még nem láttam ilyet!

Büszkén mutatja a fegyveres erők napján, a hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokságon átvett kitüntetést: a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát.

A haza szolgálatáért —, amire hét becsületes, szorgalmas és tisztelettudó fiút felnevelt a most 61 éves Kohan Jánosné.

Pulai Sára