Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-24 / 303. szám

1983. december 24. • PETŐFI NÉPE • 3 Befejeződött a téli ülésszak (Folytatás az 1. (Oldalról) lemhez mért aránya — szintén sokat javult. Gazdaságunk egyik legnagyobb sikere, hogy csökkenő importhányaddal is fokozni tud­atuk exportképességünket, s ez­zel nagymértékben javítottuk külgazdaságunk egyensúlyát. A Minisztertanács elnökhelyet­tese ezután a társadalom és gaz­daság kapcsolatának legérzéke­nyebb területéről, az életszínvo­nal és az életkörülmények ala­kulásáról szólt. Mint mondotta: e kérdések — érthető módon — mindenkit foglalkoztatnak. Az emberek manapság sokszor egy­bevetik az életszínvonal múlt­beli tényeit a jelennel. Ennek kapcsán leszögezte: — Az életszínvonal hosszú időn át töretlenül emelkedett, az életkörülmények érezhetően ja­vultak, és kiegyenlítetté váltak, mindez számottevő politikai ko­héziós erőként hatott társadal­munkban. Ezért a XII. pártkong­resszus, midőn meghirdette, hogy az életszínvonalat a jóval nehe­zebb körülmények közepette is meg kell őrizni, s az életkörül­ményeket, ha szerény mértékben is javítani kell, egyúttal politi­kánk egyik alappillérét szilárdí­totta meg. Azóta is — minden szorongató gond és váratlan aka­dály ellenére — sikerült ebben megbecsülésre méltó, ha nem is minden szempontból eredeti terv szerint való eredményeket elérni. Jövőre is fizetőképességünk megőrzésének vagyunk kényte­lenek elsőbbséget adni — mon­dotta Faluvégi Lajos. Ezért nem téveszthetjük szem elől azt az összefüggést sem, hogy hitelké­pességünk megítélésében fontos tényező a belpolitikai stabilitás, amely nem csekély mértékben az életszínvonal alakulásától függ. Amikor azt mondjuk, hogy leg­főbb szociális vívmányainkat to­vábbra is megvádjük, ezt elsősor­ban arra a meggyőződésünkre alapozzuk, hogy a hiányzó erő­forrásokat, az elszenvedett vesz­teségeket képes pótolni a dolgo­zó emberek közössége megnöve­kedett felelősségérzetével és megújulási készségével. Számolnunk kell azzal is, hogy amikor a reáljövedelmek nép- gazdasági szinten nem nőnek, a társadalomban fokozódik a jöve­delmi különbségek iránti érzé­kenység. Nem általában a na­gyobb, hanem az indokolatlanul nagy, a teljesítményekkel alá nem támasztott jövedelmek ellen kell fellépnünk. A jövő évi életszínvonal-elő­irányzatokról az Országos Terv­hivatal elnöke mondta: a cél az volt, hogy a lakosság fogyasztása és az egy lakosra jutó reáljöve­delem megmaradjon az idei szin­ten, az áruellátás jó színvonalú legyen. A jövedelmek kiáramlá­sának és a fogyasztói árak emel­kedésének olyan arányát és mér­tékét alakítottuk ki — mondotta — amely teret ad a teljesítmé­nyek szerinti differenciálásnak és az áremelkedés mértéke szem­pontjából meg elviselhető. A fo­gyasztói árakat érintő intézkedé­seket azokra a cikkekre és szol­gáltatásokra összpontosítjuk, amelyekben nagyarányú az álla­mi támogatás, és amelyek köré­ben az áremelkedés hozzájárul ahhoz, hogy a piaci egyensúly javuljon, a kínálat bővüljön. Ar­ról gondoskodunk, hogy a legfon­tosabb fogyasztási cikkeket érin­tő árintézkedések hatását a szo­ciális szempontból legjobban rá­szoruló rétegek körében a lehet­séges mértékben ellensúlyozzuk. Ez lehetővé teszi, hogy az átlag alatti nyugdíjak ás a családi pót­lékok vásárlóerejét megőrizzük, de arra sajnos nem ad módot, hogy minden érintett családnak változatlan maradjon a jövedel­mi helyzete. Faluvági Lajos beszédének be­befejező részében emlékeztetett arra, hogy az utóbbi évek tanúl- ságai azt mutatják: új fejlődési pályát tartósan csak egy módon alapozhatunk meg; azzal, ha ja­vítjuk a gazdaság szervezettségét, ha a lehető legteljesebben hasz­nosítjuk az alkotó emberi ener­giákat. Mindehhez elengedhetet­len, hogy átfogóan korszerűsít­sük a gazdaságirányítás rend­szerét. Ez nem szűkebb értelem­ben vett gazdasági, hanem lega­lább ennyire társadalmi ügy is. Egy-egy nagyobb lépés megtéte­le és időtállósága nagymértékben attól függ, hogy a társadalom és annak különféle csoportjai meny­nyire fogadják el az iránymutató törekvéseket, mennyire azono­sulnak azokkal. Pártunk Központi Bizottságá­nak a jövő évi tervről és a költ­ségvetés irányelveiről szóló állás- foglalása a sürgető mai tenniva­lóinkra és a jövő követelményei­re egyaránt tekintettel van. A képviselők számára vitára bocsá­tott előterjesztés ennek szellemé­ben készült. Jelképesen szólva: olyan utat jelölt ki társadalmunk számára, amelyen, ha nagyobb erőfeszítések árán is, de kitérés nélkül haladhatunk tovább — mondotta Faluvégi Laios. Ezután Ruisz Lászlóné (Vas Jnegye). Kovács Károly (Bud-a­Bács-Kiskun megyei képviselők az ülés­teremben Csillagszóró — illúziók nélkül pest), Guba Sándor (Somogy m.), Szige.thy Dezső (Győr *n.) és An­gyal Imre (Veszprém m.) kapott szót. A törvényjavaslathoz több hoz­zászóló nem jelentkezett, a vitá­ban elhangzottakra Hetényi István pénzügyminiszter válaszolt. Beve­zetőjében köszönettel nyugtázta a képviselői észrevételeket, utalva arra. hogy az ülésszakon széles körben foglalkoztak gazdaság- és társadalompolitikai kérdésekkel. A kormány megvizsgálja a javas­latokat, intézkedik a hasznosítha­tók megvalósításáról. A miniszter a vitában elhang­zottak alapján szólt arról, hogy az erőműépítési programot az Ál­lami Tervbizottság jövőre átte­kinti, az ezzel kapcsolatos dönté­seket széles körű koordináció eredményeként fogja meghozni. Egyes mezőgazdasági termékek értékesítési gondjairól kifejtette, hogy a kormányzat segít a bajo­kat orvosolni és a mezőgazdaság egyes területein távlati termelés- politikai kérdésekre is választ ad. A pályakezdők helyzetéről el­hangzott felszólaláshoz kapcsolód­va elmondotta, hogy a kormány­zat az új bértarifarendszer kiala­kításával is segítette helyzetüket, ám a helyi vezetőkön múlik, hogy a lehetséges kedvezményekkel mi­ként élnek. A kultúra és az oktatás költsé­geinek kapcsán felvetett észrevé­telekre Hetényi István azt vála­szolta: az eddigieknél is jobban kell fáradozni azon, hogy a kul­turális értékeket megfelelően tá­mogassuk és eljuttassuk a lakos­ság még szélesebb tömegeihez. Nem vitatható — fejtegette a pénzügyminiszter —, hogy az ala­csony nyugdíjasok nehéz helyzet­ben vannak, de eddig is születtek őket támogató intézkedések. A legalacsonyabb nyugdíjak — a miniszter véleménye szerint — megőrizték reálértéküket. bár kétségtelen, hogy sajnos ez a reál­érték alacsony. A soproni átkelőhellyel kapcso­latos képviselői észrevételről szól­va Hetényi István elmondta, hogy a közelben másik átkelőállomást nyitnak, amely tehermentesíti azt, bővítése nagyon költséges volna. Ami viszont a kisközségek ellátá­sával kapcsolatos észrevételt i'le- ti: megállapodás jött létre a SZÖ- VOSZ-szal, amely szerint az 1500 lakosú, vagy ennél kisebb telepü­lések üzleteinek korszerűsítésére hároméves programot dolgoznak ki, melynek során a boltok jóré­szét felújítják. Jövőre e célra 120 millió forintot fordítanak. Határozathozatal következett. Az országgyűlés a Magyay Nép- köztársaság 1984. évi költségveté­séről szóló törvényjavaslatot ál­talánosságában és részleteiben, az eredetileg beterjesztett összegek­kel egyhangúlag elfogadta. Állásfoglalás a béke mellett Apró Antal javaslata Apró Antal, az országgyűlés el­nöke bejelentést és javaslatot tett a képviselőknek. Elmondta: az utóbbi időszak feszültségei ellené­re Európa népei reménykedéssel várták, hogy megegyezés születik a közép-hatótávolságú nukleáris rakéták csökkentéséről folyó szovjet—amerikai tárgyalásokon. — Közismert — mondotta, hogy a Szovjetunió rendkívül nagy erő­feszítéseket tett ennek elérésére, a konstruktív javaslatok egész sorát terjesztette elő, s mindkét fél biz­tonsági érdekeit szem előtt tartva törekedett a megegyezésre. Ebben a szellemben született és ugyan­ilyen törekvéseket tükröz a Var­sói Szerződés tagállamai parla­mentjeinek ez év novemberi, szó­fiai nyilatkozata is. A Magyar Népköztársaság kormányának no­vember 29-én közzétett nyilatko­zata hangsúlyozza, hogy a kiala­kult helyzetért és annak követ­kezményeiért azokat terheli a fe­lelősség. akik lehetetlenné tették a megegyezés létrejöttét. Apró Antal a népünk vélemé­nyét^ kifejező_kedd esti megmoz­dulásról is szólt, amikor az or­szágház előtt a fiatalok és a béke­mozgalom más képviselői sok tíz­ezer honfitársunk jelenlétében át­adták a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség Központi Bizottsá­ga, az Országos Béketanács felhí­vását, amelyet több mint két és fél millió magyar állampolgár lá­tott öl egyetértő kézjegyével. Ezek az aláírások kifejezik a magyarok millióinak tiltakozását az ameri­kai rakéták telepítése ellen — mondotta az országgyűlés elnöke. — Örömmel állapíthatom meg, hogy ifjúságunk helyesli politi­kánkat, amely a katonai erőegyen­súly és a vilá^béke megőrzésére irányul. Szilárd meggyőződésünk, hogy a békés egymás mellett élés­nek továbbra sincs ésszerű alter­natívája, s ennek megfelelően folytatni kell a kelet—nyugati párbeszédet, mert a kialakult ka­tonai feszültséget csak politikai eszközökkel, érdemi tárgyalások útján lehet csökkenteni. A Ma­gyar Népköztársaság szövetsége­seivel együtt azt várja, hogy az Észak-Atlanti Szövetség — az európai és a világbéke közös ér­dekeire tekintettel — megteremti ennek feltételeit — hangsúlyozta Apró Antal, javasolva, hogy a képviselők az elhangzottakat fo­gadják el az országgyűlés állás- foglalásaként. Az országgyűlés a beterjesztett állásfoglalást egyhangú szavazás­sal elfogadta. Ezzel a Parlament téli üléssza­ka befejezte munkáját. Az ország- gyűlés elnöke kellemes ünnepeket és békés, boldog új esztendőt kí­vánva búcsúzott képviselőtársai­tól. Szerkesztőségünk nem szo­kott küllőn fenyőfát díszíteni az ünnepekre. Magunkénak érezzük azt, amelyik a sajtó­ház közelében, a „hírős Vá­ros” főterén vagy más telepü­léseken áll csillogó gömbjei­vel. A látvány mindenkié, így a miénk. is. És szerettünk vol_ na év köziben gyűjteni aján- dékravalót, hogy az esztendő végén egy-egy újságcikk-ml- lagszórót gyújthassunk a csa­ládi karácsonyfánkon. Sike­rült? Ki tudná megmondani pontosan ? Nem, nem föltétlenül olyas­mire gondolunk, ami kézzel­fogható, ízlelhető, rágható kül­demény. Az újság még csak nem is melegít, mint a ruha­nemű, bár voltak korok, ami­kor főképp bakancsba helyez­ve vagy derekaiéiként meg ta­karóiként használták. Ma szí­vesebben göngyölnek bele piaci árusok gyökeret, gyü­mölcsöt. sőt virágot is, hogy újra hasznosuljon a papír. Inkább azokra az írásokra, fotókra, oldalszeEkesztésekre gondolunk, amelyek a vissz­hangból ítélve átmelegítették a szívet, valami újait közöl­tek, olvasnivalót adtak a min­dennapi rohanás kikapcsolódó pillanataiban épp úgy, mint a kórház; ágyhoz kötöttség vég­telennek tűnő fehérségében. Ha volt olyan vezető, aki a kockázatvállalást támogató sorozatból merített erőt ahhoz, hogy kiállljon valaki vagy valami mellett; ha akadt cik­künk, amely színházi meg egyéb véleménycsatározás­hoz nyújtott ízlésbeli támpon­tot; ha vitánkkal sikerült se­gíteni egy önállóságát vesz­tett kisiskola helyzetén; ha volt olyan szülő, aki a hétvégi orvosi ügyeletből tudta meg, hova vigye gyermekét, hogy minél előbb gyógyszerhez jus­son — akikor már megérte. A tájékoztatás is, a figyelem is. Persze, korántsem törek­szünk valamiféle kizárólagos­ságra. Űjabb olvasmányél­ményeim arról győznek meg, hogy mennyire tanulságos for­gatni például a történelmi könyvek lapjait néha Csákiak­kor, ' fíkr á műtét? *haiWift‘;%Ätkar is, ha a jelen és jövő kérdé­sei előtt állunk. Az ünnepi kí­nálat bőven nyújt olvasnivalót a história és politika téma­köréből egyaránt. Itt van; a Magyarország története soro­zat 5. kötete, Cserei Mihály 18. századi munkája Erdélyről, Szekfű Gyula régen várt. utol­só nagy összegzése: a Forra­dalom után, s a legimaiibb má­ba vezet át az a válogatás, amely Lázár György 1971. és 1983. közötti beszédeiből, írá­saiból készült A nép támoga­tásával a szocializmus útiján címmel. Mindehhez társul egy év­forduló és annak többféle ta­nulsága : 65 esztendeje jelent meg a Vörös Űjság. Az idei sajtónapon — fellapozva né­hány számot — főként arra figyeltem, hogy miként igye­keztek írástudó kommunista elődeink eloszlatni bizonyos illúziókat, amelyek a hatalom akkori gyakorlásához fűződi­tek Az illúziók ma sem segí­tenek — legyenek azok kül­földről vagy ^érzékenyül! ha­zai hangulatokból táplált vég­letek. Sokkal biztosabb táma­szunk a valóság- és önismeret, a kezdeményezőkészség és ésszerű kockázatvállalás, a tehetség és okos szervezés tá­mogatása, a szocialista de­mokratizmus erőinek föltárá­sa, az érdekek kifejezése és megoldásba, harmóniába ho­zása. Az emberi szemlélet válto­zásait nehéz mérni. De jelent­kezhet a hatás közösségi erő. ként. S ez hozzájárulhat — helyi összefogásban testet ölt­ve — virágzó, a városnál sóik­ban vonzóbb életformát kíná­ló települések honfoglalásá­hoz az egykori terméketlen futöhomok helyén. És vissza­köszön egy-egy írás. fotó né­mely következményekben is. A Volán 9. sz. Vállalatánál például a Közlekedéskultúra című vezércikk hívta fel a ve­zetők figyelmét néhány olyan jelenségre, amelyről nem volt tudomásuk. Olvasói levél köz. lése nyomán, brigádsegítség­gel jutott egy mozgássérült férfi motoros tolókocsihoz. Űj- ságbeli felhívás kellett hozzá, hogy Kecskeméten jelentkez­zenek azok, akik Vállalják idős emberek, házi sz'öWMls'gobdói-1 zását. Glosszánk nyomán tűnt el másnapra egy balesetveszé­lyes gazdátlan autóroncs a Pákozdi csata utca végéről. Intézkedéseket, utasításokat, felelősségrevanást sorakoz­tatnak föl a címzett, intézmé­nyek válaszlevelek Talán fölér egy-egy ünnepi csiililagszóró sziporkázásával — sőt hitünk szerint többet is jelent —, hogy kédvező vál­tozás indult el a ftilöpszállási építőanyag-telepen, Izsákon meggyorsultak a víz-beköté­sek, intézkedett a MÁV szege, dl igazgatóhelyettese az elha­nyagolt árpádszállási meg­állóhely védelméért. Legutóbb pedig arról számolhattunk be: Ágasegyháza" határában 1985- ben elkezdik szélesíteni az utat, s a KPM Szegedi Köz­úti Igazgatósága addig is ar­ra kötelezte magát, hogy * a balesetveszélytől mentes, fo­lyamatos forgalomhoz szüksé­ges karbantartási munkáikat elvégzik. Csaknem ezerháromszáz ol­vasó kereste föl a szerkesztő­ség levelezési rovatát szemé­lyesen, írásban vagy telefonon valamilyen közléssel, kéréssel. Ennek nyomán jelent meg számos, az embereket közvet­lenül érintő tájékoztatás tele­pülésfejlesztési, kereskedel­mi, munkajogi, társadalombiz­tosítási, szociálpolitikai, lakás­felújítási és más kérdésekről. Körülbelül ilyen a házi mér­leg 1983 végié felé közeledve. Illúziók helyett — kocká­zatvállaló és segítőkész tár­sakkal karöltve, jó politikai háttér tudatában — igyek­szünk tenni a dolgunk mi is. Kazinczy Ferenc hosszú távra előlegezett, programot a re­formkor hajnalán a Tövisek és virágok fordulataiban: ..jót s jól”. Támogatást érdemel az, aki többet, minőséget akar létrehozni. S a reformok is folytatódnak, hogy tövisek he­lyett virágokra nyílhasson a szem. Illúziókra már nincs, d« re­ményre, hitre sok mással együtt még szükség van. Arra az ezüstös fehéren izzó ívre, amely jó híreket, >s továbbít „létektől lélekig”. Gyújtsuk meg hát közös fenyőfánkon a zöld tűlevelek közt megbúvó, vékonyka csillagszórót... Halász Ferenc Hárman — 1984-ről Az országgyűlés téli ülésszakán, a tanácskozás közti szü­neteket felhasználva, egy-egy kérdést tettünk fel Nyers Rezső Bács-Kiskun megyei képviselőnek, a kereskedelmi bi­zottság elnökének, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszternek és Adám Imréné Bács-Kiskun megyei képviselőnek. A kérdésekben mindössze annyi a közös, hogy valamennyi a következő esztendőre vonatkozik, s kapcsoló­dik a válaszadók munkájához, társadalmi megbízatásához. — Hogyan összegezné az idei év gazdálkodásának legfontosabb tapasztalatait, s az 1984-es feladatokat, ezen belül is a kereskede­lem, az áruellátás alakulá­sát? NYERS RÉZSŰ: — Ha visszate­kintünk erre az esztendőre, meg­állapítható: a tavalyi országgyű­lésen felvázolt gazdaságpolitikai irányvételben csak kezdeti ered­ményeket értünk el. Ez azt is je­lenti, hogy 1984-ben is komoly ne­hézségekkel kell szembenéznünk. A most tárgyalt költségvetés számszerű adatai rávilágítanak erre. A gazdaság jövedelemter­melése nőtt ugyan tavaly óta; 3.5 milliárd forinttal több folyik be az államkasszába, de a támogatá­si igény is növekedett egymil- liárddal, s ugyanakkor csökkente­ni kell a költségvetési hiányt. Ha a kereskedelmet vizsgáljuk, egyértelmű siker a hatszázmillió dolláros külkereskedelmi aktívum. Ezt jövőre fel kell emelni nyolc­száz millióra, s javítani a rubel­mérleget. Összegezve: 1984-ben mintegy 300—350 millió dollárnyi többletexportra van szüksége az országnak. Ez behatárolja a hazai felhasználást. A költségvetési tervben szere­pel. hogy a beruházások Csökken­nek, s í"v nem a fogyasztásra há­rítják át a terheket. De <a feszí­tett export és a nem növekvő im­port azt eredményezi, hogy a bel­földre termelő vállalatoknak ne­hezebb lesz áruval ellátni a ke­reskedelmet úgy, ahogyan azt a lakosság igényli Fid mic7Qrnlrnól nem jelentkezik ez, de az ipar­cikk- és építőanyag-ellátásban sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tenni. Akadnak áruféleségek, amelyek­ből nem szabadna hiánynak len­ni, mégis mutatkozik. Ennek oka részben a kényszerhelyzet, rész­ben a bürokratikus szabályozás, engedélvezési eliárás, s az is. hogy helyenként a vállalati munkában nem tapasztalható az a reform­lendület, amely révén alkalmaz­kodhatnának a világniachoz. vagy a megváltozott belföldi piachoz. El kell mondanom: nemcsak az a fontos, milyen az anyagi világ, hanem az is, miiven az emberek gondolkodása. A jövőben a társa­dalmi célokkal való nagyobb mér­tékű azonosulásra, a helyzet jobb érzékelésére van szükség. A kül­politikában gyakran használják a kifejezést: bizalomerősítés. Ez a vállalatok egymás közötti viszo­nyában, valamint az állami irá­nyítás és a vállalatok kapcsola­tában is elengedhetetlen, mert ennek révén a nehézségek egy ré­szét át lehet hidalni. — Miként látja a szőlő-, gyümölcs- és bortermelés helyzetét, a termelés-érté­kesítés összefüggését? VÁNCSA JENŐ: — Az 1983-as esztendő is jó bortermést hozott, s jelentős készletek halmozódtak fel. Intézkedéseink nyomán most már úgy látjuk, hogy a jövő évi értékesítés döntő többségét, mint­egy 75—80 százalékát megalapoz­tuk. A szocialista partnerekkel si­került a kontingenseket meg­® Nyers Rezső W Váncsa Jenő 9 Ádám Imréné ján, s így az a véleményem, hogy a következő esztendő végére a ndrmálig szintre hozható a ‘bor­készlet. Idén elsősorban a termelés fe­gyelmét akartuk megszilárdítani. Ez az elképzelésünk sikert ho­zott. Meggyőződésem, hogy e tény, valamint a szőlőnek kedvező idő­járás visszahozza a magyar bor jó hírét. Továbbra is szükség van új sző­lő- és gyümölcstelepítésekre — ezekhez a dotációt is biztosítani kell —, hogy a korszerű, piac- és versenyképes fajták minél gyor­sabban uralkodóvá váljanak. Nem akarunk az eddiginél nagyobb te­rületet bevonni a termelésbe, de lemaradni sem szeretnénk, mert a piaci feltételek igencsak gyorsan változnak. Ebben az évben a szőlőt és a bort nem volt könnyű eladni, míg a többi gyümölcs esetében kedve­zőnek ítéljük a helyzetet. De az értékesítés mindig nagymértékben függ a termésektől, a kereskede­lem tevékenységétől és természe­tesen a mi munkánktól is. Azt azonban mondhatom, hogy nyu­godtan fel kell készülni a jövő évi termelésre. Ezzel együtt tudnia kell mindenkinek: alapkövetel- mény, hogy termékeinkkel minő­ségben és árban egyarárít ver­senyképesek legyünk. — Milyen feladatokra ké­szül 1984-ben mint magán­ember, és mint lésí képviselő? ÁDÁM IMRÉNÉ: orszaggyii­Nem pa­érettségi bizonyítvány megszer­zése, a családé pedig az építke­zés. Mert jövőre hozzá akarunk kezdeni a házhoz. Az anyagok egy részét mir meg is vásároltuk. Ezenkívül itt a két gyerekem, az egyik hatodikos, a másik hetedik osztályba jár, lassan a pályavá­lasztás ideje következik számuk­ra. Szerencsémre az otthoni mun­kában számíthatok a férjem se­gítségére, máskülönben nem tud­nék eleget tenni képviselői meg­bízatásomnak sem. Hiszen nagy a választókerüle­tem, tizenkét község tartozik hoz­zám. És most mindegyikben van valami nagy dolog készülőben. A legfontosabb -talán a gázprogram amelynek megvalósításához szük­séges a lakosság hozzájárulása is. És ezt meg kell szervezni. Csát- alján, Hercegszántón tornacsarno­kot szeretnének, Garán pedig mű­velődési házat. De, ami ez utóbbi helyen reálisabb: a nosta építése, ezt jövőre elkezdjük. Ugyancsak sokakat érintő kér­dés minden községben a telekki­alakítás javítása. Ebben nekem — egyebek között — az érdekegyez­tetés a feladatom. Természetesen ehhez, valamint a választókkal való találkozáshoz sokat kell utaz­nom. S bár mint képviselő hiva­talból megyek, szeretném, ha jó­val kevesebb lenne e látogatások­ban a protokolláris jelleg, s ehhez kérem a helyi vezetők segítségét. naszkodhatom, lesz munka bőven megértését is. ______

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents