Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-24 / 303. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NEPE XXXVIII. évf. 303. izám 1983. december 24. szombat Ára: 1,80 Ft AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Kellemes ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak! BEFEJEZŐDÖTT A TÉLI ÜLÉSSZAK Az országgyűlés elfogadta a jövő évi költségvetést Pénteken a Parlamentben a Magyar Nép- köztársaság 1984. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat vitájával folytatódott az országgyűlés téli ülésszaka. A legfelső törvényhozási fórumon megjelent: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Elsőként Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke emelkedett szólásra. Célunk a fizetőképesség és a szociális vívmányok megőrzése Faluvégi Lajos felszólalása Az Országos Tervhivatal elnöke bevezetőben hangoztatta: gazdasági helyzetünket már hosz- szabb ideje az jellemzi, hogy az ország nemzetközi kötelezettségeiből a ránk háruló terhek nagyok, miközben erőforrásaink jóval szerényebbek. Ügy kell gazdálkodnunk tehát, hogy ezeket a viszonylag szűkös forrásokat okosan és célszerűen felhasználva mindenképpen megőrizhessük fizetőképességünket, továbbra is szavatolhassuk társadalmunk szociális biztonságát és megvédelmezhessük vívmányainkat. Népünk ismeri és megérti az ország helyzetét. Az emberek nagy többsége hajlandó rá, hogy fokozza teljesítményeit, fegyelmezetten dolgozzon és — ha kell — áldozatokat is hozzon. Faluvégi Lajos az 1984. évi népgazdasági terv előirányzataiból — csatlakozva a pénzügyminiszteri expozéhoz — kiemelte: a terv alapját alkotó gazdasági lehetőségek és a gazdasági törekvések viszonya most olyan, hogy a gazdaságban továbbra is működtetni kell bizonyos fékeket, de — ha szerény mértékben is — a lendítőerők szerepe fokozódik. — Mi mindig azon az állásponton voltunk — mondotta — és most is azon az állásponton vagyunk, hogy fizetési kötelezettségeinknek mindenkor pontosan eleget kell tennünk: emiatt olykor népszerűtlen lépéseket is vállalnunk kellett ahhoz, hogy a tervezett egyensúlyt fenntartsuk. A szabályozórendszernek különösen két vonását erősítettük meg. Elsősorban szabályoztuk a vásárlóerőt, másodsorban nagyobb szerepet kaptak a kibontakozást jobban segítő és ösztönző a piachoz való rugalmas alkalmazkodást előmozdító elemek — hangsúlyozta. Figyelmeztetett arra, hogy jövőre sem számíthatunk olyan külső hatásokra, amelyek hozzásegíthetnek bennünket egy gyorsabb gazdasági növekedéshez, ezért a gazdaságirányításnak nagyobb mozgékonyságra és határozottabb cselekvésre van szüksége. Az évközi intézkedéseknek nem kívánt mellékhatásai is lehetnek, de az előző. évek tanulságai azt mutatják, hogy még nagyobb gond származik abból, ha a cselekvés elmarad, vagy késlekedünk vele. — Gazdasági teljesítményeink szempontjából jövőre főként a termelési szerkezet korszerűsítésében, a termelési költségek csökkentésében kell előbbre jutnunk. A szerkezetátalakítás a kevesebb pénzügyi forrás ellenére sürgető feladat. Nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a legfontosabb területeken lépést tartsunk a műszaki fejlődéssel, a növekvő minőségi követelményekkel. Meg kell újítanunk a KGST-országokkal folytatott gazdasági kapcsolatok bővítésére irányuló erőfeszítésein- ket.^ Együttműködésünk a kedvezőtlen világgazdasági körül-' mények közepette nemcsak a stabilizáló tényező, hanem minőségileg új lehetőségek hordozója is. Faluvégi Lajos beszédében kitért arra, hogy a termelési szerkezet nagy léptékű megújítására évek óta korlátozottak a beruházási eszközeink. Jogos az az aggály, hogy a beruházások csökkentése veszélyezteti a gazdaság műszaki fejlődését, s emiatt több ponton elmaradhatunk a világviszonylattól. Jövőre a népgazdaság összes új beruházására és pótlására kereken 220 milliárd forintot vettünk számításba. Fontos, hogy ebből ne csak az állóeszközök bővítésére, hanem a pótlására felhasználható eszközök is a korszerűsítést szolgálják. Programjainkról szólva elmondotta: a jövő évben csaknem öt- milliárd forint értékű vállalati beruházás kezdődhet meg. Ez lehetővé teszi, hogy fontos gyógyszeripari, elektromechanikai, műanyagipari és ruházatipari termékek minőségét javítsuk. Az energiaracionalizálási kormány- program keretében 1984-ben csaknem hárommilliárd forint értékű beruházás valósul meg. Folytatjuk a gabonaprogram végrehajtását. Az ezzel kapcsolatos célokra mintegy hárommilliárd forint fejlesztési támogatást irányoztunk elő. Először tűzi ki a terv azt a célt, hogy 15 millió tonna gabonatermést érjünk el. Faluvégi Lajos gyengeségeinkre utalva megállapította: az ellenük való küzdelem nem volt hiábavaló, ezt az utóbbi években elért eredményeink bizonyítják. Miközben’ 1978 óta a nemzeti jövedelem 7 százalékkal nőtt, az energiafelhasználás mennyiségileg változatlan maradt, s javult a szerkezete is. Jócskán, mintegy 5 százalékkal mérséklődött népgazdaságunk importigényessége. A gazdaság exportképessége — a kivitelnek a nemzeti jövede- (Folytatás a 3. oldalon.) Hol a boldogság? Délután évvégi üdvözleteket bontogattam és cimezgettem — „Kellemes ünnepeket és boldog újévet kívánok!” —, este a Bölcsességek Könyvében lapozgatva rábukkantam egy Móricz-idézet- re, amely fél évszázaddal előbb került papírra: „ ... milyen boldog is az ember, ha nincs baja.” Te jóságos ég: ha ez mindenkire és minden korban vonatkozna, akkor valóban üres formaság egymásnak boldogságot kívánnunk, a boldogságot keresnünk. Hiszen hol található ma valaki, akinek nincs baja? Annyi gond, probléma nyomja a vállunkat, annyi társadalmi és egyéb teherrel küszködünk, hogy ilyen alapon valóban reménytelen elérni a boldogság oly annyira áhított és jóbarátok által valóban őszinte szívvel kívánt állapotát. Mi kellett egykoron és mi kellhet ma a boldogsághoz? Ami közös: mindenekelőtt egészség. De — így Karinthy Frigyes, Móricz kortársa, a másik író-géniusz —: „az ember nem egészséges, hanem boldog akar lenni." Ami az egészséget illeti: ahhoz mindenekelőtt egészséges életmódot kell vagy legalábbis kellene folytatni. Tele vannak a lapok ä túlzott gyógyszerfogyasztás ártalmaival, azokkal a civilizációs, más szóval jóléti betegségekkel, amelyekkel küszködünk. Napjaink embere állítólag éppúgy nem tudja elviselni a lakótelepek egyhangúnak kikiáltott életmódját, mint amiként idegesítik és ezzel megbetegítik a rohanó élet jelenségei. Csakhogy százszámra ismerek embereket és bizonyára milliónyian vannak, akik úgy rendezik be életüket, hogy egészségesen élnek. És itt nem csak és nem elsősorban a testedzésre, a mozgásra gondolok, ami szintén feltét- lenülfhozzátartozik az egészséges élethez. Hanem könyvek, barátok, a legkülönfélébb kulturális és érzelmi élmények gyűjtésével olyan környezetet teremtenek maguknak, ahol a lelkűk, s ezzel a testük is épen marad. Tudjuk, hogy bár a pénz nem boldogít — hideg szobában, vacogva, koplalva nehéz boldognak lenni. Szerencsénkre ez az ország ma lakossága egészének biztosítani tudja a meleg szobát és a mindennapi kenyeret. Óriási eredmény ez, bár ritkán vesszük elő a történelmi mércét. Elgondolkoztató tanulság az is: önmagában a teljes élet anyagi alapjainak lehetősége még nem elegendő, hogy valakik boldognak érezhessék magukat. Élnek köztünk emberek, akik valamikor zsíroskenyérrel laktak jól, ma pedig százszor jobban megy a soruk, de állandóan elégedetlenkednek. Még mindig abban az illúzióban élnek, hogy minden esztendőnek jobbnak, gazdagabbnak kell lennie, mint az előzőek voltak. Igaz, nem is olyan régen a népgazdasági tervek is tartalmazták ezt az elképzelést. Erre azonban az élet rácáfolt. Márpedig aki a bármennyire is szép és jó célokról nem ismeri fel, hogy a körülmények miatt lehetetlen a megvalósításuk, és nem a körülötte levő világhoz alkalmazkodik, hanem azt várja, hogy majd az igazodik hozzá, saját boldogtalanságának kovácsa. El kell ismerni: sok még az igazságtalanság mai világunkban. A szocializmus az igazságosság társadalma, de törekvéseink megvalósítása hosz- szabb időt vesz igénybe, mint gondoltuk. A társadalomnak nem szabad belenyugodnia abba, hogy alapelvei eltorzuljanak. Küzdeni kell a jó munka anyagi és erkölcsi megbecsüléséért. Sok, nagyon sok a méltánytalanság. Az egyénnek azonban meg kell tanulnia elviselnie ilyeneket is. A bátor, kritikus fellépésre az általános politika megvalósítása érdekében szükség van. Mi több: az ilyen harc, még ha az ember sebeket is kap, hozzátartozik a mai magyar ember méltóságához és ezzel boldogságához. A boldogságot legtöbbször a szerelemmel kapcsolatban szokták emlegetni. És a családdal. Mint mondják, a szerelem vak: a szerelmesek boldogságukban elfeledkeznek a körülöttük levő világról. Szép, nemes érzés ez, még akkor is, ha csalódásokkal jár: a nagy, soha el nem múló szerelmekről később kiderülhet, hogy bizony nagyon is illékonyak voltak. A családi élet nyugalma azonban fontos feltétele a boldogságnak. Aki a családjában, élete párjával, gyermekeivel jól érzi magát, az könnyebben tudja másfajta gondjait elviselni. Az az ideális, ha az otthon biztonsága kisugárzik a más tevékenységekre. És százszorosán jaj, ha a másutt szerzett vélt vagy valódi sérelmek megviselik az otthon nyugalmát. Ha két ember szérelemmel szereti egymást és elhatározza, összeházasodik, tisztában kell lennie azzal, hogy mivel a jót könnyű elviselni, elsősorban a gondokban, a bajokban kell támogatniok a másikat. A házastársak közötti jó viszony, szeretet éppúgy hozzátartozik a családi élet zavartalanságához, mint az a boldogsághoz. A családi élet mércéje nem azoknak a javaknak az összessége, amelyet anya, apa, gyerek, gyerekek magukénak mondhatnak. A családban meg kell tanulni lemondani a másik javára. Ügy érzem, túlságosan sokan emlegetik némelyek mostanában, mennyivel kevesebb az egy személyre jutó jövedelem a két- és háromgyermekeseknél, mint a gyermektelen házaspároknál, de a kelleténél kevesebb szó esik róla, hogy a gyermek ugyan nagy gond, de még nagyobb öröm! És egyben hajtóerő is: az ember sok mindent vállal gyermekéért, amit különben nem csinálna. Hol tehát a boldogság mostanában ebben a zajló, örvendetes hírekkel ritkán szolgáló világban? Nem, semmiképpen nem akkor boldog az ember, ha nincs baja. Hanem, ha képes azokkal szembeszállni, azokat vagy azok hatását legyőzni. A boldog életre a mai Magyarország az emberek túlnyomó többsége számára biztosítja a lehetőségeket, még ha egyforma és növekvő jólétet nem is tud egyhamar adni mindenki számára. Az már rajtunk áll, hogy ki-ki közülünk miként rendezi be az életét. Brecht szavaival: „A boldogság nem ajándék / Naponként harcba hív.” Azt hiszem, a legboldogabb az, aki ezt a harcot úgy vívja a saját boldogságáért, hogy másokért is tesz mindig valamit. Pintér István 4 Közös óhaj a béke Az országban több mint két és félmillió. Bács-Kiskun megyében 150 ezer ember írta alá az Országos Béketanács és a KISZ Központi Bizottsága közös békefelhívását. Felvételünk december 12-án Hartán készült. Csillagszóró illúziók nélkül Lakásépítés és gazdálkodás Bács-Kiskunban Beszélgetés Tohai Lászlóval, a megyei tanács általános elnökhelyettesével (4. oldal) Boldog vagyok, hogy felnevelhettem a gyerekeket (4. ow»i) Olyan ez a kollektíva, mint egy nagy család <5. oidan Sport (3. oidai) Otthon gyertyafényben (11. oldal) (8. oldal)
