Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-20 / 299. szám

1983. december 20. • PETŐFI NÉPE • 3 Népesség és Hazánk népesedési helyzete az 1970-es évek közepétől fokozatosan romlott, s az 1970-es évek végétől — az 1980-as évek elejétől új népesedési helyzet alakult ki. Az élveszületések száma már hosszabb ide­je az egyszerű szaporodást (a népesség hosszú távon legalább változatlan szintjét) biztosító mérték alatt van. Az 1960-as évek végétől a halandóság — az előző évtizedek folyamatos csökkenése után — emelkedni kezdett. Az élveszületések alacsony, és a halálozások magas száma oda vezetett, hogy 1981-től az ország .népessége csökken: 198Í-ben kétezerrel, 1982-ben tizenegyezer­rel lettünk és 1983-ban előreláthatóan ti­zenöt—tizennyolc ezerrel leszünk keve­sebben. Változó kilátások Hazánkban az utóbbi években évenként 140—<145 ezren távoznak az élők sorából. Sajnos számuk a korábbi évtizedekhez vi­szonyítva emelkedik. Ennek oka a népes­ség — 1960—1980 között végbement — vi­szonylag jelentős elöregedése. Emellett megváltoztak a különböző korcsoportok életkilátásai is. Kedvező változások követ­keztek be a 14 éven aluliak halandóságá­ban; a csecsemőhalandóság (0—1 évesek) az 1980-as évek elejére két évtized alatt a felére csökkent, az 1—6 éves gyermekek közül ennél is többen maradnak életben. Az elmúlt 20 évben a népesség 75 éven felüli korcsoportjában is csaknem 10 szá­zalékkal csökkent a halandóság. A fiatal és középkorú felnőtteknek viszont az utób­bi 20 év alatt 20—50 százalékkal növeke­dett halandósági arányuk, s ez a szomorú tény a népesség egészére kihat. Nemzet­közi összevetésben a halandóság területén hazánk helyzete kedvezőtlenebb képet mutat, mint a termékenység területén. A népesség szaporodása a fenti folya­matok hatására már a hetvenes évtized­ben lelassult és — amint erre már utaltam — 1981-től megkezdődött a népesség csök­kenése. Miután a népesség termékenysé­gét és halandóságát jellemző tényezők több évtizede érvényesülnek, arra számít­hatunk, hogy ez a folyamat tartós lesz. Az 1970-es évek végén készült népesség-előre­számítások és az azóta végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy miközben a prognózi­sok a népesedés alakulását általában és fő irányukat tekintve helyesen mérték fel, a tényleges népesedési folyamatok az utób­bi években az előrejelzéseknél kissé ked­vezőbben alakulnak: a halandóság kiásé alacsonyabb, a termékenység kissé maga­sabb lett. Célok és feladatok Hazánkban a közvélemény ugyan élénk érdeklődéssel figyeli a népesség számának alakulását, azonban a népesség struktúrá­jára és az ebből adódó hatásokra — noha ezek legalább olyan fontosak — már ke­vésbé figyel. Az öregek—fiatalok, az el­tartásra szorulók aránya, a demográfiai hullámok, az egyedülállók magas száma a társadalmat, az egyes családokat, a gazda­sági fejlesztést és fejlődést közvetlenebbül és érzékelhetőbben érintik, mint a né­pességszám. Ezért is mondhatjuk azt, hogy jövőbeni népesedéspolitikánk fő célja a népességcsökkenés fokozatos mérséklése, majd megállítása és hosszabb távon a né­pességszaporodás elérése úgy, hogy köz­ben a népesség életkori struktúrája is ked­vezőbbé váljon. fejlődés A népesedés társadalmi-gazdasági hatá­sainak felmérésekor abból kell kiindul­nunk, hogy a következő évtizedekben a népesedési adottságok az előző évtizedek­nél jobban meghatározzák majd a társa­dalmi-gazdasági fejlődést és fejlesztéspoli­tikát. Ez csak részben adódik abból, hogy a korábbi évtizedek gyors gazdasági növe­kedése lelassult. Nagyobbrészt arra vezet­hető vissza, hogy népesedésünket jellemző tendenciák tartósak, reálisan és érdemben csak hosszabb időszak alatt változtatha­tók. A népesedési adottságok minél ponto­sabb felmérése így alapfeltétele annak, hogy tudományosan megalapozott célokat tűzhessünk ki az infrastruktúra fejleszté­sében, a szociálpolitika súlypontjainak meghatározásában, a foglalkozáspolitika kialakításában. Középpontban a család Népesedési helyzetünk a társadalompo­litikával szervesen összehangolt távlati, a népesedés minden elemére kiterjedő népe­sedéspolitikát követel meg. Ennek tudo­mányos kidolgozása az 1980-as évek ele­jén megtörtént és a kialakult népesedési helyzetnek megfelelő politikai cselekvő- készség ugyancsak létrejött. A társadalom az elmúlt évben a jelenlegi gazdasági hely­zetben is talált és minden bizonnyal talál a jövőben is olyan lehetőségeket és meg­oldásokat, amelyek könnyíthetik a gyer­mekes családok helyzetét, segíthetik a csa­ládok egyes nemzedékeinek fokozottabb egymásra támaszkodását, hozzájárulhat­nak a család növekvő fontosságú intézmé­nyének stabilizálásához. A népesedés társadalmi-gazdasági hatá­sainak befolyásolásában az alábbiakat kell figyelembe vennünk: a népesedési adott­ságok feltárását és ezek alapján reális cse­lekvés meghatározását; átfogó, folyamatos népesedéspolitika folytatását; az egyenlőt­len létszámú korosztályokból, a demográ­fiai hullámokból származó kedvezőtlen ha­tások csökkentését; az időskorú népesség családi—társadalmi—közéleti helyzetének javítását; a kedvezőtlen következmények­kel járó területi, települési változások mér­séklését a községek népességmegtartó ké­pességének fokozását; a termékenység színvonalának emelését, és ezzel összhang­ban a fiatal pályakezdő korosztályok tá­mogatását, a lakosság egészségi állapotá­nak javítását, a halandóság csökkentését. A fentiek megvalósításában központi szerepet játszik a jövőben a családok hely­zetének, életének javítása. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az anyagi feltételek javításának változatlan fontossága mellett növekszik a kulturális- tudati tényezők, a hagyományok, a nor­mák szerepe. Csak hosszabb távon... Népesedési helyzetünk csak hosszabb tá­vú, kiegyensúlyozott és folyamatos népe­sedéspolitika eredményeként javulhat. A tudományos felismerésen és a politikai akaraton alapuló népesedési célok megva­lósításához a cselekvési, programok kidol­gozása folyamatban van. A következő évek­ben és évtizedekben a népesedés hazánk­ban még nagyobb fontosságú társadalmi- társadalompolitikai kérdéssé válik. Monigl István a KSH Népességtudományi Kutató Intézet igazgatója MEGVIZSGÁLTÁK A NÉPI ELLENŐRÖK: A kenyér iMár-már unalomig elkoptatott kifejezés, hogy a kenyér politikai kérdés. Megyénkben ez gyakorlatilag a következőket jelenti: az egy főre jutó kenyérfogyasztás meghaladja az országos átlagot. Alig van fórum — tanács­tagi beszámoló, falugyűlés stb. — * amelyen nincs terítéken a „mindennapi betevő”. Nem véletlenüt tűzte hát napirendre a Bács-Kis- kun megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a ke­nyérellátás helyzetének vizsgálatát, elsősor­ban a négy — a kecskeméti, bajai, kalocsai és kiskunhalasi — sütőipari vállalatok tevékeny­ségét elemezve. A széles körű, több vállalatra, sütőipari ter­méket előállító üzemre és kereskedelmi szer­vékre kiterjedő felmérés megállapításai sze­rint mennyiségileg a lakosság kenyérellátása jó. A fejlődés ellenére helyenként és idősza­konként a szükségesnél mégis kevesebb ke­nyér jut el a külterületekre, a városokban pe­dig a választék szűkössége kifogásolható. Saj­nálatos, hogy még azokban a sütőipari szak­üzletekben sem kapható nyitástól zárásig va­lamennyi kenyérféleség, amelyek az üzemek közelében találhatók. Időnként kedvezőtlenek a tapasztalatok a kenyér minőségét illetően. Holott — mint azt a vizsgálat megállapította — az esetek többségében a minőségi hibákat nem az összetétel, a gyártás, hanem a táro­lás, szállítás fogyatékosságai okozzák. Fokozottan érzik a gondokat a tanyán, kül­területen élők, akikhez hetente csupán két- háromnaponként jut el a friss kenyér. Ebbe a helytelen gyakorlatba sem szabad belenyu­godni — szögezték le a népi ellenőrök. A szál­lítási költségek megtakarításának ugyanis vannak más módszerei. Tűrhetetlen és meg­engedhetetlen, hogy Bács-Kiskun .megye je­lenleg is tanyán élő, több mint százezer lako­sa szenvedje meg az energiatakarékossági in­tézkedéseket. Éppen azok az emberek, akik­nek óriási szerepük van mezőgazdasági ter­mékeink előállításában. Feltétlenül elismerve a sütőipari vállalatok valós gondjait — a liszt változó minőségét, a létszámhiányt —, a népi ellenőrzési vizsgá­lat azt tükrözte, hogy a kínálatra és a minő­ségre vonatkozó panaszok többsége szubjek­tív okokra vezethető vissza. Kellő gondosság­gal, jó együttműködéssel, körültekintőbb szer­vezéssel e panaszok elkerülhetők lennének. Hogy megkeressék, s főként megtalálják, ki, mit tehet ez ügyben, a .népi ellenőrzési bizott­ság tanácskozásra hívta össze az érintetteket. A megbeszélésen részt vettek a négy sütő­ipari vállalat, a gabonaipar, az élelmiszer- kereskedelmi vállalat, valamint a megyei fel­ügyeleti és hatósági minőségellenőrző szervek vezetői. S noha igen rövid idő telt el a népi ellenőrzési értékelés óta, az érdekeltek még­is kész javaslatokat, intézkedési terveket hoz­ták magukkal. Ezek az ellátás javításával, a választékbővítéssel, a belső minőségellenőr­zés szigorításával és a partnercégekkel meg­kötendő új szerződésekkel kapcsolatos elkép­zeléseket, feladatokat tartalmaztak. Ezzel mintegy garanciát vállaltak: jobb együttműködéssel gondoskodnak arról, hogy a jövőben a fogyasztók igényeit mind minő­ségben, mind választékban ki tudják elégí­teni. Természetesen ez utóbbi vállalás a legfon­tosabb. És 'remélhetőleg a vevők ezek után az üzlet teljes nyitvatartása idején olyan ke­nyeret vásárolhatnak a pénzükért, amilyet szeretnek, s tapasztalataik alapján maguk is jónak ítélhetik az árut, nemcsak a gyártó cég által kiállított minőségi tanúsítvány. K. K.—V. T. VENDÉGÜNK VOLT: Dr. Rigó János főorvos Az elmúlt héten Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házában dietetikus és malomipari szakemberek részvételével tanácskozást rendeztek. Témája a gabonaipari termékek élelmezés-élettani hatá­sa volt. A száznál több meghívott nagy érdeklődéssel hallgatta dr. Rigó János főorvost, az Országos Dietetikus Intézet igazgatójának előadását. A tanácskozás, után a nemzetközi hírű professzor készség­gel válaszolt néhány kérdésemre: — Professzor úr, szuggesztiv előadásával engem meggyőzött. Ezentúl több főzeléket, növényi rostot fogok enni. Mennyire le­het valaki prófétája választott hi­vatásának? — Prófétája? Elsősorban kuta­tóorvosnak vallom magam. De mindent megteszek azért, hogy munkatársaim és saját eredmé­nyeim, ne csak egy laboratóriumi napló, vagy egy dolgozat oldalait gazdagítsák. Ezért a napi munka mellett egyeztetek a feldolgozó- ipari szakemberekkel, sőt köz­gazdászokat kell meggyőznöm az új termékek forgalmazásának hasznáról. Továbbá népszerűsítő előadásokat is tartok. A táplálko­zás — a szó szoros érteimében — húsbavágó kérdés. Ugyanis a la­kosság jövedelmének több mint 40 százalékát fordítja erre. Nem mindegy, hogy ezént a pénzért az egészségünket tönkrdtesszük-e ... — Az egészséges táplálkozás mindenki, sőt egy nemzet ér­deke is. Vajon szívesen vállal­kozna a diétára? — Engedje meg, hogy egy pél­dával kezdjem. Ha egy A-vita- min hiányban szenvedő kísérleti patkány elé a legdrágább felvá­gottak egész sorát teszik, és egy darab sárgarépát, először a ré­pához rohan .. . Ezt felejtettük el mi. A biológiai érték helyett, az élvezetet Hárítjuk szem előtt. A legtöbb diétázó valamilyen külső hatásra kezdi el népszerűbb ne­vén : a fogyókúrát. Másokat az orvos, vagy a betegség tilt- el a megszokott étrendtől. Arra józan fejjel gondolni sem szabad, hogy egy nemzet táplálkozási szoká­sait radikálisan megváltoztassuk. De erre nincs is szükség. Elegen­dő lenne — a régi, de ismertebb mértékegység szerint — napi há­romszáz kalóriáról lemondani. Ez nem jelentene koplalást. Csu­pán néhány dekagramm cukrot és a sertészsírt kellene száműzni a konyhából. Ezt pótolhatnánk nö­vényi rostot tartalmazó alap­anyaggal. Államíi vezetésünk jól látja a helyzetet, hiszen a Mi­nisztertanács határozatában az egészségügyi, a belkereskedelmi, a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert tette az egészséges táp­lálkozás bevezetéséért felelőssé. — Bízva abban, hogy gond­jainkat előbb-utóbb sikerül meg­oldani, ön milyen személyes pél­dával jár 'elöl? — Nálunk, ha liehet kapni, min­dig megtalálhatja ezeket á növé­nyi rostanyagokat. A búzacsírát, a korpát, a főzeléknek való mi- relitkészítmélyeket, vagy a bar­nakenyeret. Egyszóval, mi nem diétázunk, csupán a magunk módján megteremtjük a válasz­tás lehetőségét. Például, ma a reggelihez barnakenyeret ettem. Talán nem furcsa azt hallani a dietetikus intézet igazgatójának szájából, de mi tudjuk, rrpt, miért eszünk. Mindenesetre tény, hogy a családi költségvetést ennek az étrendnek a kialakítása nem ter­heli, hiszen ezek <a termékek mind olcsók. Miivel otthon főleg reggelit és vacsorát szoktam en­ni, így ezzel tudunk „manipulál­ni”. Az ebédemet már üzemi konyhán főzik. Itt kellene a leg­nagyobbat lépnünk ... t Czauner Péter Hőtároló kályhák nagyobb választékban Bővíti a hőtároló kályhák választékát a pápai Elekther- max. Az idei sikeres bemutatkozás után jövőre már sorozat­ban gyártja a kerámiával burkolt kályhákat is. Az ehhez szükséges különleges csempéket a zalaegerszegi Cserépkály- hagyár szállítja, több színben. A külső változás mellett fog­lalkoznak a szakemberek a hőtároló kályhák fűtőrendszeré­nek továbbfejlesztésével is. Sikeresen módosították — meg- . kétszerezték — a fűtőfelület és a levegő érintkezési terüle­tét. Így azonos energiafogyasztással, gyorsabban, nagyobb meleget biztosít az új változat. A tetszetős külsejű és ener­giatakarékos elektromos kályhákat jövőre már folyamatosan gyártják. Szoboszló, a hajdúváros Néha még a lidércfénynek is lehet hasznát venni. Legalábbis ezt állítják sokan Hajdúszoboszlón, onnan származ­tatva a város két — sok embernek ke­nyeret, és még többnek egészséget — adó nevezetességét: a gyógyvizet meg a földgázt. Ezek története ugyanis — ha hinni lehet a helyi legendáknak — úgy kezdődött, hogy nyári éjszakákoh lidércfényt láttak imbolyogni a város határában. Sok víz csordogált le a szoboszlói ut­cák árkaiban — folyó qem lévén közel s távolban —, míg a tudósok is felfi­gyeltek minderre. No meg arra, hogy idős helybeli asszonyok akár meg is es­küdtek volna rá: ha meleg időben a vízben állva mosnak, elmúlik a lábfá­jásuk. Jövőre hatvan esztendeje lesz, hogy Bőhm Ferenc miniszteri tanácsos és Pávai Vájná Ferenc, a nagytudású vízügyi kutató geológus, elkezdte a ku­tatófúrásokat Hajdúszoboszlón. A kö­vetkező évben pedig feltört a 73 fokos gyógyvíz. Pontosan 1925. október 26-án. A 30-as évek vége felé kezdett fejlőd­ni a létrehozott szoboszlói fürdő, de még 1937-ben is csak 28 ezer 400 ven­dég fürdőit a nagyszerű szoboszlói víz­ben, s egyszerre 4 ezer vendéget tudtak elhelyezni a városban. Saját erőből láttak hozzá a fejlesz­téshez a szoboszlóiak, s csak a felsza­badulás után kagtak igazán szóra érde­mes központi segítséget. 1960 óta nőtt meg Szoboszló forgalma: kül- és bel­földről százezrével érkeznek ide gyó­gyulni vágyó emberek. Elsősorban moz­gásszervi baiokkal, de műtét utáni kú­rára, és — meddőségtől szenvedő asz- szonyok is. Az évi vendégforgalom mostanában 150 és 200 ezer között mo­zog, s 1982-ben másfél millió vendégéj­szakát jegyeztek fel a statisztikusok. Ennék ellenére Hajdúszoboszló ma nemcsak fürdőváros: van ott ipar és mezőgazdaság is, s nem utolsósorban kultúra. Az utóbbiról már a vasútállomásról a központba tartva meggyőződhet az idegen. Útba ejtheti ugyanis a Bocskai nevét viselő helytörténeti, múzeumot, amelynek udvarán bemutatják a régi hajdúsági életet, az egykori kéziszerszá­mokat. Van kisgaléria, évente 10—12 képzőművész alkotását láthatják itt az érdeklődők. Oda költözött Nádudvar­ról Fazekas István népművész, saját ki­állítótermében mutatja be feketekerá­miáit. Mint ahogyan sok mindent kinőtt és kinő a legdinamikusabban fejlődő haj­dúváros, Lakossága 1949—1980 között több mint negyedével szaporodott, s ma 24 ezer körül jár. Szoboszlón mindenki lokálpatrióta. Büszke a város múltjára az is, aki csak néhány éve került ide. Lokálpatrióták érték el azt is, hogy minden expressz- vonat megálljon Hajdúszoboszlón. Az­óta rájöttek: érdemes. V. E. HAZAI TÁJAKON Idegenforgalmi propagandánk ' és Bács-Kiskun Többen látogattak hazánkba az év első kilenc hónapjában, mint tavaly januártól ok­tóberig, tudatja a Tourinform legújabb száma. A színvonalasabb idegenforgalmi propa­gandának is köszönhető a növekvő érdeklő­dés. Szép kivitelű, tömör,-a magyar idegen­forgalmi hivatal és a turizmus világszer­vezetének az összefogásával kiadott Unga­risches mosaik sorozat két füzete hozzám is eljutott. Az egyházi műgyűjtemények című átte­kinti a magyarországi egyházak történe­tét, mostani helyzetét. Fölhívja a figyel­met Magyarország és Vatikán 1964-es egyezményére, Kádár János és a pápa ta­lálkozójára. Megállapítja: az egyházi mű­kincsék értékes részei népünk kulturális hagyományainak. Ebből következően az ál­lamháztartás milliókat áldoz a műemlék- templomok és az egyházi műkincsek res­taurálására, főként a történelmi múltunk­ból adódóan legszámottevőbb katolikus egyházi épületek, múzeumok megóvására. A kiadvány röviden bemutatja a katoli­kus, a református, az evangélikus, az izrae­lita gyűjteményeket, a szentendrei görög­keleti kiállítást. A szerkesztők figyelmes­ségének köszönhetően a néhány hónapja megyeszékhelyünkön fölavatott Ráday- gyűjtemény is szerepel a fölsorolásban. A Történelmi városok szerzője mintha lebecsülné a két folyó közét, a Tiszántúlt. A rövid áttekintésben kiemelt tizenhárom város közül tíz dunántúli. A vázlatos tér­képre Kiskőrös, Kalocsa, Ópusztaszer és Szeged került a Duna—Tisza közéről. Az Ungarn ist Reise wert (kissé szaba­don: Érdemes Magyarországra utazni) több programja — a Hétvége Budapesten, a Karácsony—Szilveszter, a Hosszabb tartóz­kodás — Bács-Kiskun megyei áltványossá- gokat is kínál. A Főzőtanfolyamok „hall­gatói” is ellátogatnak Bugacra, az Arany- homok étterembe, a Szikrai Állami Gaz­daságba. A Tanulmányi utazások I. részt­vevői megtekinthetnek egy kecskeméti me­zőgazdasági termelőszövetkezetet és a kör­A ,,puszta” vezet — Zeneoktatás és műgyűjtemény nyékben egy kisgazdaságot, megismerked­hetnek a hírős várossal. A Vidéki élet Ma­gyarországon program keretében több na­pot tölthetnek a Kiskunságban külföldi szakemberek. Szervezetten tanulmányoz­hatják a magyarországi zeneoktatást mind­azok, akik 162 dollárt befizetnek a vonzó programra. Természetesen fölkeresik a kecskeméti énekes iskolát és a Kodály In­tézetet. Jóval drágább túrában szerepel a Magony-tanyai gulyásparti és kocsizás. Egészöldalas, színes képpel díszített tá­jékoztató vezeti be a pusztai programokat. 100 dollárért kapnak 8 napig szállást és étkezést — ha segítenek a főzésben —, ta­nulmányozhatják a pásztorok életét, be­szélgethetnek tanyaiakkal, gyönyörköd­hetnék a! faunában, világbajnokoktól, haj­tőktől tanulhatják a kocsihajtást, kirándul­hatnak lovas kocsival stb. A „téli kirán­dulással” rokonszenvezők is bekukkanta­nak a hírős városba, két napig szórakoz­hatnak a Magony-tartyán. Kísérőprogram­ként ajánlják a „Helvécia-Köncsögpusztai vincellér-ünnepet”, a Kalocsa—Solt kirán­dulást. A sajátost, a különlegest kereső, a nép­életre kíváncsi külföldiek az eddiginél szé­lesebb, valamivel reálisabb képet kapnak Bács-Kiskunról, mint korábban, bizonyít­ja rövid áttekintésem is. Természetesen újabb színekkel gazdagít- hatók az ajánlatok. A kalocsai érsekség könyvtára, műgyűjteménye sok látogatót vonzana, ha megteremtenék a nyilvános- ság_ biztonságos feltételeit. A Schöffer- gyűjtemény, a múzeum néprajzi kiállítása is joggal szerepelhetne a programokban. Baja és 'környéke a vizek kedvelőinek kí­nálhatna jó szórakozást. Feltehetően ér­deklődnének népi táncok, népi kismester­ségek alapfokú elsajátítását könnyítő tan­folyamok iránt is. Sajnálatos: egyetlen prospektus sem említi a Duna menti folk­lórfesztivált. (Másutt ezrek érdeklődését 'kelti, föl' egy-egy ilyen látványosság!) __ __ __ __ Heltai_Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents