Petőfi Népe, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-03 / 260. szám

•4 0 PETŐFI NÉPE O 1983. november 3.

Kereskedelem, szolgáltatás, lakáskarbantartás

Ankét a szerkesztőségben

________

Mi

ndennapi életünk sok szállal kötődik a kereskedelmi ellátáshoz és a szolgáltatásokhoz. Közbeszéd tárgya, hogy a lakóhelyen az áru- és egyéb szolgáltatási szükségletünket mennyire elégítik ki. Milyen az a láncolat — feltételrendszer —, melyek azok a gyakorlati módszerek a termelők, az eladók és a fogyasztók között, amelyektől az ellátás nem kis mértékben függ? Hol tart a javítótevékenység és a napjainkban oly fontos lakáskarbantartás? Ezeket a kérdéseket vitattuk meg nemrég szerkesztős ankétünkön dr. P. Kovács Istvánnal, a megyei tanács ke- rerkedelmi osztályának vezetőjével, Vágó Ivánnal, a megyei- tanát ipari osztályvezetőjével, Hrebik Ferenccel, a MÉSZÖV elnökhelyettesével, Búza Endrével, az Alföldi TÜZÉP Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettesével és Márton Lajossal, a Kecskeméti Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat igazgatójával.

K. A.: — A fogyasztásban, a megyék között Bács-Kiskunnak hol a helye?

Dt. P. Kovács István: —■' Az egy lakosra jutó kereskedelmi forgalmat tekintve, az 1975. évi nyolcadikról tavaly a hatodik helyre kerültünk. Ebben természetesen része van az árváltozásoknak is — jelentősebb viszont ennél a fogyasztás tényleges növekedése. Egy-egy Iákos, átlagosan 33“ ezer 600 forintot költ megyénkben éven te áruvásárlásra, ami — Budapest adatait nem számítva — nyolc százalékkal haladja mag az országos középértéket.

K. A.: — A kínálatról és a forgalmazási módszerekről mi a véleménye?

Dr. P. K. I.: — A megye ellátásával alapjában véve elégedettek vagyunk. Ezt jelzik közelmúltbeli és jelenlegi tapasztalataink is. Ez persze nem jelenti azt, hogy már semmi tennivalónk nincs! Változatlanul törekszünk a, kereskedelmi munka javítására. Például oldjuk azt a régi merevséget, amely esztendőkön át gátolta a.z utcai árusítás elterjedését. Az előrelépést mutatja, hogy a megyében már 36 kis- piac — utcai árushely — van, ahol friss zöldséget, gyümölcsöt kínálnak a termelők, örömmel látjuk, hogy a kecskeméti Petőfi Sándor utcában, a RUVESZ szalonja mellett három-négy termelő is árusít egyszerre. Helyesnek tartjuk azt a módszert is, amellyel a széchenylvárosi ABC adott jó példát-más üzleteknek. Az ABC előtt, egy alkalmi pavilonban, reklámáron tréningruhát kínált. Az ilyen és más módszer élénkíti a kereskedelmet. Szívesen ajánlóim továbbá a Veszprém megyeiek néhány üzleti „fogását”! Ami a háztartásihoz szükséges. az, mind megtalálható

(i Gyümölcsárus Kecskeméten, a Rákóczi úti Játékbolt előtt.

náluk, egy-egy ABC-bem. A zöldségféléket a kereskedők konyhakészen veszik át a termelőszövetkezetektől és a kistermelőktől. Az árualapokat illetően felkészültebbek, mint a mi ABC-inlk.

K. A.: — Lapunkban, év közben írtunk a gázkészülék- és szerelvényellátás gondjairól. Június 10—11-i, „Az őrláng mindenhol világítson!” című, kétrészes riportunkban ajánlást közöltünk: a megyei vezetők tárgyaljanak a gázkészülék-gyártókkal, hátha sikerül ezáltal is javítani az ellátáson.

Dr. P. K. I.: — A Soroksári Fegyver- és Gázkészülékgyárral ez a tárgyalás megtörtént, és eredményre vezetett. A FÉG harmadik negyedévi termelésiéből, terven felül 600 gázkonvektort szállított a városi és falusi kereskedelemnek. Ezzel újabb Bffl lakás fűtését sikerül megoldani. Ennyivel azonban nem értük be. Kértük a Dunaújvárosi Vasímű- vet i,s: legyen a segítségünkre. Dolgozói, vasárnapi műszaikhain, 50 ezer — kétszáz lakáshoz valló — radii á tor tagot gyártottak megyénk részére. Tárgyaltunk ezenkívül a VIDIA Vas- Műszaki Kereskedelmi Vállalattal, a Békés megyei Tanáccsal, sőt az Ipari Minisztériumiban is jártunk. Ennek következtében növekedett a gyártóművi szállítás, arányosabb lett a városok és a községek fű- bprendezés-ellátása. Ebben az irányban élénkült a kereskedelmi tevékeny ég. #

K. A.: — A fogyasztók egyik gondja a hiányos alkatrészkínálat. Erről mi a tapasztalata?

Dr. P. K. I.: — Egy példát hadd mondjak erre! Az NDK-bál importalt, gázüzemű vízmelegítők anélkül kerülték hazai forgalomba, hogy ezekhez szállítottak volna alkatrészeket. Ilyesminek nem szabad előfordulni. A gyártókat kötelezni kéül rá, hogy minden esetben küldjenek berendezéseikhez alkatrészeket.

K. A.: — Melyek a sajátos — mindennapi — kereskedelmi szolgáltatások?

Dr. P. K. I.: — Az éleimisizer- boltokban a mák-, a dió-, a kárvé- és a húsdarálás, városiakban a készruha méretre igazítása és a függönyszegélyezés mint ingyenes szolgáltatás, elterjedt. Pénzért végzik a bútorok házhoz szállítását, a lakberendezést és a hasonló munkáikat. Kecskeméten és Baján sportszerkölcsönző működik. A megyeszékhelyi — Petőfi Sándor utcai — Ezenmes- ter-bankácsrészleg ugyancsak része a kereskedelmi jellegű szolgáltatásoknak. Kívánatos volna, ha a városlakóik, köztük a nyugdíjasok, nagyobb számban rendelnének .telefonon árut. A BÉK néhány üzletében és az UNIVER ÁPÉSZ-nél már kezd meghonosodni ez a vásáriágii módszer.

K. A.: — A szövetkezeti kereskedelem milyen hálózattal rendelkezik a lakosság ellátásához?

Hrebik Ferenc: A falusi, kereskedelemre tíz éve még a vegyesboltok voltak a jellemzők. Azóta sok minden történt. A mai, ezerszáznegyven, különböző típusú üzletből hatszázhúsz élelmiszer-kereskedés, öt áruház, 430- nak pedig vendéglátás a feladata. A korábbi 271 helyett 140 italboltunk van, és 103 helyen .melegkonyhával rendéikezünk. Az üzlethálózatban jelentős a szakosodás, javulnak a vásárlási körülmények.

K. A.: — Terjed-e a szerződéses üzemeltetési forma?

H. F.: — Igen, főleg a vendéglátásban, ahol üzleteink egynegyedét vállalkozók bérlik. Nyereségük kétszerese a hagyományosan működő vendéglátó egységekének. A bolti (élelmiszer) kis- keresikeidelerfíben viszont csekély i az érdeklődés a szerződéses forma Iránt. A meghirdetett boltoknak alig néhány százalékát vette át ibériő. Valószínűleg azért, mert ezekben kötöttek az árak, vagy egyszerűen csak hiányzik a vállalkozási készség...

K. A.: — Mondana néhány adatot a szövetkezeti kereskedelem háttériparáról?

H. F.: —r Ipari termelésünk

évente 800 millió forint értékű. Ennek háromnegyede élelmiszer. A kiskunhalasi, a soltvad- kerti és a kecskeméti húsüzemünkben évenként 8 ezer tonna levágott sertést dolgoznak fel. Hetényegyiházi konzervüzemünk esztendőmként 30 millió tubus étel. ízesítőt készít. Hozzájárul a lakosok ellátásához a hartai betömés vasáru-, a fajszi kötélgyártó- üzem, s a halasi sapka- és kalap- részleg is.

K. A.: — Változik-e a napi cikkekről alkotott hagyományos kép? Ha igen, hogyan?

H. F.: — Az évek során átértékelődik a napi cikk fogalma. Három esztendeje például egy 290 forintos, elemes zsebrádió (még) nem tartozott ebbe a kategóriába. Ma viszont már igen! Természetesen továbbra is ide soroljuk az élelmiszert és az olyan árut, ami napi szükségletet elégít ki. Ha faluhelyen hiányzik a sertésorr-karifca, vagy a szeg, netán elfogyott a zseblámpaelem, ez alapellátási kérdés, s ennek megfelelően kell kezelni.

Dr. P. K. I.: — Már csaik azért is, mert az autóbusz-vitéldíjak* emelkedése óta a lakosok joib- ban meggondolják, hogy mikor és hova utazzanak vásárolni. Az nem baj, ha nincs színes tv, vagy .hűtőszekrény a falusi boltokban. Ezeket a tartós .fogyasztási javakat inkább megveszik egy szaik- üzletifoen, ahol kezelési tanácsot is adnak. Nagyobb baj, ha nél-, külözhetetlen, napi áruk hiányoznak a kínálatból. Javaslom, hogy a községi boltok a tartós használatra való cikkeik helyett anyagi eszközeiket inkább az alapellátás javítására fordítsák!

K. A.: — Ha már a kínálatról

0 Dr. P. Kovács István ® Hrebik Ferenc

9 Búza Endre

esett szó: eljutnak-e idejében a legfontosabb termékek a falusi fogyasztókhoz?

H. F.: — Heti kétszeri szállítással, túlnyomórészt igen. De vannak kivételek. Például Balo- taszállásra késve, illetve kiszámíthatatlanul érkeznek az élelmiszerek. Gondok vannak Bács- bokod és környéke tejtermékellátásával. Míg más megyékkel összehasonlítva nálunk — az áfé- szek feldolgozóiparának köszönhetően — alapvetően jó a kínálat húskészítményekből. ezek, valamint a tej- és a sütőipar árui nem kerülnék olygn gyorsam a fogyasztókhoz, ahogyan kellene.

K. A.: — Miért?

H. F.: — Ennek részben munkaerőhiány, részben a szigorúbb energiatakarékosság az oka. A szállítók 5—10—20 kilogramm áruval nem indulnak útra tizenöt—húsz .kilométer távolságra sem. Végső soron azonban nem Írhatunk minden bajt az energiagazdálkodás számlájára! Rugalmasabb együttműködésre van szükség a szállítók és a megrendelők között, hiszen a szükségletek jobb kielégítése érdekében a jövő év januárjától újabb 21 megyei községet vonnak be a központi — úgynevezett keretes — sertéshús- és töltelékáru-ellátásba. S ez már a szállítóknak is több munkát, nagyobb felelősséget jelenít!

K. A,: — A fogyasztók régóta panaszolják, hogy hiába keresnek az élelmiszerüzletekben kömény- magos sóskiflit. Nincs.

Dr. P. K. I.: — Ennek a hiánya csakugyan probléma. A megyei tanács kereskeflalmi osztályáról megkerestük a sütőipar vezetőit. Kértük: vegyék figyelembe a lakosság kívánságát!. Nem fogadjuk el azt az érvelést, hogy a só tönkreteszi a gyártószalagot, és a kemencét. Változatlainul kitartunk amellett a jogos követelés mellett, hogy a sütőipar lássa él végre a fogyasztókat sós- kiflivel !

K. A.: — „Tető alá kerülnek-e a családi házak?” — kérdeztük egyik, április 13-i riportunkban. Vajon, az Alföldi TÜZÉP Vállalat az idén mennyire volt képes ellátni a lakosságot építőanyaggal?

Búza Endre: — 1983 háromnegyed éve sok gonddal, feszültséggel, de egy ben-,másban Eredménnyel is járt. A megyében 4 millió 700 ezer cserepet' értékesítettünk ez idő alatt.. 23,7 százalékkal többet, mint tavaly kilenc hónapban — a kerésletet viszont még sem tudtuk fedezni.

K. A.: — Mit tettek a hiányzó, hazai cserép pótlásáért?

B. E.: — Osztrák betoncserepet váisároltunk. ötszázezer — békéscsabaival azonos minőségű — jugoszláv cserepet várupk a közeljövőben, s már megrendeltünk újaibb félmilliót. Ez at fajta cserép azonban drágább, háromszor annyiba kerül, mint az itthoni gyártású. A tetőtér-beépítést figyelembe véve, pótlásra sílkpa- lá.bóil 252, 'hullámpaláiból pedig 19 százalékkal többet hoztunk forgalomba az esztendő eddigi részében, 1982 háromnegyedévéhez képest. Rontotta az ellátást, hogy a Bátaszékj Téglagyár húszmillió hőtakarékos tégla szállításával maradt el. Az ugyancsak hiányzó, -előrefeszített gerendák helyett födémpaneleket kínáltunk. összefoglalva, úgy látom, hogy — a te tő-cserép ikivételével — más építőanyagok jelentősebb hiánya nem késleltette a lakásépítkezéseket.

K. A.: — Korszerű ajtókból milyen a választék?

B. E.: — Energiatakarékos, hőszigete,lt ajtókból és ablakokból az ■ elmúlt háíamnegyedévben nem tudtuk kielégíteni a keresletet.

Dr. P. K. I.: — Hadd tegyem hozzá rögtön, azért nem, mert a DUTÉP gyártóüzeme ezeket nem szállította az Alföldi TÜZÉP Vállalat megrendelésére.

K. A.: — Az építtetők vándorlása különböző cikkekért egyik megyéből a másikba a nyáron gyakori volt. Dunántúliak vásároltak Solton, kalocsaiak, bajaink utaztak Bátaszékre, vagy Csotrug- rádra építőanyagokért. Elhangzott ez a kijelentés is: egyes helyeken csúszópénzért hozzájutottak a keresett termékhez.

B. E.: — Csonigrád megyében csakugyan volt rá példa, hogy egyik-másik raktáros kihasználta a rászorult vevőik helyzetét és kenőpénzt fogadott el. Nézetem szerint azonban a közvélemény egy-egy rossz példából túlzott mértékben általánosít. Ha tényleg annyira hálás — csúszópénzzel biztató -** munkakör volna a (T.ÜZÉP-eLadói állás, akkor kecskeméti telepünkre, a jelenleg dolgozó egy mellé fel tudnánk venni még három, hiányzó áru- kiadó-raktárost. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a jogosulatlan . előnyszerzés lehetőségét — amelynek végül is termelési okai vannak — ne próbálnánk kizárni.

K. A.: — Hogyan?

B. E.: — A méltányosság azt kívánja, hor szűkösebb lehetőségek közo, irtsunk valamilyen sorrendet az építtetők anyag- ellátásában, Telepeinken április 1-től bevezettük az általános anyagbiztosítási szerződést. Aki tehát családi ház építésébe kezd, előleg befizetése ellenében megrendeli az összes, szükséges építőanyagot a, lakóhelyéhez legközelebbi telepen. Szerződött ügyfeleinket kötelezettségvállalás .mellett, legkésőbb egy éved belül kiszolgáljuk. Bács-Kiskun- ban eddig százhúszan, vállalatunk egész területén pedig — Csong- rád és Békés megyét is beleszámolva — összesen félezren, vették igénybe ezt a szolgáltatást. Hasonló biztonságot nyújt a vá- . sáriáknak a sorszámmal nyilvántartott — és ellenőrzött — előjegyzése,s vásárlás is. A teljesített eladások sorszámáról a telepvezetők kötelesek tájékoztatni a vásárlókat nyilvános jegyzéken. A társadalmi és vállalati, ellenőrzésnek ezt* a formáját — időlegesen — bevezethetnék az ország többi »TÜZÉP-váillatatánál is.

K. A.: — Hogyan készültek fel a tüzelőellátásra?

B[ E.: — Az idén, szeptember 30-ig 29 ezer tonnáival több szenet tároltunk telepeinken, mint egy évvel ezelőtt, A vásárlás szilárd tüzelőből mégis 59 ezer ton(i Valahol csőtörés van! Ezt keresi az IKV gyorsszerelője archív felvételünkön. i

0 Vágó Iván

• Márton Lajos

nával kevesebb, mint tavaly ilyenkor. Ebben nyilván közrejátszik, hogy nagy kalóriájú, értékes szenekből nincs elegendő; de késleltette a tüzelőváisániást az eddigi, kellemes időjárás is. A lakosság mindenesetre jól! teszi, ha téli tüzelőjéről idejében gondoskodik !

K. A.: — Lapunkban többször foglalkoztunk a javító-szolgáltató iparral. Milyen változásokról tájékoztat bennünket a megyei tanács ipari osztályának vezetője?

Vágó Iván: — Az a tapasztalatom, hogy a megyében alakult gazdasági munkaközösségek kis részt vállalnak a lakossági szolgáltatásokból. Ezek inkább szellemi munkát és készárutenmelést végeznek. Figyelemre méltóbb — sokaikat érintő — változás volt viszont a GELÍKA és az AEIT tanácsi vállalattá szervezése. Kötöttségeik oldódtak, s a módosult közgazdasági szabályozók hatására termelésük nőtit. A kapacitások jobb kihasználása és a nagyobb nyereség ösztönzően hatott és hat jelenleg is e

hány kilogramm tisztítani való ruháért azonban költséges autót küldeni. A szövetkezet például meg akarja szüntetni dunave- csei felvevő üzletét. Miért? Mert Bajától induló gépkocsijával nem kifizetődő éihordanda a ruhákat. Az ilyen és hasonló döntések feszültséghez vezetnek, ha a helyi irányító testületek, a ,ma- gánkisi-par fokozottabb bevonásával nem pótolják majd a hiányzó szolgáltatásokat.

K. A.: — Kecskeméten nem kevés azoknak a száma, akik tanácsi bérlakásban élnek. Az állami ingatlanok karbantartásáról miképpen gondoskodik az Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat javítószolgálata ?

Márton Lajos: — Alapvető munkánk az állami ingatlanok kar- bartartása. Gyorsszolgálati részlegünkre, amely huszonhárom dolgozóból áll, sokfajta feladat vár. Az elmúlt háromnegyed évben 850 bejelentésre 1951 hibát javítottak ki, többet, mint a tavalyi év azonos időszakában. Csőtörés, dugulás, villanyszerelés — néhány a gyakoribb esetek kö~

• Az építkezőknek az idén a legtöbb gondot a tetőcserép beszerzése okozta.

két szolgáltató vállalat munkájára.

K. A.: — A megyék közül Bács- Kiskun az 5—6. helyen áll az egy lakosra jutó évi 1000 forint értékű szolgáltatással. Ebben a kisiparnak is szerepe van.

V. I.: — Föltétlenül. Csakhogy amíg a városokban kielégítő a kisipari szolgáltatás, kisebb településeken az ellátás korántsem kedvező. Szerencsére, ismerünk jó példáikat. Ballószögön szolgáltatóházat építettek. Hasonló műhelyház épül Izsákon és Soltvadkerten. Tiszalkécsikén

egyes hiányszakmáik gyakorlására , társasműhelyeket hoznak létre,’ amelyek ingyen kapnak vizet. Ahol a helyi vezetők törődnek a lakossági szolgáltatásokkal és kutatják az önerős megoldásokat, ott javul a. karbantartó-javító tevékenység. Erre az önerőre a jövőben kétszeresen is szükség lesz. A központi szolgáltatási fejlesztési alapra mint támogatásra 1984—toil aligha számíthatunk. Másrészt azonban fenn kell tartani — -meg kell őrizni — olyan szolgáltatásokat, amelyeket a lakosság .a legkisebb településen sem nélkülözhet.

K.A.: — Közelebbről mire

gondol?

V. I.: — A szolgáltatás tudvalevőleg nem szociális juttatás. Ha egy-egy részterületen nőnek a vállalási díjak, ez magával hozza a kereslet csökkenését. Ha viszont a bevételek túl alacsonyak, előbb-utóbb gazdaságtalan lesz az adott tevékenység. Egy példát erre! A RUVESZ-nek a községeik fedélben van átvevőhelye. Nézül. A sürgős munkákat 24—36 óra alatt végezzük el, míg az asztalosok és a lakatosok 15 napra teljesítik megbízatásukat. Egy gázkészülékcserét harminc napra vállalunk. Nem a munka lassúsága, hanem a készülékhiány az oka a 30 napnak, vagy néha még ennél is hosszabb várakozási időnek.

K. A.: — Mennyire hatékony manapság a szakmunkás-kollektíva?

M. L.: — Tübib szakmában : kőműves-, ács-, bádogos- és tetőfedőmesterségre szívesen képeznénk fiatalokat, ha volna jelent- kéző. Az utánpótlási gondok ellenére, alaptevékenységünk: az épületkarbantartás mellett vállalkozunk egyéb feladatokra is. A városban 74 felvonót mi javítunk. Dolgozunk OTP-s társas- házaknáíl és szövetkezeti lakásokban. Ebből a célból szombati ügyeleteket szerveztünk. Gazdasági munkaközösségünk fűtés- szerelést és épületgépészeti hibaelhárítást végez. Korszerűsítette a Bányai Júlia Gimnázium kazánjait és felújította a lászlófaltvi óvoda fűtési rendszerét. December elejétől pedig már vasárnapi ügyeletet is ellát. A hétvégi szolgáltatásokhoz bérbe veszi a vállalat oxigénpalaakját, csőtisztítóját és menetváigóját.

K. A.: — Anyagilag jól járnak a gmk-sok?

M. L.: — Igen. A munkaiközösségiben 50 forintos óraibérük is lehet. Ezért dolgoznak nagyabb kedvvel a vállalatnak, mint alkalmilag, magánszemélyeknek.

A kereskedelemben és a szoláltatásokban végbemenő változások mindannyiunkat érintenek. Ki élelmiszer-, ki építőanyag- és tüzelővásárlóként, ki pedig a szogláltatások igénybevevőjeként, vagy állami lakás bérlőiéként nap mint nap leméri: hol tartunk, s hová, merre szeretnénk jutni — város- és községlakók — a gazdaságnak ezekben a szektoraiban? A fejlődés tényeit, nehézségeit és ellentmondásait ismerjük. Ám ahhoz, hogy a jobbítás szándékával — s majd eredményeivel — mind gyakrabban találkozhassunk, ez nem feltétlenül csak az öt szakterület képviselőin múlik. Eladók, szállítók, kis- és nagytermelők, szolgáltatni és az új iránt fogékony, kezdeményezni kész emberek ebben a legjobb partnerek.

* Kohl Antal