Petőfi Népe, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-16 / 270. szám

4 » PETŐFI NÉPE • 1983. november 16. \ „PIACKUTATÓKNAK ÉS GYÁRTÓKNAK IS KELL LENNÜNK” Töredelmesen bevallom, azok közé tarto­zom, akik minden újdonságba szeretnek be­lekóstolni, s otthonukban sem restellnek kotyvasztani valami különlegességet. No nem Thomas Lieven szintjén, oly mesés „kül­sőségek” között... Egyébként is: győzném én azt idővel és pénzzel? így aztán legtöbb­ször maradok a boltban gyorsan vásárolható újdonságok kóstolgatásánál. Az azonban mindig elgondolkodtat, mi hajt egy-egy em­bert, hogy mindannyiunk örömére új meg újabb ízekkel gazdagított készítményeket tárjon elénk. Az utóbbi évben különösen a töltelékáruk gazdagsága lep meg. Gondoljunk csak a ba­romfihúsból készült, vagy ezzel gazdagított különféle felvágottakra. A keskenyebb, vas­tagabb, „bőrbe” bújtatott jóízű készítmé­nyekre. Az újabbak „megjelenésének” okán gondolkodva kézenfekvő válasz adható: azért gyártják, hogy minél többet tudjanak elad­ni, vagyis üzemi érdekek a mozgatórugói a termékskála bővülésének. Azonban nem­csak ez ... Űj ízek mesterei a húsüzemben A Hosszúhegyi Állami Gazda­ság húsüzeméből különösen az utóbbi két-három évben kitűnő minőségű húskészítmény kerül ki. Hogy csak kevés üzletben vá­sárolható? Ez igaz, s ennek egyik magyarázata: képtelenek annyit gyártani, hogy minden megren­delő kívánságát teljesítsék. An­tal Sándor üzemvezető jogosan büszke az egyre több sikert elérő kis kollektívára. — Ügyesek, lelkiismeretesek és találékonyak az üzemben dol­gozó emberek — mondotta. — Megragadják az itteni lehetősé­get, és olyan termékek kitalálá­sán törik fejüket, amelyéket a nagy húsüzemek — adottságuk miatt is — nem tudnak gyárta­ni, vagy éppen gazdaságtalan lenne előállításuk. Amit mi tu­dunk ízben és minőségben, az a háziasabb jelleg, ugyanakkor egy tájegység sajátosságait, hagyo­mányos fűszerhasználatát is tük­rözi. Évente tizennégyezer sertést, mintegy félezer szarvasmarhát vágnak a hosszúhegyi húsüzem­ben. Az itt készülő negyvenféle töltelék- és szárazárunak jó pia­ca van. Közülük tíz tartozik az új, általuk kreált termékek közé. — Decemberben kerül az üzle­tekbe még kétféle száraz tölte­lékárunk — toldja meg az üzlet­vezető, de sejtelmesen, mert ad­dig „hadititok” ... — Mi csinál­tuk először a tepertőkrémet is. Aztán elterjedt, „átvették” más gyártók... Ez is egyfajta elisme­rése találékonyságunknak. Min­den sikeres terméknél az egyéni anyagi jutalmazás egyenrangú a húsipari szakmán belüli elisme­réssel. Mindkettő nagy hajtóerő. Hogy mire van szüksége, igénye a fogyasztóknak? Egyszerre piac­kutatóknak, gyártóknak is kell lennünk. Ismerjük is a konkur­enciát, lehetőségeikkel együtt, és a boltok vezetőinek véleményét saját termékeinkről. Negyedéven­ként tanácskozunk a forgalma­zókkal, és ajánlásaikat figyelem­be vesszük a termékszerkezet változtatásánál. A már említett lehetőségek megadják az alkalmazkodás alap­jait. Ezek közül is legfontosablb: a hosszúhegyi vágóhídra szállíta­nak nagy súlyú sertéseket, ame­lyek húsára azt mondják, hogy „beéredett” és ebből készíthető igazán jó kolbász és szalámi. Ar­ra is van lehető ik, hogy a sóval összeérleljék a húst és az ilyenkor keletkező vizet is le­csurgassák. A hidegfüstölő, az érlelőszoba ugyancsak a minősé­gi termékkészítés egy-egy állo­mása. Ami pedig az ízesítést il­leti, Antal Sándor erről így be­szélt: — A hagyományos fűszerek mellett használunk egyebeket is, o szegfűborstól, a kakukkfűig. A lényeg, hogy harmonikus ízhatást érjünk el, s hogy a fogyasztók ne azon spekuláljanak, mi lehet benne, mi az ami „kiérződik”. Arra törekszünk, hogy kiérdemel­jük apt a megjegyzést: más és jobb ízű, mint a hasonló készít­mény. A paprikás erdélyi a tu­ristaszalámihoz csupán külsőleg hasonlít. Megtudtuk, hogy a vá­sárlók unják a turistaszalámi ízét, mi azonnal változtattunk a fűszerezettségén, s máris kere­sett termékünk lett. A hajósi szárazkolbász a gyulaival csak­nem azonos minőségű, de ettől sok mindenben eltér, s a fogyasz­tók is gyorsan megkedvelték. Bujkál bennem a kisördög, s kikívánkozilk a kérdés is: vajon az ízesítés módosítása, az új ter­mék kitalálása mögött az árfel- hajtási lehetőségnek nincs szere­pe? — Törekvésünk nem ilyen jel­legű, másrészt az efféle fondor­latnak korlátái is vannak — bi­zonygatta az üzemvezető. — Az új termékeket ugyanis több fó­rumon, egészen a Belkereskedel­mi Minisztériumig ellenőrzik, megvizsgálják, és csak ezután döntenek arról, hogy elfogadják-e árjavaslatunkat. A már említett tíz új termékünk közül csupán háromnak nem értettek egyet az általunk javasolt árával. Kettő­nek csökkentették négy—hat fo­rinttal, egynek pedig két forint­tal emelték az árát... Másrészt a vevő is minősít, amikor vásá­rol. Ha a mi termékünk árban, minőségben nem találkozik a vá­sárlók igényeivel, akkor a keres­let sem nőhetett volna oly mér­tékben, mint a példák bizonyít­ják. A forgalmazási adatok Antal Sándort igazolják, ugyanis a 71 millió forintos árbevételi tervü­ket — amely tíz százalékkal több a tavalyinál — már csaknem tel­jesítették, s a jövő hónapban •még 3—4 millió forint bevételre számítanak. Az elmúlt évben el­ért négymillió forint üzemi nye­reséget pedig megduplázzák. Munkájuk elismerést váltott ki a gazdaság vezetőinek körében is. Szinte természetes, hogy megkér­dezzem: az eredmények, a keres­letnövelés tükrében gondolnak-e a termelés bővítésére? — Számításaink szerint meg­érné, ha bővítenénk a kapa­citást, több szárazárut gyár­tanánk. A téli időszakban ez hozzájárulna a környékbeli la­kosság foglalkoztatottságának nö­veléséhez, s együttműködést ala­kíthatnánk ki egyes húsüzemek­kel. Mintegy három-négy millió forint értékű beruházással száz­millió forint fölé növelhetnénk az árbevételt. Az bizonyos, hogy üzemi szinten egy esztendő alatt megtérülne. Az általános költsé­geket is hozzászámolva, a válla­lati megtérülési ideje viszont mintegy három év lenne. A kül- és belpiaci értékesítési lehetősé­geket is figyelembe kell venni, s a tendenciákból arra következte­tek, nagyobb keletje van a fel­dolgozott árunak, e téren kedve­zőbbek a piaci lehetőségek. Persze, ehhez az is kell, hogy továbbra se csökkenjen a hosz- szúhegyi húsüzem kollektívájá­nak találékonysága, és újabb ízekkel gazdagított termékekkel lepjék meg a vásárlókat. Csabai István ® Az új ízesítésű szalámi decemberben kerül az üzletekbe. (Méhesi Éva felvétele) Huszonhárom éve traktoron Szekeres Pált, a tiszakécstaei Béke és Szabadság Termelőszö­vetkezet traktorosát, néhány nap­pal 50. születésnapja után — a november 7-i ünnepségek alkal­mából — a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. Huszonhárom évvel ezelőtt ült egy MTZ traktor nyergébe, meg­szerette ezt a típust. Jelenleg is MTZ—83-sál dolgozik, az őszi mélyszántást végzi a jövő évi ku­koricavetéshez. Keménykötésű, őszes hajú fér. fi. Megkérdezem, ha újból kez­dené életpályáját, akkor is trak­toros lenme-e. Igennel válaszol, és hozzáteszi: amennyiben az egészsége engedi, nyugdíjas ko­ráig kitart jelenlegi foglalkozá­sa mellett. — Sokszor mesélem a fiatalok­nak, milyen erőgépekkel dolgoz, tunk kezdetben. Ki-ráztáik az em­ber' lelkét. Ezért sokan csak né­hány évig vállalták a traktorve­zetést, és egészségük megóvása érdekében, más beosztást kértek. Jelenleg a korszerű gépek jobban vonzzák a fiatalokat kényelme­sek, óvják a traktorost az idő­járás viszontagságaitól. Témát váltunk, a jövedelme felől érdeklődöm. — Nincs okom panaszra. Tel­jesítménybérben dolgozunk va­lamennyien, havonta átlag nyolc­ezer forintot keresek. Igaz, telje­sítményem meghaladja az átla­got. Feleségem jó gazdasszony, beosztja a pénzt. Az öt fiúgyer­mek felnevelése, iskoláztatása mellett, házépítésre is tellett. Éle­tem párja a háztartási munkán kívül segít a jószágnevelésben. Évente 12 hízó értékesítésére kö­tünk szerződést a húsiparral. A gyerekek leérettségiztek, szak­mát tanultak, a Vegyépszer helyi gyárában géplakatosok, egyikük nemrég a helyi áfészhez került. Szekeres Pál több mint 10 éve párttag. Mint kommunista is kö­telességének érzi, hogy tanítsa a fiatalokat az erő- és munkagépek jobb megismerésére, a szakma egyes fogásaira. Szereti is őt az új nemzedék, sokszor kérnek tő­le tanácsot. Munkáját már több­ször elismerték, kiváló termelő­szövetkezeti tag és a mezőgazda­ság Kiváló Dolgozója kitüntetés, sei jutalmazták. Búcsúzunk. Sietni kell, mert ilyenkor már hamar sötétedik. Az MTZ—83-as erőgép vezetője hozzákezd az újabb fordulóhoz. K. S. SAJTÖPOSTA ■ ■ ■ KÉRDEZZEN — FELELÜNK ■ ■ ■ Felújítják-e a kolumbáriumokat? Nagy Istvánná kecskeméti olva­sónk sokak nevében teszi szóvá, hogy a helyi köztemetőben levő néhány kolumbárium állaga eny­hén szólva kívánnivalót hagy ma­ga után. A fal díszéül szolgáló borítóanyag jó része ugyanis re­pedezett, sőt már le is hullottak a darabjai. Ideje lenne változtatni az elhanyagoltság, gazdátlanság tarthatatlan állapotán. De vajon kinek a feladata mindez? A közérdekű ügyben a temető kezelőjéhez, a kecskeméti Város­gazdálkodási Vállalathoz fordul­tunk, melynek vezetője a követ­kezőkről tájékoztatott bennünket: A szóban forgó létesítmények a városi tanács tulajdonában van­nak. A legrégebben készültek —, melyek a kivitelezési hiányossá­goktól sem mentesek — valóban ütött-kopott külsőről árulkodnak, felújításuk szükségessége vitatha­tatlan. Foglalkozik ezzel a ható­ság és a vállalat, melyek döntésé­től, illetve a munkákhoz való anyagi fedezet biztosításától függ a helyreállító- megkezdése, elvég­zése Az p'őzete- tervek szerint telje­sen új burkolatot? kapnak a fal­keretek, s e munkát végzők a spe­ciális esztétikai követelményekre is nagy figyelemmel lesznek. A műszaki-technikai megoldás költ­ségesnek ígérkezik, d° ezzel kap­csolatban semmiféle kiadás nem terheli azokat, akik az elhunyt hozzátartozóik hamvait tartalma­zó urnát e kolumbáriumokban he­lyeztették el. Ki étkezhet az üzemi ebédlőben Akasztón? Nagyon elkeseredettek az Akasz­tóról érkezett levél írói. Mint köz­ük, hosszú ideig semmi gond nem volt a helyi szakszövetkezet üze­mi konyháján, ahol ízletes enni­valót készítettek és belőle minden előfizetőnek bőséges adag jutott. Nemrégen az illetékesek a mini­málisra szűkítették az ebédeltetés lehetőségét, s elrendelték: min­denkinek személyesen kell igazol­nia, hogy jogosult az étkezésre. A bürokratikusnak tűnő intézkedés­sel nem értenek egyet olvasóink, s a-ra kérnek bennünket, derítsük ki, ''Etaképpen mi szükség vqlt a jól bevált ebédelési rend megvál­toztatására. Informciót az illetékestől, az akasztói Béke Szakszövetkezet el­nökétől kértünk, akitől ezeket tud­tuk meg: A 6000 hektárnyi földön gaz­dálkodó és összesen 1200 tagot számláló szövetkezet 1977 őszén — több millió ráfordítás révén — vezette be az üzemi étkezést. A jól felszerelt konyhán —. mely­hez szépen berendezett ebédlő tartozik — azóta általában napi 300 adagnyi étel készül. Akik ezt elfogyasztják három kategóriába sorolandók: vannak az aktív dol­gozók (s szövetkezeti tagok), a nyugdíjasok, járadékosok és az úgynevezett kívülállók, tehát a vendégek. Utóbbiak a legmaga­sabb összeget fizették az ételért. A többiek költségéből viszont je­lentős részt vállalt a gazdaság. De mi történt? Jó néhány tag — kedvező ott­honi körülményei miatt — nem vette igénybe e lehetőséget, ezt tudván, egyesek a nevükben let­tek előfizetők. Logikus, hogy ily módon ők is kaptak térítést. Mint­hogy a gazdaság jövedelmi hely­zete nem engedheti rneg, hogy a kívülállókkal jótékonykodjon, ezért került felülvizsgálásra az ebédeltetés eddigi gyakorlata. Az intézkedés csupán azt jelenti: ezentúl személyre szóló megálla­pítás alapján kapnak étkezést az igénylők, s az ezzel kapcsolatos igazolást egyetlen alkalommal kell felmutatniuk az ebéd átvételekor. Megszűnt viszont a más nevén való étkezés gyakorlata. A* elnök végezetül elmondotta: a konyhai kapacitás jelenleg még nincs kihasználva, így a nem szö­vetkezetben dolgozók közül is bár­ki igényét elfogadják, ezek az elő- fizetők azonban a teljes önköltségi áron, vagyis napi 24 forintért kap­hatnak ebédet. (Ehhez saját mun­kahelyük adhat hozzájárulást! A szerk.) Fogadószoba Tanyán lakó emberek vagyunk, megszoktuk hát, hogy háziálla­tok vesznek körül bennünket. A velük való foglalatoskodás szíve­sen végzett munkánk, már csak azért is, mert jövedelmező. No persze akkor, ha minden terveink szerint alakul. Ellenkező esetbgn viszont bőven van ok a bosszú­ságra, az elkeseredésre. Mi most sajnos ebbe a helyzetbe kerül­tünk. A részletekről azért szólok a nyilvánosság előtt, mert a tör­ténet talán a többi állattartó ré­szére is szolgál némi tanulsággal. A vállalkozásunk tavaly ta­vasszal kezdődött, amikor üsző- borjút vásároltunk több mint hétezerért. Azt gondoltuk, később —- az elilése után — nyerünk tőle naponta annyi tejet, hogy kielé­gíti népes családunk igényeit, s nem kell tejért járni a külterü­leti otthonunktól sok kilométer­nyire lévő üzletbe. Elképzelésünk azonban hiábavalónak bizonyult, mert fejlődési rendellenesség miatt nem sikerült a megtermé­kenyítése. Ekkor eldöntöttük, hogy meghizlalva értékesítjük. Mint a helyi mezőgazdasági szövetkezet tagja, bementem a cég központjába, ahol közöltem a szándékunkat, mely kedvező fogadtatásra talált. Szerződéses kapcsolat jött létre, ám erről a felvásárlásért felelős személy nem adott papírt, én azonban ak­kor kevésbé törődtem e forma­sággal. Azóta megbántam a köny- nyelműségemet. Mert mi követ­kezett? A jó gazda módjára gondoztuk a szarvasmarhát — takarmányo­Almási Tündének, Kalocsára: A fiatalok lakásigényének kielégíté­séhez szükséges anyagiak megte­remtését segíti döntően az igen népszerű ifjúsági takarékbetét. Ezt megnyitni az úgynevezett ta­karékossági megállapodás alapján lehet. Ebben vállalnia kell a be­tételhelyezőnek — az életkora nem lehet több 35 évnél —, hogy öt esztendőn át havi rend­szerességgel befizet bizonyos ösz- szeget. Utána az év; 5 százalékos, kamaton felül évi egy százalék prémiumban részesül. Aki mara­déktalanul teljesíti vállalását, egyéb kedvezményt is kap. Pél­dául különkölcsönt —, melv a ta­karékossági időtartam negyedik évének lejártát követően már fo­lyósítható — s ez lakásvásárlás­ra és -építésre egyaránt felhasz­nálható. Felső határa nem lehet több 70 ezer forintnál. Ha ezzel kapcsolatosan további részleteket akar megtudni, bizalommal keres­se fel a helyi OTP-fiókot, ahol készséggel adnak tájékoztatást a szakemberek. Bérelnének, Kunszentmiklósra és H. B.-nek, Nemesnádudvarra: A ma egy hete e hasábokon meg­jelent Véleményünk szerint... cí­mű írásunkkal kapcsolatosan önök kifogásolják, hogy elhallgattuk, hol kapható nagyobb tételben a takarmányozásra is alkalmas ku­koricaszár. Igazuk van, ezzel az információval tényleg adósak ma­radtunk, de csakis azért, mert zása rengeteg pénzbe került —. s már idén augusztusban elérte a megkövetelt minimális súlyt, a három és fél mázsát. Az állat­orvos is alkalmasnak találta a leadásra, így bejelentettük a gaz­daság illetékesénél, mit szeret­nénk. A válasz az volt: sok a felkínált hízott marha, a miénk egyelőre nem fér a keretbe. Meg­értettük a dolgot. Majd újra pró­bálkoztunk, hiába. November elején végre biztos lehetőség kí­nálkozott az állat átvételére. Már túl voltunk a mázsálásán, s kez­dődött a felvezetés a fuvarozó járműre. Nem tolakodtunk, nyu­godtan vártuk, míg a miénk is sorra kerül. De megint mellé­fogtunk. Csupán ennek nem ma­radt hely a teherkocsin. Elindultunk hazafelé. Útközben betértünk a TÜZÉP-telepre, ahol véletlenül egy mérőeszköz mellé kerültünk, s rávezettük a mar­hát. öt kilóval volt nehezebb, mint ahogy félórával korábban megmérte a felvásárló. (Mindkét adatról hivatalos jegyzék van a birtokunkban.) Felmerült ben­nünk, hogy reklamálunk, de gyor­san eszünkbe jutott, semmi esé­lyünk, hiszen a hizlalás-felvásár­lás feltételei nincsenek írásban rögzítve. Ezek után nem tehetünk egye­bet, tovább etetjük az állatot a drága takarmánnyal, s remény­kedünk, hogy egyszer — hetek, vagy hónapok múlva? — újra mód nyílik az átadásra. Ha má­sok is úgy akarják ... (Elmond­ta: férje nevében Rádóczi Antal- né bugaci olvasónk.) nincs értesülésünk — sőt a szak- igazgatás megyei illetékeseinek sincs tudomása — arról, Bács- Kiskunban van-e olyan mezőgaz­dasági nagyüzem, mely részben kézi erővel törte le az idei kuko­ricatermést, s e növény épen ma­radt szárát pedig kévékbe kötve árusítja (Megjegyzendő, hogy a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban régóta általános a géni betakarítás, ami nem teszi lehetővé a szár kévébe való ösz- szegyűjtését.) Következésképp ja­vasoljuk, a környékbeli háztáji és kisegítő gazdaságokban érdeklőd­jenek, hiszen a tulajdonosaik el­adhatják a megtermett kukorica­szár fölösleges mennyiségét. Ez iránt most, az aszályos időszak után érthetően fokozott a kereslet az állattartók körében. Berta Somogyi Andrásnak, Kis­kőrösre: A szerkesztőségünkhöz érkezett panaszának vizsgálata nyomán kiderült, bár saját anyag­ból. illetve társadalmi munkában létesített ön járdát a lakóháza mentén, de nem vette ki részét megfelelően az ottani úttest, pon­tosabban a Majakovszkij utca — mintegy 700 méter hosszúságú szakaszának — közös összefogás­sal történt pormentesítéséből (asz­faltozásából). Emiatt állanított meg az ön terhére — jogosan — a helyi tanács útéoítési hozzáiá- rulást, melvet hasonló feltétel ese­tén minden érdekelt telektulajdo- noß köteles megfizetni. LEVELEKBŐL RÖVIDEN Sorok az elmaradt segítségről A lajosmizsei szociális otthon­ban lakó Kiss Jusztina mozgás- sérült: az egyik lába művégtag, a másikat pedig régóta fájlalja. Így hát csak bot segítségével jár- hat-kelhet, persze lassan, óvato­san-, s ezért vállalkozik ritkán tömegközlekedési eszközön való utazásra. Bár ilyenkor megkü­lönböztető udvariasságot tapasz­tal a többi utas részéről, mégis szinte mindig kínos fáradság közepette jut el az úticéljához. Azon az októberi hétfő regge­len is számolt az óhatatlan kelle­metlenségekkel, miközben fel­szállt a 28—74-es forgalmi rend­számú autóbuszra, mely 7 órakor gördült ki a kecskeméti Volán­pályaudvarról Pest felé. E jára­ton azonban nem várt meglepe­tésben volt része olvasónknak, aki az elgondolkodtató esetről így számol be a lapunkhoz kül­dött levelében: A menetjegyváltásnál arra kér­tem a szőke hajú, fiatal sofőrt, tekintettel a rokkantságomra, en­gedje meg, hogy az ajtóhoz leg­közelebbi valamelyik ülésen tele­pedjek le. Mire megvetően végig­mért, majd kioktató hangon kér­dezte: nem látom, hogy egyik sem szabad? Természetesen nem ke­rülték el figyelmemet az ott he­verő üres reklámszatyrok] ám feltételeztem, valaki talán ezút­tal is megkönyörül rajtam, s át­engedi a kiválasztott helyét. Té­vedtem. Jobb híján a busz belsejébe kellett elbicegnem, majd hasonló módon vissza, mikor hazaérkez­tem, a nagyközségbe. Amint nagy- nehezen lekászálódtam, futó pil­lantást vetettem az említett ülé­sekre, ahol háborítatlanok voltak a szatyrok. Mindebből rájöttem, a gépkocsivezetőnk nagyobb tisz­teletben tartotta e tárgyakat, mint engem, a beteg embert. A szerk. megjegyzése: Távol­sági buszjáraton az úgynevezett elővételi, tehát a meghatározott helyre szóló jegy, vagy ha ez nincs, az érkezési sorrend alap­ján ülhetnek le az utasok. E jól bevált szabály alól felmentettek — a humánum jogán is — pél­dául a terhes -nők, valamint a mozgássérültek (ráadásul idősek), akikkel szemben mindenkinek illik előzékenynek lennie. A so­főrnek viszont munkaköri fel­adata, hogy a lehetőség szerint ülőhelyet biztosítson az ilyen utasok részére. Szerkeszti: Veikéi Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111. ÜZENJÜK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents