Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-14 / 243. szám
V ® PETŐFI NÉPE • 1983. október H HÁZUNK TÁJA Védekezés a korai fagyok ellen Az elmúlt napokéhoz hasonló éjszakai lehűlések főként a zöldségféléket és a virágokat károsítják. Ezért leginkább ott kell' felkészülni a fagyvédelemre, ahol még szedhető a paprika, a paradicsom, vagy virágzik a krizantém. Ugyanis a lédús növények rendkívül érzékenyek á fagyra. Már egy-'két fokos fagypont alatti hőmérséklet hatására elroncsolódnak a sejtek, elhalnak a növények, s tönkremegy a termés. Legeredményesebben úgy védekezhetünk a fagy ellen, ha éjszakára fóliaponyyával borítjuk be növényeinket. Alacsony termetű zöldségekre, virágokra szalmát vagy szénát is szórhatunk. Várható fagy esetén nedves szalmából kis kupacokat szórjunk el kertünkben. Ezt meggyújtva, füstbe burkoljuk a növényeket. A keletkező füst akadályozza a talaj hőkisugárzását. Fagy esetén folyamatosan öntözve is megóvhatjuk növényeinket. A víz ugyanis vékony rétegben a felületükre fagy. Közben hő szabadul fel. A növény ezzel ellensúlyozza a levegő hőmérsékletének csökkenését. Ugyanakkor a vékony jégpáncél megakadályozza a belső szöveteinek további lehűlését. Nappal a jég elolvad, és a növény sértetlenül tovább él. Ne a könnyebbik végénél! • A fóliákban hozzákezdhetünk a hidegre érzékeny karalábépalánták kiUltetéséhez. Telepítés előtt A kertészeti kultúrákban nagyon sok bosszúságot okoznak a talaj lakó kártevők. A cserebogár Dajorok és a pattanó bogarak lárvái, a drótférgek megrágják a gyümölcsfák, a málnabokrok, a zöldségek és a szőlőtőke gyökereit. Emiatt a növények fejlődésükben lemaradnak, sőt el is pusztulhatnak. Sajnos, a pajorok kártételét legtöbbször már későn észleljük, amikor már alig lehet növényeinket megmenteni. Bács-Kiskun megye homoktalajain a kalló cserebogár, vagy a zöld cserebogár pajorjai károsítanak. A pajorok különböző nagyságúak lehetnek. Ugyanis a zöld faj pajorja kettő, a májusié és az erdeié három, míg a kalló cserebogáré négy évig fejlődik a talajban. Tehát éppen a hosszú fejlődési idő miatt fontos az, hogy időben védekezzünk. Erre a legalkalmasabb a szeptember vége és október vége közötti időszak. Ekkor a talajlakó kártevők még nem húzódtak a mélyebb rétesekbe, így a vegyszerek hatékonyabbak. Érdemes tehát a telepítések illetve az őszi talajmunkák elkezdése előtt a vegyszeres védelmet elvégezni. Mielőtt munkához látnánk, a kiszemelt területről valamennyi fertőzött növényi részt gyűjtsük össze és semmisítsük meg. Legjobb, ha elégetjük. Azután tetszőlegesen kijelöljük a talajfelvételezés helyét. A területünkön kettő-négv helyen 50x100 centiméteres, két ásónyomnyi mélységű gödröt ássunk. A felső ásó- nvom földjét az egyik, az alsóét a másik oldalra hányjuk. Ezután a talajt kézzel szétmorzsolva visszaszórjuk a gödörbe, s a közben előbukkanó pajorokat, drótférgeket megszámláljuk. Az eredményt szorozzuk meg kettővel, s megkapjuk, hogy eerv négyzetméteren hány talajlakó található. A talajfertőtlenítést feltétlenül el kell végeznünk, ha a kertünkben egy négyzetméternyi területre számítva egy pajor, illetve egykét drótféreg jut. Ahol négyzetméterenként két-három előfordul, már tanácsos — a védekezés ellenébe is — fontolóra venni a gyümölcsfa-telepítést. A védekezéshez nagyon jó hatású szerek közül választhatunk. Elsősorban a Basudin 5 G granulátum jöhet számításba. Javasolt adagja 3—5 gramm négyzet- méterenként. Zöldségesben, ha lótetű, illetve lótücsök kártételére is számítanunk kell, inkább a Galition 5 G granulátumot szórjuk ki. A szereket a talaj felszínére juttassuk ki egyenletesen, és azután dolgozzuk bele a felsői'£-!?cbe Célszerű a ki- sz ómwt’ * alaposan megöntözni a területet, ugyanis ezzel a növényvédő szer hatását növeljük Itt a gombaszezon, vigyázat! Az egyik legízletesebb — mindenki számára hozzáférhető — erdei csemege a gomba. Az ősz az igazi szezonja. Szinte minden eső után tömegesen dugják elő fejecskéiket az avarból az apró gombák. majd utána valóban gombamód nőnek. Sokan kijárnak ilyenkor szedni, több-kevesebb hozzáértéssel. Majd minden évben a sajtó szomorú krónikáiból értesülhetünk egész családok életét kioltó mérgezésekről. Tehát nem árt vigyázni! A gombák ehető vagy mérgező voltának megállapítására nincs semmiféle általános szabályunk. Pedig e téren még ma is sok a hiedelem, a babona. Sem a gomba színváltozása, sem az íze vagy a csigarágás ténye nem irányadó. A halálos gombamérgezések zömét okozó gyilkos galóca húsa oéldául <9 A nagy őzlábgomba napfényes erdőkben, füves helyeken egyesével vagy csoportosan igen gyakori. Kisütve a legfinomabb. fehér, csínét megtartja, íze és illata jó, főztje az ezüstkanalat nem feketíti meg, a csiga minden baj nélkül — sőt, előszeretettel — megrágja. Mégis halálos. Egyedüli segítségünk az, ha megismerjük az egyes gombafajokat, legelsőnek az erősen mérgezőket. Evésre csak olyat szedjünk, amelyet jól ismerünk. A kezdő gombász mindig egy darab talajjal együtt szedje ki a tanulmányozni akart gombát, így lehet csak a mérgező galócák bocskorát jól felismerni. A gomba tönkjét is jól figyeljük meg, mert a tönk töve és a gallér fontos ismertetőjegyek. A meghatározás után a gombát alaoosan tisztítsuk meg a szennyeződésektől. Hazaérve teregessük szét. A csöves vagy lemezes termőréteget csak akkor távolítsuk el, ha túl sötét vagy tapadó. Ugyanis ez a gomba legtápdúsabb része. Elkészítéskor csak az ismert, meghatározott gombát aprózzuk fel, mert a darabokból felismerni már nehéz őkét. Főzés előtt azonban célszerű a felaprózás. hogy jól átfőjön ételünk. A gomba tápértéke a főzelékfélékkel vetekszik, sőt felülmúlja azokat. Vitamin- tartalmuk is van, A-, B-, C- és — főleg a rókagombákban — található D-vitamin is. A magyarországi, mintegy kétezer nagyobb gombafajból komolyabb mérgezést mindössze tizennégy faj okozhat és kevésbé mérgező húsz fajt tartanak számon. Az elsőrendű csemegegombák faj- száma huszonöt körül van; jó, ehető faj további száznegyven, közepes minőségű kétszáznyolcvan ; a többi közel másfél ezer, rágós vagy kellemetlen szagú és ízű, vagy igen apró, egyszóval gyűjtésre, evésre nem alkalmas. Mindenkinek tanácsolható, hogy a gombagyűjtés után keressen fel szakértőt, akit általában a piacon lehet megtalálni. Paprikás község Aki mostanában Bátyán jár, láthatja, hogy itt a fűszerpaprika szedésének ideje. Alig találni olyan házat, amelyik eresze alatt ne szikkadnának piros füzérek. A helyi, Piros Paprika Termelőszövetkezet tagsága már a névválasztáskor elkötelezte magát. Igaz János főagronómussal, a háztáji ágazat termelésszervezéséről beszélgettünk: — Mint a legtöbb szövetkezetben, nálunk is egyre inkább kiszorult a kertészeti ágazat a háztájiba, a kisebb kertekbe — hallottam tőle. — A legtöbben, mintegy 230 hektárnyi területen, paprikáznak. Ezzel a növénnyel mostanában nincs is baj, különösen azóta, amióta a KAGE —, amelynek alapítótagja vagyunk — kezelésébe került a Paprikafeldolgozó Vállalat. Emellett sokan paradicsomot is termelnek. Itt már valóban „panrikás” a hangulat, mert nagyon keveset kapunk érte. A közös és a háztáji földeken az idén kétezer tonnát termett ez a növény. Néhány éve ennek a meny- nyiség"ok dupláját szállítottuk a Kecskeméti Konzervgyárba. A fel- vásárlási árak azonban alacsonyak lehet, hogy jövőre már eny- nyit sem termelünk. A harmadik fő növényünk az uborka. Ezzel inkább az idősebbek foglalkoznak, hiszen az érés ideién szinte mindennap szedni kell és ők, ha szabad így fogalmaznom, ráérnek bíbelődni az uborkaágvásban. Ez a növény még kisebb, 150—200 négvszögöles területen is elegendő <9 Igaz János; t— Nálunk nincs olyan hagyománya az állattartásnak, mint máshol. Az itt lakók inkább kertészemberek. jövedelmet hozhat. Sokan termelnek fűszernövények-*' ezeket főleg a Herbáríának szállítják. Nálunk az állattartás nem olyan jelentős, talán azért, mert a községben kicsik a telkek és néhány sertésnél aligha férne el több az ólakban. Amit a tagság szabad idejében előállít annak értéke me~közelíti a huszonkétmillió forintot, ugyanis ennyit értékesítenek a szövetkezeten ke-esztül. Mérlegelik az ipar teljesítményét: képes-e többre, mint amennyit az idén eddig felmutatott, vagy az objektív körülmények valóban csak annyit engedtek meg, amennyit elért az ágazat. A tervhez képest nagyjából 2,5— 3 százalék az ipar lemaradása. Ennek ledolgozása az év végéig persze nem lehetetlen, de igen kemény és összetett munka kell hozzá. S ezen belül is főleg a feladat összetettségére kellene helyezni a hangsúlyt, márpedig a vállalatok egy részénél éppen ezzel, a gazdálkodás egészét egyidejűleg átfogó feladatmegállapítással van a legtöbb baj. Perdöntő a bankszámla A mai gazdasági körülmények között nem lehet egyetlen, vagy csupán egy-két tényezőre alapozni a teljesítmények javítását. Ez már abból is következik, hogy a teljesítmény alatt ma nem a fizikailag, naturálisán mérhető sok munkát értik, hanem a fáradozások valóságos értékét pontosabban tükröző jövedelemtermelő képesség mértékét. Ha úgy tetszik, ma egy vállalat bankszámlája a perdöntő, s ezt köny- nyelműság csupán egyetlen „lapra” — például csak a takarékosságra, vagy csak a szervezésre — feltenni. Ez az esetek túlnyomó többségében bizony a dolgok könnyebbik végének célbavételét jelenti. A jövedelem (tudniillik a nemzeti jövedelem), a termelő teljesítmény alakulása számos, egyidejűleg véghezvitt feladat végrehajtásától függ. Egyértelműen a könnyebb ellenállás iránti vonzalmat igazolja például, hogy még mindig elég sok vállalatnál a szabályozókra, a hitelfeltételekre, az árak gyakori változására panaszkodnak, vagy támogatásért kilincselnek, esetleg a rendeléshiányra hivatkoznak, ahelyett, hogy a szabályozók, árak stb. változását az objektív világ (a piaci körülmények) jelzésének fognák fel, a támogatások helyett üzletek után szaladnának, vagy a rendeléshiányt például termékváltással, jobb, ' vonzóbb áruk gyártásával igyekeznének enyhíteni. Már-már pótcselekvésként is értékelhető az, ha valahol például — a hatásfokjavító tényezők közül — túlságosan csak az egyik teendőt teszik intézkedési terveik középpontjába. Például a takarékosságot a felhasználási normafegyelem növelésével sürgetik, ahelyett, hogy az anyag- és energiafelhasználást a következetes termék- és technológiaváltással mérsékelnék. Vagy például túlságosan csak a szervezés kerül hangsúlyos helyzetbe, s félévenként „újraszabják” a vállalati belső irányítási rendszert, az alá-fölé rendeltségi viszonyokat. Tehát Valójában az ügyvitelt, a felépítményt szervezik — a technológiái folyamatok hatásosabb egyeztetése helyett. Alapvető: a technológiaváltás Egy szó, mint száz: érdemes arra gyanakodni, hogy a dolgok könnyebbik végét ragadták meg — mindegy, hogy tudatosan vagy jószándékkal — ott, ahol túlságosan egyneműnek, egyirányúnak látják a gazdálkodás eredményességét javító munkát, ahol nem igyekeznek egyszerre, egyidejűleg lépni a gazdálkodás valamennyi teendőjében, a piaci munka javításától kezdve, az anyagnormák felülvizsgálatán át a technológia fejlesztéséig. Tetőtől-talpig kell megújulni, nemcsak abban, amiben könnyebbnek látszik, amiben kényelmes az előrelépés. Az alapvető fordulatot ráadásul nem — az egyébként szükséges, de nem elégséges — szervezeti megújulás, szabályozómódosítás, és takarékossági erőfeszítések hozhatják meg, mégcsak nem is a termékváltás; íundamen- tálisabb változásra van szükség: technológia- váltásra. Egy új műszaki kultúra átvételére, kibontakoztatására, az ezzel járó szemlélettel, vezetési stílussal, szervezeti renddel együtt. (A szabályozóknak, hitelpolitikának, vállalati felelősségi rendszernek erre a váltásra kell kényszerítenie a vállalatokat, nem csupán takarékossági kampányokra, ügyvitel-szervezésre, egy-egy tessák-lássék új gyártmányra.) Tetőtől talpig A termékfejlesztésnek, az innovációnak elavult technológiai környezetben kemény korlátái vannak. Ezért kell az alaptól építkezni: tehát elsősorban a technológia megújításán fáradozni, s ezzel együtt igyekezni a többi terület korszerűsítésével is: az anyag- ás munkaerő-gazdálkodásban, a vezetés színvonalának emelésében, stb. Igaz, hogy a technológia fejlesztésében — mert nincs elég pénz a beruházásokra — most csak nagy leleményességgel, jeles műszaki talentummal lehet előrehaladni. Mégis, ha nem is gyorsan, ha lépésről lépésre is, de első helyen arra kell gondolni, hogy a technológiai kultúrában, szemléletben zárkózzunk fel a követelményekhez, s ahhoz a vezetési, szervezési színvonalhoz, amely ehhez tartozik. A Központi Bizottság határozata kijelölte az iparfejlesztés átfogó irányait. Ezek követéséhez, betartásához mindenütt helyben kell megszerkeszteni a konkrét programokat. De olyan programokra van szükség, amelyek az alapoktól építkeznek, a technológiai fundamentum korszerűsítését célozzák — rövid, közép- vagy hosszú távon, ahogyan az adott terület reális anyagi helyzete azt valószínűsíti. S az új, megcélzott technológiai kultúrából érdemes azután, levezetni a szükséges egyéb vezetési, szervezési intézkedéseket. A vállalatok — becslés szerint — mintegy 40 százalékánál még mindig igen alapos (stratégiai) tervezésre van szükség, reálisabb, átfogóbb programokra, ahhoz, hogy a „tetőtől talpig” megújulás végre megalapozottan elkezdődjék; míg a vállalatod 25—30 százalékánál már előbbre tartanak, nemcsak a fejlesztési stratégia kidolgozásával, hanem a megvalósításával is. Abban azonban mindenütt bizonyosnak kell lenni, hogy csakis konkrét vállalati programokkal lehet végrehajtani az említett elvi, iránytadó határozatot. Enélkül egyetlen határozat sem változtathatja meg a gyakorlatot. A politikai határozat nyomán tehát most a vállalatoknál kell meghozni a saját, külön, konkrét és gyakorlati fejlesztési, intézkedési döntéseket. Gerencsér Ferenc HATÁRIDŐ ELŐTT ÁTADTÁK Lajosmizsei szállítószalag Uzsabányán Aki a tériképen keresné Uzsa- bányát, ezt az alig 500 lakosú kis dunántúli települést, nem járna sikerrel. Pedig létezik, lakói Tapolcától 15 kilométerre, erdőbe- •rítobta hegyek között élik mindennapi életüket és küldenek az ország út- és vasútépítkezéseiíhez évente 1,2 millió tonna kitűnő minőségű bazaltot. Az elmúlt napokban, gyönyörű őszi verőfényben három lajosmizsei szakemberrel volt módom meglátogatni ezt a kis községet. Ocsai Imre, a Gépjavító és Vasipari Vállalat főmérnöke, Babarczi Szilveszter termelési osztályvezető és Mizsei János műszaki előkészítő társaságában részt vehettem a kőbánya részére készült szállítószalag műszaki átadásán. — A múlt év őszén fogtunk hozzá Lajosmizsén az alkatrészek gyártásához. — tájékoztatott az előzményekről Ócsai Imre főmérnök. — A Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézet tervei alapján dolgoztunk. A helyszíni szerelés június 13-sán kezdődött Mizsei János irányításával. — Öröm volt itt a munka — mondta el a szerelőcsoport vezetője. — Az itteniek minden segítséget megadták, megfelelő volt az elhelyezésünk, kielégítő az ellátásunk. Jó kedvvel, szorgalmasan dolgoztunk mindnyájan, s elégedettek voltunk magunkkal, amikor szeptember 21-én elkészültünk a szereléssel. . . A helyszínre érkezve a ..DÉL- Kö” Balatonielvidéki Kőbányák uzsabányai üzemének főmérnöke, Karabélyos pálmán, a tenvező- csoport vezetője, Mészáros Pál műszaki ellenőr és más szakemberek társaságában végigjártuk a szállítószalagot. — Nagyon elégedettek vagyunk a lajosmizseiek munkájával' — nyilatkozta menet közben Trapli Lajos főmérnök. — Nap mint nap figyelemmel kísértük a szerelők Oss lítolta: C/.auner Péter <9 Ide kerülnek a szalag hajtóművei. • Mizsei János, a szerelők irányítója és Mészáros Pál műszaki ellenőr jó együttműködése is segítette a határidő előtti teljesítést. tevékenységét, s bizony nagyon megörültünk, hogy az év vége helyett már most sor kerülhetett a műszaki átadásra. Az új szalag mellett néhány méterre magas vasoszlopok-tar- totta drótkötélpályán csiikorog- va-csörögve kővel telt csillék továbbították terhüket a vasútállomás melletti rakodótérre. — Ez is megmarad? — kérdeztem a főmérnököt. — Addig, amíg a szállítószalag meg nem kezdi a munkát — hangzott a válasz. — Ez a csillerendszer 1952-ben készült, ma már nem felel meg a követelményeknek, a felújítására pedig nem érdemes költeni, A lajosmizseiek gyártmánya kielégíti majd az igényeinket. Ha a hajtóműveket idejében megkapjuk, január elején meghívhatjuk őket az avatásra ... A helyszíni bejárás után, melynem során az átvevők nem találtak hibát, elhangzott a mindkét félnek örömét okozó mondat Megírhatjuk a jegyzőkönyvet! Q. L, 9
