Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-11 / 240. szám
4 © PETŐFI NÉPE ® 1983. október 11 ALKALMAZKODÓ SÜTŐIPAR Kukoricatallérból forint Speciális igényeik, általános gondok. Talán ezzel lehetne jellemezni a Kecskeméti Sütő- és Édesipari Vállalat mindennapjaiit. Egyiik oldalon a fogyasztó, a maga megalapozott igényeivel, másik oldalon a gyártó a lehetőségek, körülmények korlátáival köriberakva. Hogyan sikerül elérni, hogy a fogyasztó elégedett, a gyártó nyereséges legyen? — erről kérdeztük Wagner Gábort, a vállalat főmérnökét, megbízóitt igazgatóját. — Ugyanazok a problémáink, mint bármelyik vállalatnak. Bér, árszínvonal, szabályozók, munkaerő, ezek határozzák meg meg a mi termelési körülmé- nyeinlket is. Ismerős témáik minden fogyasztó számára, hiszen munkahelyükön nap mint nap ők is találkoznak hasonlóval. — Valamiben mégis speciális a sütőipar helyzete. A naponkénti ellátás, mint alapvető feladat legfeljebb néhány vállalatnál jelentkezik hasonló súllyal. — Aki közénk jön, az tudja, és vállalja ezt is. Az ellátás szempontjából hozzánk tartozik a megye északi része, 2 város, 26 község és nagyközség, és — megegyezés szerint — Szolnok megyéből két község. Ez azt jelenti, hogy 250 ezer emlber eszi naponta a kenyerünket és a péksüteményeket. — Miből mennyit sütnek? — Évente 16 ezer 500 tonna kenyeret, 75 millió péksüteményt, 500 tonna édesipari lisztesárlut, és készítünk 450 tonna száraztésztát, meg 300 tonna kétszersültet és morzsát. — Mindezt mennyiért? — Az árbevételünk 300 millió forint. Ezt 710 ember munkájával termeljük meg. A nyereségből képezzük aztán a különböző alapokat, például a fejlesztésit, épp úgy, mini más vállalatok. A tevékenységünkhöz hozzátartozik a lengyel sütőipari gépék garanciális javítása az egész országban. — A sütőiparban érvényesül-e a piac törvénye? — Most értünk el oda, hogy a fizetőképes keresletre figyelnünk kell. A vevő a pénzéért megnézi, mit kap. A fogyasztási szokások is változnak, például az egészséges táplálkozás jegyében nőtt az igény a magasabb rosttartalmú termékek iráiit. — Az általános gazdasági döntések hogyan hatnak a sütőiparra? — Vegyük például az áprilisi KB-határozatot. Egyaránt hatott a termelés-fejlesztési, beruházási, szállításfejlesztési, - ügyvitelszervezési programjainkra. Egyértelmű: a programterv nem szentírás. A fejlesztési irányt adja és a lehetőségek alapján •ehhez kell igazodni. Az energiaracionalizálási programot, például változatlanul végigvisszük, ez népgazdasági és vállalati érdek. Telephelyenként 600—900 ezer forintos bankkölcsön és saját alap felhasználásával 1985. végéig a kemencéket átállítjuk olajról gázüzemelésűre. A beruházásoknál a rekonstrukcióik kerülnek előtérbe nálunk is, vagyis: amit tudunk, felújítunk. Ez vonatkozik az épületekre és a gépekre. — Milyen ma a gépparkjuk? — Majd’ tíz éve kezdtünk hozzá a termelőegységek olyan kialakításához, amellyel az alapellátást — tehát azt, hogy mindig elegendő mennyiségű kenyér készüljön — biztosítani tudjuk. Eljutottunk odáig, hogy csak többnapos ünnepek előtt van szükség némi elősütésre. Megszerveztük a tervszerű megelőző karbantartást, az erre alkalmas, megfelelően felkészült emberekkel, és ® 250 ezer ember eszi naponta a Kecskeméti Sütő- és Édesipari Vállalat üzemeiben készülő kenyeret, péksüteményt. Tízévi módszeres fejlesztéssel érték el, hogy csak többnapos ünnepek előtt van szükség némi elősütésre. (Pásztor Zoltán felvétele) igazán jó hatásfokot értünk el. Most a kisgépek számát szeretnénk növelni, mert ezzel al nehéz fizikai munkát csökkenthetjük. Ez változatlanul a programban maradt. — Szerepel a tervekben a „profiltisztítás, termék- váltás” iparban népszerű fogalma? — Profiltisztításnak tekinthető, hogy kettéválasztottuk Kecskeméten és Kiskunfélegyházán a napi igényeket kiszolgáló kenyér- és péksütemény- üzemet és a dúsított áruk üzemét. A nagyközségekben pedig a helyi igényekhez igazodó termékeket gyártanak ,a vegyes profilú üzemeik. A profilbővítés: olyan új termékek előállítása, amelyekre fogyasztói igény van. Ilyen a kukoricaliszt alapanyagú termékcsalád: a pasziánsz, a tallér^ és a hamarosan üzletekbe kerülő babapiskóta. Ezeket a gluténmenites termékeket a lisztérzékeny gyerekek is fogyaszthatják. — Ha összefoglalná a vállalat működésének fő irányelveit, mit emelne ki? — Minden szinten alikalmazkodóképes emberekre van szükség, hiszen a problémákat: meg kell áldani, bármilyen vállalatról legyen szó. A munkatársak — ha látják, hogy van értelme, és természetesen megfelélő az anyagi érdekeltségük is — rendkívül sokoldalú tevékenységre képesek. Jöjjön el ismét, ismerkedjen meg a fiataljainkkal, akik műszakban dolgoznak, de képesek akár új technológiákat is kidolgozni, ha kell. Fejszés Edit TALAJJAVÍTÁS, MELLÉKTERMÉKEK HASZNOSÍTÁSA Kísérletek Izsákon Az izsáki Sárfehér Termelőszövetkezet szaktanácsadó , szolgálata a szokványos munkálatokon kívül, érdekes kísérletekhez kezdett. Kutatják a homokjavítás új lehetőségeit, a kertészeti hulladékok felhasználásának módszereit. Dr. Szolnoky Győző szolgálatvezető : — Negyvenkét gazdasággal kötöttünk megállapodást, nemcsak különböző vizsgálatokra, hanem technológiák kidolgozására és szaktanácsadásra is. Ezenkívül a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól tavaly megbízást kaptunk talajjavítási kísérletekre. A program szerint — öt éven át — 22 hektáron foglalkozunk a futóhomok javításával. A kísérleteket Földi István szaktanácsadó vezeti, aki elmondja, hogy már eddig is értek el eredményeket a talajok javításában, csak egyelőre még költségesek a módszereik és a jelenlegi árviszonyok mellett a ráfordítások a legjobb terméseredmények esetében sem térültek meg. Nem vesztették el a reményt, és bíznak abban, hogy sikerül a költségeket csökkenteni. A Bácsalmási Állami Gazdaság például megbízta a szaktanácsadó szolgálatot, hogy dolgozzon ki olyan technológiát, amely — a humusztartalom gyors növelésével — a mostoha talajokon is elősegíti — elfogadható terméseredmények elérését fontos olajos növényünknél, a napraforgónál. Oj témájuk, a kertészeti melléktermékek szervesanyagként történő hasznosítása. A Kertészeti Egyetem kecskeméti főiskolai karának agrár-ökonómiai tanszékével közösen munkálkodnak a feladat megoldásán. A szőlővenyige és a gyümölcsfa-nyesedék jelentős része kárbavész, holott szervesanyagként hasznosítani lehetne. A kísérleteket 10—12 köbméteres gödrökben végzik, amelyekben a Helvéciái Állami Gazdaságtól kapott gép segítségével felaprított kertészeti melléktermékeket különböző baktériumfajtákkal bomlasztanak. Hat—nyolc hónapig tart egy-egy folyamat. Szentirmay Barna, laboratóriumvezető arról tájékoztat, hogy keresik azt a baktériumfajtát, 9> Baktériumok szaporítása a melléktermékek elbontásához. Képünkön Szentirmay Barna laboratóriumvezető. amelynek bontóképessége a leghatásosabb. Ha megtalálják, akkor nincs szükség arra, hogy külföldről szerezzék be, hanem maguk tenyésztik ki, így jelentős mennyiségű szervesanyaghoz jut- • tátják a mezőgazdaságot. Természetesen ehhez az kell, hogy kidolgozzák a baktérium tenyésztésének nagyüzemi technológiáját. Magyarországon nagyrészt még megoldatlan a nagyüzemi sertéstelepeken keletkező szervesanyag felhasználása. A városföldi sertéshizlaló társulással összefogva, azt kutatják, miként lehetne a keletkező hígtrágyával a talajok termőképességét úgy növelni, hogy egyúttal a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vegyék. Elismerésre méltóak az izsáki termelőszövetkezet kezdeményezései, amelyek abból az alapgondolatból indulnak ki, hogy a kedvezőtlen adottságú talajokon növeljék a terméseredményeket. K. S. » A napraforgó-fajtakísérletek növénykórtani minősítését végzi dr. Szolnoky Győző és Földi István. (Méhesi Éva felvételei) Képesség és teljesítmény Az első nyolc hónapban az ipar sem a termelési terivét, sem pedig exportvá Hatásai t nem tudta teljesíteni. Gondolkodóba ejtő ez a megállapítás. S a figyelem még inkább az itteni teljesítményekre szegeződik. Vajon mire képesek a vállalatok? Képesek-e egyáltalán olyan produktumokra, amit a gazdaság elvár tőlük? A válasz csak december utolsó napjaiban fogalmazódhat meg. S akikor sem lehetünk bizonyosaik abban, hogy amit kapunk, amit a számok bizonyítanak, az egyúttal az ipatr képességeinek is hű tükre lesz. A teljesítményt, az elvégzett munkát minősíteni fogják az adatok — ám a képesség egészen más. Az iskolában gyakran elhangzik ez a móndat; kár érte, többre lenne képes, csakihát... És itt a tanárok számtalan okot sorolnak fel a szülőknek, amelyek mind-mind a képességnek megfelelő teljesítményt gátolják. És kérdeznék. A miértekre keresik a választ. A szülő elismeri: a gyermekkel most tényleg azért van baj, mert otthon zavarosak a családi viszonyok; vagy mert senkinek sincs ideje törődni vele; esetleg rossz társaságiba keveredett. A vártnál a valós ziínűsíit- hetőnél gyengébb eredménynek oka van. Ha ezt fel- és elismerik — és sokszor ez a nehezebb —, akkor már csak egy lépés az akadályok elhárítása. A gazdaságban sincs ez másként. A terv — tételezzük fel, hogy így van — megalapozott reális számokat közöl. Valószínűsíti, hogy az eddigi produktumok alapján mi várható el az egyes népgazdasági ágaktól. S amikor valamelyik elmarad ettől, akkor azonnal vizsgálódni kell. Valahol, valami nem stimmelhet, ha a teljesítmény rendre gyengébb a lehetségesnél. Pedig az egész gazdaság, s főleg az ipar sokkal többre lenne képes, esakhát... Évek óta, s az utóbbi időben minid sűrűbben hangzik el a figyelmeztetés: a szabályozók nem ösztönöznek, nem kényszerítenek a lehető legnagyobb, teljesítmény re. Sőt, mostanában már kifejezetten teljesítmény-visszatartást emlegetnek ezzel kapcsolatban. Juhász Ádám ipari államtitkár egy helyütt így fogalmazott: „Nem elsősorban, de az árrendszerrel is összefügg az egyes területeken fokozódó mértékű a teljesítmény- visszatartás”. Amikor egy vállalat úgy juthat számára előnyösebb árképzéshez, ha a tőkés exportját 5 százalék alatt tartja, amikor egy-egy területet mo- nopolcégek urainak, s diktálják az árakat: s mikor gyengébb minőséggel, fejlesztés korszerűsítés nélkül meg lehet élni — ott a manipulációk, az ügyeskedések gyarapítják a hasznot, nem pedig a nagy teljesítmény. A jelenlegi árrendszer — hangoztatják sokan — több célnak megfelel, csak éppen a reális teljesítmény mérésének nem. S ha torz a mérce, akkor hogyan várható el, hogy jó irányba ösztönözzön, sőt, kényszerítsen? Másik, többek álltai kritizált akadályozó tényező a bérrendszer. Amikor az egyik bér aránytalanul drágább a vállalatnak, mint az ugyanolyan munkáért kiadott másik, akkor adódik megoldás: jó néhány cégnél megfigyelhető például, ha már nem bírják egyik bérrel a versenyt, azaz nem tudnák eleget fizetni a saját dolgozónak, akkor ezt a munkát — például a takarítást — külső cégnek bérbe kiadják. S bár ez háromszor-négyszer annyiba kerül, ez a drágább a vállalatnak mégiscsak olcsóbb. Paradoxon, nem? Csak azért, mert az első esetben a bérkeret terhére kell fizetni, míg a bérmunkánál a költség terhére. Igaz, a bérekkel foglalkozó szakembereknek is megvan az ellenérvük: így legalább biztosítható, hogy több bér csak nagyobb teljesítményért áramoljon tó. A helyzet mégiscsak furcsa, Az alapcél megvalósul, csak kőiben olyan mellékhatások lépnek fel, amitől a beteg még betegebb lesz. így fordulhat elő, hogy a főmunkaidőben meglehetősen mérsékelt teljesítményt nyújtó dolgozó munkaidő után megtáltosodik, élmunkássá válik néhány órára. Hogy azután másnap a főmunkaidőben, ismét csák kényelmes tempóban dolgozzon. Mondják, ha a vállalatvezetők nagyobb szabadságot kappának a bérképzésiben, olyan bérkiáramlás indulna meg, aminek nem lenne meg az árufedezete, s megindulnának az árak felfelé. Vagyis — leegyszerűsítve a képletet — pénzünk lenne, csak éppen nem tudnánk mire költeni... Ez bizonyára így van. Ám a kialakult helyzet, a következmény gondolkodóba ejtő. S felmerül a kérdés — nem okoz-e az így kialakított bérszabályozás több kárt a népgazdaságnak, mint amennyi hasznot hoz a bérek szigorú szabályozásával? Mert ha a kiemelkedő teljesítmény csak a főmunkaidőn túl fizethető meg, akkor adódik a következtetés: csak ott van értelme hajtani, a nyolc órát pedig valahogy ki kell húzni. Márpedig ilyen hozzáállás a munkához, ilyen szemlélet, nemigen ösztönöz, kényszerít arra, hogy nagyobb teljesítmény szülessen. Hiába van meg a képesség, ha ez csak képesség marad . . . Amikor tehát teljesítmény-kényszert követelünk, Vagyis azt igényeljük, hogy a képesség és a teljesítmény összhangban legyen egymással, akkor egyúttal a nagy teljesítmény lehetőségét is szeretnénk. Vagyis, olyan változást a szabályozókban, amelyek egyszerre lehetővé teszik, de ki is kényszerítik a kiemelkedő produktumokat. Hogy érdemes, sőt kötelesség legyen a főmunka- időiberiL is maszek módjára dolgozni. W. I. 9 Mészáros Pál: — Nemcsak akkor kell jól dolgozni, ha jó a kereset ... — Igen, még nyáron történt, javítás közben, de ez nem érdekes ... A három kombájnból — tért vissza a munkához — kettőt ki kell javítanunk. A harmadik dolgozhatna, de kevés a munkáskéz. összefogunk, s ha elkészültünk, hárman gyorsabban haladunk. A pénz? Ebben az évben kevesebb lesz. Tavaly 82 ezer forint volt az évi jövedelmem, az idén jó ha elérem a 70 ezret. .. Itthagyni a téeszt? Mit nem gondol. Nemcsak akkor kell jól dolgozni, ha jó a kereset, akad szűk esztendő, meg becsület is .. . Cselei István, a növénytermesztési ágazatvezető mondta el azt a sok jót, ami a brigádra, a Mészárosokra jellemző. Munkabírók, szerények, összetartóak. Mészáros Pál fia —, aki a téeszben gépkocsivezető —, amikor édesapját baleset érte, s éppen a gabonát kezdték betakarítani, jelentkezett kom- bájnolni. ö és a Petőfi szocialista brigád vezetője Tormási László 449 hektárról vágták le a gabonát, 282 óra alatt. A szemveszteség egy százalék alatt, a gépkihasználás 80 százalékos volt. Egy hektáron a felhasznált üzemanyag nem érte el a 10,3 kilogrammot. Ez igen jó eredmény. A hagyományokhoz híven — a Dózsa Tsz kombáinosai mindig dobogósok voltak — az első helyen végeztek a TESZÖV párosversenyében. Gondjaikról Dömsödi László, a brigád másik tagja így vallott: — A munkát jól elvégeztük, de az aszályos időjárás miatt kevesebb volt a kereset. Minket teljesítményben számolnak el, mázsánként egy forintot kapunk. A vezetőség áz idén a gabonabetakarításkor 30 százalékos emelést adott, de hiába. Kevesebb volt a szem, kisebb volt a mennyiség ... A kukoricánál? Nem lehet teljesítményben dolgozni, mert kevés a cső, kicsi a szár. Ilyen még nem volt, hogy célprémiumot sem lehet kitűzni számunkra. Megértjük ezt. Nagyértékű gépeken dolgozunk, vigyáznunk kell rájuk, s ha a kereset az idén nem is a legjobb, a brigád egy emberként végzi a munkát, mert erre köteleznek bennünket a korábban elért eredmények, a téesz jó hírneve, a kollektívánk becsülete ... Gémes Gábor © Dömsödi László: — A kollekti va becsülete kötelez ... A városföldi Dózsa Termelőszövetkezet gépudvarán három behe- mót óriás Claas-Dominátor kombájn várakozott. Az egyik körül négyen foglalatoskodtak, a két Mészáros fivér, Dömsödi László, meg a szervizes. Javítottak, mégpedig sietve, mert még jó néhány hektár kukorica betakarítása várt rájuk. Mészáros Pál, ha nem is szívesen, de félbehagyta a munkáját néhány percre. — Az év elején megtettük vállalásainkat. Többek között arra, hogy a szemveszteséget egy százalékra csökkentjük, benevezünk a TESZÖV-munkaversenybe. megszerezzük az ezüstkoszorús címet, részt veszünk a szervizműhely átalakításában, az elhagyott tanyák romjainak eltakarításában, ócskavas-gyűjtésben. Ez összesen háromszázezer forintos felaiánlás volt, de emellett még tízezer forintnyi társadalmi munkát végzünk az idősek megsegítésére. Ezek jó részét már teljesítettük .. . Beszélgetés közben egyre jobb kezének mutatóujját dörzsölhette, amelyről az utolsó perc hiányzott. Baleset? VÁROSFÖLDI DÓZSA TSZ Az idén is helytáll a Petőfi brigád
