Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-11 / 240. szám

IMS. október 11. 0 PETŐFI NÉPE • 3

FÉLEGYHÁZA, KALOCSAI ÉS KECSKEMÉTI JÁRÁS

Üttörővezetők konferenciája

Az elmúlt hét végén úttörővezetői konferenciát tartottak Kiskunfélegyházán, Kalocsán és Kecskeméten.

A pártbizottság székháza adott otthont a félegyházi eseménynek, amelyen Bordás Éva úttörőelnök mondott vitaindítót. Értékelte az elmúlt két esztendő alatt történteket, örömmel beszélt arról, hogy a mozgalom társadalmi bázisa ki- szélesedett, a pártoló tagok száma mintegy háromszorosára növekedett. Szólt az ifivezetők szerepéről, ugyancsak örvendetesen alakuló létszámukról.

Ezután a Mártonffy Ernő úttörőcsapat tagjai érkeztek küldöttként, köszöntötték a konferencia résztvevőit, egyben elmondták kívánságaikat: úttörőházat, tanuszodát, s kemencei táboruk építésének befejezését kérték.

A konferencián elhangzottakhoz tizennyolcán szóltak hozzá. Beszéltek az iskola és az úttörő- mozgalom el nem választható kapcsolatáról, a gyermekek folyamatos foglalkoztatásának fontosságáról, a családok és a csapatok közös programjairól.

Valamennyien elismeréssel beszéltek a kemencei önálló táborhely felépítéséről, arról, hogy az ottó folyó munkálatokat mielőbb teljesen be kell fejezni. A KISZ járási bizottsága ehhez tízezer forintot ajánlott fel.

Kalocsán a Művelődési és Ifú- júsági Házban tartották a járás úttörővezetőinek konferenciáját.

Bak Julianna járási úttörőelnök vitaindítója a mozgalom legégetőbb gondjaival foglalkozott: a család és iskola, valamint az iskola és az úttörőcsapat kapcsolatát fejtegette. Részletesen ele0 Juhász Rózsa jakabszállási csapatvezető a kecskeméti járás konferenciájának első hozzászólója.

mezte a nevelés társadalmasításának lehetőségét.

A hozzászólók a politikai nevelőmunka eredményeiről, a pedagógusok és úttörővezetők erkölcsi és anyagi megbecsülésének gondjairól beszéltek. Valameny- nyien figyelemmel hallgatták azokat a gondolatokat, amelyek a pályakezdő pedagógus-úttörőve- zetők felkészültségének hiányosságairól szóltak.

A Garzó János vezényelte kerekegyházi úttörőzenekar köszöntötte szombaton délelőtt a kecskeméti járás úttörővezetőit a pártbizottság előtti téren.

Bényiné Varga Malvin járási úttörőelnök beszámolójában a

csapatokban egyre inkább tapasztalható demokratizmusról, a közösségi nevelés fontosságáról, a KISZ—úttörő kapcsolat egyre összehangoltabbá tételéről beszélt.

A kapcsolatok rendszerét nem csupán kialakítani kell — hangsúlyozta, — hanem ápolni is, hiszen az ipari üzemek és a termelőszövetkezetek szocialista brigádjaival kezdeményezett együttműködés a pályaválasztásban is segítséget nyújt.

A hozzászólók sorát Juhász Rózsa csapatvezető nyitotta meg. Arról beszélt, hogy két esztendeje hirdették meg az úttörőtörténeti emlékek összegyűjtését, és most azt szeretnék, ha ezek a tárgyak Szalkszentmártonban végleges helyre kerülhetnének, Majsai Károly muzeológus szakszerű irányításával.

A továbbiakban a sportolók utaztatásáról, a különféle versenyekről, a kislétszámú iskolák speciális gondjairól, a próbázás jelentőségéről és a szülők mozgalomban való részvételének fontosságáról esett szó.

A járási és városi konferenciák lebonyolítása után, október 22-én, szombaton kerül sor az úttörővezetők megyei konferenciájára Kecskeméten, az úttörő- és ifjúsági otthonban. A plenáris és szekcióülések során megvitatják az 1979 óta végzett tevékenységüket. Állást foglalnak az országos konferencia határozattervezetéről, a működési szabályzat módosításáról. Megválasztják a megyei elnökséget, valamint a Bács-Kiskunt képviselő tizenegy küldöttet.

S. K.

VASUTASOKAT GYÓGYÍTOTT

Aranydiplomás orvos

Harmincegy év, Lajosmizsétől Kiskunhalasig és Nagykőröstől Petőiiszállásig a vasúti egészségügy szolgálatában!

Mai szemmel rekordnak és nem kevés áldozatkészségnek tűnik ennyi időt eltölteni az orvosi pályán egy munkahelyen. A „pályának” dr. Főző Endre esetében kettős értelmezése van. Nemcsak hivatására értjük, hanem arra a másik, vasúti pályára is, amelynek mozdonyvezetőiért és -fűtőiért, váltókezelőiért, forgalmi dolgozóiért, az utazó és a kereskedelmi szolgálat beosztottjaiért oly sokat tett 1943-től 1974- ig, mint MÁV-orvos és mint egészségügyi felügyelő.

Gyógy- és

fűszernövények

exportra

Mátradrog néven gazdasági társaság alakult Pásztón, a Mátraaljai Állami Gazdaság, a Berceli Vörös Csillag Termelőszövetkezet, a Külkereskedelmi Bank RT. és a MONIMPEX Külkereskedelmi Vállalat részvételével. A társaság alaptőkéje negyvennégy millió forint, amelyhez a bank és a külkereskedelmi vállalat tizennyolc millió forinttal —, s persze külkereskedelmi, illetve pénzügyi tapasztalataival — járult hozzá. A társaság célja, hogy drogok, teák, olajok, fűszerek és fűszerkeverékek formájában értékesítse a gyógy- és fűszernövényeket a hazai és a külföldi piacon.

A Mátradrog 1983-ra negyven millió forint értékű gyógynövény és fűszer eladását tervezte, ebből tizenöt millió forintnyi áru exportját az NSZK-ba. Ä lehetőségek azonban felülmúlták a várakozásokat, az alapos, mindenre kiterjedő piackutatás során ugyanis kitűnt, hogy e készítmények iránti kereslet idehaza és külföldön is nagyobb, mint gondolták. A Külkereskedelmi Bank RT-hez hitelért folyamodtak, de a bank úgy döntött, érdemes résztársként, saját tőkéjével csatlakozni a vállalkozáshoz.

S eddig senki sem csalódott. A Mátraaljai Állami Gazdaság irányításával működő szervezet ugyanis a tervezett idei forgalommal szemben az esztendő végéig előreláthatóan ötven millió forint bevételre tesz szert, amiből harminc millió forint konvertibilis exportból származik majd.

Műtrágyatabletta szőlő-, gyümölcs- telepítéshez

Gramax néven nitrogén, foszfor, kálium és bróm tartalmú műtrágyatablettát hozott forgalomba az őszi telepítésekhez a Tiszamen- ti Vegyiművek. A kísérleti termesztés tapasztalatai szerint a készítmény a gyümölcsfák, szőlő és bogyós ültetvények, erdészeti facsemeték fejlődését gyorsítja meg. Használatát elsősorban a háztáji gazdaságoknak ajánlják, miután a tablettákat darabonként kell a csemeték, cserjék, szőlőtöveinél fúrt lyukba helyezni. A készítmény előnyös tulajdonsága, hogy a talajban lassan oldódik, így hatását több éven keresztül kifejti. A vásárlókhoz kétkilogrammos csomagokban, 80 forint 50 filléres áron kerül az újdonság; egy dobozban 50 brikett van, amely ugyanennyi szőlőtő vagy 25—50 facsemete tápanyagellátásához elegendő.

A kérdés megválaszolásához emlékeztetnünk kell a ceglédi vasútállomáson kiállított gőamoz- donyra. Az ilyen és hasonló gépek kazánnyílása előtt — vagy ahogyan nevezték: „konyháiban” — töltöttek el több tízezer órát az egykori mozonyvezetők és -fűtők. Forróságban, esőiben, hóban és fagyban dolgoztak. Így vált közkeletűvé az a mondás, hogy „o vasutasok egyik oldala megsül, a másik megfagy”. Ha erre a munkahelyi ártalomra gondolunk, s arra, hogy akadtak vasutasok, akik egyvégtében 36 óráiig úton voltak, miközben, táskából ettek száraz élelmet, belátjuk: miért éppen' meghűléssel és különböző emésztőszervi panaszokkal jelentkeztek a legtöbben vizsgálatra dr. Főző Endrénél.

„Én voltam a vasutasok háziorvosa.” Ez a kijelentés tőle származik. S valóban: nemcsak a rendelőjében gyógyított, de otthonaikban vizsgálta, kezelte a MÁV-alkalimazottalk családtagjait is. Kerékpárral, motorral, vagy ha más választása nem volt, kézi hajtású pályamesteri kocsival utazott oda, ahová hívták. Nem ismert fáradságot. Volt rá példa, hogy Kecskeméten egy bethlenvárosi, majd egy rendőr- falui betegéhez gyalog ment el. Közlekedésében 1947-iben történt az első, komoly fordulat, amikor egy Prága személygépkocsit vásárolt. Ezután már ezzel látogatta a szolgálati helyeket. Az orvosi vizsgálatokon kívül ellenőrizte az állomási kutak vizét, a peronok, a váróhelyiségek és az Utasellátóüzletek higiéniás helyzetét, s gondja volt az üzemi konyhákra és más szociális létesítményekre is.

„Főző doktor úr", „Bandi bá- csi”. így emlegetik a tüdő- és belgyógyász szakorvost, a közszolgálati dolgozók egykori, ma már nyugdíjas gyógyítóját, aki mindig emberséggel, türelemmel igyekezett javítani az állomások közegészségügyi viszonyain.

— Nem írtam leveleket, nem küldtem átiratokat az állomásfőnököknek, hogy ezt, vagy azt tegyenek valamilyen egészségügyiszociális probléma megoldásáért. Az őszinte szó, a meggyőzés célravezetőbb volt. Bár néha — meg kell vallanom — magam is kijöttem a béketűrésből, amikor azt

0 Dr. Főző Endre kecskeméti rendelőjében.

láttam, hogy egyes utasok mivé változtattak egy-egy W. C.-t vagy falikutat! Képzeljék el, mit éreztem, amikor megtudtam: a szép, árpádszállási megállóhelynek, átadása után egy héttel ellopták a W. C.-kagylóját és .betörték az ablaküvegeit — mondta Főző dök- tor.

A szíve még mai is vissza-visz- szahúzzia Főző Endrét a vasúthoz. Nem győzi csodálni a MÁV kecskeméti egészségházát és vasutasszállóját. Szinte maga sem akarja elhinni, milyen szűk, zsúfolt rendelőben. fogadta ő egykor a betegeit! S hogy megváltozott a MÁV-onvosi hivatás jellege is! Míg ő, 1948-ban a tiszai vasúti híd építőinek munkaképességét kint, a vasszerkezetek közvetlen közelében vizsgálta, mai, ifjú orvos kollégái jói felszerelt, tágas rendelőkben, egészen más körülmények közt látják el orvosi feladataikat.

Az 51 éve végzett, aranydiplomás orvosnak megértjük vallomását;

— Ha fiatalabb volnék, visszajárnék dolgozni!

K—1

Érdeklődve figyelik a

unkánkat

Beszélgetés Timmer Józseffel, a SZOT titkárával

As utóbb időkben ismét nőtt »« érdeklődés » «socialists országok szakszervezeti élete iránt. Ma már többnyire nem as olyan alapkérdésekre keresnek válasst, hogy milyen szerepet töltenek be ott o szakszervezetek, ahol a hatalom a munkásosztály, a nép kesében van, mit jelent ott az érdekvédelem, miképp érvényesül ez a gyakorlatban stb. Ezeket az alapkérdéseket ugyanis lényegében megválaszolta as idő.

A mai, fokozottabb érdeklődés abból a felismerésből fakad, hogy jelentős változások mennék végbe a szocialista .országok gazdasági és társadalmi életében. Vajon miiképp vélekednek erről a szakszervezetek? — teszik fel a kérdést. Képesek-e arra, hogy megújuljanak, a megváltozott feladatokhoz igazodjanak? Szükség van-e pályamódosításra, vagy csupán körültekintőbb, árnyaltabb munkára? Vannak, akik azt is .megkérdezik még: ezutám is elkötelezettek maradnak nálunk a szakszervezetek?

Ilyen előzmények után kerestük fel Timmer Józsefet, a SZOT titkárát.

— A magyar szakszervezetek továbbra is elkötelezettek a szocialista társadalom törekvéseivel, céljaival — mondotta Timmer József. — Ebben nincs változás. Mint ahogy abban sem, hogy — egyik legfontosabb feladatunkhoz híven — a jövőben is védelmezik, s képviselik a dolgozók érdekeit. Hogy erre miért van szükség, az meglehetősen ismert. Bár az alapvető társadalmi, gazdasági céljaink közösek, a megvalósításért felelős fórumok, szervezetek érthető módon, mindig arra keresnek választ, hogy ők miért felelősek, nekik mit kell tenniiök. Ilyen körülmények között óhatatlanul előfordulhat, hogy figyelmen kívül hagynak bizonyos érdekvédelmi tényezőket. Ilyenkor jeleznek, lépnék fel a szak- szervezetek.

— De ha még nincs ilyen, gond, akkor is szükség van a szakszervezetek helyzetelemzésére, saját álláspontjuk kialakítására, hiszen — ez is meglepően ismert — bár társadalmunk minden lényeges kérdésben egyetért, a részkérdések megítélésében már gyakori az egymást keresztező csoport- vagy egyéni érdek. Ezért a szakszervezeteknek alaposan: ismerniük kell ezeket az érdekeket. Egy hasonlattal élve: nem érhetik be annak ai megállapításával, hogy a Gellérthegyről nézve nagyon szép a Rákóczi út. Tudnlok keU, hogy ettől függetlenül egyik-.másik házról még hullhat a vakolat... A valóságban persze sokkal bonyoluLtaíbb — olykor rendkívül bonyolult — helyzetekben kell igent vagy nemet mondanunk.

— A dogozók egy része főként a szakszervezet igenjeit ismeri, s kevesebbet tud a nemekről. Mi lehet ennek az oka? Az talán, hogy ritkábbak a nemek? Vagy pedig inkább az, hogy kevésbé kerülnek nyilvánosságra az ilyen vélemények?

— Már az elején leszögezhetem: egyértelműen az utóbbi. Sajnos, nem kapnak kellő nyillvá- nosságot a vitáink. Pedig vannak ilyen vitáink a tárcák vezetőiivei, a kormánnyal, hiszen — amint mondottam — a szerepkörünknél fogva gyakran másképp közelítjük meg, nézzük ugyanazt a témát. Ezek közé tartoznak például az áremelések is. Mi is tudjuk, hogy vannak esetek, amikor ez elkerülhetetlen, bármennyire kellemetlen is, mégis az a véleményünk: csak a legvégső esetben nyúljunk ehhez az eszközhöz. Mert nem ez az egyedüli módszer, lehetnek, vannak más megoldási módok is.

— Vitapartnereink ilyenkor persze mindig felteszik a kérdést: ha nem ez a kiút, iákkor mi legyen az? Mondjátok meg ...

— Minthogy a szakszervezetek is a hatalom részesei, letéteményesei, e1 kell ismerni: jogos ez a kérdés. Egyben persze azt is kell jelezni: milyen felelősségteljes, nehéz a szakszervezetek munkája. S mégis ezt a nehéz, rögös utat kell jármunk, ami alatt azt is értem: nemcsak egyszerűen véleményt kell mondanunk a dolgokról, hanem önállóan .kell kezdeményeznünk a dolgozó emberek millióit érintő ügyekben. Ahogy ezt jó néhányszor megtettük, s a j evőiben még inkább tenni kívánjuk.

— Nem kívánja meg ez a szakszervezeti munka korszerűsítését? Vagy — ha ez már elkezdődött — miben ^nyilvánul meg e törekvés? Miért beszélnek az egyes nyugati országokban magyar példáról?j

— A szocialista országok, szak- szervezetei, köztük a magyar szakszervezeti mozgatom útkereső szerepe valóban nemzetközi elismerést váltott ki. Érdeklődéssel figyelik a nautikánkat, még Nyugaton sem vonják kétségbe, hagy szakszervezeteink széles körű jogokkal rendelkeznek. Erről sokan egészen közelről meggyőződhet- ne, hiszen gyakran látogatnak hazánkba külföldi szakszervezeti küldöttségek, így lehetőségük, alkalmuk van arra, hogy tanulmányozzák az életünket. Mindez nem keltett bennünk olyan gondolatot, hagy nálunk minden rendiben van, továbbra is mindent úgy kell csinálnunk, ahogy eddig tettük. Nagyon vigyáznunk keli például arra, nehogy elhatalmasodjék a papírmunka. Óvakodnunk kell a hivatali módszerek átvételétől, túltengésétől, mindig szem előtt tartva munkánk mozgalmi jellegét.

Ami pedig a legfontosabbat, vagyis változó életünket illeti: a szakszervezetek csak akkor tudnak a jövőben is helytállni, csak akkor tudják hatékonyan befolyásolni az eseményeket, ha erőteljesebben, hozzáértőbben figyelik, elemzik .a társadalmi, gazdasági életünkben végbemenő mozgásokat: ha az új helyzeteiknek, igényeknek megfelelő cselekvési programokat dolgoznak ki. Ez persze állandó önképzési tesz szükségessé, s a megújulási készségünk fejlesztését igényli. Nincs .más választásunk,

— Mindez „nemeaik” azért kötelességünk. mert a dolgozó tömegek hatékonyabb érdekképviselete és érdekvédelme ezt i gényli tőlünk, hanem azért is, mert

— amint erről már szót ejtettünk

— a külföld állandóan figyel bennünket. Ha jól dolgozunk, az a nemzetközi szolidaritást is erősíti, s újabb milliók győződhetnek meg arról Nyugaton is : a szocialista társadalom a dolgozók társadalma, az nyújt a legtöbbet a néptömegeknek — mondotta befejezésül Timmer József.

H. I. ‘

ÁRUVÉDELEM AZ ÜZLETEKBEN

A fogyasztók érdekeinek védelmében hivatalos rekek az édességeknek, játékoknak nem tudnak elés társadalmi ellenőrök járják az üzleteket, s ha lenállni. Azok, akik ingyen szeretnének áruhoz jutszabály.talanságot tapasztalnak, nem marad el a ni, többnyire a pályaudvarok környékét, az idegenfelelősségrevonás. Az ilyen visszaélésekről, s a kö- forgalmi centrumokat keresik fel, de ott is viszonyvetkezményeteről a tömegkoammunkációs eszközök lag sok a bolti tolvajlás, ahol nagyon kevés a váút jáni rendszeresen tájékozódhatnak a vásárlók. sárló, s a bolt dolgozói az egy-két betérőre nemigen

Kevesebb szó esik arról — legfeljebb niagyon sú- figyelnek.

lyo® esetékiben, a lapok bűnügyi tudósításaiban —, Mivel a nemzetközi statisztikák szeriint tíz alkahogy a vevőik közül seim mindenki próbál becsüle- lom közül csak egyszer sikerül leleplezni bolti lopást

tes úton hozzájutni a kereskedelemben kapható holmikhoz.

Hoffer Imre, a Belkereskedelmi Minisztérium Ellátási és Biztonsági Főosztályának vezetője arról tájékoztatta az MTI munkatársát, hogyan alakult az „illegális beszerzések” száma és értléke, s mit tesz a kereskedelem a lopások megelőzésére. Mint mondotta, három év alatt hétezerrel csökkent azoknak az eseteknek a száma, amikor rajtakapták a bolti, az áruházi tolvajt. Am amíg 1980-ban 79 ezer alkalommal 32,4 millió — addig tavaly 72 ezer esetben 39 millió forint értékű árut tulajdonítottak el. Ebben az időszakban jelentősen növekedett az egy lopásból keletkezett kár — 376 forintról 538 forintra; tehát a korátabinál nagyobb értékű tárgyakat tulajdonítottak el egy-egy alkalommal.

A tapasztalatok szerint — mint világszerte mindenütt —, az önkiszolgáló üzletek csábítják legjobban a tolvajokat. A tettesek közül valamivel több a nő, mint a férfi. A kor szerint a fiatalok vezetnek, a foglalkozást illetően pedig a szellemi dolgozók állnak a lista élén. A nők legszívesebben kozmetikumokat, fehérneműket, élelmiszereket, a férfiak italokat, konzerveket tulajdonítanak el. A gye— s ez áNÍeltánhiányak tanúsága szerint nálunk sincs máéként —, a minisztérium, a tanácsok kereskedelmi osztályai, az állami és a szövetkezeti vállalatok különféle módszerekkel igyekeznek fokozni a ibolti áruk védelmét. A Belkereskedelmi Minisztériumban középfokú tanfolyamon évente 200 rendészt képeznek ki, ezzel napjainkra a kereskedelmi hálózatiban i® kialakult a rendészeti szervezet.

Az éberség azonban nem pótolhatja a korszerű technikát: számos önkiszolgáló üzletben vannak már ellenőrző tükrök, televíziós kamerák,'segítségükkel jól áttekinthető az eladótér. Már több áruházban alkalmazzák az árukban elhelyezhető elektronikus jelzőt, amgjyet a pénztáros fizetés utáni vesz ki a csomagolásból. A jelzőeszközt egyelőre importból szerzik be, de már folynak hazai kísérletek is az elektronikus készülékek kifejlesztésére. A korszerű módszere kalkaimazásániál a kereskedelem számára gondot okoz, hogy a berendezéseket csak a fejlesztési alapból vásárodbatják meg. A Belkereskedelmi Minisztérium szorgalmazza, hogy a korszerű vagyonbiztonsági jelző- és riasztóberendezések a jövőben a költségek terhére is beszerezhetők legyenek.

NAPKÖZBEN

Rendelet van — antenna nincs!

Köztudott, hogy az átlagosnál jóval tehetségesebb, kiválóbb emberre mondjuk: sztár.

Egy Ideje ezzel a titulussal illetjük az olyan használati tárgyat is, mely a többi hasonlónál lényegesen előnyösebb, kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkezik. Ilyen például az RM 4630 típusú — magnóval egybeépített — táskarádió. Gyártója, a székesfehérvári Videoton igen hatásosan reklámozta. Arra alapozzuk e véleményünket, hogy számos szaküzletben hiába keresett áru az Európa sztár fantázianevű magnós táskarádió.

Dunai András kiskunhalasi lakos szerencsés volt, mert az idén, február közepén tudott venni egyet. Eleinte nem is volt baj, mert az 5200 forintos modul rendszerű magnós rádió a legjobb minőségben szolgáltatta a műsort. Két hónap múlva azonban váratlanul eltörött a teleszkópantenna, mely az URH-adás hallgatásához nélkülözhetetlen.

Nem nagy a baj, reménykedett olvasónk, és máris futott készülékével a helyi szervizbe. Itt mély megdöbbenésére közölték, hogy hiánycikk ez a fontos alkatrész, s gyors érkezésére nincs is kilátás. Negyedévi várakozás után levélben fordult a Videoton Elektronikai Vállalathoz, ahonnan Szabadi Gyula vevőszolgálati osztályvezető és Lencsés Ist- vánné reklamációs csoportvezető aláírásával érkezett válasz. Ennek lényege: Intézkedtek, hogy a GELKA elvégezze a javítást. Nem sokkal később újabb levelet kapott Dunai András, amelyben a Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat közölte, hogy budapesti panaszirodája az ügyben megtette a szükséges intézkedést.

Azóta több hét telt el, antenna nincs. Ezek után aligha lehet csodálkozni azon, hogy a táskarádió tulajdonosa bizalmatlanná vált a szóban forgó „sztárral” szemben, s már azon gondolkodik, miképpen szabadulhatna meg tőle. Táplál még benne némi reményt a készülék kezelési útmutatójának egyik ígéretes mondata, mely így hangzik: „A Minisztertanács 35/1978. (VII. 6.) számú rendelete értelmében a Videoton az általa kibocsátott termékre az 5000 Ft-ot meghaladó értéknél 8 évig biztosítja az alkatrészeket, illetve gondoskodik a kibocsátott termékek javításáról."

Mit fűzhetünk még ehhez hozzá? Legfeljebb ezt: minden jogszabály annyit ér, ameny- nyit megvalósítanak belőle!

Velkel Árpád