Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-08 / 238. szám

1983. október 8. * PETŐFI NÉPE » 3 KUNADACSI LELETEK Ezeréves sírt szállítottak — bolygatás nélkül — a kecskeméti múzeumba *S£ a kiemeléshez. Kunadacson, az új temető ki­alakításának tereprendezése megbontotta a homokdomb gyér növényzetét, s így a szélviharok és esőzések következtében lepusz­tuló felszínen kovaeszközök és szilánkok, a kötöttebb, humu­szos talajú tömbökben pedig kéz­zel formált, szabadtűzön égetett, mázatlan edények töredékei, to­vábbá töredékes állati és emberi csontok maradtak vissza. A köz­ségi tanács bejelentése nyomán megkezdett ásatás több korszak leleteit felszínre hozta. Ezek közül a legrégebbiek az üvegnél keményebb kovakőanya­gú kavicsokból pattintott bőr­megmunkáló-tisztító kővakarók, s ezek készítésének hulladékai. A leletek az utolsó jégkorszakot kö­vető, felmelegedő éghajlatú idő­szakból származhatnak, koruk mintegy tízezer évre becsülhető. Felszínre került továbbá egy zsugorított helyzetben — szorosan a testhez húzott kezekkel és lá­bakkal, oldalán fekve — elteme­tett férfi sírja is. E temetkezési szokás főként az időszámításunk kezdetét megelőző három évez­red egyes őskori népcsoportjaira jellemző. A sírból — a csontvázon kívül — egyéb olyan lelet nem bukkant elő, amely az eltemetés közelebbi időpontját meghatá­rozná, így azt a késő rézkorra, az időszámításunk előtti harmadik évezred első felére tehetjük, te­hát napjainktól számítva 4500— 5000 évesnek tarthatjuk. A sír érdekessége, hogy a koponyán lé­kelés okozta nagyméretű lyuk látható, s a körülötte megindult csontsarjadás sikeres koponya- műtétre vall. A temetődombról a legtöbb le­let a bronzkor elejei település hul­ladék- és lakógödreiből szárma­zik. A kisméretű, 2-szer 2,5 mé­ter alapterületű, földbe mélyített kunyhók farudakból és növények­ből álló sátortetejét két oszlop tartotta, melyeknek a nyomai ki­rajzolódnak az elszíneződött ta­lajban. A gödröket az elfogyasz­tott állatok csontjainak és a hasz­nálatban tönkrement égetett agyagedényeknek a töredékei töl­tötték ki. Jelentősek az állattar­tásra utaló leletek. A csontma­radványok tanúsága szerint juh (kecske), sertés, szarvasmarha le­hetett a legfontosabb táplálékuk, s emellett bizonyára háziasították már — ha igavonásra még nem is használták — a lovat. Az egyik gödörben, nagytömegű hamuban és égetett csonttörmelékben meg­maradt juhkoponya és -gerinc- csigolya-sor, szarvasmarha-ge- rinccsont és egy kutya koponyája talán áldozati állatok maradvá­nya lehet. A domb épebben maradt nyu­gati szegélyén — némi meglepe­tésként — népvándorlás idejéből való sírok is előkerültek. Közü­lük a fejjel dél felé irányított két szarmata kori sírból az egy­kori sírrablások miatt csak em­beri csontmaradványok, vastö­redékek kerültek elő. A mai te­mető közelmúltban kiásott sir­rt Lékelt koponyacsont a réz­korból. ® Janovics Tibor asztalos rajzos szakkönyvet tanulmányoz. gödrében talált szürke, korongolt, mázatlan agyagtálka arra enged következtetni, hogy e sírok az időszámításunk kezdete utáni II—111. századból származnak. A tálka a dunántúli római tarto­mány — Pannónia — fazekassá­gával hozható kapcsolatba. Az utóbbiaknál sokkal nagyobb értékű lelet a magyar honfogla­lás korából származó gyermek-, valamint egy fegyveres férfi sír­ja. A harcost ezüstveretes fegy­verövén íjával és tegezével, va­lamint lovával együtt temették el ezer évvel ezelőtt, a X. század első felében. A temetésnél letag­lózott lovat oly módon nyúzták meg, hogy koponyáját és lábait a bőrben hagyták, s a bőrt — mely pogány hitük szerint a túl- világon újra táltos paripává vál­tozott — a kengyellel, zablával és a lószerszámmal együtt helyezték a sírba. H. Tóth Elvira régész □ □ □ A régésznő írásának örömmel adtunk helyet lapunkban a mú­zeumi hónap alkalmából, önma­gában is szenzációs közlését te­tézte a meghívás: ha időnk enge­di, látogassunk el a helyszínre, legyünk, tanúi a hongfoglalás ko­ri sír kiemelésének és múzeumiba szállításának. A hantot gondosan körülásták, és speciális deszkaszerelvények közé fogták olymódon, hogy alul szinte centinként helyezték előbb­re a keskeny faanyagokat. A sír kellékeit fóliával fedték be, azt gipsszel kevert fűrészporral ön­tötték le, hogy a szállításnál egyetlen’ millimétert se mozdul­janak el a leletek. Aztán darus­kocsira emelték, s a múzeumba vitték. Nagy segítségükre volt a régészeknek Janovics Tibor kun- adajcsd asztalos kisiparos, aki örömimel vállalkozott e munká­ra, melyhez hasonlóra tálán éle­tében sem kerülhet sor még egy­szer. Az ezeréves sír kiemelésének aprólékos munkáját — mely csak­nem három napig tartott — nem kísérhettük végig. Az előkészítés­nél voltunk jelen, amint azt fo­tóink is bizonyítják. A régészeti szenzációval egyébként a kecske­méti Katona József Múzeum, köz- művelődési termében ismerked­hetnek majd meg az érdeklődők. Rapi Miklós RÁDIÓJEGYZET Jogot végzett. Amikor azt akarták, hogy hadbíró legyen, elhagyta a pályát és önálló gazdálkodó lett, aki eleinte még a szomszédoktól kérdez­gette, hogyan kell a szőlőt metszeni, ám néhány évvél ké­sőbb már hozzá jártak taná­csokért a környékbeli paraszt­emberek. Egy napon előálltak, hogy csak akkor álakul meg a téesz, ha elsőiként ő írja alá a belépési nyilatkozatot. Alá­írta. Magabiztosnak, határo­zottnak mutatkozott a két­kedők előtt, bár belül őt is di­lemmák serege gyötörte: va­jon sikerül-e a szövetkezeti vállalkozás? Évekig volt téesz- einök, majd járási, illetve vá­rosi tanácselnök lett. Nehéz szívvel hagyta ott szülővárosát, Baját, amikor felajánlották számára a megye tanácselnöki székét... Csütörtökön, a Kossutih-adó negyedórás -műsort sugárzott Jogi arcképcsarnok címmel, amelyben dr. Gajdócsi István­nal. a Bács-Kiskun, .megyei Ta­nács elnökével beszélgetett a riporter, Kapás Irén. — Nagyon megszerettem ezt a munkát — vallotta többék között a tanácselnök —, hi­szen ha végigsétálok Kecske­méten, ha megnézem a Ko­dály Intézetet vagy a Naiv Mű­vészek Múzeumát, ha Bajára Érdekes életút megyek és látom, hogy az em­berek elégedettek, jól érzik magukat, tudom, hogy min­dehhez nekem is van egy kis közöm. Csak a megye arcula­tával azonosulva lehet végez­ni ezt a munkát, legalábbis én ezt vallom, és nem is tudom másként elképzelni az élete­met ... Valójában soha nem akartam ügyvéd lenni, ahogy bíró sem. Az államigazgatás azonban kezdettől érdekelt, s bár elég nagy vargabetűvel, de végül mégis e területre ke­rültem, ahol jogi képzettsé­gemnek igen sok hasznát ve­szem, különösen mióta kép­viselővé választottak, s bele­szólhatok a jogalkotásba, sőt a Parlament jogi bizottságának tevékenységébe is. Ezekben a régiókban már nagyon érde­kes, izgalmas, közhasznú te­rületei tárulnak fel a jognak,' s az ezzel járó munkát na­gyon szívesen vállalom A fent leírt vallomáson kí­vül, megtudhattuk Báes-Kis­taun megye tanácselnökéről, hogy mi az, amire büszke, mi az, amitől fél, milyenek a mun­kamódszerei, miért írták a mi­nősítésébe, hogy „türelmetlen természetű” továbbá azt, hogy hogyan ítéli meg a mások és saját hibáit, milyen a családi élete ... Kíváncsian kapcsolja be ké­szülékét a rádióhallgató, ha azt remélheti, hogy olyasmiit is megtudhat egy közismert emberről, ami ez ideig ismeret­len volt előtte. Kíváncsi, mert nemcsak mint tisztségviselőt, mint embert is szeretné köze­lebbről megismerni; kendő­zetlen véleményét a munká­ról, környezetéről, önmagáról. S bizonyára nem csalódott, aki efféle 'kíváncsiságának ki­elégítését remélve, a hangszó­ró mellett töltött egy negyed­órát csütörtökön. Kapás Irén­nek ugyanis nagyszerű érzéke és alapos riporteri felkészült­sége van ahhoz, hogy az érde­kes témák felé terelje a szót. Finoman és könnyedén céloz kérdéseivel, egyre nagyobb területeket felölelve, hogy minél több oldalról megismer­hessük beszélgetőpartnerét, ami ezúttal is sikerült. Egy érdekes ember érdekes élet­útját mutatta be ez a műsor. Érdekesen. —koloh— A mezőgazdaság helyzetéről tárgyalt a SZOT elnöksége A SZOT elnöksége tegnapi ülésén meghallgatta a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tájékoztatóját a magyar mezőgazdaság helyzetéről és a további tennivalókról. Ezután az elnökség az anyag- és energiatakaré­kosság eredményeit és az ezzel kapcsolatos to­vábbi szakszervezeti feladatokat vitatta meg. Ál­talános tapasztalatként állapította meg, hogy az eddigi erőfeszítések az energiagazdálkodásban már számottevő, az anyaggazdálkodásban azonban még csak kezdeti eredményeket hoztak. 1978, és 1982 között a nemzeti jövedelem egységére jutó energiafelhasználás mintegy 4 százalékkal csök­kent, és ez a folyamat az idén is folytatódik. Lé­nyegében megszűnt az energiapazarlás, a gazdál­kodás javítására azonban még bőségesen kínálko­zik lehetőség. Az anyaggazdálkodás javításának kezdeti eredményeként az idei első félévben a termelés anyaghányada 0,7 százalékkal csökkent. Az energia- és anyaggazdálkodás további javítását a szakszervezetek sokféle módon segítik. A felvi­lágosító munka, a szakszervezeti oktatás mozgó­sító erejével, a szocialista munkaversenyben és az újítómozgalomban elért takarékossági eredmé­nyek fokozott elismerésével és elismertetésével egyaránt jobb gazdálkodásra ösztönöznek. Több tényező, köztük a szabályozórendszer egyes elemei azonban még ma is nehezítik az ésszerűbb anyag- és energiagazdálkodást. Az árképzési szabályok a vállalatokat még mindig abban teszik érdekeltté, hogy az anyagi jellegű költségeket emeljék, sok helyütt a dolgozók sem eléggé érdekeitek abban, hogy takarékoskodjanak. A szabványoknak egy része is elavult, ezek fékezik a takarékossági kez­deményezések hasznosítását. Ezért a szakszerve­zetek szorgalmazzák, hogy a termelői árrendszer, a vállalati jövedelemszabályozás, a bér- és kere­setszabályozás, valamint a vezetői érdekeltségi rendszer fejlesztése során a takarékosságot foko­zottan segítő változtatásokat hajtsanak végre. A szakszervezeti mozgalom továbbra is számít a szo­cialista brigádok kezdeményezéseire, az újítók tö­rekvéseire és a bizalmiak hatékony közreműködé­sére az anyag- és energiagazdálkodás további ja­vításában. Ezután a munkavédelmi kutatások helyzetét és tennivalóit vitatta meg az elnökség. Egészségügyi klub — volt betegeknek VENDÉGÜNK VOLT Karel Novotny kandidátus Az országban negyedikként Kecskeméten is megalakult az az egészségügyi klub, amely a végbéloperáción túlesett embe­reket tömöríti. Azokat a pácien­seket, akik eddig — éppen a be­tegség és az operációs beavatko­zás miatt — korábbi környeze­tükből szinte kiszorultak. Pedig a műtét után orvosi szempontból gyógyultnak tekinthetők, csak épp a munkatársak, sőt nem egyszer a családtagok sem tud­ták vagy akarták tudomásul ven­ni az illető szervezetében beállt működési változást. A kecskeméti egészségügyi klub azonban — a már meglé­vőkhöz hasonlóan — célul tűzte ki, hogy nem engedi elveszni ezeket az embereket. A több éves múltra visszatekintő kapos­vári, pécsi, budapesti közösségek már sikereket is magukénak mondhatnak. A több száz fős ak­tív tagság jelzi, hogy olyan prog­ramokat kínálnak a rendezvé­nyeken, amelyek az emberi kap­csolatteremtésen túl az egészség megőrzését is szolgálják. Az orvosok — egyfajta utó­gondozást megvalósítva — az összejöveteleken ismertetik a legújabb egészségügyi módsze­reket, a klubot patronáló üze­mek, brigádok elkészíthetik a praktikus, szükséges, de a keres­kedelemben még nem forgalma­zott eszközöket. A tagok pedig a találkozás, a beszélgetések mellett bizonyos értölemben missziót is vállalnak. Saját sze­mélyes példájukkal és felvilágo­sító munkával meggyőzik azo­kat, akik még betegek, de nem merik rászánni magukat a gyó­gyító műtétre. Kecskeméten a megyei kórház és a Vöröskereszt helyi szervei is támogatták a colostomások klubjának létrehozását. Amint dr. Lóránd Pál, az általános se­bészet főorvosa elmondta, első­sorban a város és a járás terüle­tén élő másfélszáz érdekeltet várják a kéthavonta rendezendő összejövetelekre, ök valameny- nyien meghívót kapnak, de az érdeklődők felkereshetik kérdé­seikkel a megyei kórház általá­nos sebészeti osztályát, s ott dr. Markó László szakorvost, a klub egyik irányítóját. A kecskeméti kollektíva megalakí­tása csak az első — Jóllehet döntő — lépés, hiszen baranyai mintára a me­gye többi részén élők számára hason­ló klubok létrehozását tervezik. Váczi Tamás A Neumann János Számítógéptudományi Társaság Bács-Kiskun megyei Szervezetének jóvoltából fontos tanácskozás színhelye volt a hét közepén Kecskeméten a Tudomány és Technika Háza. A szá­mítógépek mezőgazdasági alkalmazásának tapasztalatait cserélték ki nemcsak megyei, hanem nemzetközi szinten is. A Fórum ’83 ren­dezvényein részt vett és előadást tartott Karel Novotny kandidátus, a prágai Irányítás és Munkaszervezési Intézet tudományos kutatója is. Arra kértük, tájékoztassa lapunkat arról, milyen eredménnyel alkalmazzák a csehszlovák mezőgazdaságban a számítástechnikát. — A Fórum ’S3 egyik előadá­sából tudjuk, hogy a Magyaror­szágon lévő számítógépek egy százalékát használják mezőgaz­dasági adatok feldolgozására. Csehszlovákiában milyen ez az arány? — Erre a kérdésre nehéz olyan választ adni, ami összehasonlí­tásokra kínálna lehetőséget, mert nem csak a számítógépek darab- számát, hanem feldolgozó-kapa­citását is figyelembe kell venni. Ezért csak annyit tudok monda­ni, hogy Csehszlovákiában min­den 100 komputer közül hét a mezőgazdaságnak dolgozik. Ám, ha már itt tartunk, szeretném elmondani, hogy nálunk a me­zőgazdaságnak önálló számító- központja és annak az egész or­szágot átfogó, közepes kategó­riájú számítógépekkel felszerelt hálózata van. A Cseh Köztársa­ságban valamennyi mezőgazda- sági nagyüzem egységes prog­ramrendszerek alapján rá van kapcsolva a hálózatra. Ugyan­akkor a Szlovák Köztársaságban ez a fejlesztés még nem fejező­dött be, a gazdaságok 70 száza­léka kapja számítógépen az in­formációkat és dolgoztat fel adatokat. — Mi a következő lépés, ami­re most készülnek Csehszlová­kiában a számítógépek mező­gazdasági alkalmazása területén? — Lényegében egy felújítási folyamatról van szó, amelyet 1985-re fejezünk be. Ebben az időszakban azt szeretnénk meg­oldani, hogy ésszerű munkameg­osztási, s egyben összehangolt alkalmazási lehetőség jöjjön lét­re a nagy, a közepes, a kis és a mikroszámítógépek között. így a felújított programrendszerben lehetővé válik, hogy minden egyes vállalat, gazdaság maga határozhassa meg, milyen idő­közönként kívánja feldolgoztatni adatait. Az eddigi rendszer ugyanis csak havonkénti feldol­gozásra nyújtott módot. Ezután viszont a vezetők sokkal gyor­sabban jutnak majd az irányí­táshoz szükséges információk­hoz. — Szó esett a Fórum ’83-on a mikroszámítógépekről. Mi a vé­leménye ezekről az eszközökről? — Csehszlovákiában is cél, hogy ellássuk a gazdaságokat mikroszámítógépekkel. Az adat­rögzítésen kívül sok hasznos mű­veletet tudnak elvégezni, s mi­után kidolgozott felhasználói programrendszerekkel is el van­nak látva, azonnal üzembe he­lyezhetők. — Mi a véleménye a kecske­méti számítástechnikai tanács­kozásról? — Nagyon hasznos, jól szerve­zett rendezvény. Azért jövünk szívesen Magyarországra, mert együttműködésre is lehetőség nyílik. A Debreceni Agrártudo­mányi Egyetem által kidolgozott tervezési rendszert például sike­resen alkalmaztuk egy kelet­szlovákiai mezőgazdasági szövet­kezetnél. Ugyanakkor mi is el tudjuk mondani véleményün­ket, s rávilágítani az esetleges hibákra. A lényeg az, hogy jó úton haladjon mindkét ország­ban a számítástechnika alkalma­zása — mondotta befejezésül Ka­rel Novotny. Nagy Ötté BŐVÜL A HARISNYAVÁLASZTÉK A Budapesti Harisnyagyár jö­vőre az ideinél mintegy 3 és fél millió párral több lábravalót — harisnyát, zoknit — szállít a belkereskedelemnek. Az össze­sen 61 millió párt meghaladó mennyiséggel javul az ellátás, s enyhülnek az idén esetenként még tapasztalható választék - hiányok. Mindez feltételezi az ideinél zavartalanabb alap­anyag-ellátást A jövő évi harisnyakínálat­ban megjelennek a gyártmány- fejlesztés legújabb termékei, amelyek az alapanyagokban és a kivitelben egyaránt megfelel­nek a legújabb divatnak. A ha­zai választékban eddig csak importból származó gyapjúzok­nik szerepeltek, jövőre már ma­gyar gyártmányú is kapható lesz. Gyermekeknek, nőknek és férfiaknak harisnyanadrágo­kat készítenek, s elegáns férfi- zoknikát. Technológiai változtatásokkal újjávarázsolják— vékonyabbakká és kényelmesebbekké teszik — hagyományos frottírhatású ak~ ril zoknikat is. A harisnyagyár nagyon keresett pamut típu­sú csipkezoknijainak választé­kát is bővíti. Ezek új minták­kal, s a legújabb divatszínek­ben készülnek, női és gyer­mekméretben, boka- és térdzok­niként. A harisnyaszezon leg­nagyobb slágere várhatóan a női neccharisnyák termékcsa­ládja lesz. Boka- és térdzokni­ból, valamint harisnyanadrágok­ból áll a termékcsalád, a boka­zoknik gyártását már az idén megkezdték. A divatra való gyors reagá­lást bizonyítja, hogy a Budapes­ti Harisnyagyár a Váci Kötött­árugyárral közösen már az idei őszi BNV-n megjelent az aero- bic-öltözékkel. A kötött, külön­böző csikozású aerobic-lábszár- védők mellett női kamáslikat is gyártanak, ezek a téli divatos öltözködés kiegészítői lesznek, cipő, illetve csizma fölött visel­ve. A belkereskedelem egyelő­re mértéktartóan rendelt e cik­kekből, ezért az árusítást főként a harisnyagyár saját mintabolt- hálózatában kezdik meg. • A Váci Kötöttárugyár aerobic- termékcsaládja a BNV-n. EJ Ej m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents