Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-08 / 238. szám

/ * ZU család • otthon • szabad idő Albérlettől a családi házig ,',Vigyázzon, most mázoltuk” — fogaid a kapuban a házigazda. Bail keze fehér pó­lyában. eltört az ujja egy rossz ütés nyo­mán. így aztán a kerítést, kaput festegeti, mert azt fél kézzel is lehet. Kalocsai Káz- mér és felesége Kecskéimét egyik szépne­vű utcájában, a Búzakalász utcában épí­tette föl az otthont, amely nyugodt és ké­nyelmes körülményeket kínál a három­gyermekes család mindennapjaihoz. — Mielőtt a házépítéshez kezdtünk, a Szécihenyivárosban laktunk egy kétszobás lakásban — kezdi a magyarázatot a házi­asszony. — Két gyerekkel még elfértünk. Szerettünk volna egy harmadikat, a két lány után egy fiút, de a hely már nem lett volna elég. Meg aztán a bérházban mit is csinálhat az ember, ha kitakarított^ Min­dig olvasni, meg kézimunkázni sem lehet. Mindketten szeretünk barkácsolni, alakí­tani magunk körül a lakást. Ebben a házban aztán van rá mód. Gyors munkával készült, alig négy hónap telt el az alapozás megkezdése és a béköltözés között. Át kellett adni a régi lakást, amely­nek eladásával teremtették meg a pénz­ügyi alapot a családi házhoz. Szerencsére volt segítség, hiszen a férj háromgyerekes, a feleség hatgyerekes családban nőtt fél: a testvérek, no meg a munkatársak mun­kája nyomán gyorsan tető alá került a ház. — Típustervet választottunk — meséli Kalocsai Kázmér, a Magyar—Szovjet Ba­rátság Tsz lakatosa —, bár némileg módo­sítottuk az alaprajzot. Nem készült étke­ző, hanem nagyobb lakókonyhát építet­tünk, ahol élfér az öttagú család. A három szoba elég, még úgy is, hogy időközben megszületett a kisebbik, a harmadik lány, Gabika. A nagy konyha mellett tágas kamrát mutatnak. Uborka, lecsó, tök, bab, para­dicsom. Mind itt termett a kertiben. A 180 üveg befőtt egész télre elég a családnak. Ide kerül a disznóvágás után a májas, a sonka, a kolbász. Nem járnak piacrá, leg­följebb halat venni, mert az már nem tart­ható, nevelhető az udvarban. A csirke, a nyúl viszont szépen megnő, van is belőlük jó néhány. A ház mögötti füves térségen Gabi ho­mokozója: egy óriási gumiabroncs, mel­létté a hintaszék, a tusoló, mind a férj barkácsolókedivét mutatja. A kerítés, a te­rasz korlátja, a szobában a tv-állivány, a virágokkal megrakott tartó, vagy akár a frissen lerakott előszobaburkolat, a tető­térbe vezető lépcső is arról árulkodik; sok­sok órát töltöttek a lakás kialakításával. • A nagyobb gyerekek — a 16 éves Ma­riann és a 11 éves Kriszti — már sokat besegítenek a ház körül. A bevásárlás Má­riáim) doHga, aki szeret kertészkedni is, és segít a kézimunkák készítésénél. Az egyik failíat díszítő suba ,.családi mű”, apa raj­zolta, anya meg a lányok varrták. — Most gyesen vagyok itthon — mond­• A családi ház tágas teraszának kor­látja, mint annyi más „igazolja”: sok-sok órát töltöttek a lakás kialakításával. • Uborka, lecsó, tök, bab, paradicsom, mind a kertben termett és a háziasszonyt dicséri. (Méhesi Éva felvételei) (9 Gabika a „paradicsomban". ja Kalocsai Kázmémé, Marika, aki szak­máját tekintve kárpitos —, így aztán min­den fillért .meg keil fogni, hogy mindenre jusson. A házat még eztán vakoljuk be, a konyhábá most vettük meg a csempét. Az egyszerűbb kis ruhákialt is magam varrom a lányoknak . . . Hogy jobb itt élni? Meggyőzően bizony­gatják. Szívesen elhiszem nekik, hiszen lá­tom; otthont teremtettek, végigjárva a családalapítás minden állomását, az albér­lettől a tágas családi házig. — fejszés — SZÁMÍTÁSTECHNIKAI _______________VETÉLKEDŐ A Neumann János Számitó- géptudományi Társaság Bács- Kiskun megyei szervezete, a- KISZ Bács-Kiskun megyei Bi­zottsága, a Bács-Kiskun megyei Tanács művelődési osztálya, a Petőfi Népe szerkesztősége, va­lamint a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa a 13—18 és a 19— 24 éves fiataloknak számítás- technikai vetélkedőt hirdetett. Ezúttal a vetélkedő harmadik fordulójának helyes válaszait közöljük. Minden héten könyv- jutalmat nyertek a legjobb megoldások beküldői. Végül a négy hét eredményeit is sze­mélyenként összesítjük és a leg­több pontot szerzők kerülnek be az SZMT székház nagytermé­ben október 29-én (szombaton) délelőtt 10 órakor megrendezen­dő döntőbe. A legjobb helyezé­seket elérők értékes jutalmakat kapnak a különböző vállala­toktól, intézményektől. A III. FORDULÓ HELYES VÁLASZAI 1. Nem. 2. Akkumulátor, aritmetikai logikai egység, programjelzők, utasítás regiszter, utasítás dekó­doló áramkörök, általános célú regiszterek, programszámláló re­giszter, időzítő és vezérlő áram­kör. 3. Kötegelt feldolgozáskor a programok, adatok, vagy mind­kettő nagy mennyisége vesz részt, amelyeket egy meghatá­rozott ideig összegyűjtenek és csak ezután kerülnek feldolgo­zásra. 4. STOP: a program futásá­nak végét jelöli (logikai befe­jezés). RETURN: a szubrutin utolsó utasítása a főprogram­hoz való visszatérést eredmé­nyezi. 5. A gép nem ír ki ered­ménylistát, hanem programhi­bát jelez. PIACI KORKÉP ARAK KECSKEMÉTEN Görögdinnye 8 Fokhagyma 60 (Ft/ikg) Alma 5—12 Uborka 10—16 Körte 6—18 Paprika 10—18 Burgonya 8—10 Szilva 8—10 Paradicsom 4—5 Sárgarépa (csomó) 6—10 Szőlő 8—17 Karalábé 12 Petrezselyem Dió 20—28 Fejeskáposzta 9 (csomó) 7—12 Savanyúkáposzta 25 Kelkáposzta 15 Vöröshagyma 10—14 Te j föl 80 Karfiol 15 Fokhagyma 50—S0 Tehéntúró 50—55 Zöldbab 20—.22 Fejeskáposzta &—10 Tojás (db) 2,30—2,80 Főző tőik 5 Kelkáposzta 6—15 Elő csirke (pár) 90—140 Alma 6—8 Karalábé 10—12 Élő tyúk (pár) 140—240 Körte 8—15 Karfiol 18—20 Szilva 6 Paradicsom 8—15 Arak Szőlő 8—12 Zöldbab 25—30 kiskörösön Savanyúkáposzta 22 Zöldborsó 35—40 Tál föl (liter) 45 Retek (csomó) 2—4 Burgonya 8—9 Túró 30 Paraj 25 Sárgarépa (csomó) 12 Tojás (db) 2,80 Sóska 25 Petrezselyem (csomó) 20 Élő csirke 45 Gomba 50—70 Vöröshagyma 12 Élő tyúk 40 Ez (is) volt a Skála-Coop tarisznyában Vasárnap rendezte meg az Alföld Skála-Coop Áruház a hagyományos őszi—téli divatbemutatóját a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban. ( O Jól variálható és örök di­vat a szoknya—blúz, mel­lénnyel pedig még elegán­sabb ez az összeállítás. A képen látható piros-fehér kockás szoknya terliszter anyagból készült. A mel­lény ugyanaz a szövet, csak egyszínű piros és kockásra steppelt. A zsabós fehér blúzzal délutáni ruhának is viselhető az együttes. Megjegyezzük, hogy ezt az összeállítást több színvariá­cióban kínálja az Alföld Aruház. • Tizenéves lányoknak ajánljuk a többszínű kockás, terliszter anyagból varrt fodros ruhát. • A férfiak őszi—téli ké­nyelmes viselete a dzseki. A képen látható műszőr­mével téliesített juhnappa anyagból készült. HAZAI VIZEKRE © LGH—2 felfújható, legolcsóbb gumicsónak. erős kikötőbakok sem Kellemes időtöltés lehet a víziibairaingölás és az éh­hez kapcsolódó horgászás, természetjárás. Mégis soka­kat visszatart ettől, hogy a szükséges jármű: a ladik, a csórnak, a kajak, a mo­torcsónak, esetleg a vi­torlás beszerzésének le­hetőségeit, az árakat keve­sen ismerik. Nem is szólva a különféle kategóriákba sorolt vízi jármű-Vezetői vizsgáikról. A meglehetősen tarka képet mutató hazai csóinakkíná'laitból azok kö­zül mutatunk be néhányat, amelyek viszonylag köny- nyen beszerezhetők, áruk elfogadható és vezetésük­höz vizsga sem szükséges. Szovjet gyártmányú, de a hazai TRIÁL és sportszer- boltokban kapható az LGH—2 típusú kisméretű, felfújható gumicsónak (a képen). Elsősorban állóvi­zekre alkalmas. Szállítása könnyű, súlya mindössze 17 kg, tartozékaival együtt. Ezek: két üílőpárna, 2 eve­ző, 1 lábpumpa és a háti­zsákként hordható tartó­zsák. Elsősorban horgász- helyek megközelítésére ajánlható, vagy kisebb vi­zeken átkelésre. Terhelhe­tősége 200 kg, hossza 2,5, széliessége 1,13 méter. Ára tartozékokkal és javítókész­lettel együtt mindössze 1450 Ft! Két független lég­kamrája van, így sérülés esetén sem süllyed el. Anya­ga két oldalon gumírozott erős vászon, így házilago­san javítható. A szovjethoz hasonló, de annál többet „tud” az új hazai G-rabo-Kal CS 3000 típusú felfújható csónak. Nagysága: 3 méter hosz- szú és 1,52 sízéles. Előnye, hogy stabil ülődeszkáikat építettek bele és alul is ré­tegelt lemezbetétet kapott, így fel lehet benne állni. A légikamrák patkó alakúak, amelyek jól megerősített fa zárólaphoz csatlakoz­nak, így motor is erősíthe­tő rá, klb. 3—5 LE teljesít­ményhatárig. Legnépesebb csoport a műanyag építésű csónako­ké. Számtalan előnyük mel­lett kiemelkedik, hogy nem igényelnek karbantartást, viszonylag könnyűek és szilárdak. A sok közül két típusa érdemel figyelmet: a „Boci” kétszemélyes, eve­zős csónak élőfedélzete alatt zárható rekesz talál­ható, ahová a kisebb tarto­zékok elhelyezhetők. Az Hiányoznak róla, mint a legtöbb hasonló típusról. 2,8 méter hosszúsága és 1,3 méter szélessége mellett sú­lya 45 kg. Hasonló a 4 személyes „Sirály” típus, de közel 4 méter és 70 kg. Az eddig ismertetett tí­pusoktól eltérően korró­zióálló alumíniumból ké­szülnek az MHD Váci Gyár­egységének 2 és négyszemé­lyes csónakjai. A hegesz­tett és szegecselt testeket beépített légkamra biztosít­ja az elsüllyedés ellen. A csónakok fenékrészei és az ülések fenyőfa burkolatot kaptak. Mindkét csónakra maximálisan 10 lóerős far­motort lehet fölszerelni. Ezek a csónakok jól bírják a kavicsos-köves folyami partok súrlódásait. K. I. HORGÁSZOKNAK Olvasónk írja „Sok a horgász Solton, s bár van a községben kopolya, több tó, főcsa­torna (Solt és Kissolt között), nekünk, idősebbeknek,, nyugdíjasoknak még sincs horgászvizünk, ahol — akár egy-két órára Is — lehetőségünk len­ne szenvedélyünk kiélésére. A fiata­labbak kocsiba ülnek, vagy motorra, esetleg kerékpárra pattannak, de ne­künk ez már drága és fáradságos is. Nincs saját horgászegyesületünk, ezért a környékbeli falvak egyesüle­teiben vagyunk tagok. Magam, tízévi tagság után, a dunaföldváriaknál kér­tem visszavételemet, 1981-ben, amikor nyugdíjba mentem: levelemre nem válaszoltak. Az az érzésem, hogy ki­nézik onnan a Soltiakat. A kopolya magánbérletben van, a főcsatorna pe­dig a paksi halászoké már évek óta. A Kiskunsági Csatorna nagyon mesz- sze van. A Nagymajorba nem min­denki kaphat belépési engedélyt. Ezért kérdezem, miért nem lehetséges a község közigazgatási területén levő főcsatornán területi jeggyel horgász­ni? „Feketén” ezt igen sokan csinál­ják. De hát ez nekünk, becsületben megkopaszodott nyugdíjasoknak, nem való. Sok-sok horgásztársam nevében kérem a szerkesztőséget, továbbítsák gondjainkat az illetékesek felé. Fel­vetődött az a gondolatunk is, ha ön­álló egyesületet alakítanánk, talán könnyebben menne a területszerzés. De vajon mik ennek a feltételei? Biró Lajos nyugdíjas Az olvasónk által felvetett kér­déseket a MOHOSZ megyei inté­ző bizottságának titkárához, Sel- meczi Ernőhöz továbbítottuk, aki a kővetkező választ adta: „A sol- ti horgászati lehetőséggel kapcso­latban többen felkeresték intéző- bizottságunkat. De foglalkoztak ezzel a kérdéssel a helyi szervek is. Kétségtelen, hogy Solt terüle­tén és környékén sok a vízterület, de horgászati lehetőség nincs. A Nagy-ér, ismertebb nevén a Fűz- völgyi-csatorna a paksi HTSZ intenzív vízterülete. Ennek hor­gászkezelésbe . vételére évek óta törekszünk, eredményt azonban nem tudtunk elérni. A levélben említett Nagymajor és az Állam­pusztai Büntetésvégrehajtási In­tézet zárt területe, ezért ott sem lehet horgászni. Szavak, szavak... Mint általában, ha erre jár­tam, egy felületes pillantást ve­tettem az utcasarokra. Nem tűnt fel semmi és senki, hiszen a kör­nyezet apró változásai a ma- gunkra-figyelés őrültségében el­vesztik jelentőségüket, mint ahogy elvesztik mindazok a dol­gok is, melyekről nem akarunk tudomást szerezni. Másnap azon­ban, ahogy az utcasarkot el­hagytam, kénytelen voltam ész­revenni. Utánam nézett. Néhány másodpercig a hátamon cipeltem szomorú tekintetét, majd vissza­fordultam. * * — Hát te?! — kérdeztem, de valójában nem vártam választ. Az esetlen kérdések sokszor ha­marabb elindíthatnak egy beszél­getést, mint a kimért udvarias­kodások, a gigerlis szavak. Meleg, barna tekintete von­zott. Nem tudtam kivonni ma­gamat a jelenlétéből. Szemében tükröződtem, s a szavak helyett hunyorításával adta tudtomra lé­tezésemet. Észrevett, tehát va­gyok; facsartam ki az eredeti Descartes-i gondolatot. — Mi van? — nyögtem két­ségbeesetten, mert az előbbi „hát te" sokkal értelmesebbnek tűnt. ö csak állt. Te jó ég! — gondol­tam — nincs egy értelmes alany vagy ige vagy főnév vagy tu- domisénmi ahhoz, hogy szót ért­sek vele?! Egy másodpercig farkassze­met néztünk. A hűvös széltől és a föl-fölszakadó benzinbüztől kissé megborzongott. Vállat von­tam, és továbbmentem. Jött utánam. Éreztem, ahogy lábnyo­maimba lép. Pontosan a nyomok közepébe. Nem fordultam meg. Gondoltam, megunja és odébb­áll. Hiszen semmi közünk egy­máshoz! Azért mert én megszó­lítottam? De ő nem válaszolt! Ez nem jelenthet semmiféle kap­csolatot közöttünk. Az egyik út­kereszteződésnél elébem került, rámnézett, és közben remegett. — Mit akarsz tőlem?! — ripa- kodtam rá. A járókelők értetle­nül néztek rám. Az egyik meg­rovó pillantástól észbekaptam, s alig hallhatóan ismételtem meg a kérdést. Szótlansága kétségbe- ejtett. Tekintete belémcsimpasz- kodott, a lábai pedig valószerűt­lenül remegtek, a félelemtől vagy a fáradtságtól, ki tudja? Néma­sága kibillentett egykedvű nyu­galmamból. — Szállj le rólam! — sziszeg­tem. Erre félreállt és várt, Elin­dultam. ö újra követett. Laká­som kapuja előtt megálltunk. Mit mondjak? Hogyan zavarjam el? Eszembe jutott egy régebbi eset. Az is itt történt velem a kapu előtt. Zivatar utáni tócsák terpeszkedtek a járda szélén. Egy ötéves gyerek játszott a kapu előtt. Műanyag dömperét igye­kezett az olajtól, kutyapiszoktól bűzölgő pocsolyába kormányoz­ni. El kéne ráncigálni innen a koszból, gondoltam. — Szerintem az a dömper megfullad ebben a mély vízben! Különben is, a dömper csak szá­razföldön szokott járni. A gyerek rámnézett, majd las­san fölállt, közelebb jött hozzám, és hirtelen mozdulattal bélém- rúgoit. Aztán mintha mi sem történt volna, visszament a játé­kához, és könyékig merítette a tócsába. Kimondott szavaimmal, a gye­rek rúgásától megszégyenülve álltam. Mit ronthattam el? Mit mondhattam rosszul? Vagy mit mondhattak rosszat előttem más felnőttek ennek a csöpp gyerek­nek? Megint a szavak! Ezek a kicsorbulni szerető szavak! A kapuban álltunk. Mit ront­hatok el most, amikor ettől a némaságával tüntető kísérőmtől szavakkal elbúcsúznék? ő is be- lémrúgna? Vagy talán csupasz mozdulattal adjam tudtára, hogy menjen a fenébe?! Hagytam, hogy tovább köves­sen a lakásomba. Már nem szól­tam, nem akartam szólni hozzá, ö megállt az előszobában. Le­vettem a kabátomat, bementem a szobába, és belehuppantam a fotelba. Hallottam izgatott szu- szogását az előszobából, de nem szóltam. Elővettem az újságot. Néhány perc múlva annyira be­lemélyedtem a lap böngészésé­be, hogy teljesen megfeledkez­tem vendégemről. Csak az egyik apróhirdetés olvasásánál kaptam fel a fejemet. Tízezer forint ju­talmat ígértek egy németül értő boxer-kutyáért, amelyik kiug­rott a gazdája kocsijából. Azóta nem látták. Arkó névre hallgat. Kétéves szuka. — Tízezer forint egy kutyáért! — csodálkoztam, majd bizonyta­lanul, de aztán egyre határozot­tabban szólaltam meg, hogy ven­dégemmel szót értsek. — Komm her, Arkó! Hab kein angst von mir! Ich tue dir nicht weh! Szűcs Mariann Ami a dunaföldváriak „hall­gatását” illeti, ez érthetetlen, hi­szen az általuk használt Kis-Du- na-szákasz Bács-Kiskun megye te­rületén van. Amennyiben a solti horgászok között többen is van­nak, akiket — tagfelvételi kérel­mük miatt — elutasítottak, érde­kükben megtesszük a szükséges lépéseket. Űj egyesület alakításá­nak csak akkor lenne értelme, ha új horgászati lehetőséget is je­lenthetne. Ennek azonban nin­csenek meg az alapvető feltéte­lei. Ha mégis úgy döntenek, hogy nagyobb létszámú egyesületet ala­kítanak, megkíséreljük a szó­ban forgó Kis-Duna-szakasz meg­szerzését. NAPTÁR Október 9-től 13-ig jó, 14-től 19-ig gyenge fogást jelez a hor­gásznaptár. * Összeállította; Pulai Sára

Next

/
Thumbnails
Contents