Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-07 / 237. szám

4 • PETŐFI NÉ E ® 1983. október 7. HÁZUNK fÁJA A keceli kertészek Holnap: tanácskozás az adózásról A-z országban jó néhány kertbarátkor működik. Legtöbbjükben, hobbikertészek találnak egymásra. Többnyire gondjaikat, szakmai tudásuk hiányossá­gait tárgyalják összejöveteleiken. Az előadók pe­dig gyakorlati útmutatásokkal igyekeznek segíteni bajaikon. A tavaly megalakult keceli Virág- és Zöldség­kertészek Egyesülete azonban más. Ebben az egye­sületben valódi, ízig-vérig profikertészek a tagok. Természetesen megtalálhatók közöttük a kisebb területtel, kisebb lehetőségekkel rendelkezők is. Téglás Andrást, az egyesület elnökét keceli ott­honában kerestük fel. Ottjártunkkor éppen a szö­vettenyésztésből származó gerbera-palántáit tápol- datozta. Kis türelmet kért, míg munkáját befejezi. De közben mesélt: — Ezzel a ládás módszerrel most próbálkozunk. Ha beválik, lényegesen könnyebb lesz így nevelni a palántákat. Egyszerűbb a mozgatás és kezelés is. A permetezés után az egyesületről beszélgetünk. — A virágkertészek, a maszekok termelik az or­szág vágottvirág-szükségletének legalább 60 száza­lékát. Mindenki a maga. ura. Vagyis úgy értékesít, ahogy tud. A legfőbb piac a pesti. Az ottani álla­potokról elmondok egy példát. A termelő felmegy mondjuk ezer forint értékű — legalábbis ő annyit kap érte — szegfűvel. Megveszi tőle a viszonteladó, aki néhány óra múlva többszöröséért továbbadja a boltosnak. Be sem piszkította a kezét földdel, mégis ezreket vág zsebre. A boltos is ráteszi a maga hasznát, a vásárló pedig mit lát? A szegfű szálja: 16 forint. A termelő mennyit kapott érte? öt-hat forintot. Ugyanez tapasztalható a zöldség­piacon is. A megoldás a régen elfelejtett őstermelői igazolvány lenne. Mi például tagjainknak adunk ilyen igazolványt, amit sajnos még csak kevés he­lyen — Miskolcon és Debrecenben — kérnek a piac- felügyelők. Tehát ott csak az árulhat, aki termel is. — Védenünk kell a termelők érdekeit. Gondos­kodunk azonban a szakmai továbbképzésről is. Rendeztünk már vitafórumot, hogy csak néhányat említsek, a Fitohorm hasznáról, a hazai kisgáp- vagy növényvédőszer-ellátásról. Ezekre az előadá­sokra nemcsak a környékbeliek jönnek el, hanem Jászberénytől Győrig szinte mindenki, akit érde­kel. ® Valóságos csoda: egy gumóból 27 fejlődött. O A műanyag ládában lévő gerbéra-palántákkal könnyebb dolgozni — állítja Téglás András. Arról, hogy szakmailag hol tartanak a keceli kertészek, elég egyetlen példát megemlítenem. A szövettenyészetből származó, itt nevelt szegfűdug­ványokat, vagy gerbera-palántákat ide jön vásá­rolni az ország egyik legismertebb „virágos” tée- szének főkertésze is. Néhány fóliáját veszített sá­torban most burgonya van. Nem is akármilyen. A régi magyar fajta, a Gülbaba, vírusmentesített vál­tozata. Szemünk láttára bontanak meg egy növény­hez tartozó gyökérzetet. Huszonhét gumót számol­tunk meg, és összesen 3 kilogrammot nyomott a mérlegen. Egyelőre vetőgumónak nevelik. — Ez a jövő útja — mondta mosolyogva vendég­látónk:. — Most kezdtünk a laskagombával is kí­sérleteket. A világon fellelhető módszereket „há­zasítjuk” össze. Így reméljük, mindenkinél olcsób­ban és egyszerűbben tudunk majd termelni. A las­kagomba ugyanis jól beépíthető a fóliás és üveg­házas termelésbe, hiszen két hónap alatt leterem. Az itteni szaporítótelepen egy-egy alkalommal 15— 20 ezer négyzetméternyi termőterületet tudunk majd ellátni. Érdeklődésünkre megmutatta riasztó berendezé­sét, amellyel távolról ellenőrizheti a fűtést, az üveg­házak hőmérsékletét, a villánymotorok működését. A CB-rendszerű berendezés először a lakáson lévő központot riasztja, ha pedig a gazda úton van, ak­kor a gépkocsiban hallhatja a csipogó jelet, amely­ből következtethet az otthoni baj okára. — A legfőbb gondunk, mint minden termelőnek, a könyvelés és a pénzügy. Sok a félreértés az adó­záskor, gyakran későn derülnek ki a visszásságok. Ennek megelőzése érdekében holnap, a Keceli Ne­velési Központban Temesi Imre, pénzügyminiszté­riumi? tanácsos válaszol majd 10 órától a sokakat érdeklő kérdésökre. Előtte fél 9-től a Császártöltési út 86-ban, az egyesület központjában rendezzük meg a szövettenyésztéssel szaporított szántóföldi burgonya bemutatóját. Természetesen mindkét ren­dezvényre szívesen látjuk az érdeklődőket — mon­dotta végezetül Téglás András. Ki főzhet pálinkát? A kertben megtermelt gyü­mölcs egy része, különösen a gyengéhb minőségű, csak szesz­főzdéi alapanyagként érté­kesíthető. Az állami és szövet­kezeti szeszfőzdék száma azon­ban kevés, és hosszú határ­időre vállalnak bérmunkát. Talán ezért is engedélyezte a felügyeleti §zenv „maszek” szeszfőzdék létesítését. Több olvasónk érdeklődött arról, hogy ki főzhet pálinkát? A 25,1982. (XII. 10.) MÉM számú rendelet 2. paragrafusa értelmében magánszemélyek részére a szeszfőzde-üzemben- tartási engedélyt a megyei me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályok adnak ki, de csak a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium által élis­mert szakképesítés vagy szer­vezett tanfolyama elvégzésének igazolása alaipján. A kérelmezőnek az engedély kiadása előtt vizsgát kell ten­nie. A vizsgáihoz szükséges szakmai ismereteket a MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbkép­ző Intézet által szervezett tan­folyamon lehet megszerezni. A tanfolyam háromhetes elmé­leti és egyhetes gyakorlati ok­tatásból áll. A tanfolyamra a felsőfokú és középfokú vég­zettséggel rendelkezők ötéves szakmai gyakorlattal jelent­kezhetnek. A MÉM élelmiszer­ipari főosztálya az előzetes szakmai gyakorlat alól fel­mentést adhat. Ilyenkor azon­ban a szeszfőzdéi gyakorlat tananyagából szigorított vizs­gát kell tenni. A jelentkezés — a tanfo­lyamra és a vizsgára egyaránt — írásban történik a MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézeténél (cím: Budapest, XIV., Ida u. 2. 1142 Bf.: 92.). A tanfolyam és a vizsga költ­ségei a jelentkezőket terhelik. Az elméleti oktatás alól a MÉM élelmiszeripari főosztálya fel­mentést adhat azoknak a 60 évesnél fiatalabb jelentkezők­nek, akik vegyészmérnöki (üzemmérnöki), tartósítóipari mérnöki (üzemmérnöki), élel­miszeripari üzemmérnöki vagy erjedésipari technikusi okle­véllel rendelkeznek. Felmentést kaphatnak azok a 10 éves pálinkafőzési gya­korlattal rendelkező szemé­lyek is, a ki k nők legalább 8 általános iskolai végzettsé­gük van. A 40 órás szakmai gyakorlat és a vizsga letétele azonban azok számára is kö­telező, akik az elméleti okta­tás alól felmentést kapták. IDŐSZERŰ ŐSZI MUNKÁK A kertészkedő embernek min­dig van dolga, akkor is, amikor egész évi szorgalmas munkájának eredményét már betakarította. Szüret után a jó gazda gondos­ságával tisztítsuk meg azokat a gazdasági felszereléseket — prés, daráló, szűrők stb. — amelyekre csak a következő esztendőben lesz szükség. Mindenképpen célsze­rű átvizsgálni és ha kell, kijaví­tani a kerti szerszámokat — ásó, kapa gereblye stb. is, hiszen rövidesen sor kerül használatuk­ra. Ugyancsak alkalmas az őszi idő a nyaraló, a víkendház leg­szükségesebb karbantartására is. Miire ezekkel a munkákkal el­készülünk, beköszönt az igazi ősz, lehuLlanak a falevélek, és meg­kezdhetjük a kert felásását vagy szántását. Kevesen tudják, hogy ez a talajművelő eljárás igen fon­tos része a jövő évi növényvéde­lemnek is, ezért agrotechnikai növényvédelemnek is nevezhet" jük. A fákat, a zöldségnövénye­ket pusztító kártevőik és beteg­ségek nagy része ugyanis a tálalj­ban keres és talál menedéket a téli hideg elől. Sok betegség hor­dozói a lehullott levelek is. A levelek elégetése, s a talaj fel­ásása után a kártevőik többsége elpusztul, ily módon kisebb lesz a következő évi fertőzési veszély. összeállította: Czavner Péter Az IKR tíz éve r Bács-Kiskun megyében A Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat egyike a megyénkben tevékenykedő féltucatnyi termelési rendszernek. Ha a terület nagyságát nézzük, nálunk nem is a legjelentősebb. Míg az or­szágban 245 partnergazdaságuk van, addig Bács-Kiskun megyében ti­zenhét. Ezek az üzemek csaknem húszezer hektáron vetnek az IKR technológiája alapján kalászost, és ugyanekkora területen kukoricát. A közös vállalat idén ünnepli tízesztendős fennállását. Az elmúlt év­tizedről Metzinger Péterrel, az egyik alföldi — a Heves, Pest, Szolnok és Bács-Kiskun megyei — termelési körzet vezetőjével beszélgettünk. — Köztudott, hogy a közös vál­lalat termésátlagai kimagaslók. Ezek különösen a Bács-Kiskun megyei talajok „teljesítőképessé­gének” felső határát súrolják. Mi­lyen lehetőségekkel biztatják az itteni üzemeket? — Ismerve a távolabbi partne­reik jobb adottságait, a kezdeti időszakban a jelentkezés a várt­nál alacsonyabb volt. Az első évben csiak a városföldi Dózsia, a vaskú­ti Bácska Termelőszövetkezet, va­lamint az Állampusztai Célgazda­ság csatlakozott a közös vállala­tunkhoz. Azóta, hogy 1975-ben- az országban nyolc termelési alköz­pontot létesítettünk —, a megyé­hez legközelebbiit Cegléden — ug­rásszerűen megnőtt partnereink száma. Jelenleg tizenheten van­nak. Az az év egyébként terme­lési forradalmat is hozott, hiszen a taggazdaságok földjein megje­lenítek a nagy, univerzális trak­torok és a CLAAS betafcariltógé- pék. Ha a kukoricát nézzük, a leg­több helyen 1975 óta megduplá­zódott az átlagtermés. Szinte már történelem, -hogy 1978-tól az ad­digi egyetlen növényünket, a ku­koricát a búzával, a napraforgó­val, a cukorrépával és a szálas takarmányokkal kiegészítettük. Ezek te r-mesztésteoh no-ló giá j á t egészen az egyes üzemek táblái­ra adaptáljuk. — Napjainkban a legtöbb kri­tika nem a termelés egyoldalú növelését, hanem a gazdaságossá­got éri. Az IKR képes-e a kor igényével lépést tartani? — A közös vállalat a gazdasági élet legdemokratikusabb intéz­ményének számít, mivel mind a 245 parnarünk érdekét szolgáló elképzeléseiket' tekintjük csak életképesnek. A termelés egyre drágább. A költségek az elmúlt tíz esztendőiben 181 százalékkal emelkedtek, a kukorica tavalyi viLágpi.aici ára csak hatvan szá­zaléka az 1973-asn-ak. Két éve megkezdtük gabonáié j lesztési programunkat. Az első szakasz­hoz kapcsolódó városföldi Dózsa Tsz termelési költségei a három esztendeje tartó aszály ellenére csökkentek. Ö.k kétezer-négyszáz hektáron két erőgéppel és a hoz­zájuk tartozó eszközökkel végez­nek el minden munkát. A prog­ram további megvalósítására hét megyei nagyüzem jelentkezett. Ezek a gazdaságok a precíz tech­nológiát végrehajtó gépeket kap­tak. Így 250 lóerős RÁBA erőgé­pet, IH—6200-as gabona, és IH— CYOLO kukoricavető gépet, valamint OLAAS-Domimator kom­bájnt. Emellett természetesen kiváló vetőmagot, amelynek a kukorica esetében hektáron­kénti biológiai potenciálja eléri a -dzenöt tonnát, a búzánál pedig a 9.4 tonnát. Ezenkívül, ha a talaj és a növény adott, „bevetjük” a ilegiko.rszerűbbnek számító -ho­zamfokozó vegyszereket, melye­ket a közös vállalat bábolnai üze­meiben gyártunk. — Az elkövetkező időszakban központi alapból fejleszteni vaj­mi keveset lehet. Hogyan tovább az IKR-nél? — A legelső és legfontosabb célunk az alaptevékenység költ­ségeinek további csökkentése. Az ésszerű levéltrágyázássa-1 például még a homoktalajokon is hektá­ronként 400—600 kilogrammal nö­velhető a búza szemtermése. Vé­leményem szerint a -g-abonafej- lesztési program megvalósításá­ban óriásiak a lehetőségek. Az IKR fejlesztési alapjának 30—40 százalékával segíti a taggazda­ságok gépvásárlásait. A fennma­radó rész ötven százalékát hitel­ből támogatjuk, amelyet a közös vállalat vesz fel. Tehát egy-egy üzemre a költségek 10—20 száza­léka jut. A harmadik szakasz be­fejezéséhez itt a megyében az idén nyolcvanmillió forintot köl­tünk, főiéig gépvásárlásra. Bács- Kiskun megyében Városföld és Szallkszentimártion térsé­gében a közeljövőiben folyé­kony műtrágyát előállító üzem épül. Ez 40—50 kilométeres kör­zetben ellátja majd tápanyaggal a környék üzemeit. A Városföldi- Állami Gazdaság területén lévő­nél már elkészültek a betonozás­sal és a iparvágány-építéssel. A gépek szerelése van hátra. Egyéb­ként az ilyen üzemekben 12—18 százalékos nyereséggel dolgoz­nak. Mindezek és a hárommiliiár- dos termelési értékünk a záloga annak, hogy az elképzeléseinket a jövőben képesek leszünk meg­valósítani — mondotta végezetül Metzinger Péter. ARCOK A MEZŐGAZDASÁGBÓL A főállattenyésztő — Mióta Martus Pál irányítja termelőszövetke­zetünkben az állattenyésztést, egyre nagyobb a fej­lődés — mondta a napokban Hegedűs János, a pálmonostorai Keleti Fény Termelőszövetkezet el­nöke. — öt évvel ezelőtt beszéltük rá, hogy jöjjön hozzánk, s abban az esztendőben ez az ágazat 30 millió forinttal növelte az árbevételünket. Tavaly már ez az összeg 52 millióra kerekedett, az idén pedig várhatóan elérjük a 64 milliót. Érthető, hogy mindnyájan örültünk, amikor augusztus 20-án megkapta a Kiváló Munkáért miniszteri kitünte­tést ... E rövid tájékoztató után indultam útnak, hogy az állattenyésztő telepek valamelyikén utolérjem a kitüntetett szakembert. Martus Pál ugyanis ar­ról nevezetes, hogy kora hajnaltól kezdve járja a majorokat, s napközben elég nehéz megtalálni. Ja­vasolták, nézzek körül a tóparton. Mióta megkez­dődött az őszi lehalászás, naponta többször is arra veszi az útját. Szerencsém volt, Martus Pál ott szemlélte a szorgalmas halászok tevékenységét, s elégedetten állapította meg: az idén több lesz, mint tavaly! — Miért választotta ezt a pályát? — kérdeztem, amikor a halászoktól elköszöntünk. — El sem tudnék képzelni magamnak más mun­kakört — válaszolja meggyőződéssel. — Falusi va­gyok, Tiszaalpáron nevelkedtem, s szüleim háztáji gazdaságában már kicsi gyermekkoromban az ál­latok között forgolódtam. Természetes volt, hogy érettségi után a hódmezővásárhelyi felsőfokú tech­nikumban szereztem állattenyésztői végzettséget. Az is magától értetődő volt, hogy hazamentem, és az akkori Tisza Tsz-ben kezdtem a felnőtt életet, mint gyakornok. Alig két hónap múlva telepveze­tővé neveztek ki, majd egy év múlva Zoboki Mi­hály — tanítómesterem — maga mpllé vett főál- lattenyésztő-helyettesnek. Szóval, hamar a „mély­vízbe” kerültem. Miután szerettem a munkát, szót tudtam érteni az emberekkel, boldogultam. Két év múlva, 1971-ben elkészült az új szakosított tehe­nészeti telep, s én lettem a vezetője. — Hogyan és mikor került Pálmonostorára? — Az évek során többször hívtak, de húzódoztam a munkahely-változtatástól. Végül 1975-ben mégis elvállaltam a főállattenyésztő-helyettesi beosztást. Három év múlva az egész állattenyésztés gondja az „én nyakamba szakadt”. — Beszélne arról is, hogy mire a legbüszkébb? — Arra, hogy itt is jól megértjük egymást az ágazat dolgozóival, és összefogással eredményesen fejlesztjük az állattenyésztést. A szarvasmarha­O Martus Pál főállattenyésztő (balról) segít a ki­fogott halak súlyának megmérésében. állomány tbc-mentesítése 1978-ban kezdődött, s 1980-ra sikeresen be is fejeztük. A gondos munka eredményeként az 1978-as tehenenkénti 3800 lite­res fejési átlagot napjainkra sikerült 4500 literre növelni, öt évvel ezelőtt 2300 anyajuhot gondoztak a juhászok, most 5200-as állománnyal rendelke­zünk. Jól fejlődött a halgazdaság is. Míg öt évvel ezelőtt 18 vagon halat értékesítettük, tavaly már 23 vagonnal számoltunk, az idén pedig szinte biz­tos, hogy elérjük a 25 vagonos teljesítményt. — Mit csinál a főállattenyésztö szabad idejében? — Hát, ez az, amiből a legkevesebb van. Az ál­lattenyésztésben nincs szabad szombat, hétvége. Ezeken a napokon is a legtöbb esetben körbesza­ladok, ha éppen nem hívnak, hogy valami baj van. Három kislányom van, akik nagyon szeretnek ki­rándulni, de sajnos erre ritkán nyílik alkalom. — Társadalmi munka? — Az is akad és szívesen végzem. Büszke vol­tam, amikor 1971-ben felvettek a párt tagjai sorá­ba, itt pedig amikor beválasztottak a pártvezető­ségbe. A gazdasági vezetőségnek is tagja vagyok, s mindig szívesen elvégzem, amivel megbíznak... O. L. Termel a vajszlói burgonyafeldolgozó Megkezdte első teljes termelő évét az ormánsági Vajszlón épült burgonyafeldolgozó üzem, amelyet az idei tavaszon avattak fel. Gaz­dája a „Solanum” burgonvater- melési rendszer vezető gazdasága: a Szentlőrinci Állami Gazdaság. A jövő nyárig folyamatosan, azaz éj­jel-nappal és szombaton meg va­sárnap is működő üzem kétezer tonna kiváló minőségű burgonya- pelyhet állít elő. A dél-baranyai Ormánság nem tartozik hazánk hagyományos burgonyatermő tájai közé. A fel­dolgozóüzem Vajszlóra telepíté­sét az indokolta, hogy a Szentlő­rinci Állami Gazdaság az általa alkalmazott korszerű termelési technológia eredményeként az or­szágos átlagot többszörösen meg­haladó burgonyahozamot ér el a földjein immár évek óta. A feldolgozó üzem szomszédsá­gában elkészült a 25 ezer tonna befogadóképességű hűtőtároió, amelyben károsodás nélkül el­tartható az alapanyag a melegebb hónapokban is. A feldolgozásra kerülő burgonyát a Szentlőrinci Állami Gazdaság termelte meg félezer hektárnyi vetésterületén. A saját termésű, kitűnő minőségű alapanyagnak köszönhető, hogy a vajszlói burgonyapeheiy felveszi a versenvt ízletességben bármelyik hasonló külföldi termékkel. Na­ponta 7,3 tonna készül belőle. A sütőipar a krumplis kenyérhez, a hűtőipar fjedig a krumplis tész­tákhoz vásárolja a burgonvapely- het, míg a Compack Kereskedel­mi és Csomagoló Vállalat 250 grammos adagokat csomagol a la­kossági fogyasztás számára. A burgonyapehelyből mindenfé­le krumplis étel készíthető, s a diétások és a lisztérzékenvek is nyugodtan fogyaszthatják, ezért állandóan keresik a termék fel- használásának újabb módozatait. Evégett együttműködés is jött lét­re a Szentlőrinci Állami Gazdaság és a Csongrád megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalat kö­zött egy új burgonyás termékcsa-- lád kialakítására.

Next

/
Thumbnails
Contents