Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-30 / 257. szám
1983. október 30. a PETŐFI NÉPE 0 3 Nincsenek II egoldatlan problémák Beszélgetés a kongresszusra készülő nemzetiségi szövetségek főtitkáraival Társadalmi életünk nemzetközi érdeklődésre is számot tartó fontos eseményei a hazánkban élő nemzetiségiek november—decemberben sorra kerülő kongresszusai. A magyarországi németek, szlovákok, délszlávok és románok demokratikus szövetségei érdekképviseleti szervek, amelyek közvetlen politikai és kulturális tevékenységet fejtenek ki a nemzetiségek között. A főtitkárokat — Hambuch Gézát, Such Jánost, Mandity Marint és Szilágyi Pétert — a Központi Sajtószolgálat ke- rekasztal-beszélgetésre hívta meg, hogy képet kapjon a szétszórtan, kis létszámban, de évszázadok óta itt élő, az egész néppel együtt dolgozó, az építőmunka feladataiban és eredményeiben osztozó nemzetiségiek helyzetéről. Arról, hogy miként ítélik meg körülményeiket, lehetőségeiket, jelenük- jövőjük alakulását. — Kérem vázolják fel a nemzetiségi lét fő vonásait Magyarországon. Hambuch Géza: A 400 településen élő mintegy 220 ezer német nemzetiségű lakos helyzete konszolidált, hangulta megegyezik a társadalom egészének közérzetével. Minden, tekintetben érzik, hogy egyenrangú állampolgárok, akik a világháborút követő nehéz esztendők után ismét megtalálták helyüket a társadalomban. A 'bizalmatlanság megszűnése alkotó erőket szabadított fel, érezhetően erősödött a nemzeti öntudat. Such János: Bár a szlovák nemzetiségiek túlnyomó része is a parasztsághoz tartozik, vagy paraszti környezetben él, egyre több közöttük a városban dolgozó, városi életformát folytató ember. A szlovák lákosság jól tudja, hogy a termelés, a közös erőfeszítés adja meg a kulturális munka, a szellemi felemelkedés alapját. Mandity Marin: Talán a legnagyobb eredményünk, hogy növekedett a szövetség társadalmi alapja, egyre többen és többen vállalnak szerepet napi feladataink megoldásában. Ez az örvendetes tény biztosítékot nyújt arra, hogy a magyarországi délszlávok — a többi nemzetiséghez hasonlóan — egyre inkább kihasználják a nemzetiségi lét tartós megőrzésének feltételeit, élnek az anyanyelv és a kultúra ápolásának lehetőségével. Szilágyi Péter: űj értékrendek teremtődtek a nemzetiségi lakosság és a többi nemzet viszonyában: a társadalom helyesléssel fogadja és egyre érezhetőbben karolja fel, s tekinti saját ügyének a lenini nemzetiségi politika megvalósítását. A döntően vegyes községekben élő magyarországi románok a tanácsokban, a nép- írontbizottságokban, a pártban, a falugyűléseken, mindenütt, ahol közéleti tennivaló akad — képviseltetik magukat. — A nemzetiségi lét legfőbb őrzője az anyanyelv. Az utóbbi időben fontos intézkedések születtek és valósultak meg a nemzetiségi nyelvhasználat fokozottabb érvényesítésére. Milyennek ítélhető a nyelvtanulás? Hambuch Géza: Soha ennyi gyerek nem tanult az óvodákban, az általános és középiskolában németül, mint ma. Nem lehetünk azonban elégedettek az oktatás és a nyelvápolás minőségével. A gyerekek többnyire csak tanulják, de nem tanulják meg a nyelvet. Szövetségünk — a nemzetiség és a társadalom érdekeinek is megfelelően — szorgalmazza a kétnyelvű iskolák létrehozását, ahol bizonyos tárgyakat magyarul tanulhatnak, másokat — döntően a humán jellegű ismereteket — apáik nyelvén sajátíthatják el a gyerekek. Such János: Az utóbbi években több településen bevezették a szlovák nyelv oktatását az óvodákban és az általános iskolában — jelenleg 12 ezernél többen tanulják a nyelvet. Nagyon fontns nálunk is a minőség, vagyis az, hogy a nyelvi órákat mindenütt épp olyan értékesnek tekintsék, mint a többi tantárgy oktatását. Mandity Marin: Magam is az anyanyelvi oktatást tartom a nemzetiségiek között végzett legfontosabb munkának, mert hiába van színpompás folklórunk, ha oda jutunk, hogy senki sem érti. Kétnyelvűségünk elősegíti a szomszédos népek életének, kultúrájának, tapasztalatainak még jobb megértését, megismerését is, sőt, gazdasági-kereskedelmi kapcsolatainkban is jól kamatoztatható. Szilágyi Péter: Az anyanyelv ápolására fordítjuk a legtöbb energiát. Ahogy a magyar, a román sem világnyelv, a kétoldalú érintkezésben épp ezért múlhatatlanul fontos az ismerete. Éppen ezért a fiatalság intenzívebb tanítása mellett gondolnunk kellene arra, hogy miként tartsuk frissen a nyelvi közösségből házasság, munka vagy más okból kikerülők anyanyelvtudását. —- A statisztikák tanúsága szerint nagy mennyiségi és minőségi fejlődés bontakozott ki a nemzetiségi közművelődésben. Mi áll a javuló eredmények mögött? Hambuch Géza: Színvonalas és élénk a német nemzetiség kulturális tevékenysége. Több mint 60 kórus működik, csaknem félszáz fúvószenekart tartunk nyilván és ugyanennyi tánccsoport járja a falvakat. Vers- és prózakötetekkel jelentkezett a magyarországi német nyelvű irodalom, eleven élet zajlik a képzőművészeti szekcióban is, ahol nemcsak a régit ápolják,, hanem igyekeznek lépést tartani a festészet, a szobrászat, a faragás, és díszlettervezés hazai és külföldi új irányzataival is. Such János: A nemzetiségi kulturális élet sajátos színfoltjai, formái a kultúrkörutak, a nyári nemzetiségi találkozók, a fesztiválok, kulturális napok, a művészeti csoportok műsoroseréi. A szép számú szlovák pávakörök legjobbjai külföldre is eljutnák. Egyre sokrétűbb a honismereti tevékenység. Mindezekben meghatározó jelleggel bír a hazai szlovák értelmiség aktivitása, öt magyar- országi szlovák iró, költő önálló kötete jelent meg eddig. Mandity Marin: Kialakult a délszláv nemzetiségi klubhálózat, bővült a néprajzi tevékenység, nőtt a könyvtárak szerepe, bár — gondolom hogy ez nemcsak ránk igaz — változatlanul gond a könyvszerzés, s ily módon az olvasómozgalom bővítése. Nagyra értékeljük az anyanyelvi kiadói tevékenységet és azt a közművelődés-fejlesztő munkát, amelyre Baranya megye és Pécs mutatott példát az elmúlt években. Szilágyi Péter: Azt hiszem főtitkártársaim véleményének is hangot adok, amikor elismeréssel adózom a nemzetiségi nyelvű rádióadásoknak és tévéműsoroknak. Az anyanyelvi tömegkom- 'munikáció újabb és újabb politikai-kulturális áramlatokba kapcsolja a nemzetiségieket, kérdés- feltevéseivel mintegy szembesít önmagunkkal. A szórakoztatva gondolkodtatás otthonaivá kívánjuk tenni klubjainkat is. Az anyanyelyről e kérdésnél újra szólnom kell: minél magasabb szintű ismerete nemcsak a nemzetiségi lakosság érdeke, hanem társadalmi, sőt államérdeknek is kell tekinteniük. A szomszédos népek nyelvét beszélő, kultúráját ismerő állampolgárok nagy értéket jelentenek a vendéglátás, a turizmus, a közlekedés, az ipar és a mezőgazdaság számára is. — Az MSZMP XII. kongresz- szusának határozata szerint „Pártunk a lenini nemzetiségi politi- 'ka érvényesítését változatlanul fontos feladatnak tekinti ■ ■. Minden szükséges támogatást megadunk ahhoz, hogy a nemzetiségek továbbra is aktív Részesei legyenek társadalmi, politikai életünknek ..." Miként lehet ennek maradéktalanul érvényt szerezni? Hambuch Géza: Mindenekelőtt eddig elért eredményeink megszilárdítása és továbbfejlesztése, társadalmi hasznosítása a cél. Ami a gyakorlati feladatokat illeti, minden szinten — országos méretekben is — szükséges az egységes szemlélet erősítése, a helyenként még létező lekezelés vagy türelmetlenség felszámolása. Such János: Hogy lehetőségeinket minden téren kihasználjuk, igen sok még a tennivaló. Feladataink bőven vannak, megoldatlan problémáink viszont nincsenek. Egy konkrét megjegyzés: a megalakult nemzetiségi bizottságoknak és albizottságoknak mindenütt a leghatékonyabban kell dolgozniuk, hogy betölthessék szerepüket. Mandity Marin: Kulcskérdés a nemzetiségi oktatás meglevő gondjainak növelése. Elsősorban a könyvellátás és a nemzetiségi közművelődés módszertani irányításának javítására gondolok. Szilágyi Péter: A nyelvi kultúra gazdagodása igényli a kapcsolatok további, fejlődését az adott szocialista országokkal. Jól tudjuk, hogy a nemzetiségi szövetségek társadalmi-politikai és kulturális szerepe nélkülözhetetlen e folyamat elősegítésében. Ugyanakkor arra is szükség van, hogy a nemzetiségi közösség újra és újra dokumentálva lássa eredményeit, mint Magyarország kultúrájának, gazdaságának szerves részét. Grenitzer Róbert Bács-Kiskun a Margitszigeten • Pillanatok alatt kirajzolódtak a csodálatos kalocsai minták Szvétek Antalné pingálóasz- szony keze alatt, mégis alig győzte a „megrendeléseket” teljesíteni. A kifestett kartonlapok, meghívók mennyiségét csak bámulóinak száma múlta felül. Q Osztatlan sikert aratott a Margitszigeten is az omnibusz, amely saját kerekein „hajtott” fel a fővárosig. Igaz, nem a pacik húzták, hanem — rendőrautói díszkísérettei — egy tehergépkocsi vontatta fel. Az út így is hat óra hosszáig tartott (lent). 0 Az első napi rendezvény jó hangulatát a kiskunfélegyházi csapat fokozta: a citerázó Sze- leczky testvérek, az éneklő asszonykórus és a népitánc-együttes. (Képünkör) • A bugaci csárda konyhafőnökének, Tóth Józsefnek a „mesterműve” — a töltött malac — aratta a legnagyobb sikert az első napi fogások között. • Ez alkalommal is remekelnek az Állami Gazdaságok Országos Társulása Bács-Kiskun megyei Szakszolgálati Állomásának dekoratőrei. Megyénk nyolc állami gazdaságának termékeiből, készítményeiből pompás kirakatot varázsoltak a Nagy-szálló halijában (fent). 0 Mintha valódi szüretbe cseppentek volna a Bács megyei rendezvény vendégei. A szálloda kerthelyiségében Gyallai László — , felvételünkön háttal látható —, a szabadszállási Lenin Tsz szőlészeti brigádvezetője préselte a szőlőt, amelynek édes levét nyomban meg is lehetett kóstolni. (Straszer András felvételei) JUTALMUK A JELEN ÉS A JÖVŐ HÁLÁJA Az első forradalom Kecskeméten 2 Hogy kié a hatalom, Kecs•“* keméten hónapokon át söm dőlt el. A Nemzeti Tanács létrejötte után továbbra is megmaradt a törvényhatósági bizottság, amely még a legutóbbi választás eredményeinek jegyét viselte magán és többségében virilistákból és általában olyan emberekből állott, akiik gazdasági és társadalmi helyzetüknél fogva semmiképpen sem képviselhették a tömegek kívánságait. A Nemzeti Tanács az őszirózsás forradalom füzében létrejött forradalmi szerv volt, azzal a hivatással, hogy megoldja a forradalom követeléseit és megvédje a forradalom vívmányait. Mi volt ebből a helyzetből a kiút? Semmi más, mint felszámolni a törvényhatósági bizottságok hatalmát, megszüntetni ezt a reakciós pólust, teljes jogaiba helyezni a Nemzeti Tanácsot, mint hatalmi szervet. A Törvény- hatoságham, de a Nemzeti Tanácsiban volt polgári elemek is nagyon jól tudták, hogy milyen kilátásokról van szó és éppen ezért görcsösen ragaszkodtak a kialakult státushoz. A Nemzeti Tanácsban egyes polgári személyek olyan véleményeket hangoztattak ..ha a polgári pártok engedtek a munkáspárt követeléseinek és részt kapták a hatalomban, akkor most már a munkáspárt nőjön fel a polgársághoz és a béke és az egyetértés érdekében működjenek együtt”. A Nemzeti Tanács november 13-i ülésén Dániel József azt indítványozta, hogy a háború alatt túlmunkát végző tisztviselők részére kiutalt 100 ezer korona felosztását a törvény- hatósági bizottság helyett a Nemzeti Tanács végezze el. Lőwy Ödön igen sürgetően veti fel, hogy a törvényhatósági bizottság hatalmát a Nemzeti Tanács vegye át és indítványozza, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok momdjainaik le és adják át megbízásukat a Nemzeti Tanácsnak. Lőwy .követelése egy viszonylag hosszú ideig tartó harcnak volt a megnyitója, amelynek a végére pontot a proletárdiktatúra kikiáltása tett. A Szociáldemokrata Párt 1919 elején elérkezettnek látta az időt, hogy a város vezetéséből, a helyi államhatalomból magáinak is jelentősebb részt kérjen. A Magyar Alföldben megjelent „Indulj község” című vezércikk ezt írja: „Nem tűrhetjük tovább, hogy va- gyonosokniafcéa birtokosoknak a közgyűlése vencsse a várost. Jöjjön az új töSvényhatóság! Vegye át a köagúsaHEpaitáskörét a Nemzeti Tariáé&-í>etnely Kecskeméten egyedül képviseli a népakaratot” A Szociáldemokrata Párt ugyanakkor, amikor követelte a nemzeti Tanács részére a hatalom átadását. 1919. január 5-én megtartott közgyűlésén a Nemzeti Tanácsba a következőket jelölte: Villám István, Vincze Lajos, Fejős Béla, Szűcs István, Szabó Lajos, Benkovits István, Simon István, Berényi Pál, Kosa István, Csihalik László, Barna Mihály, So ás Albert, Villám Imre, Széná- si György, Bíró Mihály, Mlados Kálmán, Dudás András, Németh János, Söröli István, Soós Pál, B. Tóth József, Gudricza József és Benedek József. Időközben a Nemzeti Tanács polgári tagjai közül többen kiléptek és ugyanakkor felmerült az a szükségesség is, hogy a 'tanács munkájában minél szélesebb rétegek képviselői vegyenek részt. Az újjászervezés 1919, jauár 7-én történt meg, amikor a Nemzeti Tanács 60 tagja közül 30 tagot a Szociáldemokrata Párt, 30-at pedig a polgári pártok adtak. A Nemzeti Tanács két elnököt választott, dr. Horváth Mihály és Lugosi István személyében. Al- elnökök lettek Sándor István és Soós Pál. Jegyzők voltak: dr. Sárközi Jenő, dr. Váry István, Simon István és Tóth László. A titkár Henger Miklós lett. így a Nemzeti Tanácsban az erőviszonyok kedvezőbbé váltak, de még mindig nem került le a napirendről, hogy a törvényhatósági bizottságot fel, kell számolni. A Nemzeti Tanács január 18-i ülésén Bódy János részletesen kifejtette, hogy a törvényhatósági bizottság teljesen lejáratta magát. „Vegye tehát a Nemzeti Tanács kezébe az egész hatalmat, legyen teljes parancsolási joga.” A jegyzőkönyv tanúsága szerint indítványozza, hogy a Nemzeti Tanács keresse meg a törvényhatósági bizottságot, kérje fel arra, hogy feloszlatását kimondja és ha nem tennék ezt meg, akkor „majd találnak módot a szocialista munkások annak feloszlatására ...” Simon István, Benkovics István és Bódy János ezzel 'határozottan kijelentik, ha nem mondanak le, „kényszeríteni kell”. A polgári pártok körében nagy , zűrzavart váltott ki ez a határozott állásfoglalás. Annál is inkább így voilt ez, mert az ülésen csak 4—5 polgári személy volt jelen és a többi 25 körében nem volt világos az új helyzet. A város polgármestere, aki az úgynevezett törvényesség útján akart haladná, január 10-én az államtitkár kormánybiztoshoz fel- terjesztéssel élt: „A közelmúltban újjászervezett, a most felerészben a polgári pártok megbí- zottaiból álló helyi Nemzeti Tanács ma esti ülésén ugyanis a munkástanács részéről indítványt tettek, hogy a .törv. hat. bizottsági közgyűlést szólítsák fel lemondásra és jogkörének a Nemzeti Tanácsra való átruházására, mely azután vegye át a város felett a hatalom gyakorlását... Kijelentették egyben, hogy ha a törv. hat. bizottság inem lenne erre hajlandó, a munkástanács tudni fogja a módját, hogy a lemondást kikényszerítse.” Hosszas huzavona után január 29-én már Kecskemétre érkezett a hír, hogy városi néptanácsok lesznek, melyek tisztviselő tanácstagokból és a kormánybiztos által kinevezett^ külső tanácstagokból állnak. Ezzel egyidejűleg természetesen a nemzeti tanácsok megszűnnek. A hír igaznak bizonyult, mert a hivatalos lap február 1-i száma közölte a néptanács intézményének életbe léptetéséről szóló nép- törvényt. Nemsokára a Függetlenségi Párt és a Szociáldemokrata Párt küldöttei megbeszélésre jöttek össze, amelyen háromórás vita után abban állapodtak meg, hogy a két párt a paritás alapján 6—6 taggál vesz részt a tanácsban. A kormánybiztos a néptanács tagjaiul a következőket nevezte ki: a Szociáldemokrata' Párt részéről Bódy János magántisztviselőt, Lőwy Ödön munkáshiztosí- fcási pénztári igazgatót, Simon István hírlapírót, Soós Pál asztalosmestert, Szegedi Lajos magántisztviselőt és Vincze Lajos ácsmestert. A 'Függetlenségi Párt részéről Csikói Lajos asztalosmestert, dr. Fritz Imre ügyvédet, díj. Joó Gyula jogakadémilai igazgatót, Móczár Gábor gazdálkodót, dr. Pásztor János ügyvédet, dr. Váry István ügyvédet. A néptanács első ülését 1919. február 25-én tartotta meg. A Szociáldemokrata 'Párt nevében Lőwy Ödön kifejtette, hogy a Népköztársaság érdekében a Szociáldemokrata pórt hajlandó együttműködni a polgári pártokkal. „A Szociáldemokrata Párt ez irányban eddig is megtette kötelességét. s iparkodott a zsenge hajtást megvédeni és erősíteni. Rajta volt, hogy a kecskeméti földben is gyökeret verjen .. . Ha néha erősebben is odayágott a helyibeli Szociáldemokrata Párt, ezt nem lehet rossz néven venni, mert forradalmi pártnak kesztyűs ■ kézzel nem lehet dolgozni.” A kormánybiztos a néptanács ülésén mutatta .be hélyettesét, dr. (Földes Istvánt, aki bemutatkozó beszédében felkérte a polgárságot, hogy haladjon együtt a munkássá,ggal. A jegyzőkönyv azt mondja: „Az együttműködés szerintem nem a munkásság, hanem éppen a .polgárság érdekében szükséges. Meg kell valósi tani még áldozatok árán is a szükséges népjóléti, szociális és kulturális intézményeket. Igen szarporú dolog, hogy Kecskeméten még nincs venereós beteg kórház, (népkönyvtár, népfürdő.” Március 21~e..Időben már közel volt, de tömérdek volt a tennivaló. \ forradalmat meg keltett védeni a .már szervezkedő ellenforradalomtól. hogy kezdeti vívmányait átadhassa az ügy folytatójának, a proletariátus diktatúrájának. W. D.
