Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-04 / 234. szám
4 0 PETŐFI NÉPE O 1983. október 4. Hogyan lett mesterszakmunkás négy fiatal kőműves «C fill 9 Hárman az országos versenyt nyert négyesből. Balról jobbra: Molnár György, Rózsa István brigádvezető és Szpin József. Kecskeméten a műkertvárosi lakótelep építésén dolgozik a Duna—Tisza közi Állami Építőipari Vállalat tizenegy tagú Hunyadi János kőművesbrigádja. Amikor hozzájuk indultam, már tudtam róluk, hogy eddig tízszer érdemelték ki a szocialista címet, eközben többször az aranyjelvényt, s két éve a Vállalat Kiváló Brigádja lettek. A napokban pedig a csapat négy tagja a kis közösség minden eddigi eredményét túlszárnyalva első lett a Szakma Ifjú Mestere vetélkedő országos döntőjén. A tizenegy kőműves — amikor rájuk találtam — éppen egy újabb lakásban látott munkához. — Ez a kilencvenedik az idén — számolgatta Rózsa István bni- gádvezetiő. — ötvenötbe már be is költöztek. Még 44 lakással végzünk ebben az évben. — S a .minőséggel is elégedettek lesznek majd a lakók? — kapcsolódtam a beszélgetésbe. Szpin József brigádtag.válaszolt: — Az ötvenöt lakás, amibe már beköltöztek, itt van a szomszédban. Naponta találkozunk a lakókkal, köszönünk egymásnak, de még egy sem rázta az öklét námk. hogy valamit rosszul csináltunk meg. — Tizennégy éve együtt 'vagyunk, sok versenyt, címet nyertünk, nem akarjuk a jó hírnevünket elrontani haszontalan munkával — toldotta meg Molnár György. Lassan együtt lesiz az ifjú kőművesek országos vetélkedőjén győztes négyes ... Csak Bazsula Ferenc hiányzik, az építésvezetőségre vitte be a havi teljesít- rnényefetomolást. Ez a reszort azért az övé .mert érettségizett és művezetői tanfolyamot is végzett. — Tehát megnyerték Szolnokon az országos versenyt. Hogyan csinálták? Hiszen a területi elődöntőből csak harmadik helyezettként jutottak tovább ... — A gyakorlati versenyfeladatokat az elődöntőben is a legmagasabb színvonalon sikerült végrehajtanunk — mesélte a brigádvezető. — Az elméleti felkészültségünkön kellett még javítani. Ehhez az utóbbi hetekben minden segítséget megkaptunk a vállalatunktól. A sikert végül is elsősorban ennek köszönhetjük, bár az ötnapos verseny nagyon kemény helytállást követelt tőlünk. Tíz csapat vett részt az országos döntőiben. Állami vizsgabizottság zsűrizte a munkánkat, s az elméleti kérdésekre adott válaszainkat. Végül a legjobb eredményt elérő csapatok tagjai — tehát mi is — mesterszakmun- kás-bizonyítványt kaptak. — Amint látóin, jóval túl vannak az iskolás korosztályon. Hogyan van az mégis, hogy oly nagy előszeretettel vesznek részt az effajta versengésékben? — Én például — 'mondotta Rózsa István — annak idején, amikor felszabadultam, a Szakma Kiváló Tanulója verseny országos döntőjében olyan helyezést értem el, hogy 3 hónappal hamarabb megkaptam, a szakmunkás-bizonyítványt. A brigád több tagja is eljutott ennék a versenynek az országos döntőjére. Ügy érzem, akkor szerettük meg a vetélkedőik minden formáját. Véleményem szerint ezek nagyon hasznosaik, mert segítenek a kor színvonalán tartani a szakmai és elméleti felkészültségünket. — Képezik ömma gükat versenyektől függetlenül is? — Természetesen — szólt közbe Szpin -József. — A brigád valamennyi tagja a KlOSZ-nál letehető mestervizsgára készül, hogy még nagyobb szakértelemmel végezhesse a munkát. — Mit szólnak otthon, a családban, hogy a Szakma Ifjú Mesterei lettek ? i — Büszkék reánk a feleségeink és a gyermekeink — mondta Molnár György. — Az 6 érdemük is a siker, hiszen a felkészülés időszakában türelmesek voltak hozzánk.-j- A rendező szervek — az Építési és Városfejlesztési Minisztérium, az Építő-, Fa. és Építőanyag-ipari Dolgozók Szákszervezete és a KISZ Központi Bizottsága — szép jutalmakat osztott ki a versenyzők között. A DUTÉP csapata elnyerte a KISZ KB különdírját is, személyenként ötezer forintot külföldit utazásra, hasonló célra kapott négyezer forintot az ÉVM-től és az ÉFÉ- DOSZ-tól. Hová szándékoznak utazni? — Ezt alaposan megtárgyaltuk, mert elhatároztuk, hogy mindenképpen együtt megyünk. Hosszas latolgatás után döntöttünk úgy. hogy Görögországba utazunk — közölte a négy kőműves úticélját a brigádvezető. — Találkozunk-e még szakmai, vagy szellemi vetélkedőn a jövőben? — Az ilyesmiből a Hunyadi János kőművesbriigád ki sem maradhat — állították mindhárman jókedvvel. Nagy Ottó A soltvadkerti áfész ^ sütőüzemének vezetője, Vojtek György, akivel röviddel azután találkoztam, hogy hazaengedték a kórházból, csak legyint az érdeklődő kérdésre. — 'Értem nem kell aggódni, meggyógyulok. De lei és mikor gyógyítja meg az egész sütőipar százféle baját?! Amelyekről már nem is tudni, hogy melyik következik a másikból, melyikhez kellene legelébb nyúlni Méghozzá gyorsan, mert most még nincs késő, s talán még nem kell túl drágán megfizetni az „orvoslást”. Itt van például mindjárt az elsődleges probléma, ami miatt esztendők óta sírunk, hogy nincs elég pék, a fiatalokat nem vonzza a sütőipar. Hogyan is vonza- ná? A mai tizen-húszéves válogathat a szakmákban, munkahelyekben, ugyanannyi, vagy alig kevesebb fizetésért, mint amennyit itt megkereshet, s ráadásul este alhat, szórakozhat, nem úgy, mint a pékségekben. De kérdezem is rögtön: máért törvényszerű nálunk ez az örökös éjszakázás?! Mert reggelre kell a friss kenyér? És délben, délután nem kell? Dehogynem. Még jobban. Mindenki tudja, látja, hogy változtak az étkezési, bevásárlási szokások. Kiadós reggeli helyett kiadós vacsorát eszünk, hajnal helyett délután ostromolják az üzleteket a vevők. A köztudathan — s ami nagyobb baj: egyes hivatalok szemléletében — mégis megmaradt áz a nézet, hogy a pékeknek éjjel kell dolgozniuk, mert a reggel elképzelhetetlen friss, kenyér nélkül. És a pékségek szakmunkások, utánpótlás nélkül... ? És ilyen helyzetben, amikor az ország szinte valamennyi sütőüzemében munkaerőhiánnyal küszködnek, egy teljesen felesleges feladatra alkalmazni keil egy dolgozót. A cíimkézőt. Aki minden egyes kenyérre felragasztja azt a paírt, ami senkit sem érdekel. A boltos ugyanis hiába érvel a vevőnek, hogy az a kenyér a szabvány szerint még friss, nézze csak meg a címkét, a vevő nem viszi el. Ha kap máshol frissebbet, amit az ujjaival állapít meg, s nem a gyártás napjáról. RáadáA pék, a kenyér, meg a szabvány... sül, hol van itt a logika, a pontos tájékoztató^?! Hiszen a három műszakban dolgozó üzemek például kedd délután kettőtől már szerdai jelzésű címkét ragaszthatnak fel. Mondjuk ki nyíltan, ennék nincs értelme! És mennyi pénzünkbe kerül ez nekünk! Az egész országnak az import alapanyagú papír, s csak egy ilyen kis pékségnek, mint a miénk, évente 38 ezer forintjában van maga a címke. De térjünk vissza a kenyér frisseségére, amiről akárhány rendeletet, szabványt is hoznak, a magyar embernek sajátos fogalma van. Itt Soltvadkerten, ha nem forró a kenyér, a vevők már azt mondják: szikkadt. Ugyanakkor a szabvány szerint a sütés után nyok órát pihentetni kell, addig nem hozható forgalomba. Közfelháborodás törne ki nálunk, ha ezt az előírást betartanánk. Am ez még hagyján, hogy a szabvány elszakadt az élettől, nagyobb gond az, hogy nem azonos feltételeket szab az állami, szövetkezeti és a maszek pékségekre. Nekünk nem szabad két kilós kerek kenyeret sütnünk. Próbáltuk, megbüntettek bennünket érte. A maszekokat senki sem bünteti ugyanazért. Nem az irigység szól belőlem, lehetnék én is maszek. De ez nem oldaná meg azt a problémát, .amely az egyenlőtlen esélyekből ered. Azt ugyanis, hogy a közvélemény óhatatlanul állást foglal, s úgy Ítéli meg, hogy a maszek tud jó kenyeret sütni, a szocialista szektorban üzemelő pékségek pedig nem. Holott egyszerűen arról van szó, hogy a kétkilós vekniinek nagyobb a bélfeilülete, rugalmasabb, tovább friss marad, mint az egykilós. S ha már iitt tartunk, beszéljünk az unalomig agyoncsépelt témáról, a pocsékolóéról. Nem igaz, hogy az emberek azért hajítják ki a kenyeret, mert gazdagok. Meg keli kérdezni, utána kell‘járni, mennyit hajítottak ki a két-há- romkilós veknikből, amilyeneket — megbüntetésünkig — mi is sütöttünk. Ügyszólván semmit, éppen azért, amit már előbb elmondtam. Csakhogy van itt egy másféle pocsékolás is: a túlbiztosítás. Szigorú követélmény, hogy ünnepek és zárás előtt az üzletekben legyen elegendő kenyér. De jó az, hogy több mázsa majdnem minden alkalommal megmarad? Az idei Húsvét után csak Soltvad'kertről 11 mázsát szállítottak hozzánk vissza a boltok, s vitték tőlünk tovább a sertéseknek. És miért a sertéseknek? Mert a szabvány újfent nem engedi meg azt, amit megengedett 1956 előtt, hogy minden 100 kilő liszthez hozzákeverhettünk 6 kiló kenyérmorzsát. Akkor rosszabb minőségű volt a búzánk, a kenyér- morzsánk sem lehetett tehát jobb a mostaninál, mégis megtehettük. _ Hogy akkor szegény volt az ország? Miért, most olyan gazdagok vagyunk, hogy megengedhetjük magunknak ezt a luxust? Sertésekkel feletetni a drága búzából. éjszaka, túlmunkában sütött kenyeret? Véleményem szerint nem engedhetjük meg sem ezt, sem másféle pazarlást. De azt sem, hogy a jelzett problémákat — például a sütőiparét — az illetékesek csak tudomásul vegyék. Több kell már ennél, gyors beavatkozás, addig, amíg látható, érzékelhető, hogy hol. mit és hogyan szükséges orvosolni ... ! Kovács Klára JEGYZET SZIGORÚ RENDELETEK_________________________________ A jó bor védelmében A Petőfi Népe Házunk tá- ja rovatában nemrég egy kis figyelemfelkeltő cikk foglalkozott a komjposzt — vagyis a különféle szerves anyagok bomlása útján ínyent trágya — készítésénék hasznosságával. Az írás dime is erre utalt: A legolcsóbb szerves anyag. A közelmúltban egyik kertészkedő ismerősöm érdekes könyvet adott tanulmányozásra, mondván: az, amiről szól, nem kizárólag a szakmabelieknek fontos, A ‘könyv már a címével is felkelti az ember figyelmét: Kertészkedés „mérgek” nélkül. (Mellesleg az idézőjel csak a magyar kiadvány címében szerepel, a német nyelvű eredetiben nem.) A szerző a komposztfcészítés megszállott híve, s nem is az olcsósága miiatt, hanem az egészség- és környezetvédelem érdekében tartja ezt a módszert a leginkább célravezetőnek. Szakember nem lévén, távol álljon tőlem, hogy most a vegyszerek alkalmazása helyett minden kistermelőt és kertbarátot a kompo.szt készítésére buzdítsak. Be kell azonban vallanom, hogy bár egy négyszögölnyi földterülettel sem rendelkezem, mégis egyre nagyobb figyelemmel olvastam az idős, münoheni kertészeti egyetemi professzor — aki mellesleg építészimérnök — könyvét. Egy élet munkájának rengeteg tapasztalatát adja közre, nem tagadva, hogy az évtizedek során sok gáncsoskodással és értelmetlen vádaskodással kellett megküzdenie. Főleg azok részéről, akik a dolog — látszólag —köny- nyebbik oldalát megragadva, a termelés fellendítését kizárólag a vegyszerek alkalmazásával kívánták elérni. Napjainkban azonban — az elnitrátoscdó talajok, a szennyezettségtől pusztuló környezet veszélyei láttán — érthe- * tő, hogy a figyelem egyre inkább a talajerő-utánpótlás és -javítás természetesebb módszereire irányul. S ezek között is első helyen áll a kis- és nagyüzemekben egyaránt alkalmazható, sokféle hulladékból előállítható komposzt. A könyv teli van szemléletes példával, ismerteti a komiposzt elöállításámak új módszereit, s alkalmazásának eredményeit a zöld s égeskertekben, g y ümö 1 esősben, faiskolákban és erdészetekben. Mint városban, lakó embernek. a figyelmét különösen felke^e' *e a városi kemooszt keletkezéséről és hasznosításáról szóló nehánv gondol''!. A szer/.' szerint. ,i ir:„i s/t Komposzt az utcán mét elégetése a legköltségesebb eljárás, de mégsem jelent ..védelmet”, mert kb. 40 százalék hamu és salak képződik, amit valahová újra el kell raikiní. A csapadék ezek sótartalmát ismét kioldhatja. A műanyaghulladék elégetésekor kLór és sósav képződik, ami a légréteget szennyezi. Mint ínja: Hollandiában a városi szemétből komposztot állítanak elő, s hasonló kísérletek másutt is folynak, hogy a házi szemétből és a víztisztító berendezések iszapjából — megfelelő kezeléssel — komposztot nyerjenek. Ismerteti az eljárást is, amivel a mezőgazdaság stornára kedvező keveréket előállítják. Ha belegondolunk, hogy naponta, de különösen a hét végén, amikor megélénkülnek a háztartások, milyen hatalmas tömegű konyhai hulladék gyűlik össze a városi szeméttartálydtóban, szinte önkéntelenül jut eszünkbe: ekkora pazarlást hogyan engedhet meg magának a nyersanyagokban, energiahordozókban szűkölködő emberiség? A kérdés természetesen, szónoki, mert a válasz sehonnét sem hangzik el. (A fővárosban is a szemétégetésre rendezkedtek be egy új égetőmű építésével.) Természetesen sokkal könnyebb a szemét elégetése, mimit annak összegyűjtése, válogatása, kom- poszttá való feldolgozása, de az utóbbi értékmentő szerepe teljesen nyilvánvaló, a környezetvédelmi és tenmésfökozó hatásról most nem is beszélve. Hogy mi megy veszendőbe esztendőik és évtizedek alatt? Azt hiszem kiszámolni is lehetetlen. Talán egyszer még eljön az ideje, hogy valóiban múlhatatlan szükség lesz a ma még értéktelennek vélt városi háztartási hulladék megmentésére és újrahasznosításra. Ami pedig a komposzt készítését illeti, talán a kiskertek művelői felfigyelnek a „méreg nélküli” kertészkedés fontosságára és hasznosságára. Már ez is hatalmas lépés lenne az emberi egészség megőrzésének útiján. F. Tóth Pál Az időjárásra ritkán panaszkodnak annyit az agrárszakemberek, mint az idén. A hosszan tartó szárazság és a nagy meleg megviselte a szántóföldi növényeket, megcsappantak a mező- gazdasági nagyüzemek bevételei. Talán csak a szőlőtermelő gazdaságokban halkabb a panasz. A legutóbbi hetek időjárása, a .napsütéses nyár ugyanis kedvezett a szőlőikben a cukorképződésnek, persze az esőt a tőkék is áhítozzék. Az előzetes termésbecslések szerint a tavalyi rekordtermésnél valamivel kevesebb, de jobb minőségű termést takaríthatnak be a nagyüzemek és a kistermelők. Várhatóan hatmillió hektoliter bor terem az idén az országban. Minőségromlás nélkül Most a kevesebb termés és a jobb minőség egyaránt kapóra jön. Az elmúlt esztendőiben ugyanis nagy termést takarítottunk be — ma sincs borhiányunk. Szűkös a tárolókapacitás is. Az országban 7,5 millió hektoliter bort lehet tárolni. Nagyabb termés esetén — mint például tavaly — a bor egy része szük- ségtárolókba kerül, s érthető, ha a gazdaságokban nem ezzel kínálják a vendégeket. Az id^n valamelyest javult a helyzet.. Várhatóan kevesebb lesz a bor, 520 ezer hektoliter tárolótér is épült. A szakemberek azt mondják, hogy az idei termést a minőség, romlása nélkül lehet tárolni. Szükség is van a minőség megóvására, hiszen a magyar bor nagy része a külpiacon talál gazdára, s a hazai vevők is egyre igényesebbek. Ez utóbbinak bizonysága, hogy a borfogyasztás évről évre csökkent. A jó minőségű italok ugyanis külföldre kerültek — mást nem vásároltak partnereink —, a hazai üzletekben pedig a gyengébbeket árusították. Miért nincs olcsóbb? Ezeket a változásokat az árak nem tükrözték. Amíg 1971-ben 22 forint 63 fillér volt a bor fogyasztói átlagára literenként, tavaly már 42 forint. Eltűnt az üzletek polcairól az olcsó, de megfelelő minőségű bor. A belkereskedelmi forgalomban 1976-ban még 42 százalék Volt az olcso borok aránya. tavaly mar csak VI százalék. A boripari vállalatoknak nem is érdekük az olcsó borok előállítása. A legutóbbi években emelkedtek a felvásárlási árak, a feldolgozási költségek, magas a forgalmi adó, s ezeket együttesen nem bírja el az alacsony ár. Ezért vagy veszteséges lesz a termék, vagy az alapborok feljavítása után, magasabb minőségi osztályba tartozó, drágább bort hoznak forgalomba a vállalatok. Az a furcsa helyzet is kialakult, hogy a mostani, adózási rendszerben 28 és 31,50 forint között nem is érdemes megállapítani a bor árát, mert az adókulcs olyan mértékben emelkedik, hogy a termelő mindenképpen rosszul jár. A vállalatok pedig nyereségérdekéitek, így aztán a bor árát minőségüktől függetlenül is igyekeznek fölfelé emelni. A fogyasztóik egyetlen módon tudnak védekezni: kevesebb bort vásárolnak s isznak. Ám ez csak számukra jelent megoldást, hiszen a szőlőtermelő gazdaságoknak, a feldolgozó vállalatoknak és a népgazdaságnak egyaránt szüksége* van az értékesítésből származó bevételre. Egyes vidékeken a szőlő- és bortermelés hasznából élnek az emberek, másfelől a több mint hárommillió hektoliteres borexport bevétele sem közömbös az országnak. Csak jó szőlőből Nincs más választás, mint a magyar bor jó hírét megőrizni a világpiacon, s a hazai fogyasztókat is az eddiginél jobban csalogatni a boroskupák mellé. (S ez még.nem táptalaja az alkoholizmus terjedésének sem, hiszem a szakirodalom szeriint a bor mértékletes fogyasztása ártalmatlan.) Hogyan növelhető a borexport és a hazai fogyasztás? A recept ismert: a minőség javításával. A közelmúltban tárgyalták a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban a szüreti előkészületekkel kapcsolatos tennivalókat, s számos úi és szigorú intézkedést is hoztak a szőilő és a bor minőségének védelmére. Ezek ’ínyege az a régen ismert tény. hogy jó bor csak jó szőlőből készíthető, tehát a termelőket és a feldolgozókat egyaránt ösztönözni kel! a minőség javítására. Eddig ez i:vak•."•!•> elmaradt. A felvásárlási árak ugyanis elszakadtak a piactól, s a minőségnél jobban elismerték a mennyiséget. Nagyobb súlyú szőlőit pedig csak úgy tudtak értékesíteni a gazdaságok, ha nem késlekedtek a szürettel. A korai szüret viszont egyik fő forrása a minőség romlásának. Az idén valamennyi borvidéken a helyi sajátosságokhoz igazodva határozzák meg a szüret időpontját. Kistermelőkből, termelőszövetkezeti, állami gazdasági és felvásárlási szakemberekből álló bizottság állapítja meg a kezdés idejét, ami alkalmazkodik a szőlő biológiai érettségéhez. Aki ennél korábban kezdi meg a szüretet, szabálysértési eljárást kezdeményeznek ellene. A minőség javulását eredményezi az is, hogy felvásárlásikor a korábbinál jobban érvényesül a piac szerepe, és az átvételi árak a tényleges minőséget ismerik el. A bor szábadára® termék, központi beavatkozás nem lesz a felvásárlási ár megállapítása során, hanem a termelők és a feldolgozók egyeznek meg az áraikban. Az átlagos felvásárlási ár várhatóan alatta marad majd a tavalyinak, ugyanakkor a különleges minőséget jobbam megfizetik. Így érhető el, hogy a pincegazdaságok feldolgozóiba már jó minőségű szőlő érkezzem. Ipari feldolgozásra Változást jelent, hogy 14 százaléknál kevesebb természetes cukrot nem tartalmazhat az asztali bor mustja sem. Eddiiig ez az érték 13 százalék volt. A 14 százaléknál alacsonyabb természetes cukortartalmú termést ipari bornak miinősítik, .s ebből csak sűrítmény, borpárlat készíthető. Az idei ősztől kezdve a kistermelők eladásra felkínált mustját, borát is ellenőrzik. Akinél gyanítják a cukrotost, az Országos Borminősítő Intézettel vizsgáltatják meg a termést. A gya,nú egyébként könnyen árnyékot vet a mustra, hiszen a felvásárlók ismerik majd a környék mustjainak átlagos cukortartalmát Akié lényegesen eltér ettől, valószínűleg feljavította. S ha ez bizonysággá is válik, aligha kerülhető el a szabálysértési bírság. . Kérlelhetetlenül szigorúak tehát a most bevezetendő intézkedések. de a borok minőségének javulását,, s közvetve valairneny- nyiünk érdekét szolgálják. Farkas József HAGYMAHALMOK A Kertészeti Egyetemi Tangazdaság, taksony-erőspusztai telepén az idén 30 hektáron termeltek hagymát. A termésből 25 vagonnal exportál a HUNGARCV^r?UCT. a többi belföldi fogyasztásra kerül. A kép előterében lathalo hagvmahalmokat a Irls/.edógép rakta rend be.
