Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-04 / 234. szám

1983. október 4. • PETŐFI NÉPE • 5 LÜSZISZTRATÉ-VÁLTOZAT: NAGYON GÖRÖGÖS — MAI FILMJÉGYZET Istennők légycsapóval A földszinti jobb előtér-páholyokban ütőhangszerek, az emeleti bal egyesből Fabó Györgyi értelmezi a színpadon ágálok szavait, mozdulatait, a földszinti hetedik sor táján két alistennő — Réti Erika és Ribár Éva — rangjukat jel­képező, díszkardként viselt légycsapóval figyeli a színpa­don kifent késsel borotválkozáshoz készülődő Tardy Ba­lázst. Amikor a nyakához illeszti az éles fémet, mögötte terem, megvarázsolja Lakatos István: démoni kacaj és gé­gét nyisszant a borotva. Zene, meghajolnak, mosolyognak, kész a mutatvány. Jancsó Miklós a tizedik sorból siet ai fedett zenekari árokhoz. — Gyerekek, késtetek egy üte­met. , A túloldalról figyeli az ismét­lést. A háttérben álldogálók közül valaki egy itizedmásodpercet ké­sik a reagálással. — Mondtam már, a kollektív játékban, mindenki figyeli a töb­bieket ... , Sokadszorra sikerül, a szerep­lők is így érzik. Nagy verekedés következik. Majd az öregécske főisten és három kujon, élvvágyó segédis­ten is leszáll a színpad magasá­ban trónoló irodákból. Csinos nőt fedeztek föl. Ha valakinek jó ötlete, támad, mondja, mutatja. Váratlanul megállnák. Az egyik mozzanat senkinek sem tetszik. öt perc szünet. Törje mindenki a fejét! Hogyan tovább? Hárman is jó ötlettel rukkolnak elő. A rendező közben tízszer kör. bejárta a nézőteret, innen-onnan szamügyre veszi a jelenetet. Apró finomítások: így jó. Mindenki örül. Azt sajnálja — gondolom — Jancsó, hogy kevés civil ül a né­zőtéren. Talán nem vették komo­lyan a hívást: diákokat, iskolai osztályokat, régi színházbarátokat várnak a próbákra. Nincs titkuk. Különben is: a főrendező felfo­gása szerint nincs különbség az előadás és a próba között. ALap- fcövetélmény minden pillanatban: a teljes szellemi és fizikai készen­lét, összpontosítás. Meg az ott ülő. vagy odaképzelt közönség szóra­koztatásának az igénye. A Jöjj délre cimborám jó ré­sze a színpad és az előtér között játszódik; Mondanám: hagyo­mánytiszteletből. Kétezernégy­száz éve a magúk szakmáját fel­tehetően Pheidiasz, a Parthen.ont építő Iktin.os és Kallikrates, az ércszobrász Myron színvonalát megközelítően művelő színészek közvetlenül sok ezer néző orra előtt játszottak. Hiszem: Jancsó legszívesebben arénában, sport­tá — De jó lenne gyakrabban leruccanni a Földre, a kívánatos lá­nyok, asszonyok közé — szomorkodnak a mennyei hatalmasságok. (M. Horváth József, Csendes László, Szalma Sándor, Dinnyés István és Major Pál.) (Straszer András felvétele) csarnokban léptetné föl éneklő, táncoló, á vezérfonal-szöveget gesztusokkal, mimikával, mozgá­sókkal kifejező, erősítő vagy ép­pen kicsúfoló, az elhangzottakat feikiáltójelző, vagy éppen fosz­lányokra szaggató színészeket. Miért emlegetem a régi görö­göket, kérdezhetné a kecskeméti színházi ügyekben kevésbé tájé­kozott olvasó. A jobban informál­tak közül néhányan kétkedve csó­válják a fejüket: szabad-e hozzá­nyúlni klasszikusokhoz? A valamilyen csoda folytán élénk toppanó Aristophanes ki- kiaicagtatná parabásziszában, ri­mes, zenés kommentárjában az efféle véleményeket. Még azt sem tudják, hogy az izgalmas napi időszerűség élteti a színházat? Nevén szólítva vezetné a közön­ség nevető-ítélőszéke elé, aki sze­retné a távoli múltba, messze or­szágokba vetítve látni a szép nők és egyéb földi élvezetek kedvéért huncutságokra. fondorlatokra hajlamos fő- és mellékistenek ka­landjait. Helyeselné az aktuali­zálás szándékát: végre rájöttek, hogy begyömöszölhetetlenék já­tékaim a polgári színházba, a Szokványos, megmerevedett mű­fajokba. Hiába próbálták a Lü- szisztratét zenés vígjátékká sze­lídíteni, hasztalan idomították érzelgős fohászkodássá. A kecskeméti próbákat néze­getve talán kikapná az egyik is­tennő kezéből a íégycsapót — közben megpaskolná a hölgy fe­nekét, — és ezzel vezényelve a taktust, maga is beszállna a já­tékba. Heltai Nándor KIRÁLYOKNAK IS DOLGOZOTT Az Országház könyvkötője Zsúfolásig telt a kiskunhalasi Gőzön István Művelődési Központ nagyterme a minap, a város szülötte, Váci György két» szeres aranydíjas könyvkötőmester kiállítá­sának megnyitóján. A nem mindennapi ér­deklődés nem mindennapi embernek szólt. Művészi igénnyel készített, míves könyvbo­rítóit hazánk megannyi városában, sőt Euró­pa több országában is megcsodálták már. Ez a századik kiállítása, mely A könyvkö­tészet múltja és jelene címmel, október 10-ig tekinthető meg Halason. Olyan ipar- és stí­lustörténeti bemutató, amely e szakma fej­lődésének különböző korszakait, fázisait igyekszik érzékeltetni, felmutatva a könyv- kötészetben rejlő esztétikai értékek sokasá­gát, az alkotói kedv és fantázia „arany­díszeit”. — Tizenhatéves koromig, vagy­is 1935-ig éltem Kiskunhalason. Itt inaskodtam, Iván János könyvkötőmester műhelyében. Azután Vácra kerültem, az akkor már országos hírű Kapisztrán Nyomdába. Még fiatalon több idegen országot bejártam, mert szerettem volna mindent meg­tudni erről a gyönyörű szakmá­ról. — Hogyan lett az Országház könyvkötője? — Lényegében nincs másik díszműkönyvkötő az országban, kivéve most már néhány fiatal tanítványomat. Kaptam megbí­zatásokat az Elnöki Tanácstól, a Minisztertanácstól, a különböző minisztériumoktól, a magyar ENSZ-bizottságtól, nagykövet­ségektől . . . Számomra mindig két dolog volt a legfontosabb: a minőség és a gyorsaság. Bizo­nyára ez imponált az illetékesek­nek . . . — Hány fiatalt tanított eddig e mesterség titkaira? — Huszonhetet. Közülük négy jutott el végül is a művészi szintig. — Ez jó vagy rossz arány? — Ahogy vesszük. Minden­esetre reményt keltő, hogy ha kevesen is, de már vannak utó­dok mögöttem. Nem nősültem meg, nem alapítottam családot, hogy minden időmet, energiá­mat e szakma megmentésének, továbbélésének szentelhessem. Csak ez a cél éltet, s ha újra kezdhetném, újra ezt az utat választanám, de még nagyobb szorgalommal, elszántsággal ten­ném a dolgomat. — Most mennyit dolgozik na­ponta? — Általában reggel öttől este kilencig ... — Szívesen vállal kiállításo­kat? — Igen, remélve, hogy ezek a bemutatók is hozzájárulnak a könyvkötő művészet népszerűsí­téséhez. — Mi az, ami a „könyvöltöz­tetés” titkain kívül érdekli? — A filatélia. Ez apai, sőt nagyapai örökség, ötéves korom óta szenvedélyes bélyeggyűjtő vagyok, s ma már több millió példány büszke tulajdonosa. — Mivel magyarázható, hogy a díszműkönyvkötészet, mint szakma, kihalásra ítéltetett ha­zánkban? — Nem xsak nálunk, világ­szerte. És nem csak a könyvkötő művészet, -hanem szinte minden mesterség elit ága, amely renge­teg kézi munkát, türelmet, kitar­tást, s emellett esztétikai érzéket és alkotói fantáziát követel. — Igaz, hogy egy könyvköté­szeti múzeum megalapítását ter­vezi Vácon? — Igen. Több évtizede gyűj­töm e mesterség régi szerszá­mait, anyagait, dokumentumait, könyvremekeit. Három nagy ter­met megtöltő muzeális értékű ritkaságokat halmoztam fel ed­dig. Itthon, illetve külföldi út­jaimon gyűjtöttem, vásároltam őket. Harminc éve kutatom, s ma már szinte teljesen biztosra ve­hetem, hogy sehol a világon nem alapítottak még könyvkötészeti múzeumot. Vagyis egyedülálló vállalkozás lesz, ha megvalósul. — Az európai színvonalat te­kintve, hol áll a magyar könyv­kötő művészét? — Talán méglepően hangzik, de Anglia. Hollandia és Olaszor­szág után. a n.gveflik helyen em­legetnek bennünket ha n minő­séget, a színvonalat mérik. Az angol királynő egyébként hat esztendeig rendszeresen hozzám küldte restaurálásra a királyi ház régi, nagybecsű könyveit. Van egy saját találmányom: a könyv alakú minikönyvház, amelybe száz-száztíz parányi kö­tet „szállásolható el”. Ilyet az angol és a holland királynő egy­aránt rendelt már tőlem. — Milyen szempontok hatá­rozzák meg, hogy egy-egy könyv­höz milyen borító illik? — A mű tartalma, kora, stí­lusa, s persze a megrendelő kí­vánsága, pénztárcája is. Bár gyakran előfordul, hogy valami szép, értékes ritkaságot hoznak köttetni, de az illető csak „vala­mi olcsó munkát” kér. Ilyenkor általában nem tudok ellenállni, s olyan borítót készítek a könyv­nek, amilyet valóban érdemel, hogy igazi értékében maradjon fenn az utókornak. Persze a kért, olcsó áron .. . — Rokoni szálak kötik még Bács-Kiskun megyéhez? — Nem, csak a kiállításaim. És az emlékeim. Legutóbb Kis­kunfélegyházán mutatkozhattam be, innen, Halasról pedig Kis- kunmajsára kerül majd ez a ki­állítási ' anyag. — Boldog ember ön? — Egész életemben töretlenül tudtam hinni, remélni, hogy he­lyes úton haladok egy nemes cél felé. Ha ez a boldogság, akkor az vagyok. Hiszem a nagy ma­gyar nyomdász, Kner Imre sza­* vait, melyek kiállításaim meghí­vóin is olvashatók: „Azt akar­juk, hogy a múltban megszerzett erők ne vesszenek el, hanem szárnyakat adjanak a mának, és segítsenek meghódítani a jö­vőt . Az idő urai A Pannónia Rajz- és Ani­mációs Filmstú­dió között lét­rejött megálla­podás eredmé­nyeképpen szeptember 27-én az Otthon moziban a Vízi­pók—Cjspda- pók ősBemuta- tója után ismét országos megje­lenés előtt lát­hattuk Az idő urai című ma­gyar—francia koprodukció­ban készült tu­dományos-fantasztikus rajzfilmet. Gyermekfilm műfajaként ritkán találkozhatunk a tudományos-fan­tasztikus megjelöléssel, nem olyan gyakran, amennyire ez természe­ténél fogva természetes lehetne. A sci-fi a .siencefiction” (természet- tudományos regény) rövidítése, mely tudományos-fantasztikus összetételként terjedt el ma már nemcsak az irodalom, hanem a film műfaji jelölésére is. Tárgya minden olyan dolog, mely egyelő­re nem létezik, de a jövőben lét­rejöhet — s az mely nem léte­zik, s feltehetően nem is fog. de a természet törvér"’e' értelmében létezhetne. Minden bizonnyal az utóbbi kategóriába tartozik az iga­zán filmbe, s filmnyelven >■ 't sci-fi is, ugyanis filmként e mű­faj rendszeresen irodalmi man­kókkal jár. A film alapjául szolgáló Stefan Wul-regény: „A Perdide bolygó árvája", a romantikus kalandre­gény meglehetősen olcsó sémáit öltözteti űrruhába. Az eredetiség azonban kerettörténetekben nem mindig a minőség mutatója, hi­szen a fantasztikus irodalom kez­dettől kölcsönökből tartja fenn magát. A minőséget sokkal inkább meghatározzák a kereten belüli struktúrák; melyek itt is külön­böző műfajok kombinációi. Meg­figyelhetjük ezt, mint tudomá­nyos leírásba rejtett képi mesele- irást (a Gamma 10 bolygón An­dersen vadhattyúiként terhüket röptető szárnyas lényeket), Oagy ugyanennek a bolygónak társadal­mi felépítését (az Azonosság és Másság) a groteszk jegyében. A film központi gondolata a tudo­mányosság látszatát ölti magára. Nem a szokásos „játék az idővel”, hanem az idő játéka minden élő­vel, melynek lényege: senki sem találkozhat (személyesen) saját múltjával. Ennek ellenére Silbad, az űrmatróz a Mikinek nevezett mikrofonon kedélyesen elbeszél­get gyermekkori énjével — meg­törve ezzel a sci-fi-ben alapvető követelményként állítoft zárt lo­gikai rendszert. E komolynak tű­nő probléma azonban á film iga­zi nézői; a gyermekek számára alig-alig okoz gondot, mivel mindebből jóformán semmit sem értenek, az igazán kedves űrállat­kák. s a gyermekfőszereplő, Piel kalandjain azonban komolyan iz­gulnak. Nem is csoda, hiszen (a Csillagok háborúja űrhajóinak tervezőié) Moebihs francia grafi­kus papírfigurái között az egyéb élőlényekbe sikerült inkább lelket önteni. E szellemileg azért természete­sen kiváló szereplők fogyatékos­ságait nehezen tudja feledtetni a másirányú ötletesség: a kozmikus lények külsejének, a bolygók fel­színének „színjátszó” leírása. Iga­zán kár, hogy az emberi alakok képileg is alkalmazkodtak klisé­szerepükhöz. Szellemes képi konstrukciókat hozott létre a fan­tasztikum, s a szürrealizmus tárgyalkotási módja (mindkettő a reális objektumok jellegzetességei­nek összekapcsolása): például a dolongerdő. s a benne élő állatok. A szépirodalom a kozmikus re­gényt (ritka kivételtől eltekintve) gyermekjátéknak minősíti. ez azonban nem jelenti azt, hogy elő­vigyázatosság nélkül a gyermekek elé kerülhet. „Az idő urai" több jól sikerült részletmegoldást hordoz, az vi­szont nem válik előnyére, hogy olyan nagyságrendű kozmikus problémákra akar választ adni, melyekre kérdezni sem képes tisz­tességesen. Károlyi Júlia SáSht£ KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ 9 hecsheméti Katona József Színház 1983. október havi műsora 14. péntek este 6 óra 15. szombat este 7 óra 16. vasárnap de. 11 óra 17. hétfő este 7 óra 20. csütörtök este 7 óra 21. péntek este 7 óra 22. szombat este 7 óra 23. vasárnap de. 11 óra 23. vasárnap este 7 óra 24. hétfő este 7 óra 26. szerda este 7 óra 27. csütörtök este 7 óra 28. péntek este 7 óra 29. szombat de. 11 óra 29. szombat este 7 óra 30. vasárnap de. 11 óra 30. vasárnap este 7 óra 31. hétfő este 7 óra JIÁRY JÁNOS Bemutató előadás KIRÁLYI VADÁSZAT Katona-bérlet HÄRY JANOS KIRÁLYI VADÁSZAT KIRÁLYI VADÁSZAT KIRÁLYI VADÁSZAT JÖJJ DÉLRE, CIMBORÁM! HÁRY JÁNOS JÖJJ DÉLRE, CIMBORÁM! KIRÁLYI VADÁSZAT JÖJJ DÉLRE, CIMBORÁM! JÖJJ DÉLRE, CIMBORÁM! KIRÁLYI VADÁSZAT HÁRY JÁNOS JÖJJ DÉLRE. CIMBORÁM! HÁRY JÁNOS JÖJJ DÉLRE, CIMBORÁM! KIRÁLYI VADÁSZAT Somlay-bérlet Blaha-bérlet Katona-bérlet Déryné-bérlel Kodály-b érlet Kelemen László Kamaraszínház 14. péntek este 9 óra 15. szombat este 10 óra 17. hétfő este 7 óra 20. csütörtök este 7 óra 28. péntek este 7 óra 31. hétfő este 7 óra DON CRISTOBAL KOMÉDIÁSDI ILLYÉS GYULA- az Ifjúsági EMLÉKEST Otthonban DON CRISTOBAL KOMÉDIÁSDI DON CRISTOBAL KOMÉDIÁSDI DON CRISTOBAL KOMÉDIÁSDI BOLYAI JÁNOS F.STÉ IF. Koloh Elek 1R53

Next

/
Thumbnails
Contents