Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-26 / 253. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1983. október 26. SZOCIALISTA MÓDON A kiskunhalasi Fázis brigád A Ganz-MÁVAG kiskunhalasi gépgyára Fázis szocialista brigádjának a fegyveres erők napján Munkásőr Emlékjel­vényt adományozott a munkásőrség országos parancsnoka — adta hírül a szerkesztőségbe érkezett levél. Ügy gondoltuk, jó lenne többet is megtudni és közreadni azokról az embe­rekről, akik — sok társukhoz hasonlaón — ezúttal is ön­zetlenül segítettek. Az újságíró jobbkor talán nem Is jöhetett volna. Együtt a kar­bantartó üzem „vezértkara”, s a téma: a munkaverseny harmadik negyedévi értékelése. Az asztal­főn Nagypál Lajos üzemvezető. — Tudja, nálunk a karbantar­tóüzemben korábban csak egy szocialista brgiád volt. Ez vélt ketté 1980-ban: így jöttek létre a Generál és a Fázis brigádok. Hogy miért? Egyrészt a létszám növe­kedése miatt szorgalmaztuk a kettéválást, másrészt azért, mert azt akartuk, hogy alakuljon ki verseny, egészséges rivalizálás a két közösség között. Az asztal körül az értékelő bi­zottság tagjai ülnek. Ádám Ist- ván pártcsoportbizalmi és Hor- nytífc László alapszervi KISZ-tit- kár a Generál brigád tagjai. Illés Elekné főbizalmi viszont a Fázi­sé. A brgiádok „hivatalos” kép­viselői: Kovács Pál, a Generál ve­zetője és Lovászi Sándorné, a Fázis helyettes vezetője. — Van tehát verseny, egészsé­ges rivalizálás? — Van — állítja Lovásziné. — Kezdetben a Generál jóval ered­ményesebb volt nálunk, hiszen 1981-ben bronz, 1982-ben pedig ezüst brigádérmet nyertek. Ám az idén már mi is versenyben va­gyunk: az első negyedévben még csak ötödikek, de a másodikban már elsők lettünk gyári szinten. A Fázis brigád tavaly elnyerte a zászlót, az idén pedig a bronz­érmet pályázták meg. Minden esé­lyük megvan rá, hogy el is érik. — Kikből szerveződött a bri­gád? Illés Elekné már sorolja is: — A brigádtagok nagyrészt szakmunkások. Kilenc villanysze­relőnk, egy asztalosunk és egy szerkezetlakatosunk van, továb­bá két adminisztrátorunk, s egy raktárosunk. A brigádnaplót most éppen nem tudják megmutatni: Vácon van. Váci György kétszeres aranydíjas könyvkötőmesternél. A kiskun­halasi születésű művésszel egy kirándulás alkalmával ismerke­dett meg a brigád. — Ez még a nyáron történt — magyarázza a b ri ggdvezető -he­lyettes —, de azóta ismét talál­koztunk. Váci Györgynek szep­tember 28-án kiállítása' nyílt Ha­lason. természetesen elmentünk, beszélgettünk a művésszel és tiszteletbeli brigádtaggá fogadtuk. Erre ő elkérte és magával vitte naplónkat. így hát a Fázis brigád naplója nem akármilyen külsőt ölt hama­rosan. Igaz, a tartalma sem lelhet éppen utolsó. Itt van például a munkásőrség elismerése. • — Az úgy volt — kezd bele Nagypál Lajos —, hogy a kis­kunhalasi munkásőrparancsnok­ság kéréssel fordult gyárunkhoz. A kiképzést segítő, a vizsgázta­tást pontosabbá, gyorsabbá tevő, tehát oktatási célokat szolgáló tesztelőberendezés elkészítéséhez kértek segítséget. A terveket Szabó Lajos üzemmérnök készí­tette el, a munkát pedig a Fázis brigád végezte, de besegített a Generál is. — Mi a lakatosmunkát vállal­tuk — említi Kovács Pál, a Gene­rál vezetője. — Ez nem volt sok, a tesztelőberendezés elkészítésé­ben az asztalos- és a villanysze­relő munka részaránya többszö­rösen felülmúlta a mi tevékeny­ségünket. Akik a legtöbbet dolgoztak: Makai István villanyszerelő és Nagy Ty. Sándor asztalos. No meg a főszervező: Heiszler István hri- gádvezetó. A tesztelőberendézés 600 társadalmi munkaóra alatt ké­szült el. — A két brigád eaúttaL is pél­dásan együttműködött — állítja Homyák László KlSZ-titlkár. Ádám István pártcsoportbizalmi pedig arról beszél, hogy a Fázis és a Generál kommunistái egy pártcsoportot alkotnak, minden­napos tehát az elvtársi segítség- nyújtás. Mit lehetne még elmondani a Fázis brigádról, erről a tizennégy tagú szocialista közösségről? Pél- déul azt, hogy kezdettől fogva patronálják a mozgássérült gyer­mekek intézetét. Télapó-ünnepet rendeznek a gyerekeknek, játéko­kat készítenek a számukra. Vagy azt, hogy a Nemzeti Színház fel­építéséhez nem csupán egynapi keresetüket ajánlották föl, hanem felhívással is fordultak a gyár és a város szocialista brigádjaihoz: kövessék a példájukat. Sitkéi Béla 9 Az oklevél már a munkahely falát díszíti. A munkásőrséggel kialakított kapcsolatukat a jövő­ben is ápolják. ® Felgördül a függöny. A Fázis brigád bábszín­házzal lepte meg a mozgássérült gyermekeket. A paraván mellett balról Lovászi Sándorné brigád- vezető-helyettes, jobbról Illés Elekné szakszervezeti főbizalmi. SZÁMÍTÁSTECHNIKÁI KFP II. Hol tartunk ma? Előző cikkünkben már szóltunk arról, hogy 1971-ben a számítás­technikai központi fejlesztési program elfogadásának idején mindössze 120 komputer alkotta az ország számítógépparkját, s még e 120 között is harmincféle — nagyobbrészt nyugati — tí­pust lehetett összeszámlálná. Eh­hez képest igen nagy eredmény, hogy 1982. végén már 919 kis és nagy számítógép működött ha­zánkban (a mini- és mikroszámí­tógépekre majd külön kitérünk), s hazai gyártmányú a gépek fele. A tőkés országokból származó komputerek részaránya 27 száza­lékra csökkent, amit egyébként már nem akarunk tovább mérsé­kelni, hiszen szükségünk van e korszerű gépekre. Még mindig kevés a komputer A fenti számok azt igazolják, hogy a számítógépgyártásban ná­lunk sem volt gazdasági vissza­esés. s — akárcsak a világ többi táján — ez az egyik legdinamiku­sabban fejlődő iparág. Erre mu­tat egyébként az is, hogy kompu­tereink 49 százaléka alig idősebb 3 évesnél. Bármilyen látványos is a 12 év alatti fejlődés, nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni, hogy pél­dául a szomszédos Ausztriának már több mint 3600 kis- és nagy- számítógépe volt 1982-ben. Vagy­is nem ok nélkül állapította meg a Számítástechnikai KFP teljesítését értékelő Állami Tervbizottság, hogy még mindig kevés a komputerünk, s lemara­dásunk több szocialista országhoz mérten is jelentős. Világszerte külön kategóriának tekintik a mini- és mikroszámí­tógépek világát. így ezt tesszük mi is. Ebben a szférában jobban ál­lunk, mint a kis- és nagyszámí­tógépeknél, hiszen 1750 mini- és mikroszámítógépünk volt a múlt év végén, s napjainkra már mint­egy 2500-ra nőtt a számuk. De hogy itt se rugaszkodjunk el a valóságtól, nem árt tudni, hogy Ausztriáiban már csaknem húsz­ezer gép üzemelt, Franciaország­ban pedig 1981 végén 68 ezer. Vagyis megállapíthatjuk: a mi­ni- és mikroszámítógépünk is ke­vés még. NemcsaK Budapesten Visszatérve az eredményekre, nagyon lényeges fejleménynek kell tekintenünk, hogy a számító­gépek elterjedésében csokiként a Budapest és az ország többi része közötti nyomasztó különbség. Jel­lemző, hogy 1975-ben még négy és félszer annyi komputer dolgo­zott a fővárosban, mint hazáink többi táján, 1982 végére már 1,9- szeresére csökkent ez az arány. Megjegyezzük, hogy aligha érjük be ezzel a változással, hiszen Bu­dapest részesedése például a ma­gyar ipar termeléséből már csak mintegy 33 százalék. Egyébként, különösen Borsod-Abaűj-Zemp- lén, Fejér, Hajdü-Bihar és Pest megyékben gyarapodott ugrássze­rűen a számítógépek száma. Ezzel már a számítógépek al­kalmazásának témájára tértünk. Erről szólva, nem árt arra emlé­keztetni, hogy még 5—6 esztende­je is. nem egy vállalatnál feltet­ték a kérdést: kell-e nekünk egy­általán komputer? Akadtak, akik úgy vélekedtek, hogy egyes vál­lalatok csak státusz-szimbólum­ként vásárolnak ilyen gépet; sőt, volt aki megkérdezte: kell-e egy vidéki városban két számítógép? Ma már megmosolyognánk az ilyen kérdezőket, s ez nem kis eredmény. Mint ahogy az sem, hogy a hazai számítógéppark na­gyobb része már a termelőszférá­ban üzemel, hiszen 1975-ben még a szolgáltató, közigazgatási, egészségügyi ágazatokban foglal­koztatták a nagyobb részüket. Ez­zel nem azt akarjuk mondani, hogy ez utóbbi területeken nincs szükség komputerekre (az élet minden területére benyomulnak, ez világjelenség), csupán arra kí­vánunk rámutatni, hogy minde­nekelőtt az anyagi javak termelé­sében kell alkalmazni a kompu­tert. Húszezer szakember A Számítástechnikai KFP egyik leglátványosabb eredményének könyvelik el országszerte, hogy napjainkban már több mint húsz­ezer szakember dolgozik a gyár­tás és az alkalmazás szférájában. Visszavonhatatlanul a múlté lett az az idő, amikor még fizikusok­ból, villamosmérnökökből, sőt jo­gászokból, zenészekből átképzett szakemberek alkották e gárda többségét. Napjaink programozói­nak, rendszerszervezőinek, gépke­zelőinek, adatrögzítőinek többsé­ge már fiatal korában választotta ezt a szakmát, s a hivatásának tekinti. E gárdának kiemelkedő része van abban, hogy a számítástech­nikai beruházások mindinkább kezdenek megtérülni. Ma már milliárd forintos tételekben mé­rik, fejezik ki a komputerek al­kalmazásának anyagi hasznát, ki­emelve, hogy örvendetesen nö­vekszik a számítógépek felhasz­nálásával elért tőkés szellemi ex­port. Stuka Károly az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság osztályvezetője Következik: 3. Elektronizálási szint és versenyképesség. SJ1JTÓPOSTA ÜZENJÜK Kényszerutazás Filer Józsefmének, Kiskunhalasra: A mezőgazdasági szövetkeze­tekről szóló törvény értelmében, ha a tagsági viszony haláleset mi- aitt szűnt meg, a család (örökös) — kérelem alapján — legfeljebb a betakarításig birtokolhatja az elhunyt jogán kijelölt háztáji föl­det, amely helyett tenményjuttatást is engedélyezhet a vezetőség. Más az elbírálás, amennyiben a tag halálaikor a vele együtt élt 'há­zastársa elérte a nyugdíjkorhatárt, esetleg tartósan munkaképte­len, vagy kiskorú eltartásáról gondoskodik, mert ilyenkor jogosult a tsz-től a 3000 — szőlő és gyümölcsös esetén az 1500 — négyzet- métert meg nem haladó földhasználatra, illetve az annak megfe­lelő természetbeni juttatásra'. Egyetlen feltétel, hogy ne legyen tu­lajdonaiban, kezelésében hasonló méretű terület. Az ön ügyében is e szabályok alkalmazandók, s ha azok ibetartása körül nincs minden rendjén — effélére következtetünk a hozzánk érkezett leveléből —, kérje az illetékes tsz-szövetség közbenjárását. Majorosi Etelkának, Kunfehértóra: Felkérésünkre vizsgálatot végzett a Szegedi Postaigazgatóság, s megállapította, a kisközség­ben valóban voltak zavarok nemrégiben a lapkézbesítéssel. A helyi postahivatal utasítást kapott, hogy az újságokat a jövőben mindig a megjelenés napján kézbesítsék az előfizetőknek. Mészáros Jánosnak, Felsőszentivánra: A jogszabály világosan kimondja, hogy a jótállási időn belül ki kelL cserélni a nem mű­ködő készüléket, ha annak megjavítása a hiba bejelentésétől szá­mított harminc — kölcsönkészülék esetén pedig hatvan — napon belül nem végezhető el. Ebiből következik, hogy az idén február­ban vásárolt, s április közepe óta egyfolytában használhatatlan RA 4312 ASG típusú rádiója helyett már régesrégen újat kellett volna kapnia, ha az illetékes szerviz, a bajai elektromos karban­tartó vállalat felelősségteljesebben foglalkozik az ön jogos rekla­mációjával. Amennyiben a cserére jogosító igazolás kiadását to­vábbra is megtagadja a szolgáltató cég, forduljon segítségért a megyei tanács ipari osztályához. Molnár Istvánnak, Bácsalmásra: Az a tény, hogy az önnel egy háztartásban élő idős édesapja — akivel eltartási szerződést kö­tött — állandó otthoni felügyeletet, gondozást igényel, sajátos hely­zetnek felel meg. Mindezt messzemenően tiszteletben tartja a jog. sőt segíti az ebből adódó kötelezettségvállalása teljesítését. Ho­gyan? Például úgy, hogy meghatározott ideig igazoltan lehet tá­vol a .munkahelyétől. Az ezzel kapcsolatos írásbeli kérelmet — melyhez szükséges csatolni a betegségről szóló orvosi ‘ papírokat, valamint az eltartás hivatalos bizonyítékát — juttassa el a megyei társadalombiztosítási igazgatóság vezetőjéhez (Kecskemét, Kom- szomol tér 7.), aki méltányosságból engedélyezheti a keresőképte­len állományba' vételét, amely után természetesen jár a táppénz az ön részére. „Nagymama” jeligére: A .bérlő írásban lemondhat a lakásbérleti jogviszonyról az egyenesági rokona javára is, feltéve, ha vele leg­alább hat hónapja — állandó jelleggel — együtt lakik. Ennek érvényességéhez azonban szükség van a kedvezményezett sze­mély elfogadó nyilatkozatára, állami lakás esetében pedig az ille­tékes hatóság jóváhagyásába. Nem mindennapi helyzetbe került röviddel ezelőtt az alsóménteleki Szabó Julianna. Azon- a keddi dél- előttön pontosan, vagyis 10 óra 40 perckor gördült ki a kecskeméti nagyállomásról a 2935-ös számú személyvonat. Utasai erről-anról be­szélgetve ütötték agyon az időt. Ol­vasónk is így tett, majd — nem egé­szen fél óra elteltével — készülődött a leszálláshoz. A kis településen an­nak rendje-módja szerint fékezett a szerelvény, ám némi meglepetésre, nem az állomás felőli ajtó nyílt ki. Az emberek tehát az ellenkező olda­lon lépdeltek le. Szabó Julianna is átnyújtotta nehéz csomagját a már földön várakozó útitársának, mikor azonban kilépett volna a lépcsőre, hirtelen bezaródott az automatiku­san működő ajtó. Integetett, döröm­bölt, kiáltozott, hiába, mert a vonat nyomban indult. A be nem tervezett utaizás szeren­csére csak a következő állomásig tartott, ahonnan — több kilométeren át — visszaballagott. Szerencsére meglelte árván hagyott csomagját. Nem tudja azonban, mi a dolog vé­ge, ha például egy vele levő beteg kisgyereket bíz rá az idegenre, a csomag helyett... Szerinte ezek a nyílászárók nem éppen' megbízha­tóak, s máskor is okozhatnak kelle­metlen meglepetést, már csak azért is, mert jó néhány hasonló gyártmá­nyú, szerelvényt látni a megye vasút­vonalain. Az esetről informáltuk a MÁV Szegedi Igazgatóságának illetékesét, aki elmondotta, hogy nem jellem­zőek az efféle műszaki rendellenes­ségek. (A kiinduló állomások vizs­gáló szakembereinek ellenőrizniük kell a zárószenkezeteket is, mielőtt útjukra bocsátják a kocsikat.) A nem megfelelő oldalon való ajtónyi­tás persze lehet mozdonyvezetői mu­lasztás következménye is. Akár ilyen, akár olyan okból következik be a kínos körülmény, az utas jogosan húzhatja meg a vészféket, büntetést nem kell fizetnie. Kényszerből ugyanis senki sem maradhat fenn a vonaiton! ■ ■ ■ KÉRDEZZEN — FELELÜNK fl ■ ■ Megszüntethető-e a telki szolgalom ? Hetényegyházán lakik Kulcsár Gizella, aki évekkel ezelőtt vásá­rolta meg házingatlanát. Ahhoz tartozik föld is, melynek egy ré­szét az úgynevezett szolgalmi jog alapján használja ki-bejárásra a szomszéd. Olvasónk azonban úgy ítéli meg, hogy a helyi körülmé­nyek egyáltalán nem teszik indo­kolttá e terület igénybevételét, ezért szándékozik megszüntetni a szolgalmi jogi/;. Nem tudja azon­ban, hogy van-e erre törvényes lehetőség. Hadd kezdjük azzal, hogy az előírások leszögezik, ha valamely föld nincs összekötve megfelelő közúttal, a szomszéd köteles el­tűrni az ottani átjárást a telki szol­galomra jogosult számára. A te­rületet használó persze nem okoz­hat kárt a tulajdonosnak, ellenke­ző esetben felelősségre vonható. E szolgalom kétféle módon szüntethető meg. Egyfelől azáltal, hogy a jogosult legalább tíz éven át nem gyakorolta — jóllehet volt rá lehetősége —, másfelől akkor, ha az már nem szükséges a saját ingatlana rendeltetésszerű hasz­nálatához Utóbbi esetben bíróság dönt, kérelem alapján. Az ilyen tartalmú beadványhoz való ada­tokhoz a földhivatalban lehet hozzájutni. A felmondási időről Kiskőrösön adta postára la­punkhoz címzett sorait a három- gyermekes édesanya, aki régóta beteg, minek következtében ki­merítette a táppénzre való jogo­sultságát. Mivel dolgozni tovább­ra sem tudott, ezért kért fizetés­nélküli szabadságot, összesen hat hónapra, mely idő rövidesen lete­lik. Viszont semmi kedvező váltó, zás az egészségi állapotában, így arra gondol, véglegesen eltávozik a munkahelyéről. Nincs azonban vele tisztában: le kell-e dolgoznia a felmondási időt. A Munka Törvénykönyve úgy rendelkezik, ha a dolgozó a fize- tetlen szabadsága idején kéri a foglalkoztatása megszüntetését, akkor a munkaadó nem köthet ki felmondási időként egyetlen napot sem. Amennyiben e szabadság le­telte után mond fel az alkalma­zott. a cég rendelkezésének meg­felelően kell munkában töltenie a felmondás 15 naptól hat hónapig terjedhető idejét. Ez alól egyéb­ként felmenthető az érdekelt sze­mély. Ha azonban nem részesült e kedvezményben, s mégsem veszi fel a munkát, ügyét úgy kell el­bírálni, mintha fegyélmileg bocsá- tanák el. Van azonban eset — például az öné is —, amikor gyakorlatilag semmi értelme megkövetelni a felmondási idő alatti munkavég­zést, s ha mégis sor kerül ilyes­mire, a dolgozó — minthogy egész­sége van veszélyeztetve — azon­nali hatállyal, s következmények nélkül szüntetheti meg a munka­viszonyát. Végezetül javasoljuk önnek, hogy a felmondólevele be­nyújtása előtt keresse fel a helyi szakszervezeti bizottságot, amely támogatólag léphet fel az érdeké­ben. Miért gyakori az áramellátási zavar? A kiskunhalasi Dóra László ar­ról számolt be, hogy a „szűkebb lakóhelyén”, a Paprika Antal ut­cában túlságosan gyakran meg­szűnik az áramszolgáltatás. Állí­tólag a szeles idő az oka minden­nek, mert megrongálja a légveze­téket. Az is érthetetlen — közli olvasónk mások nevében —. hogy régóta nem gallyazzák az illetéke­sek az utcák dúslombú fáit, de az még kellemetlenebb, ha olykor na­pokig maradnak áram nélkül a fogyasztók. „Vajon miért van ez így, s várható-e javulás?” — zá­rul e kérdéssel a szerkesztősé­günkhöz címzett levél. Felvilágosításért a Dél-magyar­országi Áramszolgáltató Vállalat kiskunhalasi kirendeltségének ve­zetőjéhez fordultunk, akitől az alábbiakat tudtuk meg: A halasi belterületen igen sok a szépen fejlett fa, mely nemcsak kellemes látványt nyújt, de tisz­tává, üdévé teszt a városi levegőt is. Ebben az örömben viszont üröm, hogy ágaik sok helyütt na­gyon rövid távolságra vannak az elektromos vezetékektől, s ha erő­sebben fúj a szél, hajladoznak, s hozzáérve a dróthoz, elszakítják. Az emiatti panasz valóban gya­kori. A fák gondozására, pontosab­ban a rendszeres nyesésére van ugyan érvényes megállapodás a DÉMÁSZ és a helyi városgazdál­kodási üzem között — utóbbi cég évente 80 ezer forintot kap ilyen célból a kirendeltségtől —, de a munka üteme sajnos kívánnivalót hagy maga után. Ezt bizonyítja, hogy még körülbelül 20 kilomé­terért az a hálózat, melyet veszé­lyeztetnek a fák. Mivel az üzem­nek vannak létszám- és technikai gondjai, aligha kénes máról hol­napra maradéktalanul elvégezni a hátralevő teendőt. Hasznos és fon­tos lenne tehát bevonni e tevé­kenységbe a lakosságot is. Felte­hetően akadnának, akik szívesen vállalnak — szakirányítás mellett, esetleg a szükséges szerszámok biztosításával és természetesen valamiféle anyagi juttatás ellené­ben — a gallyazást. A DÉMÁSZ-kirendeltség szere­lőinek van mit tenniük a fejlesz­tési, illetve karbantartási tervek végrehajtásáért, de a szóban for­gó hibákat soronkívül, a legrövi­debb időn belül kijavítják. Per­sze attól függően, mennyien tet­tek bejelentést a légkábelek elsza­kadása miatt. (?!) S végül annyit: az utcabizal­miak és tanácstagok közreműkö­désével talán mielőbb sor kerül­hetne az említett lakossági segít­ségnyújtásra. A fák közterületi ültetése előtt pedig alighanem szükség lenne a DÉMÁSZ vélemé­nyére is, ha a közelben villanyve­zeték húzódik. Tiszteletdíj és adó Kissé rendhagyó bejelentéssel keresett fel bennünket a Kecske­mét, Lánchíd u. 3/a. szám alatt la­kó Kosa Istvánná. Mint közölte, házuk közös képviselője sajátos módját választotta a tiszteletdíja utáni adófizetési kötelezettség tel­jesítésének, ugyanis a közös kasz- szából egyenlítette ki az eleddig már két és fél ezer forintot is meghaladó tartozását. A lakók már többször kifogásolták mind­ezt, de hiába, ök úgy tudják, az adó nem a közösség költségvetését terheli, hanem annak pénztárcá­ját, aki a megbízatása után része­sül díjazásban. Vagy téves az ál­láspontunk? — kérdezi olvasónk a lakótársak nevében. A Minisztertanács 58/1981. (XI. 19.) számú rendelete szabályozza az adó megfizetéséért felelősök kö­rét. E szerint adót annak kell fi­zetnie, akit valamilyen tevékeny­sége alapján arra kötelez a jog­szabály. Például az úgynevezett eseti megbízásos jogviszonyban folytatott szellemi tevékenység — az említett közös képviselői el­foglaltság szintén ide tartozik — után is előírják a jövedelemadót, melyhez még hozzászámítandó a községfejlesztési hozzájárulás. Önök jól tájékozottak afelől, hogy a képviselőjüknek saját pén­zéből kell fizetnie az adótartozá­sát. S ha mégsem ezt teszi, sza­bályellenesen cselekszik, ráadásul a közösséget károsítja meg. (A történtekre ezúton hívjuk fel a törvényesség betartásáért felelős szervek figyelmét.) Végül annyit: célszerű lenne ez ügyben össze­hívni a lakóközösség rendkívüli gyűlését, ahol dönteni lehet a jog­talanul felvett összeg visszatéríté­sének a módjáról, szükség esetén pedig a hatósági eljárás kezde­ményezéséről. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111.

Next

/
Thumbnails
Contents