Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-26 / 253. szám

1883. október 26. • PETŐFI NÉPE • 3 PÉLDA AZ ÖNZETLEN SEGÍTÉSRE Nemcsak aggódni kell... Az utóbbi időben sokat írunk, olvasunk, beszé­lünk az aszályról. Legfőképpen arról, hogy a me­zőgazdasági üzemek és az egész ország miként tud úrrá lenni a helyzeten. Nem csekély azoknak az üzemeknek a száma, amelyek bajba jutottak. A száraz időjárás miatt kisült a gabona, a kukorica, kárbaveszett a sok munka, energia, amit egy év alatt befektettek a jó termés érdekében. Az álla­mi segítséggel párhuzamosan a mezőgazdasági üzemek mindent elkövettek, hogy csökkentsék a károkat. — és segítették egymást. Arra viszont már elenyésző a példa, hogy nem mezőgazdasági üzemek is segítőkezet nyújtsanak a bajbajutot­taknak ... • A Rába-brigád vezetője: Bartl László. Kétkedő gazdák A veszteség csökkentését min­denütt megkezdték, de ez csak pénzügyi szempontból vigasztaló, ugyanis a legtöbb esetben nem jelent több takarmányt, mert kü­lönösen nehéz ipótolni azt a sze- mestermény-mennyiséget, amit elvitt az aszály. Szerencsére nem az egész or­szágot sújtotta a szárazság. A parasztemberek viszont úgy van­nak ezzel, ha a saját földjeiken nincs termés, akkor semmi jóra nem lehet számítani. A városföl­di Dózsa Tsz elnöke, Fenyvesi Je­nő győzködését is kevesen hit­ték, hiába biztatta a tagokat: be­szerzik a szükséges abraktakar­mányt. „Hisszük, ha látjuk”, gon­dolták a tsz-.gazdák. Ezekben a napokban már megcsappant a kételkedők száma, sőt bíznak benne, hogy amit az elnök mon­dott, beteljesedik. — Csaknem kilencezer tonna gabonát vitt el tőlünk az aszály, a kárunk 31,2 millió forint — mondta az elnök. — A tervezett tizenhat millió forintos nyeresé­günk elúszott, s még tizenöt mil­liót „össze kell hozni”, amit tel­jesíteni is tudunk, hogy ne le­gyünk veszteségesek. A takar­mányt megvásároltuk. *Tolna me­gyében tapasztaltam, hogy a társ­gazdaságok készségesek. Nem csapták fel a kukorica árát, és így hozzájutunk a szükséges mennyi­séghez. Kérésre — becsületből Százegynéhány kilométerről szállítani a takarmányt, nem ép­pen olcsó mulatság. És nem is könnyű megszervezni, ugyanis egyetlen szövetkezetben; a vá­rosföldiben sincs annyi teherau­tó, hogy az egyéb őszi munkák idején mindet nélkülözni lehes­sen. A szövetkezet vezetője a ki­alakult kapcsolat révén az Észak- Bács-Kiskun megyei Vízmű Vál­lalat igazgatójához fordult segít­ségért. Gyors belső egyeztetés és Nagy Imre, a vízmű osztályveze­tője a két szállítóbrigáddal meg­beszélte a tennivalókat. Az Ifjú­ság és a Rába brigád huszonhá­rom tagja az első szóra Igent mondott. Péntek hajnaltól vasár­nap délig 663 tonna kukoricát szállítottak a bonyhádi Pannó­nia Tsz-ből Városföldre. A mun­ka végén a szövetkezeieiek meg­vendégelték a jobbára fiatalok­ból álló brigádokat, s ekkor volt alkalmam velük beszélgetni. — Tavaly is segítettünk, ami­kor három nap alatt kellett be­vinni a gabonát a felvásárlóhoz — mondta Bartl László, a Rába brigád vezetője. — Most is szí­vesen jöttünk, mégpedig társa­dalmi munkában dolgoztunk. Mi nem kapunk ezért pénzt, a tsz- nek önköltségi áron számol a vállalatunk. — Már csak becsületből is vál­laltuk — tette hozzá Németh Ist­ván, az Ifjúsági brigád vezetője — mert halljuk, hogy milyen baj­ban van most a mezőgazdaság. — Kirándulásnak fogtuk fel — szólalt meg Mócza Sándor — ki­csit kiruccantunk megyén túlra is. Egyébként összetartó, jó kol­lektíva a mi csapatunk. A korábbi hétvégeken ugyancsak végeztünk társadalmi munkát. A szállítási részlegünk új helyet kap, azt hoz­tuk rendbe. — Társadalmi munkában hord- tunk földet, planíroztunk Kiskecs­keméten, az általános iskola ud­varán. A vízmű többi brigádja a füvesített — folytatta Czirkos János. — Nekünk is érdekünk volt. De az is, hogy legyen kuko­rica a sertéseknek. Háromnegyedmilliós megtakarítás Hogy mit jelent a gazdaságnak a vízmű két brigádjának segítsé­ge, azt Madari Jenő, a tsz ter­melésirányítója részletezte: — A gyorsaságot azért emlí­tem elsőként, mert az a biztos, ami a magtárban van és az a megnyugtató a tagságnak is. Ami pedig a költségeket illeti.. ■ Ha a Volánnal szállíttatjuk a kukori­cát, úgy egymillió forintot fizet­tünk volna, de a vízmű segítsé­gével még a negyedébe sem ke­rült a szállítás. A tsz anyagi hely­zetét nézve, ez nagyon jól jött... A szövetkezet elnöke a gépko- csizóknak is elmondta, mit ér munkájuk: — ötvenezer sertés takarmá­nyát tíz boltunkba forgalmaz­zuk. Most már biztos, hogy nem •lesz hiány, tudunk szemester­ményt adni az állattartóknak és tápot is. Segítségükkel a további biztonságos sertéshizlaláshoz já­rultak hozzá. Fenyvesi Jenő még arról is szólt, hogyan akarja viszonozni a szövetkezet a szállítás dolgozói­nak tettrekészségét. Autójavító­jukban soron kívül — amiben csak tudnak — segítenek, egye­bek között még alkatrészt is köl­csönöznek szükség esetén. Vasárnap délután, amikor a bücsúkézfogáskor még egyszer megköszönték a tsz vezetői a szállításban dolgozóknak a 'tár­sadalmi munkát, Benkó Zoltán, a vizmű igazgatója megjegyezte: — Nemcsak aggódni kell az aszály miatt... ezek a fiatalok azt is átérezték: a szavaknál a tettek többet érnek. — Nagy Im­re még hozzátette: — Jó érzés, hogy segíteni tud­tunk. — Már nem is emlékszem, hogy Bondor Károly vagy Laka­tos Sándor mondta: „Bármikor számíthatnak ránk ...”, annyi azonban bizonyos, a fiatalok er­re egyetértőén bólogattak, vidá­man mosolyogva, mintha egy jó kis „móka” után lennének. A fe­leségüknek, gyermekeiknek ott­hon talán elmesélik, miért jutott a családra csupán fél vasárnap ... Bizonyára megértik, hogy mun­kájukra milyen nagy szüksége volt a tsz-nek és büszkék is lesz­nek rájuk. Csabai István • Gyűlik a kincset érő kukorica a tsz magtárában. (Straszer András felvételei) Bács-Kiskun a Margitszigeten A polcokon befőtt, savanyúság, a rudakon házi sonka, kol­bász függeszkedik — minden olyan, akárcsak egy fehérre meszelt falusi éléskamrában^ Azaz, ez még csupán a terv, amit „eredetiben” október 26.“és 30. között láthatnak majd az érdeklődők a budapesti Nagy-szállóban. Ez a hely lesz ugyanis a centruma a Margitszigeten tartandó, a Puszta- tourist által szervezett ötnapos rendezvénysorozatnak. A be­vezetőben leírt elképzelés pedig jelképe annak, hogy me­gyénk az ország éléskamrája. Mindezt nemcsak szimbóliku- san, hanem „meggyőzőbb” bizo­nyítékokkal is érzékelhetik a fő­városiak, a rendezvényekre meg­hívott bel- és külföldi utazási iro­dák megbízottai, valamint a szál­loda vendégei. A kiállításokon, prospektusokon kívül ugyanis megyénk öt jellegzetes idegenfor­galmi tájkörzete — Bugac. Sza­badszállás, Kalocsa, Hajós, Helvé­cia — ételspecialitásaival, italai­val is bemutatkozik. Am nemcsak a vacsorázó vendégek kóstolhat­ják meg a bács-kiskunbeli ízeket, hanem a járókelők, kíváncsisko­dók is. Hiszen nyolc állami gazda­ság. négy termelőszövetkezet, a Bajai Mezőgazdasági Kombinát, a kalocsai paprikafeldolgozó gyár, az Állami Gazdaságok Országos Társulatának kecskeméti szolgá­lati állomása, az UNIVER ÁFÉSZ, valamint a Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat közreműködé­se révén bolti áron vehetik meg az arra sétálók megyénk termé­keit. A palackos italok, fűszerek, konzervek, élelmiszerkészítmé­nyek mellet» például a nevezetes­sé vált kun-kalapot, illetve ipar­és népművészeti tárgyakat is. A felsorolt közreműködő gazda­ságok, vállalatok száma, valamint a bemutatásra és értékesítésre szánt termékek köre önmagában bizonyság arra, hogy nagyszabású akcióval készült Bács-Kiskun a fővárosi „szereplésre”. Gazdag programjában valódi szereplésre — a kiskunfélegyházi asszonykó­rus és citerazenekar, a Szeleczki- testvérek, a Kiskun valamint a kalocsai és hajósi népitáncegyüt­tesek, Leskovszky Albert népi hangszeren játszó együttesének fellépésére — is sor kerül. Bemu­tatják tudásukat a kalocsai pingá- ló és a kiskunhalasi csipkeverő asszonyok, s margit-szigeti sétára indul utasaival a Kecskemétről ez alkalomra felszállított omnibusz. Lesz ieaz1 szüretelő hangulat — bárki megkóstolhatja a saját ke­zével darált, préselt mustot. És bizonyára lesz sok, megyén­ket megismerő, hírünket, érdekes­ségeinket prospektusoknál, szóró­lapoknál hívebben újságoló bél­és külföldi vendég, itt Bács-Kis- kunban, ahol az idegenforgalmi mérleg évek óta az országosnál kedvezőbb. Míg máshol általában csökkent, nálunk emelkedett az ebből származó valutabevétel. Nem utolsósorban az ehhez ha­sonló, új utakat kereső, alkalma­zó módszerek miatt. Amelyekben — hangsúlyozzuk! *— tükröződik az összefogás, az a szemlélet, hogy az idegenforgalom nem egyetlen hivatal ügye. K. K. Tanácsadó testület A z elhatározó testületekben is gyakorta felmerül a szkepszis: vajon helyesen, minden tényezőt figyelembe véve, köz­hasznúan és a címzettek egyetértését kiváltban döntöttek-e? Ez az önkritikával mindig 'társuló, kényszerűen nyugtalanító bizonytalanság arra készteti a társadalom irányító szeriveit, hogy szé­les körből keressék és találják meg az informá­ciókat, kérjenek és hallgassanak meg elfogulat­lan és autentikus véleményeket, a formálódó ál­láspontot jótékonyan befolyásoló écákalt. Sem a dörrtnök testület, méginkább az egyes ember fe­je nem lehet mindentudó. Ezért keresik sok he­lyütt és különböző szinten a tévedés csupán mi­nimumát tűrő szervezeti megoldásokat. Közülük leggyakoribb a személyes tanácsadás, amely alkalomszerűen — egy-egy kérdésben, amelyikben otthonos — eligazító jellegű, össze­függéseket feltáró, több aspektusé útmutatással segít. Ez az elterjedtebb. Ennél sokkal „telítet­tebb” és megbízhatóbb az azonos törekvésű em­berekből álló. közös cél elérésére létrehozott ta­nácsadó testület, amely rendszeresen áll egy-egy elhatározásokra hivatott szerv rendelkezésére. H asonló megfontolásból az év elején úgy döntött a pánt megyei végrehajtó bi­zottsága, hogy létre hozza a pártbi­zottság mellett működő, tizenöt tagú tanácsadó testületéit. Az e munkáiban részvételre való felkérés egyik passzusa így hangzik: „A tanácsadó testület ki­alakításával az a célunk, hogy a megyei párt- bizottság tagjaitól, nyugállományban levő, nagy tapasztalattal rendelkező, a közéleti munkáiban aktív tevékenységet folytató elv társaktól segítsé­get kérjünk a döntések megalapozottabb és körül­tekintőbb kialakításához és végrehajtásához. Vé­leményüket és kezdeményezésüket kérjük a me­gyét közvetlenül érintő politikai, gazdasági, tár­sadalmi kérdésekben a megyei pártszervek elé kerülő jelentésekhez, javaslatokhoz.” Az elhatározás összhangban van — illetve aib- , bál következik — a megyei pártbizottságnak a -munkamódszer, a munkarend fejlesztésére vo­natkozó döntésével. Nem különben összefügg a gazdasági, fcül- és .belpolitikai jellegű, meggyor­sult változásokkal, világnézeti gondokkal, amely a párttól és a .társadalomtól a helyzethez állan­dóan igazodó, azonos sebességű gondolkodást és cselekvést igényel. A testület összetétele szavatolni látszik azt a kívánalmat, amely a megye gazdasági, társadal­mi és művelődéspolitikai adottságaiból követke­zik ma, a közel- vagy a későbbi jövőben. A tes­tületben találhatók a pártirányítás (a megyei pártbizottság három tagja) nagy tapasztaiatú po­litikai munkásai, agrár- és ipari szakemberek, a. tanácsi közigazgatás közismert tekintélyei, ifjú­sági mozgalmi és újságíró múlttal rendelkező kép­viselőd. Van közöttük tudományos minősítéssel bíró (az agrártudományok doktora, a közgazda­ságtudományók kandidátusa), állami díjas köz- művelődési szakember, a jogi élet tudora. A ha­vonkénti üléseket e témában illetékes megyei tit­kár'vezeti és a testület munkájáról a -megyei pártbizottság évenként tájékoztatást kap. A tavasszal megtartott első ülésen — amelyen a megyei első titkár elnökölt — valamennyi résztvevő felszólalása alapján, keresve a testület munkásságának lehe­tőségeit. már kirajzolódott a működés hasznos­sága. A* testület tagjai hangsúlyozták a felkérés megtisztelő és alkotókedvet kiváltó, önérzetet erősítő jellegét. Sokoldalú latolgatás után olyan állásfoglalás született, hogy elsőként az ifjúság és a társadalom kölcsönösségének megvitatására van szükség. Az áprilisi első tanácskozás tehát az ifjúság, a megye fiatal állampolgárai társadalmi maga­tartásával, művelődési készségével és lehetősé­geivel, szociális helyzetével és ezekkel kapcsola­tos megannyi gondjával foglalkozott. A vélemé­nyek hatalmas csokorba, kötődtek. A kiindulási alap a megyei pártértekezlét megállapítása volt. „Az ifjúság társadalmi szerepe megyénkben is tovább nőtt. A megye fiatalsága megállja helyét a munkában, a tanulásban, a haza védelmében, a közélet minden területén, a vezetésben is. Nem lebecsülendő hányadánál azonban tapasztalható közömbösség, felelőtlenség.” Megítélő vélemé­nyek hangzottak el a KISZ munkájáról a meg­értés és a segítés szándékával. Nem kerülte el a figyelmet azt sem, hogy a fiatalok pártba való felvétele elmarad a követelményektől A 18—29 éves korosztály aránya a pártban mindössze 9,2 százalék, az új felvételeknél nem éri el a- meg­határozott kétharmados többségét. Egyik véle­mény: vitathatatlanul az egész társadalmat fo­lyamatosan érdeklő és érintő kérdésről van szó, ami egy pillanatra sem kerülhet le a napi­rendről. Ez az általános igény számtalan konkrét jelenséggel függ össze. A tájékoztatás minősége, közelmúlt történelmünk „kényes'’ témáinak ér­telmes magyarázata, a szocializmus ügyéért való odaadás, ténykedés és lelkesedés, a manapság fiatalos magatartás társadalmi akceptálása, a .vi­tatkozókészség fejlesztése, a szocialistabrigád- mozgalomhoz váló kötődés, hazafias nevelés, ha­zafiéi magatartás. A következő alkalommal jelentést vitatott meg a tanácsadó testület a szocialista közgondolkodás és az életmód helyzetéről és a továbbfejlesztés tennivalóiról. A helyzetképből adódó főbb meg­állapítások a megyei pártbizottság üléséről ki­adott közleményből ismeretessé váltak. Ez a té­ma is az előzőhöz hasonló körültekintéssel1 vi­tat tatott meg. Jól érzékelhető, hogy — elsősor­ban az utóbbi negyedszázadban — a lakosság minden rétegében életmódváltozás következett be. Ez törvényszerű, hiszen kedvezőbb az anyagi helyzet, gyökeresen más a kulturális, szociális és az egészségügyi ellátás, Idailakult ai szolgál­tatás hálózatta. M indezek végeredményeként kimondható: a megyében is mindenki számára meg­adott a létbiztonság. A legfőbb politi­kai fundamentumra, a nemzeti egységre épül a szocialista közgondolkodás, amely az egyéni bol­dogulás összességének tekinti, a nemzet mindig a jövőbe tekintő boldogulását."Ennek nélkülözhe­tetlen instrumentuma a szakadatlan alkotókedv, a jövő szüntelen formálása, odaadás a közügye­kért a ma és a holnap érdekében. Nem véletlen, hanem éppen nemzeti buzgóságból, helyi poli­tikai érdekből fakad az a tény, hogy Bács-Kis­kun a társadalmi munkáiban az országosan elsők között van. (1982-ben egy milliárd forint.) A konszolidált életmód a bizalomra ^pül. amelynek egyik jele .például az OTP-nél elhelyezett la­kossági betétállomány alakulása (1983. június 30-án 10,4 milliárd forint). De vannak még a gondolkodást deformáló té­nyezők: alacsony nyugdíjak, a pályakezdők ag­gályai, egyenlősdi a bérezésben, a békéért való aggodalom, az áremelkedések minősítése, a rend és a fegyelem fogyatékosságai, a munka becsü­letének többoldalú elismerése, a hivatalok pac- kázásai, a döntések és a cselekvés közötti idő­beli távolság, nem szólva az égető és sok min­dent meghatározó lakásgondokról és a csökkenő születésszámról. Ha úgy tetszik, ezek hazánk mai sorskérdései. A nyári ülés mindenkor elgondolkodtató, módszereiben csiszolandó és korrigá­landó tárgya a gazdasági munka párt- irányításának időszerű kérdései voltak, lehető­séget kapva a Kecskeméti Konzervgyár pártbi­zottsága munkájának megismerésére. A gazdasá­gi élet pártirányítása „örökzöld” vitatéma általá­ban, de mostanság — amikor az anyagi terme­lésben dolgozó kommunisták munkája különö­sen hangsúlyos — vitathatatlan, primátusa, van. A termelgs mérete, a fejlődés aránya, az inten- zifikáció javulása, a nyereségesség, a termékek piaci kelendősége (bel- és külföldön egyaránt), a gépek kihasználtsága, a termelőmunka fe­gyelmezettsége, és a mindezekből összegeződő üzemi légkör — kivétel nélkül — számokkal de­monstrálható. De arra is lehet következtetni, hogy az eredményességnek, a lelkes munkának, a brigádmozgalom célkitűzéseinek és az egy-egy helyen dolgozó politikai „áttételeknek” milyen mértékben kovásza a pártszervezet, vagy éppen a pártcsoport. Mindehhez alapvető „kellék" a szervezeti moz­gás, azok előkészített ismétlődése, a taggyűlé­sek fórummá alakulása a párttagok véleményé­nek (egyetértő vagy ellenző) kifejtésére a hatá­rozatok kialakításához. Halten! olyasmit: minek olyan gyakran taggyűlés, vagy pártcsoport-érte- kezlet, hiszen ott is a mindennapi gondjaink ke­rülnek terítékre. A vélemények munkapad mel­letti elhangzása természetes, de ez nem helyet­tesítheti a pártszervezet .helyi konkrét kérdések­ben való állásfoglalást. Az anyagi termelésben ténykedő pártszervezetek milyen rendszeresség­gel tesznek eleget a párt szervezeti szabályzatá­nak „alkotmányszerűen” megszabott igényeinek, nehéz kiszűrni. Az adatokból úgy tűnik, hogy taggyűlést általában kéthavonkénf tartanak, nyolcvan, százalék körüli (ez kielégítő) részvé­tellel. A taggyűlések nagyon is figyelemre méltó vo­nása az aktivitás. Hiszen a résztvevők átlago­san 10—IS százaléka él felszólalási jogával, ami annyit jelent, hogy ez év közepéig csaknem tíz­ezer volt a felszólalók száma. Ez megannyi véle­mény és javaslat is. Tehát jól buzgó információs forrás áll a különböző szinten dolgozó pártszer­vek rendelkezésére. A felmerült .témák spektru­ma szinte a végtelenbe nyúlik. A magyar nép­gazdaság evidens érdeke az egyensúly biztosítá­sa. Éppen ezért egyetlen javaslat erejéig sem hanyagolható el azok sorsa, az irányitó szervek­nél (ha oda tartozik.) való jelzése, a kielégítő válaszadás. Az ilyen magatartás serkenti a buz- góságot, öntudaterősítő. Ilyen módon is észre­vehető. hogy a párt nem csupán általában biz­tosítja vezető szerepét, hanem abban egyénileg is részt kap minden kommunista. ' Mindezt jól bizonyította a Kecskeméti Konzervgyár pártbi­zottságának ténykedése is, ahol nagy gondot for­dítanak arra, 'hogy az öt alapszervezetben és 29 pártcsoportban dolgozó kommunisták (a nők aránya 65 százalék) alapszervezeti munkaprog­ram alapján szolgálják az üzem sokszempontú terveinek teljesítését. A testület mai ülése a Duna—Tisza köze Ipar- fejlesztésének tehetőségeiről tárgyal. íme a „lel­tár” annak igazolásául, hogy milyen szempontok alapján dolgozik a‘ tanácsadó testület annak ér­dekében, hogy a megyei pártbizottság még ered­ményesebben tegyen eleget mindannak a sok­rétű és állandóan fejlődő, változó igénynek, amely nagy felelősséggel szolgálja a szocializmus fel­építésének ügyét. W. D. Kiskunfélegyháza felszabadulására emlékeztek „Harminckilenc évvel ezelőtt, 1944. október 25-én. amikor a Vörös Hadsereg megtisztította városun­kat az ellenségtől, mindenki érezte, tudta, hogy e történelmi pillanatban valami örökre eltűnt, s va­lami más, valami új kezdődik az ország életében, városunk sorsában ... 1944 októbere a reményt hoz­ta el. Ezért jelkép azóta október 23-a, ezért kitöröl­hetetlen, maradandó élmény a kortársaknak, akik átélték azt a napot, és tudatos, cselekvő részesei mindannak, mai azóta történt hazánkban, váro­sunkban.” így kezdte beszédét dr. Kardos András tanácselnökhelyettes, Kiskunfélegyháza város Ta­nácsának hétfőn megtartott ünnepi ülésén, melyen a kiskun város felszavadulására emlékeztek. Ünnepi beszédének további részében szólt a fel- szabadulást követő évek politikai haroairól, majd vázolta azokat a nagyszerű eredményeket, melyeket az eltelt csaknem négy évtized alatt elért Kiskun­félegyháza város. Ezt követően dr. Dobos Ferenc tanácselnök kitün­tetéseket adott át. A „Pro űrbe Kiskunfélegyháza” kitüntetésben részesült: dr. Fazeikas István, a Kis­kun Múzeum igazgatója, kiemelkedő közművelődési és társadalmi tevékenységéért, Fricska Nagy János, a Petőfi Termelőszövetkezet elnöke, példamutató gazdasági és társadalmi tevékenységéért, a 608. szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézet építőipari szak- oktatási munkaközössége, oktató-nevelő munká­jáért. Bács-Kiskun megye Tanácsa és a megyei népfrontbizottság — a város érdekében végzett ki­emelkedő munkájáért — „Településfejlesztésért” emlékérmet adományozott az Észak-Bács- Kiskun megyei Vízmű Vállalat kiskunfélegyházi üzem« „Ta­nácsköztársaság” szocialista brgiádjának, a DÉMÁSZ kiskunfélegyházi kirendeltsége „Déry Miksa” szo­cialista brigádjának. A tanácsülés a helyi ifjúsági vegyeskórus ünnepi műsorával ért véglet. R. M.

Next

/
Thumbnails
Contents