Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-19 / 247. szám

i ® PETŐFI NÉPE 9 1983. október 19. Növekvő kereslet a csengődi gazdaboltban A megyei AGRO KÉR Vál­lalat hét évvel ezelőtt kez­deményezte — a kisáruter- melés segítésére, jobb áru­ellátására — a gazdabolto­kat. Azóta 15 ilyen üzletet nyitottak a megyében. A gyakorlat általában az, hogy kiskereskedelmi vállalattal, állami gazdasággal, vagy mezőgazdasági szövetkezette] együtt tartják fenn az eláru­sítóhelyet. Jelenleg is több községben tárgyalnak gaz­daboltok megnyitásáról. ff Markó János, akasztói szőlőtermesztő növényvédő szerek iránt érdeklődik. A csengődi bolt 1981-ben nyílt. A helyi Aranyhomok Szakszö­vetkezet adta az épületet és a raktárteret, az AGROKER és még néhány nagy- és kiskeres­kedelmi vállalat látja el áruval. Fazekas János boltvezető: — Az' első esztendőben 4 mil­liós forgalmat bonyolítottunk le, tavaly már 12 millió, az Idén pedig már eddig 16 millió forint értékű árut adtunk el. Az el­látás egyre javul, az igények is növekednek. Szerencsére a vál­lalatok még bírják utánpótlással a keresletet. Egy-lkét hiánycikk sajnos akad, s főként kisgépek­ből kellene több. Elmondja még: főként nö­vényvédő szeréket és műtrágya­féléket, valamint kertészeti esz­közöket keresnek a vevők. Ezen a vidéken ugyanis jórészt szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglal­koznak a kisüzemekben. Nem­csak csengődiek járnak ide vá­sárolni, hanem a szomszédos községekből is szívesen keresik fel boltjukat. Sőt van állandó vevőjük Békéscsabáról is. A bolt eladói a szakszövetke­zet alkalmazottai és a forgalom után kapják fizetésűiket. A gyor­san növekvő áruforgalom arra ösztönözte a szövetkezet veze­tőit. hogy bővítsék a boltot. Már kijelölték az úiabb épületeket, amelyek átalakításával lehetősé­get teremtenek nagyobb áru­készletek raktározására.- K. S. 9 Matusik István, a csengődi Aranyhomok Szakszövetkezet agronó- musa horganyzott drótot vásárol a háztáji szőlőültetvényének tám- rendszeréhez. _________ _____L ______________________ ID ŐSZERŰ TÉMÁK A nélkülözhetetlen ötven százalék Talán ismert, hogy a kiskunsági tájkörzetben a mezőgazdasági szövetkezetek által irányított ház­táji, tagi és más kistermelői árutermelésnek mind az országos, mind a megyei átlagnál jóval nagyobb a jelentősége. Részaránya meghaladja az ötven százalékot. Példaként említhetjük, hogy országo­san a tehénállománynak 35, a megyében 44, a Kis­kunságban 60 százaléka nem a nagyüzemek tulaj­donában van, a felvásárolt hízósertés pedig ná­lunk szintén nagyobbrészt a kisállattartóktól, il­letve a szövetkezetek által kihelyezett állatok meg- hizlalásából ered. A magasabb arány kialakulásában szerepe van, a termelőszövetkezeti forma mellett, a szakszö­vetkezeteknek, a települési viszonyoknak, a csak­nem 30 ezer tanyának. Az is említést érdemel, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek egymilliáind forinit értékű különféle szolgáltatássá 1 támogatják a kisgazdaságokait, s az önállóan szervezett ház­táji ágazatok segítségével több mint kétszáz füg­getlenített szakember foglalkozik. Az utóbbi 6 évben háromszoroséira nőtt a nagy­üzem közreműködésével, szervezetten értékesített termékek értéke, amely a tagszövet kezetekben, ta­valy meghaladta a 3,3 milliárd forintot, és az idén további néhány százalékos növekedéssel számolha­tunk- Nagy fontossága van ennék, amikor a súlyos aszály következtében a nagyüzemi gazdaságok ál­tal előállított mezőigazdasági termékek értékében — az előrejelzések szerint — mintegy 8—9 százalékos árbevételcsökkenés várható. Érthető tehát, hogy területi szövetségünk évente rendszeresen elemzi és értékeli nemcsak a nagy­üzemi termelés főágazatait, hanem a kistermelés szerkezetének alakulását is. Megfigyelhető, hogy az utóbbi időiben, szívesebben foglalkoznak a kisüze­mekben az intenzív termelési ágazatokkal, Töb­bek között a korai zöldségtermesztés, a kisállattar­tás kezd elterjedni és új kapcsolati formák is ki­alakulnak. Ilyennek tekinthetjük a táblösftott tag­sági szőlőtelepítést, a közös ültetvények részes, il­letve családi művelésbe való kiadását, a vágóálla­tok bérihizlalását és újabban a tagoik pénzéből tör­ténő vertikális ágazatfejlesztést. Erre példa többek között, hogy a tagok a szövetkezet szervezésében és lebonyolításában építenek szőlőfeldolgozókat, bor­pincét. A kisüzemé termelés ilyen jelentős részaránya in­dokoltja, hogy évente rendszeresen találkozzunk szö­vetkezeteink. kistermelést szervező szakembereivel a háztáji ágazatviezetőkkel, agronómusofckal. Leg­utóbb március közepén Budapesten teremtettünk, lehetőséget ismereteik bővítésére, eszmecserét foly­tattak az illetékes irányító és vállalati szervek kép­viselőivel. A közélmúltban szintén szerveztünk eigy háromhónapos szakmai tapasztalatcserét, melynek során ellátogattunk a kábái Vörös Csillag, a nád­udvari Vörös Csillag, a vajai Rákóczi és a máidi Rákóczi Terimelősizövetkezetbe. Tanulmányoztuk a gyümölcs- és szőlőtelepités közös megszervezését, megismertük a részes, a családi művelés különböző formáit, s a kisüzemi állattartást. A szakmai úton számos olyan kezdeményezéssel új módszerrel ismerkedhetett meg a szakember, amelynék bevezetése, a helyi körülményekre való adaptálása nagyban hozzájárulhat a térség kisüze­mi termelésének további fejlődéséhez, A vajai ter­melőszövetkezetben tapasztalaitokat szerezhettünk, hogyan lehet idegen munkaerő foglalkoztatása nél­kül családi és nészesimlűveléssel 700—800 hektár al­maültetvényt a jó gazda gondosságával 'megművel­ni, és 70—80 százalékos exportarányt elérni. A szövetség ösztönzi a szövetkezeteket szakcso­portok, gazdasági munkaközösségek szervezésére, valamint a tagi pénzeszközök közös célokra törté­nő bevonására. A tapasztalat szerint közös gazda­ságainkban a tagság megérti, ha egy-egy üzeméig fejlesztéséhez anyagilag hozzájárul — takarmány­keverők, bortároilók építése, szállítópark bővítése — ez közvetve saját Húsárutermelésének gazdasá­gosabbá téltelét is segíti. Jó lenne, ha az eddiginél gyorsabban reagálnának az illetékes hatóságok, szervek is az említett kez­deményezésekre, s ösztönző feltételeket — jogi, pénzügyi és más vonatkozásban — teremtenének a jó elgondolások megvalósításához. Dr. Almás! László, a TESZÖV főmunkatársa Félegyházi libanevelők * • Huszonegyezer libát nevel a kiskunfélegyházi Lenin Tsz- ben Fazekas István és felesé­ge. A házaspár kora reggel­től estig a baromfitelepen szorgoskodik, hogy kellően el­láthassa a mindig hangos ví- ziszárnyassereget. Az önete­tők feltöltésére minden alka­lommal 25 zsák tápot kell odaszállítani, kiosztani. Köny- nyebb az itatás, mert az ivó­vizet különleges vályúkból kapják a szépen fejlődő lu- dak. / ^ SAJTOPOSTA ^ ÜZENJÜK FOGADÓSZOBA Győrök Józsefnek, Felsőszentivánra: A zártkert mezőgazdasági rendeltetésű, így hát a gazdájának alapvető kötelessége megteremteni az eredményes növénytenmelés feltételeit. A mezsgye vonalán ke­rítést kell elhelyezni. Létesítéséhez nem szükséges hatósági engedély, mérete, anyaiga lelhet tetszés sze­rinti, kivételt képez azonban' a beton, aimi árnyé­kolásával kedvezőtlenül hat a közvetlen menten lé­vő kultúrák fejlődésére, ezáltal sértheti a szomszéd érdekeit. Soós Jánosnak, Tiszaalpárra: A Legfelsőbb Bíró­ság munkajogi irányelve értelmében a jubileumi jutalomra való jogosultságnál, ha nyugdíjasról van szó, egyforma elbírálásiban részesítendő az öregsé­gi és a rokkantsági nyugállományba kerülő. Eseté­ben úgy tűnik, elfeledkezett minderről a munkálta­tó, áki köteles kifizetni a 40 éves szolgálati idő utá­ni jubileumi — vagyis az egyhavi átlagbérnek meg­felelő — jutalmat önnek, minthogy a rakfcantosítá- sakoí- több mint 35 évi munkaviszonnyal, rendelke­zett. Ez ügyben kérje a vállalati szakszervezeti bi­zottság segítségét. „Tanulság” jeligére, a kiskunhalasi járásba: Nem kis megdöbbenéssel olvastuk levelét, .mely a rokon­ságán belüli elhidegült kapcsolatról tudósít. Ennek oka lehet számos fura emberi tulajdonság, amit nem könnyű úgy befolyásolni, hogy gyorsan meg­változzon. Gyógyír lehet azonban a türelmes meg­győzés. Arai pedig a házépítés munkáját illeti, an­nak költsége utólag is felmérhető — mindezt cél­szerű rábízni árszakértőre —, s a kapott összeget követelni kell az ingatlan tulajdonosától. Az ezzel kapcsolatos konkrét teendőkhöz ügyvédtől kérjen tanácsot. Szabó Ferencnének, Kecskemétre: A panaszában említett „Lili” kozmetikus a „hírős” város egyik legismertebb kisiparosa, aki évtizedek óta oktatja a szakmát, s a keze alól igen sok jól felkészült fia­tal szakember került ki. Szolgáltatását idén tavasz- szal bővítette azzal, hoigy fájdalommentesen lyu­kasztja ki a fölcimpát, és helyezi el a fülbevalót. •Ez utóbbiak sorában vannak arany,bevonatúak is, de nem tévesztendők össze a valódi aranyból készül­tekkel, melyeknek az ára is sokszorosa annak, amit ön fizetett a kozmetikusnál. Bár nem tűnik jogos­nak a sérelme, mégis jól tette volna, ha azt bejegy­zi az ottani vásárlók könyvébe, hiszen azóta már kezében lenne az illetékes felügyeleti szervtől érke­zett válaisz is. Szádvári Ilonának, Kiskunfélegyházára: Az egzo­tikus formájú páfrányok barátságossá, hangulatos­sá teszik a környezetünket. E növények kevés vi­zet igényelnek, s általaiban a 18—20 Celsius-fok kö­zötti hőmérsékletet, meg a magas páratartalmat kedvelik. A levélkártevők ellen egyebek közt a Pi- raitox nevű szerrel védekezhet. Varga Edének, Kalocsára: Lakáscserénél az in­gatlanok értékkülönbözete képezi az illeték alapját. 1983. január óta az összeg 7 százalékát kell befizet­ni ilyen címen. Ugyan ki nem látott már bolti pénztárost, aki ma­gasba' emelve az árut, hangosan tudakolja munka­társaitól, hogy mennyibe kerül. Néha két-három összegről is hallani ilyenkor, majd az egyik (vajon mindig a helyes?) rákerül a blokkra. Ezt annak bizonyítására említem, hogy a kasszá­nál lévő kereskedőknek korántsem egyszerű, köny- nyű a dolguk. Mostanában ugyanis gyakori az ár­változás, és a sok új adatot képtelenség rövid időn belül a fejbe vésni. Mégis érthetetlen, miért van­nak — s az a gyanúm, nem is kevesen, — olyan pénztárosok, akilk a túlzott magabiztosságukkal hi­tetik el, jól számoltak, a reklamációkor azonban ki­derül, nem egészen így fest a helyzet. Az meg. egye­nesen meglepő, hogy a tévedésükért ritkán kérnek elnézést, sőt nemegyszer némi gorombaság közepet­te korrigálják a számlát. Olykor pedig sértő meg­jegyzésre ragadtatják magúikat. Amint az történt esetemben is legutóbb, az egyik szerda kora dél­utánján. A hobbi kertemre menet tértem be a Szeleifalu ABC-áruházába. Cigarettát, szalvétát, káló lisztet, és .még néhány apróságot raktam a kosaramba. A pénztáros egyiik kezével végigsiimította az árukat, másikkal pedig fürgén blokkolt. A 150 forintból huszonvalaihányat kaptam vissza, s már siettem is a kijárati asztalhoz, hogy szatyromba tegyek min­dent, amikor rádöbbentem, nem stimmel a számla. Rögtön odalépek a pénztárihoz, mondom, mi az ész­revételem, mire a kereskedő feszes tempóban újra összegez-kifvan, ellenőriz. Látszik, dühös rám, de kénytelen visszaadni 24 forintot, .mert annyival kért többet. A pénzt durva mozdulattal löki hozzám, én elteszem, s futok ki az üzletből, a rengeteg figyelő szempártól kísérve. Pár lépés után ismeretlen nő szólít meg, s közli, őt is becsapták már ott. Aztán tudtomra adja, távozásom után valahogy így kom­mentálta a történteket a pénztáros: mit alkart ez a csaj, hiszen úgyse törzsvásárló nálunk... Már az is megdöbbentett, hogy ebben az ABC- ben megkülönböztetik a vevőket. Amiatt . viszont nagyon felháborodtam, hogy nyugdíjas létemre, kö­zel a 60. életévemhez „csaj”-nalk tituláltak. Azon­nal visszasiettem hát az üzletbe és tiltakoztam a velem való bánásmód ellen. Hiába. Még az egység helyettes vezetője sem látta be, hogy csúnyán vi­selkedtek velem a beosztottai. Ekkor kértem a vá­sárlóik könyvét, amit nem bocsátottak rendelkezés­re, arra hivatkozással, hogy a pénzt végül megkap­tam. Nos, a káromat valóban megtérítették, de erköl­csileg igenis sértett vagyok. Ezt elpainaszoltaim a vá­rosi tanács szakhatóságának is, ahol együttéreztek velem, de intézkedésre nem tettek ígéretet. Mariad hát a nyilvánosság, abban, a reményben, hogy leg­alább elgondolkodtatja azokat, akik hivatalból meg­előzhetik a fogyasztói érdekvédelem ilyetén semmi­bevételét. A Szeleifaluban is! (Elmondta: Dobos Illésné kecskeméti olvasónk.) ■ ■ ■ KÉRDEZZEN — FELELÜNK ■ ■ ■ Kötelező-e betartani a menetrendet? Nagy András, a 36-os számú kecskeméti választókörzet tanács­tagja a lapunkhoz küldött leve­lében tette szóvá, hogy nincs min­den rendjén a helyi buszközleke­dés pontossága, megbízhatósága körül. Gyakoriak a késések, meg a járatkimaradások. Ez utóbbit konkrét esetekkel bizonyította. Olvasónk úgy véli, a személyszál­lítás gazdái fegyelmezettebb mun­kával elejét vehetnék az ilyen kellemetlenségeknek. De vajon kötelező-e betartaniuk a menet­rendet? E kérdést továbbítottuk a Vo­lán 9-es számú Vállalat illetékes osztályvezetőjéhez, dr. Torna Lászlóhoz, aki a következőket vá­laszolta: A lakosság utazási igényeinek figyelembevételével készült me­netrend a buszsofőr egyik legfon­tosabb munkaokmánya. A benne foglaltaknak maradéktalanul kö­teles eleget tenni. A tapasztalat azt mutatja, örvendetesen kevés az ezzel kapcsolatos mulasztás. A járatok azonban mégis késnek olykor, sőt kimaradnak, s mind­ennek egyéb okai vannak. Elsőként említendő a műszaki hiba — például a defekt —, melynek kijavítását a leghozzá­értőbb gépkocsivezetők sem tud­ják villámgyorsan elvégezni. A veszteglő busz egy időre óhatat­lanul kikapcsolódik a forgalom­ból. Ahová vissza sem térhet rö­videsen, ha a szerkezetével van a baj, amit csak a szervizben le­het helyrehozni. A másik gond abból a tényből adódik, hogy a „hírős” várost csaknem körülöleli a vasúti sín- hálózat, s azt összesen 9 ponton metszi át a közút. A keresztező­déseknél pedig igen sokszor mu­tatnak tilosat a jelzőberendezé­sek, minek következtében meg keli állnia a busznak is, mely a menetidőt ilyenkor aligha tudja betartani. A vállalat természetesen nem tehetetlen az említettek követ­kezményeivel szemben, hiszen a Volán-pályaudvaron, valamint a Hock János utcai és a széchenyi- városi alközpontokban is mód nyílik arra, hogy az útját folytat­ni képtelen busz helyett másikat irányítsanak a vonalra. Ez a na­pi gyakorlat. Zökkenők viszont óhatatlanul vannak, mert sajnos nem áll rendelkezésre mindig annyi tartalék jármű, hogy az összesen 24 vonalon közlekedő Dármelyik kocsit pótolják, ha „lerobban”. Az osztályvezető elmondotta még: a Volán igyekszik minimá­lisra csökkenteni a késések-ki- maradások számát, ám az elke­rülhetetlen eseteket megértéssel, türelemmel kell fogadniuk az utasoknak. Megjegyezzük azonban azt a jogos kívánalmat: elkerülhető esetben ne késsen — és ne is siessen — a busz. S ha mégis — azt is vizsgálják ki! Mikorra fejeződik be az útkorszerűsítés? Elkeseredett emberek tették szóvá a napokban, hogy valósá­gos kínokat kell átélniük azok­nak, akiket a jobb sorsuk Kis­kunfélegyházáról Tiszaalpárra, vagy onnan vissza vezérel. A nem egészen húsz kilométernyi közút ugyanis mély gödrökkel, repedésekkel „tiszteli meg” az arra járókat. S bizony jól kell érteniük a volánhoz, a motoro­záshoz, a biciklizéshez az ott ha­ladóknak, ha meg akarnak me­nekülni a balesettől. A közleke­dés e viszonyai annyira rosszak, hogy a KRESZ szerinti „egyéb” jelző sem illik arra az útra. Ol­vasóink tudják-látják, hogy fo­lyik a korszerűsítés, de aggasz­tónak találják annak lassúságát. Ezért kérdezik: a tervek szerint mikorra kell befejeződniük a munkálatoknak? A megyei közúti igazgatóság vezetője érdeklődésünkre el­mondotta, hogy ismerteik a szó­ban forgó út állapotának gond­jai, s a vele összefüggő panaszok cáfolhatatlanok, jogosak. A megoldás sajnos, mégsem gyor­sítható, hiszen a szélesítéssel is egybekötött nagyszabású korsze­rűsítés rengeteg pénzt igényel. Abból pedig roppant kevés áll rendelkezésre. A 'két helység belterületének elhagyását jelző táblákig készült el eddig a munka, melynek összértéke meghaladja a 30 millió forintot. Átépítés előtt áll még körülbelül 13 kilométer­nyi szakasz. A kivitelezők a szükséges pénzügyi fedezet sze­rinti ütemben folytatják a vál­lalt feladatuk teljesítését a jövő esztendőben is. Ha nem lépnek fel váratlan nehézségek, remény van arra, hogy a mostani terv­időszak végére befejeződhetnek a korszerűsítés főbb munkái. Hadd fűzzük mindezekhez hozzá: a kérdéses úton közle­kednek menetrendszerű buszjá­ratok is, tehát egyszerre sok em­ber van kitéve a balesetveszély­nek a gödömyi mélyedések „jó­voltából”. Melyeket talán indo­kolt lenne ideiglenesen feltölte­ni, már csak a közlekedésbizton­ság általános követelményei ér­telmében is! Mert a tervidőszak végéig még nagyon sok idő van. CIKKÜNK NYOMÁN Megtérítették a távirat díját Augusztus 10-én megjelent Saj­tóposta rovatunkban írtuk meg, hogy a kecskeméti postahivatal­ban július 4-én kora délelőtt feladott két gyásztávirat közül csak az egyik érkezett meg ren­deltetési helyére, az egyazon kiskunfélegyházi címre. Közöl­tük, a reklamáció nyomán elő­ször azt állította a kecskeméti 1-es postahivatal, átvette a cím­zett a sürgönyöket. Ezt azonban a félegyházi postások cáfolták meg, közölve, csak egy táviratról tudnak. Kinek van igaza? — kér­deztük cikkünkben. A napokban kaptuk meg a vá­laszt a Szegedi Postaigazgatóság­tól. Dr. Lénárd László igazgató- helyettes írta egyebek között: Megállapítottam, hogy a szó­ban forgó napon két gyásztávira­tot adtak fel a kecskeméti 1-es számú postahivatalban a Kis­kunfélegyháza, Romhányi u. 58. szám alatt lakó Jéga Andrásné részére. Sajnálatos kezelési hiba miatt azonban csupán az egyik küldemény jutott el a címzett­hez. Ez ügyben téves tájékozta­tást adott a félegyházi hivata­lunk. Az okozott kellemetlenségért a feladók és a címzett elnézését kérem. Egyébként intézkedtem a kézbesítetten távirat költségének visszatérítése érdekében. A szerk. megjegyzése: Köszön­jük a tárgyilagos reagálást. Igaz, egyben szívesen tájékozódtunk volna arról is, milyen intézkedé­sek történtek a hasonló mulasz­tások elkerülése érdekében! Szerkeszti: Veikéi Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents