Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-19 / 247. szám

1983. október 19. « PETŐFI NÉPE • 5 A munka és a becsület útja Arcképvázlat a bácsalmási Szenté Istvánról HONISMERET — HELYTÖRTENET A Centre Cultural de la Caixa de Pensions, azaz a nyugdíjasok pénzintézetén«k 'kulturális központja sokait költ a művészetek népszerűsítésére. Legalább évente egyszer ifjúsági hangversenyt szerveznek mintegy kétszáz katalániai iskolában, közkönyvtá­rakat bővítenék, különböző tanfolyamokat, konfe­renciákat hirdetnek. Mivel az esztétikai nevelés nem tekinthető a spanyol Oktatásügy erős oldalának, tár­sadalmilag nagyon hasznos a „Caixa” támogatása. A pénzintézet védnökségével az elmúlt héten ren­dezett, hetedik tudományos tanácskozásra öt tekin­télyes kulturális, művészeti intézmény mellett meg­hívtak a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetet is. Ittzés Mihály igazgatóhelyettes A zene szerepe és jelentősége a gyerekek nevélésében cím­mel foglalta össze a Kodály-módszer magyarorszá­gi tapasztalatait. Az igazgatóhelyettes többekkel — a párizsi Pompidou Központ, a Torinói Állandó Színház, a rámád pszichológiai intézet képviselőjé­vel — együtt Palma de Mallorcára is meghívták. Az előadását .meghallgatok közül többen már jár­tak Kecskeméten az ifjú zenebarátok magyarorszá­gi táborozása során. Még ebben az esztendőiben Ka­talán zenetanárok utaznak Magyarországra tapasz­talatcserére, felkeresik a Kéttemplom közi zenepe­dagógiai intézetet is. H. N. Hogyan készült a pezsgő 1808-ban? Vége a nyárnak, itt a szüret ideje, s ez a Duna— Tisza közén nagy múlttal és hagyományokkal ren­delkezik, habár tömegessé csak a múlt század végi hegyvidéki filoxéravész után vált. Hogy mennyire nem mai a különleges receptek utáni érdeklődés sem, bizonyítja a megyei levéltár­ban található, alább ismertetendő feljegyzés a pezs­gő és a kökényibor készítéséről. A recept szerint a pezsgőkészítéshez az érett sző­lőt „harrnatonn a vagy lamyihézó essőben” kell le­szedni. A fürtöket deszkára kell rakni, majd óvato­san te kell fejteni a Csornáról a szeméket. Az így előkészített szőlőt kell kisajtolni a pezsgőhöz. A mustot kádba keli tölteni, ponyvával vagy gyékény- nyeli jól letakarni, és állni hagyni addig, amíg for­rásnak nem indul. Akkor át kell .tölteni' hordóba. A hordót Ibe kell dugni, die olyan dugóval, amelyen akkora lyuk van, hogy egy tollszár könnyedén be­lefér. A hordót, karácsonyiig le kell tenni a pincébe. ! Karácsonykor egészen be kell fojtaná a hordót, és a piinééből felhozva horlházba vagy kamráiba kell 1 tenni, ahol sem nagy meleg, sem nagy hideg nem érheti. Itt kell hagyni a márciusi holdtöltéig. Ek­kor a hordóból át kell tölteni a bort palackokba, mégpedig úgy, hogy minden' féli kupányi borhoz egy Késhegynyi cleosaeharumot és ugyanannyi borkö­vet kell tenni. A palackokat jó erősen be kéll dug­ni parafa dugóval, hogy levegő ne érhesse. Ezt kö­vetően le kell kötni dróttal, az üvegek száját meleg szurokba 'mártani, majd ibömdővel bekötni. Miután mindez elkészült, a palackokat a szájukkal lefelé száraz homokba kell rakni, és így betakarva hagy­ni júniusig. Csak júniusban szabad az üvegeket fel­bontani. A feljegyzés szerint készíthető pezsgő az egyszer már kisajtolt szőlőből is. Az így nyert musttal is az előbb ismertetett módon, kell eljárni. Ez lesz az úgy­nevezett „fogoly szem színű Chompaniai bor”. A recept végére — mint hasznos vakom lati taná­csot — feljegyezte még a hajdani ínyenc, hogy ami­kar a szőlőt sajtolják, a csapra tiszta ruhát kell köt­ni, hogy a must azon átszűrődve minél ' tisztább legyen. A kökény.bor készítéséhez a kökényt Októberben és novemberben kell megszedni. Meleg kemencé­ben egy kissé meg kelil fonnyasztani, majd magos­tól' együtt össze kell tömi. Az összetört kökényt be­le kell tenni a 'borba, és jól össze kell vele keverni. Hogy a bornak még jobb aromája és ifliata legyen, ajánlatos egy vászonzacskóba szegfűszeget, fahéjat és még egy kevés tört kökényt tenni, belélógatni a borba, és egy hétig így állni hagyni. Igen jó szagú, egészséges, és sokáig eltartható bor lesz így belőle., Kemény János Katalán—magyar zenei kapcsolatok KÖZÉP-ÁZSIAI TALÁLKOZÁSOK II. Bácsalmáson a Dugonics utcában gólyafészkes, nyitott- kéményű öreg házban lakik feleségével Szente István 86 éves, köztiszteletben álló, volt közéleti ember, aki az első tanácsválasztások előtt (1949-ben) a nagyközség utolsó vá­lasztott bírói tisztét töltötte be. Szerény, s mégis méltóság- teljes megjelenése az öregeknek járó kötelező tiszteletre ráadást követel. Anélkül is, hogy tudná az ember: ki volt csaknem háromnegyed századdal ezelőtt Szente -István. ülést tartottak. A gyűlések 85 százaléka a szegénységi bizonyít­ványok kiadásával foglalkozott. 1937-ben 406, 1938-ban 554-csa­lád kért ilyen bizonyítványt. A községben a 20—30-as évek tá­jékán a szegedi munkások még „70 filléres napszám mellett is hajlandók voltak dolgozni. A kukoricatörést egy húszadéért is elvállalták .. — A község felszabadulásának idején — 1944. Október 19-én — hadifogságban voltam. Amikor hazakerültem, beléptem a kom­munista pártba, amelynek ma is tagja vagyok. Tagja voltam a Földigénylő Bizottságnak Dutkai János, Témák János, Gidai La­jos, Urbanovszky András stb. társaságában. Kicsit elmélyedt gondolataiban. Töprengő arcán láttam, hogy igyekezett felidézni a csaknem 40 év előtti emlékeket. — A nagyközségben 9200 köb­lös hold földet 1455^ dolgozó kö­zött osztottunk szét. Én magam hatot kaptam. Ügy emlékszem rá, mintha ma lenne: az új bir­tokosok az első szabad aratási A nemesítő portréja • Tessék megkóstolni! Régen készülök a látogatásra. A nagyközség felszabadulásának évfordulója előtti napokban ez a tervem sikerült. Ahogyan a ház előtt ülő Szti- pán bácsit (így hívják Bácsal­máson) megpillantottam, arra gondoltam, vajon mennyire em­lékezik vissza mindazokra, ami­ket valamikor — 20—25 évvel ez­előtt — egy tanácstagi összejöve­telen nekem elmondott. Vendéglátóm a szőlőlúgassal bevont ámbituson át a ház hátsó részében berendezett szobába ve­zetett, ahol kedves, törékeny, hajlott termetű felesége fogadott. A parányi szobában asztalhoz ül­tünk. — Bizony, megöregedtünk. A- 86 év nyugodt életű embernek sem kis idő. Hát még, ha bele­gondolok, hogy mennyi mindent megéltem! . . . Mégis azt mon­dom: megérte! — 1897. április 13-án láttam meg itt a napvilágot, amikor a magyarországi mezőgazdasági munkások megelégelték szegény, szomorú helyzetüket, és sztrájk­ba léptek. Szüleim is köztük vol­tak. Gyermekkorom olyan volt, mint a többi szegény gyermeké, akiknek zöme kora tavasztól ké­ső őszig mezítláb járt. Iskolatás­kánk nem volt olyan súlyos, mint a mai gyermekeké. A tanszerein­ket — egy-két könyvet, palatáb­lát, írószereket — vászontarisz­nyában vándoroltattuk naponta a lakóháztól az iskoláig és visz- sza. Serdülőkorom egybeesett a társadalom különböző rétegei közötti ellentétek idejével. Fia­tal ésszel megértettük már a köz­ségben megjelent Bácsalmási Já­rás című újság 1911. február 19- én közölt számában: „Nem kell ma már kevésbé művelt embernek sem magyaráz­ni, hogy nem a szocializmus te­remtette a drágaságot, hanem a nehéz megélhetés, a kevés mun­kaalkalom, az óriási adóterhek — nem is szólva a fogyasztási adókról — okozták azt, hogy a létfenntartás egy táborba soroz­ta a különböző munkásság mil­lióit. A szocializmus karaktere az, hogy talaja a munkásság, s abban gyökerezik.” Megemlékezett a helyi sajtó a „Vérvörös csü- törtök”-i sztrájkról, „Forradalom és választójog” címmel. — 1916-ban behívtak katoná­nak. Bukovinában szolgáltam. 1918 végén szereltem le. Ott meg­betegedtem, aminek utóhatását ma is érzem. A Magyar Tanács- köztársaság ideje alatt szülőfa­lum szerb megszállás alatt volt. Ennek az időszaknak a szegény­ségét a korabeli helyi újságok­ban megjelent cikkek címei is bizonyítják. Például: „Tömeg­nyomor dühöng és pusztít oda­kint a külvárosban.” (Bajai Füg­getlen Újság.) „Drága a kenyér”, „Síró lány a cipőboltban”, „Nép­konyhát az éhezőknek”. • 1960. augusztus 20-án átveszi a tanácsok által adományozott dísz­oklevelet. és F—2 egyelőre ki tud elégíte­ni. Pedig nem énheti panasz a hozamoikat. Tavaly jóval az át­lagon felüli mennyiséget, 44 ton­nát szüreteltek egy hektárnyi te­rületről. Ez a tervezett termés kétszerese. Jellemző rá, hogy né­ha dinnyéből sem takarítanak be ennyit. A fóliasátraikat és üvegházakat földgázzal fűtik, az önköltség meghaladja a kilónkénti két ru­belt. Az üzletekben 3 rubel 50 kopejkába kerül a citrom. A különbségből származik az ezer hektáros kolhoz tiszta jövedel­mének egynegyede. A többit a 10 ezer tonna zöldség, ezer tonna burgonya, ugyanennyi tej és más termények adják. Az eredményesség meglátszik a borítékokon is. A főágazatvezető büszkén említi, hogy a keze alatt dolgozók 300—350 rubelt visznek haza havi átlagban a prémium­mal együtt, ami a Szovjetunió­ban tekintélyes fizetésnek szá­mít. Az ültetvény területét ötven hektárra bővítik, és 1985-ben már ezer—ezerötszáz tonnás ter­méssel számol a gazdaság. Még­hozzá annak az előkészítésével, hogy földgáz helyett a városi hő­erőmű olcsóbb energiaforrását vehessék igénybe, csökkentve a ráfordításokat. Fahrutdinov Zajniddinnek öt fia dolgozik a szövetkezetben. Valamennyien mezőgazdasági főiskolát végeztek, és a szaporí­tóanyag előállításával foglalkoz­nak. Évente több tízezer facse­metébe örökítik át az Üzbegisz­tánban nemesített tulajdonságo­kat. Ezek a citromok több mint 200 hektárnyi területen honosod­tak meg eddig a közép-ázsiai köztársaságban, de jut belőlük a Szovjetunió más tájadra is. Im­már 150 gazdaságban termesztik az F—1 taskenti és F—2 jubi­leumi fajtákat. Halász Ferenc — 1923-ban, hatvan évvel ez­előtt házasodtunk össze. Sem­mink sem volt, csak a dolgos két •kezünk. A szülőknél laktunk. Napszámból éltünk. Ma is a régi ősi házban lakunk, amit évente tatarozni kell. — Milyen is volt az a szegény­ség?— kérdezem vendéglátóm­tól. — Amikor a község bírói tisz­tét viseltem, módom volt bete­kinteni a régi hivatalos írások­ba. A korabeli képviselőtestületi jegyzőkönyvek szerint 1938. má­jus 21-én a következőkről győ­ződtem meg: 1937. május 31-től december 31-ig 14 elöljárósági O Szente István unokájával 1963-ban. 9 A bácsalmási Lenin Tsz első szekere 1948-ban. A képen Szente bácsi és Prikidánovics Ádám látható. ünnepélyre több mint 3500 ven­déget toboroztak. Jóleső érzés volt ezt látni... Tagja voltam a Bérlő Szövetkezeti Bizottságnak 1948. november elején, majd no­vember 18-án kilencedmagam- mal 50 hold földön tsz-csoportot alakítottam. — Az első tanácsválasztások alkalmával — 1950. október 26- án — tanácstagnak, 1954-ben végrehajtó bizottsági tagnak vá­lasztottak. Az utóbbi tisztséget nyugdíjazásomig, 1960. május 1- ig, a tanácstagságomat a későbbi időkig megtartottam. A tanácsok megalakulásának 10. évfordulója alkalmából díszoklevelet kap­tam. 1950. november Írtől lettem a helyi szikvízüzem vezetője, in­nen mentem nyugdíjba ... — Még aktív munkása voltam a községnek, amikor megindult az iparosodás. 1959-ig csak az Építőipari és a Ruházati KTSZ- ben tudták foglalkoztatni a szak­embereket, továbbá a gépállomá­son. De aztán létrejött a cső­üzem, ládaüzem, a ruhagyár, a kézműipari vállalat, s később a posztógyár adott munkalehetősé­get a község és környéke női dolgozóinak. — Hogyan ítéli meg a mai Bácsalmást, a fejlődést? — Már nehezen járok. Beteg­ségem is erősen gátol a mozgás­ban. A családban én vagyok a beszerző. Csa'k a szövetkezeti bolt és a lakás közötti útvonalat látom nap, mint nap. A község központjába csak akkor megyek, ha nagyon muszgj. A déli részen évekkel ezelőtt voltam. A fejlő­dést nem látom. Így nem tudok véleményt mondani. A rohanó életben az emberek nem érnek rá egymással törődni. Mindenki siet. Mindenki úgy van, hogy „amire képes vagy ma, akkor csináld meg ma! És ez nem erény, hanem kötelesség.” De arra is kellene időt találni, hogy mindig a legőszintébben, a legteljesebb hittel, meggyőződés­sel adni embertársainknak éle­tünkből a legszebbet: a szerete- tet. Ez megnyilvánulhat a mun­kában, az egymás iránti tiszte­letben, a családon belül és kívül. Nézem a szovjet televízió esti információs programját. A híre­ket jegyzet követi. Az embernek tudnia ikell, hogy miért él, mi­lyen nyomot ihagy maga után — jelenti ki meggyőzően a kom­mentátor. Igaza van. Moszkvából beszél, de mintha a 'legfrissebb tasken­ti élményemet fogalmazná meg. Pedig három és fél órát repített simáin az IL—162-es gép, amíg a szovjet fővárosból Közép- Ázsiia központjába érkeztem. Ügy látszik, hogy a gondolatok több ezer kilométerről is elő­hívhatják egymást. Szinte szó szerint ugyanezt mondta a Lenin nevét viselő kolhoz főágazatvezető je, az Üz- bég Szovjet Szocialista Köztársa­ság Lenin-díjas agronómusa, a köztársasági tudományos akadé­mia tiszteletbeli tagja. Vajon miért? Ami a családi életét ille­ti, tíz gyermek apja és huszon­nyolc unoka szaladgál körülötte otthon. Aligha kell attól tarta­nia, hogy 'kihal a családfa a né­pesedési gondokkal egyébként sem küszködő üzbég földön. A 61 esztendős Fahrutdinov Zajniddin a munkában is ma­radandó nyomot szeretne tudni maga után. Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy olyan nö­vényeket nemesít és honosít meg, amelyek sokáig ismeretlenek voltak Közép-Ázsiában. Közéjük tartozik a citrom. 1960-ban ültette el az első cse­metéket, s ma 25 hektárnyi te­lepítése van a szövetkezetnék. A kontinentális éghajlat erős hő- mérsékleti ingadozásaitól fólia és üvegház védi a növényeket. Hét évig tartott az F—1-es taskenti fajta nemesítése. Ez a narancs formájú, puha héjú gyümölcs íz­letessége mellett kedvező egész­ségügyi hatású: jó szolgálatot fesz a torokgyulladás és bizo­nyos májbetegségek megelőzésé­re. Erősítő, regeneráló élelmi­szerként műtétek után is java­solják :az orvosok. Ugyancsak héjastól ajánlatos fogyasztani az F—2-es jubileumi citromot. Előállítására tíz évet fordított a taskenti nemesítő. Ez a gyümölcs három-négy öklöm- nyi, különösen kifejlett farmá­Fekete Dezső ban elérheti a két és fél kilós súlyt, viszonylag nagy arányban tartalmaz citromsavat, segít a magas vérnyomással küszködő­kön és a cukorbetegségben szen­vedőkön. Sajátos aromájának ki­alakulásához tizenöt napos utó­érésre is szükség van szobahő­mérsékleten. Kellő és elégséges tapasztalatok híján persze egyik íulajdonságot sem tudom garan­tálni. De miért kételkednék a nemesítő szavaiban? Igazat adott neki Fidel Castro is, aki. felső­fokban fogalmazva jegyezte be véleményét a vendégkönyvbe. Tény, hogy sokkal nagyobb a kereslet, mint amennyit az F—1 O Fahrutdinov Zajniddin főága- zatyezető a szövetkezet bejáratá­nál. • A citromnemesítő laboratóriu­mában: több mint 350 növény található Itt a világ minden ré­széből.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents