Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-02 / 233. szám
l»s.l Oktober 2 • PETŐFI NÉPÉ • « a Bizottság az idősekért Beszélgetés Knoll Istvánnal, HNF Országos Tanácsa munkabizottságának elnökével J Sok szó esik manapság a tá. mogatásra szoruló Idős emberek érdekvédelméről. Az állami, tanácsi és társadalmi erők munkája azonban csak akkor eredményes igazán, ha tevékenységük tervszerű. Ezt az Igazán nem könnyű, koordináló, közvetítő feladatot végzi a Hazafias Népfront Országos Elnökségének Időskorúnkkal Foglalkozó Társadalmi Munkaibizottsága. Knoll István filmrendező, érdemes művész a bizottság elnöke társadalmi munkában. — Sokan csodálkoznak, mit keres egy filmes egy ilyen testület élén — mondja Knoll István. — Számomra egyáltalán nem furcsa, hiszen már rég elköteleztem magam. Az első adás óta rendezem az Életet az évéknek című, idős embereknek szóló televíziós műsort. S ennek már tizennégy éve. Ez idő alatt számtalan olyan gonddail, igénnyel ismerkedtem meg, amelyékért megbízatásom óta már nemcsak a képernyőn keresztül tehetők valamit. — Mi ta bizottság legfontosabb feladata? — A koordináció. Tervszerűen a megfelelő helyre irányítani az idősekért munkálkodó erőket A Hazafias Népfront megyei bizottságain keresztül országosan elterjeszteni a legfontosabb tudnivalókat, a jó megoldásokat, új ötleteket javasolni. Fontos feladataink közé tartozik még aiz ajánlások, javaslatok, tájékoztatók készítése, amelyeket a HNF titkárságán keresztül a legfelsőbb párt- és állami szervekhez továbbítunk. — Kik a bizottság tagjai? — Hosszú lenne a felsorolás. Tagjaink között található miniszterhelyettes, a Vöröskereszt főtitkárhelyettese, a Munkaügyi Hivatal, a TOT főosztályvezetői, a SZOT és a KISZ küldöttei, szociológus, gerontológus... összetételünk tehát sókrétű. — Milyen időközönként ttalál, koznak? i — Az országos tanácskozásokon kí vül összejöveteleinket nem szabályozza merev rend. Akkor, almikor szükség van rá. Előfordul, hogy egy-egy ülésre csak azok a tagok jönnek ősszé akiket a feladat közvetlenül érint, ákik munkakörüknél fogva a legtöbbet tudják tenni. A bizottság munkája folyamatos, s ha valamire megoldást kell találnunk, nem várhatunk meghívóra. — S mikor kerül kor országos tanácskozásra? 1 — Amikor az egész országot érintő, nagyon fontos, aktuális kérdésekről van szó. Ezek általában egy-egy témakörre koncentrálnak. Országös tanácskozást hívtunk össze például a nyugdíjas életre való felkészülés-felkészítés feladatainak megvitatására. Ugyancsak országos üléseken foglalkoztunk az idősek társadalmi gondozásával és a nyugdíjasok bedolgozói munkalehetőségeivel. — A bizottság (öt léve alakult s dolgozik. Az eredmények igazol, ják a testület iszükségességét? — Mindenképpen. Jelszavunk — ha képletesen is értendő — munkánk lényegét fejezi ki: köhögjünk be minden egyes idős ember ajtaján! Ezért szorgalmaztuk megalakulásunk után, hogy a HNF megyei bizottságai mellett működő idősek ügyeivel foglalkozó testület legyen minden nagyobb városban, településközpontiban. Örömmel mondhatom, az elmúlt években nagyon sok ilyen bizottságot hoztak létre a hazafias népfront-aktivisták a helyi pért-, állami1, tanácsi szervek képviselőinek bevonásával. Olyan emberek részvételével, akik jól ismerik az időseket érintő helyi gondokat, s orvosölni is tudják őket. A már működő bizottságok hatására egyre több településen rendezik meg az idősek fórumát. Ezeken a rendezvényeken a megyék vezetői a küldöttek közvetítésével a legkisebb falvak öregeinek gondjait is megismerhetik A megyei, idősekkel foglalkozó bizottságok munkája azonban nem csak a területi problémák megoldásáira koriátozóddk. Éppen a vidéki jelzések hatására élt országos imunkaibizottságunk nemrégiben egy fontos javaslattal, amely a tsz-nyugdíjasokat érinti. A tapasztalatok alapján úgy iátjtuk, szükséges lenne megváltoztatni azt a helyzetet a termelőszövetkezetekben, hogy csák az aktív tagok száma alapján lehet szociális alapot képezni. — Mi lesz taz országos munka- bizottság isoron következő legfontosabb 1feladata? — Soron következő legfontosabb feladatunk mindig az, hogy ne legyen egyetlen elhagyatott, ellátatlan, kétségbeesett idős ember sem az országban. Ezt azonban nagyon sokan patetilkus- nak találják majd. Tény, hogy konkrét teendőink mellett nagyon sokat foglalkozunk .mostanában az idősek körül kialakult helytelen légkörrel, felfogással. Súlyos hibának érzem az „eltartjuk a nyugdíjasokat” — kifejezést. amely pem ritlka a társadalmi szóhasználatban. A nyugdíj a kemény munkásévek utáni jogos járandóság, és nem adomány! S nem jótékonykodás, amit teszünk az idősekért, hanem tartozásunk törlesztése. iBizottságunk tevékenységét meghatározzák bizonyos statisztikai adatok is. Például az, hogy hazánkban a kétmillió nyugdíjas 57 százalékának a jövedelme nem éri el a kétezer forintot. A másik szívbemarkoló adat: félmillió idős ember él egyedül. S az évek múltával helyzetük csak súlyosbodhat. — A munkabizottságnak van-e munkaköri leírása? — Az nincs, és nem is szükséges. Az őszinte segíteni akaráshoz nincs szükség, szabályzatra. N. Sz. S zeptember 15-i, „Levél a szebb környezetért” című ‘cikkünkben azt ajánlottuk a kecskeméti Nyíri út 55. számú ház lakóinak, hogy az ablakaik előtti gazt öntevékenyen, maguk is kiirthatnák. Feltételeztük, hogy tanácstagjuk a kigyomlált udvar parkosítására ezután szerezne va- lahonnét fűmagot, bokrokat, cserjéket és fákat, amelyeket társadalmi munkában elültetnének. A levelünkben javasolt gyom- lálásnak — mint egyfajta, lehetséges megoldásnak a környezet védelmében — azonban cseppet sem örültek a lakók! Szó érte és éri a ház elejét! Három napig csak takarítottak „Nagyon szíven szúrt az újságbeli levél, amiből azt lehetett kiolvasni, hogy hiányzik a Nyíri úti háztömb lakóinak összefogása társadalmi munkára — írta szerkesztőségünknek küldött levelében Tóth Mária ápolónő-. — Szeretném megkérdezni: az újságíró fogott-e már szemetesvödröt, hogy földet hordjon a lakása melletti buckákba? Mert én már igen! Több vödör tőzeges földet hoztam kerékpárral egy kilométerről, hogy a konyhám ablaka alatt virágágyat készíthessek. Ami a cikkben említett gazerdőt illeti: ennek azárt kegyelmeznek meg a lakók, mert a házak mellett vezető földes út poréból valmennyit felfog”. Figyelemreméltó az ápolónő talajfrissítő tevékenysége — ez dicséretes —, bár a gaznak porfogóként, még ilyen körülmények ■között sem adnánk menlevelet. Marosi Sándorné házfelügyelő ehhez hozzáfűzi: — Amikor idejöttünk lakni, a mi házunkból hatvan család három napig mást se csinált, csak takarított az udvaron. Annyi volt a szemét! — Irtottuk a gazt, ameddig bírtuk — állítja Németiné Zsám- boki Ilona, Mikucz Mihályné, Bodzsár Lászlóné és Soós Antal- né, a többi házfelügyelő, akik közül némelyiknek hólyagossá vált a tenyere a gyomlálástól. — De hát a végtelenségig ki győzné ezt csinálni? Ide már gép kellene . . . Magukra hagyva A Nyíri út 49—61, számú házak lakói beköltözésük után, egy * darabig szívesen vállalkoztak környezetszépítő társadalmi munkára. A gazostól egy hásorral előbbi udvarban a játszótér az ő fáradozásuknak köszönheti létét. Az egyik épületben lakók tavaly májustól júniusig 907 óra társadalmi munkát végeztek. Ahol a szél a Nyíri út felől már nem kavart port, a lépcsőfeljáró mellett kis virágágyást telepítettek. Hozzáfogtak egy foci- és röplabdapálya kialakításához, de félig- meddig már azt is benőtte a gaz. Szóval, tettek és tennének ők többet is a környezetükért, ha — mint mondják — nem volnának mostohán magukra hagyva. Hatékonyabb érdekképviseletet! Ki tudja, milyen takarékossági oknál fogva, a járdaépítést ezen a széchenyivárosi felvégen félbehagyták. A járdaalapok készek. Ezek azonban, bitumenréteg híján, mit sem érnek. Hétről hétre kopnak, gödrösödnek, olyannyira, hogy hetente törnek rajtuk a női cipők sarkai, és a gyerekkocsit toló anyák csak bukdácsolnak. — Miért kell ennek így lennie? — kérdezik a Nyíri útiak. A megerősödött gazt, egyedül, a házmester asszonyok sem bírják kiszedni. „Mi, nők, kínlódjunk vele?” Ezt senki sem-' kívánhatja tőlük a lépcsőházmosás és a sokféle házimunka után. De hát hol vannak a férfiak? Hol vannak a lakosság választott képviselői: a tanácstagok, akiknek a szeme előtt éppúgy virít a gaz és akiknek a félig kész járdákon éppúgy nehéz a közlekedés, mint a többi, ezer és ezer embernek? Miért válik immár általánosan meggyökeresedett szemléletté, hogy új városrészben — egy új épülettömb környékén — öt évnek kell eltelnie ahhoz, hogy rend legyen ? S milyen csúnya látvány, hogy egy helyen a homokozót vastagon benőtte a gyom — s közel, az orvosi rendelő ajtaja is kavicsos-köves földből kihajtott paréjra nyílik! Marosi Sándorné házfelügyelő mutatja: — Itt még a bogáncs is megterem! A szél, a porral együtt, idesodorja a magját. Anélkül, hogy a lakók szerepét kisebbíteni akarnánk, házuk tája rendben tartásában — erre a jövőben is szükség lesz —, a kialakult áldatlan állapotért a Nyíri út mentén megoszlik a felelősség. Kire, vagy kikre menynyi jut ebből, ezt könyveléssze- rüen nem tudják megállapítani. Az viszont biztos, hogy a lakossági érdekképviseletet, a helyi tanácstagok és a tanács együttműködését a lakóhelyi környezet javítására, feltétlenül hatékonyabbá kell tenni! Az öt év nem kötelező S, hogy ez mennyire szükséges (volna), nem rémlátomást idézünk — csupán a puszta valóság kedvéért hívjuk fel a figyelmet az itt látható képre. Félig lebontott, aztán úgy hagyott, romos felvonulási épület, szintén a Szé- chenyivárosban, nem túl messze a Nyíri úti házaktól. Évek óta itt éktelenkedik. Gazdája, a DU- TÉP, vajon, mikor vonul fel végre, hogy az udvart, megtisztítsa ettől az ínséges romhalmaztól?! A már-már hagyományos ötévi kivárási időt egy-egy lakóhely környezetének végleges rendezéséért — nem szentírás megtartani! Kohl Antal • Meleg holmit kínálnak az árusok, biztos jel: Itt az ősz. Már csak a szántásra vár a föld. tf • A melengető napfényben még jóleotfc a fagylalt. pillanatok ÜK
