Petőfi Népe, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-02 / 233. szám

PN MAGAZIN Hosszú idő óta éven­ként megrendezzük a múzeumi és műemlék- védelmi hónapot. Azo­kat az intézményeket ünnepeljük ez alka­lommal, melyek havon­ként, hetenként képe­sek arra, hogy új kul­túrtörténeti értékeket tárjanak elénk. Ör­vendetes, hogy — a művelődési határozat szellemében — egyre nyitottabbá válnak mú­zeumaink. Ma sokkal több a kiállítás (ván­dorkiállítás), mint nyolc-tíz évvel ezelőtt volt. Több képzőmű­vészeti bemutatót lát­hatunk, mint koráb­ban. Szaporodott az előadások, előadássoro­zatok száma. Ami azt is jelenti: a szó igazi értelmében közintéz­ményekké váltak mú­zeumaink. Koloh Elek ,,A mélkuti mestöröké volt” Az idén is rengeteg tárggyal, dokumentummal gyarapodtak múzeumaink. Az új szerzemé­nyek között megtalálhatók a kü­lönböző korok régészeti kincsei, a történelmi, helytörténeti múlt becses dokumentumai, csakúgy, mint a képző- és iparművészet • A dísztárgy csűcsös eleje a céhjelzésekkel. (Kiss Béla felvé­telei.) • A korsó feliratos része jeles alkotásai. A sok érdekesség, érték közül most egy korsót mu­tatunk be, amely Mélykútról ke­rült a kecskeméti Katona Józseí Múzeum gyűjteményébe,. Rajta ez a felirat olvasható: „A Mélkuti Kováts és töbi mestereik czeh kor­sója készült Kalocsán 1837”. A szép formájú, impozáns díszítésű, sötétzöld színű korsó a híres mél- kuti mestöiöikhöz méltó gölön­csér-alkotás. Remekmunka a ja­vából. A múzeumi hónap programjából Bács-Kiskun megye múzeu­maiban az állandó és a korábban megnyílt időszaki kiállítások mellett októberben új tárlatokat rendeznek, előadásokat tartanak neves szakemberek. Az alábbiakban közöljük — időrendben — a múzeumi hónap eseménysorozatát: Kiállítások A kiskunfélegyházi Kiskun Múzeumban október 7-én dél­után 5 órakor: Nagykunsági festett bútorok (Megnyitja: dr. Bellon Tibor.) Á Kecskeméti Galériában ok­tóber 8-án délelőtt 11 órakor: A XIX—XX. századi magyar festészet és grafika; Tóth Menyhért életműkiállítás; A Nemzetközi Zománcművé­szeti Alkotótelep tárlata. Szórakaténusz Játékműhely és Múzeum, október 15-én 11 óra­kor; Vizuális kísérletek. A budapes­ti XXII. kerületi Állami Zene­iskola képzőművészeti tagozatá­nak kiállítása. (Megnyitja: Ke­rékgyártó István, a Népművelési Intézet osztályvezetője. Kecskemét pusztáin három ne­vezetes történeti műemlék tűnik az utazó szemébe, a Borbásszál- lás, Szentkirály és Szentlőriincz elpusztult helységek sötét temp­lomromjai, illetőleg sírkövei, me­lyek a kecskeméti nép tanyái, szántóföldjei közepette szomorú elhagyatottságban állanak” — ír­ta Kubinyi Ferenc és Vaihot Im­re 1853-ban, a Magyarország és Erdély képekben című könyv Kecskemétről és környékéről szó­ló fejezetében. Az akkor még látható szentlő­rinci (ma Nyárlőrinc) templom­romot rajzban is megörökítették. A még álló falaikat a múlt szá­zad végén egy vihar döntötte le. Köveit széthordták, helyét köz­refogták a mai község házai, de emléke megőrződött. A középkori Szentlőrimc törté­netéről az első adatok a XIV. szá­zadból származnak, ekkor mór állott a Szent Lőrinc tiszteletére szentelt templom, innen ered a község neve is. A falu és templo­ma a török hódoltság idején, a XVI. század végén pusztult él. A középkori templom feltárá­sát az elmúlt évben kezdte meg A kecskeméti Katona József Múzeumban október 22-én 11 óra­kor: Kecskemét régi népéletiből. Vá­rostörténeti és néprajzi kiállítás. (Megnyitja: dr. Mező Mihály, a városi tanács elnöke.) Előadások Baján: 3-án: Szkíták az Álföldön (Hor­váth Attila). 10-én: Az avar fejedelmi kin­csek (H. Tóth Elvira). 17-én: Honfoglaló magyarok (László Gyula professzor). 31-én: A kunok Észak-Bácská- ban (Pálóczi Horváth András). Az előadások 18 órakor kezdőd­nek a múzeumban. Kalocsán: 3-án: Egyetemes divattörténet (dr. Gergely Katalin). 10-én: A magyar népviseletek szabásformái (T. Knotik Márta). 24-én: A népi kendermunka (Nagy Angéla). Az előadások 15 órakor kezdőd­nek a múzeumban. Kecskeméten: 24-én: A megye területén vég­a Katona József Múzeum, a Kecs- kemlét-szikrai Állami Gazdaság és a nyárlőrinciek lelkes támoga­tásával. Eddig sikerült megtalál­ni a templom hajóját, melynek belső mérete 8-szor 6,3 méter. A templom falait réti mészkőből és téglából építették, valószínűleg a XIV. században. A feltárás során előkerült egy kisebb és korábbi templom ala­pozása is, amely még az Árpád- korban épült. Középkori szokás szerint a templom egyben a kö­zösség elhunyt tagjainak nyug­vóhelye is volt, amit igazol, hogy eddig feltárt részében negyven sír került elő. A sírokban talált ékszerek és viseletű tárgyak — ruhakapcsok, gombok, övcsiatok, gyűrűk — alapján a temetkezé­sek a XIV—XVI. századból va­lók. A kutatás folytatásával várha­tóan az egész templomot sikerült feltárni, a falimaradványokat kon­zerválni, s ezzel megyénk meg­őrzött és bemutatott középkori műemlékeinek a számát gyarapí­tani. Székely György régész, Kecskemét zett ásatások (Pálóczi Horváth András, 17 óra, Katona József Múzeum.) Kiskunfélegyházán: 2-án: Györffy István néprajz- tudós életműve (dr. Bellon Ti­bor). Kiskunhalason: 7-én: A korona története (dr. Bertényi István). 13-án: A koronázási jelvények (dr. Lovay Zsuzsa). 20-án: A koronázási palást. Tárlatvezetés, diavetítési találkozó A Kecskeméti Galériában 13- án délután fél 5 órakor dr. Bánsz- ky Pál művészettörténész bemu­tatja Tóth Menyhért kiállítását, 28-án délután fél 5-kor pedig Simon Magda művészettörténész ismerteti a XIX—XX. századi képzőművészeti anyagot. Kecskeméten a Tudomány és Technika Házában 17-én délután 6 órakor a Michelangelo művei­ről készült diasorozatot vetítik. Kiskőrösön október 14-én meg­rendezik a Petőfi-emlékhelyek képviselőinek találkozóját. A legrégibb turbán A Die Press arról szá­molt be a közelmúltban, hogy az Európában talál­ható legrégibb turbán — amely egy XV. vagy XVI. században élt magas rangú török személyé lehetett — ismét látható a bécsi Mű­vészettörténeti Múzeum fegyvergyűjteményében. Az igen rossz állapotban levő, értékes darabra 1982- ben bukkantak rá a tiroli Ambras-kastély egyik rak­tárában, s a múzeum szak­emberei fáradságos apró­munkával restaurálták azt. A fegyvergyűjtemény igazgatója mondja: „Abból a leltári listából, amelyet II. Ferdinánd tiroli herceg (1529—1595) az ambrasi gyűjteményről összeállí­tott, tudtuk, hogy a pom­pás fejfedő a gyűjtemény­hez tartozik. Mindaddig azonban, míg tavaly meg nem találtuk, eltűntnek szá­mított.” Púder a jégkorszakból A Volkstimme írja, hogy már a korai jégkorszak emberei fontosnak tartot­ták az arc kikészítését. Er­ről tanúskodnak azok az archeológiái leletek, melye­ket az ázsiai Kazah Szov­jet Szocialista Köztársa­ság északi részén, az Isim mentén 18 női sírban ta­láltak. Kerámia üvegcséket és púderdobozokra emlékez­tető edényeket fedeztek fel, kék, piros, sárga és bar­na porokkal. A „kozmeti­kai szerek” — annak elle­nére, hogy két és fél évez­redig feküdtek a föld alatt — jól megmaradtak. Középkori templom Nyárlőrincen • A szentlörinci templom a múlt század közepén. fellegvára a Magyar Mezőgazda, sági Múzeum. Szerepéhez méltó környezetben, a budapesti Város­liget impozáns épületegyüttesé, ben, a Vajdahunyad-várbami fo­gadja látogatóit immár 87. éve. A magyar agrárszakemberek és az ágazathoz kevésbé elkötelezettek több generációja ismerkedhetett meg itt mezőgazdaságunk múlt­jával és mindenkori jelenével. Az agrárágazat népgazdaságunk egyik alappillére. Mindennapjai­ról, eredményeiről és gondjairól értesülünk a sajtóból, a rádióból, a televízióból. Vájom a múltjáról, fejlődési folyamatairól eleget tu. dunk-e. Erről beszélgettünk dr. Szabó Loránddal, a múzeum fő­igazgatójával. — Úgy tudom, k világon egye­dülálló ,becsben iés /környezetben őrizzük agrártörténelmünk lát­ványos évszázadainak emlékét, összehasonlítva más nemzetek múzeumaival, milyenek |g hazai lehetőségek? — Á múzeum valóban párat­lan — kezdte válaszát a főigaz­gató. — A főváros egyik leg­szebb parkjában, különleges épí­tészettörténeti környezetben ta­lálkozhat a látogató a mezőgaz­daság emlékeivel. A Vajdahu- nyad-vár már a míllenneuim ide­jén is erre a óéira épült: a ma­gyarság állattenyésztésének, nö­vénytermesztésének, halászatá­nak, erdészetének, vadgazdálko­dásának bemutatására. Csak néhány országban, van ilyen önálló mezőgazdasági mú­zeum: Dániában, Csehszlovákiá­ban, Egyiptomban és itt Buda­pesten. A vajdahunyadvári mel­lett 22 önálló vidéki kiállításunk is van. Legjelentősebb a keszthe­lyi Georgikon majortnúzeuim. Bács-Kiskun megyében a Duna— Tisza közi tanyagazdálkodást be­mutatót Lajosmizsén látogathat­ják, Miklóstelepem a Homoki Bongazdálkodási Múzeumot, Ka­locsán pedig f űszerpaprika -kiáiL litáson mutatjuk be a térség egyik legjellemzőbb növényét. A mezőgazdaság a múltban is, de méginkább a jelenben összetett ágazata a népgazdaságnak. Ép­pen ezért nem könnyű feladat úgy fogadni a nagyközönséget, hogy a szakember az igényének megfelelőt láthasson, de a kisdiák is rajta félejtse a szemét a tár­lókon. — IEgy Alkalommal magyar— történelem szakos tanár (barátom­mal (sétáltam a Nemzeti Galériá­ban. Alig néhány hétig nyitvatar- tó 48-as kiállítást láttunk. Tár­sam 1megjegyezte: ilyen „segéd­anyag" látványa többet érhet bár­milyen tankönyvnél. Hogyan lát­ja, élnek-e a pedagógusok a (Me­zőgazdasági Múzeum nyújtotta le­hetőséggel? ' — Mint minden múzeum, a miénk is, részben a látogatók számán mérheti le a közművelő­désben betöltött szerepét. Vagyis, a kiállítótermek vitrinjeinél. Évente 150—160 ezren keresik fel a kiállításainkat, harmaduk is­koláskorú. Legtöbbjük budapes­ti „kultúrprogram” keretében lá­togat ide. Sokan itt látnak először háziállatot, örvendetesen sok a visszatérő pedagógus. Évtizedek óta elhozzák diákjaikat, látszik a gyermekeken, hogy felkészültek, ismereteik láncára csata egy-egy „gyöngyszemet” fűznék ilyenkor fel. ök a mi legjobb látogatóink. Sokan közülük később is vissza­térnek. Barátaiknak bizonygat­ják ilyenkor, mit tudnak. Egyéb­ként évek óta próbáljuk a diák­ságot több, kevesebb sikerrel be­csalogatni. Minden esztendőben küldünk az iskoláknak program­füzetet, amelyben felhívjuk a fi­gyelmet a tanórán kívüli oktató- nevelő segítségünkre. Idén tizen­harmadik alkalommal' hirdetjük meg a Hazánk mezőgazdasága diákszemmel című pályázatun­kat. Ezen kívül a pedagógusok­nak is szervezünk programokat. Ilyenkor részletesen megismerhe­tik kiállítási anyagainkat és a múzeumlátogatás módszerét. Ba­rátja jól fogalmazott, amikor a tankönyvekből kimaradt segéd­anyagokra célzott... — Melyek a múzeum további törekvései, tervei? , ; — Állandó kiállításainkat szin­te mindig felfrissítjük. A múltból és a jelenből „érkező” tárgyakkal. Ha egy régi eszköz kerül a bir­tokunkba és araiak a tárlóban van a helye, gyorsan oda Is ke­rül. De a legújabb termék, ame­lyet például valamelyik élelmi- szeripari üzem exportál, annak is ott a helye. így zár a kör: egy- egy ágazatot „földtőil a fáig" mu­tatunk be kiállításainkon. Egy­részt tehát szakmai szempontból tökéletesítjük a bemutatott anya­got, másrészt igyekszünk a gaz­dálkodás megismertetése mellett maradandó művészi élménnyel is szolgálni. Nagy sikerű például a lovasfestmények tárlata, hogy csak a legutóbbi — ma is lát­ható kiállítást — említsem. Ma- gángyűjitők ritkán látható fest­ményeiből állítottunk ki egy cso­korra valót. Sokan látogatják va­sárnapi zenéi programjainkat is. Legfőhb törekvésünk azonibr« hogy minél több fiatal meg merkedjen nagy múltú mezős daságunk valamennyi ágazatá' mert csak így érthetik meg ni jalnk előrehaladását — mond< végezetül dr. Szabó Lóránd. Czauner Pét Nemcsak a pestieké Beszélgetés dr. Szabó Loráaddal, a Mezőgazdasági Múzeum főigazgatójával A hazai agrártörténelmünk ku­tatásának és bemutatásának egyik Á tanyák őseiről A kecskeméti tanyák története több évszázadra visszavezethető. A mezővárosi határhasználat lé­nyegesen eltért a jobbágyfaüvak földközösségi, nyomásrendszeres határhasználatétól. A földterüle­tek — mezei kertek — egy-egy gazda birtokában voltaik. Ezekről már a XVII. századtól kezdve szálnak a források. A mezei ker­tek lehettek „ősi jusson bírt” vagy vásárolt „pénzes kertek”, továb­bá a várostól használatra kapott „városadománya kertek”. A,z ál­lattartás és a földművelés céljait szolgáló, egyesek által tartósan birtokolt, művelési kényszertől mentes, szabad használatú mezei kerteket tekintjük a kecskeméti tanyák őseinek. Az 1787. évi nép- számláláskor már több mint ezer lakos élt a város határában. Kecskemét gazdasági életében a XIX. század közepéig jelentős változások zajlották le: a föld­művelés egyre nagyobb szerepet kapott. Legelők feltörésével és a futóhomok megkötésével újabb területeket vettek művelés alá. Az 1790-es években a város meg­kezdte a futóhomokos területek néhány holdas parcellákban való kiosztását. Ezékből csak azok ré­szesülhettek, akiknek a városban háza volt A XIX. század közepéig meg­történt a földesuraktól való meg- váttakozás. A város újabb birto­kokat szerzett és folytatta a par­cellázásokat. Közben megszűnt a tanyán való kintlakás feudaliz­mus kori tilalma. Mindez óriási • Kecskeméti tanya, népével és marhájával az 1930-as években. lendületet adott a tanyák szapo­rodásának. A XIX. század második felében már kiterjedt tanyahálózat vette körül a városit. Az újabb parcel­lázásokból már azok a szegényebb lakosok is részesülhettek, akik­nek önálló városi házuk nem volt. Erdei Ferenc ma már klasszikus­nak tekinthető osztályozása sze­rint voltak a nagygazdatanyák és kisgazdatanyák, a múlt század végétől pedig jellemző forrna a fanntanya. Lakóinak városi há­za nem volt. A szórvány tanyák­tól elsősorban a várossal való közvetlenebb kapcsolatuk külön­böztette meg ezeket. Az 1945-ös földreform után újabb kisbirtokos tanyákkal gya­rapodott a kecskeméti tanyaviáág. Az 1050-es években — jórészt az akikori mezőgazdasági politika hatására — megindult a tanyavi­lág bomlása: A mezőgazdaság szo­cialista átszervezése a tanyai ter­melés és életmód alapvető átala­kulását hozta magával. A tanya­világ azonban nem szűnt meg: Kecskemét határában rna is több ezer ember lakó és munkahelye. A szántóföldi tanyákat, a sző­lő-, gyümölcs- és zöldségterme­lést legkorábban Xantius János (1898) és Madarassy László (1906) örökítette meg fotókon. Lőcsey Árpád vándorfényképész a két világháború között készített Kecskemét környékén néprajzi értékű felvételeket. A régi kecs­keméti piacokat Bajtay Ferenc örökítette meg. Az Aflöd múzeumaiban — köz­tük a kecskemétiben — a tanyák őseinek gazdag dokumentumtá­rát őrzik. összeállította: Rapi Miklós híres kecskeméti piacon, sok évii-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents