Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-06 / 210. szám
4 0 PETŐFI IVE FE • 1983. szeptember 6. MAGNETOFON, KÉZISZERSZÁM, GYERMEKCIPŐ Újdonságok az őszi BNV-re Fővárosunkban! alig két hét múlva nyílik meg a hazai' és külföldi ipar niaigy seregszemléje, az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár. A vállalatok, üzemnek részére mód nyílik termékeik széles körű bemutatásaira, s üzletek kötésére is. A napokban két állalmi üzemben és egy szövetkezetben érdeklődtünk arról, hogy a BNV-n milyen új termékekkel lépnek a nagyközönség és a szakemberek elé. A BRG kecskeméti miagnietoíonigyárának igazgatója, Rudasi Károly a következő tájékoztatást adta: — Gyárunk 1962 óta minden évben részt vesz a BNV-n, s eddig háromszor kaptunk vásárdíjat. Reméljük, az idén tovább öregbíti hírnevünket az az új típusú magnetofon, amelynek ez év elején kezdtük meg a sorozatgyártását. A JUNÖ nevű készülék korszerűbb elődeinél. Számos tulajdonsága közül csak a hanig- színszabályzót, a beépített mikrofont említem, de ezeken kívül számos más új döQog különbözteti meg a többiektől. Eddigi sikerére jellemző, hogy ebben az évben már 20 ezret adtunk át a kereskedelemnek, és december végéig ugyanennyit kell gyártanunk. Külön sikernek számít, hogy a JUNÓ-ra az NSZK-íból is kaptunk 'megrendelést. A 20 ezer darabra szóló szerződés teljesítését már megkezdtük. Bemutatjuk a vásáron az itt készülő magnósze- r el vényeket is, melyeket a VIDEOTON gyár épít be. készülékeibe. Elvisszük a hagyományos és új típusú magnófejeket, s bemutatjuk új termékünket, az autómagnó-mechanikát, melyből a VIDEOTON máris 6 ezret rendelt. Varga József, a Kéziszerszámgyár kecskeméti reszelőgyáregységének igazgatója elmondta, hogy a hagyományos termékeiken — franciakulcsotn, resze- lőkön, cstípcfogökort, bark ácskészleteken' — kívül néhány olyan újdonságot is ibemutatnak, mélyeket a felhasználók eddig tőkés importból szereztek be. — Az év elején kezdtük meg a HILTI gépi betonvésők sorozatgyártását — tájékoztatott Varga József. — A hazai szükségleteket 10 ezerrel elégítjük ki, tőkés exportra pedig 20 ezret szállítunk. Külön érdemes megjegyezni ennél a terméknél, hogy a belföldre gyártott mennyiség 5 millliíó forintos tőkés- import-megtakarifást jelent. Ugyancsak nyugati, importból szerezték be korábban a felhasználók a hajlított horonyreszelőt, amelynek sorozatgyártását már megkezdtük, és a húszféle reszelő bőd máris 'kaptunk 10 ezerre megrendelést. Júliusban láttunk hozzá a korábban szintén tőkés cégtől vásárolt gyaluvasak készítéséhez, s 20 ezer darabos igényt kell kielégítenünk az év végéig. — Szívesen) megyünk, a BNV-re — mondta befejezésül az igazgató, mert évről évre jelentős megrendeléseket kapunk. Tavaly például egy ausztriai cég képviselője a kiállított reszelőimklból 25 ezret rendelt. EGYÜTTMŰKÖDÉS A SZOMSZÉDOS SZÖVETKEZETEKKEL Takarmánygazdálkodás Izsákon ® A jószágokat egész évben a szabadban tartják. O Naponta 450 JUNÓ magnetofon kerUl le a szerelőszalagokról. A 180 emberit foglalkoztató kecskeméti Cipőipari Szövetkezet ds évről évre kiállítja legújabb modelljeit a BNV-n. Szögi Tibor műszaki .vezetőtől érdeklődtünk az idei készülődésről. — A korábbi évékben gyártottuk a Híröske néven ismert bébicipőket, s ezekkel több díjat is nyertünk — hallottuk a műszáki vezetőt. — E cipőcsalád időköziben megszűnt, s most újabb lábbeliket kezdünk készíteni. A 18-tól 24-es nagyságú bébicipők iránt máris nagy az érdeklődés. Nemcsak a belföldi kereskedelemtől kaptunk megrendelést, hanem egy NSZK-cégnek is készítünk a jövő év első felében 2 ezer párat. Persze — tette hozzá — valószínű, ennél1 többet adunk el NSZK-exportra, erről mo6t folynak a tárgyalások, s remélem sikerrel zárulnak. Bemutatunk a kiállításon) számos lánykacipőt, olyanokat, amelyek a maii divatnak megfelelnek. Ugyancsak kínálunk majd kérges és kéreg nélküli gyermekszandálokat is. A készülő új modellek iránt — mint az előbb is említettem — növekszik bes igény, a jövő év első felére már 133 ezer párra kaptunk megrendelést. EGYSÉGES AZONOSÍTÁS - KORSZERŰ KÉSZLETNYILVÁNTARTÁS Termékkódok bábele Még az átlagember is tudja nálunk, hogy a vállalatok túl sok ilyen-olyan anyagot tartanak a raktáraikban, vagyis — ahogy a közgazdászok mondják — rossz a készletgazdálkodásuk. Mindez igaz, hiszen amíg például egy átlagos nyugat-európai vállalat azzal is beéri, hogy 3—4 napi termeléshez szükséges anyagot, alkatrészt raktározzon, nálunk sok olyan gyár van, amely 90—120 napra elegendő készleteket halmoz tel. Az olvasó már meglehetősen sokat tud ennek okairól (a gyártók és a szállítók monopolhelyzete, a laza szerződéses fegyelem stb.) mint ahogy arról is hallott, hogy ennek a gyár meg a népgazdaság látja kárát, hiszen sok száz milliárd forintnyi érték hever a raktárak sötét zugában. Az Izsáki Állami Gazdaság az 1970-es évek elejétől kezdve fokozatosan alakította ki a legelőre alapozott húshasznú szarvasmarha-tartási programját. Az akkori állatállomány azóta többszörösére gyarapodott, a növendékekkel együtt száma eléri a 3590-at. A fejlesztési tervekhez kapcsolódik a gyepgazdálkodás korszerűsítése, valamint a téli kiegészítő takarmányt adó silókukorica-termesztés. A legelő jelentős részét felújították vagy újratelepítették. A program megkezdése óta a fűhozam több mint kétszeresére nőtt. Az elmúlt esztendő különösen jól sikerült, amit az is bizonyít, hogy a téli hónapok bőséges takarmányozása ellenére Is maradt mintegy 250 tonna széna a tavalyi készletből. A húsmarha-ágazatban a folyamatos korszerűsítésnek köszönhetően az egy dolgozóra jutó termelési érték tavaly már megközelítette a másfél millió forintot. Az idei aszály Izsákon is gondot okozott, csak az öntözött területek adtak kielégítő termést. Makkos József termelési igazgatótól a következő tájékoztatást kapom: — A kevés eső következtében elég rosszul néznek ki legelőink, ami veszélyezteti a téli takarmányellátást is. A környékbeli nagyüzemekkel kapcsolatot teremtettünk bérlegeltetésre. Az orgoványi, a fülöpházi, az ágasegyházi termelőszövetkezetekkel már évek óta jól együttműködünk. Az idén különösen szükség van erre. Lelegeltetjük a kukorica- szárat is. Gazdaságunk takarmányozás céljára csaknem 70 hektáron vetett tengerit és másodvetésként több mint 120 hektáron silókukoricát. Sajnos, az aszály miatt ezek is gyengén fejlődtek. Megtudom még, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére nem mondanak le a további fejlesztésről. Főleg a rosszul hasznosítható szántóterületeket, a kiselejtezett szőlő- és gyümölcsültetvények helyét hasznosítják gyeptelepítéssel. Az idei terv szerint csaknem 260 hektár területtel növelik a gyepgazdálkodásba vont táblákat. Néhol újra kell vetni — a szárazság miatt — a fűféléket. — Mivel adottságaink lehetővé teszik a húsmarha-tenyésztést, tovább növeljük a jószágok számát, s ezzel párhuzamosan korszerűsítjük is a tenyésztést. Az egy személyre jutó igen magas termelési érték erre biztat bennünket. Ügy gondoljuk, reális tervet dolgoztunk ki 1990-ig — mondta végezetül az igazgató-helyettes. A napokban hullott csapadék elkerülte -az izsáki legelőket, illetve csak néhány milliméter esett ott. Ez már gyakorlatilag nem sokat segített. Ezért a gazdaság vezetői minden lehetőséget megragadnak annak érdekében, hogy a hústermelő ágazatok takarmányszükségletét előteremtsék. K. S. Zavaros nyilvántartás Az már kevéssé ismert az olvasók körében, hogy a pazarló készletgazdálkodás mögött „nyelvi”, vagyis jelölésbeli okok is rejtőznek. Tegyük fel, egy vállalat vezetői elhatározzák, hogy megszabadulnak a felesleges készleteiktől, például a túl sok raktári csavarjuktól. Er.re elvben megvan a lehetőségük, hiszen az Országos Piackutató Intézethez tartozó Imterker-börze nevű intézmény minden évben megszervez vagy 4—5 készletbörzét, ahol a szóbanforgó vállalat is meghirdetheti, hogy mennyi csavart kíván értékesíteni. A gyakorlat azonban sokkal bonyolultabb ennél. A börzén keresgélő vevők ugyanis érthető okokból pontosan tudni akarják, hogy milyen csavarról van szó? Mekkora az átmérője, miből készült (acélból, vagy alumíniumból?), milyen a menete és 'hosz- sza, süllyesztett vagy lencse alakú-e a feje és így tovább. Mindezt leírva nyilvántartani rendkívül hosszadalmas és körülményes. Ezért a vállalatok már évekkel ezelőtt kialakítottak maguknak egy saját használatú, házi kódrendszert, amelyben különböző számokkal jelölték a kérdéses csavar tulajdonságait. Ez a kódrendszer a vállalatokon belül kiválóan bevált. De amikor kiléptek a börzére, kiderült, hogy például az M8-as méretű csavar jelölésére 14-féle kódot használnak a hazai vállalatok. Van, aki ilyen számsorral jelölte ; 618730. A i másik cég viszont már így azonosítja: 281-111-2035. A harmadik viszont eképpen: 441-14. Vagyis valóságos bábeli zűrzavar (tapasztalható a csavarok nyilvántartásában, és — mivel a csavar csak egy példa — más egyéb termékek jelölésénél is. Kilencjegyű számsorral A sok gond miatt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egyik témabizottsága is napirendre tűzte az ügyet. Amint várható volt, arra a megállapításra jutott, hogy félbe keli hagyni a házi kódrendszerek használatával, egységes, népgazdasági kódrendszer kialakítására van szükség. Sőt, még ez sem elég, figyelembe kell venni, hogy a külföldi országok is hasonló gondokkal küzdöttek, illetve küzdenek, ezért újabban mindinkább elterjed az EAiN-nak nevezett nemzetközi termékkód használata. Aligha volna jó az a hazai kódrendszer, amely eltekint attól, hogy az EAN-termékkód lassan világszabvánnyá válik. Hosszas töprengés, vita után olyan döntés született, hogy az egységes hazai kódrendszer kilencjegyű számiból álljon. Ebből a számsorból az első 4—5 azt jelöli, hogy hol, melyik hazai gyárban készítették a szóbanforgó terméket, példánkban a csavart. (Ha az említett csavar importcikk volt, akkor a kódnak jelölnie kell az importáló külkereskedelmi vállalatot is.) A kilencjegyű-szám többi számjegye viszont arról tudósít .bennünket, hogy.— legalábbis nagy vonalakban — milyen típusú csavarról van szó. S ha valaki még többet akar megtudni a kérdéses (termékről, csak elő kell vennie a szóbanforgó gyár (mondjuk a Csavaripari Vállalat), vagy — import esetén — az illetékes külkereskedelmi vállalat kódkatalógusát. Voltak, akik felvetették, hogy ily módon mégiscsak • két kódkatalógus — a népgazdasági, illetve a vállalati — használatára lesz szükség. E felfogás hívei azzal érveltek, hogy sokkal egyszerűbb volna, ha minden tudnivalót az egységes népgazdasági katalógusban jelölnénk. Ez elvben igaz is. Csakhogy amint az OMFB-nek a már említett témabizottsága feltárta, ez rendkívül költséges volna, hiszen a népgazdasági szférában forgalomban levő termékek száma napjainkban mar több millió. Ezért egy — számítógépekkel ellátott — nagy apparátust kellene fenntartani az ilyen kódkatalógus összeállítása, karbantartása céljából, s ez olyan kiadásokkal járna, ami talán nincs is arányban a várható haszonnal. Ezért ésszerűbb a vállalatokra alapozva, decentralizáltan megoldani a kódrendszer kialakítását. 1985-ig bevezetik Jellemző a téma súlyára, fontosságára, hogy a kormány gazdasági bizottsága is foglalkozott az üggyel, s úgy határozott, hogy 1983-ban megkezdik az ETK (Egységes Termékazonosító Kódrendszer) kísérleti bevezetését. A Gazdasági Bizottság döntése, alapján kezdték meg az úgynevezett Termékinformációs Központok kijelölését is. Ezek a központok (a csavarok esetében például a Csavaripari Vállalat, az autó- alkatrészek szférájában az Autókéi) töltik be a gazda szerepéi. Ennek megfelelően ők felelősek a kívánt kódkatalógus összeállításáért, kiadásáért is. A Csavaripari Vállalat gondozásában , megjelenő katalógusnak például nemcsak arra kell választ adnia, hogy a Csavaripari Vállalat milyen csavarokat gyárt, hanem arra is, hagy ezen kívül még hol, milyen csavarhoz lehet hozzájutni az ország többi, csavarelőállítással is foglalkozó üzemében. A tervek szerint 1985-ig az egész országban elterjed az ETK használata. Valószínű, ez is megfelelő feltételeket teremt ahhoz, hogy a termelővállalatok között meggyorsuljon a készletáramlás: aki akar, gyorsabban megszabadulhasson a felesleges csavarjaitól, aki pedig ilyeneket keres, előbb hozzájuthasson e termékekhez, mint manapság. Stuka Káioly, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság osztályvezetője Szárító- és tárolóavatás A szalkszentmártoni Petőfi Termelőszövet kezet páskomi kerül tében augusztus vég'", huszonkétmilliós beruházást avattak. Egyidő- ben készült el a bábolnai rendszerű termény- szárító és 240 vagon termény befogadására alkalmas tároló (képünkön). A két évig tartó építkezést a közös gazdaság építőbrigádja végezte. A létesítmények révén hatékonyabbá válik a tsz gazdálkodása. INDOKOLT-E A VÁSÁRLÓK AGGODALMA? A férges gyümölcs és a vegyszerek Előbb csak az újságokban lehetett olvasni, hogy nyugati szomszédainknál olyan gyümölcsöt, zöldséget keresnek a piacon a háziasszonyok, amelyek között férges is található. Üjabban mintha nálunk is kezdene meghonosodni ez a szokás. A vásárlók úgy gondolkoznak, hogy amennyiben a gyümölcs között férges is ákad, akkor az árut nyilván nem permetezték. Igaz ugyan, hogy ki kell dobniok egy részét, de még mindig jobban járnak, hiszen megkímélik a családjukat és magukat a vegyszerek okozta különféle ártalmaktól. Gondolkodásuk addig helyénvaló, hogy a piacra került áru többségét valóban permetezik, hiszen a nagyüzemekben és a háztáji gazdaságokban egyaránt védekeznek a kártevőik ellen. A modern mezőgazdasági termelésnek velejárója a vegyszeres növényvédelem, nélküle szinte elképzelhetetlen az árutermelés. Az elmúlt két évtizedben megduplázódott a mezőgazdasági termelés hazánkban, s ez többek között a vegyszerek felhasználásával érték el a gazdaságok. Rendszeres vizsgálat A kémiai anyagok alkalmazása azonban nem jár együtt a mérgezés veszélyével. Sőt, éppen az ellenkezője bizonyított. A növényvédelmi ellenőrző szolgálat rendszeresen vizsgálja a talajt, az élővizeket, évente több ezer mintát elemeznek a laboratóriu- mökban. Az élővizekből vett mintáknak mindössze 10 százalékában találtak vegyszermaradványt, de valamennyi alatta maradt a veszélyességi értéknek. Más vizsgálatoknál is hasonlóak a tapasztalatok. Csak a példa kedvéért tételezzük fel, hogy valahol, valamely mintában a megengedettnél nagyobb mennyiségű vegyszermaradványt találnak. Mi történik ilyenkor? Bekövetkezhet-e a tragédia? Még ekkor is azt mondják a szakemberek, hogy mérgezési veszély nincs. A növényvédő szereket ugyanis számos vizsgálatnak vetik alá, mielőtt forgalomba kerülnének. Amelyik fennakad az ellenőrzés szigorú rostáján, azt kizárják az értékesítésből, amelyik azonban átjut az veszély nélkül felhasználható, természetesen a balesetvédelmi előírások betartásával. Biológiai eljárások Másfelől a nagyüzemek is felkészültek a vegyszerek szakszerű alkalmazására. A gazdaságokban 4 ezer egyetemet, főiskolát végzett szakember irányítja a vegyszerek kiszórását, 40 ezer szakmunkás és betanított munkás dolgozik a növényvédő gépek mellett. A kistermelők szakismerete ugyan elmarad emögött, de a házikertekben csak a kevésbé veszélyes vegyszereket használhatják a termelők, ugyanis a vetőmagboltokban nem kapnak másít. A mezőgazdasági termelésnek tehát körültekintően kidolgozott része a vegyszeres növényvédelem, de ez korántsem az egyedüli védekezési eljárás. Mostanában terjedt az integrált növényvédelem szakkifejezés, amely magába foglalja a vegyszeres, a mechanikai és a biológiai eljárásokat is. Jóllehet, gazdagodik a védekezés választéka, a legfontosabb szerepet mégis a vegyszeres növényvédelem kapja ebben a tárházban. A mezőgazdaságban ugyanis évenként 65—70 ezer tonna növényvédő szert használnak fel, jórészt ezekkel sikerül megvédeni a növényeket a kórokozók és a kártevők pusztításától. A szakemberek tehát hangsúlyozzák a vegyszeres növényvédelem elsődlegességét, de emellett folyamatosan keresik m'ás módszerek alkalmazásának a lehetőségét is. Az utóbbi években mind jobban terjednek a biológiai eljárások. Ezeken azt értjük, ha a növények kórokozói és kártevői ellen más élőlényeket használnak fel. A módszer nem új, szinte egyidős az emberrel. A természetátalakító munka közben ugyanis az ember mindig felhasználta a maga javára a természeti erőket. Megfigyelték, melyik madár pusztítja el a hernyókat, melyik poloskafaj falja fel a levéltetveket. A tapasztalatokat szélesebb körben csak a század elején honosították. Az első világháború alatt behurcolt vértetű, az almafák egyik legnagyobb ellensége ellen behozták a vértetűfürkészt, ami elpusztította a károsítót. A hatvanas évek derekáig a vértetű nem okozott gazdasági kárt az almafákon. Ekkor viszont nagy mennyiségben használták a DDT-t, ami elpusztította a vértetűfürkészt, s elszaporodtak a vértetűk. Ma még költséges Az említett példa jelzi, hogy milyen érzékeny a biológiai növényvédelem, s hogy milyen nehéz módszereivel biztonsággal megvédeni a kultúrnövényeket. Szakemberek állítják, hogy a biológiai védekezés ma még költséges, időigényes, s ez utóbbiak miatt a termelést is kockáztatni kellene esetenként. Éppen ezért van szükség arra, hogy kémiai anyagokkal beavatkozzanak. Bizonyos tehát, hogy belátható ideig elsőrendű marad a vegyszeres növényvédelem. Az engedélyezési eljárás, a felhasználás gyakorlata viszont szavatolja, hogy a mérgezés veszélye nélkül lehet alkalmazni a kémiai anyagokat a károsítok elpusztítására. Ezért feleslegesen, óvatoskodik az a háziasszony, aki a férges gyümölcsért is pénzt ad a piacon. F. J.
