Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-06 / 210. szám
1983. szeptember 6. Ö PETŐFI NÉPE 9 5 AMERIKÁBÓL JÖTTEM, MESTERSÉGEM CÍMERE: Dzsesszbalett-professzor Magas, sportos testalkat, nyűtt arc, tökéletesen ejtett magyar szavak, élénk gesztusok... Ha mozdulatokkal vall a tánc titkairól, korát meghazudtoló lendülettel pördül-fordul, miközben harmonikusan vibrál szinte minden poncikája. — Az USA-foól érkezett Bajára augusztusiban, a fiatal amatőr művészek 'hagyományos nyári alkotótáborába, ahol a versenytáncosok negyvenfős csoportját dirigálta harmadmagávál. Az amerikai Minnesota állam egyetemének dzsesszbalett-pro- fesszora. Dr. Varga Gusztávnak hívják. — Gondolom arra kíváncsi, hogy mi a véleményem erről a bajai ifjúsági művésztelepről. Nem csak arra? — vonta fel szemöldökét. — Nem baj. Nos, ami a tábort illeti, tavaly nyáron is itt töltöttem két hetet, s örültem, hogy újra meghívtak. Azt hiszem, ez jelzi, milyenek a benyomásaim. Nagyszerű dolognak tartom, hogy ilyen formában is foglalkoznak a diák korú művésznövendékekkel, az pedig kimondottan szimpatikus számomra, hogy a zenészeken és az ecsetforgatókon kívül, a versenytáncosok továbbképzését is felvállalja e Sugovica-parti művésztelep. — Mióta él Amerikában? — Idestova harminc esztendeje. — Ott kötelezte el magát a táncnak? — Lényegében igen. Míg itthon éltem — huszonegy éves koromig — tornáztam, de egy izomsérülés miatt abba kellett hagynom ezt a csodálatos sportot. A zenéért, különösen a dzsesszért pedig mindig rajongtam. Ez a két dolog volt, amit „útravaló- ként” magammal vittem a tengeren túlra annak idején. Takarítóként kezdtem az új életet Amerikában, tányért mosogattam, lebujok kövezetét súroltam ... Közben szinte minden szabad időmet a dzsessz- és a báltermi táncok tanulmányozására fordítottam, majd beiratkoztam egy tanfolyamra, s alapfokú tánctanári bizonyítványt szereztem. Az ötvenes évek végén már táncoktatással kerestem a kenyerem. Egyébként a nemzetközi versenystílus éppen ezekben az években kezdett betörni az Egyesült Államokba, a báltermi táncok egyre népszerűbbek lettek. — Vagyis megfelelő perspektíva mutatkozott ezen a pályán? — Pontosan. Később a báltermi tánc egyre több balettelemet kölcsönzött, ezért kezdtem el behatóbban foglalkozni a balettel. — Végül is hogyan kapcsolódik mindehhez a dzsessz? — Valaha a dzsungelben, sajátos izolációban, egy csodálatos ritmikájú mozgással párosult a dzsessz, amit ha a balett klasszikusan harmonikus mozdulataival keverünk, kialakul egy jellegzetes mozgásforma. Ahogy egy-egy tudományból új diszciplínák nőttek ki, úgy emelkedett ki véleményem szerint a zene- és a balettművészetből a dzsesszbalett. Vagyis annyi lehetőséget, annyi esztétikumot kínált, hogy végül önálló művészeti ágként is képes volt talpon maradni. Emellett peÜ dig nyitott, ami tovább hatványozza a lehetőségeket. — Milyen értelemben nyitott? — Zenéjében, mozgáselemeiben egyaránt. Például befogadja a 'különböző népek táncaiból vett motívumokat, ami persze a dzsesszbaletten belül megannyi új stílust eredményez, eredményezhet. Hasonló módon, nemcsak a dzsessz különféle irányzatai — bebop, cool, hot — de a rock, a haevy metal vagy akár a new wave is nagyszerűen beépíthető a produkciókba. — Hogyan, mikor lett profeszszor? — San Franciscóban jártam egyetemre, testnevelés—biológia szakra. A testnevelésen belül a tánc volt a speciális szakom, a biológián belül pedig a fiziológia. A tanulás mellett persze dolgoztam, különböző kölcsönökből tengettem magam .. . 1969-ben kaptam diplomáit, s megszereztem a tánctanári mester fokozatot. Később ledoktoráltam. A disszer' tációmat a tánc és a társadalom .viszonyáról írtam. Minnesota állam egyetemének testnevelési szakosztályán dolgozom, mint dzsesszbalettiprofesszor, de ez nem azt jelenti, hogy egyéb táncokat nem tanítok a hallgatóknak. Amerika és más nemzetek táncait, valamint zeneelméletet, ritmikát, koreográfiát és táncpedagógiát egyaránt oktatok. Természetesen a magyar csárdást, a dunántúli ugróst is . .. — Milyen érzés több ezer kilométerre Magyarországtól csárdást tanítani? — Erre nehéz szavakkal válaszolni .. . Olyan, mintha odavarázsolnám a hazai földet a próbaterembe . . . Egyébként az amerikai fiatalok szívesen tanulják a csárdást, nagyon tetszik nekik az üteme, a ritmikussága. —I Gyakran hazalátogat? — Minden nyáron. Elsősorban azért, mert itt él Budapesten az édesanyám, két öcsém és jelenleg még a feleségem is, akivel tavaly ismerkedtem meg € Sugovica-parti táborban. Másrészt szakmai jellegűek is a látogatásaim. Legutóbb a Népművelési Intézet kísérleti osztályán tartottam bemutatókat az amerikai táncformákról, technikai módszerekről, s viszonzásképpen megismerhetem a hazai tánctanítás metodikáját, új motívumokat tanulhatok, vagyis kölcsönösen hasznos ez a kapcsolat. — Milyennek ítéli a magyar táncoktatást? — Talán meglepően hangzik, de szerintem kevés olyan ország van a világon, ahol ilyen sokoldalú a tánctanárképzés. Nyugaton csak a szőkébb értelemben vett szakterület módszertani ismereteinek elsajátítását — és továbbadását — követelik meg a tánctanároktól, míg az itteniek a táncpedagógia, a táncjelírás, a tánctörténelem területein is igen jártasak, rengetegféle táncot ismernek, s mind az általános, mind a specifikus módszertan különböző fogásait, titkait kiválóan ismerik. — Csak az egyetemen tanít, vagy ad magánórákat is? — Manshallban — Minnesota állam egyik kisvárosában —, ahol lakom, van egy saját gyaikorlóstú- dióm. Itt szoktam tréningezni, s itt tartom a magánóráikat... A professzionista itáncstúdiókban. ahol „menő” trénerek oktatják a növendékeket — persze .nem egyénileg, hanem csoportos formában — öt—hat dollár egy lecke. Én ennél olcsóbb vagyok ... Sajátos tematika szerint tanítom egyébként a dzsesszbalettet, bevált technikák felhasználásával. — Mit jelent ez konkrétabban? — Tréningmódszerem egyrészt saját elképzeléseimre, kutatási eredményeimre épül, másrészt a szakma nagy mestereinek technikájából, metodikájából is kölcsönzők. Gondolok itt például Martha Grahamra, a mozdulatművészet neves egyéniségére, a dzsessz olyan nagyságaira, mint Luigi és Giordano, illetve az afro-amerikai táncok szaktekintélyére, Dunhamre és a többiekre... — Tervei? — Ápolni a kulturális kapcsolatokat szülőhazámmal és más országokkal is. Erre egyre jobbak a lehetőségek a tánc területén, hiszen óriási fejlődésen ment át a világ mozgáskultúrája az utóbbi évtizedekben, ami az afrikai mozgásformák népszerűsödésének köszönhető szerintem, az afrikai táncok terjedésének, amelyek „felszabadították a testet”. Ez a folyamat az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején kezdődött, amikor betört és végigsöpört Európán is a twist. A régi, merev táncszokások feloldódtak, más értelmet kaptak. — A kint élő magyarokkal tart kapcsolatot? — Sajnos Minnesota államban nagyon kevés honfitárs él. Lakhelyemtől legközelebb százötven mérföldre, Minneapolisban élnek magyarok. Ott lakik az egyik nagyon jó barátom is, Andáházy Loránd, akinek saját balett-társulata van a városban. Olykor felkérnek, tartsak egy kis dzsessz- balett-tréninget a társulatnak. Szívesen megyek, nemcsak a tánc miatt; magyar szót hallani... Koloh Elek SZÉPEN MAGYARUL — — SZÉPEN EMBERÜL Van-e egyenjogúsági A harangok szerelmese Az irkutszki Vlagyimir Tetyem- ikin festőművész műterme különös gyűjtemény otthona. A művész több mint kétszáz harangot tudhat magáénak. Van itt toronyból való, templomi és hajóharang, súlyos öregharang és apró Csenge ty- tyű. Mindegyiknek más-más hangja, mérete és rendeltetése voLt: távoli ősök keltek és feküdtek a harangok hangjára, gyűltek az ünnepekre össze, de még a kenyér tésztáját is harangszóra vetették a kemencébe. A festőművész, vendégei kívánságára, olykor különleges (koncertet rendez műtermében. A Szovjetunióiban az állami múzeumokon és képtárakon kívül számos olyan magángyűjtemény van, melyeket tulajdonosaik szívesen mutatnak meg az érdeklődőknek. Ilyen magánimú- zeum Tetyenkin haranggyűjteménye is, dé vannak, akik jégkorongot, babákat. játékkatonákat gyűjtenek. Korunkra jellemző; hogy egyre több nő vállal állást. Foglalkozásukat — ha szükséges — úgy jelöljük, hogy megtolid juik a szót a -nő utótaggal (például tanárnő, kalaiuznő, munkásnő stb.). Vannak azonban olyan foglalkozások is, amelyek kizárólag nőikre jellemzők, például szülésznő, dada, óvónő stb. Újságjaink szinte szenzációként közölnek olyan híreket, amelyekben az olvasható, hogy jellegzetesen női foglalkozásokat férfiak látnak el. Az óvónőképzőkben végzett férfiak foglalkozása ugyan óvónő, de a gyerekek óvó bácsinak szólítják őket. Védőnőképző főiskolának is volt már férfi hallgatója. Védőnőnek nevezzük eket? Nem lehet, hiszen, férfiak. A védő bácsi inkább bizalmas megszólítás. Az élet tehát feladta a leckét-: hogyan nevezzük — hivatalosan is! — a „védő bácsikat”, illetve az „óvó bácsikat?" Népszerű hetilapunk a következő címet adta az egyik hírnek: „A szülésznő — férfi!” Hollandiában ugyanis a bálba tanfolyamot férfiak is elvégezhetik. Amikor az oklevél a kezükben van, nem nevezhetjük őket sem szülésznőnek, sem szülésznek ez inkább szülészorvost jelöl). Nálunk inkább aiz ápolónők ép zésben vesznek részt férfiak. Amikor állást vállalnak, a betegek legfeljebb csak tréfából hívhatják őket nővérnek vagy madárrmak; de éppen olyan vicces lenne, ha így szólítanák őket: fivér, möszjő. Kivételes esetekről beszéltünk. S ha ezek a foglalkozások netán „elférfiasodnának”, nyilván megkapnák majd a nemnek is megfelelő nevet — minden élcelődó szándék nélkül. Lássunk azonban más példáikat, is! A kismama (= terhes nő,kisgyermekes anya) mintájára létrejött a kispapa (= kisgyermekes apa), a gyes-marna mintájára pedig a gyes-papa szó is. A kismamák az anyák boltjában vásárolják meg gyermekük számára a szükséges árucikkeket. Nyelvünkben van. ugyan egy apák boltja kifejezés is, de ez gjz italboltot jelenti. Minden év májusának első vasárnapján ünnepeljük az anyák napját. De van-e apák napja? Hogyne lenne! Nem is egy. hiszen a fizetési napokat hívják így. Nemrégiben kaptunk hírt arról, hogy nemcsak tréfából van apák napja, hanem a valóságban, is: az USÁ-,ban június harmadik vasárnapját elnöki rendelettel apák napjává nyilvánították. Ezzel állítólag régi hagyományt újítottak fel. Kivételes, olykor tréfás megjelölésekről szóltunk. Valóban szokatlan, amikor egy-egy férfi jellegzetesen női teendőket lát el. Ebben nincs kivetnivaló, legfeljebb az elnevezésekkel kapcsolatban adódnak nehézségek, s ezeket éppen a szokatlanság okozza. Ha gyakrabbam találkozunk hasonlókkal, a nyelv is megállapodik egy elnevezésnél. Így a címünkül írt mondat tulajdonképpen költői kérdés. Az idő és a használat majd eldönti, hogy lesz-e megfelelő kifejezés, avagy a meglevők tartósnak bizonyulnak-e. Könnyen lehet, hogy alkalmi szóalkotások lesznek, mivel az említett foglalkozások „visszanőiesednek”. Mizser Lajos NYOLCVAN ÉVE SZÜLETETT KADOSA PÁL Egy nagy muzsikus emléke Volt idő — a harmincas évek végén —, amikor Kadosa Pál, zenei életünk nagy egyénisége, komponista, zongoraművész és tanár, aki szeptember 6-án lenne nyolcvan esztendős, azzal- a tervvel foglalkozott, hogy elhagyja Magyarországot.'-Ugyanis nem látott semmiféle lehetőséget a megélhetésre. Bartók Bélához fordult tanácsért. Ajánlólevelet kért tőle külföldi impresszárió cégekhez, kiadókhoz. Bartók angol nyelvű írást adott át neki. Ebben hangsúlyozta, hogy „Kadosa legkiemelkedőbb fiatal komponistáink egyike, felkészültsége igen figyelemre méltó; kiváló zongoraművész és pedagógus . .. letelepedése tehát bármely országban feltétlenül csak nyeresége annak az államnak”. Szerencsére az önkéntes száműzetésre nem került sor, s így a „nyereség” megmaradt a magyar zenei élet számára, a felszabadulás után, több évtizeden át. Visz- szatekintve a múltba, már zene- történeti tény, hogy Kadosa Pál mindenfajta művészi és művészetpolitikai tevékenysége megérdemli az alapos méltatást. Elég, ha csak arra utalunk, hogy zene- akadémiai professzorként olyan zongoraművész-nemzedéket nevelt fel, amelyre büszkék lehetünk. Ha utolsó idejében már nem is tudott megjelenni az intézetben, ahol a kottát nézve hallgatta a növendékek játékát és inspirálta őket, de otthonában fogadta tanítványait. Volt növendékei közül gsak néhányat említünk: Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András ... Kadosa Pál Léván született. Sok-sok interjúban mesélte el hányatott ifjúságát. Apját már korán elvesztetté, és Nagyszombatra került nagyszüleihez. Nyolcéves korában kapta az első zongoraleckéket egy idős nénitől. Még elemista volt, amikor komponálni kezdett. Sorsdöntő lett számára, hogy 1918-ban felkerült Budapestre mint Keleti Lili zongoraművésznő tanítványa. Utóbb felvették a Zeneakadémiára. A zongorában Székely Arnold, zeneszerzésben Kodály Zoltán volt a mestere. Ahogy többször emlegette Kodályról: „Ez a körülmény döntően befolyásolt további utamon. Ma is nagyjából abból élek, amit tőle útravalóul kaptam.” Zongoraművészként 1923-ban mutatkozott be a fővárosi közönség előtt. Szerzeményeit eleinte a Mainzban működő világhírű zeneműkiadó, a Schott cég jelentette meg, de 1933 után ez a kapcsolat végleg megszakadt. A húszasharmincas években Kadosa szoros kapcsolatba került a kor haladó értelmiségével. Így a 100% csoportosulás egyik vezetője lett. Kassák pártfogoltja. Sűrűn volt együtt a Dokumentum és a Munka íróival, költőivel. Barátkozott József Attilával, Zelk Zoltánnal, Radnóti Miklóssal, akiknek számos versét megzenésítette. Serényen működött a magyar zenei fiatal alkotók és az Internaciona- le Gesellschaft für neue Musik (Üj Zenei Nemzetközi Társaság) közötti kapcsolat kiépítésén. Pompás művészettel tűzte műsorára a kor számos avantgárd muzsikusának opuszait, és természetesen, a magyarokét is. De zenei pályafutása igazán és erőteljesen csak a felszabadulás után ívéit felfélé. 1945-től lett a Zeneművészeti Főiskola tanára, majd a zongoratanszak vezetője. A Kodály elnöklete alatt működő Művészeti Tanács alelnökévé nevezték ki. Elnöke lett a Szerzői Jogvédő Hivatalnak, kétszer viselte a Magyar Zeneművészek Szövetségének elnöki tisztét. Volt tanácsadó a Rádióban, s átvette a Művészeti Dolgozók Szakszervezete pedagógiai szakosztályának elnökségét is. Zenei hagyatéka imponálóan tekintélyes. Több szimfóniát, hegedűversenyt, zongoraszonátát, kórusművet, vonóstriót, etűdöket és tömegdalt komponált. Operát is írt Szabolcsi Bence szövegére egy Jókai-elbeszélés nyomán A husz- ti kaland címmel. Első Kossuth- díjával Májusköszöntő című tömegdaláért tüntették ki, 1950- ben. A másodikat 1975-ben kapta. Kiváló és érdemes művész címmel jutalmazták, s két Erkel-díj- jal. Számos külföldi intézménytől, így a londoni királyi zeneakadémiától —, ahogy a magyar Zene- akadémiától is — vehette át a díszdoktori oklevelet. Hatalmas zenei életmű az övé. Nyolcvan éves lenne . . . Kristóf Károly Lakatos András-Láng Zsuzsa 29 Az érintett személyek esetében az OTSH elnökének utasítása alapján azonnali hatállyal fegyelmi eljárást kezdeményeztünk, és február 24-től a jogerős fegyelmi határozat meghozataláig mindennemű sporttevékenység végzése alól felfüggesztettük őket. Két személy — Teszler Vendel vezető edző és Pólyák Antal sportoló — ellen az eljárás folyamatban van Kilenc sportoló esetében az OTSH elnökének 4/1980. számú utasítás 2. paragrafusa 2. bekezdésében foglalt ösztönzési formákon felüli egyéb juttatás átvételéért, és ezzel a sportfeg' Imi .szabályzat 2. paragrafus b) pontjában me, .határozott fegyelmi vétség elkövetéséért a Szekszárdi Dózsa SE fegyelmi bizottsága február 25-án jogerős fegyelmi határozatot hozott. Ennek során 6 hónaptól 1 évig terjedő időre szóló eltiltást kaptak a játékosok. A büntetés végrehajtását azonban 1 évi próbaidőre a fegyelmi bizottság felfüggesztette. Az idézett cikkben a sök-sok paragrafusra, elnöki és megyei írásbeli és szóbeli utasításra való hivatkozásokon kívül is érezhető, hogy a Szekszárdi Dózsa SE nem szívesen hozta meg a szankcióikat sportolói ellen. Ami tőle telt, igazán megtette, még jogerős fegyelmi határozatot is hozott az eltiltásokról, s minden bizonnyal csak a jó pedagógus megbocsátással nevelő elve hozatta meg a vezetőséggel az eltiltással egy időben a próbaidős fefüg- gesztési ítéletet is. Ám alig néhány nappal a határozat és kommüniké meghozatala után mélyebbről is felkerültek bizonyító erejű tények. Az MLSZ külön is kénytelen volt foglalkozni a Szekszárdi Dózsa SE belügyeivel, és sajnálatos módon kiderült, hogy nem kettő, nem is tizenkettő, de a la'bd'arúgóosapat szinte valameny- nyi tagja vétkes valamilyen formában, s így sem próbaidőnek, sem felfüggesztésnek nincs helye. A Dózsa SE a már megkezdődött NB íl-es bajnokság mérkőzéseire ificsapattal volt kénytelen kiállni. K csapatok, a klulbok és a kis helyi közösségek próbálták menteni a menthetőt — és a mundér becsületét. Hol enyhítő körülmények erősebb latba vetésével, hol „mosakodással”, de arra is volt példa, hogy drákói szigorral. Mikor az egyik dunántúli község országhatárokon túl is jól ismert, kiemelkedő gazdasági eredmények felmutatásáról híres, legendás fegyelmet követelő gazdasági vezetője megtudta, hogy köz- tiszteletben álló szűkebb pátriájának focistái is belekeveredtek a visszaélésbe — a többiekhez képest elenyészően apró volt a vétségük —, azonnal kije- lentette, hogy a bűnösök egyetlen percig sem maradhatnak a Nagyhírű Cég állományában. Mi több, azonnal el kellett hagyniuk a cég által adományozott lakást is, és kereshetnek maguknak állást, otthont, lehetőleg az ország másik zugában. Így kerülhetett sor arra a nem mindennapi szituációra, hogy a ,/bűnösök” — egyik-másik három- gyermekes családapa, és évtizedek óta a Nagyhírű Cég alkalmazottja — sírva könyörögtek a rendőrség vizsgálati osztályán a vizsgálatot vezető őrnagynak, hogy mindent elismernek, visszafizetnek, elmondanak és megbánnak, csak nehogy a gazdasági vezető megtudja a vétségüket, mert akkor világgá repülnek, úgy kirúgják őket. A klubök vezetőinek magatartása többé-kevésbé adekvát tükre volt a csapatok környékén uralkodó hangulatnak, a vezetői magatartás torzulásainak. Magatartásuk tetemes mennyiségű pluszmunkát eredményezett az amúgy is túlterhelt rendőrségnek és az MLSZ vezetőségének is. Ellentételnek viszont megállja a helyét az is, hogy olykor hiába adtak S.O.S. jeleket a zaklatott és hősiesen ellenálló egyesületi emberek — a segélykérés süket fülekre talált. A Heves megyei Rendőr-főkapitányságon Patva- ros Lászlót, az Eger SE labdarúgóját tanúként hallgatták ki a nyomozás idején. Patvarost Sárközi több alkalommal is zaklatta — mint ahogy erre korábban már utaltunk —, de Patvaros László játékos ás Szentmarjay Tibor vezető edző felháborodott nyilatkozatára a helyi Népújságban senki sem reagált. A magyarországi totóbotrány kirobbanásának hivatalos és pontos időpontja 1983. február 2., szerda. Ekkor közölte valamennyi napilap az azóta már agyoncitált MTI-kommünikét, mely szerint: „A rendőrség a sportfogadással kapcsolatos visszaélések alapos gyanúja miatt folytatott nyomozás során előzetes letartóztatásba helyezte Bernáth Zoltán budapesti, Faragó József kiskunfélegyházi lakost és négy társukat; Pataki Miklós, Perei Gyula kecskeméti lakost és négy társukat; továbbá Molnár Tibor, Csötönyi Dániel szekszárdi lakost és 12 társukat. A nyomozás eddig feltárt adatait alapján az őrizetbe vettek alaposan gyanúsíthatóik azzal, hogy egyes alacsonyabb osztályú labdarúgócsapatokat, játékosokat és játékvezetőket megvesztegettek annak érdekében, hogy a totóban szereplő mérkőzések eredményei számukra kedvezően alakuljanak. Vesztegetéseik révén több millió forint jogtalan haszonhoz jutottak. A kiterjedt totócsalás.. ügyben a rendőrségi vizsgálat folyik." Így szólt tehát az első hivatalos közlemény, amelyet cikkek, hírek tucatja követett. A kettes sorszámot viselő, az elsőhöz szűkszavúságában hasonlító testületi állásfoglalást február 15-én az újjáalakult MLSZ elnöksége bocsátotta közre: „A Magyar Labdarúgó Szövetség elnöksége a sportfogadással kapcsolatos visszaélések felderítéséhez minden segítséget megad a vizsgálatot végző szerveknek. A labdarúgás tisztaságának érdekében intézkedés történik, hogy a vizsgálat befejezéséig illetve a bírósági ítélet meghozataláig az alaposan gyanúsítható labdarúgó-játékosok, játékvezetők edzők ás sportvezetők sporttevékenységét felfüggesszék." (Folytatás a következő lapszámunkban.)
