Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-25 / 227. szám
PN MAGAZIN © Orvosi ellenőrzés a visszaérkezés után. Dr. Sidó Zoltán (jobbra) és Kiszely György. TÜRKIZKÉK GLECCSEREK ZSEBTELEP A HÁLÓZSÁKBAN INTERJÚ A KORMÁNYZÓVAL Július ide, augusztus oda — hiába volt itthon évszázados rekordhőség, az Északi- sarkkör táján, pontosabban a norvég Sval- bard-szigeteken, régebbi, ismertebb néven a Spitzbergákon nulla Celsius-fok alá süly- lyedt a hőmérő mutatója. E hűvös helyen töltött el'csaknem két hónapot az a 15 tagú hegymászócsoport, amelyben ott volt a kecskeméti dr. Sidó Zoltán, a ROVK1 orvosa, aki — az alpinisták előzetes vizsgálata után a helyszínen is orvosi megfigyeléseket végzett, vizsgálta a csoport egészségét, és természetesen részt vett különböző túrákon. Elutazásáról hírt adtunk, s megígértük, ha visszatér, élményeiről beszámol az olvasóknak. tottuk. Négyen eljutottak például a nyugati Spitzbergák legészakibb csúcsára. Táborhelyünk egyébként 740 méterrel volt a tengerszint fölött, ez azonban a pólusok lapultsága miatt Magyarországon mintegy 3 ezer méteres magasságnak felel meg. Vagyis érzékeltük a környezet oxigénben való szegénységét. Természetesen vittem magammal orvosi műszereket, és segítségükkel méréseket is végeztem. Ez azonban meglehetősen nehéz a különleges körülmények miatt. Ahhoz például, hogy a masinák dolgozni tudjanak, együtt aludtam a hálózsákban a telepekkel, hogy melegítsem azokat. Az aggregát is éjjel-nappal ment. Nem volt egyszerű a társakat sem rávenni a fárasztó sítúrák, hegymászások utáni vizsgálatra. Végül is bírták az eszközök és bírták az emberek is a hosszú időn át tartó, kemény fizikai igénybevételt, ami itt még tetőződött a kéthónapos elzártság okozta pszichikai megterheléssel. (A táborban a külvilággal való egyetlen kapcsolatunk a rádió volt.) Előjöttek a rejtett személyiségjegyek is. Noha a teljes anyag elemzése még hátravan, az máris biztos, hogy a repülőorvostan és a hegymászók vizsgálata kölcsönösen hasznosítható eredményeket fog adni. Főként a pszichológiai összeférhetőság témakörében. Kiderült az úton, hogy egy ilyen csapatot legfeljebb 6—8 tagból szabad összeállítani. Azt is nagyon gondos válogatás után, máskülönben a teljesítőképesség lecsökken. Ez pedig végzetes lehet, hiszen az ember hegymászáskor saját magára és társára van utalva. Szerencsére az expedíció során orvosi beavatkozásra nem volt szükség, mindössze a hóvakságot kapták meg ketten, akik nem viselték a gleccserszemüveget. Ha már a gleccsereknél tartok: meglepetést okozott számomra a színűk. Nem fehér, mint gondoltam, hanem türkizkék. És a hólavinák mellett tulajdonképpen ez jelentette az egyetlen veszélyt. Mármint a gleccserrepedés, amely 1—2 méter széles, és igen mély is lehet. Egy ilyen kettévágta a táborunkat. Nehéz választani az élmények közül. A szánkban felolvasztott hóval mostunk fogat; megváltozott a szervezet biológiai órája, s 36 órás napokra állt be. Az állandó nappal ugyanis nem adott támpontot. • Térkép a tett színhelyéről — megjelölve az alaptábor. A televíziós stáb — amelyhez én is tartoztam — 23 nap elteltével elvált a hegymászóktól. Mi az Anst-fjordból 294 tengeri mérföldet hajóztunk. Két és fél napig tartott az út egy helyett, mivel elromlott a hajócsavar. Három hetet töltöttünk Barentsburgban, felkerestük a norvég és a lengyel kutatóbázisokat, vendégek voltunk egy lengyel jégtörőhajón — s mindeközben elforgattunk két tekercs filmet. Riportot készítettünk a Svalbard-szigetek kormányzójával, a szovjet konzullal, beszélgettünk a norvég Polar Institut dolgozóival és számos, különböző nemzetiségű tudományos kutatóval, akik turistaként jártak a Spitzbergákon. Hazatérve azt mondhatom: a magam kipróbálására nagyön jó volt ez a túra, de én nem akarok hegymászó lenni. A gyönyörű élmény persze megmarad, s ezt a nagyszerű, rendkívül összetett sportot továbbra is figyelemmel kísérem majd — de elsősorban orvosi szempontból.” (váczi) „Vonattal utaztunk Moszkváig _ k ezdi az elbeszélést —, s onnan egy TU 154-es géppel, Murmanszk érintésével 5 ás fél óra alatt jutottunk el Longyearbyen-be, a Svalbard-szigetek fővárosába. Innen egy nap múlva helikopterrel Pyramidenbe, az ezer lakosú szovjet bányászfaluba repültünk. Itt bevártuk három társunkat, akik hajóval érkeztek utánunk, és hozták a kéttonnányi fölszerelést. Azért csak ennyit, mert egy tonnát mi magunk cipeltünk háton és a szánokon. Az egyhetes várakozás sem telt el hiába, egy négytagú csapat előre ment, felderítette a terepet, s az általuk kiválasztott helyen, az Atom-hegység lábánál építettük föl az alaptábort. Ez kétszemélyes kis lakósátrakból, valamint egy-egy kultúr- és raktársátorból állott. Ez volt a bázis, innen tettünk rövi- debb, hosszabb kirándulásokat. A kőzet morzsalékos volt, mászni nehezen lehetett, ezért többször a sítúrát válasz• Hegymászók egymásközt. Krokodilfarm A Zapata 1 nyéker kietlen, J\ 111)9 DÜH vad vidék, a környékén található Kincses-tó mégis kedveh turistalátványosság. Kubában egyedülálló, de a világon is párját ritkítja az itteni farm és tenyész- telep. Ezen a farmon ugyanis nem teheneket, vagy birkákat, hanem krokodilokat tartanak. A látogatót egy „Krokodilfarm — tessék belépni!" feliratú tábla fogadja. A látvány meghökkentő. mégis lenyűgöző: a hatalmas kiterjedésű parkban egymás hegyén-hátán hevernek a hüllők. Ijedségre semmi ok. A telepet keresztül-kasul behálózó sétányt magas drótkerítés védi. A telep persze csupán másodsorban turisztikai vonzerő. Kilenc évvel ezelőtt kormányrendelettel hozták létre, főleg kutatási, kísérleti céllal. Akkor a tudósok azt a feladatot tűzték ki maguk elé, hogy emberi fel— ügyelet mellett, de természetes környezetben, iparszerűvé tegyék a krokodiltenyésztást. Az első lépés a különféle krokodilfajok különválasztása volt. A környéken alapvetően két krokodilfajta él: az úgynevezett „kubai”, tudományos nevén rhombifer, valamint az „amerikai”, más néven acutus. A kutató-kísérletező munka eredményeként ma már a két alapfajon kívül létezik egy harmadik, hibridkrokodil is, amely a szakemberek szerint egyesíti az előző kettő jó tulajdonságait. A tudósok azonban állítják: a kísérletezés lehetőségei még koránt sincsenek kimerítve Hogy mik lehetnek egy krokodil jó tulajdonságai? Amiről a magyar olvasó is tud, az főként tárcák, táskák és cipők alapanyagaként szolgáló bőrének minősége. Ami viszont jóval kevésbé köztudott: húsa ízletes proteinekben gazdag táplálék, amely Latin-Amerikában csemegének számít. A krokodiloknak egyébként épp nagy keletjük lett a vesztük, s emiatt rendelte el a kubai kormányzat az iparszerű, ellenőrzött tenyésztést és felhasználást. A világ legtöbb olyan országában ugyanis, ahol egykoron őshonos volt e hüllő, a korlátlan vadászat miatt számuk vészesen megfogyatkozott. így a zapataihoz hasonló krokodilfarm az egyik lehetséges megoldás megóvásukra, szaporításukra. N. Cs. Tagló A telepvezető körülugrálta a tagbaszakadt jövevényt, aki váratlanul munkára jelentkezett. — Foglaljon helyet, izé .. . — Taglónak szólíthat, főnök. A haverok is úgy hívnak. — Már holnap beáll, ugye, Tagló- kám? — Lassabban, főnök! Előbb az alku. — Na, persze. Nyugodt lehet, megalkuszunk ! — Tudni akarom, milyenek itt a munkakörülmények.-- Jók, Taglókám. Sódert kell kirakni a vagonokból. — Még nem tartunk a sódernál. Hogyan van itt a dolgozók szállítása? — Miért, maga hol lakik? — Csömörön. — Nagyszerű, onnét jár a HÉV. — Jár, de nem sódert rakodni. Maguknak saját buszaik vannak. Két hónap a Spitzbergákon — Jó, nem bánom. A hatvani munkásjáratunk reggelente beugrik magáért a csömöri tanácsház elé. — A Vág utca 72-ben lakom, hátul az udvarban. — Na ne. Tagló kartárs, ez rémálom!... Hová megy? Ne menjen el az istenért, csak vicceltem! Fél hatra magáért megy a busz. — Az más. Hanem az előbb körüljártam a telepen, láttam, amit láttam. Én saját szerszámmal dolgozom. — Láthatta, Taglókám, van itt lapát bőven. — De nem nekem való. Ezek akkorák, mint az ólajtó. Ne féljen, a saját szerszám használati díjáról majd megalkuszunk. Azt is látom, hogy a szabad ég alatt kell rakodni. — Hát . .., többnyire. — Utálom a nyirkos időt. Csak védőitallal vállalom. — Meglesz, Taglókám. A gépírónő mindennap főz magának teát. — Minek néz, főnök? Engemet csak a kisüsti véd. El ne felejtsem, az üzemi kajára nézve kikötöm, hogy ne adjanak nehéz ételeket, mert ha valami megfekszi a gyomromat, utána nem tudok rendesen pihenni, azt pedig muszáj, hogy újjászülessen a munkaerőm. Egyelőre ennyit, most lássuk a stekszet. — A kollektív szerint fizetünk, de biztosíthatom, Taglókám, hogy meg lesz elégedve. Az alapbér . . . — Az alapbér nem érdekel. Menynyi a jelenléti prémium? Na, miért néz olyan értetlenül, főnök? Ha az ember munkavégzés céljából jelen van, azért csak Jár valami? Jó volna, ha venné a ceruzát. Nyilván van úgy, hogy reggeli után mindjárt hozzá kell fogni a rakodáshoz. Mennyi a sürgősségi pótlék? Nem tudja fejből? Hát a veszélyességi pótlék? — Könyörgöm, Taglókám, itt nincsen veszély. A sóder nem robban . . . — Minden meló veszélyes, főnök! Maga az, hogy meló. Különben is magas a vagonok platója, kinek a baja, ha megszédülök? Na és a por, meg a zaj? Nem is beszélve arról, hogy büdös a sóder, az előbb is megcsapta az orromat a halszag. Látom, hüledezik, főnök. Én tudom a Jogaimat, én már minden iparágban rakodtam. Én osztályon felüli rakodónak jönnék el magukhaz, nem vértanúnak. Erről jut eszembe: ha itt pusztulnék el a sóder körül, valamit csak adnának az özvegyemnek? — Ne mondjon ilyeneket, Taglókám, mert gyenge a szívem. De ha mégis . .természetes, hagy az özvegye szép pénzt kap. — Ez a beszéd. Csakhogy ezt a stekszet mindját most a belépéskor adják ide. Én ugyanis nőtlen ember vagyok. H.J. Játékország, ahová felnőtteknek is szabad a belépés! Az egyik polcon állatkert. Egér nagyságú elefánt mellett elefánt méretű egér, előttük, mögöttük oroszlán, kutya, nyuszi, tehén — mindmegannyi puha textíliából. Ugyanitt látható terítő készítésére alkalmas mini szövőszék — fából, lévén ez már a hazai faipari vállalatok és szövetkezetek standja. Akik. vallják: ma Is (vagy ma ismét) kedveltek a természetes anyagok. S készítik is újra a színes fapálcikákat: a marokkót, a konstrukciós építő játékot, amelyből ház és emelődaru, kígyó és malac is Mint rangos filmszínházak mellett a mesemozi, olyan az őszi BNV-n megrendezett IV. Interplay Expo, a nemzetközi játékkiállitás. Az apróságok játék- országban elfoglalhatják magukat filmvetítéssel, az újdonságok kipróbálásával, amíg a szülök megnézik a felnőtteknek szánt bemutatót, utána pedig közösen szemlélhetik, mit kínálnak az idén a gyerekeknek a játékgyártók és -forgalmazók. összeállítható. Igaz, mint állítják, a fajáték a gyártónak nem nagy üzlet, mert drága a hozzá szükséges gép, szerszám, és a tévhittel ellentétben az apró darabokhoz sem használható fel csupán hulladékanyag. — Piackutatást végeztünk — mondja dr. Repkényi Endre, a TRIÁL reklámosztályának vezetője. — Mert változott a helyzet, ma már a játék is érzékeny a jövedelemre, vagyis nem mindegy, mennyibe kerül. — Mi az. amit a legjobban keresnek? — kérdem a szakembert. — A LEGO. Az világszám! A dán játékgyártó cég is kiállító a vásáron. A pultokon, kirakatokban megtalálhatók a jól ismert építőelemek ezernyi változatban. Ezekből mindent meg lehet csinálni, helikoptertől a katicabogárig, nyugágytól a forgó szélmalomig, űrországtól a mesevilágig. Eljátszhatnak ezzel csecsemők ás nagypapák is. Játszanak is, szerte a világban, s idehaza is mind többen. A LE- GÖ-ból idén Magyarorszáe 1 millió dollárért vásárolt. Eddig a mennyiség egyötöde érkezett be, a többi karácsonyra várható. Méaoedig a teljes választékból, amelyben megtalálható a tavalyi lipcsei vásár aranyérmével díjazott úiszerű, oktatásra is használható kollekció. Az idei expón változatlanul nagy a kínálat a logikai játékokból, bár a' piac egyelőre keve«I Játék kicsiknek és nagyobbaknak. © A dániai Legoland meseváros. sebbet vesz fel a korábbinál. Kereslet mutatkozik ugyanakkor a matchboxok iránt. Ez a cég a hagyományos miniatűr autómo- dellek mellett kifejlesztette a nagyobb méretű, mozgatható alkatrészes Convoy családját, és a rugós, kulcsos autókat. A profil- bővítés révén pedig babákat, modellező építő játékokat is készítenek a nulla—tizenkét éves — számukra eleddig nem létező — korosztálynak is. A vitrinekben kiállított termékek fölött időnként ilyen feliratok is olvashatók: Gyártót keresünk!, vagy a másikon: Ezekre is vevők vagyunk. Hátha a vásáron sikerül találkozni. A szem- lélődőnek meg eszébe jut a bejárat melletti tájékoztató szövege: Magyarországon mintegy 2200 fajta játék van forgalomban; felötlik benne az üzletkötő szava: a fejlett játékkészítéséről híres Csehszlovákiában, NDK-ban ennek többszöröse, és mégis oly kevés jut el belőlük a mi üzleteinkbe; felidézi magában két héttel korábbi vásárlását, amikor valami ügyes, hasznos, nem túl drága játékot keresett. A kiállítás után tudja: van ilyen. V. T. összeállította: Váczi Tamás ■ É ■
