Petőfi Népe, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-24 / 226. szám
1983. szeptember 24 » PETŐFI NÉPE • 3 VÉLEMÉNYEK, FELSZÓLALÁSOK VAN LEVELÜNK? A választási törvényjavaslat vitája E héten a megye huszonöt településén rendeztek társadalmi vitát a választási törvényjavaslatról a Hazafias Népfront-bizottságok. Az összejöveteleken az észrevételek, javaslatok százai hangzottak el, melyeket a megyei népfrontbizottság gyűjt egybe és továbbít majd a Hazafias Népfront Országos Tanácsához. Számosán írásban küldik el a törvény- tervezetről kialakult véleményüket. Az alábbiakban egy kiskőrösi felszólalást és egy kecskeméti írásbeli megnyilvánulást teszünk közzé: Többes jelölés, nagyobb felelősség A választási törvény változtatásának okai érthetőek és mindenki számára elfogadottak. Társadalmi életünk demokratizálásának időszakát éljük, mely az élet minden területén tapasztalható. Épp ezért népünk teljes egyetértésével találkozik, hogy az egyik legfontosabb társadalmi cselekvést, a választást, törvény- javaslat formájában társadalmi vitára bocsátották. A javaslat nem tartalmaz alapvető változásokat a hatályos választási törvényhez képest, de további demokratikus jogokkal kívánja felruházni az állampolgárokat, a népképviseleti szerveket és joggá, kötelességgé teszi az eddigi lehetőségeket. Mi ragadja meg elsősorban a közélet iránt fogékony állampolgárt a javaslatban? Az alábbiakban erről kívánok szólni. Szándékosan csak azokkal a változtatásokkal foglalkozom, amelyek lényegüknél fogva különösen megragadtak, illetve amelyekkel nem értek teljesen egyet, vagy szükségesnek tartom továbbgondolásukat. A tényt, hogy országos listán is választanak képviselőket a jövőben, örömmel üdvözlöm és támogatom. Ügy érzem, egész népünk egyetértésével fog találkozni ez a javaslat. Ugyanakkor kifejezem azt az igényt, hogy az országos lista összeállításánál a Hazafias Népfront Országos Tanácsa kérje ki a helyi népfrontszervek véleményét is. A tervezet a kettős vagy többes jelölés kötelezővé tételét javasolja. Ezzel is egyet kell érteni. Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a többes jelölés sokkal nagyobb felelősséget, következetesebb munkát követel a népfrontszervektől. S arra is, hogy csak ott szabad több jelöltet állítani felelősséggel, ahol több a közéletért tenni akaró, a közösségi munkára mozgósítani tudó és akaró ember. Csakis így érhető el, hogy a jelölés a vá-. lasztójc passzív beletörődése helyett azok aktív egyetértésével találkozzék. A helyi tanácstagi körzetekre a törvény keretszámokat adjon, s a tanácstagok számának városonkénti, községenkénti meghatározását bízza a helyi tanácsokra. Megfontolandónak tartom, hogy — legalábbis a városokban — helységi listán (hasonlóan a képviselők országos listájához, a szerk.) is válasszanak öt—tíz tagot a tanácsba. Így elkerülhető lenne az elfogultság feltételezése ezekkel az állami, társadalmi életben fontos szerepet játszó emberekkel, illetve választói körzetükkel szemben. Egyetértek a visszahívásra vonatkozó javaslat törvénybe iktatásával. Mivel azonban a Hazafias Népfront szervezeteinek kell javasolniuk a visszahívást, szükségesnek tartom, hogy a népfront sokkal alaposabban foglalkozzék a tanácstagok érdemi munkájával. Ezzel kapcsolatban tehát a nagyobb felelősségre hívom fel a figyelmet. Meggyőződésem, hogy a törvénytervezet — változásaival — kielégíti a mai társadalmi igényeket, ezért javaslom annak elfogadását, azzal a kiegészítéssel, hogy a városi tanácsokba is válasszanak városi listán tanácstagokat. Szabó János Kiskőrös, az IGV főmérnöke Növeljük a tanácsok önállóságát A választási rendszer továbbfejlesztésével egyetértek, azt időszerűnek, szükségesnek tartom, mert a közéleti demokrácia fejlődését szolgálja, nagyobb lehetőséget biztosít a választópolgárok számára ahhoz, hogy beleszóljanak, ki képviselje őket. Helyeslem a kettők vagy többes jelölést, az országos választási lista bevezetését, a tanácstagok számának csökkentését, a választókerületi bizottságok megszüntetését. Ugyanakkor úgy vélem, hogy az új választási törvény gyakorlati megvalósítása nem lesz könnyű munka. Nagy szükség lesz olyan propagandára, amely a választókkal megérteti az új törvény változásainak lényegét. A magam részéről támogatom azt a javaslatot, miszerint a vál lasztókerületek számát a helyi tanács állapítsa meg. Ezzel ugyanis növeljük a tanácsok önállóságát, hatáskörét. A javaslat ellen szóló indoklást nem tartom megalaoozottnak. A törvényjavaslat különben is eléggé behatárolja a választókerületek, illetve a tanácstagok számát. Ezen belül döntési lehetőséget ad a helyi szerveknek. A jelöléssel kapcsolatban azt a javaslatot tartom a legjobbnak, hogy azok jelöljenek, akik majd szavaznak is. Szükségesnek tartom gyűlések tartását a jelöltek részvételével. Itt az egyenlő feltételek lehetősége adott. Nehezen tudom azonban elképzelni annak gyakorlati megvalósulását, hogy a jelöltek egyenlő feltételek közt kereshessék fel a választókat. Véleményem szerint a tanácstagok többségének a helyi tanácsok területén lakó választópolgárok közül kell kikerülniük. Azt is rögzíteni kellene, hogy az országos listán megválasztott képviselők hogyan számoljanak be, illetve ki kellene mondania a törvénynek az ő beszámolási kötelezettségüket is. Végezetül a munkahelyeken szervezett jelölőgyűlést csak országgyűlési képviselők jelölése esetén tartom helyesnek, azzal a megjegyzéssel, hogy az a választókerületben lévő munkahely legyen, s ahol a választókerület polgárai is lehetőséget kapnak a részvételre. Iván Istvánná a megyei népfrontbizottság tagja INJEKCIÓ A FÖLDNEK V - rte** Készletgazdálkodás az első félévben <* A Hajdúsági Agráripari Egyesülés tangazdaságaiban talajművelő gépeket állítottak munkába. A BIG típusú önjáró gépek egyetlen művelettel 45 centi mélységben lazítják a talajt és beinjektálják a folyékony szerves, illetve műtrágyát az igények szerint 60—180 köbméternyit hektáronként. A gépek jelenleg az ebesi Vörös Csillag Mgtsz-ben az őszi búza vetése alá készítik elő a talajt. Az első hat hónapban az átlagosnál nagyobb volt az idényszerű készletcsökkenés a népgazdaságban — állapította meg a Magyar Nemzeti Bank. Mivel az élelmiszeripar és más idényszerű gazdálkodást folytatók korábban beszerzett alapanyagaikat ebben az időszakban feldolgozzák és értékesítik, általában az esztendő első felében a népgazdaság készletállománya csökken. Míg 1982-ben a január 1-i készletállomány június 30-ra 24,6 milliárddal lett kisebb, addig az idei csökkenés értéke elérte a 32,5 milliárd forintot. Ez azonban nem elsősorban a vállalatok és a szövetkezetek jobb gazdálkodásának eredménye. A vártnál alacsonyabb készletállomány kialakulásában olyan tényezők játszottak szerepet, mint az ipari termelés idei első féléves igen kis mértékű növekedése, valamint az exportnál lassúbb importbővülés. Emellett az átlagosnál nagyobb mértékű készlet- csökkenésben tükröződnek a hazai termelővállalatok megsokasodott beszerzési és utánpótlási nehézségei is. Az említettekkel magyarázható az is, hogy az első félévben az ipar készletei — az élelmiszeripar nélkül számolva — csak 1,8 milliárd forinttal nőttek. A múlt esztendő hasonló időszakában ez a szám elérte a 6,9 milliárd forintot. Az alacsony növekedés a vásárolt készletek jelentős mértékű, mintegy 10,7 milliárdos csökkenéséből és a saját termelési készletek 12,5 milliárdos bővüléséből származnak. A Magyar Nemzeti Bank, az Országos Anyag- és Árhivatal és a felügyeleti szervek a Minisztertanács rendelete alapján tovább folytatják a vállalati készletgazdálkodás felülvizsgálatát, s ahol indokolt, ott javaslatot tesznek a forgóalap elvonására. A vizsgálatok eddigi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy még mindig jelentős a nehezen értékesíthető, vagy felesleges készletekkel rendelkező vállalatok száma. Sok esetben az indokoltnál nagyobb biztonsági készleteket halmoznak fel a gazdálkodók, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy a népgazdaságban az idei első félévben sem sikerült felgyorsítani a készletek forgási sebességét. NAPKÖZBEN Ismeretlen Nem készítettünk kimutatást arról, hogy az utóbbi esztendőkben hányszor hívtuk fel a figyelmet a pénz és egyéb értékek gondos őrzésére. De ha a sajtó egyetlen alkalommal sem tette volna ezt, az előrelátó gondosság, az állami, szövetkezeti szervekre vonatkozó és kötelező szabályokat akkor is figyelembe kell vennie azoknak, akiknek munkaköréhez tartozik a pénzkezelés. Nem mondjuk azt, hogy úgy kellene vigyázni az állam, a* közösség pénzére, mintha az az illetőnek sajátja volna. Tapasztalat ugyanis, hogy jó néhány ember nehéz munkával szerzett, megtakarított pénzét bizony eléggé „lazán” kezeli. Sajnos, mindkettőre van példa. Augusztus végén, egy éjszaka, a hercegszántói áfész italboltjába betört egy eddig ismeretlen tettes. A pulton találta a kisméretű letettesek mezkazettát, amiről mindenki tudja, hogy abban az értékeket rejtő szekrény kulcsát szokták tartani. A betörő is tudta azt, felfeszítette a dobozt, s valóban ott volt a kulcs, amely a falba épített, és pénz tárolására használt lemezkazettát nyitotta. A tettesnek nem volt tehát nehéz dolga: a fali kazettából 31700 forintot vitt el, vagyis az italbolt előző két napi teljes bevételét. A másik — jelenleg ugyancsak ismeretlen tettes — Kunszentmikíóson, a piactéren lévő nyomda épületébe mászott be az ablakon. Az illető előre sejthette, hogy fáradozását siker koronázza. S valóban talált egy lemezkazettát, amit felfeszített, s a benne „őrzött” hétezer forinttal távozott. Harmadik esetünk a saját pénz nem éppen biztonságos őrzéséről szól. A történet több szempontból figyelemre méltó. Tiszaalpáron egy idős férfi csak a pénz eltűnése után két nappal vette észre, hogy a szobában lévő ágya párnája alól valaki ellopta az oda „rejtett” 42 ezer forintot. A rendőrségre azonban csak újabb napok elteltével- szaladt. Ott természetesen meghallgatták a panaszát, jegyzőkönyvet vettek fel az ügyről, és megindították a nyomozást — ismeretlen tettes ellen. Bízzunk a nyomozók munkájának eredményében, s tétélezzük fel, hogy elfogják mindhárom ügy ismeretlen tettesét. A pénz azonban már biztosan nem lesz meg náluk, hiszen azt azóta elköltötték. Az eset mindenképpen életre szóló tanulság lesz azoknak, akik károsodtak. Mi azonban azt szeretnénk, ha rajtuk kívül mások is megszívlelnék a történteket. Azok, akiknek munkaköri kötelességük a pénz kezelése, s azok, akik eddig szintén a párna alatt, a szalmazsákban, a fehérneműs szekrényben őrizgették az ösz- szegyűjtött ezreseket — az OTP helyett. —g— Vasárnap óraigazítás Véget ért a nyári időszámítás. Ennek megfelelően, az érvényes rendelet értelmében, hivatalosan szeptember 25-én, vasárnap éjjel egy órakor vissza kell állítani a mutatókat 0 órára, vagyis az eredeti közép-európai időszámításra. A háztartásokban nyilván szombaton este tolják vissza a mutatókat, a posta azonban még előbb, már tegnap délután megkezdte ezt a munkát. Hétfőn délután már valamennyi nyilvános villanyóra a „rendes” időt mutatja. A tömegközlekedésben különösebb változást nem okoz az óra- igazítás, a repülő-, az autóbusz- és a hajójáratok az érvényes menetrend szerint közlekednek. A MÁV holnaptól ugyan bevezeti a téli menetrendet, de a hozzá kiadott pótlás is inkább csak az eddigi — a mostani menetrend májusi megjelenése óta történt — változásokat tartalmazza és a későbbi módosításokat — például a karácsonyi ünnepek idején nem közlekedő személyvonatokat ismerleti. Ezenkívül feltünteti a Hegyeshalom—Rajka között ismét megindult vasúti közlekedés rendjét. A téli menetrend változásait tartalmazó díimentes pótlás már kapható a oálvaudvarokon és az utazási irodákban. AUDIOVIZUÁLIS KORREPETÁLÓ-TEREM VÉPEN Audiovizuális korrepetáló-termet rendezett be a vépi Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézet oktatási fejlesztési csoportja a hazánkban tanuló külföldi diákok részére. A teremben egyszerre 33 hallgató tanulhat a jól felszerelt munkaasztalok mellett, melyekhez televízió, hangosított diavetítő, valamint mikrofilm-leolvasó csatlakoztatható. Ezek segítségével a tanuló bármely tantárgy anyagrészét „lehívhatja” és konzultálhat a berendezések segítségével. Ezt a kérdést teszik fel nap mint nap Torma László postásnak az iskolából hazafelé tartó gyerekek, akik az igenlő válaszra boldogan viszik magukkal a küldeményeket. Jó is ez a segítség — viszonzásképpen Torma László megbeszéli a gj erekekkel az iskolában történteket —, hiszen kilenc dűlőt, több mint száz tanyát kell megjárni a postásnak a levelekkel és az előfizetett félszáznyi napi-, valamint a négyszer ennyi hetilappal. A kézbesítenivaló ugyan nem sok, de nagy — mintegy 30 kilométeres — a körzet: a ladánybenei tanyavilág egyik fefe. Itt teljesít szolgálatot Torma László, immár 11. éve, s mint mondta nyugdíjazásáig itt akar maradni. Annál • inkább, mert november elsejétől könnyebb lesz a munkája: a posta 21 kézbesítőládát helyez ki a körzetbe, így nem kell hatalmas távolságokra cipelnie a küldeményeket. RÁDIÖJEGYZET Kockáztattam Bari Árpád végzettsége szerint orvos, ám több mint két éve nem praktizál. Kizárólag képzőművészettel foglalkozik. Festő. Bevallása szerint sok hasznát veszi eredeti szakmájának az alkotó munkában; sajátos szemléletet, gondolkodásmódot mondhat magáénak általa, a piktúra világában ... Hogyan lesz egy orvosból festő? — Erre kereste a választ Fodor Csilla riportja, melyet csütörtökön, a késő esti órákban sugárzott a Kos- suth-adó. A műsorból kiderült: Nem előzi meg az egyetemet komolyabb alkalmassági vizsga, amely az elkötelezettséget, a hivatásérzetet is nagyító alá tessékelné. Persze Bari Árpád esetében egyéb körülmények is közrejátszottak, míg a pályamódosítás mellett döntött. Plasztikai sebész szeretett volna lenni, de lehetetlennek tűnt számára, hogy valaha is el tud helyezkedni az álmodott munkakörben. Hónapokig sofőrködött az egyetem elvégzése után, mire sikerült állást szereznie egy kórbonctani osztályon. Közben rendszeresen forgatta az ecsetet, s amikor összegyűlt egy kiállításra való anyag, bemutatkozott — hobbijának produktumaival — egy önálló kiállításon. Sikeresen. Űj meghívásokat, kiállítási lehetőségeket kapott, mígnem „odáig fajult a dolog”, hogy válaszút elé került. A festészetet választotta. — Kockáztattam — vallotta a rövidke riportban. — Azt nem tudom megítélni, hogy jobb festő vagyok-e, mint orvos, de az bizonyos, hogy nekem eddig többet adott a paletta, a vászon, mint a diplomám. .. Orvosként a mások által felhalmozott ismeretek minél hatékonyabb hasznosítását végezném, míg festőként egy szubjektív egyéni világot, önmagamat teremthetem meg. Tehát többet kapott a művészettől, mint a tudománytól. De vajon többet is adott (ad, adhat)? A közönség előszeretettel vásárolja képeit, ám a szakemberek megkérdőjelezik piktori tehetségét. — Na és? — kérdezett vissza kesernyésen. — Kit fogad be könnyen manapság ez a szakma ? Ha Bari Árpád neve, mint festőé, az utókornak fennmarad, senki nem vonja majd kétségbe, hogy helyesen döntött, amikor hátat fordított eredeti hivatásának. Ha csak egy lesz (marad) a sok ezer átlagtehetségű piktor között, akit gyorsan a feledésbe öblít az idő, talán több hasznát látná orvosként ez a kor. — Feltevések, amelyekre senki sem tud (Bari Árpád sem) ma még válaszolni, s különben is mindenki saját sorsának a kovácsa, gondolhatta a rádióhallgató a műsor kapcsán. Ám egy újabb feltevés mégis kínáltatja magát, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni: Ha egy sebész ilyen hamar, ilyen könnyen „kockáztat” saját életét illetően, nem helyesebb-e valóban, ha más pálya mellett dönt? Elvégre egy festmény látványa — legyen az remekmű vagy giccs — még nem okozott soha életveszélyt, tragédiát. A piktúrában lehet kockáztatni. A sebészet azonban veszélyesebb „műfaj” . . . —koloh—
