Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-10 / 188. szám

1983. augusztus 10. • PETŐFI NfiPE • 3- r .... r- r..... . ~ f '* Y. T ÚL A MEGYEHATÁRON Látogatás Szabolcsban — Ebédeljünk az Aranyszarvasban, Itt van egy ugrásnyira — javasolta a műemléki albizottságok nyíregyházi tanácskozásának második napján Bács- Kiskun megyei barátainak a kecskeméti tanács fő­mérnöke. Helyeslőén bólintottunk, noha elégedettek voltunk a Szabolcs Szálló konyhájával. Kiküldetés­ben, turistaúton mindenki új ízekre, új látnivalók­ra vágyik. Jól tettük, hogy hallgattunk Juhász Ist­ván kollégánkra, bár jó ideig ballagtunk, aimíg áhí­tott úticélunkihoz értünk. Inkább megszokásból csipkedtük tagtársunkat csalóka tájékoztatásáért, mert lekötötte érdeklődésünket a modern nagyvá­ros tágas központja. Más világ ez, mint Krúdy úti­könyvéből gondolható. Széles, gondozott utakon ju­tottunk el a víztorony tövében hívogató vendéglő­höz. A szertartásosan föLszolgált levesnek, az íny­csiklandozó bevezetőt követő szabolcsi ételkülönle- gesságeknek méltatására Rezeda Kázmér tolla vol­na illetékes. Nincs még olyan tája az országnak, ahol az en­nivaló, az étkezés ennyit foglalkoztatta volna az embereket. Mije nincs, arra vágyik anyaszülte. Itt, „a kitárt szegénység” világában kínozta leggyak­rabban az éhség a nincsteleneket. Zsírtalan löttyö- kön, ciberén nőttek fel százezrek. Szatmári tájon élt az „egyszer jóllakni” vágyba belepusztult faluszéli. A feudalizmust századunkban j,s őrző megyében a történelmi igazságtevésig a földterületnek több mint a felét a lakosság egy százaléka birtokolta. A szá­zadforduló évtizedeiben is minden hetedik csecse­mő elpusztult. Tízezrek haltak meg anélkül, hogy valaha is látta volna őket orvos. Mégis új, meg új rajok kapaszkodtak az életbe a szegénység; szörnyű kohóiból. A kiegyezés óta hazánk lakossága mint­egy hatvan százalékkal növekedett, Szabolcs-Szat- máré megkétszereződött. A felszabadulás után kecs- kemétnyi lakosság keresett hazánk más tájain bol­dogulást, népessége mégsem fogyott. Országunk — Ady szavaival — „dagasztóteknője” az utóbbi év­tizedek bámulatos fejlődése ellenére még mindig a munkaerő-fölösleg gondjaival küzd. Nagyon mélyről indultak. A második világhábo­rú után növekedett viszonylagos elmaradottságuk, mert az ipartelepítési akciók sokáig elkerülték Sza- bolcs-Szatmári. Az első ötéves tervek beruházásai' ból egy—másfél százaléknyi jutott a Bács-Kiskunnál népesebb, nagy kiterjedésű megyének. Nyilvánvaló volt, hogy különleges központi támogatás nélkül képtelenek fölszámolni a múlt ingoványait, kibon­takoztatni e táj rejtett energiáit. Okosan hasznosították az iparosításhoz kapott milliárdokat! Korszerű iparszerkezetet alakítottak ki, és az MSZMP területfejlesztési politikájának eredményeként alkalmas helyeken építettek modern üzemeket. Az 1970-es években épült fel Nyíregyhá- I zán a Taurus Mezőgazdasági Gumiabroncsgyár. Vá- sárosnaiményban a Vörös Október Férfirühagyár új telepe. Mátészalkán tejporgyárat és túróüzemet ad­tak át, Kisvárdán az Egyesült Izzóval szövetkeztek, { a nyírbátoriak a Csepeli Szerszámgépgyár fúrógép­gyárában találhatnak munkát. Különösen a modem iparágak fejlődtek: a vegyipar,, a gyógyszeripar, a híradástechnika és a szerszámgépiipar. Közismert, hogy az iparosítás a szükséges felté­telek megteremtésével gyorsítja a városiasodást Ma már minden harmadik Szabolcs-Szatmár megyei vá­rosban él. A 116 ezer lakosú Nyíregyháza közép- és főisko­lái, színháza, múzeuma, könyvtára révén immár a táj kisugárzó szellemi központja. A műemléki albi­zottságok tagjai meggyőződhettek erős hagyomány­tiszteletükről. A gyógyvizű Sóstó közelében építet­ték fel múzeum-falujukat. A Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat dogozóinak egy cso­portja 1970-ben határozta el, hogy leltározzák és megóvják az építészeti emlékeket. Társvállalatok is csatlakoztak felhívásukhoz. A kezdeményező, haté­konyan irányító városi tanács központi raktárba szállíttatja a lebontott házakról a szebb ajtókat, ab­lakokat, a napjainkban nehezen elkészíthető rácso­kat, világítótesteket! A műemléki helyreállítások során közületek és magánosok itt vásárolhatják meg a régi stílusú háztartozékokat. (Kiváló ötlet, érde­mes lenne Bács~Kiskunban is megpróbálkozni ha­sonló raktár szervezésével.) Tapsoltak a műemléki tanácskozás résztvevői, amikor dr. Gyuricsku Kál­mán tanácselnök bejelentette: ellenállnak az építő­ipari technológia, olykor a vállalati érdekek nyomá­sának és nem engednek házgyári termékeket a vá­rosközpontba. A csak panelben gondolkodó terve­zőknek nincs sok keresnivalója Szabolcs-Szatmár székhelyén, mert „az épületeket (munkahelyeket, la­kóházakat), a várost, amit tervezünk és építünk, nem lehet félretenni, ahogy — például — a rósz- szul megírt könyvet, az érdektelen filmet stb.” A szabolcsi földvárhoz, irodalmi emlékhelyekhez I autózva megfigyelhettem, hogy a mezőgazdaság 9 Szabolcsi tájkép, 1983. 9 Bessenyei emlékmúzeum a szülőfaluban. (Mikita Viktor és Császár Csaba felvétele) mind jobban alkalmazkodik a tájkörzeti adottsá­gokhoz. Ápolt táblákat láttam a robogó kocsiból. A helybeliek szerint a mezőgazdasági termelés növe­kedése meghaladta az országos ütemet, de kiadá­saik is nagyobbak az indokoltnál. Az országos tanácskozásra meghívottak együtt örvendezhettek a tiszaberceliékkel a Bessenyei-em- lékház felavatásának és a több százezer hektár ter­mőterületet a belvíztől mentesítő szivattyútelep mű­emlékké nyilvánításának. Jelképesnek érzem a két rendezvény összekapcsolását. Abban a megyében, amelynek lakóit kíméletlen önfenntartó küzdelem­re kényszerítették pusztító árvizek, alattomos belvi­zek. mindenkor volt szószólója a nemzetet jobbító szellemi gyarapításnak. Innen származott a létszükséglet-művelődést hir­dető testőr-író, ez a táj adta az országnak a Him­nusz költőjét, Móricz Zsigmondot, nyíregyházi vá­rosszéli házból indult tragikusan rövid életpályá­jára a szegények hatalmát szolgáló Váci Mihály. Még megláthatta évszázadokig tengődő szülőimegyé­jének szebb holnapját ígérő biztató jeleket. Heltai Nándor BALESETVESZÉLYES NAPOK Az elmúlt évben több mint 18 ezer közúti közlekedési baleset történt hazánkban, melyek követ­keztében 24 ezren megsérültek, közülük másfél ezren életűiket vesztették — tűnik ki a Központi Statisztikai Hivatal legújabb ki­adványából. Viszonylag kedvező jelenség, hagy az elmúlt 15 év alatt, tavaly történt a legkevesebb baleset (a legtöbb 1970-ben volt: 23 225). Ugyancsak tavaly sérülték meg a legkevesebben, míg a legtöbb sé­rülési, összesen 32 223 1971-ben volt. Érdekes megfigyelni, hogy a legtöbb baleset a nyári hónapok­ban; illetve szeptemberben és ok­tóberben történik, ugyanakkor januárban és februárban fele­annyi ,q balesetek száma. Ugyan­csak hosszú évek tapasztalata, hogy a legtöbb közúti baleset Pest megyében történik. A sor­ban utána Borsod-Abaúj-Zemp- lén megye, illetve Bács-Kiskun megye következik. Az elmúlt év­ben ezekben a megyékben 1603, 1373, illetve 1214 baleset fordult elő. Az összes közúti baleset egy­negyed része a fővárosban törté­nik. A statisztikákból kitűnik, hogy ez a szám az utóbbi öt év során fokozatosan csokiként, míg 1977-ben 5242, addig tavaly 4060 baleset történt a fővárosban. A balesetek legnagyobb részéi, több mint 40 százalékát, személy- gépkocsi okozta. Háromezer eset­ben gyalogosok, csaknem 2000 al­kalommal pedig kerékpárosok — döntő többsége vidéken — idéz­ték elő a balesetet. Járművek összeütközéséből adódott a baleseteknek több mint 40 százaléka, gyalogost ütöttek el az esetek csaknem 30 százaléká­ban. Több mint 1200 14 éven alu­li kisgyermeket ütöttek el gép­járművel, közülük 44-en halálos sérülést. szenvedték. Szomorú tény, hogy az esetek igen nagy százalékában — csaknem 900 al­kalommal — a gyermekek ma­guk voltak okozói balesetüknek. Egyébként 3000 esetben gyalogo­sok, 15 ezer alikalóimmal pedig járművek idézték elő a balesetet. Ittasain okozták az összes bal­eset csaknem 19 százalékát. A legtöbbet Pest, illetve Borsod- Abaúj-Zemplén, valamint Bács- Kiskun megyében. Több mint 4000 esetben a se­besség nem megfelelő alkalmazá­sa miatt következett be a baleset. Az elsőbbség meg nem adása kö­vetkeztében csaknem 3400 bal­eset történt. Ugyancsak 3000 fö­lött volt a szabálytalan irány- változtatás miatt történt balese­tek száma is. A statisztika képet nyújt arról is, hogy mely napokon, sőt milyen napszakban történik a legtöbb baleset. Hosszú évek óta Buda­pesten a péntek a legveszélye­sebb nap. Vidéken a péntek és a szom­bat egyaránt a veszélyeztetett napok közé tartozik, tavaly pén­teken 2391, szombaton pedig 2342 baleset fordult elő a közutakon. Érdekes megfigyelni, hogy amíg a fővárosban a vasárnap, addig vidéken a kedd a legcsendesebb nap. A legtöbb baleset a délutá­ni órákban következik be, mind vidéken, .mind pedig a főváros­ban. Ezen belül is a legveszélye­sebbnek az öt és hat óra közötti időszak tekinthető, amikor is az elmúlt évben több mint 1500 bal­eset történt. (MTI) Területfejlesztés közakarattal S. Hegedűs László nyilatkozata A népfrontmozgalom egyik kiemelt feladata, hogy alkalmat te-' remtsen az állampolgárokat leginkább foglalkoztató kérdések széles körű megvitatására, a felelős szervek előzetes elképzeléseinek megis­mertetésére. A közeljövőben a terület- és településfejlesztés időszerű feladatairól, a helységek közötti gyakorta indokolatlan különbségek felszámolásának előfeltételeiről, lehetőségeiről rendeznek társadalmi vitákat. S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára a politikai mozgalom vezető testületének álláspontjáról, az eddigi fórumok tapasztalatairól nyilatkozott Seregi Lászlónak, az MTI munkatársának. — Országos tanácsunk idén ja­nuárban rtűzite napirendjére a te­rület- és településfejlesztés kér­déseit, s alakította 'ki ezzel kap­csolatos ál)ásf>ontját. Javaslatain­kat ezután eljuttattuk az MSZMP Központi Bizottságához és a Mi­nisztertanácshoz, kérve, hogy azokat a hosszú távú tervek ki­dolgozásakor vegyék figyelembe. Egyúttal igényként fogalmaztuk meg azit is, hogy kívánatos vol­na e nagyszabású munkába be­vonni a lakosságot iils. Annak el­lenére, hogy tudjuk: a terület- es településfejlesztés bonyolult, alapos szakértelmet követelő fel­adat. Igazán színvonalas tervek azonban csak akkor készülhetnek, ha az előkészítés és a megvalósí­tás minden fázisában részt vesz­nek az állampolgárok. Tapaszta­lataink szerint ez a részvétel so­hasem formális, hiszen a szak- emberékmél jóval pontosabban ismerik a helyű körülményekét. Végeredményben olcsóbb, gazda­ságosabb megoldások születnek, születhetnek. Ezékről az ötletek­ről, javaslatokról, a jószándékból fakadó ajánlásokról nem mondha­tunk le. Az országgyűlés, amely a közeljövőben tárgyalja meg a terület- és településfejlesztés helyzetét, csak akkor dolgozhat közmegelégedésre, ha az elfoga­dandó dokumentumban tükröz­ted az állampolgári véleménye­ket. A múlt örökségeként hazánk térségeinek fejlettségi színvonala rendkívül eltérő. Az átgondolt te­rületfejlesztési politika célja te­hát nem lehet más, mint az, hogy ezeknek az indokolatlan különb­ségeknek a felszámolásán, meg­szüntetésén munkálkodjék. E szempontból alapvető jelentőségű, hogy az állampolgár a lakóhe­lyén. vagy annak közelében ta­láljon munkaalkalmat. Ma ez még sokfelé megoldatlan problé­ma. Éppen ezért amellett fog­lalunk állást, hogy a termelő­erők elhelyezését ne egyedül és kizárólag a természeti-közgazda­sági adottságok szabják meg, de befolyásolják az eddiginél lénye­gesen jobban a társadalmi érde­kek is. Tévedés ne essék: nem azt szorgalmazzuk, hoéy szerte az or­szágban nagy ipari üzemeket te­lepítsenek — ez a törekvés egyébként ás megíeneklene a mostanában kibontakozó, elsősor­ban a termelőszervezetek és az állampolgárok vállalkozási ked*- vére építő folyamatok jellege miatt. Ellenben arra törekszünk, hogy a jelenleg szűkös munkale­hetőségeket kínáló területeken kapjon otthont, honosodjék meg a feldolgozóipar és a fogyasztási szolgáltatás. Ez a terv azonban csak akkor válhat valóra, ha az ipari nagyüzemek. valamint a mezőgazdasági és fogyasztási szö­vetkezetek felismerik a fejlesz­tésben rejlő előnyöket. A termelőerők magasabb szin­tű, gazdaságosabb működtetése megköveteli, a megfelelően fejlett infrastruktúrát. Ügy látjuk, hogy éppen infrastruktúránk viszony­lagos elmaradottsága akadályozza a meglevő termelőerők gazdasá­gosabb kihasználását. Amikor a háttérágazatok fejlesztését ter­vezzük, még kevésbé nélkülözhet­jük az állampolgáruk javaslatait. Hiszen ebben az érdekeltségük közvetlenebb, nyilvánvalóbb, egy­értelműbb. Ahhoz, hogy ez az érdekeltség kellőképpen kifeje­zésre is juthasson, indokoltnak tartjuk a beleszólás lehetőségéinek és garanciáinak megteremtését, a résztvevők körének bővítését. A közvélemény szerepe világszerte nő. Nincs ez másképp hazánk­ban sem. Erejét jeM, hogy társa­dalmi nyomásra megváltoztatták például az Ml-es autópálya út­vonalát, s gondoskodtak a nagy­marosi vízlépcső ártalmas kör­nyezeti hatásainak kiszűréséről. A közvélemény ilyen „működte­tése” azonban nemcsak anyagi haszonnal jár, de erősíti a társa­dalmi ellenőrzés, a nyilvánosság fontosságába vetett hitet, és nö­veli az emberek személyes fele­lősségét a közügyek iránt, min­den iránt, ami az ő egyetérté­sükkel, jóváhagyásukkal jött lét­re. A népfrontmozgalom határo­zott törekvése, hogy javuljon a tá­jékoztatás minősége, s a lakos­ság Időben és rendszeresen tu­domást szerezhessen az életkörül­ményeit alapvetően befolyásoló tervekről, szándékokról. Vitáinkon minden bizonnyal sok szó esik majd a településpo­litika időszerű kérdésedről, a to­vábblépés követendő módozatai­ról. El kell érni, hogy az állam- polgári egyenlőség ebben a vo­natkozásban is érvényesüljön. Magyarán: ne legyenek akkora különbségek a települések között, a lakosság mindenütt — faluban és városban — egyaránt találja meg az emberi élet nélkülözhe­tetlen előfeltételeit, intézményi rendszeréit. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának álláspontja ebben a kérdésben is világos: nincs és nem is lehet alá- és fölérendelt­ségi viszony az egyes települések között. Az állampolgár számára a saját, szőkébb pátriája a leg­fontosabb, és ezért aligha ma­rasztalható el. Ellenkezőleg! Erre a jó értelemben vett patriotiz­musra, felfokozott tettvágyra kell, és — tapasztalatainlk igazolják — lehet is építeni, számítani. Fontos, hogy váljék még szo­rosabbá a lakosság és a közigazga­tási — népképviseleti — szervek együttműködése. Növekedjen a helyi tanácsok önállósága, s le­gyen gazdaságilag is pnegalapo- zott. A rendelkezésre álló össze­gekkel a tanács valójában csak akkor tud jól sáfárkodni, ha min­denkor maga mögött érezheti a lakosság megértő támogatását. Erre viszont csak akkor számít­hat, ha az emberek ismerik a he­lyi fejlesztési elképzeléseiket, a rö­vid és hosszabb távú terveket. A helyi államhatalmi szervek ered­ményesebb munkájának további előfeltétele: csökkenjen a tanácsi testületek létszáma, egyúttal fo­kozódjék aktivitása, vitakészsége. Ha döntéseiket közvetlenül, ^át­tételűk nélkül, az állampolgárok véleményének meghallgatásával és figyelembevételével hozzák meg, várhatóan megpezsdül a közélet, növekszik az emberek ér­deklődése településük sorsa iránt. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa azon munkálkodik, hogy a kormány terület- és település­fejlesztéssel kapcsolatos előzetes tervei minél szélesebb körben vál­janak ismertté, a közösségek be­szédtémájává. Csakis így, az ál­lampolgári ötletek, javaslatok cso­korba gyűjtésével érhető el, hogy a végleges dokumentum megala­pozott, a közakaratért tükröző dokumentum legyen — mondotta S. Hegedűs László. Kezdődik minden elölről? 1970—1980.: Ismétlődő óhaj lakógyűléseken, népfront-ösz- szejövetelen és tanácstagi be­számolókon, hogy elkelne Kecskeméten egy útbaigazító tábla: hol, milyen szakmában lehet kisiparosokat találni a városban ? 1981—: Az új évtizedtől újabb küzdelem indul a táb­láért. 1982. július 9.: A közérdekű javaslat most már startol a megvalósítás addig hepehupás pályáján. A KIOSZ megrendeli az ÉPSZISZ-től a hirdetőszek­rényes névtáblát. Megállapodik a tervezővel a részletekben is. 1982. december 6.: A munka az ígért napra nincs kész. Ha­táridő-módosítás szilveszterre. 1982. december 31.: Határidő­módosítás 1983-ra. v 1983. május 13.: „Címtábla a kisiparosokról.” A Petőfi Népe hírül adja, hogy Kecskeméten, végre, mindenki számára hoz­záférhetővé teszik a szükséges információt. Mintegy ötven szakma félezer művelőjéről tá­jékoztatják majd a lakosságot. Majd? Baljós előérzet kínozza a köz­véleményt. 1970 ótá még mindig csak majd? ... Június eleje.: Veliczky Ist­ván, a városi tanács általános elnökhelyettese sürgeti a KIOSZ-t és az ÉPSZISZ-t: — Mi lesz már a táblával? Július 6.: Vége a hosszan szunnyadó, gonosz varázslat­nak! Kinn a tábla, azaz egy háromrészes szekrény, a ta­nácsház mögötti Szolgáltatóház falán. Járókelők, átutazók bön­gészik. Nagy a megelégedés. Tizenhárom évi átfutási idő után, íme, kézzel fogható, szemmel látható egy közérde­kű javaslat testet öltött tárgya. A KIOSZ, előlegként a mun­káért átutal az ÉPSZISZ-nek 50 ezer forintot. Július 11-e, II óra: A tájé­koztatott, de gyanútlan lakosok még nem sejtik, hogy súlyos viharfelhő közeledik a táblás szekrény fölé. Pénzügyi égzen­gés kezdődik egy távirattal, amely ekkor már útban van az ÉPSZISZ-től a KIOSZ kecske­méti városi-járási szervezeté­hez. „Amennyiben a megren­delő 72 órán belül nem egyen­líti ki az átutalt 50 ezer és a 114 ezer forint kivitelezési költség különbözetét, a hirde­tőről a neveket és a címeket eltávolítjuk. A dörgedelem elöl a kisipa­rosok érdekképviselete vihar­mentes fedezékbe vonul. Re­mélt biztonsággal azzal érvel, hogy: 1. Az ÉPSZISZ többször és jócskán késett az átadással. 2. Elvétette egyik-másik szol­gáltató nevét és szakmáját a feliratok készítésekor. Fogtech­nikust a takarítók közé sorolt. Emiatt a technikust telefonon, éjszaka többször felcsengették takarításhoz. 3. A KlOSZ-szer- vezet olyan táblát rendelt, amely megvilágítható. és amelyben nem fém, hanem műanyag név- és címfeliratok vannak. Amíg ezeket a dolgo­kat a szövetkezet nem rendezi, nem fizetnek többet. Július 20.: A huzavona villá­ma lesújt a köztéri hirdet­ményre. Az ÉPSZISZ, arra hi­vatkozva, hogy a bank egyszer valamelyik megrendelő kése­delmes fizetése miatt négy és fél millió forint hitelét vissza­vonta, válaszul a táblás hirde­tőszekrényt kiürítteti. Kulcsra záratja az „élt alig két hetet” információs tárolót. S a kul­csot gondosan megőrzi. Azóta fegyver (vihar)-szünet van az adós és a követelő kö­zött. Múlik a nyár. Augusztus. A kifosztott szekrény meg csak kesereg: — 1983— ... Kezdődik min­den elölről? — kohl — | Ki veszi ezt komolyan? (Tóth Sándor felv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents