Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-09 / 187. szám

« • PETŐFI NÉPE • 1983. augusztus 9. EMBEREK, UTAK A felügyelő Sokan ismertek, ismerik a me­gyében. Ha valaki meglátta mondjuk Baján az utcám* tíz per­cen belül a város valamerurnyá üzemében megcsörrent a telefon: „Vigyázat! Itt az Bkker!” A Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsa munkavédelmi felügyelője időközben nyugdíjba ment, de választott hivatásától nem szakadt el. Van egy kiis kuc­kója a szakszervezeti székház­ban', ugyanis ő az SZMT intéz­ményeinek tűzvédelmi megbízott­ija. Itt, a munkahelyén kerestem fel. — Apám kádár volt, aranyko- szorús mester. Fizikai munkás, aki szakikönyvet is írt. Szlavóniá­ból és a Bakomyból hozatta a töl­gyet, a fenyőt, s nekem, miikor már legémysorba léptem, az volt a tisztem, hogy segítsek a rön­köket felhasogatni. Apám valósá­gos művésze volt a fának. Nála évekig száradt az anyag a padlá­som, mire felhasználta. Az Ekkér­ié le hordók hosszú életet éltek. Negyvenöt után itt, Kecskeméten, kádárszövetkezetet alapított. A brigádjuk sztahanovista brigád lett. Később a Borforgalmi Vál­lalat kádár üzemét vezette, onnan ment nyugdíjba. Büszke voltam az apámra, a példaképem volt. A munka becsületét tőle 'tanul­tam meg. A fát magam is nagyon szeret­etem, de hát hároméves korom­ban tüdőasztmái lettem, szó se lehetett róla, hogy apám mester­ségét folytassam. Ha kettőt lép­tem, mór fulladtam, volt olyan év, hogy 100—110 napot hiányoz­tam az iskolából a betegségem miatt. Apámnak az volt a vágya, hogy jelentkezzek a hordógyár­ba, s „legalább" műszaki legyek. Csakhogy közbejött a háború. 1044-ben — anélkül, hogy katonai szolgálatot teljesítettem volna — fogságba estem. Az asztmámból, mire felcsepe­redtem, Szarvas doktor kigyógyí­tott. Valóságos csoda volt ez, hi­szen akkoriban Kecskemétet a por városaiként is emlegették. Na­gyon meg akartam gyógyulni: kerékpároztam, úsztam, eveztem. A piaristáknál érettségiztem, itt szívtam magamba a latin huma­nista műveltséget, de egyre job­ban érdekelt a technika is. 1945- ben jelentkeztem a Műegyetem­re — nem vettek fel. Negyven­nyolcban megnősültem és beáll­tam az apásom kerékpárüzletébe inasnak. Nemsokára műszerész- segéd lettem. Fgy alkalommal dr. Madai Pálnak, a Szegedi Ál­laim- és Jogtudományi Egyetem kecskeméti ikaxia professzorának a motoniját javítottam. Beszél­gettünk. kérdezgetett, végiül azt javasolta,, hogy tanuljak. Négy évig jogot hallgattam: abszolvált jogász lettem. Apósom közben megszakított velünk minden kap­csolatot: a7-t hitte, hogy a helyébe akarok ülni az üzletben. A Mű­szaki Kisgép Nagykereskedelmi Válla latnál helyezkedtem el. Találkozásom a munkavéde­lemmel tulajdonképpen ezután kezdődött. Hirdetést adtak fel, hogy a Kecskeméti Konzervgyár műszaki előadót keres. Jelent­keztem és munkába álltam. Biz­tonsági megbízott, úljítási ügyin­téző és géptkocsielőadó voltam egyszemélyijén. Megszerettem a biztonság technikát és a szak­szervezetnek is — az ÉDQSZ- hoz tartoztunk — sokat segítet­tem. Oktattam, ellenőriztem, vi­tatkoztam: a balesetek számát sikerült jelentősen csökkenteni. Egy idő után hívták a miniszté­riumba munkaivédelmistának, nem mentem. Egyszer aztán bekopogtat hoz­zám egy elvtáns azzal, hogy be­szélni szeretne velem. — Tessék. — Szereti maga a munkavédel­met? — Már hogyne szeretném! Szabó Lajos volt, a Szakszer­vezetek megyei Tanácsa akkori titkára. Elvállaltam, hogy felcse­rélem a konzervgyárat az egész megyével. Mindez 1954 nyarán történt. Én voltam Bács-Kiskun első kinevezett munkavédelmi felügyelője. A munkavédelmet ebben a for­mában nekem is meg kellett ta­nulnom. Felügyelői vizsgát tet­tem. Az üzemekben többnyire azt sem tudták, eszik-e vagy isszák ezt a tevékenységet De nekem volt egy alapelvem, amely mel­lett mindvégig kitartottam. Min­dig, mindent úgy szemlélteim, mintha ón dolgoznék ott a mun­kások helyében. Viszonylag rö­vid idő alatt nagy hírem kereke­dett, féltek tőlem, i mint valami mumustól. Pedig csak olyankor voltam kérlelhetetlen — de akkor aztán igen —, ha a munkások egészsége, testi épsége forgott kookán Kaptam a SZOT-tól egy mo­tort, aizzai jártam éjjeLnapp-d a megyét. Később vettem 8 800 fo­rintért egy 1936-os évjáratú Peu­geot-!. Nagyon s»k volt a munka. 1964-ben beléptem a pártba, s közben tanultam, szinte szünet (Méhes! Éva felvétele) nélkül képeztem magam. Mellet­te én is oktattam, tanítottam. Mindenkivel szerettem volna megértetni, hogy a munkavéde­lem kollektív tevékenység. És a legfontosabb a megelőzés. Saj­nos, több mint 500 halálos üzemi balesetet vizsgáltam ki, s ezek az emlékek kitörölhetetlen nyomot hagytak bennem. Ha szi­gorú voltám, hát ezért voltam az! Mindig az járt a fejemben, hogy néznék a tükörbe, ha tudnom kel­lene: a mulasztás az én lelkemen száriad. Tétovázás nélkül kellett állást foglalnom és intézkednem: az első vonalban dolgoztam. Közkatonája voltam a munka­védelemnek, olyan ember, aki mindig úgy érezte, többet, még többet kell tennie. Soha nem fe­jeztem be az ellenőrzést az igaz­gatói irodában, vagy az szb-ti.t- kárnár. Mentem a munkások kö­zé. Sőt gyakorta ott kezdtem! Volt, hogy vezettek, kísértek. „Anna menjünk!” — s tuszkoltak volna. „Nem, én emerre akarok.” Egyszer azt mondja a főnöklöm: — Lajos, már megint a neved­től visszhangzik a megye! — Nem baj — válaszoltam. — Nekem ez a hivatásom. Ekkor Lajos munkavédelmi felügyelő 1968-tól1 1974-ig a Bács- Kiskun megyei munkavédelmi bizottság vezetője volt Innen nyugdíjazásáig az SZMT munka­védelmi osztályának helyettes vezetője. Több évtizedes tevé­kenységéért megkapta egyebek között q Szakszervezeti Munkáért Érdemérem arany, a Közbizton­sági érdemérem arany és a Mun­ka Érdemrend bronz fokotzatát. Sitkéi Béla I gaz Jánossal, a bátyai Piros Paprika Termelőszövetkezet íőegronómusával, a hosszan tartó kánikulát követő nyári zá­por után találkoztam. — Csak­nem húsz milliméter csapadék hullott — újságolja. — Az utol­só pillanatban érkezett. Bár a szántóterületünk mintegy feléit öntöztük, ezzel csak részben tud­tuk pótolni az aszálykárt. Két- három hetenként hullott egy ke­vés „égi áldás”, amely elősegí­tette, hogy a kalászosok fejlődje­nek, jót tett a zöldbabnak. A bú­za kellemes csalódást okozott, mert többet hozott a tervezett­nél. A zöldbab — amelyet szin­tén öntöztünk — eddigi betaka­rítási eredményei is biztatóak. Ügy véljük, hogy a zöldborsó termésében jelentkező csökkenést — amelyet az aszály okozott — pótolja az előbb említett két nö­vény terméstöbblete. Az eső egyébként jól jött másik két fon­tos kultúrának, a kukoricának és a szójának is. * 49 A gazdaság vezetősége igyek­szik rugalmasan alkalmazkodni a piaci igényekhez. Már régeb­ben foglalkoznak illóolajokat Eső után Bátyán itartalmazó növények termeszté­sével. Az idén — mivel a keres­let növekvőben van — valamivel nagyobb területen vetettek római kamillát, zsályát, sőt levendulát is. A jövedelmezőséget növeli, hogy saját lepárlóüzemük van, amelyet szeretnének az eddiginél alaposabban kihasználni, vagyis a lehetőségeik kiaknázásával meghosszabbítani az idényt. — Információink szerint a koz­metikai cikkeket gyártó ipar egyre inkább visszatér a termé­szetes alapanyagok felhasználá­sához. Ez azt jelenti, hogy nem­csak mennyiségiben, hanem vá­lasztékban is nagyobb igénnyel lép fel az illóolajok iránt bizakodik a főagronómus. A másodvetés egyik feltétele az öntözés. Csaknem kétszáz hektár zöldborsó után — amely­nek háromnegyedrészét látták el mesterséges esővel — tömegta- Warmányokat; silókukoricát, ta­karmányárkot vetettek. Vélemé­nyük szerint, — annak ellenére, hogy költséges az öntözés — az idén életmentő szerepet töltött be a bátyai határban is. Éneikül nem tudták volna termelési ter­veiket teljesíteni. Annál is in­kább érdemes ezt hangsúlyozni, mert a gazdaság zöldségféléiket is termel* mint. ahogy az előbb szó volt róla. Jelentős szállítója1 a Magyar Hűtőipar bajai gyárá­nak, valamint a Kecskeméti Konzervgyárnak, amellyel para­dicsomra kötött megállapodást. Jelenleg is folyamatosan szedik az asszonyok — a minőség védel­mében természetesen kézzel — a pirosló tövekről a termést. — Biztonsági tartalékot jelent ipari melléküzemágunk, a sza­bolcsi ládaelemek gyártása. Sa­ját alapanyag felhasználásával kétszázezer darab göngyöleghez készítünk deszkákat évente. Ez a tevékenységünk tízmillió forint árbevételt jelent egy évben, — fejezte be a beszélgetést a főag- ronómus, K. S. ti Szedik a római kamillát, VILÁGCÉGEK AJÁNLATAI A MAGYAR GABONAPROGRAMHOZ Gépgyártók versenytárgyalása Az elmúlt évtized gabonatermeiztésl sikerei leg­alább olyan mértékben köszönhetők a korszerű, nagy teljesítményű gépek megjelenésének, mint az új búza-, kukoricafajtáknak és a kémiai anyagok egyre szélesebb körű alkalmazásának. Ebben az időszakban mind nagyobb termőképességű gabona­fajták kerültek köztermesztésbe, mind tökéletesebb növényvédő szerek alkalmazására kerülhetett sor, és megtorpanások árán ugyan, de napjainkra az üzemek zömében a tényleges biológiai Igénnyel összhangba került a talajerő-visszapótlás is. Elöregedett traktorok Gondot, növekvő gondot a mind magasabb tech­nológiai igényeknek megfelelő gépek beszerzése jelentett. A hetvenes évek elején még nagy szám­ban és széles választékban kerültek a mezőgazda- sági üzemekbe nagy teljesítményű traktorok és kom­bájnok, de azóta ismert és növekvő gazdasági ne­hézségeink okán évről évre csökken az ilyen gépek beszerzésének lehetősége. Amelyek helyettük be­jöttek az országba, illetve amelyeket itthon gyár­tottak, egy-két kivételt leszámítva nem feleltek és nem felelnek meg az élenjáró üzemek öt tonnát meghaladó hektáronkénti búzahozama és a nyolc tonna körüli kukorica-átlagtermése által támasz­tott igényeknek. Ilyen körülmények között az élen­járó gabonatermesztők nem tehettek mást: próbál­ták és próbálják üzemben tartani a régi gépeket. Van olyan IH traktor, amelyik minden reális élet­tartamot meghaladva már tizenhárom éve dolgozik. Képzelhető, mibe kerül a karbantartása. De nem jobb a helyzet a magyar, a szovjet, a csehszlovák, a lengyel és mindenekfölött az NDK erő- és mun­kagépekkel sem. Illetve az utóbbi gépekkel már fiatalabb korukban is sok volt a baj; a krónikus pótalkatrész-hiány az üzemeltetőknek rengeteg gondot és persze jókora költséget okozott. Hitelszerződés a Világbankkal Az utóbbi időben agrárkörökben — okkal-joggal — már a termelőalapok feléléséről kezdtek beszél­ni. Nyilvánvalóvá vált, hogy ha rövid időn belül nem kerül sor az elhasználódott gépek cseréjére, úgy akár a gabonatermelés színvonala is visszaes­het. Ennek épp az ellenkezője a cél. A VI. ötéves terv nyitányával egyidőben útjára indított Intenzív Gabona Program a hozamok nagyarányú emelke­dését irányozza elő; csökkenő vetésterületen na­gyobb terménymennyiség előállítását. Ennek érde­kében, az ország nehéz fizetési helyzete ellenére már tavaly is, idén év elején is, igaz, korlátozott mennyiségben, de sor került nyugat-európai és ten­gerentúli közép- és nagy teljesítményű traktorok, gabonakombájnok importjára. Jelentős változásra a Világbankkal a közelmúlt­ban aláírt hitelszerződés ad módot. Az egyébként megszokottnál lényegesen kedvezőbb feltételekkel nyújtott hitel nemcsak viszonylag nagy számú gép­vásárlásokat tesz lehetővé, hanem a mezőgazdasági gépimportban eddig szokatlan, széles körű verseny- tárgyalás — tender — kiírását is lehetővé tette. A Világbank közlönyében még a hitelszerződés végle­ges aláírása előtt, áprilisban megjelent a tender ki­írása. Eszerint Magyarország intenzív gabonaprog­ramjának III. szakaszában gépi eszközök szállítá­sára lehetett pályázni. Ezen belül 240 lóerő fölötti teljesítményű nehéz szántótraktorok, 160-180 lóerő között univerzális traktorok, a hozzájuk kapcsolha­tó talajművelő- és vetőgépek, zöldtakarmány-beta- karító gépek és persze gabonakombájnok szállításá­ra kerülhet sor. Érdekesség: a versenytárgyaláson azonos feltétel mellett magyar cégek is részt ve­hettek. Aki nyer közülük, az a magyar mezőgazda­ságnak olyan módon szállíthat gépet, mintha nem rubelelszámolású exportot teljesítene. Értékelik a kínálatot A tender felbontása után kiderült, hogy a pályá­zók között gyakorlatilag a világ valamennyi jelen­tős mezőgazdasági gépgyártója megtalálható volt, közöttük a John Deer, az IHC, a Claas, a Fiat, a Hesston, a Laverda, a Steyer és mások, egyebek mellett a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár és a Mezőgép Tröszt. Több tucat géptípus szállítására mintegy 80 cég tett ajánlatot, örvendetes, hogy a magyar ajánlatok színvonala mind formailag, mind tartalmilag versenyképesnek bizonyult a nagy vi­lágcégek ajánlataival. Ez azért is igen jó hír, mert a Világbankhoz csatlakozott valamennyi ország vállalatai minden olyan tenderen indulhatnak, amelyet a világbank valamely célhitele finanszíroz. A pályázatok értékelésében részt vevő világbanki szakemberek véleménye szerint ilyen színvonalú ajánlatokkal akár a Rába, akár a Mezőgép Tröszt jó esélyekkel szerepelhet a külföldi versenytár­gyalásokon is. A magyar gabonaprogramra kiírt tender értéke­lése folyamatban van, eredményhirdetés a közeli napokban várható. Az értékelés széles körű műsza­ki stáb által kidolgozott pontrendszer alapján tör­ténik. Ez műszaki paraméterek, munkaminőség, üzemanyagfogyasztás és persze az ár alapján rang­sorolja a szállításra ajánlott gépeket. Jó hír, hogy az ajánlatok döntő hányada jelentős árengedményeket tartalmaz. Ugyanazt az univerzá­lis traktort, amelyet az év elején még rövid lejáratú céghiteles konstrukciókban vásároltunk 39 ezer dol­lárért, most ugyanaz a cég a Világbank hosszú lejá­ratú hitelével 29 ezer dollárért ajánlja. Az ebből adódó következtetés egyértelmű: nagyobb mértékű vásárlásoknál, a Világbanktól függetlenül is, a jö­vőben célszerű lesz minden esetben széles körű versenytárgyalásokat meghirdetni. G. I. Növelte exportját az MMG Automatika Művek EPJARMU MŰSZEREK » Az MMG Automatika Művek hagyományos gyártmányai: a gép Lóárverés A moszkvai lótenyésztő telepen rendezték a Szov­jetunióban rendszeresen megtartott első idei nem­zetközi tenyészió- és ver­senyló-árverést. A Belgi­umból. Olaszországból, Hol­landiából, Finnországból, az NSZK-ból és Svédország­ból érkezett vásárlók doni, ahaltekini, bugyonniji, ga- nyiroveri, lett és delibozi fajták közül válogathattak. A szovjet lótenyésztés vi­lághírű. A terszki lóte­nyésztő telep büszkeségét — a Zserebec névre hall­gató arab tenyészcsődört — egymillió dollárért ameri­kaiak vásárolták meg. Csehszlovák traktorok Csehszlovákiában csaknem amy- nyd ideje gyártanak traktort, mint autót. A Laurin és Klement cég első traktorait az I- világhá­ború előtt indította útjára. A traktorgyártás akkoriban már a Skoda és a Ceskoslovenská — Kolben Danek gyár termelési programjában is szerepelt, a tö­meggyártás azonban csak 1945 után indult a morvaországi Brno Zbrojovka Vállalat üzemében, s 1949 élőjéig 10 ezret állítottak elő. Ma már évente ötször annyi traktort gyártanak, mint amemy- nyiit a Zbrojovka az első három évben produkált, mert a traktor keresett exportcikk: Csehszlová­kia gépipari exportjának egyötö­dét teszi ki. 1976 és 1980 között 156 ezer traktor készült el1, 24 százalékuk az országban maradt, 14 százalékukat a szocialista or­szágokba szállították, de jelentős vevőik Franciaország, Nagy-Bri- tanniia, Írország, India és Finn­ország is. A ZETOR védjegynek jó a hangzása. Európában a tíz legke­resettebb márka közé tartozik és paraméterei folyamatosan töké­letesednek. Jelenleg a ZETOR 5 korszerűsített típusa van forga­lomban. Ezek a traktorok 33—43 kW teljesítményűek és üzema­nyag-fogyasztásukat sikerült je­lentős mértékben csökkenteni. A tervezők most egy újabb konst­rukción dolgoznak, amelynek so­rozatgyártását 1984-r^ tervezik. kocsi-műszerfalak és -műszerek. Annak ellenére, hogy létszám­gondokkal küzdenek — ebben az évben hatvan munkással csök­kent a dolgozók száma — igen szép eredményeket vallhat ma­gáénak az MMG Automatika Művek Kecskeméti Gyára. A ter­melési érték egymillióval, a nye­reség ugyancsak egymillió fo­rinttal növekedett. Ennek alapja a dolgozók fegyelmezett, jól' szer­vezett munkája volt. Különösen nagy segítséget jelentett a szoci­alista brigádok példamutatása, becsületes helytállása. Jól alakultak más mutatók is. Az exportértékesítésben, ha nem is nagyot, de léptek előre, telje­sítve az MSZMP KB határozatá­ból származó feladatainkat. A szo­cialista országokba a múlt év azonos időszakához viszonyítva, hétmillió lorinttal több árucik­ket küldtek. Jelentősen növeke­dett a tőkés országokba szállított műszerek és berendezések szá­ma, értéke is. Erre egyetlen adat: a tavalyi 200 ezer forinttal szemben 9,2 millió forint értékű terméket készítettek. Ebben az évben — a vásárlók igényeinek megfelelően — válto­zott a termelés összetétele, amíg 1982-ben 10, addig ez év első fe­lében 15 szivattyúállomást és tartályparkot készítettek. A múlt évi 217 ezer darabbal szemben, ez év első felében 206 ezer mű­szerfalat gyártottak, amelyből 15 és fél ezer jugoszláv megrende­lésre készült. G. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents