Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-07 / 186. szám
1983. Mgusztut 7. • PETŐFI NÉPE • S Korszerűbben, egyszerűbben, emberibben Beszélgetés dr. Fonyó Gyulával a közügyek intézéséről, a választási rendszer továbbfejlesztéséről Országszerte a közérdeklődés előterében áll — más nagy jelentőségű kérdésekkel együtt — a választási rendszer továbbfejlesztése. A párt Központi Bizottságának júliusi határozata kimondja: „A társadalmunkban végbement fejlődés alapján megérett a helyzet arra, hogy a gyakorlatban bevált elvekre építve továbbfejlesszük a választási rendszert.” S mindjárt az indokot is: „A dolgozók mindenekelőtt a maguk által választott népképviseleti testületek és képviselőik útján vesznek részt a szocialista állam irányításában, a közügyek intézésében, a társadalmi ellenőrzésben.” A választási rendszer továbbfejlesztéséhez, korszerűsítéséhez tehát hozzá tartozik, hogy a népet, a választókat — és egyben az államhatalmat — képviselő szervek, testületek munkája is korszerűsödjék. Mindezekről: a választási rendszer továbbfejlesztéséről és a közigazgatás korszerűsítéséről kérdeztük meg dr. Fonyó Gyulát, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettesét. — Miért van szükség a választási rendszer továbbfejlesztésére? — Mindenekelőtt le kell szögezni. hogy a választási rendszer alapjaiban véve jó, mind az országgyűlés, mind a tanácsod ösz- szetétele megfelel a társadalmi követelményeknek. A fejlődés azonban szükségessé teszi, hogy továbblépjünk, hiszen legutóbb 17 évvel ezelőtt, 1966-ban rendelkezett törvény az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásának korszerűbb megoldásáról. Növelni kell a demokratizmust, erősíteni a népfrontjelle- get. A legfontosabb pedig az. hogy növekedjék a népképviseleti szervek társadalmi és politikai szerepe, jelentősége. — Mennyiben jelent újat a kettős jelölés? — Az 1971-es országgyűlési választáson 49, az 1975-ösön 34, a legutóbbi, az 1980-as országgyűlési választáson pedig mindössze 15 kerületben állítottak két jelöltet. A tanácstagi választókerületek közül 1971-ben 3015, 1973* ban 1706 és 1980-ban 1779 helyen volt kettős jelölés. Volt, ahol a lakosság nem értette: mi az értelme a kettős jelölésnek. Bizonyára nem előzte meg ott a jelölést megfelelő politikai munka. Az is előfordult, sőt nem is ritkán, hogy a másodikként jelölt nem szívesen vállalkozott, úgy érezte, hogy eleve hátrányosabb helyzetben van, tehát megbukik. Most viszont — ha a KB-határo- zatban közölt alapelvek törvényerőre emelkednek — nem lehet szó bukásról, még idézőjelbe téve sem, hiszen az a jelölt, aki legalább a szavazatok 25 százalékát megkapja, pótképviselő, illetve póttanácstag lesz, s a hely megüresedése esetén ő kerül a testületbe. — Üj a tervezetben az országos lista. Ez mennyiben jelent változást? — A választási rendszer a területi elven épül fel, vagyis az országgyűlési képviselők a választók területi érdekű közösségtől kapják mandátumukat. Vannak azonban olyan országos politikai, társadalmi, közéleti vezető személyiségek, akiknek munkássága az egész országot átfogja, s mintegy kifejezik személyükben is a szocialista nemzeti egységet, őket a Hazafias Népfront Országos Tanácsa jelöli, s az ország valamennyi választópolgára szavaz rájuk. Hadd mondám el itt azt is, hogy aki a választás napján nem állandó lakóhelyén tartózkodik, az csak az országos listára adhatja le szavazatát. — Ha már áttértünk a szavazásra: ennek mechanizmusában milyen változások lesznek? — Kezdjük a jelölőgyűléseknél. Két jelöltet mindenütt kell állítani, de előírás az is, hogy minden nevet, amely felmerül, jelölőgyűlés elé 'kell vinni. Ha például valakit jelöltsége megszavazása érdekében a választókörzetben tartott akár harmadik, vagy a negyedik jelőlőgyűlésen említi meg egy választópolgár, a továbbiak során mindenütt fel keli olvasni a nevét. Változás az is, hogy nem lesznek ötfős ország- gyűlési választókerületi bizottságok, ezek eddigi feladatait a választókerület székhelyén működő helyi választási elnökségek látják el. S egy évszázados tradíció is megszűnik, mivel már régen nincs jelentősége: ezentúl nem lesz szesztilalom a választások napján. — Számszerű változást hoz-e az új választási rendszer? — Mintegy 10 százalékkal több országgyűlési képviselő lesz: eny- nyit választanak meg az országos listán. A tanácstagok száma viszont csökken. Eddig a községi tanácsoknak legalább 100, a városi és városi kerületi taná-“ csóknak legalább 150 tagjuk volt, ami nehézkessé tette a testületek működését. A mai idők megkövetelik, hogy a tanácsok operatív, érdemi munkával foglalkozó testületek legyenek, ilyenekké kell válniuk a jelenleginél közel húsz százalékkal kisebb létszámú tanácsoknak. — A párthatározat hangsúlyozza a közügyek intézésének, a társadalmi ellenőrzésnek a fontosságát. Az eddigiekből kiderül, hogy a választott testületeknek ebben fokozott szerepük lesz. Ez viszont feltételezi az egész közigazgatás korszerűsítését. — Ez a korszerűsítés egyáltalán nem új, évek óta tart. Célja, hogy csökkenjenek a lakosság terhei, s hogy a jog sokkal kevésbé határolja be az emberek mindennapi életét, mint korábban. Nem könnyű a közigazgatást korszerűsíteni, hiszen a munkamódszerek nem is évtizedek, de évszázadok során alakultak ki, még ma is sok benne a régi vármegyék és a monarchia közigazgatásának maradványa. Csupán néhány példa: amikor az állami anyakönyvezést bevezették — s ennek 90 éve — elrendelték, hogy az anyakönyvről másodpéldány készüljön, amelyet az eredetitől külön kell őrizni. Ennek akkor volt értelme, hiszen tűz. vagy más elemi kár megsemmisíthette az anyakönyvet, s még maradt akkor is hiteles másolat. A mai viszonyok közt viszont ennek nincs értelme, mivel több hasonló nyilvántartás is van. például a népességnyilvántartás. Ezek helyezték hatályon kívül tavaly a múlt századi rendelkezést. Még ennél is régebben volt érvényben az állatigazolás — korábban járlatlevél. még azelőtt passzus — rendszere. Volt értelme a ibetyárvilágban. amikor ezzel igazolta a tulajdonos, hogy saját állatát hajtja vagy hajtatja embereivel. Most elvesztette létjogosultságát. hiszen ma már az állatok többsége állami szervek útján kerül forgalomba. — Országszerte egyre több olyan ügyet intéznek a városi tanácsok. amely ók eddig a járási hivatalokhoz tartoztak. Mi a tendencia ezen a téren? — Sok város környéki község hosszú idő óta együtt intézi ügyeit a központi szerepkört betöltő várossal. így például közösen oldják meg a vízellátást, a szemétszállításit. Még nágyobb annak a jelentősége, hogy a községekből pótolják a városok a munkaerőt. Ahhoz viszont, hogy a falun lakó és a városban dolgozó emberek be tudjanak jámi munkahelyükre, a város teremti meg a közlekedési hálózatot, s ebből természetesen az.egész községnek haszna van. A városi lakosok lakásigényeinek kielégítéséhez nemegyszer arra van szükség, hogy a közeli községben jelöljön ki telkeket a tanács. Ezeknek a községeknek a tanácsai mellérendelt helyzetben vannak a városi tanáccsal, fölöttesük a megyei tanács. Ennek nem mond ellent, hogy egyes ügyekben a másodfokú hatóság a városi tanácsnál működik. Bebizonyosodott az évek során, hogy ez a rendszer egyszerűbb, jobban ki lehet használni a meglevő intézményeket, kevesebb az adminisztráció. Mindez megfelel annak az elvnek, amelyet a KB-ha- tározat kifejez, s szerves egységet alkot a választási rendszer továbbfejlesztésével. Várkonyi Endre Találkozó Pusztavacson ■ l ! • Vásárfia — minden mennyiségben • Csúszik a vásárfa, kevesen jutnak fel ilyen magasra. • Megéhezik, megszomjazik az ember ennyi jövésmenésben ... VASÁRNAPI RIPORT „Az élet felülmúlja a tervezők fantáziáját” Külföldi falukutatók Tiszakécskén C seh, német, angol, orosz, arab, magyar, norvég, olasz, finn, román, görög, holland szavak keveregtek múlt pénteken reggel az Aranyhomok előtt. Nyolcat kongatott a nagytemplom órája. Korán ébredtek a nemzetközi ; faluszociológiai kongresszus részt, vevői. Lett volna mit kipihenniök. Még afrikai vendégeink fekete ; márvány homlokára is csillogó gyöngycseppet parancsolt az irgalmatlan kánikula. Láttam már körültekintőbben rendezett nemzetközi tanácskozást. Csütörtökön is késő este vacsoráztak, a kijelölt szakmai és idegenforgalmi csoportvezetők maguk sem gondolták, hogy pontosan indulhatnak az előre kijelölt úticélokhoz. Pedig tudhatták jvolna: vendégeinket érdekli Magyarország. A fővárosok mindé, nütt kicsit internacionalisták. A nép állapotát, az ország jellemét a vidéki települések tükrözik. Sokan tűnődtek: némely otthoni újságcikkeket vagy a magyar és az itteni körülményekkel ismerős kollégákat igazolnak tapasztalataik. A Tiszakécskére induló csoporthoz csatlakoztam. Nem bántam meg. F ölszálláskor innen is. onnan is felém bólintottak egy üdvözlést. íme, az ilyen nemzetközi sereglések egyik haszna: gyors ismeretségek kötődnek. Néhány órát töltöttem körükben, de tudom, hogy azt a magányos hosszú fiatal férfit egy tekintélyes nemzetközi szervezet küldte a XII. Európai Faluszociológiai Kongresszusra. Három földrészen foglalkozott nemzetközi segélyalapok kezelésével. Barátságosan biccent az angol Long úr is; valaki örömmel mondja: Vágvölgyi Andrást, az ismert magyar kutatót a csütörtök délelőtti tisztújításon alelnökké választották. Az ügyes idegenvezető időben is láttatja a Tisza felé robogó autóbuszból feltáruló tájat. Az információra (is) szomjas kutatók tőle tudták meg: száz esztendeje bir- kafalkák kínlódtak a futóhomokon. Kérdezik az utasok: miért és mikor sivatagosod ott el ez a táj. Pontos választ kaptak. Mint településkutatók és mint főként a falvak sorvadásával, gondjaival, sokhelyt elmúlásukkal foglalkozók, fölkapják fejüket, amikor beavattatnak a Kecskemét környéki tanyafalvak kialakulásának a folyamatába. A Volán különjáratából élénken figyelnek a vendégek; szőke és készséges, angoloknak is becsületére váló angolsággal szóló útikalauzunk, amikor csak lehet, utal a táj nemzetközi kapcsolataira. A borbási ménest hiába keresik a tekintetek, de a fogathajtóinkról a hazánkban is versenyző világhírességekről többen tudnak. „Vjést- röm”, mondja mellettem egy holland úr. „Fülöp herceg” megjegyzéssel tanúsítják az angolok, hogy a lósportban sem járatlanok. Csak a szakmai c£l mentheti a tőserdei kitérőt: Nézzék meg tisz. telt urak és hölgyek, ilyen Magyarországon 1983-ban egy (nagy)-- város üdülőtelepe. Az egymás szájába épített csínytelen házak aligha lelkesíthettek a kongresz- szusi vendégeket. Erezvén a diplomáciai közbeavatkozás szükségességét, többen mondogatjuk: ott a kis hídon túl, ott, igazán szép, a mutatósabb utcasorokat elkerültük' igen, a csónaktúrák a legvonzóbbak. A tájat mindenképpen felértékeli a bejelentés; itt forgatott Jacques Charrier, Marina Vlady és itt lakott — maga választotta ez a helyet — Richard Burton. T iszakécskét 1983. július 29- től kezdve sokfelé emlegetik világszerte. Még alig láttak az errevagyunkbüszkék középületekből, közintézményekből, máris csodálták és tisztelték tanácselnökét. Kiváló diplomatának bizonyult Miskó István országgyűlési képviselő. Hamar fölismerték: ez a középkorú, eredeti humorú magyar úr, a régi bölcs bírónak és a modern menedzsernek szerencsés keveréke elismerésre méltó intelligenciával elsősorban nem faluját akarja glóriázni — pedig lenne oka rá, állapították meg az elismerő szempillantások, helyeslések a művelődési központ emeleti nagytermében rendezett beszélgetés előrehaladásával — hanem partnerként segíti utazásunk eredményességét. Arról beszél, ami minket érdekel, kézenfogva vezet minket egy nagy és az átlagosnál módosabb, iparosodottabb magyar falu hétköznapjaiba, a leleményes tiszakécskei vezetőség műhelytitkaiba. Pedig nem hagyták könnyen meggyőzni, elámitani magukat. Bármilyen rokonszenves vagy számunkra Te — bocsánat — dörzsölt magyar, miniszterekkel és tudósokkal parolázó Miskó úr, okoskodtak magukban néhányan — azért tudjuk, itt sem fenékig tejfel, voltak itt is nemszeretem dolgok. Voltak, — igazolja az ilyenolyan megjegyzéseket, ezzel a helyesléssel mindjárt olyan nézet- azonosságot kialakítva, amelynek következő lépcsőjéről, ha úgy tetszik magasabb szintjéről már a teljesebb igazság, a keserves döntés oka, értelme is látszik. — Sokan fájó szívvel váltak meg földjüktől —, de hány országban kapnak nyugdíjat a parasztok. — És az ipari üzemek honnan vették a kezdő tőkét — kérdezte valaki, talán így akarván leleplezni az állam bácsi, a „központi pénzek” döntő, meghatározó, következésképpen a helyi önkormányzatot jelentéktelen ügyek intésére szorító szerepét. — A járda-, a közműépítésből átmenetileg megspórolt és más keretekből a tanács kölcsönzött az idetelepülő vállalatoknak. A munkaalkalmak, a Tiszakécskére összpontosított szellemi és technológiai kapacitások kamatos kamattal térítették vissza a hitelt. Sebesén rántják a tollat, a jegyzetlapokat. Ki hallott ilyen remek ötletet: parasztemberek pénzéből gyarapítják az ipart, hogy jobban éljenek a parasztemberek is. Rettenetesen kíváncsiak a tervezési mechanizmusra. A tanácselnök kétszer-kettő négy nyíltsággal mondja az édest és a keserűt. De azután megint rávezeti a hosz- szú asztaloknál formálódó közvéleményt a tiszal&cskei valóság lényegének a( megértéséhez vezető útra. — Tudják hölgyeim és uraim, hogy mi volt a legnagyobb *baj: az emberek, a tervezők, az irányítók fantáziája újra és újra szegényebbnek bizonyult az életnél. Ki sejtette egy-két évtizede a mi regionális földgáz- és vízvezetékprogramunkat ... Biztos a dolgában, aki a nőkkel szeretné némi magyarázkodásra késztetni a képviselő urat. Az igen aktív és végül is dolgainkat szimpátiával figyelő izraeli kutatónő t azt kérdezte: — Vannak-e nők a községi képviselő testületben? (Ismerve: a falvak világszerte morálisabbak a városoknál, a közép- és kelet-európai parasztság ' mindig híres volt konzervativizmusáról, aligha választottak lányokat. asszonyokat a községi parlamentbe, hiszen Magyarországnál fejlettebb országokban is kevés a női községi elöljáró. Van, ahol elképzelhetetlen napjainkban is, hogy beleszóljanak a férfiak dolgába, azaz a közügyekbe.) — Kisebbségben vagyunk — tárta szét mosolygó sajnálkozással kezeit a férfi tanácselnökI lyen hangulatban, ilyen stí. lusban beszélgettek órákig Tiszakécskéről vendégeink. Az autóbuszos körút megkezdése előtt csak úgy repkedtek a dicsérő, a méltató, a tanácselnök rátermettségét, a nagyközség dinamikus fejlődését, a tanács sokszínű szervező tevékenységét elismerő jelzők. A tiszakécskei szemle végén mégis úgy vélték, nem eléggé árnyaltan tájékoztatták a benyomásaikról, a véleményükről tudakozódó újságírót. A bangladeshi dr. Jasim W. Ahmed, az izraeli dr. Naomi Nevo, a holland Lekanne mérnök-professzor, az iráni faluszociológus, a Nigériában dolgozó, német és magyar származású (édesanyja nagykőrösi) dr. Peter Ay ezt mondta: — A valóság még többet adott, mint amire Miskó István mértéktartó tárgyilagosságra törekvő beszámolója utón számítottak, noha tudták: itt a Tisza mentén nagy'- szerű dolgokat fognak látni. Heltai Nándor Kapós a Képes Üjság (Pásztor Zoltán képriportja)
