Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-25 / 200. szám
1983. augusztus 25. • PETŐFI NÉPE 9 3 ® A lapszabászat gépeit a BLÉVISZ-től kölcsönzik. (Méhesi Év* felvételei) O Kéthónapos tanulás után betanított munkásként dolgozhatnak a tsz-tagok. Jobbító szándékkal Megbízhatóbb szolgáltatást ígér a Magyar Posta Magtárból ipari üzem A szerem lei Duraagy öngye Tsz vezetői — 'kihasználva a bajai faipari válla Iáitok közelségét — úgy döntöttek, hogy ipari kisüzemet alakítanak ki, amely kereseti lehetőséget biztosíthat a mező- gazdasági munkák holtszezonjában a szövetkezet asszonyainak. Az első év, amely az indulás óta eltelt, azt bizonyította, hogy az elhatározás helyes volt. Idén már 5,5 millió forint értékű munkára kaptak megbízást az új műhelyben dolgozók a Bajai Lakberendező Építő és Vasipari Szövetkezettől és az ÉPFÁ-tól. Ez a tsz teljes árbevételének mintegy nyolc százaléka. A kezdeti sikerek alapján a melléküzemági tevékenységet bővíteni szeretnék. A régi magtárban, amelyet majd kétmilliós költséggel alakítottak át üzemépületté még van hely újabb gépek számára. A nyílászáró szerkezetek és bútorelemek után most a fotelek vázszerelését is tervezik. Egyre többféle termékre fogadhatnak el megbízást, különösen azóta, hogy a BLÉVISZ a lapszabászat gépeivel is bővítette a köles öngépek sorát. A napokban helyezték üzembe az élfóiiázó gépet, és már megérkeztek a szivacsszabászat gépei. A távlattól tervek szerint a melléküzemágban kárpitozást is végeznek majd. így egy-egy kisebb terméket szállításra készen küldhetnek Bajára, a BLÉVISZ készáruraktárába. F. E. Nem éppen gyakori jelenség manapság, hogy az ügyfélnek valahol visszaköszönnek, udvariasan válaszolnak kérdéseire. Bármenynyit bosszankodunk ezen — az még nem segít, nem változtat a helyzeten. így látták a Magyar Posta vezetői is, amikor elhatározták a „mosoly-tanfolyamok” megrendezését. Ez ugyan csak afféle gúnynévként ragadt rá a postai tanfolyamokra, de végül is — eredményt hozott. Nem is keveset. Például azt, hogy a tudakozó, a táviratfelvevő, de még a hibabejelentő is köszönéssel kezdi a beszélgetést, a postahivatalokban pedig kis táblákon olvasható az ott dolgozó hivatalnok neve. Vagyis a posta igyekszik valamiféle személyes kapcsolatot kialakítani ügyfeleivel. Márpedig ki ne lenne ügyfele" a postának? Szép volna most folytatni, hogy a tanfolyamok nyomán egyszeriben megszűntek a postával szembeni panaszok. Ez azonban — tételezzük fel, hogy egyelőre — még messze van az igazságtól. Példákat bárki kapásból tudna mondani arra, hogy egy’ hétig tartott, amíg a szomszédos városban feladott levelet megkapta, hogy a táviratot akkor találta meg a levelesládájában, amikor már nem is volt időszerű annak tartalma — és így tovább. A táviratok megérkeznek — Maradjunk a táviratoknál — mondja Szakács Lászlóné, a Magyar Posta ügyosztályvezetője, hallván az előbbieket. --- Túlzás nélkül mondhatjuk: aggasztó volt a helyzet még a közelmúltban is e téren. 20—30 százalékkal kevesebb volt a táviratkézbesítő, mint amennyire szükség lett volna. S akik — a gyakori fluktuáció során — egy ideig maradtak, azok között is sok volt a fegyelmezetlen. Bizony, sok volt a jogos panasz. Ma viszont a közönséges táviratok 6, a sürgősek 4 órán belül megérkeznek a címzetthez. — És ha mégsem? — Akkor a feladó visszakapja a távirat teljes díját, mégpedig attól függetlenül, hogy hol történt a hiba. A pénzt bármelyik posta- hivatalban felveheti. Az érem másik oldala: a kézbesítőknél ösztönző jutalomrendszert vezettek be. Ez annyit jelent, hogy havi 600—800 forintot kap a fizetésén kívül az a kézbesítő, aki a mennyiségi és — főleg! — a minőségi előírásokat teljesíti. Ám, ha panasz van ellene vagy a helyszíni ellenőrzés talál kivetnivalót a munkájában, csökken a jutalom, sőt teljesen el is veszítheti a mulasztó. Eddig még bevált ez a jutalmazási-levonási módszer. Ami nem jelenti azt, hogy megszűnt volna minden panasz a távirat- (és más) kézbesítők ellen. Tavaly 12 millió táviratot kézbesítettek, csaknem ugyanannyi csomagot és 730 millió levelet, nem is szólva az 1300 millió darab, 90 ezer tonna súlyú különböző újságról és folyóiratról. Ami ugyan nagyon sok munkával és fel-felmerülő nehézséggel jár — de a különböző küldemények feladói és címzettjei mégis joggal követelik meg a kifogástalan munkát. Megfizetik az egyáltalán nem csekély postai díjakat. Tisztában vannak ezzel a postások is, s éppen ezért rendezték a tavalyi és tavalyelőtti közvéle- •mény-kutatást. Ennek tanulságait vonták le már a „mosoly-tanfolyammal” is. No meg, olyan új eljárások bevezetésével, mint az ajánlott, pénz és egyéb „értesített” küldeményeknél a telefonon kérhető újrakézbesítést. Ez most még csak a fővárosban működik, s havonta mintegy kétezer esetben veszik igénybe —, de bevált, s ezért hamarosan több vidéki városban is bevezetik. Csakúgy, mint a távirat-kézbesítés és -ellenőrzés új rendszerét. Visszanyerni a régi becsületet Igaz, hogy posta csak egy van (mint minden országban), s a monopolhelyzet nagyon csábító lehet: úgysem fordulhat az ügyfél másik postához. A Magyar Posta azonban mégsem ebből indul ki. Talán inkább abból, hogy hajdanában világszerte nagyon jó híre volt. Tudták róla például, hogy szinte mindig megtalálja a küldemény címzettjét, bármilyen hiányosan írta fel az adatokat a feladó. Most 3200 hivatalnál van címnyomozás, a Budapest 70. számú postán pedig külön apparátus foglalkozik ezzel. Reményt nyújt viszont, hogy vannak már helyek, ahol visszanyerte régi becsületét a postásmunka. Ajkán például az általános iskolákban gyakori vendég a helyi posta-hivatalvezető, s nemcsak beszél a postáshivatásról, hanem el is hívja a gyerekeket a hivatalba, sőt vakáció idején foglalkoztatja is az érdeklődőket. Aligha véletlen, hogy ott évente három-négy fiatal jelentkezik postaforgalmi szakközépiskolába. S az ajkai példa nem egyetlen az országban . .. Pedig kétségtelen, hogy nem gondtalan a postás élete. Nagyobb városokban talán könnyebb, hiszen szabadság idején, szabadnapokon gondoskodnak a helyettesítésről. De érkeznek expresszkül- demények, táviratok, s nem utolsósorban újságok a legkisebb lakott helyekre is. Ott vagy a családtagok állnak be helyettesnek, vagy másokat — nyugdíjasokat, háztartásbeli asszonyokat — kérnek fel, hogy némi mellékkereset ellepében vállaljanak szombat-vasárnapi munkát. Nyugdíj-naptár Előfordul olyan eset is, hogy a kezdeményezést dicsérik széles körben — csak éppen azt tudják kevesen, hogy a postától származik. Ilyen a mindén év végén kézbesített „nyugdíj-naptár”, amelyből jó előre megtudják a nyugdíjasok, hogy a következő évben melyik hónap, melyik napján várhatják járandóságukat. Mindent összevetve: a posta szemmelláthatóan kifelé tart a sokéves hullámvölgyből. Természetes, hogy ez nem megy egyik napról a másikra. De a posta mast már nem is türelmet kér. Inkább segítséget: észrevételeket, idejében adott jelzéseket, hogy mielőbb segíteni lehessen ott, ahol még vannak —, mert vannak! — hibák. V. E. TIZENEGYEZER HALLGATÓ Kezdődnek a szabadegyetemek A tudományos ismeretterjesztés egyiik jól bevált formája a szabadegyetem. Ennek keretében a legkülönfélébb tudományágakkal ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Jellemző a fokozódó kíváncsiságra, hogy az elmúlt esztendőben megyeszerte tizennyolc szabadegyetemet szerveztek, átlagosan nyolc-tíz foglalkozással, s ezeken összesen tizenegyezer hallgató vett részt. A tapasztalatokról és az idei köz- művelődési évad terveiről kérdeztük Konfár Sándort, a TIT megyei szervezetének tótkárát, és Kozmács István szlaktitkárt. Kecskeméten immár második évébe lépett a Molnár Erik Szabadegyetem rendezvénysorozata. Ennek keretében társadalomtu- dományii, szociológiai, történelmi, agrártudományi, politikatörténeti, és — a többi között — csillagászati sorozatok kezdődnek. Nagyban folynak az előkészületek megyeszerte. Arra törekszenek a TIT szakemberei hogy mindenütt a legjobb, legelismertebb szakemberek álljanak az érdeklődők rendelkezésére. Figyelembe veszik az MSZMP Politikai Bizottságának azt a határozatát, mely különös jelentőségeit tulajdonít a kiscsoportos foglalkozásoknak az ideológiai jellegű tevékenységben. Ezért elsősorban nem a létszám növelésére. helyezik a hangsúlyt, hanem a minőség javítására. Baján, Kiskunhalason és Kalocsán szervezik az új szabadegyetemeket, a már bevált módszerek alapján!. Vlisz'omt egészen új megoldású lesz Tiszakécskén a csillagászati szabadegyetem. Ugyancsak kísérletező jellegű a félegyházi Zenélő városok elnevezésű sorozat, melyet az ottani könyvtárral közösen szerveznek a TIT munkatársai. V. M. ORGONA EXPORTRA 9 Háromezer sípos óriás orgona készül a Fővárosi Művész Kézműves Vállalat aquincumi üzemében. A 3 manualos, 37 regiszteres orgona az NSZK.beli Augsburg Szent Pongrác templomába kerül a nyár végére. SZAKMAI BEMUTATÓK BÁCS-KISKUNBAN IS Méhészek világkongresszusa Augusztus 25-én nyitják meg a méhészek: nemzetközi világszervezete, az APIMONDIA 29. kongresszusát a Budapest Sportcsarnokban, Az augusztus utolsó napjáig tartó eseményen mintegy 1590 külföldi és hatezer hazai méhész vesz részt. A kongresszussal egy- időben — ugyancsak a Sportcsarnok épületében — rendezik meg az APLEXPO-kiiállításit, amelyen 50 hazai és 25 külföldi méhész mutat ja ibe a korszerű méztenme- lés eszközeit és berendezéseit. Az APIMONDIA még 1897-ben alakult, hazánk 1956 óta tagja a világszervezetnek, és vesz részt aktívan a munkájában. Ezt jelzi a többi, között az is, hogy külkereskedelmi vállalatunk, a Hungaronsktár igazgatója 'tölti be az APIMONDIA ellenőrző bizottságának elnöki tisztét. A világszervezetnek — amely szorosan együttműködik az ENSZ szakosított intézményével — nagy érdeme van abban, hogy a méhészked'és és méztermelés, az emberiség egyik legősibb foglalkozása legújabb kori reneszánszát éli; A viliág mintegy 5 millió méhésze ma már 300 ezer tonna nektárt termel évenként. Hazánk its azon országok közé tartozik, amelyekre ez a reneszánsz jellemző. Erről tanúskodnak az alábbi adatok is: amíg 1930-iban csak 290 ezer méhészünk volt, s az általuk előállított méz még 1938-ban sem haladta meg a 6 ezer 600 tonnát, napjainkban már 700 ezer ember foglalkozik ezzel a jövedelemkiegészítő tevékenységgel és 1982- ben 16 ezer 500 tonna méz dicsérte a. munkájukat. A magyar méz nemcsak a hazai szükségleteket fedezi, hanem — Hungaro- nektár révén, — mind nagyobb mennyiségben (jut ibelőle külföldre, ezzel is gyarapítva az ország konvertibilis devizabevételeit. Az APIMONDIA kongresszusának külföldi és hazai résztvevői) áttekintik a méhészkedés legújabb eredményeit, sző esik a közös gondokról, teendőkről is. A programnak megfelelően Verőben, illetve Tamásiban, Lajos- mizsén, Kecskeméten-Bugacon, s Gödöllőn is lesznek szakmai bemutatók. (MTI) MICSODA BARÁTOK VOLTUNK! Micsoda barátok voltunk, ó istenem, micsoda barátok! Megtisztítottam helyette 30 kiló hagymát, ő harmincszor kifényesítette a cipőmet, enni adtam neki a csajkámból, ő megitatott a kulacsából, levelet írt az édesanyámnak, csomagot kaptam az apjától, a hátán cipelt, én pedig mesterséges légzéssel keltettem életre. De egyszer csak útjaink elváltak. Sziámi ikreknek hívtak bennünket, mindig együtt voltunk, de tessék, elváltunk egymástól. Ki gondolta volna? Ki tette ezt? Az élet. Egyszer, évekkel ezelőtt, amikor még motorkerékpáron száguldoztam, megpillantottam egy utca kereszteződésében. — Hogy vagy? — kérdeztem. — Jól — válaszolta. — Gyere el hozzánk egyszer! — mondtam, és éppen abban a pillanatban, amikor oda akartam kiáltani neki a címemet, zöldre váltott a lámpa, és indulni kellett. Két évvel később láttam újra. Ekkor már megvettem a Skodát s ő motorkerékpáron járt. Mellém sorolt, anélkül, hogy észrevett volna. Hirtelen letekertem az ablakot, és elkiáltottam magam: — Mi van veled, te elveszett lélek, hová tűntél? — Jól vagyok — válaszolta. — Es te? — Hol így, hol úgy. Miért nem jössz el egyszer? ö bólintott, de ebben a pillanatban zöldre váltott a lámpa, és én megindultam egyenesen, ő pedig balra kanyarodott. Lehet, hogy eltelt egy év is, vagy másfél, amikor ismét összefutottunk az egyik benzinkútnál. Éppen tankoltam, és a kocsisoron átnézve látom, hogy a sorára vár motorkerékpárjával. Mögötte egy nő ült. — Hé, hogy vagy? — kiáltottam el magam, ő rámutatott a nőre. — Megnősültem. — Gratulálok! — mondtam neki. — Miért nem jöttök el az asszonykával? Ekkor a kocsioszlopból dudálni kezdtek, hogy mi lesz már, és vissza kellett ülnöm a volán mögé, hogy induljak. Utoljára Burgaszban láttuk egymást a Szozopol felé vezető úton. Igen nagy volt a torlódás, és mi az egymással szemközti folyamban haladtunk. Előremész három-négy métert, megállsz, várakozol, majd ismét nekilódulsz. Ekkor egy Trabantban ült. Én egy vadonatúj Zsigulit • vezettem. Kézmozdulattal kérdeztem tőle: „Hogy vagy?” ö bólintott: „Jól”. És rámutatott két gyerekre, akik hátul ültek. Alig láttam őket. Két ujjammal V-betűt formáltam, ami any- nyit jelentett: „Gratulálok!" ö a szívére tette a kezét: „Köszönöm”. Ekkor egyik kezemmel Szófia felé, a másikkal pedig rámutatva meg akartam neki mondani, hogy: „Miért nem jöttök él egyszer?" De a két folyam hömpölyögni kezdett, az autók nekilendültek, és elvesztettük egymást. Ettől kezdve nem láttam őt sem a közlekedési lámpák előtt, sem a kötelező vizsgákon, sem a javítóműhelyekben, sem pedig a benzinkutaknál. Pedig micsoda barátok voltunk, ó, istenein, micsoda barátok! Jordán Popov Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán Gorsiumi feltárások Bronz bikaszobrocska, Silv anus- do mb or mii Különileges szépségű szoborleletek kerültek elő az idén a tá- ci Gorsiumban végzett feltárások sorára. Az Aquincumba vezető út mentén, az új ásatási, területen egy bronzból készült, 15 centiméter hosszú és 12 centiméter magas finoman megmunkált biik,aszobrocskát találtak. A római kori kisplasztika tökéletesen kifejezi az állat erejét, mozgásának lendületét. Egy csatorna feltárása közben bukkantak rá az ásatási idény másik érdekes leletére, egy Silvanus domborműre. Az erdők-mezők istenének már eddig is több dombormű ve. s egy oltára került a felszínre Gorsiumban, s az újabb lelet is bizonyítja, hogy nagy kultusza volt az antik városiban, A gorsiu- mná szoborleletek mindegyike nagy műgonddal megmunkált alkotás, s a régészeik feltételezők, hogy híres mesterek műhelyeiből kertültek ki, és jutottak el Pannóniába. A sárvíz átkelőhelyénél épülit római városka maradványainak feltárásán az idén már a huszonhatodik idényt töltik él a régészek. Ezúttal a keleti városkapu könnyeikén kutatnak, s a városból kivezető főutak újabb szakaszát kívánják napvilágra hozmi. Folytatják atz ásatásokat a délnyugati saroktoronyná 1, valamint a korai katonai- tábor vé- dőárkánál is. Az idei feltárások előreláthatóan szeptember közepéig tartanak. (MTI) Belkereskedelmi évkönyv, 1982 A kötet hosszabb-rövidebb idősorok segítségével ad áttekintést a belkereskedelmet jel. lemző főbb mutatókról. Tájékoztat a belkereskedelmi vállalatok, szövetkezetek létszám- és béradatairól, az állóeszköz- állomány alakulásáról, a gazdálkodásról és a létrehozott tiszta jövedelemről. Részletesen közli a nagy- és kiskereskedelmi forgalom mutatószámait szektorok, vevők, fizetési módok, árufőcsoportok, és települések szerinti bontásban. Külön foglalkozik az importált termékek értékesítésével, a hitelben árusított termékek forgalmával, és a belkereskedelmi akciókkal, valamint az árukészletek alakulásával időszakonként és területenként. Beszámol az üzlethálózat és az értékesítési formák fejlődéséről, a vállalati fejlesztési és részesedési alapok alakulásáról. Az évkönyv fontos fejezete a globális és részletezett árindexeket tartalmazó rész. A kiadvány nemzetközi összehasonlító adatokkal egészült ki. (KS) VÍZTORNYOK a TSZ-BŐL 1975,-óta bérmunkában több mint hatszáz gombafejes víztornyot készítettek el a kecskeméti Kossuth Tsz ménteleki lakatosüzemében. A speciális szaktudást igénylő, 50 köbméterestől hat különböző méretben gyártott víztornyok kifogástalan minőségét bizonyítja, hogy a szövetkezet már a jövő évi megrendeléseket is megkapta. Amelyek teljesítése az ezzel foglalkozó 30 tagú — Fazekas Lajos nevét viselő — szocialista brigád munkaidejének 120 százalékát köti le. A kollektíva természetesen vállalta a „termékek” pontos határidőre történő elkészítését, köztük egy különleges vasszerkezetű, feltehetően exportra kerülő 2000 köbméteres víztorony legyártását. FOTEL SZEREMLÉRŐL
