Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-24 / 199. szám

1983. augusztus 24. 0 PETŐFI NÉPE • 3 HAT KÖZSÉG A KÖRZETÜK Helytállnak a kunszentmiklósi tűzoltók Júniusban két alkalommal, júliusban már 10 esetben riasztot­ták a kunszentmiklósi tűzoltókat. A tüzek többnyire a gabona­táblákon és a szérűskertekben lobbantak föl, és a gyors beavat­kozás olykor százezres értékeket mentett meg. A Kunszentmiklósi önkéntes Tűzoltó Egyesület az 1981. január 1-i szervezeti válto­zás óta különösen eredményesen dolgozik. Valójában „kis álla­mi” tűzoltóság ez, amelynek két főállású alkalmazottja és három tiszteletdíjasa is van. Milliós értékek Június 25-ón a tassá Dózsa Ter­melőszövetkezetben keletkezett gabona tűz. Tass, Szalkszentmár- ton, Szabadszállás, Kunadacs és Kunpeszér a kunszentmiklósi tűz­oltóság úgynevezett segélykérést körzetébe tartozik. Az állami tűz­oltóságok — Kalocsa és Kecske­mét — távol vannak, a helybeli önkéntesek létszáma és felszerelé­se pedig mem mindig elegendő. Jönnek Itehát a kunszen.tmilklósiak segíteni, akiknek a nagy teljesít­ményű gépjárműfecskendőjük és ZSUK-gépkocsira szerelt kismo­tort ecskemdőjük már sikerrel szállhat szembe a lángokkal. A június 25-i bűzét négy nap­pal később újabb követte: ismét csak Tasson gyulladt ki egy kom­bájn, s vele égett a gabona. A tűzoltók erőfeszítései ezúttal is eredménnyel jártak: az anyagi kár — noha lehetett volna a többszöröse — nem érte el a 80 ezer forintot. S alig telt el né­hány nap, ismét megszólalt a tűz­oltóautó szirénája. Erről az eset­ről B. Szabó János, a kunsizent- miklósiak parancsnoka így szá­molt be: — Villámcsapás következtében kigyulladt a helybeli Egyetértés Tsz 60 méter hosszú lucernakaz­la, amelynek értéke körülbelül egymillió forint. A nagyközségtől 5 kilométerre fekvő helyszínt — a gyors riasztásnak is köszönhe­tően — olyan rövid idő alatt si­került elérnünk, hogy beavatko­zásunk eredményeként csupán 40 ezer forintot érő lucerna vált a lángok martalékává. Éjjel-nappal ügyelet 1981. január 1-én nem csupán annyi történt, hogy függetlenítet­ték a parancsnokot és az egyik gépkocsivezetőt, hanem létrehoz­ták az állandó ügyeleti szolgála­tot is. A gyors kivonulást a sike­res oltást többek között ez teszi lehetővé. — Éjjel-nappal ügyeletet tar­tunk: azaz valaki mindig tartóz­kodik a tűzoltóság épületében. A riasztás többnyire telefonon tör­ténik. de előfordult már, hogy egy 12 éves kislány hozta kerék­páron a hírt. A környékbeli köz­ségekbe álitalában három fővel vonulunk ki: nem vesztegetjük az időt a többiek riasztásával, szá­mítunk az ottani önkéntesekre. Nappal a riasztástól számított négy percen belül elhagyjuk a bázist. A főállású és a három tisztelet- díjas gépkocsivezető a közelben, úgyszólván a szomszédban lakik. A tűzoltókat útközben veszik fel. Az önkéntesek ugyanis a VÁV- gyáregységben, a TEMAFORG üzemében és az Egyetértés Terme­lőszövetkezetben dolgoznak. Ügy vannak beosztva, hogy minden műszakban megtalálható közülük négy fő. Az üzemek a Kunszent- miklósról kifele vezető utak men­tén helyezkednek el, ha például • Bevetés közben — ezúttal versenyen. (Schád János felvétele) Tasson lobbannak föl a pusztító lángok, a TEMAFORG-ban levő­ket riasztják, ha Szabadszállásra kell kivonulni, a VÁV-ba telefo­nál az ügyeletes. A tűzoltók az út szélén várják az autót, felsze­relésük állandóan a gépkocsiban van. A legfontosabb a megelőzés Nagyon fontos, mondja a tűz­oltóparancsnok, hogy azt is tu­dassák velük, mi ég, hogyan ég, mert csak ennek ismeretében dönthetik el, milyen létszámmal és felszereléssel induljanak. Saj­nos, téves riasztás is előfordul. — Július 16-án történt, hogy a szalkszentmártoni Petőfi Tsz-ben tarlót égettek, s a tassi Duna- parton üdülők a távolból ezt ga­bonatűznek vélték. Riasztottak bennünket, s mi azonnal kivonul­tunk — feleslegesen. Természete­sen nem azok követték el a hibát, akik riasztottak bennünket, ha­nem a termelőszövetkezet vala­melyik vezetője mulasztott. A tar­lóégetést ugyanis kötelessége lett volna nálunk bejelenteni. Nemcsak a termelőszövetkeze­tekben for du Irtaik elő tüzek, ha­nem a magártportákon is. Kun- szentmáklósion, a Béke utca 24. szám alatt a nádtetős épületek közvetlen közelébe rakott szalma­bálák gyulladtak meg. Könnyen tüzet foghattak volna az épüle­tek is! A >ku nszentmi klósiak a határ­ban az ömtözőcsatornák vizét használják fel, a belterületi tü­zek oltásakor pedig a kiépített tűzcsaprendszer segít. A gépkocsi 2000 liter vizet Visz magával, mi­re laz elfogy, kiépítik a tömlőket a legközelebbi utcái tűzcsapig. Érdekes térkép lóg a parancsnoki szoba falán, s ugyanez megvan az autóban is. A nagyközség terü­letére telepített utcai tűzcsapok vannak feltüntetve rajta. A felkészülés tervszerűen fo­lyik: elméleti és gyakorlati kikép­zésből álL A 30 fős felnőtt csapat az idén a második helyen vég­zett a járási versenyben, az ifik pedig — tízen vannak — elsők lettek. Ám a legfontosabb mégiscsak a megelőzés. Az ifjúságiak és az úttörőik — 25 általános iskolás dolgozik az úttörőcsapatban — természetesen nem oltanak tüzet. De már ezek a fiúk és lányok is jói tudják, milyen pusztításra ké­pes a tűz, s azt is, hogyan lehet elkerülni a vészt. Mert a felnőtt tűzoltóknak sem csupán az a dol­guk, hogy ha baj van, segítsenek. Tűzvédelmi szemléket, ellenőrzé­seket tartanak a szövetkezetek­ben és tájékoztatják a lakosságot a védekezés módjairól. A kun- szentmiklósiak legújabb akciója: több ezer háztartásba jutott el az a felhívás, amely a tűzvédelem legfontosabb szabályaival és a tűzjelzés módozataival ismerteti meg az állampolgárokat. A tájé­koztató kézbesítését a postások társadalmi miunkában vállalták. Sitke! Béla Nemlétező mellény ZSILIPFELÚJÍT ÁS • A tiszalöki erőmű duzzasztórendszerének hajózsilipjén megkezdőd­tek az ötévenként esedékes karbantartási munkák. A szakemberek az OVH búváraival együttműködve az alsó és a felső zsilipkapu előtt kirekesztik a vizet, kiszivattyúzzák a felhalmozódott iszapot, hogy elvégezzék a javításokat és a korrózióvédelmet. A munkálatok vé­geztével október 15-e után ismét megindulhat a hajózás a Tisza kö­zépső és felső szakasza között. Az iszapot vízsugárral távolítják el. Szeptemberben megnyílik az új kecskeméti nyugdíjasklub Azt már kezdjük meg­szokni lassan, hogy a nyári trikókon feliratok, képek, gégész testet betöltő" emb­lémák vannak. Trikókom­munikáció, Van ilyen. Vé­letlenül sem gondolunk ar­ra, hogy akinek a mellén Marlboro felirat ékeskedik, azért kapja a fizetését, mert ezt a drága cigarettát rek­lámozza, mint ahogyan a Sandokan feliratú — egyéb­ként meglehetősen nyersz- lett — fiúcskáról sem téte­lezzük fel, hogy puszta kéz­zel fojtott meg egy tigrist a múlt héten. Nem, ő nem azért vise­li a tigrisfejes feliratot a mellén. Csupán azért, mert rányomták. Jó, ezt is meg­szokjuk lassan (tehetünk mást?), hogy az aránylag olcsó, egyszínű trikókat va­lakik nagy tételben felvá­sárolják, film- vagy szita­nyomó eljárással külön­böző ízléstelenségeket mes­terkednek rá, azután dup­la meg háromszoros áron kínálják eladásra. Meg­vesszük persze, mert nincs más. Végül is nem járha­tunk nyáron nagykabátban. Sok mindent megszo­kunk lassan. Azt is. hogy a College Cambridge felira­tú, izgalmasan kihegyese- dő trikó tulajdonosa egy kukkot sem tud angolul, pedig ez igazán áramvona­las felsőruházati cikk azt hirdetné, hogy hirtelen­szőke viselője a kémbridzsi kollégiumba jár (ha jól ar­tikulálom az angolt). De nem jár, mert amott a sar­kon az oxfordi egyetemet hirdeti néhány szakadt tri­kó, s közöttük megint csak a Sandokan, legalább hat példányban. (Annyi tigris nincs is.) Mondom, sok mindent megszokunk. Ez az egyetlen természetadta lehetőségünk, hogy ne üssön meg a guta idő előtt minket, akik va­lamilyen maradi, eléggé el nem ítélhető magatartás­ból kifolyólag az egyszínű, felirat ég ábra nélküli tri­kókat kedveljük. Az vi­szont megrendítő volt, amit ma láttam. Olyan trikó jött velem szemben, amilyen még soha. Nem volt rajta semmi szöveg. Csupán egy mellény — festve. Ráfest­ve. Nem tudom érti-e min­denki, amit a meglepetéstől én is csak eldadogni tudok? Tehát jött a trikó, és rajta volt egy kék, majdhogy pitykés mellény, amint mondám: festve. Weöres Sándor zseniálisan groteszk sorai jutottak eszembe azonnal: „Egyszerre két este van. mindkettő csak festve van". Ez a mellény is fest­ve volt. Rá a trikóra. Meg­áll az ész. Itt ezen a pon­ton biztosan megáll. Nem állt meg. Tovább gondolkodott. Mi lenne, ha ezentúl az ingre festenénk a frakkot? (Karmesterver­seny.) Vesz az ember egy inget, aztán azt fest rá, amit akar. Munkába menet ove- rallt (kiváló dolgozó jel­vénnyel esetleg), színházba hosszában csíkos nadrágot (ja, ezt nem az ingre kell festeni), felülre szilvakék szmokingot, s rá macska­füles nyakkendőt (ezt fújni is lehet, méretre vágott pa­pírmatricával), hogy teljes legyen az elegancia. Megszoktuk már a San- dokant, a Tennist, előbb- utóbb megszokjuk a mel­lényt is a mellen. Én is újí­tani akarok. Hol a vállalko­zó, aki vitézkötést fújna kissé már kopott, de még majdnem éltartó kon­fekciónadrágomra? S ha le­hetne kardot is, ide a bal oldalára, hátha eltakarja azt a tintafoltot, amit hó­napok óta nem tudok belő­le kiszedni. Mester Attila A megyeszékhelyen több mint tizenhétezer nyugdíjas él. Közü­lük sdkan keresnék egymás társa­ságát. Igen ám, de hol ialálkozza' nak? A Katonia József utcai he­lyiséget rég kinőtték, az üzemi klubok gyárkapuin belüli rendez­vényekre valók. A művelődési központban, az ölvasószobán és a kiállítótermeken kívül, kdsebb-na- gyobb zaj zavarja az együttléteit. Megoldásként a (tanács és a szak- szervezetek városi szakmaközi bi­zottsága altra az elhatározásra ju­tott, hogy a Szilády Károily utcai, volt ifjúmunkásklubot alakítja át az idősek számára. — A munka megkezdődött, és szemmel láthatólag jól halad. A falak meszelve. A termőkben és a folyosókon majdnem teljesen kész a villanyszerelés. A látottak alapján, hamarosan megnyílik az új nyugdíjasklub? — kezdjük beszélgetésünket a Szilády Károly utcai épületben Szlavitsek Endré­vel, a szakmaközi bizottság tit­kárával. — Átadásait a jövő hónapra ígé­ri a kecskeméti Városi Tanács, amely építési költségvetési üze­mével^ térítésmentesen végezteti a felújítást — említette Szlavitsek Endre. — Ügy tudjuk, hogy a klubért megmozdult szinte az egész város. Sorra jelenkeztek társadalmi munkások: ki, miben segíthet? — Ez valóban így volt. A fel­újítási terv a BÁCSTERV szb- tiíkáránalk, Madarász Lászlónak a munkája. A gázellátást Szabó Imre Garaczi Pétemével közösen tervezte. Huszonhét üzemi szak- szervezeti alapsizervezeit pénzt küldött a klub javára, 234 ezer 950 forintot. Segítettek a vasmun­kások is. Hat vasasüzem — a SZIM, a Reszelőgyár, a IGV, az MMG Automatika Művek, a BRG, a MEZŐGÉP — és a KZK 137 ezer forinttal járult hozzá a klub béréndezésénék költségéhez. Szövetségben a közboldogulásért Az MSZMP Központi Bi­zottságának áprilisi ülése — mint ismeretes — átfogó, reális értékelést adott a kongresszus óta eltelt idő munkájáról. A valóságos helyzetnek megfelelően szólt a szocializmus építésé­ben elért eredményekről, a jelentkező gondokról. A si­keres munka legfőbb zálo­ga, hogy töretlenül érvé­nyesült a párt vezető szere­pe. Továbbra is fontos fel­adat ennek állandó, folya­matos erősítése. Egyik leg­fontosabb tényező, hogy pártszervezeteink, párttag, jaink az eddiginél még job­ban törekedjenek arra, hogy konkrét tettekkel mi­nél több embert nyerjenek meg a szocializmus ügyé­nek. A vezető szerep töretlen érvényesülésének alapja pártunk negyedszázada folytatott helyes, a gyakor­latban bevált politikája, a párt és a tömegek kölcsönös bizalma és jó kapcsolata. A vezető szerep érvényesülé­sét a szocializmus építésé­nek olyan eredményei jel­zik. mint a termelőerők nagyarányú fejlődése, elért gazdasági sikereink, életkö­rülményeink, kulturális vív­mányaink javulása. Fejlődésünk jelenlegi sza­kaszában a párt vezető sze­repének érvényesülését nagyban előrelendíti he­lyes szövetségi politikája. Emellett az a vele összefüg­gő törekvés, hogy követke­zetesen a szocialista demok­rácia szélesítésén dolgozik. A tömegek — a szocializ­mus építése eredményeinek hatására, a tömegszerveze­tek és mozgalmak közremű­ködésével — sokoldalúan kapcsolódtak be a politika alakításába, célkitűzéseink közös szolgálatába. A párt- szervezetek munkájának eredményeként tovább kö­zeledtek a társadalom alap­vető osztályai, különböző rétegei, és ez újabb ered­ményeket hozott a szocialis­ta nemzeti egység erősítésé­ben. A párt szövetségi politi­kája —, mely szélesebb ér­telemben a kommunisták és a pártonkívüliek szövetsége — az alapját jelentette az elmúlt években is annak, hogy céljainkat sikerrel tudtuk elérni. A szövetségi politika érvényesítésének és fejlesztésének feltétele a párt és a munkásosztály kapcsolatának szüntelen erősítése. Ez vezetett társa­dalmunk politikai egységé­hez, amely nagy történelmi vívmányunk és legfontosabb tényezője az eredményes építőmunkának éppúgy, mint hazánk kedvező nem­zetközi megítélésének. E szövetségi politika folytatását erősítette meg a Központi Bizottság. Olyan szövetségi politikáét, amely­ben a munkásosztályé a ve­zető szerep, amelynek poli­tikai alapja a munkás—pa­raszt szövetség, és amely ki­terjed társadalmunk vala­mennyi rétegére. A politi­kai szövetség további erősí­tése mindenekelőtt meggyő­zéssel,' eszmei vitákkal va­lósul meg, méghozzá úgy, hogy szövetségeseink köze­ledését is elősegítjük a po­litikai eszméinkhez, meg­győzéssel, vitákkal. Nem változott az a korábbi állás­pontunk, hogy ez a szövet­ség a párt és a nép közötti kölcsönös bizalomra épül, s ahogy a múltban, úgy jelen­leg is a teljes nyíltság je­gyében folytatjuk. Politikánk változatlan cél­ja, hogy az osztályok és a rétegek tovább közeledje­nek egymáshoz. A kong­resszusi határozatok jegyé­ben feladatunk erősíteni a népi hatalom és szövetségi politikánk osztálybázisát, a munkás—paraszt szövetsé­get. Nagyobb figyelmet kell fordítani politikánk ismer­tetésére, elfogadtatására, a felmerülő kételyek, fenn­tartások eloszlatására. Ezért kapták feladatul a pártszer­vek és -szervezetek, hogy rendszeresebben tanulmá­nyozzák a tömegeket foglal­koztató kérdéseket, mert csak így lehetnek azok meg­oldásának következetes kép­viselői. Történelmi tapasztalatok bizonyítják azt is, hogy munkánk során soha nem feledkezhetünk meg róla: a párt vezető szerepe nem automatikusan valósul meg. Szüntelenül hozzá kell iga­zítani a nagyobb, bonyolul­tabb politikai, gazdasági, kulturális feladatokhoz, cél­tudatosan mindenkor alkal­massá kell tenni a növekvő követelmények ellátására. Azt is tudnunk kell, hogy a vezető szerep érvényesülé­sét nem statisztikai muta­tók jelzik. Nem az dönti el, hogy az egyik munkahelyen több, a másikon kevesebb a párttag, vagy hányszor nyil­vánítjuk ki a vezető szerep szükségességét. Azon sem múlik, hogy adott helyen a gazdasági vezető, vagy a párttitkár szava e, a döntő. A vezető szerep ott érvé­nyesül,- ahol a párt politiká­ja érvényesül, megvalósul. Ehhez szükséges a rend­szeres politizálás, a helyte­len nézetekkel folytatott ér­velő vita, a párttagok esz­mei-politikai nevelése. Mindez egyben a határoza­tok egységes értelmezésének legfőbb biztosítéka is. Erre utal a Központi Bizottság áprilisi határozata, amely felhívja arra is a figyelmet, hogy minden pártszervezet fokozza kezdeményezőkész­ségét a fejlődéssel együttjá­ró ellentmondások feltárá­sában, a feladatok megoldá­si lehetőségeinek kidolgozá­sában, az akadályozó okok megszüntetésében. Ha a párt így megfelelő válaszo­kat tud adni minden szin­ten a társadalmi fejlődés új kérdéseire, akkor ezzel erő­södik a szövetség, melynek változatlan tartalma: a szo­cializmus építése, a béke védelme, népünk boldogu­lása. Dr. Arató András A baromfifeldolgozó vállalattól és a Kecskeméti Konzervgyártól 10— 10 ezer, a Volántól meg 20 ezer forintot kaptunk. Ezekkel az ösz- sz eg a.ekei együtt most már több mint négyszázezer forint az üze­mek befizetése. — A pénzen kívül, milyen tá­mogatást kap a nyugdíjasklub? — Sokfélét. Szeretnénk például tv-szoibát berendezni. Ezért a Kecskeméti Elektromos Karban­tartó Vállalat felajánlotta, hogy — a költségen 50—50 százalékban osztozva az Alföldi Oipőgyárral — színes televíziót vásárol az idő­seknek. Ezenkívül fekete-fehér készüléket is ad, és díjmentesen vállalja az amtennaszerelést és karbantartást. A Szék- és Kárpi­tosipari Vállalatnál hozzáláttak, hogy a cifrapalotabeli (volt SZMT-iközpont) százegynéhány, használt székét felújítsák. A Fém­munkás dolgozód, szocialista bri­gádjai fém dísztárgyakkal, fali virágtartóikkal, tv-asztallal rende­zik be a klubot. A Habselyem Kötöttárugyárban az ablakok függönyei készülnek. — Ennyi önzetlen segítő lelkes támogatásával biztosan sikerül majd eredményes klubéletet szer­vezni. A jó kezdet után, hogyan tovább? — A TIT-re és a Bács-Kiskun megyei Mozdüzemd Vállalatra ezentúl is számítunk az ismeret- terjesztésben és a szórakoztatás­ban. Nyugdijasadmík körében mindkettő kedvelt formája a sza­bad idő eltöltésének. Természete­sen kirándulni ds elvisszük őket. Tervezzük, hogy a klub kapcsola­tot teremt más, üzemi nyugdíjas­klubokkal, amelyekkel alkalom­adtán közös programokat lehet­ne szervezni. Mindez azt a célt szolgálja, hogy a megyeszékhely 17 ezer nyugdíjasából minél töb­ben részit vehessenek rendezvé­nyeinken — mondta végül Szla­vitsek Endre. K—I

Next

/
Thumbnails
Contents