Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-24 / 199. szám

i » PETŐFI NÉPE 0 1083. augusztus 24. 4 MIT A KÜLFÖLDI IS HAZÁNKBAN VESZ MEG Kiskunhalas fehér aranya Egy kilogramm arany 546 ezer forint, egy ki­logramm feldolgozott cérna 800 ezer forint. Hi­hetetlen? Mégis igaz. Az egy kiló cérnát, amely két századinillintéter vastagságú, 22 asszony és lány napi nyolc órai munkával egy év alatt dol­gozza fel a híres külföldi csipkékkel is veteke­dő halasi csipkés '', s ez egy év alatt 800 ezer forint árbevételt hoz a kiskunhalasi Népmű­vészeti és Há/iip iri Szövetkezetnek. A halasi csipke nem népművé­szet. hanem népi iparművészet. Megálmodói, Dékáni Árpád és Markovit« Mária a század elejé­iül a közepéig is átélhették né­hányszor a felívelés és a hanyat­lás időszakát. A halasi csipke azonban ma is él. vannak lelkes csodáiéi és avatott kezű meste rei. — A mi feladatunk az, hogy megőrizzük — mondja a szövet­kezet elnöke, Oláh Györgyné. — Nagyon szeretem a csipkéi. és boldog leszek, ha az utókornak át tudjuk adni. — Nehéz megtalálni a csipke funkcióját, pedig enélkül nem le­het életben tartani, legfeljebb ápolni a hagyományt — folytat­ja. — Nem gond az értékesítése, de éves árbevételünkben a csipke mindössze két százalékot jelent Ez az a falta exporttermék, amit a külföldi itt vesz meg, a hazai üzletekben. Exportra ugyanis 300 —400 ezer forintnál több értékűt nem tudnánk szállítani, mert ke­vesen értenek előállításához. Az utolsó mélypont 1974—75- ben vo]t, amikor már csak hár­man ismerték a csipkevarrás mű­vészetét. Szándékosan mondható művészetnek, hiszen a kézügyes­ségen, technikán túl fantázia, íz­lés egyaránt befolyásolja, hogy a minta olyan lesz-e, mint a terven, vagy szebb, esetleg csúnyább. A mesterek hatvannál több csipke- öltést ismernek: az ágbogast, a georginást, a harangosokat, a kunfátyolost, a gyermekláncost, és folytathatnánk: de az egysze­rűbb térítőkön is húsz körül van az öltestipusok száma. A mélypont tehát majd’ tíz éve volt, és most újra huszonketten vannak. Püspöki Ferencné egyi­ke volt az új nemzedéket taní­tóknak. — Sokan megpróbálták! Volt, aki megtanulta gyönyörűen az öl­téseket, de nem bírta elviselni a hosszan tartó, figyelmes munkát — meséli. — Eleinte itt nem lát­szik eredmény, napokig csak öl- tögetünk, olyan finom tűvel, hogy azt is inkább csak érezzük, mint látjuk; aztán lassanként kirajzo­lódnak a minták. Ránk van bfz- va, milyen öltést választunk, így szinte kétszer sem készül ugyan­olyan terítő. Akadtak fiatalok, akik mintha erre születtek volna. — Én 1955-ben kezdtem, akkor végeztem a nyolcadik osztályt, nem nagyon volt munkalehető­ség a környéken. Szerencsés va­gyok, hogy rögtön rátaláltam a csipkekészítésre, hiszen még mindig szeretem varrni és azt hiszem ez igen fontos az ember életében... — Akik a csipkével foglalkoz­nak, elkötelezték magukat — ál­lítja az elnöknő. — Két hét alatt eldől, alkalmas-e a jelentkező er­re a feladatra. A nyughatatlan, türelmetlen ember nem marad • Akik elkötelezték magukat a hagyományápolás mellett. meg mellette. A vezetők részéröl is kell az elkötelezettség, hiszen a szövetkezetnek árbevételi ter­ve van, mindenféle elérendő mu­tatókkal, alapokkal és nem men­tesít, hogy ez hagyományápolás, de még csak a bérszínvonal eme­lésében sincs szerepe. — Az elnök és a főkönyvelő eb­ben a szövetkezetben a leggyak­rabban a népi ipar művésze ten veszekszik — bizonygatja Oláh Györgyné —, hiszen ez ráfizetés, mégis' érezzük, csinálnunk kell. A nagyon jó csipkevarró havon­ta 5—6 ezer forint körül keres­het, az átlagos bérszínvonal a szövetkezetben évi 39 ezer forint. Tehát a kereset itt is alacsony, mint a könnyűipar, háziipar leg­több üzemében. A kiskunhalasi szövetkezet egy évben 34—35 millió forint értéket termel, amelyből csupán hatmillió a kézi hímzett termék, és még kevesebb a csipke. A „mankó” a tőkés bér­munka Hollandiának, valamint a Szovjetunióba és belföldre kerü­lő gyermékruha. Ezen kívül ké­szítenek nyolcmillió forint érté­kű mezőgazdasági és háztartási kötelet. („Marhakötelet — je­gyezte meg az elnöknő némi Iró­niával — és igen jól jövedel­mez”.) A kisszériás, munkaigényes bérmunka, a nem gépesíthető fo­gásokkal készülő termékek, a gyors átfutási idő biztosítja a he- lyet a piacon, s a munkahelyet is a csaknem négyszáz dolgozónak, bedolgozónak. Jó lenne több fize­tést adni nekik, hiszen ha nem nő a bér, előbb-utóbb csak a na­gyon hűségesek maradnak. Ha senki más, a csipkevarrók remélhetően maradnak. Ha má­sért nem, talán azért, mert egy idő után ez már nem munka, ha­nem — mint Püspöki Ferencné esete példázza — hivatás. Azt meg az emlber őrzi, védi, és re­ménykedik, hogy elérkezik az az idő, amikor az új házasok is ha­lasi csápkével díszíthetik ottho­nukat. X Fejszés Edit SZŐLŐMŰVELÉS A HOMOKON SAJTOPOSTA Köszönet a telekszomszédnak és a doktornak A miklóstelepi mintaintézet rr „...példaként hatott első vezetője a gazdaközönségre...” Korltsánszky János neve nem Ismeretlen Kecske­méten. A Magyar Életrajzi Lexikon adatai szerint, Korltsánszky 1883-han kapott megbízatást a kecs­keméti nagy széléi elep, a későbbi Miklóa állami szélételep létesítésére és vezetésére. Jelentős szere­pe volt ezen túlmenően a hazai homoki azőlőkul- túra megteremtésében. Ennek érdekében irodalmi munkásságot Is kifejtett. Budapesten a Károlyi Mi­hály Országos Mezőgazdasági Könyvtárban munkál közül ott találjuk A azövetkezetekröl címmel Kecskeméten, 1883-ben megjelent munkáját, vala­mint azt a tanulmányát Is, amely a kecskeméti szőlőtelep 1883—1884. évi működéséről számolt be. 1881-ben Jelent meg fő munkája A szőlő fagyká­rok címmel. Amikor munkásságának végére pontot tett a ha­lál, a Borászati Lapok 1Í23. szeptember S-i szá­ma emlékezést és méltatást közölt étetútjáröl. 1818-ban pedig a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményeiben Pintér János A kecskeméti Miklós szőlőtelep létrejötte és első évtizede című tanulmá­nyában Idézi Korltsánszky János alakját. Az adatok egyértelműen tanúsítják, hogy munkásságával „... példaként hatott a gaz­daközönségre ..." Koritsánszky János 1854. október 8-án született Zólyom városában. Itt kezdte meg iskolai tanulmányait, majd a sel- meci líceumban és akadémián tanult. 1875- ben nevezte ki Simonyi Lajos, az akkori föld­művelésügyi miniszter a magyaróvár! akadé­miához segédtimárnak a vegytani és agirár- technológiai tanszékhez. Itt tanított 1880-ig Munkásságára már ékkor felfigyeltek, s nem volt véletlen az, hogy ugyancsak, a miniszté­rium megbízatásából külföldi tanumányutak- ra küldték. Visszatérve, a földművelésügyi minisztér rí um borászati osztályán, Miklós Gyula kor­mánybiztos melllett töltött három évet. De ad­juk át a szót a Borászati Lapok szerkesztődé­nek, aki így foglalta össze Korltsánszky Já­nos életútját. Amikor letelt a három év, ame­lyet a borászati osztályon töltött. — „ .. . Széchenyi Pál gróf földműves miniszter meg­hízta a kecskeméti nagy állami homoktelep szerve­zésével és vezetésével. Mikor azután ezen nagy sző- lóteleppel kapcsolatban egy munkásképző tanfo­lyam, később vincellériskola létesült, Korltsánszky természetszerűleg annak la igazgatója lett és az is maradt, míg csak nyugalomba nem vonult. Hiva­talos teendői mellett a kecskeméti gazdasági egye­sület működésében is aktív részt vállalt, aminek következtében az egyesület őt 1902-ben elnökének választotta ...” Feljegyezték róla, hogy bárhova sodorta az élet, bármilyen pozíciót is töltött be, mindig és mindenütt elsősorban szőlősgazda volt. Is­meretes, hogy a XIX. század utolsó évtizedei a magyarországi szőlő- és bortermelés legtra­gikusabb időszakát jelentették. A magyar szőlőművelést kettétörte, elpusztulással fenye­gette a Nyugat-*Európából behurcolt filoxéna. A régi mezőgazdasági hetilapok napról napra tudósításokat tették íkózzé a magyar szőlőmű­velés nagy tragédiájáról. Ha összegyűjtjük ezeket az írásokat, belőlük elvitathatatlanul kibontakozik a kép, niég a legkisebb napi hír­ben is ott van annak a bizonyossága, hogy le­het és kell is újrakezdeni. Ennék az újrakezdésnek a lehetőségét és a módját keresték aztán a nagy elődök. (Görög Demeter, Mathiász János, Petíhe Ferenc, Fé­nyes Klek), akiknek neve .mérföldkő a magyar szőLőművélés történetében. Korltsánszky Já­nos neve és munkássága összeforrott, eggyé- vált a homoki szőlőkultúra fellendítésével. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a homoki sző­lő átvészeli a filoxérát. A már-már tragikus pusztulással fél lépő filoxéravész vetette fel annak a gondolatát, hogy egy mintatelepet kellene létesíteni a homokon^ ahol a korszerű szőlőművelést ibe lehetne mutatni. Említettük, Hogy ez időben a mi nlsztérium borászati kor­mánybiztosa Miklós Gyula volt, aki még 1880­Sajnos manapság gyakran halljuk, sőt néha ma­gunk is tapasztaljuk: számottevően, csökkent az em­berek egymás iránti érdeklődése, ,segítőkészsége. Feltétlenül népszerűsítendő tehát az olyan példa, amely ennek az ellenkezőjét bizonyítja, 'Kecskeméten, a Diófa utca 5. szám alatt lakik Unbán Lászíóné, akinek a hetényegyházi határban van a hobbiföldje, ahová rendszeresen kijár dolgoz­ná, meg pihenni. Az egyik nyári napon is e helyütt volt, amikor észrevette a szomszédiban lévő idős né­nit, aki bottal a, kezében tett-vett kínos lassúsággal az udvarukon. Olvasónk ismeretlenül kopogtatott be hozzá, s akikor tudta meg, hogy a szintén éltes ko­rú férj súlyos betegként fekszik odahaza. Mindezt írásba foglalta, s a levelet haladéktalanul továbbí­totta a kisközség körzeti orvosának, kérve a közben­járást. És a doktor haLadékitaiamul vette fel napi prog­ramijába ezt az új címet is- A helyszínen derült ki. hogy Kovács bácsi sürgős kórházi kezelésre szorul s ennek érdekében nyomban intézkedett,. Azóta — értesültünk Urbámnétól — már odahaza van, ám a körzeti orvos továbbra is látogatja. Ezzel kapcsolat­ban így nyilatkozott lapunknak a gyógyítómunluu végző dr. Tör öcsik Kálmán: — Semmi különös nincs abban, hogy mindegyik betegemet annyiszor keresem fel, ahányszor az 'in­dokolt. Igyekszem hivatásszerűen, az orvosi esküiu- höz méltóan dolgozni, amihez értékes támogatási nyújtott Urbánné, akinek a figyelmessége, önzői- lenségie csak tiszteletet és elismerést érdemelhet . KÉRDEZZEN FELELÜNK Mit kell tudnia a szülő nőnek, ha szakszövetkezeti tag? Az orgoványi Csikós Józsefné, a helyj szakszövetkezet tagjaként dolgozik rendszeresen az otthoni szőlőterületén. Minden évben pon­tosan befizeti a vagyoni hozzájá­rulást, valamint a társadalombiz­tosítási járulékot, melynek össze­ge idén január óta már havi 700 forint. Ez utóbbival kapcsolatosan először úgy tájékoztatták a gazda­ságban, hogy a szülésekor jogo. sulttá válik a szokásos 20 heti sza­badságra és a vele járó segélyre, amikor azonban bekövetkezett az örömteli családi esemény, hivata­losan közölték vele, mégsem ré­szesülhet semmiféle ellátásban. Olvasónk az iránt érdeklődik: va­lójában meh'ik álláspont felel meg a jogi előírásoknak? A mezőgazdasági szövetkezetek­ről szóló rendeletek értelmében csak arról a tagról kell gondos­kodni szülése után intézményesen, aki eleget tett a munkavégzési kö­telezettségének. Természetesen nemcsak a közösben van mód dol­gozni a megszabott munkaidő sze­rint, hanem a saját művelésű — tehát a szövetkezeti érdekeltség­nek számító — földön is, feltéve, hogy a tag olyan megállapodást kötött előzetesen, mely alapján a terményét (termékét) a szakszö­vetkezet részére, vagy annak köz­reműködésével értékesíti. E tevé­kenység akkor minősül közös munkateljesítménynek, ha a tag a beszámítás előtti évben maradék­talanul elvégezte a reá bízott, s az alapszabályból is következő fel­adatokat, illetve annak teljesítésé­re vállalkozott a tárgyidőszakban is. (Megjegyezzük, hogy a munka mennyiségi követelménye alól fel­mentést adhat egyedi elbírálás ré­vén a vezetőség.) Ami pedig a 20 hetes szülési szabadságot illeti, erre az időszak­ra akkor kaphat jövedelempótló készpénzsegélyt a szóban forgó tag ha a szülése előtti évben tel­jesített legalább 1000 munkaórát. A segély összege a figyelembe vett — vagyis a szülést közvetlenül megelőző naptári évben elért — részesedés egy napra jutó hánya­dának 75 százaléka lehet a mi­nimum és 100 százaléka maxi­mum. Végezetül elmondjuk: a szak- szövetkezet női tagját kérelmére mentesíteni kell a havi 700 forint társadalombiztosítási, illetve a 200 forint szakszövetkezeti járulék fi­zetése alól a szülése időpontjától a soron, következő negyedik hónap utolsó napjáig. (Mindezt a társa­dalombiztosítási jogszabályok tar­talmazzák.) Volt-e, s lesz-e meggymagozó kisgép az üzletekben? Fülöpszállásról Gubacsi Kál­mán, Kalocsáról Peterdi Vince, Bácsalmásról Harkainé és még sokan mások tették szóvá a kö­zelmúltban, hogy az idei meggy- termésük a vártnál jobb volt, mégis szomorúan gondolnak visz- sza a szezonra, mert nem jutottak hozzá a befőzési munkát meg­könnyítő, olcsó háztartási kisgép­hez, a meggymagozóhoz. Olva­sóink szeretnék tudni: miért volt zökkenő e kedvelt iparcikk for­galmazása körül, s bogy jövőre lesz-e belőle elegendő mennyiség az üzletekben? Amint azt a VIDIA Kereskedel­mi Vállalat megyei kirendeltségé­nek helyettes vezetőjétől megtud­tuk, valóban nagy volt az érdek­lődés idén a meggymagozó iránt. Az NDK-ban készült praktikus és még száz forintba sem kerülő kis eszközből azonban az igényeknél jóval kevesebb érkezett az ország­ba, érthető hát, hogy valamennyi hamarosan gazdára talált. A kö­vetkező idényre szóló megrende­lést már továbbította a vállalat, melynek szaküzletében — és más kereskedelmi egységekben — je­lenleg is kapható a hazai, ponto­sabban a megyei gyártmányú, ha­sonló rendeltetésű szerkezet, mely a magasabb ára következtében nem volt eddig keresett. Beszéltünk a terméket gyártó kecskeméti Magyar—Szovjet Ba­rátság Termelőszövetkezet egyik vezető műszaki szakemberével is, aki arról tájékoztatott, idén ta­vasszal jelentek meg először a piacon a saját konstrukciójú meggymagozó kisgéppel, ami könnyen (kézi erővel) kezelhető és kiváló hatékonyságú. Ez utób­bit bizonyítja az elégedett vásár­lók sok-sok köszönő levele. A 245 • forintos ára csupán az anyagérté­ket és a munkaráfordítást tükrözi, s egyáltalán nem tekinthető ma­gasnak, hiszen a meggymagozót több idényen át használhatja a gazdája. A szövetkezet úgy terve­zi, hogy jövőre 15—20 ezer dara­bot készít — a megrendelésnek megfelelően — ebből a kisgépből, melyet feltehetően országszerte árusítanak majd a szakboltok. Fogadószoba Nyugdíjas vagyok, így aligha­nem sokan meglepődnek azon amit mondok: nagyon várom mái az augusztus végi iskolai becsen- getést. Miért? Hogy végre nyu­godtan teljenek a napjaim a lakásomban, s bármikor lemehes­sek a házunk udvarába, friss le­vegőt szippantani, sétálgatni. Mert az elmúlt több mint két hónap során nemigen volt lehetőségem az effélére. Ne vegyék szerénytelenségnek hiszen tény: mi, az Akadémia körút 53—59. számú ház lakói szépen, példamutatóan kicsinosí­tottuk a szűkebb környezetünket, ahol ma már lombos fák, gondo­zott bokrok, pázsitok jelzik az óvó kezek munkáját. A kis zöld öve­zetünk évekig szolgálta felüdülé­sünket, kikapcsolódásunkat Idén azonban a tanévzárás után felfe­dezték mindezt a térségben lakó kamaszok, akik lényegében tanyát vertek itt. De korántsem olyan célból, hogy heverésznek a gyep- szönyegen, vagy az árnyas fa alatt. Ok nap mint nap hozzák magukkal a labdát, majd rúgják, ahol érik. A ricsajt már-már megszoknánk, ám amit játék köz­ben tesznek, az felháborító. A fű zöme kitaposva, a bokor megtépázva, a faágak leszaggatva. Emiatt már figyelmeztettük őket, de hiába, a tiltó szóra nem hall­gatnak. Különben a többségük nyakában ott lóg a lakáskulcs, s ebből sejthető, a szülök, vagy az egyéb hozzátartozók távollétében töltik idejüket tetszés szerint. Magam is futballoztam aktívan évekig, 35 esztendőn át pedig sportvezetőként is tevékenyked­tem, amiből következik, nagyon közel állnak hozzám a fiatalok, szeretem őket. És jól tudom, nem mentesek az apró csinytevésektÖl, de ez megbocsátható. Csak a za- bolátlanság, a bántó udvariatlan­ság, a megbotránkozásra okot adó magatartás nem. Ami sajnos, jel­lemzi azokat, akikről most szólok Ismerve a Széchenyivárost. meggyőződéssel állítom, bÖvén ukad hely a testmozgásra, igy a focizásra is. Érthetetlen, miért nem ezeket a négyzetmétereket veszik birtokukba az előttünk- mellettünk ugráló-üvöltöző gyer­kőcök. Igaz viszont, hogy tépni, zúzni, bármit tenni ott mégsem illő. Becsengetés után remélhetőleg állandó elfoglaltságban lesz ré­szük, igy elkerülnek bennünket. Mi hozzáfogunk majd a csatatér­állapot megszüntetéséhez, a meg­sérült fák, bokrok „gyógyításá­hoz". De máris aggódunk a jövő év miatt, hiszen akkor is lesi nyári szünet az iskolákban. . . (Elmondta: Kollár Gyula kecske­méti olvasónk.) ÜZENJÜK... • Tudományos kutató munka folyik a száz­éves intézetben. Az alföldi szőlőtermesztés és borászat múltját idéző múzeum is itt kapott helyet. (Pásztor Zoltán felvétele) ban felfigyelt a Kecskemét környéki homok kedvező tulajdonságaira, ugyanakkor a vápo.s polgárai is sürgették egy szőlőtelep létreho­zását. Az eklkar alapított szőlótelep vezetésé­vel bízták, irrveg Korltsánszky Jánost, ö nem­csak gyakorlatban, hanem elméletben is ha­talmas .munkát végzett Írások sorozatával számolt ;be arról a munkáiról, amely'a kecs­keméti homoki szőlők letelepítésével együtt­járt. Rögzítette azokat a tudnivalóikat, ame­lyeket a homoki szőlők telepítése során szer­zett. Cikkei a továbbadás szándékával íród­tak. Az eredményeket, a kudarcokat rögzítet­ték, hogy az egymást követő nemzedékek előtt ne felejtődflék annak a közösségnek a mun­kája, amely létrehozta ,a kecskeméti Miklóeste- lepet. Szilvágyi Irén az Országos Mezőgazdasági Könyvtál munkatársa Hajnal Imrének és társainak, Kecskemétre: Igazuk van, amikor észrevételt tesznek amiatt, hogy túlságosan lassú Ütemben halad a Kecskeméten levő egyik melegvi­zes medence korszerűsítése. Ér­deklődésünkre arról informáltak az Észak-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalatnál, hogy anyagel­látási nehézség késlelteti az idén tavasszal megkezdett munka terv­szerű folytatását. Hiányzik pél­dául a csúszásmentes, fagyálló burkolólap, valamint a speciális ragasztó, s minderre ráadás, hogy a technológiai fegyelem betartása megköveteli, csak bizonyos hő­mérséklet esetén dolgozhatnak a kivitelezők. A vállalat ígéri, ha megszűnnek a jelenlegi akadá­lyok, mielőbb sor kerül a hátrale­vő teendők elvégzésére, s utána ismét a vendégek vehetik birto­kukba a medencét, melynek a környéke is rendezettebb lesz. A Daru utcai, üdülőtulajdono­soknak. Tőserdőbe: A DÉMÁSZ kecskeméti kirendeltségének ve­zetőjétől tudjuk, hogy az Önök utcájában és környékén azért van­nak ismétlődő zavarok a közvilá­gításban, mert hamar tönkremen­nek az égők. És nem elsősorban a csúzlik „jóvoltából”, sokkal in­kább a körték nem megfelelő mi­nősége miatt. Persze, a vandálok­tól sem mentes a térség, bizony­ság rá az egyik legutóbbi eset. amikor az ottani transzformátor biztosító tartozéka tűnt el szőrén- szálán. Az áramszolgáltató nem tehet egyebet, minthogy a jövő­ben gyakrabban ellenőrzi az ener­giaellátást, illetve a fogyasztást a megye legnagyobb üdülőterületén ahol a legrövidebb időn belül ja­vítják ki a hibákat. Szerkeszti: Veikéi Árpád Levélcím: 8001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents