Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-20 / 197. szám
10S3. augusztus SO. • PETŐFI NÉPE 6 5 A fegyelem, a gondos munka sok mindenre • Reggeli megbeszélés a JL szövetkezet tagjaival. AZ INDIAI AHMEDABADBÓL LOS ANGELESBE Prem Kumar ruházatából a legfigyelmesebb szemlélő sem következtetne arra, hogy vllágkörttli gyalogtúrára szánták. A könnyű szövetnadrág, a pamuting, a gyapjúpulóver bármely hasonló korú fiatal megszokott viselete, mint ahogy a kényelmes edzőcipő sem különleges. Mégis, a sötétbőrű, fekete hajú, vékony fiatalember a figyelem középpontjában áll — nem véletlenül: igazi szenzáció, ha valaki gyalogszerrel teazi meg az indiai Ahmedabad és az amerikai Los Angeles közti sok ezer mérföldes távot. Aki hátizsákjára pillant, az okát is leli a párja-alig-van vállalkozásnak: a 26 éves indiai a békéért menetel. Egy napot — útban a fővárosba — Kecskeméten töltött. Itt talált alkalmat. hogy a magyar újságok közül először a Petőfi Népének adjon interjút. Selyem Zsigmond a kun- szentmiklósi Egyetértés Tsz elnöke 1970 óta országgyűlési képviselője Bács-Kiskun megye 5. számú választókerületének : Kunszentmiklós, Kunpe- szér, Szabadszállás, Kerekegyháza, Ladánybene, Kunadacs és Kunbaracs állampolgárainak. Megválasztása őt magát is meglepte, s mitagadás, az illetékesek egyike-másika is összevonta a szemöldökét, hiszen a hivatalos jelölőlistán másnak a neve szerepelt. Am a kunszent- miklósi művelődési ház nagytermét zsúfolásig megtöltő nunkások és tsz-parasztok „Zsiga bácsit” akarták. Azóta 13 évvel lettünk idősebbek ... — Selyem Zsigmondot 1975* ben, majd nyolcvanban ismételten képviselővé választották. Ez tehát a harmadik ciklusa. Melyik tűnt eddig a legnehezebbnek? — Az első. Annak is a kezdete. Én azelőtt ezekben a körökben nem mozogtam. Ügyszólván senkit nem ismertem. Meg kellett ismernem mindazokat, akikkel képviselőként később együtt dolgoztam. akikhez a választókerületem ügyes-baj os dolgaival fordulhattam. És persze el kellett fogadtatnom magam a Parlamentben. — Ez sikerült. Amiként a tsz- elnöki poszton is állta-állja a sarat. Pedig 1960-ban, amikor elnökké választották, még hat termelőszövetkezet volt Kunszent' miklóson, ma pedig már „csak” egy: a tizenháromezer hektáros Egyetértés. ' — Sorozatos egyesülések után alakult ki a gaz-daság, s valóban mindvégig én voltam az elnök. Legutóbb, 1975-ben a Szabadság Tsz olvadt be hozzánk, ezzel egy- termelőszövetkezetes nagyközség lőtt Kunszentmiklóson. Ami az adottságainkat illeti, azok közismerten gyengék. Területünkön 7800 hektár a szántó, a többi rét és legelő. A szántóink tizenkét és fél aranykoronásak, a termő- terület 365 parcellából áll, közéjük szikes legelők ékelődnek. Nagyüzemi táblákat csak' egyes részeken tudtunk kialakítani. — A gazdaság eredményei mégis számottevőek. Különösen figyelemreméltó, hogy valahányszor egy-egy csődtömeggel birkózó szövetkezet beolvadt az Egyetértésbe, a közös gazdaság fejlődése nemhogy megtorpant volna, hanem még fel is gyorsult. — Ügy van ez, hogy a rend, a fegyelem; a gondos munka sok • mindenre képes. Valamikor, még gyermekkoromban, a tassj gazdákat irigyeltük Duna-,parti jó földjeik miatt. Persze a szentmik- lósi paraszt sem akart lemaradni, hát szorgalmas munkával igyekezett kiegyenlíteni a • természet adta különbségeket. Amikor a Parlamentben szót kaptam, arról beszéltem, amihez értek: a mezőgazdaságról. A nagyüzemi gazdálkodás nagyszerű dolog, de csak akkor lehet iga. zán eredményes, ha a jó gazda gondosságával végezzük a munkánkat. Én mint tsz-elnök ezt követelem meg mindenkitől. Mi a két testvéremmel már a szövetkezetek megalakulása előtt is közösen gazdálkodtunk, mert fölismertük, hogy ez mindnyájunknak jó. Az Egyetértés Tsz ma 230 millió forint termelési értéket állít elő évente, és minden megtermelt 100 (forintból húsz a nyereség. Ezt kevés gazdaságról lehet elmondani. — A tsz-elnöki munkát és a képviselőséget hogyan sikerült összeegyeztetni? Segítette-e Selyem Zsigmond, az elnök Selyem Zsigmondot, a képviselőt és fordítva? — Feltétlenül segítette egyik a másikat. Huszonnegyedik éve vagyok tsz-elnök, tudom a nagyüzemi mezőgazdaság minden eredményét, valamennyi gondját és baját. A választókerületemben lévő szövetkezeteket különösen jól ismerem. Ha a segítségemet kérték, mert utat szerettek volna építeni, vagy nagy értékű gépeket vásárolni, és magam is láttam a dolog szükségességét, szakmai érvekkel tudtam meggyőzni az illetékeseket. Amikor szót kértem az országgyűlésen, mindig a népgazdaság érdekeit tartottam szem előtt. Sokat füstölögtem amiatt, hogy a termelőszövetkezetek számára nem eléggé kedvezőek a feltételek az öntözéses gazdálkodáshoz. A Dunán úgyis elfolyik a víz — magyaráztam —, akkor meg miért nem igyekszünk azt inkább hasznosítani a termelésben ? — Ugye az országgyűlés mező- gazdasági bizottságában dolgozik? — Ott bizony, és ebben a bizottságban nagyon sok mindenről szó esik. Legutóbb például fölvetettem, hogy egy darab ekevas ára ezer forint, azaz több mint három mázsa búza értéke. Ez sok egy kicsit, de nemcsak itt van baj. A vetőgépek, tárcsák, talajművelő eszközök minősége nem mindig megfelelő. De épp úgy a gumiabroncsoké, az ékszíjaké. A mezőgazdaságnak megbízhatóbb, tartósabb eszközökre lenne szüksége: ebben segítsen nekünk a hazai ipar. — A képviselőtől gyakran megkérdezik: előnyt élvez-e a település, amelynek maga is lakója? — (Nálam ezzel előnyt szerezni nem lehet. A kérelmek jogossága dönti el, hogy támogatok-e valamilyen ügyet és igyekszem-e közbenjárni a megvalósítás érdekében, nem pedig az, hogy honnan származnak. Amikor például Kunszentmiklóson még nem voltak adottak a feltételek az iskolaépítéshez, Szabadszállásnak segítettem, hogy elkészülhessen a nyolc tanterem. Kerekegyházán ugyancsak átadtuk az iskolát, Ladánybenén pedig most van a munka dandárja. De említhetném a kunadacsi ABC-t vagy ugyancsak ebben a községben a most épülő ivóvízhálózatot. Ügy van ez, mint a családban: ha az embernek három gyereke van, igyekszik mindegyiket támogatni. — Csakhogy a jelenlegi gazdasági helyzetben az anyagi lehetőségek is szűkülnek. Egyre nagyobb szükség van az üzemek és a lakosság segítségére, a társadalmi összefogásra. Vajon velük hogyan ért szót a képviselő? — A segítség, amiről beszéltem, jórészt ilyen jellegű. A képviselő sem mindig a miniszter ajtaján kopogtat. Nem egyszer a szomszéd falu tsz-elnökét keresem fel, hogy megbeszéljem vele: hordjanak töltést az iskolaalapba, vagy egyengessék a terepet. A lakosságra éppen így lehet számítani, akár pénzbeli hozzájárulás, akár társadalmi munka dolgában. Persze, világos célt kell fölmutatni az embereknek. Az csak természetes, hogy szeretnék látni, mire költik a pénzüket, miért fáradoznak. De legalább ilyen fontos a vezetők példamutatása, az, hogy ők is ott legyenek a munkát végzők között. Kunszentmiklóson az útprogram, a gázprogram nagyrészt társadalmi összefogással valósult meg, de hasonló példát bármelyik községből hozhatnék. — A környéken mindenki csak úgy ismeri: ,;a Zsiga bácsi”. Történetek is keringenek a személyéről. Igaz az például, hogy még a parlamenti ülésszakok idején sem éjszakázik Budapesten? — Igaz. Én világéletemben koránkelő ember voltam, most is kivet magából ötkor az ágy. Ha országgyűlés van, nyolcig elintézem a gazdaságban a legfontosabbakat, kocsiba ülök, fél tízre a Parlamentben vagyok. Este, ha vége azN ülésnek, jövök haza, az asztalomon már várnak a munkatársaim írásos üzenetei: ez történt, az történt, ebben, vagy abban kellene intézkedni. Ezeknek a teendőknek, ha lehet, másnap reggelig a végére járok. Hatvankét éves vagyok és 14—16 órát dolgozom naponta. Hogy bírom, annak két oka van. Az egyik, hogy szeretem amit csinálok. A másik, hogy számíthatok a munkatársaimra és a családomra. Sitkéi Béla — Magyar szöveg hirdeti hátizsákján: MENETELEK A BÉKÉÉRT A VILÁG KÖRÜL. Pontosan mit ért ezen? — Pontosan azit, lamiit a mondat jelenít; a célom pedig az, hogy utam során barátságtáma&zpon- tokat állítsak fel. Ahogy az Amerikai Egyesült Államoknak mindenütt katonai bázisai vannak, akként a békeszerető embereknek is lehetnek posztjaik. Minden ember elolvassa az egymondatos szöveget a hátizsákomon, s azt tapasztalom, hogy mind el is gondolkozik rajta. Legtöbbször megállítanak egy percre, véleményt cserélünk. Az eredmény: sem ők, sem én nem akarok 'háborút. A probléma az, hogy úgy gondolják, nem tudnak mit tenni ellene. — S ön tudja? — Az emberi erő az egyetlen, ami megakadályozhatja a világ pusztulását. A barátság. Akivel szót váltok, azt már ismerem. Akit megismerek, az a barátom lesz. És a barátok nem fognak fegyvert egymásra: ez a világbéke, ennek vagyok harcosa én is. — Hogy jutott eszébe, hogy a harcnak pont ezt a formáját válassza? — Már gyerekkoromban ábrándoztam arról, hogy világkörüli kirándulást teszek, mint a híres utazók. De ahhoz nincs kedvem, hogy turistaként mindenütt egyforma templomokat bámuljak, és idegenvezetők sablonmondökáit hallgassam; ez túlságosan cél nélküli a számomra. Van egy barátom — közelebb az ötvenhez, mint ia negyvenhez — aki azt találta ki: Ahmedabadból, ahol lakunk, futva (teszi meg az utat az Prem Kumar, a békegyalog Ázsiai Játékok színhelyére, Üj- Delhibe. — ez még tavaly jutott az eszébe. Meghánytuk-vetettük a tervet: én kardoskodtam, hogy legyen valamilyen célunk is. Mi ma az egyetlen mindenkit érintő-érdeklő kérdés? A béke. Tisztáztuk tehát, hogy a békéért menetelünk. — Mikor indultak? — 1982. október másodikén, Mahatma Gandhi — nagy szellemi példaképem — születésnapján, tzerketszáz kilométeres gyaloglás után érkeztünk meg az Ázsiai Játékokra, innen egyedül utazom. Amritsairíg, a határig ismét meneteltem, majd Rómába repültem, ahonnan gyalog érkeztem — Jugoszlávián át — Magyarországra. — Sok pénz kell egy ilyen úthoz? — Nekem spéciéi nincs egy fillérem se. Abból éleik, amivel megkínálnak ; azt fogadom el, amire szükségem van. Jugoszláviában például akartak adni egy pár új cipőt, de nem kellett, ez, süniben indultam, még egész jó, alig 3000 kilométer van benne. Scjha nem kérek semmit, s ha nem adnak szállást, ákkor a szabad ég alatt alszom: nem csinálok belőle problémát. Utamat legföljebb az nehezíti, hogy vegetáriánus vagyok.de eddig ez sem okozott gondot. — Céljáról már beszélt, magáról még nem ... — Egy négygyerekes családból származom. Nevemnek csak azt a részét használom, amely nem fejezi ki, hogy mely kasztnak volnék a tagja — ily módon is küzdők az emberek származás szerinti megkülönböztetése ellen. Apám — építőanyaggal foglalkozó üzletember — arra nevelt: a megkereshető rúpiáknál gazdagabbá tehet az, ha embertársaimat, hazámat, a világmindenséget szolgálom. Egyetemi tanulmányaim befejezése után ezért alapítottam meg a Friends of AU, a Mindenki Barátai nevű szervezetet, amely a falvak fejlődéséért dolgozik. Tudni kell, hogy India lakosainak 80 százaléka falun él, 50 százaléka nem jár iskolába, és h'a beteg, esélye sincs, hogy kórházba, orvoshoz kerüljön — s bár ezt sokan tudják, nem ismerték még fel, hogyan lehetne változtatni rajta. Szervezetünk ötleteket gyűjt, javaslatokat dolgoz ki, munkatársaink saját belátásukból, ingyen bocsátják rendelkezésünkre tippjeiket, megoldási écáikat. Hat diplomám van: a fizika, a filozófia, a vallás, a történelem, á nemzetközi politika és a gazdaság volt a tantárgyam. — Angol szövegébe egy-egy magyar szót is kever... — __ mert tanulom azoknak a z országoknak a nyelvét, ahol keresztülgyalogolok. Az újvidéki televízióban szerbül nyilatkoztam. Ha sor kerül rá, szeretnék magyarul megszólalni a magyar tévében. — Kecskemét után mi a következő állomás? — Budapest, aztán Ausztria: Bécs, majd Csehszlovákia, onnan a Német Demokratikus és a Német Szövetségi Köztársaság. Belgiumon és Franciaországon át Angliába megyek, a London és Boston közti utat repülőn teszem meg. Bostonból Washingtonba, onnan — át Amerikán — Los Angelesbe megyek, úgy tervezem, hogy az olimpia idejére érek oda. A világ minden tájáról összegyűlt békés szándékú, s egymást csupán a sportban legyőzni szándékozó fiatalok előtt szeretném hirdetni a béke igazát — nem föltétlenül hosszú szónoklatokkal, hanem elsősorban azzal, hogy ott vagyok ... Amerikából Japánba repülök, s itt feltétlenül felkeresem Nagaszalkit, Hirosimát, majd Koreán, Kinán, Vietnamon éS Burmán át várhatóan 1985 februárjában érek haza. Tervezem, hogy tizenhétezer kilométeres utamról könyvet írok. — Stílusosabban aligha búcsúzhatnánk: jó utat! Ballai József ü JÓL ALAKULT AZ ÉLETEM... Még egészen fiatalon belecsöppentem a felnőtt életbe. Édesanyám meghalt, ott maradtunk édesapámmal, kétéves öcsémmel, ötéves húgommal és a 81 éves nagymamával. A hetedik és nyolcadik osztályt már nem tudtam elvégezni, rámmaradt a háztartás és amellett még dolgoznom is kellett. A Fővárosi Kertészeti Vállalatnál helyezkedtem el. Nem volt rossz munka, de váratlanul ért, hogy az általánost el sem. végezve kenyérkereső legyek. Lassan teltek, múltak az évek, de végül is jól alakult az életem. A vállalatnál ismerkedtem meg a férjemmel, ott volt tmk-lakatos. 1963-ban összeházasodtunk, és 1966-ban költöztünk Kiskunfélegyházára. Mindketten itt helyezkedtünk el a húsüzemben. Alig egy év múlva megszületett Kati lányom. Húsz hónapig voltam gyesen, utána örömmel jöttem vissza a kollektívába, ahol már az első perctől kezdve nagyon jól éreztem magam. 1969-ben beiratkoztam a dolgozók általános iskolájába és végre teljesült régi vágyam: megszereztem a 7—8. osztályos végzettséget. Mikor a lányom már kissé felcseperedett, 1975- ben — a gyári tanfolyamot sikeresen elvégezve — húsipari szakmunkás lettem. Kedvet éreztem a tanuláshoz, ezért beiratkoztam a szakközépiskolába. El is végeztem, de az érettségi vizsgára már nem került sor. Férjem ugyanis négy és fél évig Mongólia un dolgozott és éppen az érettségi előtt sikerült kimenni a távoli országba egy hónapra. Mondanom sem kell, hogy nekem és a lányomnak egy egész életre szóló szép emlék marad ez a látogatás. Sokat tudnék mesélni az egy hónap tapasztalatairól, a távoli baráti ország lakóinak kedvességéről, a gyönyörű tájakról. Az utazás után viszont már nem volt kedvem és lehetőségem az érettségi bizonyítvány megszerzéséhez. A családi körülményeink? Sokat változtak, mióta a városba költöztünk, öt évig anyósomék- nál lakunk, majd tanácsi lakást kaptunk. Igaz, nem volt komfort, a vizet az utcáról hordtuk, de már a saját otthonunkban lakhattunk. Családi életünk egyik jelentős és boldog állomása volt, amikor 1980 márciusában beköltözhettünk a Pe- tőfi-lakótelepen egy két szoba összkomfortos lakásba, ahol igen kényelmesen élünk. Férjem itt dolgozik a tmk-ban, Kati lányom pedig a köz- gazdasági szakközépiskola másodéves tanulója. Neki már minden lehetősége adott a tanuláshoz. Itt az üzemben jól érzem magam: úgy gondolom, engem is szeretnek. Az 1973-ban alakult Elmondta: Mészáros Béláné csoportvezető Lejegyezte: Opauszky László Hámán Kató brigádnak — amely háromszor kapta meg az aranyjelvényt — 1974 óta én vagyok a vezetője. Idős néniket és bácsikat gondozunk, iskolákba járunk takarítani és minden társadalmi munkát elvégzünk, amire megkérnek bennünket. Együtt járunk színházba, moziba, kirándulásokra. Természetesen a termelési feladatokat — a különböző húskészítmények alapanyagainak az előkészítését — is igyekszünk a legjobb minőségben elvégezni. Életem egyik fordulópontja volt, amikor 1975- ben felvettek a pártba. Azóta már tagja vagyok a pártvezetőségnek és szívesen végzem a pártmunkát. Az szb tagjaként részt vállalok a szak- szervezeti tevékenységből ts. Az idei szeptember is hoz újat, ugyanis megkezdem a tanulást a marxista—leninista esti középiskolában. Hogyan ismerik el a munkámat? Nem szeretek dicsekedni, de már megkaptam a Vállalat Kiváló Dolgozója és az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója kitüntetést. Nagyon örültem mindkettőnek, s ezek is ösztönöznek a jobb munkára. Remélem, nyugdíjig — mert, innen akarok nyugalomba vonulni — még hasznos tagja lehetek , e megszokott, baráti kollektívának...
