Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-12 / 163. szám
4 • PETŐFI NÉPE ft 1883. július 12. KEVÉS AZ IPARI MUNKAHELY nagyobbrészt negyven éven felüliek. Pedig a tájék igen vonzó. Bizonyíthatják ezt azok, akik Dunaföldvárról, Paksról vagy éppen Izsákról járnak ide hétvégenként, hogy a löszbuckák délnyugati lejtőin szőlőt, zöldséget, virágot termesszenek és élvezzék a Kis-Duna horgászásra, fürdésre csábító, romantikáját.-Néhány hónapja vitaestre hívtak a dunaegyházi ifjúsági klubba. A téma: az ifjúság helyzete és jövője falun — lett volna. A beszélgetés az indító előadás után megrekedt, a résztvevők némasága „harsogta” az érdektelenséget és a közönyt. Nem volt véleményük, nem volt gondolatuk. Azoknak, akiknek a jövőben kellene megművelni a jó minőségű ártéri földeket, gazdagabbá tenni a lábadozó termelőszövetkezetet. ■Jó lenne, ha maradnának itt olyanok, akik ide álmodják jövőjüket. Hogy kevesen vannak máris? Eggyel több ok, hogy elgondolkozzunk a dolgon: a dunaegyházi helyzet más falura is jellemző lehet. Kár lenne elnép- teledni hagyni őket! Farkas P. József Dunaegyházát, ezt a Duna mellék!, szlovák nemzetiségi települést Nagy Lajos apostagi illetőségű író fedezte fel a hazai nyilvánosság számára, 1934-ben, Az akkor: Magyarország hasábjain írt róla riportot „Egy falu az ország szívében” címmel. Gyalog „rándult át” a szomszédos szülőfaluból, hogy „mértéket vegyen”: hogyan élnek az emberek ott, ahol évtizedeken keresztül nem történik újságcímlapra kívánkozó szenzáció. Ha ma próbál ismerkedni valaki a faluval, és tapasztalatait, benyomásait ösz- szeveti a remekíró művével bizony örömmel állapíthatja meg sok minden megváltozott azóta. Számos tágas-világos új lakóház került tető alá, korszerűsödött, bővült a bolthálózat és épült néhány új középület is, iskola, óvoda, művelődési ház. Azonban a dunaegyháziak gondjai talán ma is hasonló forrásból fakadnak. A falu nagyon kicsi. Évente harminc család — Hogyan tervezik a jövőit a község vezetői? — kérdeztem Huszárik Bélát, a tanácselnököt. — Nehezen, van bőven tennivalónk. Szeretnénk hinni, hogy erőfeszítéseink eredményeképpen, a jövőben sem lesz lakatlan ez a 750 éves falu. A múlt hetekben tárgyalt a tanácsülés az úgynevezett „népességmegtartó” lehetőségeinkről. A beszámoló adatai szerint évente százzal csökken a lakosság száma. Sok mindennel kísérleteztünk, hogy az elvándorlás ütemét csökkentsük, de ez, úgy látszik, lehetetlen. — Mivel próbálkoztak idáig? — Mindenekelőtt igyekeztünk munkalehetőséget teremteni, ugyanis ezen a téren nagyon rosszul állunk. A helyi termelőszövetkezet. sajnos, képtelen elég ipari munkahelyet létesíteni, hogy a szakmunkásaink itthon dolgozhassanak. Évtizedek óta nagy az ingázóik száma. Régebben szinte kizárólag Dunaújvárosba jártak dolgozni, ma már Paksra, sőt az elmúlt években az erősen iparosodó szomszédos községekbe, Soltra és Dunave- csére is. Négyszázan kelnek útra naponta. Az ingázás sokáig természetes állapot volt. Azonban ma már olyan magasak az utazási költségek és olyan „drága” a második-gazdaságtól utazással elrabolt idő, hogy egyre többen költöznek a munkahelyük közelébe. Üzemcsarnok és lángessütő Próbálkoztak új Ipartelepítéssel, nem is sikertelenül. A Lőrinci Textilfonó telephelyet létesített és új üzemcsarnokot, valamint ellátóbázist épített. Azonban ez szinte kizárólag nőket foglalkoztat. • A Lőrinci Gyapjúfonó új dunaegyházi gyárában. • Vendégekre áhítozik a dunai strand és a parkerdő. szerencsére ennél hosszabbat is el tudnak látni szilárd burkolattal. A telkeik drágák, mert teljes egészében meg kell fizetni a közművesítés költségeit. Van előrehaladás a lakossági szolgáltatások ügyében is. Újra dolgozik cipész és fodrász, van butik és lángossütő. Az egészség- ügyi ellátás is kielégítő. Az utak minősége erősen kifogásolható. A felújítási és fejlesztési keretükből — ha az összesét erre költenék — évenként 80 méter utat tudnának építeni. Ez nem sok. Társadalmi munkával és anyagi erőik koncentrálásával Mit hoz a jövő? Vajon mit hoz a jövő Duna- egyházán? Ma már csak 1600-ian laknak itt (1934-tben 2800-an!), Dunaegyháza, fogyóban NYÁRI NAGYJAVÍTÁS A HŐKÖZPONTOKBAN Távfűtésről — Igazi strandidő van, árnyékban harminc fok meleg, és az előrejelzés szerint még így marad egy darabig. Ki gondolná, hogy lehet most is aktuális téma a fűtés! Pedig lehet, hiszen a hűvös tapintású fűtőcsövek másik végén, a szivattyúk, kazánok és tolózárak körül most van a munka dandárja, a nagy nyári karbantartás. Tehát cseppet sem közömbös e dolog, hiszen csak a tervidőszak első két évében 2281 lakást és több közintézményt kapcsoltak rá a távfűtővezetékre, s Kecskeméten napjainkban már 7800 lakás fűthető ily módon. A téli meleget alapozzák meg tehát most, a nyári hőségben dolgozó fűtőművesek. Az Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalatnál van az egyik kritikus pont. Ugyanis hőközpontjai nemcsak szétosztják a DÉMÁSZ fűtőművétől vásárolt gőzt 2800 ieninvárosi, árpádvárosj és városközponti lakásba, hanem az Akadémia körúton levő saját fűtőmű segítségével ötezer széche- nyivárosi lakás melegéről is gondoskodnak. — Tavaly nyársn lényegesen több munkánk volt — bizonygatja Mihala László, az I'KTV Fűtőmű vezetője. — Akkor még október tizenharrpadikán is dolgoztunk. .Most nyugodtabb tempóban végezhetjük a munkát, marad idő még a néhány év óta állandóan halogatott apróbb munkákra is. A legtöbb lakást saját kazánjaink fűtik. Ezek csúcsidőben 8800 köbméter gázt fogyaszthatnak — bár erre még nem volt szükség. További nyolcszáz otthont lehetne a meglevő rendszerre kapcsolni, azonban a következő években épülő lakások höellátása az újabb fűtőműre vár, amelynek készülnek már a tervei. A széchenyivárosin kívül még hét hőközpont van a város területén, a három legnagyobb az Árpádvárosban üzemel. Karbantartástik évente 1,2 millió forintba kerül. Idén a városközpontban levőt automatizálják. aztán a többi is sorra kerül. A szezonon kívül legnagyobbakban már elkészítették az automatikus szabályozórendszert az IKTV dolgozói. A korszerűsítés 8—900 ezer forintba kerül, és segítségével gyorsabban követhető a külső hőmérséklet ingadozása. — Most csöndes a telefon, senkinek nem jut eszébe, hogy feltegye a télen gyakran elhangzó kérdést: miért nincs melegebb? Ezt főleg azok a lakók kérdezik majd a fűtési szezon megkezdésekor, akik nyáron költöztek be az új lakásokba — magyarázza Mihala László —, mert a próbafűtésre csak ősszel kerül sor, így a rendszer beszabályozása ezekben a lakásokban elhúzódhat a hidegebb hónapokig is. Viszont a meleg vízzel kapcsolatos reklamációk nincsenek évszakhoz kötve. Leggyakrabban a 600 lakást ellátó hőközpon. toknál fordul elő, hogy a tízemeletes házak felső szintjei a reggeli és esti csúcsidőben nem kapnak meleg vizet. Hőközpontonként nyomásfokozó szivattyúkat kell ezeken a helyeken beépíteni. Így oldottuk meg nemrégiben az árpádvárosi garzonházakban a biztonságos melegvíz- szolgáltatást. A DÉMÁSZ Fűtcművében is folyik már a rendes évi karbantartás. Futó Tibor, az egység vezetője arról tájékoztat, hogy emiatt a hónap második felében nem lesz meleg víz 1200 lakásban. Azonban igyekeznek hamarabb befejezni a munkát, akárcsak tavaly, amikor mindössze egy hétig szünetelt a melegvíz-szolgáltatás. Az idén a tervek szerint július 19-től július 31-ig tart a javítás. Ennél jóval nagyobb munka a távfűtést is érintő tetőcsere, amit a kazánházan a BÁCSÉPSZER dolgozói vállaltak. Így nemcsak a két fűtőmű 30— 40 karbantartójának szorgalmától, hanem az építőktől is függ, lesz-e fűtés, ha váratlanul ránk tör majd egy hirtelen szeptember végi lehűlés. A közlekedési kultúra terjesztői A motorizáció gyors és nagymérvű fejlődése egyre sürgetőbb közüggyé tette a közlekedési kultúra fejlesztését. A korábban motorizált külföld és a magunk tapasztalatai alapján egyre közkeletűbbé vált az a felfogás, hogy a közlekedés kulturáltabbá tételének elsőrendű feltétele az emberek szemléletének, szokásainak, beidegződésének megváltoztatása, a közlekedési morál kiművelése. Ez a felfogás természetesen vezetett el a közlekedéspedagógia rendkívüli jelentőségének felismeréséhez. Ez késztette arra az Országos Közlekedés- biztonsági Tanácsot és az Országos Pedagógiai Intézetet, hogy 1979-ben együttműködési szerződést kössön a közlekedéspedagóglai kutatások kiszéle, sítésére és az iskolai gyakorlat gyorsabb fejlesztésének az elősegítésére. Ennek az összefogásnak azóta már számos eredményét tapasztalhattuk. Kutatók és gyakorlati szakemberek évenként vitatták meg a közlekedésre nevelés gondjait, tudományos konferenciák tárták fel .az óvodai, általános iskolai, középiskolai korosztályok közlekedési kultúrája növelésének lehetőségeit és módjait. Kiadványok egész sorozata adta közre az eddigi eredményeket, s tárta a szakemberek és az érdeklődők élé a meg. válaszolandó kérdéseket. A közlekedésre nevelés iránti érdeklődés fokozódását jelzi az is, hogy a múlt hetekben a legilletékesebbek, a pedagógusok és a közlekedési oktatók megalakították ennek a fiatal pedagógiai stúdiumnak az első társadalmi szervét: a Magyar Pedagógiai Társaság Közlekedéspedagógiai Szakosztályát. Már az alakuló ülésen több mint százan vettek részt, s azóta is számosán jelezték igényüket a szakosztály munkájába való bekapcsolódásra. Az állami oktatásnak ez a fajta társadalmi segítése jelentős perspektívákat ígér. A szervezett közlekedésre nevelés egyik jele, hogy ez év július 6-tól 8-ig az Országos Pedagógiai Intézet és az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács megrendezte Debrecenben az első Közlekedéspedagógiai Nyári Akadémiát. Ezen az elsősorban továbbképzési célú, de az országos tapasztalatcsere igényével is fellépő rendezvényen mintegy százan vettek részt az ország különböző tájairól, elsősorban óvodai, általános iskolai, gimnáziumi, szakközépiskola és szakmunkásképző iskolákban működő pedagógus közlekedési szakreferensek és a megyei pedagógiai intézetek irányító közlekedési szak- referensei. Az elhangzó előadások a közlekedéspedagógia és pszichológia elméleti kérdésein túl felölelték a szervezési, vizsgálati és oktatási tapasztalatokat is. Ennek a nyári akadémiának a megrendezése azárt is igen időszerű volt, mert már fél évtizede annak, hogy kiépült az iskolai közlekedési szakreferensek hálózata. Ma már minden óvodában és iskolában van kijelölt, a legtöbb esetben már a valóságban is működő közlekedési referens. Azonban ezek az óvónők, tanítók, tanárok eredetileg a pedagógia más területére kaptak kiképzést, a közlekedésre neveléshez inkább kedvük, a kérdés fontosságának felismeréséből következő kötelességtudásuk van meg mint szakképzettségük. Az eredmények érdekében ezt a hiányt sürgősen pótolni kell. Ezt kívánja elősegíteni ez a nyári akadémia. Fontos lenne, hogy ne csak a tizenkétezernyi szakreferens közül részt vevő száz ismereteit gazdagítsák az ott elhangzottak, hanem anyagának közreadásával a pedagógusok széles köreihez eljussanak az értékes tudnivalók. F. E. O Az IKTV íütőmCvéböa Té4h Zoltán &> Orozz L-sjca dolgozik a nngy r.ri 7&tiyűfc karbaníar- táaár,. ! VEZETŐK, TESTÜLETEK FELELŐSSÉGE r Szigorúbb számonkérést Gazdasági károkozás, rósz! szül sikerült beruházás, hibás és selejtes termék kibocsátása hallatán indulatosan felkiáltunk: hát ezért meg ki a felelős? Nem a fejét kívánjuk a helytelenül döntő, vagy rossz munkát végző vezetőnek, de — meggyőződésünk — szankciók alkalmazása nélkül nem előzhetők meg a. népgazdaságnak jelentős kárt okozó mulasztások, s ehhez szükséges a felelősség pontos meghatározása. Amikor nemrég a Minisztertanács irányelvet adott ki a gazdálkodás felelősségi rendszerének továbbfejlesztéséről, szintén ez a kívánalom fogalmazódott meg: a felelősségi rendszer következetesebb maradéktalanabb működésével szolgálni a népgazdaság fejlődését. Büntetés és közvélemény Lehet, a „jólértesültek” most azt mondják: no, lám, komoly fogyatékosságok lehetnek ezen a területen, ha a kormány intézkedésre kényszerült. A témáról azonban nem szükséges titokzatoskod- ni, hiszen a Minisztertanács a dokumentumban maga is megállapította, hogy bár mi- nálunk a jogi felelősség érvényesítését sokrétű szankció- rendszer szolgálja (gondoljunk a munkajogi, szabálysértési, büntetőjogi eljárásokra, gaz. dasági bírságok kiszabására), a felelősségi rendszer azonban a gazdálkodás egyes területein nem működik kielégítően. Számos esetben előfordul, hogy a nagy kárt okozó mulasztásért a felelősségre vonás elmarad, vagy olyan büntetést szabnak ki érte, amely túlságosan csekély a kárhoz képest. Nem titkoljuk, hogy az ilyen ügyek igen rosszul hatnak a közvéleményre. Ezt a látszatot csak erősítik azok, akik a vétkest — annak tekintélye, vagy vállalatának a népgazdaságban betöltött fontos szerepe miatt — mentegetik, nem merik büntetni. Nem süthet örök bélyeget Meg kell adni, a felelősségre vonás nem kizárólag szubjektív hibák következtében marad el. A gazdálkodó szervezeteknél a döntési hatáskörök sokszor tisztázatlanok a hatásköröket pontosan nem határolják el, ezért nem lehet mindig egyértelműen megállapítani, hogy ki hibáztatható. Egy-egy környezetszeny- nyezési ügyben vagy más jellegű mulasztás esetén kiderül, hogy többen is felelősségre vonhatók, mert szorosan ösz- szefügg a szolgálati beosztásuk. Ilyenkor a vezetők egymásra mutogathatnak, mivel egyénileg nem is marasztalhatok el. Máskor — és ez igen gyakori — a hibás döntést mondjuk egy testület hozta meg, ám a kollektív döntésben sokszor még akkor ds elmosódik az egyén felelőssége, ha ez egyértelműen kimutatható lenne. Tehát éppen elég kedvezőtlen tapasztalat gyülemlett fel ahhoz, hogy a gazdasági életben a számonkérés rendszerét hatékonyabbá tegyük. A törvényes előírások megsértésekor a szervezetek és a személyek felelősségét — a szubjektivizmust kizárva — minden esetben meg kell állapítani, s a felelősség mértékével arányban álló szankciót kell alkalmazni. Ám aligha hagyható figyelmen kívül, hogy a vezetőkkel szemben alkalmazott szankció nem szükségképpen jelenti alkalmatlanságukat. A hibás gazdasági döntés nem süthet örök bélyeget a vezető homlokára, hiszen az ő munkájának ez a kockázata, a büntetés vagy szankció arra lesz jó, hogy legközelebb gondosabb, körültekintőbb legyen. Nyertes a társadalom Ugyanígy elkerülhetetlenné vált, hogy a gazdaságban mind szélesebb körben előforduló testületi döntéseknél is lehetővé váljon a differenciált és sajátos felelősségre vonás. A kormány ezért irányelvet adott ki a testületek és testületi tagok felelősségéről is, amely szerint a határozat megfelelő előkészítéséért a testület vezetője, illetve az előkészítést végző szervezet vezetője a felelős. Az előterjesztő felelőssé tehető a döntésért, ha javaslatai valótlan tájékoztatást tartalmaztak, vagy mellőzték az ellenvéleményeket, vagy ha a tények csoportosításával téves következtetésre vezette a testületet, végül: ha elhallgatta, hogy többféle megoldás lehetséges, s így a testület csak a javaslat elfogadása, vagy elutasítása között választhatott. A rendelkezés szerint ezentúl a testületi tagok is felelősek a hibás döntésért, tehát érdekük, hogy gondosan előkészített határozatok szülessenek. Természetesen a téves döntésért nem lesz hibáztatható az a testületi tag, aki ellene szavazott, vagy az ülésről hiányzott. A gazdasági élet rendjének biztosítását, a fejlődés jó irányát szolgáló kormányrendel- kezések végrehajtásához a gazdálkodóknak is sok érdeke fűződik, ám a legfőbb nyertes a társadalom, a lakosságj amely a jó döntések eredményeit élvezheti. Ezért megnyugtató lehet, hogy a Minisztertanács azt is aláhúzta: a felelősségi rendszer tökéletesítésének elsőrendű garanciája a hatékonyabb állami ellenőr, zés, amelynek kezdeményeznie kell a felelősségre vonást minden olyan esetben, amikor a feltárt szabálytalanság erre alapot ad. Ebben azonban nem merül kj az ellenőrzők feladata, a felelősség megállapításával kapcsolatos eljárást is figyelemmel kell kísérniük. A helyes irányelvekből ugyanis csak így lesz valóság. Komornik Ferenc A SZEGEDI FELSZABADULÄS TSZ felajánlja megvételre különféle munkagépek alkatrészeit, elfekvő csapágyakat, valamint MTZ—50, DT—75, TM—100 traktorok elfekvő alkatrészeit. Ezenkívül 40 db TENN—101 KC típusú hőérzékelőt, NA—200, NA—250, NA—500 tolózárakat. ÉRDEKLŐDNI közületeknek és magánszemélyeknek: Szeged, Bérkert u. 129. alatt vagy a 21-855 telefonon, Menyhárt József raktárosnál. 1198
