Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-07 / 159. szám

1983. július 7. • PETŐFI NÉPE • 3 VAN MIT KÍNÁLNI ÉS SZATYORBA ÖNTENI A zt gondoltam, hajnali fél négykor az elsők közt érkezem a kecske­méti piacra. S csaknem elkés­tem! Mert az igazi, nagy piac előző este tíz óra tájban elkez­dődött, s ilyenkor már a végét járja. Elszállingóznak az árui­kat gépkocsikkal idehozó ter­melők és a nagyobb tételben vásárlók javarésze is. Aki ko­rán kel, aranyat lel — vagyis, szép árut olcsón vesz a keres­kedő, a termelő meg úgy talál­ja, megéri az éjszakáját felál­dozni, mert megfizetik termé­két. S hogy reggel mit gondol a háziasszony, mikor fizet a zöldség- és gyümölcsfélékért? ... Egy bizonyos: sokat költ. Le- s felrakodnak még a kis és nagyobb autókról, utánfu­tókról termelők, kereskedők. Azt mondják, tranzit-piaccá vált a kecskeméti. — Szeged, Csongrád, Kecske­mét, Balatonfüred, ez az útvona­lam — mondja Zátonyi János, Balaton-parti kereskedő. — He­tente egyszer-ikétszer jövök, és minden zöldség- és gyümölcsfélét megkapok az alföldi piacokon. Hol itt, hol ott olcsóbb. Jó a kecs­keméti piac, mert sikerült na­gyon szép paprikát is kapnom 28 forintért kilóját. Negyven körül adom el Füreden. A társammal ezer—ezerkétszáz kilót viszünk a kisteherautón. Általában 10— 40 százalék a haszon. A fuvar- költséget is meg kell keresni... péntek vagy kedd, e§yre megy. Ezeken -a napokon nagy a felho­zatal és a kereskedők érdeklődé­se is. Antal József csak úgy járt. mint én . . . késett. — Hajnali kettőre érkeztem, később mint ahogyan a megren­delőm várt. Mástól vette meg a zöldséget. Tömörkényből megéri Kecskemétre hozni az .árut: két— két és fél ezer forinttal többet kapok egy rakományért, mintha a ZÖLDÉRT-nek adnám. Nyolc­száz kilót hoztam most. Jók az árak, 20—25 forintot kapok a pa­radicsomért, huszonkettőt a pap­rikáért. Jakab Dezső szüleivel Makón termeli a gyökérzöldséget, sár­garépát. Szeged helyett ide elfu­rikázni? ... — Ma nincs jó piac. Sok a zöld­ség, alig lehet eladni, pedig csak 4—6 forintot kérek csomójáért. Szép áru, nézze . . . Hajnalban a kecskeméti piacon • Alku — kardvirágra. • A ZÖLDÉRT üzletébe is szép áru kerül. Egy-egy csomót vesznek is tő­le, főként azok, akik utána a piac más részein vagy bent a csarnokban árulnak. No persze, szétszedik a csomókat, levescso­magot készítenek, s már az ár is jócskán változik ... Főzőtökből, uborkából, paprikából és barack­félékből sokat kínálnak a terme­lők és egy kiskunfélegyházi szö­vetkezet is, amely alabsony árai­val szeretne versenytárs lenni. Most még szerény a siker ... A csarnok egyik üzletének vezetője mustrálgatja a portékát, alku­szik. aztán sokallja, a minőség­gel elégedetlen . . . Mennyi férhet egy Trabant Combiba? Ezen morfondíroztam amint egy nagykőrösi kereskedő pakolását figyeltem. Szerinte szép és olcsó árut három helyen ér­demes venni: a Bosnyák téri piacon, Szegeden és Kecskemé­ten. Itt az apróbb őszibarack ki­lóját hat forintért megkapta. Nem messze a trabantostól egy asszony gyönyörű kardvirágra alkuszik. Nyolc forint szála, ha ötvenet visz. Az üzlet sikeres ... öt óra tájban érkezik a ZÖLD­ÉRT megrakott autója. Az áru szép, s a csarnok boltjában ol­csóbb is, mint másutt. Ahogy feljebb kúszik a nap, egyre több • A Trabant teteje megpakolva, a belsejébe most rakják a gyümöl­csöt a nagykőrösi kereskedők. az eladó és a vevő. Persze, a nagyban üzletelőknek már nyo­muk sincs. Gazdag választékot tálal a vásárlóknak a kecskemé­ti piac e júliusi napokban. S hogy miért nem olcsóbban? Annyi bi­zonyos, az árak alacsonyabbak, mint tavaly. Mert most van mit kínálni és szatyorba önteni. És a piacj törvények éppen a piacon ne érvényesülnének? ... Cs. I. Hamarabb kerülnek üzletbe az import fogyasztási cikkek Gyorsabban kerülnek kereske- delmi forgalomba egyes import fogyasztási cikkek, mert nem kell várniok a hazai minőségellenőr­ző intézetek, megismételt itthoni műszaki minősítési eljárásának eredményére. A gazdasági bi­zottság korábbi határozata ér­telmében ugyanis — ha erre mód van — el kell fogadni a külföldi előírások alapján kiadott gyár­tóművi és vizsgálóintézeti mi­nőségi bizonylatokat. Az egyszerűsítést a nemzetközi műszaki előírások sokfélesége miatt csak fokozatosan lehet be­vezetni. Az első eredmények az elektromos import cikkek for­galmazásában már megmutat­koznak. A magyar elektrotechni­kai ellenőrző intézet — a szab­ványügyi hivatallal együttmű­ködve — á külföldről behozott villamossági termékek ellenőrzé­sét, a minősítő iratok jóváhagyá­sát egyszerűsítette. Az intézet a minősítő iratot külön vizsgálat nélkül adja ki akikor, ha az im­portáló vállalat bemutatja e ter­mék nemzetközi jóváhagyási ok- mártyait, vagy az olyan külföldi vizsgálóintézeti tanúsítványát, amellyel a magyar elektrotech­nikai ellenőrző intézet közvetlen kapcsolatban áll. Az egyszerűsítés eredménye­ként külön termékvizsgálat nél­kül az idén eddig több mint 150 import termék kapott minősítő iratot. Ilyenek az NDK irodagé­pek, mosógépek, és centrifugák a csehszlovák hőtárolós kályha, porszívó, hősugárzó, vasaló, kézi szárító és hajsütővas, valamint a lengyel forróvíztárolók. Az egyszerűsített eljárást fo­lyamatosan kiterjesztik a beér­kező háztartási elektromos gé­pekre, berendezésekre, fogyasztá­si cikkekre, s ennek eredménye­ként ezek az importtermékek a korábbiaknál jóval rövirebb idő alatt kerülnek a haza; üzletek­be. (MTI) A MEZŐGÉP VÁLLALAT 1983. JÜL. 15-TEL ORSZÁGOS ÉRVÉNYŰ TARGONCAVEZETŐ­fan folyamot indít A tanfolyam elvégzésére jelentkezhetnek 18 év feletti vállalati és nem vállalati dolgozók. A nem vállalati dolgozók esetében a tanfolyamra való jelentkezés feltétele a vállalathoz történő belépés. A tanfolyam sikeres elvégzése esetén jó kereseti lehetőséget biztosítunk. JELENTKEZÉS: KECSKEMÉTI törzsgyára MUNKAÜGYI CSOPORTJÁNÁL. 1207 CARLO MANZONI: Firenzei képeslap Signor Veneranda az utcán megállított egy járókelőt. — Bocsánatot kérek — mond­ta —, njem ikapott ön egy kéy peslapot Firenzéből? — Micsoda? ,Tessék? —dl- mélkodott a járókelő, azt gon­dolva, hogy nem hallotta jól. — Azt ikérdezem — ismétel­te meg Veneranda —, hogy nem kapott-e képeslapot Fi­renzéből? — Nem, nem kaptam! — jelelte csodálkozva a járóke­lő. — De tulajdonképpen miért kellene képeslapot kapnom Fi­renzéből? — Azt nem tudom — szakí­totta félbe signor Veneranda. — Talán vannak ott ismerősei, esetleg rokonai. — Nincs arra semmiféle is­merősöm, rokonom meg még kevésbé — válaszolta az ide­gen úr. — Akkor világos, hogy miért nem kapott képeslapot Firenf- zéből — szólt Veneranda. — Furcsa is lenne, hu kapott vol­na, mikor se rokona, se isme­rőse nincs ott! — Magyarázza meg végre, az ördög vigye el, hogy mit óhajt tulajdonképpen? — ki­áltott fel az idegen úr. — Én? Semmit! — felelte signor Veneranda. — Egysze­rűen érdekel ez a história. Mellesleg nekem abszolút mindegy, kap-e ön képeslapot Firenzéből, vagy más városok­ból... — No jó, de ... — Az isme­retlen úr nem találta a szava­kat. — Akkor meg mire valók ezek az ostoba kérdések? — Egyik kérdés olyan, mint a másik — válaszolta signor Veneranda —, és nincs ben­nük semmi ostoba. Tehát ön nem kap képeslapot Firenzé­ből. Kitűnő! Akkor minek eb­. bői tragédiát csinálni? Ha már annyira akar képeslapot kap­ni Firenzéből, nosza, küldjön oda valakit! — De mégis... — kezdte volna az idegen úr. — Na ebből elég! — kezdett ekkor kiabálná signor Vene­randa. — Foglalkozzék a sa­ját dolgával, és tie rongálja az idegeimet! És méltóságteljesen eltávo­zott, miközben mormogott va­lamit az orra alatt, és csóvál­ta a fejét. Zahemszky László fordítása KIFOGÄSTALAN MINŐSÉGŰ FOLYAMI KAVICS azonnali szállítását — saját jármű esetén szállítóeszközre rakását; 100 km távolságon belül házhoz szállítását — soron kívül vállaljuk mind közületi, mind magánépítkezők részére. Telepi kiadás: munkanapokon 7—16 óráig. BÉKE TSZ, KAVICSÜZEM DUNAVECSE, Telefon: 135. 1123 N einer János iw-w» Alig múlt fél esztendeje, hogy hírül adtuk: Neiner János elvtársat, a munkásmozgalom régi harcosát, a megyei pártbizottság tagját, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa tiszteletbeli elnökét 75. születésnap­ja alkalmából köszöntötte Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára és Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese. Az ünnepelt ak­kor is, mint életében mindig, terveiről, céljairól, a még reá váró sok-sok feladatról beszélt. Azokról az elképzelésekről, amelyek közül már nem mindegyiket tudta valóra váltani. Neiner János, a Szocia­lista Hazáért Érdemrend kitüntetettje, aki 1930-tól volt tagja a párt­nak, július 6-án meghalt. Már egészen fiatalon, 17 éves korában eljegyezte magát a mun­kásmozgalommal. Léván, 1924- ben ácstanulóként lépett be a Csehszlovákia Kommunista Párt­ja ifjúmuríkás-szervezetébe. Négy éven át tevékenykedett, amikor behívták katonának. Leszerelése után tagja let a kommunista párt­nak. Építő- és földmunkások hall­gattak szavára, rövidesen a párt területi vezetősége tagjának vá­lasztották. A magyar hatóságok 1938 után a pártot betiltották, s Neiner Já­nost internálták. Egy év után kiengedték, de kitiltották Léváról és rendőri felügyelet alá helyez­ték. A Fővárosi Vízműveknél ta­lált munkát, s így került Buda­pestre, ahol a volt internált elv­társakkal sikerült kapcsolatot te­remtenie. Többször is bevonultat­ták, míg 1944-ben a frontra irá­nyították. Amikor 1945 szeptem­berében — a hadifogság után — ismét Budapesten volt, belépett a Magyar Kommunista Pártba. Elismerték régi párttagságát, s mint tapasztalt kommunista a Ba- latonfűzfői Nitrokémia párttitká­ra. Egy évvel később Zircen álla­mosított, majd a Ceglédi Építő­ipari Vállalat igazgatója lett. Ezt követően néhány éven át az Építés­ügyi Minisztérium csoportveze- tőjeként hasznosíthatta tapaszta­latait. Közben tanult, elvégezte a Gazdasági és Műszaki Akadémiát, s 1954-bepi kinevezték á Kecske­méti Építőipari Vállalat igazga­tójává. Tizennégy esztendőn ke­resztül töltötte be ezt a felelős­ségteljes beosztást: 1968-ban vo­nult nyugállományba. Valójában csak a munkahelyé­ről távozott, mert közéleti tevé­kenysége azóta is folyamatos volt. Megválasztották az SZMT elnö­kévé, a városi és a megyei párt- bizottság tagjává. Haláláig volt tagja a párt megyei bizottságá­nak és tiszteletbeli lelnöke a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának. Nap mint nap azon fáradozott, hogy nagy élettapasztalatával se­gítséget nyújtson a fiatal gene­rációnak. Példamutató, köztisz­teletben álló kommunista volt, aki az illegalitás nehéz éveiben éppúgy helytállt, mint a felszaba­dulást követő országépítő mun­kában. A Szocialista Hazáért Ér­demrend mellett — amelyet 1967- ben kapott — tulajdonosa volt a Szocialista Munkáért Érdemérem­nek, a Munka Érdemrend arany fokozatának, s a 70. születés nap­ján átvehette a Szocialista Ma­gyarországért Érdemrendet is. Neiner János elvtársat az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsa saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek. KEMENCEI VAKÁCIÓ Erdőt, hegyet kerestek Farengeteggel körülvett, épü­lő úttörőtábor. Két — földrajzi­lag egymástól távol eső — tele­pülés összefogásának eredmé­nye. A meredek domboldal aljá­ban fehéren világító masszív kő­épület, amelyet fönt sötétbarna faházak karéjoznak. A helyszín Pest megye északi térsége, a hegyek közé bújtatott tiszta levegőjű kisközség: Ke­mence, melyre így nyáridőben sokan, távolabbi vidékekről is rátalálnak. Üj nevezetessége, hogy Kiskunfélegyháza és Ke­mence összefogásával úttörőtá­bor készül itt. — Eredetileg csak a helyiek akartak ide építkezni, de nem volt elég pénzük hozzá — mond­ja Molnár Imre, a Kiskunfélegy­házi Városi Tanács tervcsoport vezetője. — Mi viszont helyet ke­restünk, lehetőleg valahol erdős területen, hegyek között. Ügy gondoltuk, együtt talán többre megyünk. A két település vezetői 1979- ben aláírjak az alapokmányt, melynek értelmében a kemencei úttörőtábor, építésének költségét, a 8 millió forintot közösen áll­ják. Azonban a beruházásra elő­teremtett 8 millió csak a leg­szükségesebbre volt elég. — A hiányzó összeget most is a lakosság segítségével teremtet­tük elő — tájékoztat Molnár István. — A kemenceiek sok órát töltöttek itt társadalmi munká­ban. Mi a nagy távolság miatt Félegyházán kommunista műsza­kokat szerveztünk, és ezzel a pénzzel járult hozzá városunk a tábor költségeihez. — Akadályozta a távolság a munkát? — Ha az emberek valamit ko­molyan akarnak akkor ez nem lehet akadály, mint ahogyan nem is volt az. Jövőre elkészül a fő­épület is, akkor a két hektárnyi terület igazi gyermekparadicsom lesz. A csaknem száz gyereket be­fogadó faházakban már tavaly a helyükre tették a bútorokat. A szobák kicsit zsúfoltak ugyan, de otthonosak, szépék. — Talán túl szépek is — jegy­zem meg Szabó László kunszál­lási pedagógusnak, aki nyolcvan­öt tagú csoporttal az idén első­ként veszi birtokba a tábort. — Szó, ami szó, a régi tábo­roknak másabb volt a hangula­tuk. Igaz, az építkezések miatt még ez sem összkomfortos. De nem baj, így legalább könnyeb­ben romantikussá tehetjük az egy hetet. A főépület előtt zúg, forog a betonkeverő gép, bent dolgoznak a munkások. Viszont a tábor na­gyobb része -már a gyerekeké. A lányok tetszéssel nézegetik az is­meretlen tájat, míg a fiúk közül többen a meredek domboldalon rúgják a labdát. Surányi János • A kunszállási gyerekek birtokba veszik a tábort.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents