Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-26 / 175. szám

4 O PETŐFI NÉPE • 1983. július 26. SZŰR A BARACK, KAPÁLNAK A RÖPLABDÁSOK Építőtábori körkép, félidő után Az utóbbi turnusváltással fél­idejéhez érkezett az idei építőtá- bori évad. Az országban a legtöbb építőtáborral — huszonhárommal — Bács-Kiskun megye büszkél­kedhet. A hét eleji csúcshőségben három Kecskemét környéki tábor­ba látogattunk. Izsák Horváth István igazgatótól megtudtuk, hogy az Izsáki Állami Gazdaságban 1967 óta fogadják a fiatalokat. — Ebben az évben turnuson­ként kétszáz pesti középiskolás érkezett hozzánk. Most őszibarac­kot és nyárialmát szednek, vala­mint sarabolnak. Ha már gyü­mölcs nem lesz, az időszerű nö­vényápolás és a szőlő zöldmunkái maradnak hátra. Három—négy­száz forintot kereshetnek: napi ötven forint megy az ellátásra, húsz százalékot pedig a közös alapra vonnak le. A délutánokat! legtöbben a tábor melletti sport-' pályákon töltik, a legjobb brigá­dokat pedig jutalomból kivisszük az izsáki strandra, de erről be­széljenek a gyerekek. A barackosban éppen befejező­dött az uzsonnaszünet. A Buda­pesti Rónai Sándor Élelmiszerke­reskedelmi Szakmunkásképző In­tézet tanulói már szétszóródtak a sorok között. Rakita Éva és Mész- ner Rita a szóvivő. Eddig még re­mekül érzik magukat, csak az a hajnali ébresztő! A munka tízig jól megy, de utána a hőségben le­lassulnak a mozdulatok. És még valami: ki gondolta volna, hogy szúr a barack? Néhány napnak el kell telnie ahhoz, hogy belejöjje­nek a munkába, megtanulják a barackszedés fortélyait. Délután fociznak, röplabdáznak, fotózni is lehet, sőt a táborban két számító­gép is van. Ebben a hőségben azért mégis a strand a legcsábí­tóbb, csakhogy ehhez száz száza­lékot kell teljesíteni! Helvécia A Helvéciái Állami Gazdaság építőtáborában Ligetfalvi György táborvezetővel beszélgettünk. — III. és XIX. kerületi buda­pesti középiskolások táboroznak Helvécián. A III. kerületi iskolák tavaly óta tartják a kapcsolatot a gazdasággal. Az utazás nehézkes • Tíz óra után már „ég a talaj a lábuk alatt”. (Méhesi Éva felv.) • Hatórás kemény munka után még bírják szusszal.. ■. Edzés közben a Dunaújvárosi Kohász serdülőcsapata. lenne, de szerencsére az állami gazdaság Pest és Helvécia között háztól házig szállítja a diákokat. A munka még egy kicsit akadoz­va megy, gond van a kapálással, mivel a terület nagyon gazos. Húsz lány a palackozóüzemben dolgozik két műszakban. A mun­ka utón a sportolás a legnépsze­rűbb; fociznak, röplabdáznak. tol- lasoznak. A gazdaság filmvetítése­ket is ígért, ötven fő jutalomból részt vehet Kecskeméten az East— V’Moto-Roek koncerten, a vasár­napot pedig az egész tábor a me­gyeszékhelyen tölti. Lakitclek A lakiteleki Szikra Mezőgazda- sági Termelőszövetkezetben két éve edző-építőtáborokat szervez­nek. Most röplabdások kapálnak és szedik a barackot, de előzőleg dolgoztak már itt birkózók és ví­vók is. Miskolciak, győriek, tata­bányaiak, egriek és dunaújváro­siak ízlelgetik a munkát. A tsz- irodán Szőke József agrokémiai osztályvezető elmondta, hogy vé­leményük szerint az edző-építőtá­borok sokkal szervezettebbek, mi­vel ^z^edzők jobban kézben tud­ják tartani a gyerekeket, hatáso­sabban tudnak fegyelmezni. A szövetkezet nyárra megkapja a la­kiteleki általános iskolát, ahol megvannak az edzés feltételei is. Cserébe az iskolakezdés előtt a tsz elvégzi a szükséges karbantartási munkálatokat. * Viharos hangulat fogadott ben­nünket a táborhelyen, Kelemen István táborvezetőből dőlt a pa­nasz: előző nap nem volt víz, a gyerekek nem tudtak zuhanyozni. Nem kaptak elég vizet munka közben sem. Hiába vártak a ko­csira, gyalog mentek ki a földre. Nincs külön táborvezetői szoba. A szállítás miatt csúsznak az edzé­sek stb. Míg a sérelmeket hall­gattuk, megérkezett a tsz össze­kötője is. Elmondta, hogy a szer­vezést nehezíti az, hogy a röplab­dások két műszakban dolgoznak. (A birkózókkal nem volt gond, de száz röplabdás egyszerre nem tud edzeni egy tomateremben.i Idő­közben gondoskodtak arról is, hogy elegendő vizük legyen a gye­rekeknek. A hőségről pedig a tsz igazán* nem tehet. A sérelmek és az érvek első pillantásra mindkét fél részéről jogosnak tűntek: ért­hető, hogy a szövetkezetnek a munka, a táborvezetőnek pedig az edzés a fontosabb. A beszélgetés során végül sok minden tisztázó­dott. Talán hamarabb kellett vol­na nekifogni... Kormos Emese SAJÁT NEVELÉSŰ TÖRZSGÁRDA A GÉPELEMGYÁRBAN Nem az életkor, a munka a mérce Az iparitanuló-képzés hosszú évtizedek óta egyszerre két he­lyen, az iskolában és az üzemek­ben történik. Sajnos, a két „ne­velőtestület” között nincs min­dig összhang, s a torzsalkodások­ból legtöbbször a jövendő szak­munkása kerül ki vesztesen. Sze­rencsére azonban bőven vannak jó példák is ... — Nekünk létkérdés a szak­munkástanulók képzése, és a gyárhoz „kötése”. — Ezzel kezd­te Dömötör Tibor, az Üjpesti Gépelemgyár kecskeméti gyár­egységének igazgatója, amikor a témáról kérdeztük. — A megye- székhelyen igen sok általános is­kolával tartjuk a kapcsolatot, s a pályaválasztásra nagyon egy­szerű eszközökkel hívjuk fel a fiatalok figyelmét. Egy tévéan­tennát, s egy injekciós fecskén, dót tartunk a kézben, s bemu­tatjuk: az előbbi a teleszkópos munkahenger, az utóbbi a mun­kahenger. Meghívjuk őket a gyárba, s fényképeken, a techno­lógiai sorrend szerint ismerked. nek meg a termelési folyamatok­kal, majd a gépekkel. Aprócska ajándékokkal térhetnek haza. Kevés a jelentkező, s a pályára „csalogatást” csak kitartással le­het csinálni, s talán ezért is ke­rül évente 20—25 esztergályos, marós, köszörűs, szerszámkészí­tő, elektroműszerész, géplakatos az üzembe. Ez csak a kezdet, de milyen a folytatás? — Tanulót, szakmunkást ne­velni csak az iskolával való szo­ros kapcsolatban állva lehet. Az »intézetnek itt van a kihelyezett tanműhelye, amelynek anyag- és gépellátása a követelményeknek megfelelő. A szakoktató, Kullai József js saját nevelésünk, de nemcsak ő, hanem a többi szak­munkás is nagy figyelmet fordít a tanulók szakmai, sőt erkölcsi nevelésére is. Kétfajta oktatást vezettünk be; a csoportost és a szórványost. A harmadéves ta­nulók az utóbbit gyakorolják, 'azaz valamennyi gépen dolgoz­nak, kiváló szakmunkások mel­lett. Számukra már szakszerveze. ti csoportot is szervezünk. Az üzemben ismerkedtünk ösz- sze Szabó- Tibor esztergályossal. % Szabó Tibor esztergályos: — Amit én tudok, azt megcsinálta­tom a tanulókkal is. Itt tanulta meg a szakmát, ez­után érettségizett, majd szerzett technikusi végzettséget, lett tag­ja a pártnak. Szakszervezeti bi­zalmi. Ö már a középnemzedék­hez tartozik, s oktatja a tanuló­kat. — Mi tartott a gyárban?... A jó kollektíva, a lehetőségek. Nem a fizetésre gondolok, bár az sem rossz — hat és fél ezret keresek műszakpótlék nélkül —, hanem a munkára. Egyedi feladatot kap­tam, s ez nagyon tetszik nekem ... Tanulók? Amit én tudok, azt megcsináltatom velük, rájuk bí. zom a kényesebb munkát is, mert csakis így lesz önbizaLmuk. Együtt köszörüljük a késeket, gyakoroljuk be a mozdulatokat, s közben tanítom őket a szakma­szeretetre. az emberségre, a mun­kásöntudatra .. . Tavaly a leg­jobb tanuló, Baráth Nóra, az én kezem alól került ki... Nagyértékű, 3,5 millió forin­tos PNC-vezérlésű esztergán dol­gozik most a húszéves Tóth Zol­tán, aki három évvel ezelőtt sze­rezte meg itt a szakmunkás-bi­zonyítványt. Ö a gép első „gaz­dája”, hiszen nemrégen érkezett a gyárba. Tanuló korában több­ször nyert díjakat a Szakma If­jú Mestere versenyeken. Tavaly szerezte meg a második, a marós szakmunkás-képesítést, s még nagyon friss az érettségi bizo­nyítványa. — Amit csinálok, az nagyon fontos, úgynevezett befejező mun­ka. s nagyon örültem, hogy ép­pen énreám esett a választás ... Törődnek itt velünk, fiatal szak. munkásokkal, megbecsülnek. Ha szakmai problémám volt, az idő­sebb szakik mindig segítettek, de nemcsak ebben, másban is. Ed­dig négyezer forintot kerestem, most, hogy erre a gépre kerül­tem, műszakpótlék nélkül meg­lesz a hétezer forintom. — A tizenhat szerszámos, elektromechanikus programve­zérlésű revolver-automata eszter­ga újdonság volt számomra — mondta Dobos József, aki ugyancsak három éve itt lett • Tóth Zoltán esztergályos: — Törődnek itt velünk, fiatal szak. munkásokkal. I* Dobos József esztergályos: — Jól érzem itt magam. szakmunkás. A KISZ-vezetőség tagja, s a gyár egyik legjobb fia­tal szakmunkása. — Sok benne a fantázia. Beállító vagyok, bár alig múltam húszéves. A fizeté­sem? Az órabérem huszonöt fo­rint és ehhez jön hat forint mi­nőségi és teljesítmény-százalék utáni prémium. Havonta ez ki­jön 4500—5000 forintra. Jól ér­zem itt magam . .. A műhelyeket járva, az igaz­gató tovább fejtegette hogyan si­kerül megőrizni, idekötni a fia­tal szakmunkásgárdát. — Nálunk nem az a lényeg, hány éves valaki, hanem az, hogy mit produkál. Ennek vannak előzményei. Már az első-, a má­sodéves tanulóknál kialakítot­tunk jutalmazási formákat, s ha lehet, a harmadéveseket teljesít­ménybérben dolgoztatjuk. A bé­reket a szakmunkásvizsga után, demokratikusan állapítjuk meg. A „bizottságban” részt vesz a művezető, a patronáló, a KISZ-, a szakszervezet megbízottja, és értékeli a tanuló munkáját, az iskolában nyújtott elméleti és gyakorlati eredményét. Az ifjú szakmunkásoknak lehetőséget adunk a választásra. Felajánlunk nekik olyan gépet, ahol jól ka­matoztathatják képességeiket, sőt tanulhatnak második szakmát. Olyan is volt már, akitől elkö­szöntünk . . . Gémes Gábor HALACSKÁS, ROZMARINGOS TÉRÍTŐK Háziipari gondok és tervek Baján A háziipari szövetkezeteknek megalakulásuk idején két pontosan körvonalazott feladatuk volt, amelyeket maguké­nak mondhatnak ma is. Magukra vállalták a népművészet, néphagyomány ápolását, terjesztését, és munkaalkalmat biz­tosítottak azoknak, akik valamilyen okból bedolgozóként könnyebben vállalhatnak feladatot. A megyében ma hat há­ziipari és népművészeti szövetkezet működik, feladatuk vál­tozatlan, de azt teljesíteni jóval szorítóbb körülmények kö­zött próbálhatják évről évre. A termékeket szépségük elle­nére egyre nehezebb eladni. Tavaly 230 millió forint volt az árbevételük. A bajai Háziipari Szövetkezet az egyik legnehezebben tartható poszton áll. A hagyományos szőt­tes és szőnyeg iránt nemcsak bel­földön, hanem az eddig biztos külföldi piacon is egyre nehezebb volt az elmúlt néhány évben éb­ren tartam az érdeklődést. Az árakat mind lejjebb szorították a távol-keleti kézművesek olcsóbb, bár rosszabb minőségű árui. A világpiaci hatások mellett a belső munkaerőmozgást is meg­érezték a szőnyegszövéssel fog­lalkozó szövetkezetek az egész országban, így Baján is. „A be­dolgozói létszám egyre csökken -=- mondta el az elnöknő, Molnár Istvánná. — Eddig az asszonyok 20 százaléka választott más fog­lalkozást. Nagy baj ez nekünk, mivel megrendelésünk van, de létszámunk lassacskán nem lesz elég ahhoz, hogy a 23 millió fo­rintos árbevételi tervet teljesíte­ni tudjuk. Az első félévünk még sikerült.” Mielőtt bárki kételkedni kez­dene a piaci nehézségekről írot­takban, vegyük sorra, miből is jöhet össze ennyi pénz. Nem a szőttesből — és ez ma szinte megszokott jelenség a népművé­szet ápolására hivatottaknál. Többségük már gondoskodott „'mankóról”, így a bajaiak kon­fekció- és kötőrészleget hoztak létre. A központi műhelyben tíz varrónő állítja össze a kézi sík­kötőgépeken elkészített, bedol­gozók gyártotta kötött részekből az évi 80 ezer ruhadarabot. A gyermek- és bakfispulóverek, kardigánok, a kötött nadrágok piacképes termékek. Épp így kapósak a konfekció­részlegben készülő gyermekruhák és női otthonkák. A hazai vevők mellett itt külföldiek is jelent­keztek, a termékek fele a Szov­jetunió üzleteibe kerül. A létszámgondok mellett időn­ként az alapanyag beszerzése is okot ad fejtörésre — sorolta to­vább a nehézségeket az elnök, nő. A Temaforg nem mindig tudja a szerződésnek megfele­lően szállítani a kötőfonalat, és a színezés sem mindig kielé­gítő. Még szerencse, hogy a sző­nyegkészítésnél legalább ez zök. kenőmentes, ugyanis a hagyomá­nyos rongyszőnyeghez van bő­séggel alapanyag. Évente mintegy 28 ezer négyzetméter rongysző­nyeget készítenek a szövetkezet dolgozói, és ehhez 42 ezer kilo­gramm pamuttípusú rongyhul­ladékot használnak fel. A háziszőttesek, a száda füg­gönyök és a halacskás, bajuszos, rozmaringos kis térítők, asztali futók mellett új törekvés a mo­dern lakáskultúra igényeit szem előtt tartó termék kifejlesztése. Baján szeretnék megoldani a pa­muthulladék színek szerinti vá­logatását, csoportosítását, hiszen a piackutatók véleménye szerint a most hódító rusztikus, natúr színű fabútorok mellé szívesen vennék a vevők a „színben tar­tott”, tehát kékek, vagy barnák, sárgák árnyalataiból összeállított rongyszőnyeget. F. E. TUDOMÁNY ÉS TERMELÉS ___________ J obb szervezés — milliós megtakarítások 4> Szűcs Mária a keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet­ben számítógéppel készít statisztikát a teherautók és traktorok üzemanyag-fogyasztásáról. Számos gya­korlati példát lehetne meg­említeni an­nak bizonyító, sára, hogy a munkaszer­vezés színvo­nala alapve­tően befolyá­solja a gazdál­kodást. A me­zőgazdasági üzemekben és az élelmiszer- ipari vállala­toknál is kulcs­kérdés az irá­nyítás milyen­sége. A terme­lés jobb meg. szervezésében rejlő tartalé­kok intenzív felkutatása végett a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1982. január 1-én lét­rehozta a Mezőgazdasági és Élel­miszeripari Szervező Vállalatot, az Élelmiszeripari Gazdaságkuta­tó Intézet jogutódjaként. Az új szervezet célja a hazai és kül­földi szervezéskutatás eredmé­nyeinek — vállalati megrendelé­sek alapján történő — bevezeté­se. Igyekeznek megismertetni az érdeklődőket az eddigi kutatási tapasztalatokkal. A vállalat kecskeméti kiren­deltsége négy megye gazdaságai­val tart kapcsolatot. Harmincöt állandó partnerük van, több mint húsz Bács-Kiskunból. Nagy Béla kirendeltségvezetőtől jelenlegi munkájuk felől érdeklődtünk. El­mondta, hogy a mezőgazdasági üzemek mostanában főként a költségek csökkentése érdekében kérik segítségüket, tekintettel az egyre szigorúbb szabályozókra. Fontos témaként kezelik az ener­giatakarékossági programot. Ez­zel összefüggésben a gépek telje­sítőképességének kihasználását vizsgálják. Sok helyen nem ak­názzák ki a lehetőségeket, a gép. park összetétele kevésbé igazo­dik az üzem termelési szerkeze­téhez. Többek között a lajosmi- zsei Almavirág Szakszövetkezet kérte annak vizsgálatát, hogy mi. ként lehetne korszerűsíteni gép­parkját, s egyúttal jobban meg­szervezni a munkát. A harmincöt partnergazdasá­guknál vizsgálják az üzemanyag­fogyasztást és egyúttal javasla­tokat tesznek a gazdaságosabb felhasználásra, ismertetik a ta­karékosság lehetőségeit. Három kisebb megyei szövetkezet a kö­zelmúltban kérte, hogy trakto­raiknak fogyasztását ellenőrizzék. Több számítógép, asztali kal­kulátor segít ma mór a közgaz­dászoknak. A keceli Szőlőfürt Szakszövetkezetben a közgazda- sági csoport állandóan figyelem, mel kíséri a költségek alakulá­sát. Több programot kértek a vállalattól, hogy javítani tudják a munkaszervezést. A Kiskunha­lasi Állami Gazdaság részére bor- önköltség-számítások programo­zását dolgozták ki. Egyre bővül a szövetkezetek ipari melléktevékenysége. Ez nemcsak nekik hasznos, mert ál­landó foglalkoztatást nyújt a ta­goknak, növeli a nyereséget, ha­nem a község lakosságmegtartó képességét is segíti. A megyei ki. rendeltség szakemberei felkutat­ják, hogy melyik ipari üzem, mi­lyen cikkek gyártására keres partnert. Egyúttal felmérik azt js, hogy a mezőgazdasági szövetke­zetekben hol van lehetőség a ke. resett cikkek gyártására. Hasznos munkát végez tehát a megyei kirendeltség, felsőfokú végzettségű szakemberei — szük­ség esetén — külső, speciális kép­zettségű szellemi erőket is igény­be vesznek. A vezetéstudomány eddigi eredményeit igyekeznek a gyakorlatba átültetni. Ezzel elő­segítik — különösebb beruházás nélkül —, hogy milliókat takarít­sanak meg egy-egy üzemben. K S.

Next

/
Thumbnails
Contents