Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-26 / 175. szám

1983. július 26. 0 PETŐFI NÉPE • 3 LAKÁS- ÉS TELEKCSERE, -VÉTEL, -ELADÁS Valamennyiünk javára MINDENNAP VÁSÁROLUNK (I.) Szavatosság és jótállás — Szeretnék Pesten egy la­kást — mondom. — Tudnák se­gíteni ?... — Ez a könnyebb. Mert, ha Pestről tetszene Kecskemétre jön­ni, az már keményebb dió len­ne. Most is tíz pesti címünk van, de oda nincs jelentkező Kecs­kemétről. Ha netán volna itt egy 120 négyzetméteres lakása, azért két összkomfortos tanácsit is ad­hatnánk a fővárosban! Nem harapok rá. Csak kíván­csiskodni jöttem. Mert úgy hal­lom, itt semmire se mondják el­ső szóra, hogy „lehetetlen!” ... A megyei rendőr-főkapitány­sággal szemben, a Vak Bottyán utca elején van a Kecskeméti In­gatlankezelő és Távfűtő Vállalat ingatlanközvetítő részlege. Ott­honos helyiségek, barátságos lég­kör. Itt nem óhajtják mielőbb kívül látni az ügyfeleket, hanem teljesíteni akarják a kívánsá­gaikat. Megmagyarázzák, hogy ha ko­moly a szándékom, rájuk bízha­tom magam egészen. Nincs éppen megfelelő eladó vagy cserelakás? Nyilvántartás­ba vesznek, s amint lesz, értesí­tenek telefonon vagy levélben. A megbízás visszavonásig érvé­nyes, s alig több a díj.a, mint ha egyszeri hirdetést adnék fel: csu­pán 300 forint... Dr. Molnár Mária részlegveze­tőtől és Katona Károlyné értéke­lőtől azt kérdezem, hogy meg le­het-e ebből élni? — Tavaly két és fél millió fo­rint volt az árbevételi tervünk, és 2,7 millióra teljesítettük. Ebből 1 millió 907 ezer forint volt a •tiszta nyereség. Persze, nemcsak ilyen 300 forintos megbízások­ból jött össze a bevétel. .. Annyi szent, hogy itt kényel­mes dolog ügyfélnek lenni. Az Ingatlanközvetítő lehetőségeit megnövelte a január elsején élet- belépett új jogszabály. Ez egye­bek között megadta az okiratké­szítés jogát is. Akár cserélek, akár eladni vagy venni akarok lakást, házat, ga­rázst, telket, ők megkeresik ne­kem a megfelelő partnert, s ha megegyezünk, elkészítik az ösz- szes szükséges okmányt, meg­szerzik a jóváhagyásokat. enge­délyezéseket — helyettem. Nem kell ügyvédhez, OTP-hez, illeték­hivatalhoz szaladgálnom, az in­gatlanközvetítő mindent végig­jár a nevemben, s nyilván gyor­sabban is ér célhoz, mint én. Mi mindennel foglalkoznak? ... Vegyük sorra: A már említett lakáscserével, ide értve a tanácsi bérlakások minőségi cseréjét, a szövetke­zeti, OTP-s és magántulajdoniban lévő lakások cserégét, vételét, el­adását, és az állami lakások sze­mélyi tulajdoniba adását is. Maradjunk a tanácsi lakások­nál ... Ami az építeni szándéko­zókat a legjobban érdekli: nem­csak a tanácsnak, hanem az in­gatlanközvetítőnek is .le lehet ad­ni a tanácsi bérlakást'! És az in­gatlanközvetítő a lakáshasználat- ba-vételi díjnak nemcsak a há­romszorosát, hanem ákár ötszö­rösét is kifizeti egy arra érde­mes bérleményért. Amit felszá­mol az ügylet lebonyolításáért: a használatbavételi díj három­szorosának a másfél százaléka. Aki nem eladni, hanem cserél­ni akar, annak is van jó hírünk: az ingatlanközvetítő iroda az idén nyolc lakást kap a kecskeméti Városi Tanácstól a cserék gyor­sabb lebonyolítása végett, s a továbbiakban újabb hármat éven­te. Tehát jóvail nlagyobb lesz az esély a megfelelő lakás-cserére, mint jelenleg. A jövőről szólva óvatosan meg­pendíti kedvenc elképzelései­ket dr. Molnár Mária: — Jó lenne némi tőke, s min­denki jobban járna . . . — Mennyi? — Ügy ötmillió. Lakásokról szól-va ez nem is olyan sok. Gon­doljon az olyanokra, aikik építeni akarnak, s kell hozzá az a pénz, amennyiért az OTP megveszi a lakásukat. Most az OTP az egye­düli vevő. Ha viszont mi is ve­hetnénk lakásokat, már verse­nyezni lehetne. Mi ugyanúgy kereskedhetnénk a mi „hasz­nált cikkünkkel”, mint a Mer­kur vagy a Bizományi az övével. Gyorsabban jutna pénzhez az eladó, s jobban válogathatna a vásárló. Ám van egyéb új feladat és terv is, amihez nem kell tőke sem. Igen nagy például a keres­let a telkek iránt. Sajnos azon­ban a magántulajdonban lévő Az egészségügy hű dolgozója — Harmincnégy évvel ezelőtt, az akkori OTI-ban „ablakos­ként” kezdtem. Fogadtam az ügy­feleket, majd felülvizsgáló let­tem. 1957-et írtunk, amikor az ellenőrzési, majd rövidesen a be­tegellátási csoport vezetőjévé ne­veztek ki. S ha még két évet rá­dolgozom. akkor a negyedszá­zados jubileumot ünnepelhetem, mint a betegségi, anyasági ellá­tási osztály vezetője. Ennyi... — mondta röviden, szerényen Orbán Károly. Csendesen, precízen, szorgal­masan dolgozott egyetlen mun­kahelyén. Az első nap belépett a közalkalmazottak szakszerveze­tébe, 1971-től szb-titkári funk­ciót látott el. A párta-lapszerve- zetnek vezetőségi tagja. Sokat tett a dolgozók szakmai, politikai ismereteinek bővítéséért. Elő­adásokat tartott „házon belül”, és az üzemi kifizetőknél. Jelentős propagandamunkát is végzett. Számos hasznos újítási javasla­ta, ötlete volt. Kiváló szakember, munkáját mindig hozzáértően végezte — mondta róla Gottlieb József, a SZOT Társadalo-mbiz­f 4 tosítási Főigazgatóság Bács-Kis­kun megyei igazgatója. * * * Ehhez még annyit: Orbán Ká­roly a napokban vette át a SZOT Társadalombiztosítási Főigazga­tóság Szakszervezeti munkáért kitüntetés arany fokozatát. P. S. és beépíthető telkekből kevés van. Viszont a szabályoknak meg­felelő előkészítéssel sok telek alkalmassá tehető házépítésre. Az iroda eddig is foglalkozott te­lek- ingatlaniközvetí téssel, azon­ban jövőre vállalják a terület- előkészítést is, továbbá a magán­erőből történő társas és csopor­tos lakóházépítéssel kapcsolatos szervezést. Ezzel szintén sok után­járástól .mentik meg ügyfeleiket, s meg is gyorsítják az új ottho­nok átadását. A -kecskeméti ingatlanközvetí­tő részlegnek Baján, Kiskunfél­egyházán és Kalocsán van ki-ren­deltsége. Kecskeméten tavaly ke­vés híján 700 ingatlant értékel­tek, és csaknem 750 megbízásos becslést végeztek el. A többi ki- rendeltség ennek a számnak mintegy felét teljesítette. Főként Baján élénk a forgalom. / Egyébként kapcsolataik nem szorítkoznak a megyére. Már említettük Budapestet, de együtt­működnek a miskolciakkal, pé­csiekkel, s másokkal, -pedig még nincs is megszervezve minden megyében az ingatlanközvetítés­nek ez a formája. — Mindig sikerrel teljesítik a megbízásokat? — Túlnyomórészt, de nem min­dig. A minap megbíztak ben­nünket az örökösök egy ház ér­tékbecslésével. Mi 700 ezret mondtunk, erre ők 850 ezerre tar­tották. Amikor pedig a szomszé­dos gyár is jelentkezett vevő­nek, .már egymillió 200 ezret kér­itek. Nem kapták -meg. A gyár csiak hivatalos értékbecslés alap­ján fizethet, mi pedig sem kö- zületnek, sem magánosnak tisz­tességtelen- ügyben nem közvetí­tünk ... Olyankor viszont jó ér­zés tölt el (és persze megköny- nyebbülés is), mint amikor -leg­utóbb, egy szerződésrengeteg végére tettünk pontot. — Hallhatnám? — Nagykőrösi utcai tanácsi bér­lakásból segítettünk elköltözni egy hunyadivárosi OTP-sbe, ahonnan abba a széchenyivárosi szövetkezeti lakásba költöztek, amelyiknek a tulajdonosa a meg­ürült Nagykőrösi utcai tanácsit foglalta el. Végigmondíani is épp elég!... M. L. Együttműködés a likinói autóbuszgyárral Az Ikarus szovjet partnereivel kooperációs szerződést kötött a Moszkva melletti likinói autó- buszgyár rekonstrukciójának tá­mogatására. Az együttműködés­ben alvállalkozóként vesz részt az Autóipari Kutató Vállalat, a Cse­pel Autógyár és a KOGÉPTERV. A magyar vállalatok egy új gyár terveit, gyártástechnológiáját készítik el. A várhatóan 1987-ben befejeződő munka eddigi szaka­szában elvégezték a- LIAZ 52—56- os új autóbusz korrózióállósági, szilárdsági, élettartami, technoló­giai vizsgálatát is, ehhez a szov­jet gyár teljes műszaki dokumen­tációt és kísérleti autóbuszt adott. Az együttműködésben részt ve­vő vállalatok külön szerződést kötöttek az egyes feladatok ellá­tására. A Csepel Autógyár pél­dául az alváz és az ebbe épülő részegységek, a forgácsolt alkat­részek gyártásterveit, a galvani­zálás: és egyéb felületkezelési munkák, valamint az alvázgépé­szeti szerelések komplett techno­lógiáját készíti el. KlSZ-progransok az 1983 84-es tanévre Messze még az iskolakezdést jelző csengőszó. de a KISZ Köz­ponti Bizottságának Középiskolai és Szakmunkástanuló Tanácsánál már az 1983 84-es tanév rendezvé­nyeinek tervei formálódnak. Az események sorát szeptember 13-án, 14-én a marxista diákaka­démiák vezetőinek országos ta­nácskozása nyitja. A tizenévesek politikai tájékozottságának, törté­nelmi ismereteinek bővítésére hívták létre — az elmúlt évben — a marxista diákakadémiák rend­szerét, és a kezdeményezés bevál­totta a hozzáfűzött reményeket. A diákakadémiák vezetőinek orszá­gos tanácskozása* jó lehetőséget teremt ahhoz, hogy összegezzék az első év kedvező tapasztalatait, konkrét, módszertani segítséget, ötleteket adjanak a fiataloknak. Októberben országos akciót in­dít útjára a Középiskolai és Szak. munkástanuló Tanács: a főváros­ban és a megyékben diákfórumo­kat rendeznek a békéről, a bé­kéért. A fiatalok igényeinek meg­felelően előadásokat, vitákat, s egyéb rendezvényeket szerveznek, közismert békeharcosok, politiku­sok, katonapolitikai szakértők elő­adásokat tartanak. A városi diáktanácsok vezetői­nek országos tanácskozására is októberben kerül sor. Erre az ér­tekezletre 42 város diáktanácsai­nak képviselőit várják, hogy ki­cseréljék tapasztalataikat, egyez­tessék munkájukat a fiatalok ér­dekében végzett tevékenységüket. Decemberben megrendezik a diák újságírók, rádiószerkesztők tapasztalatcseréjét. A tanácskozá­sokon kívül hangkazetták, iskolai újságok közreadásával, gyakorlati tanácsokkal is segítik a diáksajtó munkatársait, szerkesztőit, s meg­vitatják egy esetleges hírcsere- központ létrehozásának lehetősé­geit. A jövő esztendőben tartják meg — február végén, március elején — a KISZ-tanácsadó tanárok és a középfokú tanintézeti pedagógus KISZ-alapszervezeti titkárok re­gionális tanácskozásait. Ezek fel­adata: értékelni a KISZ KB-nak a tizenéves fiatalokra vonatkozó határozatai megvalósítását, a vég­rehajtást akadályozó gondokat. Jövő év áprilisában kezdődik a szakmunkástanulói ösztöndíj ­rendszer tervezetének társadalmi vitája. A Középiskolai és Szak­munkástanuló Tanács törekvése, hogv az érintett fiatalok széles ré­tege nyilvánítson véleményt a majdan „zsebüket érintő” új ösz­töndíj-rendszerről. Az 1984. évet kollégiumi évvé nyilvánítják. Ennek jegyében ke­rül sor — a jövő esztendő első ne­gyedében — a megyei kollégiumi konferenciákra, amelyek közép­pontjában a kollégiumokban élő diákok helyzetének értékelése, elemzése áll. Az országos kollé­giumi konferencia 1984 júniusában összegzi a területi értekezletek tapasztalatait. A következő oktatási évben is meghirdetik a diákpolitikusok or­szágos vetélkedőjét, melynek köz­ponti gondolata: „hazám állam­polgára vagyok”. Az iskolai selej­tezőket 1983 november—decembe­rében, a megyei elődöntőket a jö­vő év februárjában, a középdön­tőket márciusban, az országos döntőket pedig április elején tart­ják. (MTI) Vásárláskor a kereskedelem és a fogyasztó között valójában adás­vételi szerződés jön létre, mely­nek alapján a kereskedelem fele­lősséget vállal, hogy az eladott termék megfelel a törvényben és az adott szerződésben meghatáro­zott tulajdonságoknak. A vásárolt termék tulajdonságait az eladás­kor szóban, vagy írásban közölni kell a fogyasztóval! Ha a fogyasztó hibás árut kap, szavatossági vagy jótállási igény­nyel léphet fel. Ebből következik, hogy az eladott termék minősé­géért a kereskedelem kétféle fe­lelősséggel tartozik: szavatosság­gal. illetve — a termékek egy szűkebb hányadára vonatkozóan — jótállással. Mi a különbség a kettő között? A jótállás a termék minőségéért vállalt, a szavatosságnál szigorúbb felelősség. Azt jelenti, hogy az el­adó a jótállás időtartamára foko­zott felelősséget vállal a termék hibátlan működéséért. A szavatos­sági felelősség viszont azt jelenti, hogy az áru az eladáskor hibátlan és ezért az eladó szavatol. Azaz felelősséget vállal azért, hogy az árunak nincs sem nyomban felfe­dezhető, sem pedig olyan rejtett hibája, amely a használat során válik felfedezhetővé. Különböző a szavatosság és a jótállás határideje is. A fogyasztó általában a vásár­lástól számított hat hónap alatt élhet szavatossági jogával. Ez, jel­legét tekintve, elévülési határidő. Ezért a szavatossági jogok az el­évülés általános szabályai szerint érvényesíthetők. A forgalmi élet biztonsága érdekében azonban a Polgári Törvénykönyv végső ha­táridőt is megállapít. Ez általá­ban egy év. (Tartós használatra készült dolog esetén három év. Ha pedig a kötelező alkalmassági idő három évnél hosszabb, a sza­vatossági igény e hosszabb határ­idő elteltéig érvényesíthető. Ezek a határidők azonban már nem el­évülési. hanem jogvesztő jelle­gűek.) A jótállás időtartama vi­szont általában nem hat hónap, hanem egy év (egyes cikkeké, mint például a hűtőszekrényé: 24 hónap). A jótállási idő azt jelenti, hogy ezen idő alatt a termék meg­őrzi hibátlan minőségét és az el­adó ezért jótáll. A vásárlók jogai — a szavatos­sági, vagy a jótállási jogok — az adott termék természetétől, minő­ségétől függően különböznek. A termékek egy meghatározott ré­szét a kereskedelem csak jótállási kötelezettséggel értékesítheti. Ezek a tartós fogyasztási cikkek, pl.: tévé, bútor, hűtőszekrény stb. A többi termékért a kereskedel­met nem terheli jótállási kötele­zettség. ezeknek a minőségéért el­sősorban szavatossággal tartozik. Ezen belül három alapvető cso­portot különböztetünk meg: ruhá­zati cikkeket és hasonló terméke­ket, illetve az élelmiszereket, koz­metikai és háztartási vegyi áru­kat, valamint az állatszolgáltatás­ra irányuló szerződéseket. Az egyes felelősségi szabályokat holnaptól sorozatunk további írá­saiban részletezzük. (Folytatjuk.) Merre tart szociálpolitikánk? Beszélgetés Ferge Zsuzsa tudományos kutatóval Életünket — a születéstől az öregségig — át- meg átszövik a szociálpolitikai intézkedések. Társadalmunk újra és újra töké­letesíti őket és fokozza hatékony­ságukat. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak határozata számos szociálpo­litikával kapcsolatos feladatot je­lölt meg. Erről beszélgettünk dr. Ferge Zsuzsával, az MTA Szocio­lógiai Kutatóintézetének tudomá­nyos osztályvezetőjével. — Miután a szociálpolitikáról sokféle nézet \van a közvélemény­ben, kérem: értelmezze a fogal­mat. — A szociálpolitika tulajdon­képpen egy kiegészítő eszköz- rendszer, amely al-apelveit a tár­sadalompolitikától kapja. A köz­pontilag rendelkezésre bocsátott forrásokból — pénzzel, termé­szetbeni juttatásokkal — biztosít­ja a társadalmilag elfogadott meg­élhetési szintet mindazoknak, akik munkájukkal nem tudják önmagukat eltartani, például mert betegek, gyermekek, öregék,' vagy rokkantak. Ahhoz, hogy ia szóéial- politikánk jobban érvényesüljön, társad’alimi szemléletváltozásra van szükség. Sokan még ma is úgy vélik, hogy a szociálpolitika valamiféle jótékonykodás — mint ahogyan az évszázadokig valóban volt. Ma már erről szó sincs! Az aktív dolgozóknak jól felfogott érdeke, hogy a gyermekek, maj­dani eltartóik egészségesen és kedvező körülmények között vál­janak felnőtté. És az ő érdekük az is, hogy jól gondoskodjanak az idős emberekről, mert másképpen nekik sem érdemes megöregedni. Az ©g-észet úgy kell felfogni,, hogy a szociálpolitika az életen belüli „újraelosztás”, az élet természe­tes tartozéka, nem pedig könyö­rületessé®. — A Központi Bizottság hatá­rozatából idézem: „A következő években át (kell tekinteni a szo­ciálpolitika intézményrendszerét”. Ez mintha a jelenleginek a za­varaira utalna? — így is van. Az említett há­rom fő területnek megfelelően különböző intézményekre van szükség. A társadalombiztosítá­son kívül, ami a pénzbeni jutta­tások tetemes részét fedezi, azok az intézmények és intézmény- rendszerek a legfejlettebbek, amelyek történelmileg a leg­későbbel). jöttek létre: az oktatás és az egészségügy. Vi-szont önma­gunk gazdasági lehetőségeihez ké­pest messze elmaradt a szemé­lyes szolgáltatást nyújtó hálózat és az infrastruktúra sok eleme. Ugyanakkor a szociálpolitikának nincs egy felső szintű gazdája,, amely a három terület — a pénz­beni, a természetbeni juttatások és a személyes szolgáltatások — működésének, fejlesztésének és egymáshoz való kapcsolatának egységes elveit kidolgozná és fi­gyelemmel kísérné a gyakorlat­ban történő átültetéseket. A komplex szemlélet a tervezésben már kezd kialakulni: a Tervhi­vatalban közel két esztendeje ön­álló szociálpolitikai osztály mű­ködik, viszont a végrehajtásiban, az igazgatásban még nincs meg­oldás. — Korábban fct Munkaügyi Mi­nisztérium volt n gazda. Ez miért nem vált ,be és mi volt az átszer­vezés következménye? — A minisztérium megszünte­tésének többféle oka volt, az kétségtelen, hogy nem volt a szo­ciálpolitika gazdája. Ezért ami­kor a kormá-ny a minisztériumot átszervezte, a szociálpolitikai fel­adatokat különböző szervek kö­zött osztotta fel. Például a válla­lati szociálpolitika gazdája a szakszervezet és a Pénzügyminisz­térium lett,, a veszélyeztetett gyermekek a művelődési tárcá­hoz, az idős emberek ellátása — egészségesek és betegek egyaránt — az Egészségügyi Minisztérium­hoz került, a rehabilitáció az új Állami Bér- és Munkaügyi Hiva­talhoz. 'Tehát .mint látja a szoci­álpolitika területei eléggé fel van­nak parcellázva. Ezért aegysé­ges irányítási elvek csak nehezen törnek, utat maguknak. — A felső szintű irányítással kapcsolatban felmerült-e a néhai Népjóléti. Minisztériumhoz hason­lóan egyt Wciíl jfólítikai minisz­térium létesítésének gondolata? — Felmerült, de ez bizonyos veszélyeket rejt magában: növel­heti az egyáltalán nem kívánatos bürokráciát, eltávolíthatja az em­bereket az ügyintézéstől. Egyéb­ként sem ma, sem a közeli jövő­ben nincsenek meg ehhez a sze­mélyi feltételek. Mind ez idáig nem folyt nálunk sem szociálpo­litikai, sem szociális-közigazgatási, sem szociális-munkásképzés. Rosszul állunk magas hivatástu­datú szakemberekkel is. Például kutatási tapasztalat az, hogy a segélyezések -pszichológiai és tár­sadalmi érzéketlenséggel történ­nek. De nemcsak a segélyezés, hanem egyéb szociális ügyek in­tézése is. Mindez nem csupán mo­rális kérdés, a hozzáértés hiányá­ra i-s utal. Vizsgálódásaink alapján e pil­lanatban úgy tűni-k — s éhhez megvannak az adottságok —, hogy a felső irányításit va-gy egy önálló szociálpolitikai kormány- bizottság oldhatná meg egy ki­sebbfajta háttérintézettel, amely előkészítené az intézkedéseket, el­lenőrizné a végrehajtást, elemez­né a felmerülő szükségleteket és feltételeket, vagy a meglevő Ál­lami Tervbizottságon belül egy szociálpolitikai albizottság létre­hozása. Ez utóbbinak az lenne a nagy előnye, hogy a szociálpoliti­ka szervezetileg is szoros kapcso­latban állna a gazdaságpolitiká­val. A kormánybizottságnak vi­szont az, hogy önálló gazdát kap­na a terület. — A szociálpolitika egyértelmű­en ip (közösség egészének ügye. Milyen ikeretekben érvényesülne ez? — Felső szintű szervként egy társadalmi tanácsra gondolunk; amely a társadalmi érdekeket közvetítené. Továbbra is fontos szerepe lenne a tanácsok szociál­politikai csoportjainak és a terü­leti érdekvédelmi társadalmi szervezeteknek, illetve együttmű­ködésüknek. A meglevő érdek- képviseleti helyi szervezeteknek még sokféle hiányossága van az öntevékenység a társadalmi ér­dekképviselet terén. Csökkenteni kell munkájukban például az ál­lami bürokrácia kellemetlen vo­násait, amelyeket öntudatlanul is átvesznek. Tehát a szociálpolitikai intéz­ményrendszer korszerű sí tésének minimális programja a kormány- bizottság háttérintézettel és a társadalmi tanács. A távlati, ami azonban talán nem a legoptimá­lisabb: a minisztérium. És mind- ezenközben a tanácsokkal szoros kapcsolatban működő társadalmi területi szervezetek, szövetségek, önigazgatási egységek létrehozá­sa. — A Központi Bizottság hatá­rozata (kijelenti: „A szociálpoliti­kával ítovább 1 keil erősíteni a lét- biztonságot!” Milyen feladatokat ad ez? — A szociálpolitika és a gaz­daságpolitika között igen szoros összefüggés van. Legfőbb tartal­ma a teljes, az emberre szabott foglalkoztatottság és a tisztes mi­nimális bér. Ezek n-élkül nem le­het eredményes a szociálpolitika. Ha egy gazdaság kegyetlen, ak­kor szedi az áldozatait: sokasod­nak a munkanélküliek, a munká­ban megrokkanlak, a megélhetést nem nyújtó bérek. Ilyen körülmé­nyek között a szociálpolitikára nemcsak óriási, de megoldhatat­lan feladatok hárulnak. Ezt lát­juk sok nyugati országban, ahol százezrek—milliók vannak munka nélkül. Az ideális az olyan gaz­daságpolitika, amely — leegysze­rűsítve — feleslegessé teszi a szociálpolitika nagy részét. Ez nem jelenti azt, hogy a gazdaság „kezét-látaát” meg kell kötni. El­lenkezőleg! A szociálpolitika nem mond ellent a gazdasági reform követelményeinek és logikájának, sőt a kettő csak együtt képzelhe­tő el. Tehát a létbiztonság kérdése az olyan teljes foglalkoztatottság, ami figyel arra, hogy az emberek a munkában minél kevésbé ká­rosodjanak, s biztosítja azt a mi­nimális bért, amiből megélhet­nek. A másik — távlati — eleme az, hogy a társadalmilag elfoga­dott létminimum mindenki szá­mára, aki nem képes megfelelő keresethez jutni — biztosítva le­gyen. A jövőben törekedni kel­lene tehát arra, hogy a nyugdí­jak, sőt a családi pótlékok is el­érjék és megőrizzék ezt a kívá­natos színvonalat. Például ezt szolgálja a július 1-től felemelt családi pótlék is. — A határozat is utal arra, hogy komolyan kell foglalkozni a szo­ciálpolitikai juttatások differen­ciálásával. Mit jelent ez? — Úgy gondolom, hogy ez azt jelenti: helyesen kell a szociál­politikai prioritásokat megálla­pítani. Hiszen szűkös források mellett nem lehet minden jutta­tást állandóan növelni, ezért kö­rültekintően kell kiválasztani azt a területet, ahol feltétlenül előre kell lépni. A differenciálásnak van egy másfajta értelmezése is, aminek szintén vannak hívei. Ez így hang­zik: ha nincs elegendő pénzünk, akkor korlátozzuk az emeléseket a leginkább rászorulókra. Ez a reagani szociálpolitika kulcs­szava. Azt jelenti, hogy például nem valamennyi sokgyermekes családon kell segíteni, csupán azokon, akik a legszegényebbek, és — teszik hozzá — meg is ér­demlik. A többieknél akár csök­kenteni is lehet a támogatást. Az ilyen megoldás növeli az embe­rek kiszolgáltatottságát, nem tud­hatják melyik pillanatban vál­nak a segítségre nem „leginkább rászorulóvá”, illetve „érdemte­lenné”. Ezen kívül ki vannak té­ve mindenféle beavatkozásnak családi életükbe. Ez a fajta gon­dolkodás összeférhetetlen azzal, a szocialista aliapel-vvel, hogy a munka kötelesség, a szociálpoli­tika, valamint a tisztes megélhe­tés állampolgári jog. Ezért a prio­ritásokat csakis csoportokban és jog-okiban gondolkodva álla­píthatjuk meg. Ezt teszi egyéb­ként a már idézett központi bi­zottsági határozat is. Nehéz gazdasági körülmé­nyeink ellenére is bizakodóvá te­het bennünket az a tény. hogy mindjobban terjed a felismerés: szociálpolitikánk nemcsak az érintettek, hanem az egész nép­gazdaság érdekét szolgálja. Sz. K. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents