Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-24 / 174. szám
1083. július 24 • PETŐFI NÉPE • 3 Kiapadhatatlan forrás „Alapvető érdekeink, céljaink közösek, kapcsolataink a kölcsönös tisztelet és bizalom, a népeink közti barátság jegyében fejlődnek” — jelentette ki a magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére a moszkvai Kremlben adott díszvacsorán Kádár János. Szavai jól jellemzik a Szovjetunió és a Magyar Népköz- társaság viszonyának jellegét és azt a légkört is, amelyben a delegáció szovjetunióbeli látogatására sor került. A rriagasszintű szovjet— magyar találkozóknak több évtizedes hagyományai vannak. Hogy csak a legutóbbiakra utaljunk: 1974-ben ugyancsak Kádár János vezetésével járt hasonló küldöttség a Szovjetunióban, és látogatását öt évvel később legfelsőbb szintű szovjet delegáció viszonozta hazánkban. A párbeszéd természetesen ezután is folyamatos volt. Erre jó alkalmat kínált az SZKP XXVI. kongresszusa, majd a Szovjetunió 60 éves jubileuma alkalmából Moszkvában tartott ünnepség- sorozat, valamint több két- és többoldalú tanácskozás. Mindez — mint Jurij Andropov pohárköszöntőjében megállapította — .......abból az objektív s zükségszerűségből adódik, hogy tovább fokozzuk országaink együttműködésének hatékonyságát, és lényegesen magasabb, úgy mondanám, minőségileg ú] szintre emeljük”. A Kádár János vezette küldöttség mostani moszkvai tárgyalásai annak az általános elvi platformnak a rögzítését, újbóli megerősítését szolgálták. amely országaink sokrétű együttműködésének alapjául szolgál. Jurij Andropov ezzel összefüggésben kiemelte, hogy a véleménycsere megerősítette nézetazonosságunkat és szándékaink egységét. Azok a különbségek, amelyek a Szovjetunió és Magyar- ország eltérő nagyságrendjéből és adottságaiból magától értetődő természeteséggel következnek, nem akadályozzák ezt az alapvető egyetértést, a módszerbeli eltérések pedig kifejezetten gazdagítják közös tapasztalatainkat. „Mi természetesen nem ajánlhatjuk és nem is ajánljuk senkinek sem egyes megoldásainkat, hiszen ezek a mi sajátosságainkból következnek, azoknak feleknek meg. De ha más országok kommunistái úgy ítélik meg, hogy vannak közöttük használható tapasztalatok, ez nagy megtiszteltetés számunkra” — mondotta az általános törvényszerűségek és a nemzeti sajátosságok összefüggéseiről szólva az MSZMP KB első titkára csütörtöki moszkvai sajtóértekezletén a Pravda munkatársának a kérdésére válaszolva. Teljes volt az egyetértés a politikai, gazdasági és egyéb kérdésekről folytatott tárgyalásokon abban, hogy a magyar —szovjet kapcsolatok népeink érdekeivel összhangban sikeresen és dinamikusan fejlődnek, és hogy barátságunk felbecsülhetetlen értékű, kiapadhatatlan erőforrás hazánk számára. A Szovjetunió hagyó-, mányosan a legfontosabb gazdasági partnerünk, amellyel külkereskedelmi forgalmunknak harmadát bonyolítjuk le. Tavaly az árucsereforgalom megközelítette a 8 milliárd rubelt. Különösen nagyra becsüljük a szakosítás és kooperáció területén a közúti járműgyártásban, a timföld- és alumíniumgyártásban, az agrokémia és az atomerőművi gépgyártásban elért eredményeket. Noha az ilyen magasszintű találkozók nem elsősorban konkrét gazdasági megállapodások aláírását szolgálják, feltétlenül örvendetes, hogy a látogatás napjaiban több fontos gazdasági egyezmény született, mint például a nagymúltú timföld- és alumíniumegyezmény 1990-ig szóló meghosszabbítása, a kukoricatermesztésben, a baromfi- tenyésztésben, valamint a szovjet könnyűipar rekonstrukciójában való együttműködésünk kiterjesztése. A tárgyalásokon kidolgozták az 1986—90-es évekre a tervegyeztetés alapelveit, s elhatározták, hogy 1995-ig meghosszabbítják a gyártásszakositási és kooperációs programot. Alkalmat adott a moszkvai látogatás a nemzetközi helyzet áttekintésére, a főbb európai és világproblémákkal kapcsolatos közös álláspont kifejtésére is. Itt kiemelésre kívánkozik, hogy mind szovjet, mind pedig magyar részről hangsúlyozták az enyhülés vívmányai melletti elkötelezettséget, a két fél egyetértését abban, hogy a nemzetközi helyzet további romlásának a megakadályozását központi kérdésként kell kezelni. Az úgynevezett eurohadászati fegyverzetről szólva Jurij Andropov aláhúzta: „Nem a rakéták számának a növelése vezet előrehaladáshoz, hanem az a törekvés, hogy megtaláljuk a kölcsönösen elfogadható döntéseket...” Nemcsak a két szocialista ország, hanem az európai és a nemzetközi stabilitás érdekei is ezt kívánják. A tárgyalásokról kiadott dokumentumok és a két fél vezető képviselői beszédeikben nem hagynak kétséget afelől, hogy egyrészt a szocialista országok nem engedik meg a történelmileg kialakult nemzetközi erőegyensúly megsértését, másrészt viszont továbbra is bíznak a tárgyalások, köztük az amerikai— szovjet fegyverzetkorlátozási tárgyalások lehetőségeiben. E tárgyalásokon a szocialista országok célja egy olyan megállapodás elérése, amely — Kádár János szavaival élve — „minden érdekelt fél egyenlő biztonságát garantálja a fegyverzet alacsonyabb szintjén”. A magyar párt- és kormány- küldöttség látogatásának eseményeit nap mint nap magunk is nyomon követhettük a rádióban, a televízióban, az újságok hasábjain. Jóleső érzés volt látni, hogy a szovjet emberek milyen meleg szeretettel fogadták képviselőinket, hogy a tárgyalások milyen szívélyes; baráti légkörben folytak. Mint ahogy immár a látogatás eredményei alapján jóleső érzés tudni, hogy országépítő munkánkban és nemzeti tevékenységünkben a Szovjetunió továbbra is biztos támaszunk. Kalauzok A „hős” duhajjal szemben (Hétfő reggel. A büfékocsi: heringes skatulya. Tömeg. A kezekben sörösüveg-bu zogányok. Akik szendvicsekre, feketére várnak, könyökükkel is működnek, hogy több levegőhöz jussanak. Egyik váltónál mindenki meglódul. Koppanások, dübbenések, csörömpölés. Az egyik ablak üvegszilánkjai száraz csilingelőssel csapódnak a vagon oldalához, majd a kövekre, sínre. — Ez sikerült! — Mondtam, ne tartsd közel az ablakhoz. Most fizethetsz. — Azt meghiszem! — nyamakodik a pltyizáló társasághoz a jókötésű kalauz, úszó mozdulatokkal. — Hogy nem tudnak vigyázni, kérem... — korholja őket fojtott ingerültséggel, miközben azt is felméri, hány „fokos” már náluk az izgágaság. Már csapja is fel a bőrtáska fedelét, s míg a megfelelő blokkot keresi, határozottan közli, ennyit és ennyit tetszik a kárért fizetni. A tettes szó nélkül nyom egy „szürkéslilát” a kalauz nyitott táskájába. — Ha lehetne, kisebbet szíveskedjék ... Nem tudóik visszaadni — igazgatja irományában az indigót a fiatal vasutas. — Nem? Akkor ehun van ni, kiegyenlítem — válaszol nyomban a kapatos pacák és ropsz! — öklével kivág egy másik ablakkarikát is. — Kvittek vagyunk! Győzelmes, bűzös, gyomorsza- gú hahota. Még csak az hiányzik, hogy valakj bekiáltsa: „így mulat egy magyar ingázó!” A szerelmes Ez a kalauz legényember, jóképű, huncut tekintetű. Az asz- szonyokkal könnyedén tréfálkozik, ám a lányok előtt úgy elbá- tortalanodik, hogy alig tudja el- rebegni. — Kérem ... szabad a jegyeket? A süldőlány.ok meg ősi ravaszsággal élvezik gyáimoltalankodá- sát. Azért se figyelnek oda. Azonban most ahhoz a ragyogó fekete hajúhoz ér a kalauzfiú, akinek a láttán egyenesen meg szokott némulni. Még arra sincs hangja, hogy a jegyet kérje, csak nyújtja szótlanul a kezét. Tartja engedelmesen, míg a szikrázó szemű hajadon rém komolyan s kegyesen méltóztatik odapillantani. A kézre. Csak utána a gazdájára, s miután úgy tesz, mintha akkor kapna észibe, nagy körülményesen kotorja elő, és adja át a munkás jegyet. A fiú fel nem pillantana egy vak lóért. Roppant figyelmesen vizitálja a jegyet. Fogja egyik sarkát, ellenőrzi elöl, hátul, majd bámulatos bátorságra kapva rekedten érdeklődik. — Visszafelé tetszik utazni? — Igen. — Köszönöm — tartja meg- megrezzenő ujjakkal a f'iú az igazolványt. A lány elkapja, visszaemeli egész közel a kalauz szeméhez. Kuncog. — Azért nem tetszett rajta eligazodni, mert fejjel lefelé tetszett megtekinteni . . . A lánybokor pukkadozik, a kalauz vörösödik. Mily kegyetlenség, már ebben a koriban is! Vizsgaláz — Hölgyeim és uraim!. .. Mindenki felfigyel a fiatal kalauz emelt hangjára. A szájhoz vezető félúton megáll a csirkecomb, leereszkedik a képeslap, a szundikáló bambán felnyitja szemét, a dohányos csak megrázza a gyufaskatulyát, de még nem gyújt rá. A hang irányába sze- geződő pillantásokat nem éppen megszokott látvány köti le. — Melyik hölgy hagyta el ezt a cipőt a peronon? — tart fel egy ballábas, fekete tűsarkú lábbelit a kalauz, s hogy legyen ideje minden nőnek az önellenőrzésre, még hozzáfűzi. — Fekete, lyukacsos, körülbelül harmincnyolcas lehet. Az utasok mosolya kétkedéssel vegyes. Cipőt elhagyni úgy, hogy ne vegye észre a gazdája?! Mire az a variáció is felmerülne, hogy esetleg csomagból, kosárból hullott ki a tűsarkú, valóságos nevetésorkán vág be a peronról. Most tódult oda a szomszéd kocsiból egy tucat sötétkék szoknyás, fehér blúzos diáklány. Egymásba fogódzva, dülöngélve kacagják azt a társukat, aki komikusán sántiikál, ugrabugrál közöttük. Ö is nevet, de arcán ijedelem is tükröződik. A kalauz már tisztáiban van a helyzettel. Siet kifelé. Még az ajtón innen háta mögé dugja a cipőt, úgy hajol ki a peronra, s komoly képpel érdeklődik. — Miért ez a nagy öröm, hölgyeim? A lányok még féktelenebbül nevetnek. Alig képesek szavanként kinyögdécselni. — Elhagyta ... Nézze ... Csak az egyik cipője .. . És mutogatnak osztálytársuk harisnyás lábára, amely kacag- tatóan begörbült ujjakkal kapaszkodik a másik lábszárálba. A fiatalember is jól kimutatja magát, aztán gavalléros mozdulattal előivarázsolja a tűsarkút. — Nem ez volt? A kárvallott kislány kipirul örömében, s első reagálásiként gyorsan egy puszit ad a kalauznak. A fiú pedig a diáksereg tapsos ovációja közben, áhítato- san simogatja a csók helyét. — Ez igen!... De . . . hát... nem vette észre, mikor lemaradt a lábáról? — vezeti le kis zavarát a kérdéssel. A kislányok mintegy vezényszóra tartják fel kék borítású, vignettás könyveiket, füzeteiket. — Matekvizsgára készülünk, kalauz bácsi — huncutkodnak a fiatalemberrel. — Ki figyel ilyenkor a lábára? Fontos, hogy a fejünket ne veszítsük el. Tóth István 1983. július 19-től MINDEN KEDDEN 18—23 óráig IGLÓDI VIDEODISZKÓ a Hírős Étteremben. Minden érdeklődőt szeretettel vár a Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat. __________________1366 l C) Bármilyen furcsa, de ezzel az Izs motorral szántani permetezni, fűrészelni és kukoricát morzsolni lehet. A Csátalján lakó Heitz József készítette. 9 Kerekegyházán él és dolgozik Móczár Antal bognár. Amellett, hogy egy életre a faipari szakmával jegyezte el magát, barkácsolt már számtalan ügyes kerti kisgépet. Ottjártunkkor éppen a maga készítette szalagfűrész-köszörűt reparálta. • A kereskedelemben kapható kistraktorok választéka eléggé hiányos. (Balról jobbra: T—16-os a román II—455-ös kisüzemben nem használha. tó (?), a T—25-ös és a TZ—4K). Kényszerszülte lelemény Az országban legtöbben, kicsiben és nagyban Bács-Kiskun megyében kertészkednek. Sokan alig néhány négyszögöles telkükön próbálkoznak a zöldség-gyümölcs termesztésével. Mások hektárnyi ültetvények gazdái. Míg a kisebb területek műveléséhez elegendő a kapa, a háti permetező, a szállításhoz a személyautó csomagtartója, addig a háztáji kisgazdaságokban ez már kevés. Ide bizony már gépek kellenének: traktorok, kultivátorok, permetezőgépek. A régebben hiányos honi kisgépellátásunk helyzete úgy-ahogy megoldódott. Néhány mezőgazda- sági gépgyártó vállalat felismerte az „apróbb” eszközök készítésében rejlő üzletet. Sajnos, a gépekből még így is kevés van. Ami kapható, meglehetősen drága. Pedig a korszerű termelésnek feltétele a korszerű gép is. A villany nélküli tanyákon még nehezebb helyzetben vannak a gazdák. Legszegényesebbnek az erőgép-, a traktorellátás mondható. A lótartásról sokan lemondtak, sőt néhol képtelenség is lenne a régen oly hasznos igás- állatokat egész évben etetni, s elhelyezni. Rendelet írja elő, hogy a kistermelő, az egyéni gazdálkodó maximálisan 30 lóerős erőgépet vásárolhat. Ezekből pedig kevés van. A kecskeméti AGRO- KER Vállalatnál például megrendelhető a TZ—4 K típusú csehszlovák kistraktor, de egy-egy ilyen gépre hat évet kell várni. Ugyanis 400—450 jelentkezőre évente mindössze 35 traktor jut. A megrendeléstől számított egy éven belül már a T—25 típusjelű szovjet erőgép nyergében ülhet a vásárló, sőt a T—16-os azonnal vihető. Ennek a traktornak fő hátránya, hogy csak teherszállításra alkalmas. Sajnálatos, hogy a rendelet a 30 lóerőnél nagyobb teljesítményű gépek vásárlásait nem teszi lehetővé. Pedig néhol a terület nagysága indokolná az erősebb gép „jelenlétét”. Egyébként az U—455-ös kerti traktort, amelynek valós teljesítménye alig lépi túl a rendeletben előírtat, már nem vásárolhatják. Ebből a típusból jelenleg 76 várja, hogy gazdára találjon. Az megint más kérdés, hogy a nagyüzemekben, ahol gyakoriak a 20—100 hektáros ültetvények, ezek a kis gépek már nem használhatók gazdaságosan. Ezekután mit tehet a kistermelő: kényszerűségből, „ócskavasból” barkácsol. Megyeszerte találkozhatunk ezekkel a bizarr formájú, ám hasznos gépekkel. • Az izsáki ifjabb Csontos János „szupercsettegője az elmúlt napokban készült el. A Multicar GAZ—69- és Nisa-alkatrészekből ösz- szeállított négykerékmeghajtású masinán érdekes technikai megoldásokat találhatunk. A szállításon és a permetezésen kívül még szántani is lehet majd vele, sőt a platója mindhárom oldalra billen. (Czauner—Straszer) G Kecskemét határában sokak, nak feltűnt már egy szélmotor. Lovászi Tibor tanyáján már több mint tíz esztendeje hajtja a generátort és tölt fel két akkumulátort árammal. Így raktározzák az energiát a lakás villamos készülékei számára. Az ügyeskezű ezermester maga építette házát, saját készítésű blokktéglából. SZÁZTIZENKTLENCFÉLE MÉG HIÁNYZIK Gondok a könyvárusításban Az alsó- és a középfokú iskolákban az 1983 84-es tanévben több mint 2700-féle tankönyv, a felsőoktatásban hasonló meny- nyiségű jegyzet kerül forgalomba, mintegy 250 millió forint értékben. A tankönyv-kereskedelemért felelős Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat felmérése szerint az általános iskolai, gimnáziumi, szak- és nemzetiségi középiskolák tankönyveiből, munkafüzetéiből — július közepéig — 119 fajta még nem érkezett meg. A határidőre elkészülő általános iskolai^ a gimnáziumi és a szakközépiskolai könyveket — az idén először — az egész országban a tanévnyitó napjától szeptember 10-ig csak az iskolákban lehet megvásárolni. Erre az intézkedésre azért került sor, hogy elkerüljék a boltokban a szülőik rohamát, a pánikszerű tankönyvvásárlást. A terjesztőik szerint az iskolai könyvárusí- tásra már kbrábban is sor kerülhetett volna, de néhány oktatási intézmény elzárkózott előle. A tapasztalatok szerint a tankönyvárusítás sikerét veszélyeztetik esetenként egyes oktatási intézmények is azzal, hogy a tárolásért magas összegeket kérnek. A felsőoktatásban használatos jegyzetekből hatalmas meny- nyiségű eladatlan készletek halmozódtak fel az évek során, leginkább azért, mert a felső- oktatási intézmények a rendelkezések ellenére nem koordinálják az igényeket. Ugyanakkor egyes jegyzetekből állandó a hiány a főiskolákon, egyetemeken.
