Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-24 / 174. szám
3 • PETŐFI NÉPE • 1983. július 24 HETI VILÁGHf RADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Kádár János vezetésével magyar párt- és kormányküldöttség tesz látogatást a Szovjetunióban. — Az OPEC miniszteri konferenciája Helsinkiben. — A Contadora-csoport közép-amerikai békefelhívása. KEDD: Mitterrand és Kohl találkozója. — A sandinista forradalom győzelmének évfordulóján Nicaragua hatpontos rendezési tervet terjeszt elő a térség válságának megoldására. — Reagan, Kissinger vezetésével, kétpárti bizottságot jelöl ki a problémák tanulmányozására. SZERDA: Izrael egyoldalú bejelentése a libanoni megszálló csapatok átcsoportosításáról. Begin elhalasztja washingtoni útját. — A három indokínai ország külügyminiszteri értekezlete. CSÜTÖRTÖK: Madridban szeptember 7—9-re kitűzik a zárószakasz időpontját, felhívások Máltához, hogy fogadja el a találkozó dokumentumát. — Az amerikai képvisélőház lényegében megszavazza az MX-programot. — Bécsben véget ér a haderőcsökkentési tanácskozás 30. fordulója. PÉNTEK: Lengyelország nemzeti ünnepe: -feloldják a szükségállapotot, részleges amnesztiát hirdetnek. — Craxi olasz szocialista pártvezér kormányalakítási megbízása. SZOMBAT: Reagan találkozója Dzsemajel libanoni elnökkel, súlyos összetűzések Bejrútban, Habib helyett McFarlane-t nevezik ki Washington új közel-keleti közvetítőjévé. — Bolivar-konferen- cia Caracasban. A hét három kérdése: » Magyar párt- és kormányküldöttség tett látogatást a Szovjetunióban. Képünkön: Kádár Jánost, az MSZMP KB első titkárát, a delegáció vezetőjét Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára üdvözölte a Kremlben. (Foto: TASZSZ—MTI—KS) » Wojciech Jaruzelski kormányfő, a szejm ülése alkalmából, ahol kimondták a szükségállapot megszűntét, interjút ad az amerikai ABC televíziónak, s kifejti az elkövetkezendő lengyel politikát. (Telefotó: AP—MTI—KS) KÖZLEMÉNY * július 18. és 23. között megtartott magyar—szovjet tárgyalásokról Milyen új fejlemények vannak a kelet—nyugati kapcsolatokban ? Határozottan megélénkült a különböző kelet—nyugati tárgyalási fórumok munkája. A nemzetközi helyzet jelenlegi, meglehetősen ellentmondásos és bonyolult szakaszában, amikor jócskán van miről tárgyalni, s lenne mit megoldani — ez kétségkívül kedvező jelenségnek tűnik. Madridban végre kirajzolódhattak a befejezés körvonalai: szeptember 7-e és 9-e között, a külügyminiszterek részvételével zárulna az Európa-találkozó hároméves folyamata. Az utolsó akadály Málta ragaszkodása egy földközitengeri konferenciához. Hiába, a konszenzus alapvető előnye mellett nehézségeket támaszthat, ha a harmincöt résztvevő egyike nehe-. zen hajlik 3 kompromisszumra. Bécsben. a közép-európai haderőcsökkentési értekezleten végétért a 30. forduló, s most kéthónapos szünet következik. A megbeszélés legutóbbi szakaszára nagy hatást gyakorolt a szocialista országok június végén előterjesztett, újabb kompromisszumos javaslata. A NATO részéről sem történhetett nyílt visszautasítás. Ám pozitív válasz sem hangzott el, így a mostani szünet afféle „gondolkodási szünetként” fogható fel. A szocialista javaslat lényege, hogy a térségben a szovjet és az amerikai csapatok csökkentésével kezdődjék meg az erőegyensúly alacsony szintre helyezése; ezután minden érdekelt ország fagyasz- sza be haderő-létszámát, majd a két szembenálló fél, 900—900 ezres szintre hozza'erőit. Megállapodás esetén a szocialista országok készek szavatolni a megfelelő kontrollt, beleértve a helyszíni ellenőrzés bizonyos formáit. Téma volt a héten a különben csendesen poroszkáló genfi leszerelési konferencia. A szocialista résztvevők jelentős kezdeményezést tettek: vizsgálják meg az atomháború megakadályozását célzó intézkedések széles körét. Ami Lengyelországban történt — a szejm ülése, majd a szükségállapot feloldása és részleges amnesztia a nemzeti ünnepen — természetesen az ország belügyét képezte, mégis kihat Európára és a világra, köztudomású ugyanis, hogy az Egyesült Államok Lengyelország ügyén és főként ürügyén rendelt el szankciókat, viselt gazdasági háborút, fokozta a feszültséget. Ilyen körülmények között a konszolidáció varsói jelzése jótékonyan befolyásolhatja a kelet—nyugati kapcsolatok egészét. Ebből a szempontból figyelemre méltó jelzés lehetett az éppen varsói magánlátogatáson levő. de több lengyel kormányférfival találkozó Strauss reális nyilatkozata. Ha a nemzetközi áttekintést itt befejeznénk, egyoldalú, s mondjuk meg kereken: túl szép lenne a kép. A két legjelentősebb területen, a meghatározó jellegű, genfi szovjet—amerikai rakétatárgyalás vonatkozásában nem látszik mozgás. Pedig van még lehetőség a megegyezésre, s ezzel elejét lehetne venni a fegyverkezési verseny újabb meredek spiráliának. Moszkvában, a magyar—szovjet tárgyalás során éppen Jurij Andropov szentelt különös hangsúlyt e témának és e lehetőségnek,- de több nyugati nyilatkozat is elhangzott. Mitterrand és Kohl találkozóján ugyan nem tértek el a NATO-határozatok lényegétől, de mintha nagyobb hajlékonyság mutatkozott volna. Az NSZK kancellárja nyilván nem keveset gondol a rakétatelepítés „forró őszére”. A korábbinál több megegyezési készség jelentkezett Genscher nyilatkozatában. Igaz, a külügyminiszter szavait-^később kormánybeli kollégája, Wörner hadügyminiszter próbálta helyretenni... A nyugatnémet szociáldemokraták elsőidben vonták kétségbe alkotmányjogilag. hogy a kormány — népszavazás nélkül — elfogadhatja a telepítést. A washingtoni vezetés viszont nem látszik ingadozni, sőt a nyomás minden eszközét igénybe véve megszavaztatta a demokrata többségű képviselőházzal az MX- programot, amely a fegyverkezési hajsza egy másik ágát befolyásolná, kedvezőtlenül. A nyugat-európai szövetségesek most igazán rá- ébrendhetnek, milyen lehetetlen helyzetbe manőverezték magukat a NATO kettős határozatával. Elfogadták, hogy a genfi sikertelenség esetén hozzájárulnak a telepítéshez. viszont nem ’ maguk, hanem az Egyesült Államok tárgyal Genfben. s Washingtonnak nem áll érdekében egy igazi megállapodás. A következmény: Genfben állóvíz . . . Mi történt a Közel-Keleten? A Közel-Keletről érkezett jelentéseket Libanon polgárháborús jellegű hírei uralják, de a válsággal kapcsolatos, legfontosabb diplomáciai események az amerikai fővároshoz kötődtek. Ki utazott, s ki nem utazott Washingtonba, illetve Washingtonból? Reagan és Amin Dzsemajel libanoni államfő a Fehér .Házban a májusi, libanoni különszerződés megvalósításáról tárgyalt. Csakhogy az ország déli részén tartós jelenlétre készülnek az izraeli alakulatok. Egy AFP-jelentés szerint a sátortáborok helyét szilárd barakképületek foglalják el, s az egyoldalúan bejelentett csapatátcsoportosítás is ezt a célt szolgálja. Észak- és Kelet-Libanonban Szíriái csapatok állomásoznak, s távozásuk aligha lehet napirenden, amikor a különbéke Szíria nélkül és Szíria ellenére, az arab ország biztonsági problémáinak figyelmen kívül hagyásával született. A jelenlegi helyzetben, a Bekaa völgyében, messzehordó ütegekkel felszerelt izraeli erők találhatók. A libanoni kormány szuverenitása tulajdonképpen csak egy központi sávra, az ország egyhar- madára korlátozódik, ahol polgárháborús feszültség uralkodik. Ez tovább nőhet, ha az izraeliek kiürítik a Suf-hegységet. Itt a legerősebb a szembenállás a falangista milícia és a drúz fegyveresek között. Valódi tárgyalásra és valódi rendezésre lenne szükség Libanonban. Ez azonban távolinak tűnik. Jóllehet Dzsemajel felkereste Washingtont, Begin lemondta útját. (Személyes okokra hivatkozott, de az izraeli sajtó „diplomáciai betegséget” emleget.) Begin, miután kész helyzet elé állította partnéreit, nyilván el akarta kerülni a felesleges szövetségi civakodást. Változás következett be a Washingtonból utazók személyében: Habib visszaadta közvetítői’ megbízását és McFarlane foglalta el helyét. Habib, a jelek szerint elfogadhatatlan Szíria számára, mert több ízben megmásította szavát. McFarlane, aki eddig nemzetbiztonsági főtisztviselő volt, személyével nem támaszt ilyen akadályokat. Kérdés azonban, örömmel fogad- ják-e majd Damaszkuszban, ha új emberként a régi politikával jelentkezik . . . Hogyan alakultak a közép—amerikai események ? A héten mindenki tett: Nicaragua a sandinista forradalom győzelmének évfordulóján hatnapos rendezési indítványt terjesztett elő. Alapján — minden külső beavatkozás kizárásával — rendezni lehetne a közép-amerikai válságot. A Contadora- csoport négy tagja — Venezuela, Kolumbia, Mexikó és Panama — hasonló szellemű felhívást bocsátott közre csúcsértekezletéről, bár a fogalmazás érthetően sokkal semlegesebb volt. De külügyminiszteri ellenértekezlet is zajlott, a három ciíktatúra Guatemala, Salvador, Honduras, s a nyomás alatt levő Costa Rica képviselőinek részvételével. Fokozott amerikai segélyt, katonai részvételt sürgettek. Washingtonban az elnök kétpárti különbizottságot nevezett ki, Kissinger vezetésével a közép-amerikai válság tanulmányozására. Közben a New York Times olyan értesülést közölt, hogy a Pentagon Nicaragua blokádjának tervén dolgozik. A monstre-hadgyakorlatok, valamint az amerikai hadihajók megjelenése a térségben már ennek előfutáraként szerepelhetnek. Olyan érzés támadhat: nem a bizottságtól várják a javaslatokat, hanem inkább á már eldöntött terveket akarják „le- galizáltatni” velük. Még egy közép-amerikai hír: washingtoni bejelentés szerint „javult az emberi jogok helyzete Salvadorban”. Másik, ugyanaznap kelt washingtoni közlés: az idei első félévben 1054 sal- vadori polgári személy esett áldozatul a katonai és félkatonai osztagok terrorjának. Ez meghaladja a tavalyi veszteségszámot. Mi lenne, ha nem javulna az emberi jogok állapota? Rcti Ervin Márkanév Riadót fújtak a Közös Piac illetékesei az elharapódzott márkanévhamisítás miatt. Korábban főként a divatcikkekre terjedt ki ez az ügyeskedés. A gyengébb minőségű áruhoz „kölcsönvették” o patinás cégjelzéseket. Az utóbbi időkben a repülőgépalkatrészektől a szívritmusszabályozókig jóformán nincs olyan terület. ahol ne történne visz- szaélés és nagy kárt okozó manipuláció. A minőség és a márka védelmét csak hehelyeselni lehet, emlékezetes, hogy a Tokajitól a bűvös kockáig magunknak is elég gondunk volt az export-márkák óvásával. Mégsem tűnik feleslegesnek a kérdés, egyes nyugati vezető politikus szavai hallatán: nem kellene vajon szigorúbban mérlegre tenniök mondandójuk márkáját? Vajon milyen leszerelési javaslat az, amely felpergeti a fegyverkezést — csapatvisszavonás, amely nehezíti a helyzetet? A homlokukat ráncoló illetékeseknek talán ez is figyelmébe ajánlható: hamis szívritmusszabályozók mellett a hamis inditvá- nyak és érvek legalább olyan kártékonyak. R, E. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa meghívására 1983. július 18. és 23. között Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével hivatalos, baráti látogatást tett a Szovjetunióban a Magyar Nép- köztársaság párt- és kormányküldöttsége. A tárgyaló felek tájékoztatták egymást az MSZMP XII. kongresszusa és az SZKP XXVI. (kongresszusa határozatainak végrehajtásáról. áttekintették a magyar—szovjet együttműködés elmélyítésének fő irányait, megvitatták a nemzetközi helyzet időszerű problémáit, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egyes kérdéseit. A magyar párt- és kormány- küldöttség nagyra értékelte azokat a sikereket, amelyéket a baráti szovjet nép elért az SZKP XXVI. kongresszusa, az SZKP KB 1982. novemberi és az 1983. júniusi plénuma határozatainak valóra váltásában, a fejlett szocialista társadalom sokoldalú tökéletesítése programjának teljesítésében. Hangsúlyozta a Szovjetunió kimagasló szerepét a vi- légbéke megőrzésében. A szovjet fél nagjf elismeréssel -szólt a magyar dolgozóknak a fejlett szocialista társadalom építésében elért eredményeiről és arról az alkotó munkáról, amelyet az MSZMP XII. kongresszusának a Központi Bizottság 1983. áprilisi ülésén megerősített határozatai megvalósításáért folytatnak. Kiemelte a Magyar Népköz- társaság hozzájárulását a nemzetközi béke és biztonság megőrzéséhez és a szocialista közösség egységének erősítéséhez, a nemzetiközi életben elfoglalt helye megszilárdításához. I. A tárgyalások résztvevői megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar—szovjet kapcsolatok — teljes .összhangban az 1967. szeptember 7-én aláírt .barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel — minden területen eredményesen fejlődnek. Ez alkalommal is kifejezték törekvésüket a két nép barátságának, a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus elvein alapuló testvéri szövetségének sokoldalú erősítésére. A magyar—szovjet kapcsolatok fejlődésében meghatározó szerepe van az MSZMP és az SZKP szoros együttműködésének, amelyet a kölcsönös bizalom és a nézetazonosság jellemez a jelenkor legfontosabb kérdéseiben. A tárgyaló felek hangsúlyozták törekvésüket: a továbbiakban is sokoldalúan fejlesztik pártközi kapcsolataikat, tökéletesítik azok formáit és módszereit. Kiemelték az ideológiai együttműködés jelentőségét, amely elősegíti a .szocialista és kommunista építés feladatainak sikeres megoldását. A felek kifejezték érdekeltségüket abban, hogy fejlődjék az állami szervek, a társadalmi szervezetek és a dolgozók kollektíváinak együttműködése; legyenek hatékonyabbak a tudományos és a kulturális cserék, elmélyültebbek a tudomány, a kultúra és a művészetek képviselőinek alkotó kapcsolatai. .A tárgyalások résztvevői nagyra értékelték a magyar—szovjet külpolitikai együttműködés tapasztalatait, Síkraszálltak a két szövetséges állam külpolitikai tevékenysége összehangolásának tökéletesítéséért, beleértve azt, hogy bővítik a konzultációk témáinak körét az MSZMP KB és az SZKP KB, valamint Magyar- ország és a Szovjetunió, külügyminisztériuma képviselőinek rendszeres munkatalálkozóin. Kedvezően értékelték a .két ország népgazdasági feladatainak megoldását segítő, egyre fejlődő kereskedelmi-, gazdasági- és műszaki-tudományos együttműködést. A felek intézkedéseket tesznek az együttműködés elmélyítésére, a népgazdasági tervek koordinációjának tökéletesítésére, az áruforgalomnak kölcsönösségi alapon történő bővítésére. A látogatás alatt több konkrét gazdasági együttműködési megállapodást írtak alá. Magyarország és a Szovjetunió kész további erőfeszítésekre a szocialista gazdasági integráció folyamatának elmélyítéséért. Meggyőződésük, hogy a KGST-tagál- lamok tervezett legfelső szintű tanácskozása hozzájárul ehhez. II. Áttekintve a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, a tárgyaló felek megerősítették határozóit szándékukat, hogy a jövőben i.s aktívan hozzájárulnak a Varsói Szerződésbe tömörült szövetséges államok egységének megszilárdításához, _ biztonságuk .megbízható szavatolása és az általános béke megóvása érdekében. A nemzetközi helyzet további éleződése, az Egyesült Államok és néhány más NATO-tagállam katonai előkészületeinek példátlan fokozódása, agresszivitásuk erősödése teljes mértékben igazolja, hogy indokoltak és időszerűek azok a következtetések és javaslatok amelyeket a .Varsói Szerződés tagállamai prágai politikai nyilatkozata, .valamint a szocialista országok párt- és állami vezetőinek 1983. június 28-án elfogadott moszkvai közös nyilatkozata tartalmaz. Magyarország és a Szovjetunió vezetőinek meggyőződése, hogy ebben, az emberiség számára sorsdöntő pillanatban a legfontosabb feladat a nukleáris háború veszélyének elhárítása, a visszatérés a politikai és a katonai enyhülés út. jára. Következetesen növelik erőfeszítéseiket a szövetséges szocialista államiknak a nemzetközi politikai légkör megjavítását szolgá. ló programja valóra váltásáért. A felek rámutattak arra, hogy különlegesen veszélyes az úi amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének terve. Kifejezték reményüket, hogy az Egyesült Államok és NATO szövetségesei alaposan mérlegelik előirányzott lépésük következményeit és megfelelően válaszolnak a Szovjetunió konstruktív javaslataira. Ugyanakkor hangsúlyozták: ha sor kerül e tervek megvalósítására, ami újabb veszélyt jelent a Varsói Szerződés tagállamainak biztonságára, azok hatékony ellenintézkedéseket tesznek és semmi esetre sem engedik meg. hogy katonai erőfölényre legyenek szert velük szemben. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít a madridi találkozó sikeres befejezésének. Ez segíti majd az európai enyhülési folyamatot és előmozdítja az európai bizalom. és biztonságerősítő intézkedésekkel és leszereléssel foglalkozó konferencia összehívását. Ismételten megerősítették: arra törekednek, hogy megőrizzék és fejlesszék kölcsönösen előnyös kapcsolataikat a más társadalmi berendezkedésű államokkal a békés egymás mellett élés elvei alapján, a népek békéje és biztonsága érdekében. A tárgyalások résztvevői megállapították, hogy Izraelnek az Egyesült Államok nyílt támogatásával végrehajtott agresszív cselekményei következtében a Közel-Keleten továbbra is robbanásveszélyes a helyzet. Követelik az izraeli csapatok kivonását Libanonból és az 1967 óta megszállt összes területről; a Szíria ellen irányuló fenyegetések és provokációk beszüntetését; síkraszállnak a Közel-Kelet helyzetének átfogó és igazságos rendezéséért. A felek teljes támogatásukról biztosították Vietnam, Laosz és Kambodzsa erőfeszítéseit, amelyek arra irányulnak, hogy politikai eszközökkel rendezzék Délkelet. Ázsia problémáit, s ezt a térséget a béke, a jószomszédság és az együttműködés övezetévé változtassák. Szolidaritásukat nyilvánították ki a durva nyomás, a bel- ügyeikbe való beavatkozás imperialista politikája ellen harcoló közép-amerikai é$, karib-tengeri államok népeivel. III. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja egyöntetű megítélése szerint a mostani bonyolult világ- helyzet szükségessé teszi a .nemzetközi szolidaritás, a kommunista- és munkáspártok széles körű együttműködésének erősítését a béke megőrzéséért, a fegyverkezési verseny megfékezéséért, az imperializmus agresszív, népellenes politikája ellen vívott harcban. Az MSZMP és az SZKP meggyőződése, hogy folytatni kell az enyhülés védelmére irányuló állhatatos tevékenységet. Ismét hangsúlyozták szándékukat a párbeszéd folytatására a szocialista és a szociáldemokrata pártokkal, minden párttal és mozgalommal, mindenkivel, aki a nukleáris háború megakadályozására törekszik. * A magyar és a szovjet fél teljes mértékben elégedett a tárgyalások eredményeivel. A tárgyalások a teljes egyetértés szellemében folytak és megerősítették a két ország pártjai, kormányai nézeteinek egységét és céljainak azonosságát. A megállapodások elősegítik Magyarország és a Szovjetunió kapcsolatainak erősítését, teljes összhangban a magyar és a szovjet nén alapvető érdekeivel. Kádár János hivatalos, baráti látogatásra hívta meg Magyarországra a Szovjetunió párt- és állami küldöttségét Jurij Andro- povnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének vezetésével. A meghívást köszönettel elfogadták. (MTI) fi A nyugat-európai országok gazdaságának nem kevés gondot okoz az amerikai kamatlábszint által magasra futott értékű dollár«Képünkön: az amerikai valuta a héten hétéves jegyzési rekordot ért cl a frankfurti tőzsdén.
