Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-12 / 138. szám
/ 1983. június It. • PETŐFI NÉPE • S AZ ŰJlTÓ MAGATARTÁS - KÖVETELMÉNY Kis és nagy ötleteket, minél többet Minthogy a helybenjárók elmaradnak a meneteleiktől, az ipar jelenlegi — emelésre szoruló — versenyképességi szintjének megőrzése sem képzelhető' el az innováció {gyorsítása nélkül. A nemzetközi vevőkör bővítése, ami létérdekünk, még kevésbé vihető keresztül érdekeltségi alapon nyugvó újító vállalati magatartás hiányában. Újfajta szemléletre van ehhez szükség, amely nem idegenkedik a kockázatvállalástól, a kezdeményezésektől. A stratégiai, sőt a rövidebb távú tervezés sem hagyhatja figyelmen kívül a találmányok hasznosításának lehetőségét, de még az újításokat sem. — Bács-Kiskunban milyen képet mutat az újítómozgalom? — kérdezem Kovács Páltól, a Szakszer* vezetek Megyei Tanácsa közgazdasági osztályának vezetőjétől. — Én 'inkább újító tevékenységről beszélnék, minit mozgalomról. Mégpedig azért, mert annak szervezését, amit ezzel a szóval il* létünk, sok helyütt kizárólag a társadalmi szervek feladatának tekintik. Pedig az újítás, feltalálás alapvetően vállalati kategória, s tudatos gazdasági szervezőmunkát feltételez. Amit mi tehetünk: agitáció, mozgósítás annak érdekében, hogy minél többen gondolkodjanak a munkahelyükön. — Mi kifogásolható a gazdasági vezetés cselekvésében? — Csak a lényeget mondanám el ezzel kapcsolatban. Véleményem szerint a műszaki fejlesztési tervbe mindig be kellene építeni, hogy mi az, amin újítani kell. Akkor kötelező lenne az adott témákkal való foglalkozás. Ehhez kötném az érintett vezetők anyagi javadalmazását is. Ugyanis az újítási feladattervek amelyek egyébként általában kijelölik a legfőbb teendőket, nem jelentenek biztosítékot a megoldásra. — Azt gondolom, nem érdekeltek eléggé a vállalatok a szellemi töke kamatoztatásában, hiszen különben rájöttek volna már a . kézenfekvő megoldásra. — Nézetem szerint‘nem kerültek még olyan közgazdasági körülmények közé, amelyek kikén,yszerítenék az emberi képességek optimálisabb kiaknázását. A szabályozó-módosítások ezt a célt még nem érték el. Sajnos, olyan vállalati magatartás is megfigyelhető, hogy a racionális, újító gazdálkodás útjainak keresése helyett preferenciák, előnyök kijárásával igyekeznek kilépni a szorító gyűrűből. Egy kevésbé szabályozott piac a maga valóságos értékítéletével nagyobb hatást 'gyakorolhatna a kibúvókat keresőkre is. Egyébként az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy egy sor jogszabály, amelyek a vállalatok tőkeerősségét, másrészt pedig az önállóságot befolyásolják, kedvezőtlenül hatnak az újító törekvésekre. — Az alkotó egyén érdekeltsége .nőtt-e az utóbbi időben? — 'Még mindig kicsi ahhoz, hogy igazán serkentőleg hasson. De menjünk sorjában. A jogszabály szerint 60 nap alatt kötelező elbírálni az újítási javaslat tot. Ez bénítóan hosszú idő. A díjazás mértéke a megyében általában az ötlet hasznának legföljebb 2—3 százalékáig terjed, ami igen szerény. Az újítók gyakran egyeznek ki egyszeri jutalomban. Ez a vállalatot kalkulációs műveletektől mentesíti, de a holnapi túzok helyett adott mai verébbel nem já,r jól az egyén. — Tehát az ügymenetet gyorsítani, a díjakat pedig emelni kell. Milyenek erre a lehetőségek? — Az újítók legutóbbi, ötödik országos tanácskozásán felszínre kerültek a jogvédelem, az elbírálási eljárás, az anyagi és erkölcsi elismerés gyakorlatának gyöngéi. A Gazdasági Bizottság utasítására ki kell dolgozni egy új újítási jogszabálytervezetet, amely remélhetőleg segít majd a bajokon. Viszont Bács-Kiskun gyáregységi rendszeren alapuló iparának vannak speciális gondjai is. A nem megyei irányítású vállalatok üzemeinek vezetői csak egy bizonyos forintösszegig bírálhatják el, életképes-e az újítási javaslat. Magasabb díjra érdemes ötletekről a központban döntenek. Bizonyára indokolt olykor ez az eljárás, azonban sok esetben hosszú ideig fekszenek emiatt a vidékről beküldött anyagok a fiókban. Az újítók .pedig fogadkoanak, hogy nem nyújtanak be többé javaslatot. — Ha ezt komolyan gondolnák, visszaesne az újítások száma. Mit mutat a statisztika?' — A vázolt gondok ellenére 1982-ben, az állami és tanácsi iparban 3 százalékkal nőtt az újítók, 10 százalékkal a benyújtott javaslatok száma. S 21 százalékkal több anyag- vagy technológiamódosítási ötletet fogadtak el megvalósításra, mint 1981-ben. Tehát egy bizonyos állapothoz képest jelentékeny fejlődésről beszélhetünk. Azért fogalmazok így, mert a megye iparának műszaki, szervezettségbeli színvonalát ismerve az a véleményem, hogy a lehetőségeket még korántsem használtuk ki az innováció érdekében. Nagyon sok á tartalék. Egyébként az élelmiszer és az építőipar vezet az egy dolgozóra jutó újítások számát tekintve. — Fontos népgazdasági érdek, hogy a műszaki fejlődést, a hatékony munkaszervezést szolgáló ötletek rövid idő alatt közkinccsé váljanak. — Sajnos, ezen a téren sincs minden rendben,. Érdektelenség tapasztalható más üzemek újításai iránt. Egy bizonyos mértékig ez magyarázható azzal, hogy a napi termelési feladatok túlságosan lekötik a vezetőket. Egyéb személyi föltételek .pedig hiányoznak, hiszen legtöbbször egy „félállású” újítási előadóra hárul minden teendő. A trösztöket lehet szidni, de azok a megszüntetésükig legalább arról gondoskodtak, hogy a vállalataik átvegyék egymás megoldásait. Mi, a szákszervezetek segítünk összehozni a partnereket. Most például kiállítást rendezünk Kecskeméten az anyag- és energiatakarékossági kormányprogram megvalósítását segítő újításokból Száznyolcvan üzemnek küldtünk ki felhívást: ez alkalommal tegye közkinccsé bevált ötleteit. Levelünkre a határidő leteltéig harmincán válaszoltak, s tizenegyen jelezték részvételüket. Ez •is jellemzője a megyei szemléletnek. Fölvetődik a kérdés: ha nincs újszerű megoldásuk az anyag- és energiafelhasználásban, akkor évről évre miből mutatják ki a .megtakarításokat? — Ma már nagy számban dolgoznak a megye üzemeiben jól képzett műszakiak. Van kedvük újítani? — Komoly eredmények nélkülük elképzelhetetlenek, hiszen a kevésbé képzett fizikai dolgozóknak is ők segítenek az újítások kivitelezésében. Kedvező jelnek tartom,, hogy_ az innovációs rendszer szabályait módosító legfrissebb reradeletek július’ 1 -től őlyan témakörben is lehetővé 'teszik számukra újítási javaslat benyújtását, amely munkaköri kötelességnek minősül. Ilyen esetben csak csökkentett újítási díj jár, de már ez is előrelépés. Bízom benne, hogy a készülő új jogszabályok elhárítják a többi ésszerűtlen akadályt is, az újítók útjából és általuk mérséklődik majd, áttételeken keresztül, az alkotó emberek iránti munkahelyi irigység, ami jelenleg még keseríti az életüket — fejezi be Kovács Pál, az SZMT közgazdasági osztályának vezetője. A. Tóth Sándor • Teraszokon, erkélyeken is lehet termeszteni a Zöldségtermesztési Kutató Intézet legújabb paradicsomfajta jelöltjét, amelynek neve: Kecskeméti lugas. Egy-egy „paradicsomfa” legalább két kiló termést hoz. Hobbikertekbe és kistermelőknek ajánljuk, az idén már a magja is forgalomba kerül. • Az Erdészeti Tudományos Intézet méheslapo- si törzstelepén tizenegy akácfajtát nemesítenek, Dr. Fapp László kandidátus nyugalmazott tudományos tanácsadó irányításával megoldották az akác vegetatív szaporítását is. (Pásztor Zoltán képriportja) • A híres magyar fűszerpaprika festékanyagát fajtakeresztezéssel akarják javítani a Zöldségtermesztési Kutató Intézet kalocsai telepén. A kísérleteket dr. Kapaller Károly kandidátus, telepvezető irányítja. • A szőlőgolyva eMeni védekezéssel összefüggő kísérleteket Szegedi Eraő kutató vezeti a szőlészeti kutató intézet katonatelepi állomásán. A gyakorlat hasznára • A Kertészeti Egyetem Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetének katonatelepi állomásán az ország tíz borvidékéről évek óta gyűjtik a szőlőfajtákat, amelyekből „natúr” bort állítanak elő. A Szili Gábor által vezetett munka haszna a különféle ösz- szehasonlítá- sokban, szabványok készítésében jelentős. Küldött voltam A felszabadulás óta eltelt csaknem négy évtized egyik legfontosabb — mondhatni- — sorsdöntő eseményének nevezzük a két munkáspárt harmincöt évvel korábbi egyesülését. Egészen más körülmények között; 1919- ben is sor került erre a nem sokáig tartó együttlétre. Az ellen- forradalom hatalomra jutása azonban nem akadályozhatta, hogy az egysegtörek,vések eszméje élő maradjon, és 1948 júniusában megszülessen — a marxista—leninista alapokon nyugvó — Magyar Dolgozók Pártja. Ebinek a történelmi aktusnak 'magam is résztvevője, és tanúja voltam. Ennek jogán idézem fel —' csupán néhány kockában — az események zajlását. Baja székhellyel az MiKP Bács_ Bodrog megyei bizottságán dolgoztam. (Korábban Jánoshalma nagyközségi, majd járási bizottságán.) Tanúsíthatom, hogy a kommunisták mindig nagy jelentőséget tulajdonítottak a két párt jó kapcsolatainak, mindig folyamatosan kinyilvánítva az egységtörekvést. Míg az egyesülés /napirendre nem került, a járási székhelyeken összekötő-bizottságok működték, alkalmasint megbeszélni az együttműködést segítő vagy éppen zavaró ügyeket. Annál is inkább, mert a szociáldemokraták korrektnek egyáltalán nem nevezhető, kisebb- nagyobb csoportja nem nézte jó szemmel közös törekvéseinket. Volt olyan vezércikk, amelyik úgy cíímződött, hogy „Egyesülni soha!” Volt olyan nagygyűlés, ahol azt jelentették ki: „Elégszé. les az országút, elférünk rajta ketten is”. Sőt, az 1947-es választások politikai propagandájába céltudatosan beépítették szövetkezetellenes álláspontjukat: „Nem mi akarjuk a csajkarendszert!” A Szociáldemokrata Párt 1948 márciusi, 36. kongresszusa azonban döntött: elfogadta a kommunista párt egyesülési javaslatát Elzután már gyorsan ' peregtek az események. A két párt alap- szervezeteinek vezetőségei egységbizottságokat alakítottak, amelyek elsődleges feladatként megtisztították a helyi szociáldemokrata szervezeteket a jobboldali elemektől, a kommunista szervezetekből szintén - kizárták az oda nem való tagokat. Elzután kezdődött a községekben az egyesülési taggyűlések előkészítése. Ez bizony nem volt kis munka. A két párt képviselőinek tisztáznia kellett a leendő vezetőség személyi összetételére vonatkozó javaslatot. Meg azt is: hol legyen á párts^ékiház. Kik legyenek küldöttek a felsőbb pártszerv egyesítő konferenciáján. Az egyesülési taggyűléseken a kommunisták és .szociáldemokraták megyei bizottságának tagjai vették részt, és' tartottak az egyesülés jelentőségét méltató előadásokat. Niaplófeljegyzésem tanúsága szerint én a tataházi és a garai taggyűlésen vettem részt. Forró volt ezeknek a taggyűléseknek a hangulata. Az egyesülés kimondásakor nagy tapsvihar tört ki mindenütt, az emberek egymás kezét rázták és ölelkeztek. A megyei pártkonferencia Baján május 17-én ült esszé. Már korábban megtudtuk, hogy And- rásfi Gyulát, az MiKP megyei tit_ kárát még a kongresszus előtt főispánná nevezik ki, és helyiére — a korábban szociáldemokrata — Herbály Lajost jelölik a választmány előtt megyei titkárnak. Az akkori közlekedési viszonyok közepette nem volt könnyű a ■két pártot egyesítő megyei pártkonferenciát pünkösd másnapjára össze verbuválni. Méghozzá reggel nyolc őrára. De a vonat, a fellobogózott lovas kocsik, kerékpárok megtették a magukét, és a konferencia a legkisebb késés nélkül együtt volt. Az érkezőket az R-gárda (rendező gárda) zenével fogadta. A konferenciát Csanyik József, a bajai járás titkára nyitotta meg. Elzután az elnökség megválasztására került sor. Közöttük volt Donáth Ferenc, Török János, Harustyák József, Szikra Sándor, a pártközpont szervezési osztályának helyettes vezetője, Andrásfi Gyulla és Herbály Lajos. A konferencia levezetésére szerénységem kapott megbízatást. Érdekes volt az egyesítő konferencia nyilvánossága. Ugyanis az elhangzott beszédeket és felszólalásokat hangszóró közvetítette a falakon kiviül ösz- szegyűlt, zászlók alatt csoportosult körzetek és üzemi szervezetek dolgozóinak. A konferenciának volt más színfoltja' is. Andrásfi Gyula a küldöttek több száz fős plénuma előtt kitüntetést vett át: a Köz- társasági Érdemrend tiszti keresztjét. Tarján János, tompái főjegyző pedig a Köztársasági Érdemrend bronz fokozatát kapta meg. Számos beszéd1 elhangzása után tizenkilenc felszólalás következett. A határozati javaslatot az elnöklő terjesztette elő. A konferencia után összeült a megválasztott megyei választmány és kijelölté az tisztségviselőket. En_ nek az ülésnek a munkájában ■— tekintettel tapasztalatlanságunkra — részt vett Szikra Sándor is. A javasolt kongresszusi küldöttek egyhangúan választottak meg. Nevezetesen: Herbály Lajos, Varga Györgyné, Borbély Sándor, Kúthy György és Weither Dániel. Nem kell mondani, hogy a kitüntető megbízásnak mennyire ör,ültem. Éreztem, tudtam, hogy nagy eseménynek leszek részese. A Bájai Hírlap kongresszust megelőző vezércikkében írtam: „ ... küldötteink magukkal viszik a pártszervezeteken kívül az egész megye dolgozóinak üdvözletét és tolmácsolni fogják azt a lelkes és odaadó hangulatot, amelyet a Magyar Dolgozók Pártjának programja kiváltott.” Június 11-én délután érkeztünk a pártközpontba, hogy átvegyük a kongresszusi iratainkat: Szemelka Ernő központi instruktor fogadott bennünket, aki minden küldöttnek átadott egy dossziét, amelyre a nevünk arany bét ükkel volt nyomtatva. (Ma is megvan, teljes épségben.) A várakozás izgalmával telítve keveset aludtunk. Pedig réggel nyolc órakor' megnyílt a Magyar Kommunista Párt IV. kongresz- szusa. Színhely a Parlament ülésterme volt. A szociáldemokraták ugyanebben az időpontban tartották XXXVII. kongresszusukat az Újvárosháza tanácstermében. A kongresszusok az egyesülés ügyében döntöttek. Más napirendi pont nem volt. A két kongresszus küldöttei a Parlament éttermében együtt ebédeltek. Délután fél kettőkor valamennyi küldött és tanácskozási joggal felruházott meghívott az Országház előtt gyülekezett, majd sorokba szerveződve a Hősök terére vonult, hogy részt vegyen a kongresszusi nagygyűlésen, amely három órakor kezdődött Ezen a magyar pártvezetőkön kívül már külföldi pártvezetők is szerepelték. Különös, hiatást tett rám — bár a francia nyelvet nem értem — Duclos nagyerejű felszólalása. Hatalmas emlberszázezrek tömték meg a teret, és éljenző kiáltásukkal szinte az egész főváros megtelt. Leírhatatlan az a lelkesedés, amely hatalmába kerítette az embereket. Este hatra az Operaházban gyülekeztünk. Útközben gratuláltunk Vadász Ferencnek —aki akkor a nagykecskeméti párt- bizottság titkára vóft — a Szeged, Csillagbörtön című könyvéért. Ez volt akkor a kommunista mozgalom nehéz éveit bemutató könyvek eleje. Tehát június 12-én este sor került az Egyesülési Kongresszus ünnepélyes megnyitására. A kül. földi vendégeket Gerő Ernő fran. cia nyelven üdvözölte. Másnap reggel nyolc órakor megkezdődött az egyesült párt, az MDP I. kongresszusa, amelyen 443 küldött vett részt. Közülük 294-en az MKP, 149-en az SZDP tagjai voltak. A két volt párt vezetőjének referátuma után a szokásos vita következett. A mostani megyerészből Vadász Ferencné or_ szággyűlési képviselő kapott szót, aki jelezte, hogy a kongresszussal párhuzamosan Mindszenti bíboros sem tétlenkedik, mert ugyanebben az időben részt vesz a Baján rendezett búcsún. Szikra Sándor engem is beszervezett a felszólalók közé (ifjúsági témá_ ban), de ennek elhangzására már nem kerülhetett sor a program zsúfoltsága miatt. A felszólalásokat már akkor is képes voltam rangsorba szedni, három és fél évtized múltán méginkább. Az egész kongresszusi teremben nagy feltűnést keltett, számomra pedig valóságos újdonság volt Kádár János felszólalása, s annak is különösen az á része, amelyben, a párt kádereiről beszélt. „Tízezrével vannak elvtársaink, akik tudásukat, munkáké, pességüket, egész életüket és tevékenységüket a párt és a munkásosztály szolgálatába állítot. ták. Akik program-tervezetünknek, a közerkölcsről szóló pontját, hogy az egyén érdekét alá kell rendelni a köz érdekének, már régen gyakorolják.” „Feltétlenül le kell térnünk ar_ ról az úgyszólván rablógazdálkodásról, amit mi embereinkkel űzünk. Utasításokat, a munkát kiszabjuk úgy, hogy nem vesszük tekintetbe, hogy nem gépekkel, hanem élő emberekkel van dolgunk és a párt nem követelheti meg az emberektől, hogy teljesít, sék a maguk kötelességét, ha szervezeteink vezetői ezekkel az emberekkel szemben nem teljesítik a párt kötelességét.” A kongresszus elfogadta az új, az egyesült párt programját, szervezeti szabályzatát és megválasztotta vezetőségét. Máig boldog vagyok, hogy mindennek eldöntésében a magam egy szavazatával részt vehettem, W. D,
