Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-24 / 148. szám
ms. június 84. • PETŐFI NÉPE • S A nehezebb körülmények az állami és gazdálkodó . szervektől a korábbiakhoz képest sok tekintetben más munkamódszert, munkastílust, szemléletet igényeltek, amiben — úgy látjuk — . komoly lépések történtek. Ilyenek például a felelősségi rendszer és'a hatáskörök pontosabb meghatározására irányuló intézkedések, vagy a tanácsok és más állami szervek kezdeményezései az egyszerűbb és gyorsabb ügyintézés érdekében. Az állami funkciók és a kormányzati munka jobb ellátásának nélkülözhetetlen feltétele a szocialista demokrácia fejlesztése. Munkánk feltételeinek nehezebbé és bonyolultabbá válása megköveteli a dolgozók mind szélesebb körű, aktívabb és érdemibb részvételét a döntéshozatalban, a végrehajtásban és az ellenőrzésben egyaránt. Ebben megkülönböztetett szerepe van az állampolgárok az is, hogy az elmúlt két évben az ország lakossága több mint 15 milliárd Ft értéikú önkéntes társadalmi munkával járult hozzá életkörülményeinek javításához, lakóhelyi környezetének fejlesztéséhez. által választott képviseleti szerveknek. Működésük fejlesztésében még jelentős tartalékaink vannak. Tevékenységüket úgy kell alakítani, hogy hozzák, felszínre és misnél teljesebben fejezzék ki a társadalomban meglévő véleményeket, törekvéseket, érdekeket. Ennek a gondolatnak a jegyében tűztük ki magunk elé a választási rendszer továbbfejlesztését is. Hangsúlyozni szeretném azonban : a demokráciát nem lehet felülről elrendelni vagy bevezetni. A legjobb intézkedések sem helyettesíthetik a demokratikus vezetési módszereket, munkastílust, ami azt is jelenti, hogy igazán figyeljünk oda a dolgozók véleményére, és minden ügyünket előrevivő, segítő javaslat lehetőség szerinti. megvalósítására, ami óriási erő rendszerünk számára. A bizalommal továbbra is felelősségteljesen éljenek A kormány programjának elfogadásakor Kádár János elvtárs hozzászólásában megállapította, hogy „kormányunk, az állami és a gazdasági vezetők, a tanácsok és a közalkalmazottak lelkiismeretesen végzik a maguk munkáját, és feladataik jó megoldására törekednek”. Bizalmukat eddigi munkájukkal megszolgálták és továbbra is megérdemlik. Dolgozó népünk elvárja, hogy ezzel a bizalommal továbbra is ' felelősségteljesen éljenek. Maróthy László ezt követően a gazdasági feladatokról szólott, mint mondotta: A népgazdaság előtt álló feladatok megoldása valamennyi tartalékunk mozgósítását szükségessé teszi. Ilyen tartalékunk a termelési feladatoknak jobban megfelelő szervezeti formák kialakítása. ami az utóbbi időben külön- nös hangsúlyt kapott. A vállalaton belüli szervezeti korszerűsítések és főleg a létrehozott új gazdálkodási, vállalkozási formák eredménye, hatása folyamatosan bontakozik ki. Türelemmel kell figyelni ezt a kibontakozást és azt kell segíteni, hogy maradéktalanul szolgálja céljainkat. A gazdasági munkaközösségek és más formák nem változtatnak a szocialista tulajdon- és elosztási viszonyok lényegén, de ellátnak olyan feladatokat, amelyeket a nagyszervezetek egyáltalán nem. vagy rosszabb hatásfokkal tudnának megoldani. Lehetőségeinkhez mérten Életszínvonal-politikánkban a XJI. kongresszus által meghatározott célkitűzéseket társadalmi méretekben sikerült megvalósítanunk. Számos — az élet- és munkakörülményeket javító intézkedés mellett a gazdasági egyensúly javítása, nemzetközi fizetőképességünk megőrzése érdekében olyan intézkedéseket kényszerültünk hozni — például áremeléseket —. amelyek a korábbinál nagyobb terheket róttak a lakosságra. Világosan látjuk, hogy egyes rétegeknek és személyeknek, például a nagycsaládosoknak és főleg a magukra maradt egyedülálló nyugdíjasoknak nehezebb lett a megélhetése, az egy főre jutó reáljövedelmük valamelyest csökkent. 'Lehetőségeinkhez mérten igyekszünk enyhíted! gondjaikon. Továbbra is alapelvnék tekintjük, hogy csak olyan béremelésekre, a társadalmi juttatásoknak csak olyan bővítésére kerülhet ' sor. amely mögött teljesítmény és árualap áll.- Csak igy tartható fenn az ellátás elismerten jó színvonala. Gazdasági lehetőségeink korlátái szükségessé tették életszín- vonalpplitikánkban i súlypontok kialakítását. A teljesítmények szerinti differenciált javadalmazás mellett tovább kell erősíteni a létbiztonságot, kiemelt figyelmet fordítva a gyermekes családokra, a családalapító fiatalokra, a nehéz körülmények között, egyedül élő idős emberekre. Életszínvonal-politikánk céljai összhangban vannak az egyéni törekvésekkel. A tisztességes, a közösségnek is hasznos munkával teremtett egyéni jólét elveinktől nem idegen, mi több: szocialista célnak mondható. De fel kell lépni az olyan magatartás ellen, amikor jóravaló embereket kerít hataLmába a munkával arányban nem álló szerzés vágya. Nem a mi ideálunk, sőt nagyon is távol áll tőlünk, gondolkodásmódunktól ez az életforma. Éppen ezért sokat 'kell és sokat akarunk tenni ellene. Ügy vélem, a kormány beszámolójából is világosan kitűnik az a szándék és akarat, hogy az életszínvonal megőrzéséhez, az élet- körülmények javításához szükséges feltételek biztosítása továbbra is erőfeszítéseink , középpontjában áll. Azt azonban itt is szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy az életszínvonal biztosításához csak a gazdaság teljesítménye ad alapot. Viszont a gazdaság teljesítménye maradt el a legnagyobb mértékben a kongresszusi célkitűzésektől. A munka társadalma ‘ Társadalmunk mindinkább a munka társadalma lesz. Népünk nagy többsége őszintén tiszteli a teljesítményt, legyen az munkasiker, művészeti alkotás vagy közéleti-társadalmi tevékenység. A nemzetnek nemcsak a múltban voltak nagy fiai. Korunkban igen jelentősen megnőtt az olyan ember értéke, aki átlagon felül ad önmagából a köz javára. Az erre vállalkozót a társadalom megbecsülésének kell öveznie. Ilyen pé| daképet keli állítanunk ifjúságunk elé is. Manapság egész társadalmunkban gyakran beszélünk az ifjúságról. Joggal, hiszen új nemzedékünk társadalmunk alkotó eleme. Szocialista rendünk eddig is kiemelt figyelmet fordított az ifjúságra, országgyűlésünk például a világon az elsők között ifjúsági törvényt alkotott. Pártunk, kormányunk a múltban is, a jelenben és a jövőben is szerető gondoskodással törődik a fiatalok neveltetésével, pályaválasztásával, családalapításának feltételeivel, lakáshoz juttatásával. De mint máskor, most is hangsúlyozzuk, hogy mindebben nagy az ifjúság felelőssége, tennie, cselekednie, kell önmagáért és a társadalomért. Almikor erről a felelősségről beszélünk, nem felejtjük el, hagy ez a sokak szerint „gondtalan” életkor nem olyan gondtalan. Ez az életreszó- 16 elhatározások korszaka, a fiatal előtt a pályaválasztás, és a párválasztás nagy felelőssége. Egy középiskolás diák munkanapja hosszabb, mint a gyárakban a törvényes műszak. Azon munkálkodunk, hogy a fiatalok élete tartalmas legyen. Jellemben, magatartásban, társadalmi gondolkodásban derék embereket akarunk nevelj)!. Ezért a szülő, a nevelő, a társadalom és maga az ifjúság egyaránt felelős. A közvélemény formálására, a közgondolkodásra igen jelentős, napról napra megújuló hatást gyakorol a sajtó, a rádió, a televízió. Sajtónknak is köszönhető, hegy az ország, a világ eseményeiről lakosságunk tájékoztatása hiteles, sokoldalú. Azt várjuk a tömegtájékoztatástól, hogy értékeinek megfelelően mutassa be eredményeinket erőfeszítéseinket. kerülje el a szenzációhajhászást, a lényegtelen ügyek felnagyítását. Sok elkötelezett, kiemelkedő tehetségű és tudású A vitában felszólalt Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnök- helyettese, az Országos Tervhivatal elnöke. — Hazánkban a szocializmus építésének föltételei a nyolcvanas évtizedben sok szempontból eltértek az eddigiektől. Politikailag és gazdaságilag jóval bizonytalanabb nemzetközi környezetben kell megoldanunk az intenzív fejlődés erőteljes kibontakoztatásának feladatát — mondotta bevezetőjében a miniszterelnök-helyettes. munkatársa van sajtónknak, akiknek munkáját nagyra értékeljük. Ám nem kevés a felkészületlen, a fölényeskedő modorú sem. Mindenkitől aki itt dolgozik, társadalmunk igényli az eszmei-politikai felelősséget, szakmájuk alapos ismeretét. A tömegtájékoztatás politikád intézményrendszerünk szerves része. S ha most fogyatékosságait bíráljuk, tesszük ezt azért, hogy fontos funkciójának a jövőben még jobban megfeleljen. A kormány beszámolója is tükrözi és Központi Bizottságunk áprilisi határozata is megállapította, hogy társadalmunk a megnehezült feltételek közepette is a XII. kongresszus által megjelölt úton haladt. Ez a célunk a jövőre nézve is. A mérlegkészítés során jó érzéssel állapíthattuk meg, hogy eredményeink jelentősek és mindazokat jó érzéssel tölthetik el, akik áldozatos munkájukkal hozzájárultak ezekhez az eredményekhez. » A további munkához rendelkezünk világos és reális tervekkel. Ahhoz, hogy ezeket valóra válthassuk, további erőfeszítésekre, közös cselekvésre, összefogásra van szükség. Népünk mindennapos helytállásával bizonyította, hogy egyetért a kongresszuson megfogalmazott célokkal. Ez az élet minden területén kifejeződött az odaadó munkában, a javuló teljesítményekben, Ez adhat erőt és biztonságot ahhoz, hogy bátran nézzünk a jövő elé. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében a kormány beszámolóját elfogadom és az országgyűlésnek elfogadására ajánlom. * Maróthy László beszédét követő vitában felszólalt K. Popp József (Tolna m. 9. vk.), az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára. Herczeg Károly (Borsod m. 11. vk.), a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára és Sas Kálmán (Heves m. 4. vk.), a Cement- és Mészművek Bélapátfalvi Gyárának igazgatója. — A kormány beszámolója már szólhatott a gazdálkodás hatékonysága szempontjából az elmúlt években elért eredményekről. Ezeket kiegészítik azok a tapasztalatok, amelyeket a gazdaság új pályára állítása során szereztünk. Az első ilyen tapasztalat az, hogy az erőforrások eredményesebb kihasználására épülő rugalmas és tartósan jövedelmező gazdálkodás — a dolog gazdasá- gi és társadalmi természeténél fogva — jtöbb középtávú terv időszakán áthúzódó folyamat. Egy másik tapasztalat az, hogy valamennyi ágazatnak, gazdálkodó szervezetnek, szakmának és tevékenységnek alapjaiban meg kell újulnia! Végül: a gazdálkodás új irányvételének a társadalmi föltételei nagyon sokrétűek. Ma a legfőbb gondunk és dolgunk az, hogy megőrizzük a fizetőképességünket, s javítsuk a külső egyensúlyt. Az újratermelés folyamatossága, a megkezdett beruházások befejezése és az élet- színvonal alakulása most valóban ettől függ. De azt is látnunk kell, hogy e feladatokat igazában csak akkor oldhatjuk meg. a mindennapos gondokon csak akkor juthatunk túl tartósan, ha szem előtt tartjuk a hatékonyság fokozásának, a népgazdasági teljesítmények növelésének stratégiai céljait is, és így keressük az előrelépés útját. A VI. ötéves terv gazdaságpolitikai követelményeiből kiindulva, ebben a felfogásban munkáltuk ki az 1984—1985-re szóló tennivalókat. A kormány két elgondolást és cselekvési változatot vitatott meg, és ezek értelmében határozta meg a felkészülés feladatait. Ahhoz, hogy az 1985-ig terjedő időszakban „r.megsz^árdí^assuk,. népgazdaságunk küjgq^ygyepsúlyi^ helyzetét, a - nenu^jyubg)alsaá®* sú viszonylatban, 1984-ben és 1985-ben is legalább az 1983-ra tervezett áruforgalmi aktívumot kell fenntartani, s egyidejűleg javítanunk kell a rubelelszámolású áruforgalom egyenlegét. Ezt akkor érhetjük el, ha az ipari tér- , melés, az export és a nemzeti jövedelem élénkebben, ez utóbbi legalább 2,5 százalékos ütemmel' növekszik. De azt sem zárhatjuk ki, hogy kedvezőtlenebbé válik a helyzet. A kormány a kedvezőbb változat megalapozásán fáradozik, mert ilyenformán valamelyest bővíthetők a műszaki fejlesztésnek, a feldolgozóipar korszerűsítésének a forrásai, és ekkor — csak- ekkor — nem kényszerülünk visszalépésre a belföldi felhasználásban sem. Hogy melyik változat szerint fejlődhetünk, az nagymértékben saját munkánktól függ. Ebből a szempontból az 1983. évi terv pontos, teljesítése kulcsfontosságú. Lehetőségeinket azonban az is megszabja, hogy miképp alakulnak a külgazdasági feltételek, , amivel a beszámoló részletesen foglalkozott. Ha valóban teljesíteni akarjuk a VI. ötéves terv fő céljait, akkor tovább kell fokoznunk belső erőfeszítéseinket. Ez azt jelenti, hogy a több eredménnyel kecsegtető utat, az energikus szerkezet- átalakítást választjuk, a gazdaság belső erőit mozgósítjuk, és gyorsabban váltjuk valóra az intenzív fejlődési szakasz céljait. Az előrehaladás nélkülözhetetlen feltétele a társadalmi termelés ráfordításainak csökkentése. Ebből a szempontból elsőrendűen fontos, hogy az élőmunka fel- használása az egész gazdaságban hatékonyabbá váljon. Ez részben az ágazati és a szakmai struk- "- túrák változását, részben magát a munkakultúrát és a teljesítményeket érinti. Ma az anyagi termelés négy fő ágazatában — az iparban, az építőiparban, a mezőgazdaságban és a közlekedésben — dolgozik az összes foglalkoztatottnak a 72 százaléka, míg a fejlett országok átlagában ez az arány jóval kisebb. Ebből kitetszik, hogy az anyagi termelés aránytalanul nagy élőmunka- ráfordítással megy végbe, közben pedig kevesen dolgoznak az ipar háttérterületéin és a szölgáltatá-, sokban, holott azok ' hovatovább az életkörülmények alakulásának meghatározó fontosságú összetevői lesznek. Arra számítunk, hogy 1990-ig fokozatosan — évente 30—50 ezer ember csoportosul át az ipari háttér, az exportképes nagyvállalatok és a szolgáltatások új, jelenleg nem kellően ellátott mun9 Bács-Kiskun megyei képviselők a szünetben. (Az országgyűlési felvételeket Tóth Sándor készítette) Faluvégi Lajos felszólalása kahelyeire. A teljes munkaerőmobilitás persze ennél szélesebb körű. A VI. ötéves terv hátralevő éveiben oda kell hatnunk, hogy a munkaerő gyorsabban áramoljon a jövedelmező' exportot erőteljesen bővíteni SS képes termelők felé, és segítsen jobban kihasználni a termelőberendezéseket. Ezt a bérszabályozás, az átképzés és a korszerűsítésre építő beruházási politika eszközeivel is támogatni fogjuk. A ráfordítások szempontjából a versenyképes termelés növelésének az is ' meghatározó föltétele, hogy tovább csökkenjen a fajlagos anyag- és energiafelhasználás. A kormányzati program következetes végrehajtásával el kell érnünk, hogy hosszabb távon is a nemzeti jövedelem egységnyi gyarapodását minimális energiafelhasználási többlet kísérje. Az intenzív jellegű, széles körben sokkal hatékonyabb gazdálkodás feltétele az is, hogy a gazdaságirányítás rendszerét továbbfejlesszük. Ennék az a fő célja, hogy az önálló vállalati és szövetkezeti gazdálkodás jóval kedvezőbb környezetben és kedvezőbb feltételek között folyhasson és erőteljesebb legyen a késztetés az eredményes vállalkozói jellegű tevékenységre. A vállalati szervezet és az állami irányítás kapcsolatát javítva azt kívánjuk elérni, hogy a vállalatok érdekeltebbé váljanak az általuk kezelt társadalmi vagyon tartósan nyereséges működtetésében, a nemzeti vagyon gyarapításában. Egy igényesebb, bonyolultabb fejlődési szakasz gazdasági és társadalmi értelemben is folyamatos megújulást követel. Meg kell őrizni az elért gazdasági pozíciókat. a megbecsülendő társadalmi értékeket és újakkal kell gyarapítani azokat. Mindezek okán mi a társadalmunk felé nyitott, előrelátó és határozottan cselekedni kész tervezésnek és gazdaságirányításnak az elkötelezettjei vagyunk. Tudjuk: ennek az a föltétele, hogy a szocialista demokrácia fórumai egyre nagyobb hatással legyenek a társadalom jövőjét formáló nemzeti programokra; á vállalati kollektíváknak, a településeknek és a helyi közösségeknek az életére. Ez teremtheti meg azt a közeget, amely elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az előremutató, nemzetközi mérce szerint is hatékony gazdálkodásnak a céljait és követelményeit mindenki elfogadja, s így azok szocialista társadalmi és g^^flasági^ejlődésünk ...termé- kenyebbiffrftjíéeréivé váljanak. EfétfeKöíSíáSSiik' első nélkii-" lözhetetlen föltétele az, hogy átalakuljon — korszerűsödjön — a termékszerkezet. Ebben egyidejűleg és egymással szoros kölcsön., hatásban két módon kell előretörnünk. A meglevő ágazati és termék- szerkezet keretein belül javítani kell a termékek minőségét és korszerűségét, egyidejűleg csökkentve a flajlagos anyag-, ener_ gia- és munkaráfordításokat. Ez elsősorban- a gazdálkodó szervezetek feladata, hiszen több tízvagy százezer kisebb-nagyobb változtatásról, ésszerűsítésről vön szó. A központi szerveknek ebben az a feladatuk, hogy az érdekeltség erősítése és továbbfejlesztése révén ehhez megfelelő közgazdasági szabályozást és környezetet hozzanak létre. A népgazdasági tervezés és a gazdaságirányítás feladatait ellátó kormánybizottságok, minisztériumok és hivatalok' ebben a szellemben kívánják szolgálni az országgyűlés által jóváhagyott, követendő gazdaságpolitikai célokat — mondotta befejezésül Faluvégi Lajos. Az Országos Tervhivatal elnökének beszámolója után dr. Ruszk Márk (Csongrád m. 8. vk.), a deszki Tüdőgondozó Intézet fő' orvosa, a Magyarországi Délszlávok Szövetségének elnöke. Takács Imre (Fejér m. 7. vk.). az MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkára, dr. Mondok Pál (Pest m. 26. vk.), a Pest megyei Tanács elnöke és dr. Nagy József (Baranya m. 6. vk.), az MSZMP Baranya megyei Bizottságának nyugalmazott első titkára szólalt fel. Ezután Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter mondta el hozzászólását, majd dr. 'Hütter Csaba (Nógrád m. 7. vk.), a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz elnöke, Varga Zsigmond (Békés m. J2. vk.), nyugdíjas általános iskolai igazgató. Péterfi Ferenc (Vas m. 4. vk.), a szombathelyi Lakástextil Vállalat kőszegi Posztó- és Nemezgyárának üzemvezetője,' Pájer Imre (Győr- Sopron m. 11. vk.), a beledi Előre Tsz elnöke és Kelemen Zoltán (Szolnok m. 9. vk.), a TITÁSZ mezőtúri kirendeltségének üzemeltetési vezető szerelője következett. Ezzel az országgyűlés nyári ülésszakának első napja, melyen felváltva elnökölt Apró Antal és Péter János, végétért. A parlament ma folytatja munkáját. A demokráciát nem lehet felülről elrendelni és felelőssége. A helyi politikai, állami és társadalmi szervezetek egyre felélősebb gazdáivá válnak területüknek. Mind jobban sikerült bevonni a lakosságot, a helyi közösségeket a feladatok megoldásába. Ezt bizonyítja például
