Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-24 / 148. szám

/ AZ ORSZÁGGYŰLÉS NYÁRI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról.) ban, hogy a termelő ágazatokban két év alatt 8 százalékkal csök­kent a fajlagos energiafelhasz­nálás. Az így elért megtakarítás lényegében fedezte a lakosság és a kommunális ágazat többlet­igényét. Az energiafelhasználás­ban emelkedett a hazai források, és csökkent a behozatal aránya. Külön említést érdemel, hogy kő. olajra számítva 198<Mioz képest két év alatt majdnem 1,6 millió tonna kőolajat és kőolaj-szárma­zékot takarítottunk meg; ennek értéke mintegy 400 millió dollár, ral egyenlő. Gazdaságpolitikai törekvéseink alátámasztására több más terüle. ten is fontos lépéseket határoz­tunk el. Ezek közé sorolhatók a jövedelemszabályozást érintő egyes módosítások, a támogatá­sok csökkentése, az árrendszer továbbfejlesztése, az árfolyam, változtatások, a hitelfeltételek szi­gorítása, az új bérszabályozási rendszer bevezetése, az alacsony hatékonyságú vállalatok helyzeté, nek rendezésére kialakított sza. bályok. Az intézkedések egy má­sik része annak a lehetőségét te. remtette meg, hogy a vállalkozá. si és szervezeti formák jobban igazodhassanak a tényleges piaci és gazdasági viszonyokhoz. En­nek az egyik, nem is a legfonto­sabb eleme az a sokak által vi. tatott lehetőség, hogy a vállala­tokon belül gazdasági munkakö. zösségek alakulhassanak. Többsé. güktől — a jelek szerint — a szándékainkkal megegyező ered­ményt remélhetünk. •Mégis jogos a kritika, hogy az irányító és a gazdálkodó szerve­zetek részéről nem elegendő, de legalábbis egyenetlen az új vi_ szonyokhoz való alkalmazkodási készség; lassan javul a verseny- képesség; magasak a ráfordítá­sok, olykor gyenge a piaci mun­ka; még mindig sok a vesztesé­ges, vagy alacsony hatékonyságú vállalat és szövetkezet. Sokakat elkényelmesít, hogy a jövedelmek teljesítmény szerinti differenciá­lása alig-alig halad előre. Nagy­részt ezeknek az okoknak tudlha. tó be, hogy gazdaságunk teljesít­ménye nem érte el azt a mérté. két, ami a belső piacon jelentke­ző — a tervezettet meghaladó — kereslet kielégítésével egyidejű, leg ellensúlyozhatta volna a gyor­san romló külső viszonyok kö­vetkezményeit ; köztük azt« hogy a nemzetközi pénzügyi rendszer súlyosbodó zavarai miatt a szá­mított hitelfelvételt csak részben tudtuk megvalósitani. Emiatt kénytelenek voltunk olyan továb. bi intézkedéseket tenni, amelyek az adott helyzetben is biztosítot­ták nemzetközi fizetőképességünk fenntartását. Ez úgy volt elérhető, hogy a kivitel növelésére és az új piacok feltárására tett erőfeszítések mel. lett átmeneti importkorlátozást léptettünk életbe, csökkentettük a beruházásokat, a költségvetési kiadások — főként a támogatá­sok — egyes tételeit, és 1982-ben a tervezettnél nagyobb fogyasztói áremelést hajítottunk végre. Tu­datában voltunk, hogy ezek az intézkedések nemcsak á gazdál­kodó szervezetek, hanem a lakos­ság és különösen annak egyes ré. tegei számára gondot okoznak. Mégis cselekednünk kellett, mert nem vállalhattak, és nem is akartuk vállalni az 1978. éviihez hasonló pénzügyi helyzet kialaku­lását, ami részleteiben nehezen felmérhető, de mindenképpen igen súlyos következményekkel járt volna. A legfőbb célt elértük: a belső egyensúlyt és a nemzet­közi fizetőképességet egyaránt si­került megőrizni. 1982-ben a kül­kereskedelmi mérlegben mintegy félmilliárd dollár aktívumot ér­tünk el, majdnem akkorát, mint amit a tervidőszak utolsó éveire irányoztunk elő. Sóik év után az adósság növekedését megállítot. tűk; most az a feladat, hogy el­kezdjük adósságaink és a velük járó terhek csökkentését. A gazdasági teljesítmény nőve. lését most és a következő évek­ben nem új nagyberuházások ré. vén, hanem a tartalékok feltárá­sával, a meglevő termelőberende. zéseket kiegészítő, korszerűsítő, a technológiákat megújító műszaki fejlesztéssel, gyorsan megtérülő szellemi és anyagi befektetések­kel, a szervezettség, a munka, kultúra növelésével kell elérni. Bővíteni az együttműködést Az intenzív fejlődés követelmé­nyeiből, kiindulva még erőtelje, sebben be kell kapcsolódítunk a nemzetközi munkamegosztásba, mindenekelőtt a szocialista gaz­dasági integrációba. Nemzetközi gazdasági kapcsolatainkban min­dig, a jövőben is a KGST tölti be a legfontosabb szerepet. Gazda­sági fejlődésünk és stabilitásunk szempontjából különösen fonto. sak és nagy jelentőségűek a ma­gyar—szovjet gazdasági kapcso­latok. Közismertek és nem szó. rulna'k bizonyításra azok az elő­nyök, amelyeket a szocialista or­szágokkal folytatott két. és sok­oldalú együttműködés jelent szá­munkra, és hozzátehetem, partne. reink számára is. Fontos alapját képezik ötéves tervünk megvaló­sításának az 1985-ig szóló hosszú. lejáratú megállapodások, amelyek kölcsönös és hiánytalan teljesíté­se közös érdekünk. A magunk ré­széről ennél is többre törekszünk, ezért tárgyalásokat kezdeményez­tünk a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal az 1983— 1985. évi árucsereforgalom to­vábbi bővítésének ‘ lehetőségeiről. Nemzetközi gazdasági kapcso­latainkban növekvő szerepe van a fejlődő országokkal mind job­ban kiépülő együttműködésnek. Az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján készek vagyunk a fejlett tőkés államokkal folyta­tott kerskedelem és kooperáció bővítésére is. Nem rajtunk mú­lik, ha ez lassabban halad, mint ahogyan erre adottságaink lehe­tőséget biztosítanak. Egyensúly, hatékonyság munkakörülmények. Általánossá tettük az ötnapos munkahetet és növeltük az alapszabadságot. 1982-ben a lakosság fogyasztá­sa 4 százalékkal, reáljövedelme mintegy 3 százalékkal volt maga­sabb az 1980. évinél. Tudjuk, hogy az átlagok elfedik azokat a kü­lönbségeket, amelyek az egyes családok helyzetét jellemzik, s hogy nem kevesen vannak, akik­nek jobban be keLl osztaniok jö­vedelmüket, akiknek kevesebbre futja és akik nehezebben élnek, mint korábban. Ezeket a ténye­ket számon tartjuk, és a lehető­ségek határai között figyelembe vesszük. Az átlagkeresetek és a fogyasztói árák két év'alatt egyaránt 12 szá­zalékkal emelkedtek. A nehézebb gazdasági körülmények között is arra törekedtünk, hogy fenntart­suk a lakossági vásárlóerő és az árualapok egyensúlyát. Igaz, elő­fordult, hogy egyes cikkekből a kí­nálat több-kevesebb ideig elma­rad a kereslettől — mégis, úgy gondolom, egyetértenek vele: a fogyasztói piac összességében, az alapvető termékekből pedig vá­laszték szerint is kiegyensúlyo­zott. Előreléptünk a szolgáltató hálózat bővítésében, egyes terü­leteken a mennyiség és a minő­ség azonban még gyakran kifo­gásolható és hosszú a várakozási idő. Ezen a helyzeten mielőbb változtatni kell. A társadalmi juttatások reálér­téke az utóbbi két évben is a nemzeti jövedelemnél nagyobb mértékben, összesen 6 százalékkal emelkedett, azonban így is csak szerény előrelépésre volt mód. A lehetséges intézkedések kereté­ben sor került az 1971. január 1. előtt megállapított nyugdíjak és a rendszeres, évenkénti kiegészítés alsó határának emelésére. Már határozatunk Van rá, mint azt a népgazdasági terv tartalmazza, hogy július 1-i hatállyal 490 fo­rintról 600 forintra növeljük a kétgyermekes családok gyerme­kenkénti családi pótlékát. Az egygyermekes családok a jelen, légi 130 forintos jövedelemkiegé­szítés helyett pedig havi 300 fo­rintos családi pótlékot kapnak, a gyermekek 6 éves koráig. Terve­ink szerint ez év szeptemberétől a régebben megállapított legala­csonyabb nyugdíjakat is felemel­jük. Az említett intézkedéseken túl fokozott figyelmet fordítunk a családgondozó tevékenység bőví­tésére, a legrosszabb helyzetben levő családok szociális körülmé­nyeit jobban mérlegelő segélye­zésre. A lakásépítés eddig az előirány­zottnak megfelelően alakult. Két év alatt — nagyobbrészt ked­vezményes hosszúlejáratú köl­csönből — közel 153 ezer otton épült fel. Rendben halad a lakás, elosztás és a lakásgazdálkodás to­vábbfejlesztése. A tanácsok kö­rültekintően és szervezetten ké­szítették elő az idén júliusban életbe lépő lakbéremelést: intéz­kedtek, hogy az arra jogosultak lakbérterheit mérséklő szociális támogatások folyósítása rendben megtörténjen. Megkezdődött an­nak a határozatnak a végrehaj­tása, amely előírja a lakáskar. bantartás és -felújítás anyagi és szervezeti feltételeinek javítását. A kormány utasítása nyomán az illetékesek intézkedtek a lakos­ság építőanyag-ellátásának javí­tása, a családiház-építőknek nyúj­tott szolgáltatások — köztük a szakmai tanácsadás, a gépköl­csönzés — bővítése érdekében. A településhálózat fejlesztésén belül Budapest és a városok mel­lett a korábbinál nagyobb gon­dot fordítottunk a kistelepülése, ken lakók életkörülményeinek javítására, a falvak népességmeg­tartó képességének növelésére. A helyzet javításában, az alapel­látás megszervezésében fontos szerepet tölt be a lakosság önte­vékenysége, önzetlen társadalmi munkája. Áz utóbbi esztendők­ben a kormány és a társadalom is nagyobb figyelmet fordít a környezet- és természetvédelem­re. Külön határozatban intézked­tünk, pótlólagos forrásokat jut. láttunk nemzeti kincsünk, a Ba­laton megóvására. Mindez azon­ban csak akkor lesz igazán ered­ményes, ha a környezet- és ter­mészetvédelem közüggyé, s egy­úttal minden állampolgár lelki- ismereti ügyévé válik. Az egészségügyi ellátás fejlesz­tésére elfogadott szakmai progra. Üj — köztük nemzetközi elis­merésnek örvendő — értékekkel gazdagodott népünk kultúrája. Növekedett a közművelődési in­tézmények igénybevétele, a mú­zeum-, a hangversenylátogatók, a színházba és moziba járók szá­ma. A szakmai és az általános műveltség gyarapításában egy­aránt részt vállalnak a hivatásos és az önkéntes népművelők. To­vább bővült a közművelődést szolgáló intézmények hálózata. Nyíregyházán és Zalaegerszegen új színház létesült, több megye- székhelyen folyik a régi színhá­zak korszerűsítése, megfelelő ütemben halad az Állami Ope­raház átépítése. Gazdasági gondjaink ellenére sem mondunk le a kultúra állami támogatásáról. De a jövőben is csak a szocialista-humanista el­kötelezettségű művészet mecéná­sai leszünk. Arra törekszünk, hogy az alkotók és alkotások úa. lódi értékük szerint kapjanak megbecsülést. Igényeljük a kri­tikai élet fellendülését, az Igazi értékek felkarolását, a rendsze­rünktől idegen eszmék elutasító, sát. Az emberek gondolkodásmód­jának, világképének alakításá­ban, a szocialista hazafiság és az internacionalizmus szellemének erősítésében rendkívül felelős, fontos szerepet tölt be a sajtó, a rádió, a televízió. Ezektől az in­tézményektől és munkatársaiktól azt kérjük, hogy elkötelezetten, igényesebben végezzék munká­mok végrehajtása megfelelően halad. A beruházások egy részé­nek megivalósításában ugyan el­maradás van.az ellátás személyi és intézményi feltételei azonban így is tovább javültak. A tízezer lakosra jutó orvosok száma 30 fölé emelkedett, csökkent a be­töltetlen körzeti orvosi állások száma, jelentősen fejlődött a gyermekekről és az időskorúnk­ról való társadalmi gondoskodás. Megalapozatlan ígéreteket ez. úttal sem tehetünk. Az életszín­vonal megőrzéséhez, az életkörül­mények bármilyen szerény javí. fásához is csak a jobb, az ered­ményesebb munkával, a tehervi­selés igazságosabb megosztásával teremthetjük elő a fedezetet. A VI. ötéves tervben előirány­zottnak megfelelően halad az ál­talános iskolák hálózatának fej­lesztése. Az elmúlt két évben csaknem 2300 új tanterem épült fel, és további mintegy ezer he­lyiséget vettek — átmeneti meg­oldásként — használatba. Ezzel egyidejűleg megkezdődött a fel­készülés a középfokú oktatási in. tézményekbe lépő, nagylétszámú korosztályok fogadására. Folyta­tódik, illetve megkezdődött egyes felsőoktatási intézmények, köztük a Marx Károly Közgazdaságtu­dományi Egyetem és az ELTE re. konstrukciója. jukal, hitelesen tájékoztassák a közvéleményt, szóljanak eredmé­nyeinkről, de a gyengéinket se hallgassák el; vállaljanak na­gyobb részt a közízlés formálásá­ban, és adjanak több teret az emberi helytállás bemutatásának. A kormány ezért rendszeresen figyelemmel kíséri a tudományos élet alakulását, és amint azt a gyakorlat igazolja, döntései előtt egyre gyakrabban igényli a tudományos akadémia, s rajta keresztül az egyes tudósok, kuta­tók véleményét. A VI. ötéves terv eddigi évei­ben nemzeti jövedelmünk nem­zetközi összehasonlításban is megfelelő részét, mintegy 3 szá­zalékát fordítottuk kutatásra és műszaki fejlesztésre. Biztatónak tartjuk, hogy az utóbbi két, két és fél évben előrelépés történt a tudományos kutatás céljaira ren­delkezésre álló szellemi és anya­gi eszközök ésszerűbb felhaszná­lásában. Az országos középtávú kutatási-fejlesztési terv megvaló­sítása során, különösen az ener­giagazdálkodás és az agrárkuta­tások terén értékes eredmények születtek. Vannak azonban olyan programok, amelyek végrehajtá­sa vontatottan halad. Arra készü­lünk, hogy az év végéig meg­vizsgáljuk a végrehajtás helyze­tét, és döntünk a szükségesnek ítélt módosításokról', illetve — ha kell — az erőforrások átcsopor­tosításáról. Reméljük, hogy szán­dékunk találkozik a tudomány képviselőinek' egyetértésével. Sokoldalú külpolitika A kormány a békés egymás mellett élés elveinek szellemében az elmúlt években is aktív, sok­oldalú külpolitikai tevékenységet folytatott. Mind a kétoldalú kap. csőlátókban, mind a különféle nemzetközi szervezetekben — köztük az ENSZ-ben, amelynek közgyűlése a jelenlegi ülésszak­ra magyar elnököt választott —, de valamennyi más fórumon is a béke, a haladás elkötelezett híve­ként léptünk fel. Soha, egyetlen tárgyaló partne­rünk előtt sem hagytunk kétséget afelől, hogy külpolitikánkban központi helyet foglal el a Var­sói Szerződés tagállamaihoz, a Szovjetunióhoz és a többi szocia­lista országhoz fűződő szövetségi és testvéri kapcsolatunk állandó fejlesztése,! mert ebben látjuk nemzeti létünk, szuverenitásunk megőrzésének legfőbb biztosíté­kát. A kölcsönös érdekek és szoli­daritás alapján folytattuk az el nem kötelezett és a fejlődő orszá­gokkal meglevő együttműködés bővítését, és arra törekedtünk, hogy ne csak megőrizzük, hanem — a kölcsönös előnyökre építve — továbbfejlesszük a tőkés or­szágokkal meglevő kapcsolatain­kat is. A jelenlegi kiélezett nemzetkö. zi helyzetben alapvető kötelessé­günk, hogy gondoskodjunk szo­cialista hazánk, dolgozó népünk békéjéről. Ezért szövetségeseink, kel együtt számos, a leszerelést, a nemzetközi együttműködést szolgáló fontos kezdeményezést tettünk. < A kormány ezúttal is arra tö­rekedett, hogy őszintén' és fele­lősen szóljon jelenlegi helyze­tünkről, szándékairól és törekvé. seiről, mert úgy véli, hogy csak így számíthat a munkájához nél­külözhetetlen segítségre. Meg­győződésem, hogy nehézségeink leküzdésében, feladataink meg­oldásában a jövőben is építhe­tünk az önök, munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, egész népünk megértésére és tá­mogatására — mondotta végeze. tül Lázár György, kérve a kor­mány beszámolójának megvita­tását és jóváhagyását. Lázár György beszámolóját vi­ta követte, amelyben felszólalt dr. Ladányi József (Borsod m. 26. vk.), a Borsod megyei Tanács el­nöke, Tóth Attiláné (Budapest, 52. vk.),'az Elektronikus Mérő- készülékek Gyárának bemérő üzemmérnöke és dr. Postás Sán­dor (Hajdú-Bihar m. 4. vk.), a debreceni városi pártbizottság el­ső titkára. Ezt követően Maróthy László (Budapest, 33. vk.), az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság ‘ első tit­kára szólalt fel. Gazdagodott népünk kultúrája MARÓTHY LÁSZLÓ BESZÉDE: Világos, reális terveink vannak A közvetlenül előttünk álló fel­adatokról, az 1983. évi terv eddi­gi végrehajtásáról szóilva Lázár György kifejtette: vannak bizta­tó, de vannak nyugtalanító jelek is. Megfelelő volt a felkészülés és a munka szervezetten indult. A nehéz külpiaci viszonyok ellenére a dollárelszámolású forgalomban kiviteli többletet értünk el. Ked­vezőtlen, hogy az ipari termelés az első öt hónapban a tervezett, nél — néhány termékből a keres­letnél is — alacsonyabb volt, az exportárak tovább csökkentek, s hogy a számítottnál nagyobb a belföldi, különösen a beruházási kereslet. A jól szervezett, lelkiis­meretes őszi és tavaszi munká­val megalapozott, sóikat ígérő kez­det után sajnos, a mezőgazdaság, ban is vannak kedvezőtlen jelek. Az időjárás, mint eddig is sok alkalommal, az idén sem pártolt mellénk. Számos gazdaságnak ko­moly gondot okoz, de a korábban oly biztató országos terméskilátá­sokat is csökkenti az elmúlt he­tek június közepéig tartó aszá. lyos időjárása. Ismerve a szocia­lista nagyüzemekben rejlő erőt, a termelőszövetkezeti tagság, a háztáji gazdálkodást folytatók hozzáértését és szorgalmát, bízha­tunk benne, hogy a mezőgazda­ságban dolgozók mindent meg. tesznek a tervben kitűzött célok eléréséért. A Minisztertanács elnöke be­számolóját így folytatta: — A kormánymunkaprogram, jában 'életszíhvanaí-ipoliitikánk eredményeinek megőrzését és megszilárdítását, az életkörülmé­nyek szerény mértékű javítását vállaltuk. Most arról adhatok szá­Az összes többi területen is úgy kell dolgoznunk, hogy kivéd­jük az egyensúlyi követelmények betartását veszélyeztető hatáso­kat. Arra kell törekednünk, hogy a termelésnek a szükségletekkel összhangban levő növelésével, a ráfordítások csökkentésével elér­jük a tervezett nemzeti jövedel. met, és a felhasználásban se lép­jük túl az előirányzott kereteket. Ez utóbbi érdekében már több in­tézkedést tettünk, köztük olyano­kat, amelyek mérséklik a terven felüli beruházási vásárlóerőt. Szigorúan ragaszkodnunk kell ahhoz is, hogy a bérek és a jőve. delmek arányban legyenek a tényleges teljesítményekkel és a fogyasztói árakat az elhatározott mértékben növeljük. A külkeres­kedelemben folytatni szükséges a piacfeltáró munkát, és minden előnyösnek mutatkozó lehetőséget ki kell használni az export foko­zására. Az idei gazdasági teljesítené, nyéknek nemcsak az 1983. évi egyensúlyi követelmények miatt, hanem — amint azt a tervező­munka és az előrebecslések jel­zik — a semmivel sem könnyebb­nek ígérkező 1984—1985. évi fel­adatokra való felkészülés szem­pontjából is nagy fontosságuk van. Ennek tudatában kell foly­tatni munkánkat. mot, hogy ezt a kötelezettségűn, két eddig teljesítettük. Megőriz­tük olyan-fontos vívmányainkat, mint a létbiztonságot szavatoló teljes foglalkoztatottság, vagy az egész lakosságra kiterjedő szo­ciális gondoskodás. Ha szerény mértékben is, javultak az élet- és — Ülésszakunk napirendjének megfelelően Lázár György elv­társ átfogó jelentésben számolt be előttünk az 1980. őszén elfo­gadott kormányprogram eddigi megvalósításáról. Számot adott eredményeinkről, szólott gond­jainkról, további tennivalóink­ról a Magyar Népköztársaság külpolitikájában, a gazdasági épí- tőmunkában, a társadalmi és az államélet fejlesztésében. Az ösz- szegezést, a XII. kongresszus óta eltelt időszak áttekintését áprilisi ülésén elvégezte a Magyar Szo- cialita Munkáspárt Központi Bi­zottsága. Elmondhatom itt, a tör­vényhozók előtt, hogy a párt tag­sága, de hozzátehetem, hogy a pártonkívüliek, munkások, pa­rasztok és értelmiségiek milliói is azonosulnak a Központi Bizott­Eurőpa közepén Nincs a világon olyan . ország, amely függetleníteni tudná ma­gát a nemzetközi környezettől, a világpolitikai és világgazdasá­gi folyamatok hatásától. Kü­lönösen nyilvánvaló a külső feltételek alakulásának sze­repe hazánk esetében, amely adottságai folytán nagymérték­ben ráutalt a nemzetközi gazda­sági munkamegosztásra, s Európa közepén, a két világrendszer ta­lálkozásánál fekszik. Ezért fel­adataink meghatározásánál csak­úgy, mint eredményeink értéke­lésénél mindenkor számolnunk kell a nemzetközi politikai és a világgazdasági viszonyok fejlődé­sünket segítő vagy éppen fékező hatásával is. Mint ismeretes, az elmúlt három évben feszültebbé vált a nemzetközi helyzet. Az im­perialista körök katonai fölény­szerzési törekvései és konfrontá- ciós magatartása következtében ság elemzésével és egyetértenek a határozatával. Az eltelt időszak tapasztalatai egyértelműen igazolták, hogy .he­lyes volt a XII. kongresszus dön­tése, amikor megerősítette pár­tunk fő politikai irányvonalát. Ez a politika szocialista egységbe ko­vácsolta a nemzetet, világosan ki- lelöli utunkat és céljainkat. Meg­felel társadalmunk minden osztá­lya, rétege, egész dolgozó népünk törekvéseinek. A jó politika, az arra épülő szocialista nemzeti egység, a közmegegyezés a forrá­sa, hogy társadalmi rendszerünk szilárd, belpolitikai helyzetünk kiegyensúlyozott, hogy életünk meghatározója a rend, a kölcsö­nös bizalom, az alkotó munka, a létbiztonság. tovább fokozódott a fegyverkezési verseny, újabb veszélyes helyi konfliktusok keletkeztek, feszül­tebbé vált a szocialista és a tő­kés országok viszonya, szűkül­tek a kapcsolatok. Ez a helyzet veszélyezteti valamennyi nép biz­tonságát, és növekvő terheket ró minden ország gazdaságára. Ebben a nehéz világpolitikai helyzetben is nyomatékosan hang­súlyozzuk, hogy a világháború el­kerülhető. Meggyőződésünket a szocialista közösség hatalmas po­litikai, gazdasági és védelmi ere­je mellett arra alapozzuk, hogy az utóbbi esztendőkben szerte a vi­lágon erősödött a néptömegek tettekben is kifejeződő békeaka­rata. 'Ezt fejezi ki az a béke-világ- találkozó is, amelyik most folyik Prágában és amelyet e helyről is üdvözlünk. Számolunk azzal is, hogy a tőkés, országok politikai­gazdasági életében számottevőek azok az erők, amelyek felelősen gondolkodnak, józanul mérlege­lik a világ realitásait, a hideg­háborús feszültség szinte belát­hatatlan veszélyeit, s érdekeltek a kölcsönösen előnyös kapcsola­tok megőrzésében, fejlesztésében. Az elmúlt három 'esztendő so­rán , a Magyar Népköztársaság nemzetközi tevékenysége teljes­séggel megfelelt az MSZMP XII. kongresszusán kijelölt főirányok­nak. A nehezedő világhelyzetben is jól szolgálta nemzeti érdeke­inket és a szocialista külpolitika közös céljait. Hozzájárultunk a szocialista országoknak a béke megőrzését, a fegyverkezési ver­seny megfékezését szolgáló közös kezde ményezései nk kia laki t ás á­hoz és érvényre juttatásához. A Központi Bizottság áprilisi ülésének határozata megerősítet­te külpolitikánk fő irányvonalát. A jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben még nagyobb hang­súlyt kap az az alapvető törekvé­sünk, hogy gondoskodjunk né­pünk biztonságáról . hozzájárul­junk a szocialista építés kedve­ző nemzetközi feltételeinek meg­teremtéséhez. Feladataink meg­oldásához a legfontosabb külső támaszt a Szovjetunióval, a Var­sói Szerződés és a KGST tagálla­maival folytatott együttműködés jelenti. Azon kell dolgoznunk, hogy egységünk még szilárdabb, legyen, kapcsolataink tovább erő­södjenek, s együttműködésünk megfeleljen 'az új követelmények­nek. A közös érdekek és a köl­csönös előnyök alapján szélesíte­ni kívánjuk kapcsolatainkat a fejlődő országokkal, hozzájárul­va ezzel függetlenségük erősö-' déséhez, társadalmi-gazdasági felemelkedésükhöz. A tőkés or­szágokkal folytatott kétoldalú kap­csolatainkban és a nemzetközi fó­rumokon. — így a. madridi talál­kozón is — arra törekszünk, hogy előmozdítsuk a helsinki folyamat továbbvitelét, a politikai, gazda­sági, műszaki-tudományos, kul­turális együttműködés bővítését. Nemzetközi törekvéseink ered­ményessége kedvezően befolyá­solhatja a társadalomépítő cél­jaink megvalósítását. De ma is hangsúlyozzuk: a világpolitika fórumain a jövőben is csak akkor lehet komoly szavunk, ha itthon sikeresen oldjuk meg feladatain­kat. A kormányprogram végrehaj­tásáról szóló beszámoló világosan mutatja, hogy a Minisztertanács következetesen dolgozik a XII. kongresszus határozatainak vég­rehajtásán.; alkotmányos funk­cióit eredményesen látja el. Az állami irányításban végre­hajtott, átszervezések elősegítet­ték, hogy a központi irányító szer­vek az átfogó hosszabb távú, a társadalompolitika és a gazdaság lényegi összefüggéseit érintő fel­adatokra összpontosítsák figyel­müket. Az elmúlt években to­vább növekedett a helyi állami és gazdasági szervek önállósága Javuljanak az életkörülmények

Next

/
Thumbnails
Contents