Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-21 / 145. szám

/ 1983. június 31. • PETŐFI NÉPE • 3 Megfogalmazódott a megye lakosságának békevágya Beszélgetés dr. Bognár Lajosnéval Ma kezdődik a Prágai Béke-világtalálkozó, melyen Földünk haladó erőinek képviselői­vel együtt részt vesznek a magyar nép kül­döttei is. A tanácskozás létrejöttének ténye önmagában is megnyugtató, reményt keltő érzés. Hazánk népe is mélységesen elítéli a békét veszélyeztető politikát, s határozottan követeli a fegyverkezés leállítását. Jól tük­röződött ez az egységes állásfoglalás a má­jusi béke- és barátsági hónap rendezvényei­nek ezrein, szerte az országban. — Bács-Kiskun megye társa­dalmi körei mennyiben járultak, járulnak hozzá a prágai találko­zó sikeréhez? — kérdezem dr. Bognár Lajosáétól, a Hazafias Népfront megyei titkárhelyette­sétől, a béke és barátsági munka- bizottság titkárától. — A mozgalom valamennyi aktivistája azon fáradozott, hogy a májusi rendezvények tárták masak legyenek, reálisan szól­janak békepolitikánkról, a há­ború és a béke kérdéséről. Sike­rült minden társadalmi réteg­gel találkozni,, szót váltani, vé­leményt cserélni. Erre alkalmas­nak bizonyultak a kiemelt ren­dezvények csakúgy, mint a kis létszámú, azonos érdeklődésű em­berek számára szervezett fóru­mok, ankétok, rétegtalálkozók. Az előadók mindenütt beszéltek a prágai világtalálkozó jelentő­ségéről, s ezzel kapcsolatban ar­ról' a felelősségről, melyet a ma­gyar delegáció vállalt magára az­zal, hogy népünk békevágyát megfogalmazza. Megközelítőleg •négyszáz kisebb-nagyobb rendez­vény zajlott le az egy hónap alatt a megyében. Halomszámra érkez­tek, s érkeznek még ma is nép­frontbizottságunkhoz azok a le­velek, táviratok, melyekben a la­kosság kifejezésre juttatja ag­godalmát a békéért, ás tiltako­zik a rakétatelepítés, a háború ellen. Ezeket 30 ezren írták alá. — Mi lett e levelek sorsa? — A bennük'megfogalmazotta­kat természetesen továbbítottuk az Országos Béketanácshoz. Ez­zel kapcsolatban hadd említsem meg külön is azt a kecskeméti békegyűlést, melyen Herényi József, országgyűlési képviselő értelmiségiekkel találkozott. Az előadó felolvasta Illyés Gyulának az Országos Béketanácshoz írt levelét. A résztvevők javasolták, hogy a magyar küldöttség népünk üzeneteként vigye magával Prá­gába a nemrég elhunyt költő­nagyság felhívását. Mindenki jól­eső érzéssel vette tudomásul, hogy a Magyar Nemzeti Előké­szítő Bizottság elfogadta e javas­latot. Ügy vélem, érdemes e he­lyütt is idézni belőle néhány gon­dolatot: „... képzeljük el az el­képzelhetetlent, hogy nem sike­rült megvédenünk a békét! A. rettenetnek s az önvádnak azzal az erejével, ami akkor töltene el bennünket. Azért kell most tevé­kenykednünk — lelkiismeretünk megnyugtatására. Vagyis nem puszta szavak szaporításával, nem szép szólamok ismétlésével, ha­nem tettekkel, ha kell kockáza­tot is és áldozatot vállalva.” — Ügy tűnik, az emberek ma érdeklődőbbek a békepolitika iránt, mint korábban. — Erről győződtünk meg mi is. Ehhez nyilván hozzájárul az is, hogy a sajtó, a televízió és a rádió nyíltan és reálisan tájékoz­tatja a lakosságot. A fokozott ér­deklődés ezen túl annak is be­tudható, hogy jól felkészült elő­adók, vitavezetők vállalták, hogy beszélnek a háború és a béke kérdéséről. A megye lakosságának békevágya egyértelműen meg­fogalmazódott az említett tilta­kozó levelekben. S figyelmet ér­demel, hogy az aláírók között vannak értelmiségiek és mun­kások, kiskereskedők és kisipa- rosik, ateisták és hívők, alkal­mazottak és téesz-tagok, idősek, fiatalok. A társadalom legkü­lönbözőbb rétegei fejezték ki hitüket a Prágai Béke-világtalál­kozó sikerében, abban, hogy a két világrendszer országai kö­zött kialakult ellentétek békés úton rendeződni fognak. — Tudjuk, hogy a májusi ak­ciók után nem áll le a békemun­ka... — Feladatunknak és köteles­ségünknek tartjuk, hogy — ösz- szefogva a társadalmi- és tö­megszervezetekkel — ismertessük majd széles körben a prágai ta­lálkozón elhangzottakat, hiszen az erre való felkészülés jegyében zajlott le az idei béke- hónap valamennyi eseménye. Folytatódnak, munkabizottsá­gunk szervezésében a barátsági rendezvények is, melyeknek köz­tudottan az a céljuk, hogy a la­kosság jobban megismerje a szo­cialista rendszerű országok éle­tét, kormányainak, pártjainak politikáját. Júliusban Hartán mongol, augusztusban Tisza- kécskén román barátsági nap lesz. Szeptemberben Kiskunfél­egyházán chilei, Baján kambod­zsai, októberben pedig Dunave- csén laoszi szolidaritási rendez­vényekre kerül majd sor. Novem­ber utolsó hetében magyar— NDK barátsági programot szer­vezünk négy településen, Kecs­keméten, Tiszaalpáron, Kiskő­rösön és Soltvadkerten — mond­ja befejezésül a HNF megyei ti tkárhelyettese. Rapt Mikiéi-------------------------------------------------------------------------------! VÁLASZ (?) CIKKÜNKRE Posta van, de mégsincs... Legutóbbi Megyeszékhely össze- átütésünk Fekete sarok cimű glosszájában szóvá tettük, hogy a széchenyivárosi kisposta nyit­vatartási ideje egyedül az ott dol­gozóknak kedvező, a lakótelepek huszonötezer lakosának viszont nem az. Későn nyit, korán zár. Rosszul teszi, aki Itt nyit takarék- betétkönyvet, mert szombaton pél­dául ki sem tudja venni spórolt pénzét. Írásunkra dr. Lénárd László, a Szegedi Postaigazgatóság helyet­tes vezetője válaszolt. ,,Kecskeméten a Széchenyi- városban lévő 6. sz. postahiva­tal hétfőtől—csütörtökig 10— 18 óráig, pénteken 9—18 óráig tart nyitva, o pénztárszolgála- » tot a zárás előtt 1 órával fe­jezi be, mint minden más pos­tahivatal. Ilyen nyitvatartási idő mellett a dolgozók attól függően, hogy délelőtt vagy délután dolgoznak, munkaide­jük megkezdése előtt vagyon­nak befezezése után igény- bevehetik a 6. számú, postahi­vatal szolgáltatásait, 18 óráig feladhatják küldeményeiket. (Kivéve a pénzt. Szerk.) Az 1. számú postahivatal hétfőtől péntekig 8—20 óra között, szombaton 8 órától 14 óráig, és vasárnap 8 órától 12 óráig tart nyitva. A postai szolgáltatások igénybevételé­nek lehetősége a 6. számú postahivatal zárását követően is biztosított. Kecskemét 6. számú postahivatal jelentése szerint az elmúlt negyedévben egyetlen esetben fordult elő, hogy egy igénylő 17.30 órakor távbeszélőszámlát kívánt be­fizetni. A nyitvatartási idő meghosszabbítása tehát nem tekinthető reális igénynek, an­nak megváltoztatását nem tér- . vezem, mivel azt kifejezetten a széchenyivárosi lakosságnak állapítottam meg a fentiek szerint.” Néhány megjegyzést minden- képpen szükségesnek tartunk dr. Lénárd László igazgatóhelyettes válaszához hozzáfűzni. 1. Soha és senki nem mérte fel a széchenyivárosiak igé­nyét, hogy mikor tarfcon nyit­va a posta. 1. a. Az első naptól kezdve bírálat tárgya a jelenlegi rend, mert hiszen a válaszban is az áll; „a pénztárszolgálatot a zárás előtt 1 órával fejezi be” — tehát délután 5 órakor. Ak­kor, amikor éppen hazaérkez­nek a lakótelepiek. 2. Nem vitatjuk, hogy a kis­posta zárását követően is van nagyposta Kecskeméten. Nem értjük viszont .továbbra sem, hogy miért kell 2—3 kilomé­tert (oda-vissza a dupláját) gyalogolni, buszozni, autóz­ni, miközben van (helyesebben: volna) lehetőség helyben is. 3. Nem igazán méltányolan­dó érv, hogy mindössze 1 igénylő akart pénzt befizetni 5 óra után. Tájékozott lakóte­lepi meg sem próbálja ezt, hiszen tudja, hogy a posta be­zárt. Engedje meg dr. Lénárd László, hogy a régi mondásra emlékeztessük, ezer és jegy oka lehet, hogy nem harangoznak a faluban. Az első talán mind­járt az, hogy nincs — harang. 4. Posta van, de nincs nyit­va. Kérdés: kinek jó ez? Jó-e a postának, amely bevételtől esik el, jó-e a közönségnek, amely kényelmetlenségre, bosz- szúságra kárhoztatott? Ballal József Olajhelyettesítés földgázzal Az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt 1985-ig fokozatosan növeli a földgáz-kitermelést. Fő­leg a lakások fűtésére és a kom­munális intézmények ellátására, továbbá a mezőgazdaságban és az iparban a fűtő-, illetve tüze­lőolaj helyett használják a gaz­daságosabb földgázt A lehetősé­gekről Kusztos Ferenc, az Orszá­gos Kőolaj- és Gázipari Tröszt gázszolgáltatási igazgatója tájé­koztatta az MTI munkatársait. A növekvő termelés feltételéinek biztosítására a VI. ötéves terv időszakában a tervezettnél mint­egy 1,2 milliárd forinttal többet, .összesen 15,5 milliárdot fordítanak célcsoportos beruházásokra — mondotta. — Így az 1980. évi hat- milliárd köbméterrel szemben — az előzetes számítások szerint — a termelés 1985-re eléri a 7,2 milliárd köbmétert. A cél az, hogy elsősorban ott helyettesít­sék az olajat, ahol a gázellátás gazdaságosan megoldható és je­lentősnek ígérkezik a kőolaj- megtakarítás. 1981—82-ben már évente 100—110 ezer tonna ola­jat helyettesítettek földgázzal. A földgáztermelás és -felhasz­nálás kétezerig terjedő komplex fejlesztési feladatait összefogla­ló tanulmány szerint — amelyet az OMiFB készített — új fogyasz­tók bekapcsolásának jelenlegi üteme mellett Magyarországon 15 év alatt 360 ezer lakásban épít­hető ki a vezetékes gázszolgál­tatás, s ezzel a lakások 28—30 százalékában lesz gázellátás, A távlati elképzelés szerint 1995-ig a » földgázfelhasználás nö­velésével mintegy 350—400 ezer tonna fűtőolaj és 450 ezer tonna tüzelőolaj takarítható meg. Szanki dobozgyártók A Papíripari Vállalat kiskunha­lasi gyára és a szanki Űj Élet Szakszövetkezet két évvel ezelőtt megállapodott. A központi major­ban alakítottak ki egy kis mű­helyt, ahol dobozok összeszerelé­sével foglalatoskodnak a lányok, asszonyok. Természetesen, ha kezük munkájára a földeken van szükség, akkor ott dolgoznak. A melléküzemági tevékenységből evente 200—300 ezer forint folyik be a szakszövetkezet kasszájába. EGYETEMRE KÉSZÜLŐK FIGYELMÉBE Otvcithét oktütótábór« szervezitek nyáron mintegy SS» kózépiskotts Hutai ttámíra az egyetemi, föl.koUt felvételeket előkészíti bizottságok. A* } l, m ki), * kÜz|axdai*Ki, a műszaki, a bölcsész, a taaári, a Maitól, valamiül óvónői pályára vonzódó fiatalokat társadal­mi RuatálM több üli e|)cunl as főiskolai oktató és hallgató Mill- ti fél, meg a felÄfokÄ'«kt«4si |ritiimtny kOvetelraényrtzuS­■irflvoi. nitanl kepxO-ncvclA munkával. ' a felvetsUZiti aiAritiékozó diákok segítésére az idén második alkalom­mal kirüeuék meg az egyetemek, és főiskolák „nyílt nap” akcióját. A Tlin'flainiil htnÍMfiirtfl Hliniíaáiali IrntUI» a napokban valamennyi kB- zepltkula másóttift és harniiiUÍtoaztályos tanulóinak jelezte 60 téllffók- taiési intézmény „nyílt napjának" helyét és Időpontját. : A „nyílt .napokra*’ minden másodikos, harmadikos középiskolái levél­ben jelentkezhet akt érdeklődésének megfelelő oktatási intézménynél, itskésóbb « rendezvényt megelőző lt#t héttel. (MTl> Citerások Bugacon A nótatermő bugaci pusztára alig jutottak el eddig a mai nóta­fák, citerajátékosok, népdalkörtagok. Hetvennyolc nyarat látott a szeghalmi Zsila József, de még sohasem járt az ősborókástól és a nagyerdőtől övezett zsombékos mezőn, a füzesgyarmati együttes­ből fiatalok és öregek számára egyaránt újdonság volt a vágtató ménes, az Erőmű Karbantartói Vállalat daloskedvű szocialista brigádjai is most csodálhatják először a Kerényi József által ter­vezett pásztormúzeumot. Valamennyien, a szentesiek, a fél­egyháziak, a solt- vadkertiek, a tör- teliek, balástyaiak, a hódmezővásár­helyiek és a töb­biek, mind-mind hálásak a Opera­barátok Klubja és a bugaci tanács szép kezdeménye­zéséért. Megismerkedtek a smaragdzöld táj­jal, tapsoltak az ügyes csikósoknak, tanulmányozták a népművészeti emlékeket. Sokan megvásárolták Szappanos Jolán­nak, a nemrég elhunyt tanítónőnek szép könyvét, hogy többet tudjanak a puszta múltjáról és arról a példamutató munkásságú pedagógusról, akinek tisz­teletére szervezték ezt az emléktúrát. Leginkább mégis csak a találkozásnak örvendez­tek. A szolnoki Tóth Miklós elmondhatta a batto- nyai Pintér Mátyásnak, hogy tanítványai már a rádióban is szerepelhettek a nagykunsági népdal­csokorral, Békés megyei klubtársa pedig az éltes és az ifjú citerások harmonikus együttműködésé­ről számolt be.. Szó esett újabb szereplési lehető­ségekről, a fonyódligeti táborozás emlékeiről. Sokan körülvették Pribojszki Mátyást, a klub fáradhatat­lan vezetőjét: szerettek volna jelentkezni a hőgyé- szi továbbképzésre. Sajnos, már mind a három­százhatvan helynek gazdája van, talán sikerül egy póttanfolyam szervezése. Herbály Jánosné, a Bu­gaci Népdalkor vezetője is alig győzött válaszolni a kérdésekre. Az ország minden részéből ösz- szesereglett vendégeket a falu jelene és jövője is érdekelte, örömmel tudatta Seremet László, a nagyközségi pártbizottság tit­kára, hogy jó gazdasági eredmé­nyekről számolhatott be a helyi termelőszövetkezet az idei zár­számadáson. A vendéglátó szövetkezeti nép­dalkor tagjainak főzési tudomá­nyát dicsérő finom pörkölt elfo­gyasztása után, egymás szórakoz­tatására, maguk örömére citeráz- tak, daloltak az országos találko­zó résztvevői, amíg késő délután megeredtek az ég csatornái. # „Világéletemben juhász vol­tam”, büszkélkedik Zsila Jó­zsef, mestersége kiállított esz­közeit szemlélve. • A szolnoki Tóth Miklós, Herbály Jánosné és Pribojszki Mátyás citeraművész a Pásztor­múzeum előtt. A Mit tudnak a battonyaiak? (Tóth Sándor felvételei.) H. N. • Herczeg István kapta a legtöbb tapsot. I smét véget ért egy hét, s elkezdődött az új. Meg­szoktuk már, hogy öt mun­kanapot pihenésre, művelődésre, szórakozásra szánt 48 óra követ. Ám tudjuk, hogy nem mindenki jut el szombaton és vasárnap ki­rándulóhelyre, nem olvas, s még csak egy kártyapartira sem szakít magának időt — a szabad­ból — sok ember. Dolgoznak, dolgozunk. Ki a kertjét .műveli — ami kitűnő kikapcsolódás ér­telmiséginek, .munkásnak —, ki házat épít kalákában, ki pedig űzi mesterségét, ahogyan a hét első öt napján. Meggyőződésem, hogy az esetek többségében túl­zás holmi önkizsákmányolásról beszélni. Érték születik a hét vé­gi fáradozásból, s általa talán a majdani ráérősebb víkendek föltételei teremtődnek meg. Olykor a kenyéradó vállalat kéri dolgozóit, ne tegyék le a munkát, kivételesen, a hét végén sem. Az utóbbi időben ez történt például több ízben a kecskeméti baromfifeldolgozóknál. (A ter­melés jellege itt egyéb alkal­makkor is gyakran követel áldo­zatot a kollektívától.) Nagy je­lentőségű beruházás ■ sikeréhez kellett a műszaki terület mun­kásainak megértése. Folyamatos fagyasztóüzemet létesítettek, alagútrendszerrel számítógép­vezérléssel. A berendezéseket az azokat szállító nyugati cégek szakembereinek irányításával, részvételével szerelték be. s he­lyezték üzembe. Ideküldésükkor szoros határidőt kaptak otthon a külföldiek e munka befejezésére. Dolgoztak szombaton és vasár­nap is — s velük együtt a kecs­keméti vállalat szakmunkásai. Vállalták, hogy amikor mások pihfennek, szórakoznak, ők — a szokásosnál is nagyobb intenzi­tással ■— szorgoskodnak benn a gyárban. (Természetesen ezt az áldozatot a munkaadó megfi­zette.) Miért is jött elő ez a példa? Azért, mert megeshetett volna — s hasonló alkalommal megtör­ténhetne ez máshol is —, hogy valaki tiltakozik az érintettek érdekében. A jogszabályok sze­rint jár el, csakhogy ...! Ami­kor ezt cselekszi, a nagy kollek­tíva, s a még nagyobb, az or­szág érdeke ellen emel szót. Mert vannak jövőt . megalapozó fel­adatok, amelyeket szükség sze­rint. éjt is napallá téve kell meg­oldani. Ennek fölismerése, meg­értése — ahogyan ez a Kecske­méti Baromfifeldolgozó Vállalat­nál is történt — és a hét végi munkában való becsületes, lel­kiismeretes részvétel szintén ér­dekvédelem. A. T. S. Ez is 33 Hérdekvédelem

Next

/
Thumbnails
Contents