Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-21 / 145. szám
fl « PETŐFI NEPE • 1983. június 81. TÖBB MUNKA, NAGYOBB KERESET ; AZ ÉPÍTÉSZ DILEMMÁI Űj termékek az akkumulátorgyárban • Íme itt talál* kozik a horganyhüvely, a Depol-test és az elektrolit, s lesz belőlük kész cella. A gépek mellett Kovács József- né, Juhász Im- réné és Baj* nóczi Lajosné. T érv készít és, és ami utána jön Az Akkumulátor- és Szárazelemgyár 1981. január elsején vált ki a Villamos. Berendezés és Készülék Művek kötelekéből, és azóta önálló vállalatként működik. Kunszentmiklósi telepén a különböző gépjármű-indítóakkumulátorok mellett hosszú évek óta készítették az R—14-es bébielemeket. A tranzisztoros rádiók, magnók e nélkülözhetetlen tartozékát egy iideje már nem a Bács-Kis- kun megyei üzemben állítják elő. Mínusz két forint „haszon” Bánfalvi Béla telepvezető: — A vállalat 1982 őszén értékelte a szárazelemgyártás helyzetét, és arra a megállapításra jutott, hogy az R—14-es elemek készítése gazdaságtalan, ráfizetéses. Kiderült, hogy darabonként 2 forint a veszteség, ami Kunszent- miikilóson 10 millió forintra rúg. — Miért vált gazdaságtalanná a keresett cikk termelése? — Elsősorban a korszerűtlen technológia, az elavult géppark miatt. Tizennégy fázisban történt az elem gyártása, s a műveletek javarészét kézi munkával végeztük. Termelékeny gépsor beszerzésére pedig — mivel ilyen jelenleg csak tőkés piacon kapható Korábbi cikkemben utaltam •arra, hogy komoly intézkedéseket tettünk és teszünk a gyermekeikkel kapcsolatos kötelességeiket súlyosan megszegő szülők, gondozók ellen. Erre azért van szükség, mert a veszélyeztetett kiskorúak bűnözésének okait vizsgálva lépten-nyomon tapasztaljuk: ezek környezeti okokra, szülői felelőtlenségekre vezethetők vissza. A megelőzés érdekében szükséges, hogy a kiskorúak erkölcsi zülléséért, bűnözéséért felelősök bíróság alá kerüljenek. A Büntető Törvénykönyv 195. paragrafusának (1) bekezdése szerint a kiskorú nevelésére, fel- ' ügyeletére vagy gondozására köteles személy, ha e kötelességét súlyosan megszegi és ezzel a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését veszélyezteti, bűntettet kövét él és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A megyében 1980-ban 10, 1981- ben 11, 1982-ben pedig már 33 szülő került bíróság elé kiskorú veszélyeztetésének bűntettéért. Okulásul. két jogerős ítélet tényállását ismertetem az alábbiakban : Jenovai László szanki, Petőfi utca 128. szám alatti lakost egy rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt jogerősen 10 hónapi börtönre ítélte a bíróság és — mert idült alkoholista — a kényszergyógyítást is elrendelte. A vádlott a felesége első házasságából született — nevelése alatt álló — gyermekét 6 éves kora óta rendszeresen ütötte-ver- jte, különböző „okok” miatt. Számtanból kikérdezte á gyermeket, s miután — szerinte — nem tudta jól a leckét, össze-vissza Verte, a gyermek arcán kékeszöld elszí— nem volt lehetőség. Ezért döntöttek a vezetők a megszüntetés mellett, ami természetesen nem azt jelenti, hogy eltűnik a termék a boltokból. Vállalatunk megfelelő kooperációs partnert keresett az R—14 gyártására, és talált is a KGST-n belül. Átállás 13 nap alatt Már most itt maradt Kunszent- miklóson három tucat száraz- elemkészítésoen járatos^ gyakorlott, tapasztalt szak- és betanított munkás bébielem nélkül. Annak az Akkumulátor- és Szárazelemgyárnak a telepén, amelyik ott. Pesten, a Váci úton csak azért nem tudott eddig több lapos zseblámpatelepet gyártaná, mert nem volt hozzá elegendő munkáskeze. Bánfalvi Béla: — Vállalatunk 12 millió lapos zsebtelepet állított elő eddig évente, azonban a kereskedelem többet ligényelt ennél. Ezért olyan döntés született, hogy a cellagyártást Kunszenitmiklóson kell folytatni. A lapos telep, mint közismert, három, egyenként 1,5 voltos cellából áll. Mi készítjük ezeket. s belőlük a központban szerelik össze a telepet. A vállalat teljesítménye így várhatóan ■ évi 15 millióra növekszik. neződések keletkeztek. A sérülésekről másnap az osztályfőnöke látleletet készíttetett, mely szerint a sérülések 8 napon belül gyógyulóak voltak. Miután a gyerek az iskolában bepiszkította a kabátját, a vádlott emiatt pálcával a talpán úgy megverte, hogy az még másnap délelőtt is látszott. Az esetről feljegyzést készített a napközis nevelő. Máskor az osztályfőnök feljegyezte, hogy a kiskorú dagadt szemmel ment az iskolába, egy másik napon pedig a körme volt véraláfutásos. E sérülések úgy keletkeztek, hogy Jenovai László kikérdezés közben megpofozta a gyermeket, és többször a körmére ütött vonalzóval. Amikor a gyermek eltört egy szódásüveget, a vádlott gumislaggal verte össze a testét. Mindezt nem tudta megakadályozni a kiskorú édesanyja, mivel a rendszeresen ittas állapotban levő férfi időnként őt is bántalmazta. A kiskorú egyébként — a pszichológus szerint — jó átlagos, értelmi .képességű, jóindulatú, melegszívű, szeretetre vágyó. A rendszeres bántalmazások következtében hite a felnőttekben megingott, emberileg, erkölcsileg, érzelmileg megtört. A vádlott magatartása a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődését egyaránt károsította. Brinkús István kiskunhalasi, Vörösmarty u. 28. szám alatti lakost a bíróság 3 kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt egyévi — börtönben letöltendő — szabadságvesztésre ítélte. Ugyancsak elrendelte kényszergyógyítását. 'alkoholizmusa miatt. A vádlott — nevelési, felügye— Hogyan sikerült az átállás? — November 22-én befejeztük az utolsó R—14-es szériát, s azonnal megkezdődött az üzem átalakítása. Eközben az elemgyártó szak- és betanított munkásaink Budapestre jártaik az új feladatot megtanulni. December 20-ra készültek el a helyiségek, ekkor kezdődött a gépeik leszerelése a Váci úton. Tizenhárom nappal később, 1983. január 2-án megkezdtük ezekkel itt, nálunk a próbaüzemet. A kezdet nehézségei Tehát az év első munkanapján megindultak a gépek, és gyártani kezdték Kunszentmiklóson a lapos telepek celláit. A teljesítmény dinamikusan futott föl: januárban 2,7, februárban 3,7, márciusban 4,1 millió darabot készítettek. A munkások keresete a korábbi 3400—3600 forintról 3800— 4200 forintra nőtt. Csörgő Benjáminná, az üzemi pártalapszervezet titkára: — A dolgozók már régóta vártak valami újra. Gyakran szóbeszéd tárgya volt az elmúlt években • egy esetleges beruházás, amelynek keretében új üzemcsarnokok épülnének. Hogy nem így történt, az tulajdonképpen némii csalódást okozott, de a munkások hamar túltették magukat rajta. Örömmel fogadták a változást, azt, hogy az új gyártmány révén megnő az üzem termelési értéke és az ő keresetük is több lesz. — Az utóbbi hónapokban mégis kiléptek néhányon a szárazelemgyártó üzemrészből ... — Igen, erről is beszélni kell. A dolgozók között voltak aggá- lyoskodók is. Néhányan nehezen szekták meg a tempósabb munkát, amit az új termék megkövetel. Egy-két ember, annak ellenére, hogy februárban mindenki 1 forint 50 fillér órabéremelést kapott, úgy döntött, másutt próbál szerencsét. Ám ez a tendencia csak átmeneti. Napról napiét! és gondozási kötelezettségeinek súlyos megszegésével — három kiskorú gyermekének testi, értelmi és erkölcsi fejlődését veszélyeztette. A legelemibb feltételeket sem biztosította számukra. Felesége halála után gyermekeit teljesen elhanyagolta. Ruházatuk szegényes volt, rendszeresen a szomszédoknál étkeztek, mert az apa élelmezésükről sem gondoskodott. Gyermekei a szomszédokhoz mentek reggelizni és tanítás utón ebédelni is. Miután a vádlott élettársi kapcsolatot létesített, a lakásban sem tűrte meg gyermekeit. A legkisebb a rendőrséghez fordult. Elmondta, hogy őket apjuk zsebkéssel zavarássza, nem engedi be a házba. Előfordult hogy a rendőrségnek kellett intézkedni. A gyermekek ismerősökhöz jártak, és kisebb munkavégzésükért élelmet, pénzt kaptak. Többször előfordult, hogy a házimunkáért kapott 'pénzüket apjuk elvette és elitta. Ezért az egyik szomszéd a gyermekeknek betétkönyvet nyittatott, s abban helyezte el a nekik szánt' összegeket, így vásárolt részükre cipőt, ruhát a tanévzáróra. Ősszel az is előfordult, hogy a gyermekek az utcán, bokorban töltötték az éjszakát és ruházatukkal takaróztak. Amikor eleredt az. eső, a szomszédoktól, ismerősöktől kértek éjjeli menedéket. . Sajnos, minden ilyen ügyben okként játszik közre az alkohol. Épp ezért fokozottabb figyelmet igényelnek az italozó i életmódot folytató családok. A kiskorúakat minden eszközzel meg kell védeni! ' Dr. Babay Imre a fiatalkorúak Ügyésze ra nő a rutin, a begyakorlottság, s könnyebbé válik az először még nehéznek látszó munka. Űjabb nagy vállalkozás Naponta — két műszakban — 180—200 ezer cellát gyártanak Kunszentmliklóson, Az éves terv 45—50 millió darab, 67 millió forint értékben. Az ötmillió R— 14-es elem, amelyet korábban egy esztendő alatt készítettek, 22 milliós árbevételt hozott. Tehát több mint 40 millióval nő az üzem termelési értéke. A telepvezető: , — Mindezt változatlan létszámmal, ,a termelékenység és a munkaintenzitás fokozásával érjük el. S ha már termékváltásról beszélünk, hadd ejtsek szót azokról az elképzelésekről is, amelyek a tulaj donképpenK fő profilunkat, a gépjárműindító akkumulátorok gyártását érintik. Ezen a fronton ugyancsak újításra készülünk. Hagyományos, keménygumi edénybe szerelt termékeink helyett a jövőben új, EU típusú, 100 amperóra feletti teljesítményű akkumulátorokat bocsátunk ki. A polipropilén edénybe szerelt, mintegy 33 százalékos ólommegtakarítást lehetővé tevő új gyártmányt vállalatunknál fejlesztették ki külföldi licencek fel- használásával. Szerelésük az eddigi kézi munkával szemben zömében célgépekkel történik majd. Az ütemterv már készen van: a műhelyek átépítésére, a gépek telepítésére ezúttal sem lesz túl sok időnk. Július végéig meghonosítjuk az új típusú akkumulátorok gyártását. A párttitkánnő:: — Ez szintén jelentős vállalkozás, de úgy érezzük, megvan hozzá az erőnk. Nemrég vitattuk meg taggyűlésen a Központi Bizottság félidős határozatát, amelynek valóra váltását mi úgy tudjuk segíteni, ha összefogunk, a lehető leggyorsabban, legeredményesebben megoldjuk a telepünk előtt álló új feladatokat. Sitkéi Béla A bogyósok szüret utáni védelme A bogyósok gondozására általában kevés időt fordítanak a gazdák. A ribiszke, a szamóca, a köszméte, a málna növényvédelme pedig éppen a korai és az elhúzódó szüreti munkák miatt igen fontos — figyelmeztet a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központja. A kora tavaszi lemosó permetezés és az azt követő egy-két kombinált kezelés a levélbetegségek, a levéltetvek ellen nyújt védelmet. A hosszú nyári érési és szüreti időszakban tilos a növényvédelmi munka. Nem szabad azonban megfeledkezni — mivel ez a legfontosabb — a szüret utáni permetezésről, amelynek optimális ideje a köszméténél és a ribiszkénél augusztus 5— 10. Ugyancsak ebben a hónapban kell a szamócát és a málnát is permetezni a vessző- ás leválfoltosság ellen. A védekezésre a Di- 'thane M—45, a Kara thane és a Bi—58 készítmények kombinációját javasolják. A szüret után szinte azonnal — de legkésőbb augusztus 15-ig — főleg a málnából, feltétlenül ki kell vágni a letermett vesz- szőket, mivel ezekre már , semmi szükség, s csak a vesszőfoltosságot. terjesztik. Ezzel egyidőben eltávolíthatjuk a ribiszkeszit- Jiár által fertőzött hajtásokat, sőt a bokrok ritkítását is elvégezhetjük. K olozsvári Grandpierre Emil „Burok” című kisregényében a joghallgatónő megismerkedik egy tervezővállalat főmérnökével. A főmérnök úgy érzi, partnerét érdekli a foglalkozása, és bevallja, hogy építész. A lány erre a következőképpen reagál: „A srácokkal sokszor találgattuk, milyenek is lehetnek az építészek, vagyis azok a tagok, akik mindenféle szörnyűséget rondítanak a mi szocializmusunkba.” Ez a kritika ugyan felszínes, két dolog mégis kihámozható belőle. Az egyik, hogy a szakmában a közvetlenül alkotó építészeken, azok tehetségén sok múlik. Ugyanakkor mindezen túl a művekben mindig kifejezésre jut a kor építtető társadalmának magatartása is. T adjuk, hogy napjaink egyik problémája még mindig a mennyiségi lakásigény kielégítése. A jelenlegi gazdasági helyzetből adódóan pedig egyre inkább előtérbe kerül a magánerős lakásépítkezés. E ponton azonban nem elég, hogy az állam a lehetséges maximális segítséget megadja. Óriásivá nőtt az építészek felelőssége. És itt most a magántervezők, illetve magánépítők közötti kapcsolatra gondolok. Szűkítsük tovább a kört. A felépült családi házak szépítik-e környezetünket, harmonikusan illeszkednek-e a tájba, megőrizve folytatják-e környezetük építészeti hagyományait, avagy kirívóan idegenek, tájcsúfítók, s pusztán tulajdonosaik kivagyiságát bizonyítják? Magántervezőként, városrendezői főmérnöki múlttal és a jelenlegi kivitelezői vállalati beosztásomban egyaránt okom van borúlátónak lenni. Persze joggal vetődik fel a kérdés: miért nem lehet ma építészeti kultúráról beszélni? Hogyan fajult el idáig a helyzet? — méltatlankodnak a témában járatlanok, akik csupán annyit tudnak, hogy mindig is voltak és vannak jónevű, tehetséges építészeink. Voltak; vannak, és nem is őkét illeti a vád, hanem azt a kényszerítő mechanizmust, amely talán csak a végtermékre figyel, de a minőségre, a körülményekre nem. Amikor a magánépíttető először felkeresi az építészt, és az illedelmesen elteteti vele a hosz- szú estéken és éjszakákon át a család apraja és nagyja által megálmodott, kockás papírra szerkesztett, különböző színű ceruzával megrajzolt „terveket”, vagy más esetben ugyancsak illedelmesen, de félbeszakítja azt a mondatot, mely így kezdődik: „olyan házat szeretnék, mint amilyen”... (és itt következhet a szomszéd, az ismerős, a rokon, a beosztott, a főnök stb. neve). Megtörténik az első összeütközés. És ez a csata még könnyen megnyerhető lenne... De mindig eltetetjük-e a kockás papírt?! Mindig félbeszakad az az elkezdett mondat?! A teljesség igénye nélkül, a további folyamat tőmondatokban rögzíthető. Az építész kifaggatja a család tagjait életmódjukról, szokásaikról, még talán a maguk által sem ismert, vagy át nem gondolt, csak valahol tudat alatt tervezgetett jövőjükről. Az építész itt még csak beszél, megpróbál meggyőzni, és beígérve a két-három alternatívás tervvarációt, a megrendelőben a családi házra vonatkozó minden elképzelést látszólag romba döntve távozik. Ezután többszöri találkozások következnek, amelyek során végül is kölcsönös kompromisszumokkal megszületik a terv. D e! Amíg eddig eljut az épíl tész, vajon hányszor járt a beépítendő telek előtt, hányszor próbálta beilleszteni az épületet a környezetébe, önmaga és az építtető meggyőzésére felvázolta-e a tervezett ház utcai megjelenését legalább a szomszédos épületek homlokzatának felrajzolásával,, egyeztetett-e a hivatallal stb. Ezek mind nyitott kérdések. A terv persze elkészül (zsűrijegyzőkönyv, engedély van, az előzőn aláírás, az utóbbin pecsét), majd elkezdi élni a saját életét. S most jön az a csata, amiben az építész már nem ellenfél. Mert nem lehet az az ismerősökkel szemben (akik már .építkeztek, és akik aztán „igazán” tudják, sőt!), a mesterrel szemben (akinek „nem ez az első háza", s a fogai között odavetett félmondattal semmivé foszlatja azt az igyekezetei, hogy netán a két vertfalú ház közé illeszkedjék, s ne kilógjék az új családi fészek ...) Az építtető megjárja kálváriáját az anyagbeszerzéssel, pénze, szabadsága elfogy, s az épületre meg — minden igyekezet ellenére — lassan rá sem lehet ismerni. Nagyon röviden, inkább csak érintve, mint kibontva, egy-két, látszólag periférikus téma: érzékelhető tehát, hogy ezer és ezer buktatója van egy terv megvalósulásának. Abban, hogy a papírra vetett elképzelés teljes egészében kész házban öltsön testet, a mainál nagyobb feladatokat kell vállalnia a tervezőnek, a hatóság — tanács — szakemberei-. nek, s magának az építtetőnek. Amíg a tervtől való eltérést csak egy-két építész jelzi, addig semmi nem változik (legfeljebb az építész hamarosan munka nélkül marad, mert mindig van valaki, aki hajlandó nevét adni a csúnya házakhoz is). Nehéz a helyzete a tanácsi dolgozónak is, mert politikai érdekeinkre, a mennyiségi lakáshiányra való hivatkozással ráveszik, hogy pecsétet nyomjon a szakmai szempontból kritizálható megoldásokra is. V égezetül: egyáltalán fontos-e a külcsín akkor, amikor emberek ezrei lakás nélkül vannak? örüljünk annak — érvelnek a mennyiség apostolai —, hogy ha csúnya is, de plusz egy családi otthon, plusz egy megoldott gond. Talán a legjobb válasz erre a felfogásra ez a kérdés: Vajon a szép ház nem oldja meg ugyanígy a problémát?! Losonczy László építész* # A Posta Kísérleti Intézetben érdekes újdonságokat fejlesztettek ki. Ez a mikroprocesszorral felszerelt készülék beszélni tud. A program szerint tájékoztatja a hívót a megváltozott telefonszámokról, a vonalhibákról, a kábel beázásról stb.; hívás-átirányításra is alkalmas. A telefonközpontokba telepíthető készülék a 4 hónapos próba alatt több mint 100 ezer hívást bonyolított le. ® Ez 3 masina, amelynél Zimányi Gábor beállító lakatost látjuk, már több mint egy éve Kunszentmiklóson dolgozik, s az új típusú akkumulátorok ólomalkatrészeit önti. Nemsokára az akkumulátorok szerelése Is helyben történik. (Pásztor Zoltán felvételei) AZ ÜGYÉSZ TOLLÁBÓL: Börtönben a kiskorúak veszélyeztetői Beszélő készülék
