Petőfi Népe, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

8 • PETŐFI NÉPE • 1983. május 1. NEMZETI ZÁSZLÓS NAGYKÖZSÉG Az ősgyeptől a mai Kiskunmajsáig Jó étvágyat! Amolyan városias korzó Kis­kunra aj sa főtere. Ebéd után egy kis .tercierére kékköpenyes, far- memadrágos lányok és fiúk te­lepednek le a pariki padokra. Ezen az egyik percben borongás, a másikban napsütéses áprilisi pénteken, egyelőre, nincs ked­vük hazamenni. Másoknak se annyira sietős a dolga, hogy a boltosoknak attól kellene félni: ma 'hiába nyitottak ki. Vonzó a nagyközség bevásár­lóközpontja. Gál Sándor divatáru­kereskedésébe fiatalok és gyer­mekes szülők térnek be vásárol­ni. Átellenben az áfész önkiszol­gáló étterme. Autók és kerékpá­rok a parkolójában. Bent javá­ban ebédelnek. Párolgó paradi­csomlevest kanalaznak, majd to­jásos nokedlit és salátát vesznek el tálcán a kiadóablakból az ebé­delő iskolások. Gyors a kiszolgá­lás. Kétszázhúsz előfizetőnek főz­nek. Napi kétszáz adag ételt azonban még tudnának készíteni! Az étterem mellett az áfész áruháza. Élelmiszertől ruhane­műig sokfajta fpgyasztási cikket árusít. Zöldségosztálya nincs ké­nyelmes helyzetben. Veszi, nem veszi alapon hiába kínálnának hibás paprikát, vagy vékony, sár­gás színű zöldhagymát. 40—50 lé­pésre ott a konkurrencia, Ruskó Lajos magánkereskedése, ahol a tulajdonos sokat ad a minőségre! Nem számít, hogy hetipiaci nap van. Tegnapi szedésűek az árui. Üdén zöld spenótját, friss retek­jét, karalábéját és zöldhagymáját szívesen vásárolják. Talpraállás Látványával is vonzó a szövet­kezeti könyvesbolt a Tanácsköz­társaság út 76. szám alatt. Tavaly nyáron még úgy volt: csodának kell történni, hogy a régi kultúr- cikk-bolt helyén könyvüzletet nyisson az áfész! A „csoda” meg­történt. Ahol azelőtt egy polcon elfért minden áru, most 1 millió 200 ezer forint értékű a könyvál­lomány! Fischof Tiborné boltve­zető a, februári gazda- és részköz­gyűléseken 300 ezer forintért adott el olvasnivalót. to Divatos sétálóhely a nagyközség központja. Távolabb, egy útkanyar men­tén lebontott házak telke. Oldalt egy virágmintás szobafal maradt meg csupán. Mellette viszont már kész az új betonalap. Azé az égész- ségházé, amelyet a 13 ezer és fél ezer lakosú Kiskunmajsa nagyon vár. Hogyne várna! Hiszen a valamikor ősgyeppel borított tájon (ma a megye leg­nagyobb községe) sem a termé­szet, sem a korábbi társadalmak nem kényeztették el az embere­ket. A tatárdúlás után évszáza­dokba telt, míg talpraálltak.. Szegényparasztok küszködtek a soványka földeken. 1956-tól ki­lenc szakszövetkezettel a helybé­li parasztság próbálta megvetni a lábát, majd a Jonathán és a Petőfi Ts'z-szel; s az ide települt iparral a fejlődés szakaszába ér­keztek. de bárhogyan is iparkod­tak, ebből az ősgyepből — képle­tesen — mindig megmaradt vala­mi. Ehhez a valamihez tartozik a régi lakásállomány is. A körzeti orvosok többsége rossz körülmé­nyek közt, ósdi házakban beren­dezett rendelőkben kezeli bete­geit. Azért, hogy ez a jövőben ne így legyen, 1984-re egészségházat építenek — körzeti rendelőkkel, fogászattal és szolgálati lakással — az útkanyarulat mentén látha­tó alapra. A Gál Zénóné, kivá­ló dolgozó, a Cipő­ipari Szövetkezetben tavaly novembertől új géppel dolgozik. <9 Fischof Tiborné sokféle olvasnivalót kínál. W Az új víztorony! (Straszer András felvételei) „így sikerült tennünk Kanizsa bútort” — Mi volt itt azelőtt? — kér­dezősködöm az átalakulóban levő telken. Kiderül: a majsai Cipőipari Szövetkezet, amely egymásba tol­dott magánházakat alakított mű­hellyé. 1982. november 4-én vál­tozott a helyzet. Üzemcsarnokot építettek száznyolcvan dolgozó­juknak, a félegyházi út mellett. Nincs messze az üzem. Meglá­togatom. Gál Zénóné, kiváló dolgozó örül az új munkahelynek, ahol 600 pár lábbelit készítenek naponta, belföldi eladásra. Az asszony 28 éves korától cipőkészítő. Most ép­pen női szandálok tűzését végzi, 70—80 párét egy műszakban. — Szeretek itt dolgozni — tart kis szünetet varr,ás közben. — Háromezer-kétszáz, hár.omezer- nyolcszáz forint a havi fizetésem, teljesítményemtől függően. Sza­bad időnkben férjemmel szőlőt termesztünk; így sikerült ven­nünk Kanizsa bútort, meg Wart­burg személyautót. Régi és új, elavult' és korszerű. Együtt léteznek Kiskunmajsán. Négyszáz, korszerű ház áll a köz­ség keleti részén. Esztendőnként 60—70 családi házzal gyarapszik a nagyközség lakásállománya. De vannak 80—100 éves épületek is. A tanács és a KISZ-bizottság a társasház-ápítő fiataloknak a Fel- szabadulás útja mentén, kedvez­ményes áron telkeket kínál meg­vételre. Júniusig várják a jelent­kezőket! Igen ám, de a másfél— két méteres agyaggödrök miatt egyre nehezebb és költségesebb az építkezők munkája. Nem pihennek most sem — Hogyan tudnak majd a rossz terepen építkezni? Nagy Csaba tanácselnök, sze­rint: — Ha az OTP a feltöltés mun­kadíját is beleszámítaná az építé­si kölcsönbe, tehát több pénzt ad­na. ezzel könnyítené az építtetők dolgát. Jobban haladnának. Az ősgyep Kiskunmajsán már csak a múzeumi feljegyzésekben él. Egyre több a nyoma az embe­rek teremtő igyekezetének. A múlt évi 37 millió forintos tár­sadalmi munkából sóik mindenre futotta. A lakosokes az üzemek — köztük a két termelőszövetke­zet: a Jonathán és a Petőfi — önzetlen segítsége híján nem bő­víthették volna 15 kilométernyi­re a gázhálózatot. Nem állna a 700 köbméteres víztorony. Nem kezdhetnének májusban, negyven utcában vízvezeték-építéshez. A Szélmalom soron és a Béke té­ren járhatnának sárban-vízben, ha az utat tanácsi, üzemi és la­kossági támogatással el nem ké­szítik. És szegényebb lenne a köz­ség. ha a tanyavillamosítással nem haladtak volna olyan jól. mint eddig: ha társadalmi munkában nem építenek sportpályát; ha bi­tumennel nem fednek be három kézilabda-pályát; ha elmarad a Felszabadulási emlékpark, a csó­nakázó- és a horgásztó átadása; s ha az idén. márciusban az udva­rokban hagynak 56 mázsa vas­hulladékot, amelyért különben a MÉH pénzt adott. Szóval, mindez együtt, a nagyközség cselekvőké­pességét tanúsítja! Nem pihennek most sem. Belső- Kígyós és a környék három és fél kilométeres útjának a meg­építését tervezik. Országgyűlési képviselő, tanács- és tsz-elnök, a lakossággal ezt szorgalmazza. A belső-kígyós! tanyagyűlésen he­ten vállalták: felkeresnek min­denkit a tanyákon, megtudni, hogy ki, mennyivel járulna hoz­zá az útépítés költségéhez. A látottak és a hallottak alap­ján nem kételkedem egy percig sem: lesznek látogatói az idén is, de jövőre is a majsai korzónak és üzletközpontnak! Kohl Antal ÚJ KÖNYVTÁRRAL GAZDAGODIK TISZAKÉCSKE Szép épület. Valaha zsinagóga volt. A fel- szabadulás óta üresen romosodik, a nagyköz­ség egyik főutcáján. iNemrég megvásárolta az izraelita egyháztól a Ihelyi (tanács. Jelenleg mesteriemberek szorgoskodnak az iöreg falak között; felújítják, korszerűsítik a Tégi épüle­tet. Hamarosan háromszintes, 360 négyzetmé­ter alapterületű könyvtárként vehetik birtok­ba a tisza'kécskeie'k. i — Ez llesz a íklub; itt tartjuk majd a kü­lönböző összejöveteleket, az író—olvasó talál­kozókat. Amott, a ibejárat mellett a könyv- átvévőhély, a teremnek ezen iá részén pedig kiállításokat, könyvbemutatókat rendezhe­tünk — (magyarázta Kristóf Márta, la nagy­község könyvtárának vezetője, a Imegújuló épületben. — Az első emeleten mindenütt polcók sorakoznak majd, imíg a (másodikon egy olvasótermet 'alakítunk ki. — Melyik cég végzi a felújítást, az átala­kításokat? — Egyik isem. Kisiparosok vállaltak min­den munkát. — Mennyiért? — Pontosan nem tudom, de körülbelül négymillióiba kerül az egész, beleértve a te­lekvásárlástól a 'tervezésig és a berendezési tárgyakig mindent. Persze lehet, hogy több vagy kevesebb ... — Mikor nyit az új könyvtár? — Ha minden rendben megy, mint eddig, akkor augusztus i20-a tiszteletére. Tiszakécske jelenlegi, csaknem háromezer olvasót (számláló könyvtára valóban szűkös, zsúfolt. Évente 200 ezer forint a könyvbeszer­zési keretük, így általában négyezer új kö­tettel gyarapodhat egy esztendőben az olvas­nivalók száma. Pillanatnyilag 34 ezer kötet és kétszáz féle sajtótermék — 20 idegennyelvű — között válogathatnak az olvasók. — Mi lesz a jelenlegi könyvtár(ka) sórsa? — Könyvtár marad. Mégpedig gyermek­könyvtár. Az iskolákkal igen jó a kapcsola­tunk, ahogy a helyi művelődési .központtal és a TIT-tel is. Az elmúlt esztendőben .például 13 rendhagyó órát -tartottunk la gyerekeknek. Az a céljuk ezeknek az óráknak, hogy javul­jon a tanulók Ikönyvtárkultúrája, hogy meg­Költözködés előtt ismerjék a betűrendes .katalógusrendszert, s emellett irodalmi, történelmi ismeretük is gyarapodjon. Évek óta sikeresnek mondha­tók a gyermeknapi rendezvényeink; a játék- délelőtt, az aszfaltrajz-verseny... ­— Említette a TIT-et, Miben áll a „jó kap­csolat”? — A Tudományos Ismeretterjesztő Társu­lat járási és helyi szervezeteivel .közösen, minden esztendőben megrendezzük a Földrajzi szabadegyetemet. Ez az októbertől februárig tartó előadássorozat nagy népszerűségnek örvend; általában 70—80 bérlet talál gaz-iá­ra. 'Emellett sikeresnek mondhatók a csilla­gászati hónap keretében szervezett előadá­sok. De említhetném az áprilisban lezajlott Magyar nyelv hetét is, amelyen a többi kö­zött nyelvünk humoráról, a köszönési for­mákról, az anyanyelvi nevelésről hallhattak kitűnő értekezéseket az érdéklődők. — Rendhagyó év az idei — (mondta .a (fia­tal könyvtárvezető. — Ha elkezdődik a köl­tözködés, az lúj könyvtár berendezése, akkor félre kell tenni minden más teendőnket. Köz­ben állományellenőrzést is végzünk, szétvá­lasztva az ifjúsági és igyermekkönyvek raktá­ri katalógusát .a többitől. Nem fogunk unat­kozni, annyi bizonyos ... — Gyakran rendeznek író—olvasó talál­kozót? — Igen. Általában az Arany János (Műve­lődési Központtal közösen. (Bevallom, én egy kicsit mindig rettegek ilyenkor, hogy felsü­lünk, hogy nem lesz elég 'érdeklődő... Eddig szerencsére alaptalanul. A legutóbbi rendez­vényen például, amelyre a (Mozgó Világ fő- szerkesztőjét, Kulin Ferencet, és egyik rovat­vezetőjét, Czakó Gábort hívtuk vendégül, annyian voltak, hogy alig fértünk el a jelen­legi, zsúfolt könyvtárban. Egyébként ma is lesz író—olvasó találkozó; Hatvani Dániel, a Forrás főszerkesztője, és lBuda Ferenc, iá fo­lyóirat főmunkatársa érkezik hozzánk. Este hatkor (kezdődik. Itt marad? Bizonyára na­gyon érdekes lesz... Maradtam. Ezen az estén is hamar megtelt a kicsiny 'könyvtár. 'Az érdeklődők népes gyü­lekezetében képviseltette .magát szinte vala­mennyi korosztály; a tizenévesektől a nyug­díjasokig. A folyóirat törekvései, .a .szociográ­fia imái helyzete, a művészetek új irányzatai felől kérdezték .a vendégeket. Valóban érde­kes este volt. Emellett egy újabb „fejbólin- tás” is arra, hogy ahol így és ennyien érdek­lődnek az irodalom, a művészetek iránt, ott tényleg indokolt létrehozni a jobb feltétele­ket biztosító, több lehetőséget kínáló, korsze­rűbb .könyvtárat. Ne gondoljon senki kacsalábon forgó palotára a Baky-kastély ne­vének hallatán. A kiskunhalasi szőlős-gyümölcsösfás buckák között szerény épületecske ez a hajdani nyaraló, melyet a fellengzős cím­mel illetett gazdája. De valahogy rajta maradt, s tagadhatatlanul kedvesebben cseng a fülnek, mint a szociális otthon elnevezés. A régi épület — akár makettja lehetne az alig két esztendeje elkészült új otthonnak, amelynek két szárnyán tíz-tíz szobában és a dombon trónoló kas­télyban 88-an élnek. Tágas, derűs környezetben. ahol nyoma sincs a reményte­lenségnek. Az i.tt öregsé­gükre gondoskodást, ott­hont kapó emberek — és ez nem . mellékes —: kör­nyékbeliek, összeköti őket számtalan közös élmény, amelyet az eltelt 70—80 év­ben átéltek. Noha mind­annyian csak némileg ha­sonlítható életpályát futot­tak be, mégis van miről beszélgetni a tereférékikel megrövidülő délelőttökön, délutánokon ... Takács Etelka (82 éves) néni figyelmesen hallgatta kicsit kacifántos kérése­met: arra volnék kíváncsi, mit jelentett számára a munka. Kissé csodálkozott is, hiszen a tevékenység ko­ra gyermekkorától termé­szetes velejárója az életé­nek. Már elemi iskolás ko­rában hajnalban felkeltette az édesanyja, hogy a ke­nyérsütés napján segítsen dagasztani. A ház • körüli tevés-vevés pedig akkori­ban aligha jelentette a munkát. Azt csinálni kel­lett. ez volt a természe­tes ... — Tizenhét éves voltam, amikor 1918-ban édesapánk meghalt. Akkor mentem először cséplőgéphez dol­gozni. Mit tagadjam, .kissé féltem, de ott volt a sógornőm, az biz­tatott, nem lesz semmi baj! Bo­ros Sándoré volt a vasgép. szén­nel, meg fával fűtötték. Én a ké­vét vágtam. Húsz-huszonegy em­ber köllött a géphöz, a csapatban csak 4—5 volt lány. Megszoktam Csak egyszer lett majdnem baj, de akkor is a Szűcs Pali bácsi megtartott a könyökivei, 'külön­ben beleestem volna a dobba ... Hogy hány nyáron voltam a gép­nél? Még 1945 után is kétszer el­mentem a csépléshez. De dolgoztam házaknál is. Cse­lédként. Gondját viseltem a la­kásnak, jól tudtam főzni. A mun­kámat mindig elvégeztem, meg­bízható voltam... Etelka néni cselekedeteit egész életében a megfontoltság jelle­mezte. Amidőn ide, az otthonba 1979-be bejött, rendezte a dolgo­kat. Vett hűtőszekrényt, vasalót (a közösségnek) és tízezer forin­tot letétbe tett a „végső” tenni­valóra ... □ □ □ özv. Csongrádi Pálné, Erzsiké néni ma is tip-top, akárcsak kis szobája, amit a tanácsi lakásért cserébe kapott az otthonban. — Édesanyám 38 éves karában halt meg, amikor a hatodik gyer­meket megszülte. Én hol az egyik, hol a másik nagynéném- nél voltam. Adjátok ide az Er­zsit! — mondták, hisz kellett a gyerek libát, malacot őrizni .. Férjhez mentem, de a házassá-1 gom nem sikerült. A válást öt év után mondták ki. Hogy megél­hessek, kosztosokat tartottam. Két vasutasra főztem. mostam. Az egyik a férjem lett. Negyven­két évet éltünk le. Így telt az életem, valahogy mindig máso­kért dolgoztam, de sohasem érez­tem, hogy ne lettem volna fon­tos. Ha végiggondolom az el­múlt éveket, ma sem választanék másképpen ... □ □ □ Mária néni (Kovács Jánosné) botra támaszkodva jár, de fürge ma is. mint annak idején. Abból a fajtából való, amelyik a jég hátán is megél. Szorgalma, ügyes­sége minden élethelyzetben se­gítette. — Csólyospáloson vettem egy telket — meséli nagyívű sodrás­sal. — Én akkor paprikáztam, fogtam földet, egy darabot itt, másikat ott. Abban az évben — 1942-ben jól fizetett a paprika, szép pénzt 'kaptam a szegedi gyártól. Ekkor vágtam bele az építkezésbe. Hogy el ne felejt­sem, minden héten bejártam Szegedre, piacozni. Vittem azt, amiért jó pénzt adtak. vettem, ami köllöttt az építkezéshez. Föl­építettem egy négyszobás házat, ebben kapott helyet a posta. Az­tán államosítani akarták, de én még Pestre is fölmentem a mi­nisztériumba! Föl én. nem fél­tem. Nem is vették el a házat, én adtam el, 35 ezer forintért. Az­tán férjhez mentem Nagyrná- gocsba. Az uramat baleset érte, átment rajta1 a vetőgép. Évekig ápoltam. Szépen gondoskodott ró­lam a , végrendeletében ... □ □ □ Hány délutánt lehetne átbe­szélgetni, hogy az otthon lakói­nak életsorsát megismerhessük? Ha igaz a szólás: minden ember élete kész regény, a Baky-kas­tély legkevesebb 88 kötetet adna. Mert az itt élők két világhábo­rút, boldognak mondott békeidő­ket éltek, szerettek, szenvedtek. És dolgoztak. Észrevétlenül, hét­köznapi egyszerűséggel. Azzal a ■természetességgel, ahogyan sor­sukról is beszéltek ... Nagy Mária (Kispéter Imre felvételei) t»> A Baky-kastély ma 88 embernek ad otthont. Koloh Elek t*> Etelka néni szobatársával sé­tál a kertben. Mária néni, a ' postaépítő. M Ez én voltam! — Erzsiké néni megőrizte a régi képet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents