Petőfi Népe, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-07 / 107. szám

/ 1983. május 7. • PETŐFI NÉPE • 3 FOGYASZTÓK, SZOLGÁLTATÓK ÉS GYÁRTÓK für», Fejlesztették a technikát „Mindenkinek eleget kell tenni.” Ez a meglátása Kecskeméten az Alföldi Cipőgyár egyik végter­mék-átadójának, amikor a láb­belik minősítéséről beszélgetünk. A „mindenkinek” azt jelenti: ter­mékeik ne maradjanak sokáig a gyárban. Ha elfogadta, vigye a szállítmányt a nagykereskedő.' Amint ezen a reggelen is történt: 2400 pár lánykaszandált vett át a nagyker-megbízott. Nemhiába fejlesztettek a tech­nikát, és álltak rá erőteljesen a szakmai képzésre, Csengeni Er­vinné, a minőségellenőrzési osz­tály vezetője szerint: — Míg az 1970-es évek elején a minőségi hibák 80 százaléka talpleválás volt, ez ma már el­enyésző. A hibás belföldi termé­keink aránya, párban, a régebbi 3,4 százalékról márciusra 0,5 szá­zalékra csökkent. Ez javulás, amiben szerepe van a minőségi prémiumnak is. Ezt azonban, ha indokolt, elvonjuk. Próbaképpen ellátogatok a kecskeméti Rákóczi úti, 261. szá­mú cipőboltba, amely az Alföldi termékeit kínáljai Mióta közvet­lenül, a gyártól kapják a férfi- és gyermekcipőket, a havi 700 ezer forintos forgalomban 15 ezer fo­rint a kifogásolt lábbelik értéke. A bolt: mindenkori tükör Sok? Kevés? Az 1980 előtti, évi 700 ezer forint értékű cipőre vo­natkozó reklamációhoz képest, kevés, ám mégis 2,1 százalék. De... s most tekintsünk gyorsan körbe a BEK megyeszékhelyi ci­pőüzleteiben! Kocsis Bertalannal, a Ruházati Kereskedelmi Vállalat kirendeltség vezetőjével együtt mgtudjuk: míg á múlt év első negyedében boltjaikba 1127 pár rossz cipőt vittek vissza a vá­sárlók, s ebből 241-et meg javít­tattak, 750 párat kicseréltek, 136- nak az árát visszaadták — ez az arány, sorrendben, az idén: 205 pár javítás, 626 csere, és 106 ve­vőnek kártalanítás (pénzt. Ez összesen: 937 pár hibás lábbeli három hónap alatt! Valamelyest kevesebb, mint egy éve. De ne tapsoljunk! Mert amíg a Kéttemplom közi, 262-es üzletben új, de rossz cipőkért, kártalanítás fejében a vásárlók­nak évente visszaadnak 200 ezer forintot, korai volna gyökeres ja­vulásról beszélni. ■ A gyártóknak — a megyén kí­vülieknek is — van hol és van miben javítaniuk munkájukban, hogy a cipőboltok a termelőhely és a javító-szolgáltató kisipar között ne afféle átmenőállomások legyenek! Kohl Antal A cipőbolt nem átmenőállomás! A Fontos művelet: a talpkenés. Megnézzük, hogy mi a baj, mi okozta a hibát, s a tapaszta­latokat a gyártásban hasznosít­juk. Jó módszer, kétségtelenül. Ám vannak a műszaki vezetőnek egyéb javaslatai is, a fogyasztók érdekében. — Kevesebb papír és nagyobb gyakorlati segítség a vásárlók­nak! — folytatja Krezinger György. — Pusztán tanácsadással: drága pénzért nyomtatott, színes címkékkel: „Vízálló”, „Nem víz­álló”, „Mérsékelten vízálló" stb.. véleményem' szerint, kár bizony­talanná tenni a fogyasztókat. Ezek a címkék ugyanis . nem egy eset­ben megtévesztők. Nem fedik pontosan a valóságot. A cipők minősége legtöbbször jobb annál — én így látom —, mint amit a fel­iratok hirdetnek. Célszerűbb vol­na az elhagyható papírmunka he­lyett olyat tenni, ami a vevőknek közvetlenül jó és hasznos. Mire gondolok ? Például Csehszlová­kiában minden új cipőhöz három flekket kap a vásárló tartalékként. Így, amikor szükséges, saját maga kicserélheti a sarokvédőjét, anél­kül, hogy javítóműhelybe kellene mennie. — Nálunk is beválna ez a mód­szer? — Igen, ha a kereskedelem rendelne tartalék flekkeket — vá­laszolja a műszaki vezető. — Egy sarokvédő: egy vagy két forint. Nem nagy pénz, de ennyiért már valóban gyakorlati segítséget (szolgáltatást) nyújthatnának a ci­pőboltok vásárlóiknak. 9 Fittlerné a csákózóban. (Méhesi Éva felvételei) Exportmunkán edződve Nem tagadják: itt is vétenek hibát, ebben a szövetkezetben. Nem mindegyik termékük első-, vagy másodosztályú. „Mindenki­nek lehet rossz napja, magyaráz­zák a gyártók. Családi és egész­ségi problémája miért éppen a ci­pészeknek ne volna?” Mégis, az 50-es évek óta exportmunkán ed­ződött és megerősödött szövetke­zet, mialatt a nyugati or'szágok piacaira is szállít, figyeli és megszívleli az áruival kapcsola­tos hazai jelzéseket. — Elkopott a cipő talpa. Leesett a flekk. Ilyen és hasonló vásárlói panaszt, évente körülbelül szó­zat, helyben intézünk — mondja Krezinger György műszaki vezető. Negyvenféle művelet, minek utána kész egy női cipő a gyoma- endrődi Cipőipari Szövetkezetben. Tehetik a dobozba, ha Babos Jó­zsef né és Torma L ajosné meós úgy találja jónak ... Marad a talp? Vagy leválik? Csapatmunka ez a javából! Negyven gyártási művelet: ugyanannyi hibalehetőség. Fittler Imréné szabász a csáikózóbán pontosan vágta-e a sarkakat és a felsőrészeket? Egy műhellyel odébb, Czikkely Józsefné és mun­katársai körülvarrták-e, rendesen a fejpántokat? Milyenek az öl­tések? A ragasztóknál Forgács Józsefné talpkenő, s a többi asz- szonv egyenletes rétegben vomta-e be Pálmarapiddal a talprészt? Préselés előtt hagyták-e 20 per­cig száradni az oldatot?' Amelyet most már nem 200 literes vashor­dókban, hanem 25 kilogrammos bödönökben szállít részükre a Taurus. A kevesebb — jobb. A kisebb mennyiségű ragasztó nem szikkad bele az edényekbe. Indul a présgép. Marad-e a talp? Vagy leválik? Gyomaend- rödön az első lehetőségre pályáz­nak. A már megragadt talpat nagy nyomással, 250 'kilogrammal sajtolják; így az kétszer erősebben tapad a ragasztott felületre, mint ahogy ez általában, más cipőüze­mekben lenni szokott. Szakítószi­lárdsága semmivel sem rosszabb a hagyományos, faszöges talpa- lásénál. Az pedig külön jó pon­tot érdemel, hogy az itt készült cipőknél a tapleválások száma — évi 950 ezer pár lábbelivel szá­molva — ezrelékben se igen fe­jezhető ki! 9 Negyedtonnás nyomás a cipő­talpra. De csak úgy ér valamit, ha megvárják az előírt száradási időt! Betelt a pohár! I Riasztó közellenség az alkohol. Felbomlott egy szépen fejlődött kapcsolat. A lány és a fiú I egy ideig jól megvolt egymással. De mióta a fiatalember a I légyottra minden alkalomra felhajtott valamennyi italt, a H lány ezt végül is megsokallta. Kérte: hagyjon fel párja a sör- I és borivással! Az nem volt rá hajlandó — erre a kapcsolat 1 megszakadt. A fiú hűségesen kitartott továbbra is — az ivás 1 mellett! Szerelem, vagy ivás: magánügy? Nem újságba való? He- I lye lenne a takargatásnak, ha az élet minden percében nem I rombolna, nem pusztítana napról napra riasztóbb közelien- ín­ségünk: az alkohol. De pusztít. Amikor nem emberi kap- 1 csőlátókat, akkor mást. Életet. Egészséget. Munkaerőt. Mun- I kakedvet. Megrövidíti — nemcsak a pénztárcát — az egész I embert, ha valaki nem ismer határt és mértéket. A mértékről alkotott nézetek a szeszivásban elég nagy kü- I lönbséget mutatnak. Tavaly például tízezer jogosítványt von- 1 tak be az országban részeg járművezetőktől. S ha már itt I tartunk: időszerű idézni aí Országos Közlekedésbiztonsági I Tanács minapi jelentéséből, amely szerint: „Változatlanul I nagy gondot okoznak az ittas állapot miatt bekövetkezett bal- 1 esetek. Az összes tavalyi baleset csaknem ötödében játszott I közre az alkohol. Az ittas állapotban okozott balesetek szá- J ma 3433 volt, 4 százalékkal több, mint a megelőző évben. En- I nek társadalmi veszélyességét jól érzékelteti, hogy amíg az 1 összes baleset 8 százaléka, addig az ittasan okozott balesetek .fl 22 százaléka volt halálos kimenetelű. A legtöbb ilyen baleset 1 Pest, Bács és Szabolcs megyékben történt.” A riasztó közellenség tényleg riasztó. Hiába tiltja például ! rendelet 9 óráig a szeszárusítást, megnézheti bárki, milyen 1 népesek reggelente a kocsmák a különböző munkahelyek kör- 1 nyékén. Mennyi a figyelő szem az italboltok ajtajánál, hogy i ha illetéktelen(?) tűnik fel a láthatáron, nyomban jelezze- 1 nek: „Ne tovább!...” Munkából jövet, munkába menet el- i vegyülnek itt az emberek. S ha egyik-másik italboltos — mert | ilyen is akad — megtagadja a féldecik kiszolgálását, az ABC-k 1 polcairól rögtön elkezd fogyni a kétdecís, a fél-, vagy az egy- I literes pálinka. Az árusítási tilalom ugyanis csak a kimért i italokra terjed ki. A felemás rendeletre érdemes lenne odafigyelni. Mint I ahogy arra is: Csehszlovákiában már van példa rá, hogy az i élelmiszer-üzletekben reggel és kora délelőtt nem szolgálnak I ki szeszes italt, még palackozottan sem. Ez a módszer elkelne | nálunk is. De nemcsak ez — az egyetlen — célravezető módszer le- j hetséges a túlzott alkoholfogyasztás mérséklésére. Amíg az. I üzemi baleseteknél igen jelentős ok az ittasság; amíg a szak- I munkástanulók egy része, tanuióévei alatt nemcsak a szak- j mai fogásokat sajátítja el, hanem azt is megmutatják neki. § munka előtt, vagy után hová lehet eljárni inni; s amíg — ] különös dolog — egy fűnyíró úgy kezdi munkanapját, hogy I a gép mellé kiteszi a kadarkásüvegét, nem hallgathatunk j egyes munkahelyi vezetők felelősségéről sem. Őket vajon, I hidegen hagyja, hogy ki mennyire „feltöltve” kezdi napi fel- 1 adatait? Ki milyen állapotban áll a gépekhez? Ki milyen ál- | lapotban ül az asztalához? Kinek-kinek kötelessége szembenéznie ezekkel és más — I az alkoholizmus terjedéséről hírt adó — riasztó jelenségek- | kel, hiszen a pohár, mint láttuk, alaposan betelt! K—1 Tanyafogadó Kunpusztán 9 Üj idegenforgalmi színfolttal gazdagodott megyénk. Kerekegyháza- Kunpusztán nyitották meg Bács-Kiskun második magánfogadóját. A 100 éves, tipikus kunsági tanyából átalakított, náddal fedett fogadó­ban 10 szoba, kármentős ivó, társalgó, étterem várja a hazai és kül­földi vendégeket. A május elseje tiszteletére megnyílt Varga-tanya fogadóba — ahol egyebek mellett lovaglásra, pusztai kocsikázásra, télen lovasszánkózásra is van lehetőség — máris népes számú nyu­gati turistacsoport jelentette be érkezését. Ne sírj! Az Oroszlános híd korlátjának támaszkodva ke­servesen zokogott. Nem elfojtott bánat volt ez, ha­nem gazdag tonalitásba emelt, jellemző háromne­gyedes melodikus csuklásokkal kísért, könnyű moll- regiszterben kitartott sírás. A köré sereglett tömeg­ben főleg olyan emberek gyűltek össze, akik már jó ideje nem sírtak, s inkább hallgatták, mintsem vizsgálgatták az ismeretlent: így érdekesnek tűnt számukra a zokogás. Ilyen figyelmesen hallgató kö­zönségről álmodozhatna valamennyi szimfonikus zenekar. Egy rendőr lépett a zokogóhoz, és megkérdezte: — Mi történt, elvtársam, miért sír? — Hogyne sírnék. — A zokogó férfi válasza a kér­dés előtt megkezdett bőgés folytatása volt. — Hogy­ne sírnék, amikor nem tettem eleget az ígéretem­nek. — Milyen'értelemben? A zokogó férfi hatvannégy sztotinkát érő zsebken­dőjével letörölte a könnyeit, és folytatta: — Két fiatalember szabálytalanul kelt át a vil­lamossíneken. A vezető, szörnyen felbőszülve, meg­állította járművét, kinyitotta az első ajtót, és el­kezdte őket szidalmazni. Ekkor én félbeszakítottam, és megígértem neki, hogy beszélek a fiatalokkal, ö csak menjen tovább. Megnyugodva útnak indult, én pedig odamentem a két sráchoz, hogy beszéljek velük. Ahelyett, hogy meghallgattak volna, hátat fordítottak, és elszeleltek. — Nem értem, miért sír? — vont vállat a rendőr. — Mert megígértem a vezetőnek, hogy beszélek velük, de kereket oldottak. Hogyne sírnék, amikor becsaptam egy embert. A vezető meg van nyu­godva, hogy alaposan megriiostam a fejüket, de egy árva szót sem szólliattam nekik. Ha hagytam vol­na, hogy végigmondja, most az arcuk is égne a szégyentől! — Ne sírj, elvtársam! — mondta a rendőr. — Megesik az ilyesmi. Én is ígértem egy lakást a kol­légámnak, de nem tartottam be az ígéretemet. — Ne sírj, barátom! — mondta egy férfi a tö­megből. — Én is megígértem egy fiatal párnak, hogy násznagyuk leszek, de visszaléptem, nehogy költsé­gekbe verjem magam. A pénzen Romániába men­tem, s nézd csak, itt ez a sál a nyakamon, ez is onnan van! — Ne sírj, testvérem! — szólt közbe egy harma­dik férfi. — Én is ígértem szolgálati lakást tizenhét dolgozónak, de, ha meglátom őket az utcán, átme­gyek a túloldalra. Ha beszáll valaki közülük a lift­be, én gyalog megyek. — Ne sírjon, tisztelt úr! — szólalt meg egy ne­gyedik férfi. — Három éve ígérem az egyik ügy­felemnek, hogy megnyerjük a pert, amit három perc alatt vesztettünk el. .— Ne sírj, elvtársam! — furakodott előre egy ötödik férfi. — Én is megígértem két évvel ezelőtt, hogy az Ogosta vize tisztán fog folyni, de minden ünnepnapon képeslapot kapok az alábbi felirattal: „Vigyen el a szennyvíz!” — Ne sírj, kedvesem — mosolygott egy gömböly- ded asszonyka. — Én is megígértem jegy hadnagy­nak, hogy hozzámegyek, de mégis egy alezredes vett el. — Ne sírj, sorstársam! — nyugtatgatta egy hato­dik férfi. — Én is ígértem minden kétgyermekes egyetemistának külön lakást, de nem tartottam be az ígéretemet. — Ne sírj, galambom! — rikoltotta egy részeg. — Ma megígértem a' feleségemnek, hogy olyan szá­razon megyek haza, mint a forgács, de mégis olyan nedvesen térek meg, pinát a szivacs.. Egymás után járultak az emberek a tömegből a zokogóhoz, mindenki nyugtatgatta egy teljesítetlen ígérettel, és bátorítóan vállon veregette. Késő este, amikor, egyedül maradt, újult erővel sírva fakadt. Ezúttal — a vállában érzett fájdalomtól. ­Irta: Jordan Popov (Fordította: Adamecz Kálmán) ÚJ VÁLASZTÁSI FORMA A KISZ-BEN Jól sikerült kísérlet A KISZ KB Intéző Bizottsága hátározatot hozott, hogy kísérletképpen kerüljön sor a kijelölt KlSZ-alapszervezetek- nél a közvetlen választási forma kipróbálására. Ennek a cél­ja a jelenleg érvényben lévő választással egyidejűleg legyen lehetőség kipróbálni a demokratikusabb módszereket, szé­lesítve a KISZ-tagok beleszólását vezetőik megválasztásába, illetve a jelöltek tevékenységének, törekvésének teljesebb ismeretében szülessenek meg a végleges döntések. A KISZ kecskeméti Városi Bizottsága a Volán 9. sz. Vállalat Ligeti Károly KISZ-bizottságát jelölte ki e mozgalmi kísér­let lefolytatására. A közvetlen választási forma végrehajtását a vállalati KISZ- bizottság — egyeztetve ezt az il­letékes pártszervvel — úgy tar­totta jóhak, hogy a testület ki­lenc tagja. közül ötöt közvetlenül az irányított alapszervezetek de­legáljanak titkos szavazás útján, a testület titkárát és további há­rom tagot az öt alapseervezet tagsága közvetlenül és titkos szavazással válassza meg. A választás politikai és techni­kai előkészítésiét szolgálta a vá­lasztási bizottság létrehozása, amely a KISZ-bizottság titkárára, illetve a három testületi tagra vonatkozó jelölésnél azt az alap­elvet tartotta elsődlegesnek: azo­kat javasolják, akik már bizo­nyították alkalmasságukat. A je­löltek névsorát szóban hozták nyilvánosságra, de az öt. KISZ- alapszervezet tagságának 90 szá­zalékával folytatott személyes be­szélgetések során az is kiderült, hogy a jelölteket támogatják, de akadt más i javaslat is. Űj vonása volt ennek a válasz­tásnak, hogy a jelöltek megvá­lasztásuk előtt programbeszéde­ket tartottak, ahol vázolták el­képzeléseiket, megválasztásuk utáni teendőiket. A választás so­rán a fiatalok 94,9 százaléka ad­ta le szavazatát a vállalat há­rom munkahelyén felállított sza­vazóhelyiségben. A titkos szava­zás szoros eredményeket hozott, amely már önmagában is bizonyí­totta a jó előkészítő munkát. A KISZ-bizottság titkárává Kovács Lajos tűzvédelmi vezetőt válasz­tották, aki a leadott szavazaté«* 99,3 százalékát kapta. A mozgalmi kísérlet előkészíté­sét, lebonyolítását a vállalat pártvezetősége jónak értékelte, s megállapította, hogy a jelölések során demokratikus légkör ural­kodott, s titkos szavazással sike­rült biztosítani az előírt feltéte­leket, szabályos körülményeket. Az alkalmazott választási mód­szer találkozott a fiatalok igé­nyeivel is, mivel alkalmat adott az egyes alapszervezétek sajátos érdekeinek kifejezésére. A demokratikus légkört fémje­lezte a fiatalokkal való elbeszél­getések megfelelően előkészített rendszere, az észrevételek össze­gyűjtése és továbbítása. Az új módszer erősítette a KlSZ-veze- tőségek és a fiatalok közötti kap­csolatot, a mozgalmi1 vezetők és a fiatalok közötti párbeszéd lehe­tőségét. Mindezekből kitűnik, hogy a KISZ KB Intéző Bizott­sága által kezdeményezett válasz­tási módszer életképes, a válasz­tási rendszer korszerűsíthető és demokratikusabbá tehető a KISZ munkájának fontos része. G, G.

Next

/
Thumbnails
Contents