Petőfi Népe, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-05 / 105. szám

1983. májas 5. • PETŐFI NÉPE • 3 HPÜJIíIi'iPHH BCtX ÜI^S(:jC«tAHl|»W< OB E II *>o4}KOMa k KOMwrera BHKCM TACC t v • .aglblMCHUSl npflB, OpraH KpMMCKoro oökomcj KoMMyHHCTMHecKoft nopTM^ ynpaM^fo m oőnocTHoro Coeera Hapo/gMbix penyTOToe A SZOVJET SAJTÓ NAPJÁN Sokszínű lapok Maünneplik Szovjetunió-szerte a sajtó napját. Az előzmény aligha lőhetne nagyobb jelentőségű: 71 esztendeje jelent meg a Pravda első száma, az orosz munkásosztály és a bolsevik párt újságja, amely nagy szerepet játszott a forradalmi átala­kulás előkészítésében., Az alapító és eszmei vezető Lenin volt. Azóta sem halványult a tanítása arról, amit például a Mi a teendő ben fejtett ki: „A lap nemcsak kol­lektív propagandista és kollektív agitátor, hanem kollektív szervező is ... az épülő ház (tcörüi emelt állványzathoz hasonlítható, amely megmutatja a tervezett,épület ikörvonalait, megkönnyíti az egyes építők közötti érintkezést. /segítségükre van a munka elosztásában és a .szervezett munkával eU ért közös eredmények <áttekintésében." Mindezt hitelesen és gyorsan végezni — alap­vető követelmény. Ez olyan igény, amely vala­mennyi szerkesztőség munkáját áthatja. A kép mégis sokszínű. Hiszen a sajtó fogalomkörébe tartozik a Kommunyiszt című folyóirat is, ame­lyik idei harmadik számában közölte Jurij And­ropov programadó írását Marx örökségének iga­zi értelmezéséről és a legfontosabb társadalmi tennivalóikról!fAz SZKP Központi Bizottságának elméleti és politikai orgánuma 860 ezer példány­ban jelenik meg! Egyedülálló a világon abban is, hogy sajátos ritmusban, húsznaponként hagyja el egy-egy összeállítás a nyomdát. De ide tartoznak — másik végletként — a he­lyi, üzemi, intézményi kiadványok is. Közéjük sorolható a világ egyik legnagyobb távirati iro­dájának belső információs lapja, a Taszszovec. A Pravda és kisebb testvérei, a köztársasági. te­rületi, nemzetiségi újságok sokszínű együttest alkotnak. A változó élet változó szerkesztési elveket, új­ságírási módszereket követel. Szembetűnő egye­bek között, hogy gyarapszik a kritikai fölvetések szarná, A bürokráciát, hivatali visszaéléseket és más, az új társadalom építésétől idegen jelensé­geket névre szóló cikkek leplezik le. Ezeket ol­vasói megjegyzések is követik ugyanazokon a ha­sábokon. Megélénkült a sajtóposta, a levelek feldolgozása. Olyan módosulások ezek, amelyek azonnal fel­tűnnek, ha mag^i elé terít néhány szovjet lapot az ember. Nem a véletlen művéről van szó. Mind tudatosabban jelentkezik a szerkesztői elv: erő­sítésre szorul az újságok valóságközelisége, s az utólagos népszerűsítések helyett a politikai dön­tésfolyamatok vissza tükrözésének kell megje­lennie. Kérdések persze maradnak továbbra is. Csu­pán a Pravdát, vagy szovjet testvérszerkesztő­ségünk lapját, a Krímszkaja Pravdát olvasva óhatatlanul fölvetődik: hogyan nyernek meg írókat arra, hogy remekbeszabott munkáspoTt- rékkal jelentkezzenek, miként szerveznek meg hozzászólások egész sorozatával járó vitákat, ho­gyan sikerül olvasók, üzemi tudósítók százaival, ezreivel élő kapcsolatot tartani? A válaszok alig­hanem közös tanulságokkal szolgálhatnak. H. F. HAZAI TÁJAKON Párád nevezetességei A Heves megyei Párád Mo­hács előtti történetéről alig tudunk valamit. Az viszont biztos, hogy 1549-bén a Perényiek használják, bár Országh Kristóf tulajdona. Debrő várának lerom­bolása után az ónodi erősséghez tartozik. 1575-ben Ungnád Kristóf egri várkapitány veszi zálogba, aztán 1603-ban a későbbi erdélyi fejedelem. Rákóczi Zsigmond ve­szi meg, s ez a família birtokolja mintegy száz esztendeig. 1676-ban Erdődy Györgyné, Rákóczi Erzsé­bet a falu egy részének birtokosa, a másiké pedig Rákóczi Ferenc, a majdani szabadságharcos vezér és testvére, Júlia. » A vesztes küzdelem után a fe­jedelem birtokait elorozza, a kincstár, de húga jogait nem sér­ti meg. 1740—41-ben a gyarapodó Grassalkovich Antal terjeszkedik errefelé, ő vásárol meg minden földet. Ezután — egészen 1841-ig ebben a családban öröklődik a te­temes vagyon. Utánuk a hajdani bérlő, a megtollasodott gróf Ká­rolyi György következik, aki 1847- ben megveszi a határt. Ettől kezd­ve ez a família regnál sok-sok ezer ember felett. Rákóczi ezernyi teendője mel­lett előrelátó iparszervező is volt. Erre utal az is, hogy a Somhegy alatt 1708-ban üveghutát létesít, s ez — bár adódtak közben kisebb megszakítások — egészen az 1770-es esztendőkig a régi helyén üzemelt. 1767 újabb állomás, ek­kortól Üjhután is laknak harminc­egyen. 1776 táján a hutát ide, azaz a mai Parádsasvárra telepítik. A fejlődés következő állomása 1763: a megye agilis és tehetséges tiszti­orvosa Markhot Ferenc a Fehér­kőhegy déli lábánál — a jelenle­gi fürdőtelep szomszédságában — timsótartalmú ásványvízre lel. A bravúros ügyességű, művésznek is rendkívüli Fazola Henrik a Vö­rösvárhegyben bukkan ércbányák­ra. 1778-ban az okos és módos eg­ri görög-rác kereskedők Keresz­telő Szent János nevét viselő bá­nyatársulata itt indítja meg az ország első timsógyárát. Ugyan­ebben az időpontban erre alapoz­va jött létre a timsófürdő. 1795- ben az egyik Orczy-földbirtokos 11' felfigyelt az „idegenforgalmi” és üdülési lehetőségekre, s igyekezett kiaknázni. A már jelzett gyár mellett négykamrás és nyolckádas fürdőházat és szálláshelyet épített. A tudós, Kitaibel Pál 1797-ben precízen megvizsgálta, elemezte a parádi gyógyvizet, s cikkeivel népszerűsítette. 1813-ban megszűnt az ipari jel­legű tevékenység, ám egyre na­gyobb teret hódított a fürdés. 1827 —29 között nagymérvű építkezés bontakozott ki itt és a kénesforrás környékén. Szállodák sorát emel­ték, tulajdonképpen akkor létesült a ma annyira közkedvelt és láto­gatott, oly sok ember számára gyógyulást nyújtó Parádfürdő. Sasvár nevezetessége a volt Ká­rolyi-kastély, amelynek L-formá- jú, romantikus, földszintes trak­tusát 1872-ben Ybl készítette. Emeletes rizalítja és kétemeletes, német reneszánsz stílusú szárnya szintén az ő műve. Itt élt Károlyi Mihály, hazánk első köztársasági elnöke, akit a mágnások csak „bolond grófnak” tituláltak. Felesége memoárjából tudjuk, hogy idegenkedett a ha­talmas, fényűző épülettől. „A leg­jobb az volt, amikor Mihály eljö­hetett hozzám Párádra. Szerettem Parádot, mert csak ott lehettünk kettesben. Szerettem Parádot min­den évszakban, de különösen ősz­szel, amikor már rövidülnek a nappalok, korán összehúztuk a függönyöket, és a kandallóban lo­bogott a tűz. Maga a házunk — elég köznapi tizenkilencedik szá­zadi épület — a völggyel szemben fekvő kis fennsíkon állott, s azok­ra a lejtőkre nézett, amelyekre a bükkfákat Mihály ültette. Erké­lyünkről elláttunk a Kékesre, a Mátra legmagasabb csúcsáré ... Nagy szomorúságomra Mihály nemigen szerette Parádot: ő in­kább Fóthoz ragaszkodott, ahol fölnevelkedett, és amely közel volt Pesthez ... Rendkívüli módon un­tatták a gazdasággal kapcsolatos ügyek, a lovak, az intézők, a va­dászatok: nem is maradt soha túl sokáig Párádon”. Párádon mégis sok minden rá emlékeztet. Pécsi István VONZÁSA VAH A JAKABSZÁLLÁSI ALAPSZERVEZETNEK A párttitkár egy napja Reggel néhány perccel fél nyolc után kopogtat­tam be a jaikabszállási Népfront Szakszövetkezet elnöki irodájába. Nem ért meglepetés — a közös gazdaság egész vezérkara a tárgyalóasztalnál ült —, mert az adminisztrátor már előre közölte, ami­kor Szirmai Lászlót, a pártalapszervezet titkárát kerestem: értekezlet van. — Megosztom az időt — mondta a megbeszélés végeztével a párttitkár —, egyik héten a szakszö­vetkezet, másik, héten a tanács vezetői értekezle­tén veszek részt. Ez az információszerzés egyik módja ... Velem tart? — kérdezte, s meg sem vár­va a választ, folytatta: — A szállítási ágazathoz kell mennem, bérezési dolgokat tisztázni... Hallgatom a beszélgetést. A szakszövetkezetnek összesen 529 tonna gördülő-kapacitása van, s tavaly ez az ágazat 33 milliós árbevételt hozott. A száz­húsz alkalmazott megtartása érdekében a nyereség­érdekeltségi rendszer bevezetését tervezik. Ezzel mindenki jól jár, a megtermelt nyereségből kapnak százalékot a gépkocsivezetők. — Azt javaslom, dolgozzátok ki pontosan a fel­tételeket, a jogászok nézzék át, így kerüljenek a dolgozók elé megvitatásra — mondta mintegy be­fejezésként Szirmai László. — Rendben van? Bólintás a válasz. Indulnánk a községbe, de a párttitkár nem mulasztja el. hogy az udvaron álló, javításban levő traktor szerelőjével, Romhányi Györggyel és a műhely vezetőjével. Berente József­fel ne váltson néhány szót. A szakszövetkezettől az út a tanácsházáig nem hosszú, alig százötven méter, s ezt a rendelkezé­sünkre álló rövid időt, amelyet számos köszönés szakított félbe, arra használtuk fel, hogy a község­ről beszélgessünk. — Még a felszabadulás után is szegény településként tartották számon Jakabszállást, ugyanis a föld értéke alig érte el a hat aranykoronát. A fejlődés 1962-ben kezdődött, amikor megalakult a szakszövetkezet. Akkor a belterületi lakosság létszáma 320 volt, je­lenleg 1500, de a falu összlakosságának 40 százalé­ka még most is tanyán él... Egyetlen megélhetési lehetőség a mezőgazdaság, azt itt mindenki jól tud­ja. A múlt évben 22 millió forint munkabért fizet­tünk ki, s a tagok a szakszövetkezeten keresztül 56 millió forint értékű zöldséget, gyümölcsöt, sző­lőt, mustot, állatot értékesítettek. A jövedelem? Nagy a szóródás, de átlagban megfelelő. Álljunk meg itt — váltott témát hirtelen, amikor egy épü­lő ház elé értünk. Amíg Szirmai László Menyhárt Istvánnal, a ta­nács házilagos építési brigád vezetőjével az épülő iparcikkbolt gondjait vitatta! meg, feljegyeztem: az 1980-ban létesített ABC-áruház egy év alatt 31 szá­zalékkal növelte forgalmát, s ebben az ötéves terv­ben az UNIVER áfész 9 milliót fordít az iparcikk­bolt, a TÜZÉP-telep, és a vendéglátó egységek fej­lesztésére. S egy megjegyzés Szirmai Lászlótól: — Mi most alapozzuk azt, ami más községekben az ellátás tekintetében már természetes. Holnap szá­moltatjuk be éppen erről Piukovics Miklóst, az áfész elnökhelyettesét taggyűlésen. A tanácsházán Bán Gyulával, a Hazafias Nép­front községi bizottságának elnökével, a szakszövet­kezet háztáji felvásárlásának vezetőjével találkoz­tunk. A párttitkárnak vele is volt megtárgyalni va­lója. A beszélgetésbe bekapcsolódott az iskola igaz­gatója, Mészáros László is. s nyomban újabb tár­sadalmi munkaakció szervezéséről, a feladatok el­osztásáról, az új pedagóguslakás építéséről, a község fásításáról, a rendezvényekről és sok más egyéb­ről született megegyezés. — Nem ez a módja nálunk az elhatározásoknak — mosolygott a párttitkár —, a döntés a testületi • Menyhárt István brigádvezető a nehézségeket sorolja az iparcikkbolt építésénél Szirmai László­nak. üléseké, de az ötletek ilyenkor alakulnak, formálód­nak. Így volt ez az iskola építésénél is, amikor a Bugáéról itt dolgozó kőműveseket a község gépko­csitulajdonosai egy éven át reggel hozták, este vit­ték ingyen és bérmentve. Valódi munkaebéd — délután háromkor — kö­vetkezett. Csak itt jutott ideje elmondani, hogy a községi pártszervezetnek hatvannégy tagja van. s az öt pártcsoport kommunistái hogyan dolgoznak. — A szakszövetkezetben két, a lakókörzetben ugyancsak két pártcsoport tevékenykedik, a pedagó­gusoknak egy pártcsoportjuk van. Szerintem jó „csapat” alakult ki a választás után. Aktívak a bi­zalmiak, a pártcsoportok önállóan beszélnek meg különböző témákat. A vezetőség nyolcvan százalé­ka fiatal, jól segíti a munkát. A párttagok ott van­nak mindenütt, s példamutatással, meggyőző szóval ténylegesen tesznek az ügyért. Minden példa rossz, s talán az is, amit mondok: úgy érzem, egy jó ze­nekarnak vagyok a kar.mes.tere. Vonzása van a párt- alapszervezetnek, hiszen ebben az évben öt fiatalt szeretnénk felvenni. Gondunk is van. Hét partner­gazdasággal tartunk kapcsolatot, de azok pártalap- szervezeteivel semmilyen kontaktusunk nincs, s ezen változtatni kellene ... Késő este érünk együtt Kecskemétre, ugyanis a délután ráment a szocialista brigádvezetőkkel való beszélgetésre, vállalásaik egyeztetésére, az úttörő- csapat vezetőjével történt megbeszélésre. Útközben tudom meg, hogy Szirmai László 1971-ben végzett _a Kertészeti Egyetem kecskeméti főiskolai karán. Utá­na elvegézte a marxizmus-Ieninizmus szakosító ta­gozatát, s most utolsó vizsgáit teszi a Kertészeti Egyetemen, hogy megszerezze a mérnöki képesítést. — Aludni járok haza a városba. A feleségemmel, aki a konzervgyár higiénikusa és két gyermekem­mel csak este találkozom, s jó, ha két óra idő jut megbeszélni a családi dolgokat. Szerencsére, már­cius 1-től bevezettük a negyvenkét órás munkahe­tet, s néha nekem is jut egy-egy szabad szombat... Ne vegye panaszkodásnak, nem szokásom, csupán a tényeket sorolom ... Egyetlen nap a párttitkár életéből. Amit csupán ezen az egy napon tett, az sem kevés ... Gémes Gábor NAPKÖZBEN Holtvágányon? Závoda Jánosné szakszer­vezeti főbizalmi kérésére ellá­togattam arra a munkahelyre, ahol ő is dolgozik: a MÁV Körzeti Üzemfőnöksége kecs­keméti állomására, mert — mint. mondta — „Szeretnénk a kereskedelmi szolgálatban dolgozók helyzetén javítani. De nem megy!" Mi Závodáné és a többiek gondja, amit maguk nem tudnak megoldani? Éjjel-nappali szolgálati hely lévén, május 1-én, este is. nyitva találtam az általa em­lített munkahelyet, amely a vasútállomás rakodóvágányai­hoz közel, egy ütött-kopott épületben található. Az ünnep estéjén — hiszen a forgalom akkor sem szünetelt — Ko­vács László ellenőr a napi számadásokat végezte. Mint a Petőfi Sándor szociálisra bri­gád vezetője, az állomásról in­duló, rakott tehervagonok áru- és súlyadatait jegyezte be a naplójába. Előtte telefonon és helyszíni bejárással ellen­őrizte, hogyan halad a ki- és berakás. Tudja, hogy hová, mikor, melyik vonat szállítja ' a fagyasztott baromfit, a to­jást, a konzerveket, s a kecs­keméti ipar sokféle áruját. Munkatársaival értesíti a ke­reskedelmi vállalatokat, ami­kor vagonos küldemény érke­zik a részükre. Brigádja a múlt hónapban több mint há­rom és fél ezer, Kecskemétre árut hozó tehervagonnal fog­lalkozott. Hídmérlegen sok ezer tonna árut megmértek. Vám­kezelést, vagy növényegészség­ügyi vizsgálatot kértek egy- egy importszállítmányra. Ügyeltek arra, hogy munká­jukat pontosan végezzék, ne késleltessék a tehervonatok menetrend szerinti indítását. Hosszú évek óta azonban ál­landó gondjuk, hogy munka­helyük szűk és elhanyagolt. A szóban forgó kereskedelmi épület bejáratánál potyog ■ a vakolat. Pár lépésnyire van a W. C. derítője, amely fedőlap­jánál időnként szivárog. Mélyi. tése, de legalábbis gyakoribb szippantása sürgős feladat. Még rosszabb, hogy bent, az irodában asztal asztal hátán — nagy a zsúfoltság —, s a falon, a vasrácsos ablakokon és az agyonkoptatott ajtón látszik: elkelne már a festés. Egy ki­csivel több törődés — és máris javulna az itt dolgozók mun­kahelyi közérzete! Miközben néztem ezt a munkahelyet, próbáltam gyor­san reális számvetést készíte­ni. Ezeknek az embereknek —' a Petőfi brigád tizenegy tag­jának — rendes otthona van. Itt meg, amikor bejönnek dol­gozni, az ablaknál a füsttől megfeketedett, tavalyi, szaka­dozott szúnyoghálót látják szemközt. Amióta Kovács László itt szolgál, több mint húsz esztendeje, ezt a mun­kahelyet egyszer sem tataroz­ták. Hozzátartozik viszont az igazsághoz, hogy a vasút egy­kori, nyomorúságos épületei­ből, amelyeket valaha puly­kaólaknak (?) neveztek, alig akad hírmondó. S hogy Kecs­kemétnél maradjunk: a köz­lekedés dolgozóinak, s velük együtt az utazóknak a meg­becsülése az emeletes vasutas egészségház és szálló, az ugyanitt található zuhanyozók és öltözők, a pályaudvart es­te jól bevilágító, magas fény­szóróoszlopok, s a szép mo­zaikkockás, új köntöst kapott állomásépület. E példás megbecsülést jó lenne (ideje volna) most már a kereskedelmi szolgálatra, a Petőfi brigád tizenegy tagjá­ra is kiterjeszteni. Ilyen fel­tűnő ellentét, mint a színes mozaikkockás állomásépület és az omló vakolatú „alvég”, nem maradhat soká egymás mel­lett. Az évtizedek óta tarfó elhanyagoltság nem adhat menlevelet a cselekvés, a job­bítás késleltetésének. Nincs olyan „holtvágány”, amelyről valamiképp ne lehetne kimoz­dulni, ha akarják! K—1 • A károlyi-kastély. (Kirilla Imre felvétele — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents