Petőfi Népe, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-29 / 126. szám

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most A bús férfi panaszaiból Lásd, kisfiáim,' ezt mind neked adom most, legyen tiéd örökre az egész. Vedd a telet és a nyarat, a lombost, < itt van neked az epe és ia méz. Ez itt a keserű s ez itt az édes, ez a fekete és ez a fehér, ez a nyugalom s a láz is, hogy égess, ez itt ia méreg és ez a kenyér. Tejet adók, de hozzá szörnyű vért is, ölelni lágyan és birkózni kart és harcot is, hogy harcolj csakazértis, a rózsa mellett ott legyen a kard. Van még nehány elhányt és csonka holmi, egy kis verőfény és egy-két kacaj, viaskodó kedv, várat ostromolni és végezetre egy nagy, tompa jaj. Iker ajándékot veszel örökbe, oly ember-ízű és oly felemás, de ember adta, nem telt néki többire, eget ne vívj, mély kúrákat ne áss. Sötéten nyújtom ezeket tenéked s koldus apád most tétovázva áll, mert nincs egyéb. Jobbjában az élet és a baljában ott van a halál. 1924. Hogy álmuk nyugodt legyen Szeretem nézni alvó kislányom arcát. Gyámoltalanul félrebillent fejét, kipirult, gömbölyű profilját, árnyékot vétó sötét szempillájá- n.ak rebbenését. Halántékán a kis kékes ér szelíd lüktetését, aj­kán suhanó, álombéli mosolyát. Jó látni ébredését, azt a pilla­natot, amikor szinte észrevétle­nül átsiklik a valóságba. Tekin­tetével végigtapogatja a szobát: ez hát az otthona, ezek a falaik tanúi gyermeki örömeinek és bá­natának. A játékkuckóban ülő Maci gombszemével köszönti, a négerbaba rávillantja fehér fog_ sorát... Felül az ágyban. Kipi­hen t-bol dog-gond tálán mosolyá_ val eszmél: tegnap óta semmi sem változott, minden a helyén. S az új nap ezer új élményt tartogat itthon, a bölcsődébén, a játszótéren... A mi gyermekeink álma nyu­godt, ébredésük derűs. Nejein, neked, nekünk megadatott, hogy ellágyulva figyeljük csemetéin­ket. De a világ nagy részén még félelem ül az anyák lelkében, s nincs álom és boldog ébredés a gyermekeknek sem. Ezen a napon- a kis ajándék mellé egy ki nem mondott ígére­tet is adóik gyermekemnek: nem­csak ünnepellek téged, hanem óvom, védem, amíg élek, álmo­dat és ébredésedet... MAGAZIN Az orvos szemével „Egészséges!” Hányán, hányszor vártuk, kívántuk már ezt a szót, hogy attól kezdve még jobban, minden idegszá­lunkkal, ösztönösen védjük gyermekeinket. És védik az or­vosok is: tanácsokkal, védőoltásokkal. Némely betegséget mégsem tudunk megelőzni, ilyenkor gyermekorvoshoz for­dulunk. A kecskeméti, Széchenyivárosi rendelőben is vára­koznak. Egy anyuka nem győz válaszolni a „Mi az a falon? Mit csinál a napocska? — s hasonló kérdésekre. A másik csemetéje aggodalmát csitítja: „Nem lesz szűri.” A vizsgálóasztalon két év körüli fiúcska. Barátságosan mo­solyog, tetszik neki a mesefigurákkal díszített környezet. A ^Mutasd a torkod!” felszólításra is engedelmes. — A legfontosabb a gyermekkel való jó kapcsolat megte­remtése — mondja dr. Molnár Ilona. — Mindegy milyen esz­közzel, de el kell érni, hogy ne féljen a kis beteg. A síró gyereket sem zaklatom, amíg valamivel meg nem békítem. Papírhajót készítek, vagy valami mást. A gyógyulás alapja — a legfiatalabbaknál is — a bizalom. Ezért fontos, hogy mindig igazat mondjunk. — Járvány idején hogy lehet ezt győzni? — Ha sok a várakozó, a szülők ingerültebbek, a gyerekek nyűgösebbek. Ilyenkor arra gondolok, a századik beteg ' is egyetlen egy szülőnek. Igaz, előfordult, hogy a mamától szá- monkértem, miért nem úgy 'bánt a gyerekkel, ahogyan kel­lett volna. — Gyermekszeretete bizonyára nemcsak hivatásszeretetének tükre... — Azt, hogy mindenekelőtt első a gyerek, otthon tanultam, édesanyánktól, öten vagyunk testvérek. Hatodikos korom óta orvos szerettem volna lenni. Hogy éppen gyermekorvos vagyok? Aibeteg gyermek segítséget, támogatást vár gyógyí­tásuk a legcsodálatosabb munka. — Otthon hányán várják? — Három fiunk van, 14, 10 és háromévesek. Utóbbi szinte magához láncol, ha hallja, hogy el kell menném. Olyankor jön az apjuk, ő gyógyszerész. A srácok lelki egyensúlyát csak együtt tudjuk fenntartani. Keveset vagyok otthon, de azt az időt igyekszem velük eltölteni. — Milyen receptet adna egy tizenkét éve dolgozó gyermek- orvos az édesanyáknak? — A gyerek lelki és testi épség« összefügg. Ne maradjon el az esti mese se. A tv-maci azt nem pótolhatja. Ä kitalált történetek mindennél többet jelentenek. Hagyjuk a gyerme­ket is kibontakozni, őszintén, türelmesen, értelmesen beszél­gessünk vele. Ügy alakítsuk életünket, hogy ő minél keve­sebbet szenvedjen távollétünk miatt. Akkor talán nem lesz annyi neurotikus beteg, csavargó, serdülő és felnőtt. ' 1977 óta dolgozom körzetben, ahol nem olyan látványos a gyógyítás, mint a kórházban. Nekünk a megelőzés az elsőd­leges dolgunk. Sok örömet jelent a rendszeres tanácsadás, ahol csupa szép, jól fejlődő babával találkozhatunk. Ez nem­csak a szülők érdeme ... Hanem a gyermekorvosoké is, dr. Molnár Ilonáé is, akit éppen telefonhoz hívnak, s egy aggódó édesanyának tanácso­kat ad... Így élünk... A SIKERÉLMÉNY A MEGHATÁROZÓ Peregi György — Kicsit elfáradtunk. A Gabi­ka is eljött velem, ö csak ötéves. Az a baj, megint felszántották a gyümölcsös melletti utat, s elül­ne a kerékpár ... Majd, ha meg­növök, traktoros leszek és én is felszántom az ő útjukat. Most két kilométert kellett gyalogol­nunk. Itt, ebben a szép iskolában 14-em vagyunk: négy alsó tago­zatos, az előkészítősök, meg egy pajtásom, aki le van maradva a többitől. Én a matekot szeretem legjobban. A szorgalom és olva­sás négyest ki fogam javítani. Délben csak azt visszük haza, amiből otthon tanulunk Hazafe­lé általában bemegyek a ma­máéihoz. Anyú négy óra körül érkezik, ő a kecskeméti MEZŐ­GÉP irodájában dolgozik. Apu otthon van. Fiatal még, 38 éves, csak rokkantnyugdíjas. Sokat rázta a traktor és mindig bete­gebb lett. Megműtötték. Szép, kertes, villanyos házunk van. És legalább 300 nyuszink, egy anya- disznónk. Csirkék is persze, meg kutya, és egy kis hasznos macska. Sokat szoktam a hugival ját­szani, együtt babázunk. Ezt egy kicsit szégyellem, de tudok szép babaruhákat varrni. Vannak autóim is, meg jókat bunyózunk a fűben. Vasárnap soha nem ha­lasztóm el a Deltát. A mesék kö­zül a Kodkásfülű nyúl a kedven­cem. Érdekel a Híradó és A hét műsora, mert azokban vannak a politikai események. Megismerem Lázár Györgyöt, meg azt, akinek úgy írják a nevét, hogy Como és a pápát is. A Reagant is tudom ki, csak nem szeretem, mert min­dig a háborúról, az atomfegyve­rekről van szó, ha őt mutatják. A háborútól pedig félek. A ma­máiknál egyszer megnéztem a Halál 50 óráját. Borzasztó! In­kább a Tüskevárt, a Potyautast olvasom. Nekünk jó sorunk van. Apuék mesélték, hogy ők a fa alatt ta­nultak, miközben a birkákat őrizték. Mi ketten vagyunk test­vérek, de jó lenne még egy fiú. A nagym&máék is szeretnek. Nemsoká elvisznek Pécsre. Vá­rosiban azért nem szeretnék lak­ni, mert ott nem jó a levegő. Az emeleten fűszál sincs, futkosni sem szabad. Itt meg még a gye­rekeknek is lehet kertjük. Ha vége lesz a tanításnak, me­gyünk Igalra. Ügy szeretném be­osztani az időt, hogy egy hónapig csak játszok és segítek otthon, azután barackot szedünk, augusz­tusban meg csak kirándulunk. A három kívánságom pedig az: sze­retnék dolgozni, mindig csak rán­tott csirke legyen, meg hogy föl­találó legyek. Valamilyen külön­leges traktor kellene. De addig még félhetek a következő tanév­től, mert biztosan nehezebb lesz. * Peregi Gyuri nyolcéves, a Fel- söjakabszállási Általános Iskolá­ba jár. Farkas Andrea — Régóta szerettem volna tán­colni. Az igazi apukám meg nem engedte. Amikor másodikba jár­tam, szüleim elváltak. Anyu be­leegyezett, meg a nevelő édes­apám is, hogy elmenjek a Tóth Feri bácsihoz, aki felvett a gyer- mektánccsoportba. Egy héten egyszer próbálunk. Sok helyen szerepeltünk eddig: Ópusztasze­ren, Miskén, Szekszárdon. Nagy élmény volt, amikor a fellépé­sünk után a budapesti Operá­ban szét akartunk nézni, és el­tévedtünk ... Legutóbb Törökor­szágban szerepeltünk. Megviselt a hosszú út. Ankarában kedves családoknál laktunk. Mindent megvettek nekünk. Sok finomsá­got ettünk. Tévéfelvétel és népi táncosok felvonulása volt. A ma­gyar nagykövettel is találkoztam, a polgármestertől pedig ajándé­kot kaptam. Itthon? Hat óra után kelek. Van, amikor egyedül készítem el testvéreimnek a reggelit. Négyen vagyunk. Az egyik öcsém egy-, a másik négyéves, a húgom meg kettő. Anyu, aki a kórházban asszisztens, most itthon van a kicsikkel. Apukám sofőr. Nagyon szeret bennünket. Mindent meg­kapunk, de azért szigorú. Tehát reggeli után elmegyek az iskolá­ba, ahol az úttörőasoportban őrs­vezető és képzésfelelős vagyok. Kedvenc tárgyam az élővilág és a földrajz. Az osztállyal sokszor voltunk kirándulni, de anyuék- kal is. Tetszett a barlangfürdő Midkolc-Tapolcán. Jártunk a Dunántúlon, a Balatonnál, Pes­ten az Állatkertben és a Vidám Parikban. Sok helyen. Amikor hazajövök, megebéde­lek, pihenek, délután tanulok és ha van szabad időm, átmegyek a nagymamához. Szoktam vigyázni a testvéreimre, vagy sétáltatom őket. Szeretem a piciket, "'ezért óvónő akarok lenini. Szívesen ol­vasok ifjúsági regényeket, a csí­kos és pettyes könyveket. Most hatan vagyunk három szobában. Édesanyámék építkeznek, és ak­kor nagyobb helyünk lesz. A tánccal kapcsolatban az a vágyam, hogy asszony koromban is táncolhassiak. A három kíván­ságom pedig: ne legyen senkinek semmi baja, aztán minden gye­rek kapja meg azt a szeretetet, amit mi. Jó lenne, ha a nagy­mama és a szüleim sokáig élné­nek. Ez már három, de azt sem bánnám, ha nem kellene minden hétvégén azért kocsiba ülnünk, hogy strandolhassunk a Szelidi- tónáL Szerintem nagyon jó ma gye­reknek lenni, mert a szülők jól nevelik őket és nem olyan élet­viszonyok vannak, mint régen ... Farkas Andrea 13 éves, a ka­locsai I. sz. Általános Iskola he­tedikes tanulója. Rajzok, rajzfilmek Gyerekek. Maguktól értetődő módon festenek li­la esőt, ihamar összefirkálják az elébük tett papi­rost. Bosszankodjunk emiatt, vagy örüljünk a raj­zoknak? Segítsünk a csemetéknek, vagy: hadd hord­janak össze hetet, havat? Ez utóbbit semmiféle­képpen ne tegyük: el kell ismerni azt, ami egy vi­lágra rácsodálkozó apróság személyes véleménye; vallomása környezetéről. A sikerélmény a meg­határozó. Hogy felfedezze a szineket, megkülönböz­tesse a csíkosat a pöttyöstől, ráérezzen a távolság­ra, a távolabbi tárgyak, alakok ne legyenek nagyob­bak, mint az előttük levők. Ákombákom a kezdet, utána jön. egy kör, egy vonás, aztán a ceruzahegy vastagságú kezek, a ru­hák szeme is van a figurának. Kezdetben elmarad a haj a fej kör alakú, a test ovális forrna, á kar és a láb egy karó, szóval az egész emberalak egy madárijesztőhöz hasonlít. Mégsem mondjuk rá, hogy csúnya, mert mindegyikben van valami meg­hittség. A gyerek minden alkotását meg tudja ma­gyarázni ... Mi pedig bepillanthatunk leikébe, hi­szen örömeit belső konfliktusait rajzaiban fejezi ki. Ugyancsak hatnak a gyermekek lelkére a rajzfil­mek. Tátott szájjal figyelik Bubó doktor kalandjait, Vizipók tetteit. Igazságot tanulhatnak a Magyar népmesék epizódjaiból. Ezek a rajzfilmek a Pannónia • A műteremben most készUI a Mátyás királyrét szóló rajzfilm. Filmstúdió kecskeméti műtermében készültek, ahol értő módon választják ki az ötleteket, valósítják meg az elképzelt jeleneteket. Egy rajzfilmesnek is „illik” ismerni a gyermek lelkivilágát, bensőjét. S ők is boszorkányos gyorsasággal „összefirkálják” az elébük tett papirost... (B) Csókolom, jól megnőttem! • Az ismerősök mindig megbeszélnek engem, mekkora langaléba lettem, milyen sovány vagyok, púposán állóik és idétlen arcokat vágok Kitaláltam az egyetlen védekezési módszert. Azt mondom az ismerősöknek, mielőtt megszólalhatnának: Csókolom, jól megnőttem és sovány is vagyok, az anyu cipőjébe se fér a lábam, púpos a hátiam és az arcom pattanásos, zsíros és fényes! Ök erre elnevetik magukat, s én velük nevetek Csak anyu lesz rettentő mérges. összeállította: PulaiSára Hagyomány lesz belőle? A kecskeméti Kodály-iskola pedagógus KISZ-szervezete hetes névadót rendezett a közelmúltban az intézmény gyönyörű dísz­termében. Természetesen az ÉZI-ben tanító pedagógusok kis­gyerekei kaptak ezúttal ünnepélyesen nevet. A közös családi ünnepélyt az új orgonán felcsendült dallamok és a kisdobosok műsorai színesítették. Ez volt itt az első ilyen esemény, mely­ből — mint mondották — hagyományt szeretnének teremteni, ha lesz majd kiknek nevet adni. REJTVÉNY Gyerekek! A képen láthatjátok, hogy a kis majom nagyon szomo­rú: valamit el akarnak venni tő­le! Vajon mit, és kik? Megtudjá­tok, ha a képen látható számokat — 1—84-ig — egyenes vonalakkal összekötitek! Akinek sikerül, küldje be levelezőlapon a, szer­kesztőség címére — Petőfi Népe szerkesztősége, Kecskemét. 6001. Pf.: 76. —, hogy kik hadakoznak, és miért? A helyes megfejtések beküldői között jutalmakat sorso­lunk ki. M 49« M 4» M 44 45 SI 43 42 40 30 SS M S3 52 41 5» trU “él » 59 60 un * ® ** »» 22 31 lb 25 94 32 " 36 * » * 90 37 85 it it 20 M A4 0 0 s S3 0f 84 Mese az eltűnt cicáról Fekete cica volt, ördögnek neveztük. Reggelen­te hízelgéssel figyelmeztetett, hogy ideje vala­mit az edénykéjébe készítenem. Miután jólla­kott, illedelmesen távozott. Megtörtént, hogy nem jelentkezett reggel, de később, mondjuk délután, nemcsak a lábamhoz húzódott, az or­rocskájával hozzám is dörgölőzött. Mintha azt mondta volna: „Gyorsan, gyorsan, mert rettene­tesen éhes vagyok!" * Háromesztendős volt már. de egy napnál to­vább sohasem tartózkodott idegen helyen. Aztán egyszer... Egy reggel nem jelentkezett Ördög, sem reg­gel, sem este, sőt a következő napon sem. Res­telltem bevallani, hogy hiányzott. Múltak a na­pok, de ördög csak nem tért meg. Miután az ötödik nap is nélküle ment el, már nem kérde­zősködtem. Ördög mintha eltűnt ivolna a világ­ból. Egy hónap múlva meg is feledkeztünk róla. Ügy mondtuk, bizonyára valaki magával vitte, vagy szerencsétlenség áldozata lett. Mindez au­gusztusban történt. Szeptember is elmúlott, ok­tóber jött, novemberben már a korai fagyok je­lentkeztek. t Egy késő estén, már nem sok hiányzott az éj­félhez, mindannyian aludni tértünk, amikor va­laki csengetett. A férjem fölkelt, az ablakhoz lé­pett, s a sötétéséget kémlelte, de senkit sem látott. Ki csengetett hát? A kerti ajtónál facö­löpök vannak. Az egyikre erősítettük a csengő gombját. Hiszitek vagy nem, ő csengetett be. Megérke­zett. Ahogyan felugrott a cölöpre, az első tap- pancsával felkapaszkodott, a hátsó akaratlanul is megérintette a csengő gombját. S becsengetett. Nemcsak hogy megtért, de ünnepélyesen beje­lentette: itt vagyok, ajtót nyissatok. Donét Sajncr 4

Next

/
Thumbnails
Contents